15.7.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 195/25

(1)

A gazdasági és monetáris unió harmadik szakasza 1999. január 1-jén lépett életbe. Az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanács 1998. május 3-i brüsszeli határozata szerint Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország teljesítette a közös valuta 1999. január 1-i bevezetéséhez szükséges feltételeket (4).

(2)

A Tanács 2000. június 19-i határozata szerint Görögország teljesítette a szükséges feltételeket ahhoz, hogy 2001. január 1-én bevezesse a közös valutát (6).

(3)

A Szerződéshez csatolt, egyes Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv (1) bekezdésének megfelelően az Egyesült Királyság bejelentette a Tanácsnak, hogy 1999. január 1-jén nem kíván a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába lépni. Ezen a bejelentésen nem változtattak. A Szerződéshez csatolt, egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv (1) bekezdésének és az állam- és kormányfők 1992. decemberi edinburgh-i határozatának megfelelően Dánia bejelentette a Tanácsnak, hogy nem vesz részt a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában. Dánia nem kérte, hogy indítsák meg a Szerződés 122. cikke (2) bekezdésében említett eljárást.

(4)

Svédországra a 98/317/EK határozat alapján a Szerződés 122. cikkében meghatározott eltérés vonatkozik. A 2003-as csatlakozási okmány (7) 4. cikkének megfelelően Ciprusra, a Cseh Köztársaságra, Észtországra, Lengyelországra, Lettországra, Litvániára, Magyarországra, Máltára, Szlovákiára és Szlovéniára a Szerződés 122. cikkében meghatározott eltérés vonatkozik.

(5)

Az Európai Központi Bank (EKB) 1998. július 1-jén jött létre. Az Európai Monetáris Rendszert egy árfolyam-mechanizmus váltotta fel, amelynek bevezetését a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus bevezetéséről szóló, 1997. június 16-i európai tanácsi állásfoglalás állapította meg (8). A gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában bevezetésre kerülő árfolyam-mechanizmus (ERM II) eljárásait az EKB és az euro-övezeten kívüli tagállamok nemzeti központi bankjai között létrejött, a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus működési eljárásainak meghatározásáról szóló, 1998. szeptember 1-jei megállapodás (9) határozta meg.

(6)

A Szerződés 122. cikkének (2) bekezdése megállapítja az érintett tagállamokra vonatkozó eltérések megszüntetésének eljárásait. E cikk szerint a Bizottság és az EKB legalább kétévente vagy az eltéréssel rendelkező tagállam kérésére jelentést készít a Tanácsnak a Szerződés 121. cikke (1) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően. Szlovénia 2006. március 2-án hivatalos konvergencia-értékelési kérelmet nyújtott be.

(7)

A tagállamok nemzeti jogszabályait, ezen belül a nemzeti központi bankok alapokmányait szükség esetén úgy kell módosítani, hogy összeegyeztethetők legyenek a Szerződés 108. és 109. cikkével és a Központi Bankok Európai Rendszerének (a továbbiakban: KBER) alapokmányával. A Bizottság és az EKB jelentéseiben részletesen megvizsgálja, hogy Szlovénia jogszabályai összeegyeztethetők-e a Szerződés 108. és 109. cikkével és a KBER alapokmányával.

(8)

A Szerződés 121. cikkében említett konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 1. cikke szerint a Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében említett árstabilitási kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egy éves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal meghaladó inflációs rátával rendelkezett. Az árstabilitási kritérium alkalmazásában az inflációt 2494/95/EK tanácsi rendeletben (10) meghatározott harmonizált fogyasztói árindex (HICP) segítségével határozzák meg. Az árstabilitási kritérium vizsgálatakor a tagállam inflációját az adott időszak 12 havi indexének számtani átlaga, valamint a megelőző időszak 12 havi indexének számtani átlaga közötti százalékos változásként mérik. A 2006 márciusát megelőző egyéves időszakban a három legjobb árstabilitási eredményt felmutató tagállam Svédország, Finnország és Lengyelország volt 0,9 százalékos, 1,0 százalékos, illetve 1,5 százalékos inflációs rátával. A Bizottság és az EKB jelentéseiben használt referenciaérték kiszámításakor a három legjobb árstabilitási eredményt felmutató tagállam inflációs rátájának egyszerű számtani közepéhez 1,5 százalékpontot adtak hozzá. Ennek alapján a 2006 márciusát megelőző egyéves időszak referenciaértéke 2,6 százalék volt.

(9)

A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 2. cikke szerint a Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdésében említett állami költségvetési helyzetre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy a vizsgálat időpontjában a tagállam nem áll a Tanács által a túlzott hiány fennállásáról a Szerződés 104. cikke (6) bekezdésének értelmében hozott határozat hatálya alatt.

(10)

A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 3. cikke szerint a Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett, az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában történő részvételre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül komoly feszültségek nélkül az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa (ERM) által előírt normál ingadozási sávokon belül maradt. Így különösen azt, hogy ugyanezen időszak alatt a tagállam saját kezdeményezésére semelyik másik tagállam valutájával szemben nem értékelte le valutájának bilaterális középárfolyamát. 1999. január 1-je óta az árfolyamkritérium teljesítését az ERM II keretében vizsgálják. A Bizottság és az EKB jelentéseiben e kritérium teljesítésének vizsgálatakor a 2006 áprilisát megelőző kétéves időszakot vették alapul.

(11)

A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 4. cikke szerint a Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének negyedik francia bekezdésében említett kamatokra vonatkozó konvergenciakritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző egy éves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatát legfeljebb 2 százalékponttal meghaladó kamattal rendelkezett. A kamatokra vonatkozó konvergenciakritériumok alkalmazásában a 10 éves referencia államkötvények összehasonlítható kamatait használták. A Bizottság és az EKB jelentéseiben a kamatkritérium teljesülésének vizsgálatakor használt referenciaértéket úgy számították ki, hogy a három legjobb árstabilitási eredményt felmutató tagállam nominális hosszú távú kamatainak egyszerű számtani közepéhez két százalékpontot adtak hozzá. Ennek alapján a 2006 márciusát megelőző egyéves időszak referenciaértéke 5,9 százalék volt.

(12)

A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 5. cikke szerint a konvergenciakritériumok teljesülésére vonatkozó jelenlegi vizsgálatban felhasznált statisztikai adatokat a Bizottság biztosítja. E javaslat elkészítéséhez a Bizottság biztosította a szükséges adatokat. A költségvetési adatokat a Bizottság a tagállamok által az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló, 1993. november 22-i 3605/93/EK tanácsi rendeletnek (11) megfelelően 2006. április 1-jéig benyújtott jelentései alapján szolgáltatta.

(13)

A Bizottság az általa és az EKB által a Szlovénia gazdasági és monetáris unió elérésére vonatkozó kötelezettségeinek teljesítése során elért előrehaladásról benyújtott jelentések alapján az alábbi következtetésekre jutott:

(14)

A Szerződés 122. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Tanács a Bizottság javaslatára minősített többséggel határoz arról, hogy mely eltéréssel rendelkező tagállamok teljesítik a közös valuta bevezetéséhez szükséges feltételeket, és megszünteti az érintett tagállamok eltéréseit,