A Tanács 377/2004/EK rendelete

(2004. február 19.)

a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 63. cikke (3) bekezdése b) pontjára és 66. cikkére,

tekintettel a Görög Köztársaság kezdeményezésére [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

mivel:

(1) A Tanács 2002. június 13-i ülésén elfogadott, az Európai Unió tagállamai külső határainak igazgatásáról szóló terv előirányozza a harmadik országokba kirendelt bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatainak kialakítását.

(2) 2002. június 21–22-i sevillai ülésének következtetéseiben az Európai Tanács azt kérte, hogy a tagállamok bevándorlási összekötő tisztviselőinek hálózatát 2002. vége előtt hozzák létre.

(3) 2002. november 28–29-i ülésén a Tanács következtetéseket fogadott el a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának fejlesztéséről, figyelembe véve az elnökség azon jelentését, amely szerint a jelentésben megvizsgált országok többségében létezik az összekötő tisztviselők hálózata, de megállapította azt is, hogy szükség van e hálózat további megerősítésére.

(4) Az Európai Tanács 2003. június 19–20-i thesszaloniki ülésén kiemelte, hogy fel kell gyorsítani azon megfelelő jogi aktusok elfogadásának folyamatát, amelyek a bevándorlási összekötő tisztviselők harmadik országokban működő hálózatának a lehető legkorábbi időpontban, de legkésőbb 2003. végéig történő formális létrehozásához szükségesek. Az Európai Tanács továbbá rámutatott a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózata által szolgáltatandó információk jelentőségére az Európai Unióval az illegális bevándorlás elleni küzdelemben együtt nem működő harmadik országokkal való kapcsolatok figyelemmel kísérésének biztosítását célzó értékelési mechanizmus kialakítása terén.

(5) Az Európai Tanács thesszaloniki ülését követően intézményesíteni kell e hálózat fennállását és működését – a folyamatban lévő projektek, így a belga vezetésű, a nyugat-balkáni államokban működő bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának működési tapasztalataira is építve – egy olyan kötelező erejű jogi aktus útján, amely előírja, hogy a tagállamok bevándorlási összekötő tisztviselői között együttműködési formákat kell kialakítani és amely meghatározza ezen együttműködés célkitűzéseit, ezen összekötő tisztviselők feladatait és megfelelő képesítésüket, továbbá kötelezettségeiket a fogadó országgal és a küldő tagállammal szemben.

(6) Kívánatos alakszerűen meghatározni annak módját is, ahogyan a Közösség illetékes intézményeit tájékoztatni kell a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának tevékenységéről annak érdekében, hogy képesek legyenek olyan intézkedéseket meghozni vagy javasolni, amelyek szükségesek lehetnek a tagállamok külső határain a személyek ellenőrzése általános igazgatásának továbbfejlesztéséhez.

(7) Figyelembe kell venni a tagállamok bűnüldöző szervei által külföldre kiküldött összekötő tisztviselők közös alkalmazásáról szóló, 2003. február 27-i 2003/170/IB tanácsi határozatot [2].

(8) Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, ezen államoknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás [3] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat [4] 1. cikkének A. és E. pontjában említett területre vonatkoznak.

(9) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez mellékelt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása számára nem kötelező. Mivel e rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései szerinti schengeni vívmányokra épül, Dánia – az említett jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően – a rendelet Tanács általi elfogadásától számított hat hónapon belül dönt arról, hogy saját nemzeti jogába átülteti-e a rendeletet.

(10) Az Egyesült Királyság e rendeletben az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 5. cikkével, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozat [5] 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban vesz részt.

(11) Írország e rendeletben az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 5. cikkével, valamint Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozat [6] 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban vesz részt.

(12) Az Egyesült Királyságnak és Írországnak az e rendeletben a 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozat 8. cikkének (2) bekezdésével és a 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozat 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő részvétele a Közösség azon kötelezettségeivel függ össze, hogy intézkedéseket tegyen a schengeni vívmányok az illegális bevándorlás szervezése elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezéseinek fejlesztésére, amelyekben az Egyesült Királyság és Írország részt vesz.

(13) Ez a rendelet a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokra épülő vagy azokhoz egyéb módon kapcsolódó jogi aktusnak minősül,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) E rendeletben a "bevándorlási összekötő tisztviselő" valamely tagállamnak a bevándorlási hivatal vagy más illetékes hatóság által annak érdekében külföldre kiküldött képviselője, hogy kapcsolatokat létesítsen és tartson fenn a fogadó ország hatóságaival, elősegítendő az illegális bevándorlás megelőzését és az ellene folytatott küzdelmet, az illegális bevándorlók hazatelepülését és a legális migráció igazgatását.

(2) E rendelet alkalmazásában bevándorlási összekötő tisztviselőnek minősülnek azon összekötő tisztviselők is, akik feladatkörük részeként bevándorlási kérdésekkel foglalkoznak.

(3) A bevándorlási összekötő tisztviselők kiküldhetők a tagállamoknak a harmadik országokban működő nemzeti konzuli hatóságaihoz vagy más tagállamok illetékes szerveihez, valamint a harmadik országok illetékes hatóságaihoz, továbbá nemzetközi szervezetekhez is, a küldő tagállam által meghatározandó ésszerű időtartamra.

(4) E rendeletet nem érinti a bevándorlási összekötő tisztviselők azon feladatait, amelyek ellátására a nemzeti jogszabályok, illetve államuk politikája vagy gyakorlata szerinti, illetve a fogadó országgal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött külön megállapodások alapján kötelesek.

2. cikk

(1) Valamennyi tagállam gondoskodik arról, hogy bevándorlási összekötő tisztviselői a fogadó ország illetékes hatóságaival és a fogadó országon belüli bármely megfelelő szervezettel közvetlen kapcsolatokat létesítsenek és tartsanak fenn, az információk gyűjtésének és cseréjének előmozdítása és meggyorsítása céljából.

(2) A bevándorlási összekötő tisztviselők az információkat azok operatív vagy stratégiai szinten, illetve mindkét szinten történő felhasználása érdekében gyűjtik. Ezen információk különösen a következő kérdéseket érintik:

- a fogadó országból származó vagy azon áthaladó illegális bevándorlók áramlása,

- az illegális bevándorlók ezen áramlása során a tagállamok területének elérése érdekében követett útvonalak,

- a fentiek megvalósításának módja, ideértve a használt szállítóeszközöket, közvetítők bevonását stb.,

- az embercsempészetben részt vevő bűnszervezetek létezése és tevékenysége,

- olyan történések és események, amelyek új fejleményeket okozhatnak vagy eredményezhetnek az illegális bevándorlók áramlása tekintetében,

- a személyazonossági és úti okmányok hamisítására vagy meghamisítására használt módszerek,

- a fogadó ország hatóságainak nyújtott segítség módjai és eszközei a területükről származó vagy azon áthaladó illegális bevándorlók áramlásának megelőzésére,

- az illegális bevándorlók származási országukba történő visszaküldése és hazatelepítése elősegítésének módjai és eszközei,

- a fent említett kérdésekre vonatkozó jogszabályok és joggyakorlat,

- a korai előrejelző rendszeren keresztül továbbított információk.

(3) A bevándorlási összekötő tisztviselők jogosultak továbbá segítséget nyújtani a harmadik országok állampolgárai személyazonosságának megállapításához és a származási országukba történő hazatelepülésük elősegítéséhez.

(4) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bevándorlási összekötő tisztviselőik feladataikat hatáskörük keretein belül, továbbá a nemzeti jogukban meghatározott rendelkezésekkel, valamint a fogadó országokkal vagy a nemzetközi szervezetekkel kötött bármely megállapodás vagy megegyezés rendelkezéseivel összhangban – ideértve a személyes adatok védelmére vonatkozókat is – hajtsák végre.

3. cikk

(1) A tagállamok rendszeresen és késedelem nélkül tájékoztatják egymást, a Tanácsot és a Bizottságot a bevándorlási összekötő tisztviselőik kirendeléséről, feladataik meghatározásával együtt. A Bizottság az összegyűjtött információkat a Tanács és a tagállamok rendelkezésére bocsátja.

(2) Valamennyi tagállam tájékoztatja a többi tagállamot a bevándorlási összekötő tisztviselők harmadik országba történő kirendelésére vonatkozó szándékáról is, annak érdekében, hogy a többi tagállam kifejezhesse azon szándékát, hogy együttműködési megállapodást kössön az érintett tagállammal e kirendelés tekintetében, az 5. cikkben említettek szerint.

4. cikk

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ugyanazon harmadik országba vagy régióba kihelyezett bevándorlási összekötő tisztviselőik maguk között helyi vagy regionális együttműködési hálózatokat hozzanak létre. E hálózatok keretében a bevándorlási összekötő tisztviselők különösen a következő feladatokat látják el:

- rendszeresen és – azonkívül – szükség esetén találkoznak,

- kicserélik információikat és gyakorlati tapasztalataikat,

- szükség szerint egyeztetik a kereskedelmi fuvarozókkal való kapcsolattartásban alkalmazandó álláspontjukat,

- szükség szerint közös szaktanfolyamokon vesznek részt,

- szükség szerint tájékoztató találkozókat és tanfolyamokat szerveznek a tagállamok fogadó országban működő képviseleteinek diplomáciai és konzuli személyi állománya részére,

- közös megközelítéseket fogadnak el a stratégiailag fontos információk – ideértve a kockázatelemzést is – gyűjtéséről és a küldő tagállam illetékes hatóságai részére történő jelentéstételről,

- részt vesznek a közös tevékenységükre vonatkozó, a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban félévenként készített jelentés elkészítésében,

- adott esetben rendszeres kapcsolatokat alakítanak ki a fogadó országban és a szomszédos harmadik országokban működő hasonló hálózatokkal.

(2) Az Európai Bizottság képviselői jogosultak részt venni a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának keretében szervezett találkozókon, amennyiben azonban ezt operatív megfontolások indokolják, úgy a találkozók az Európai Bizottság képviselőjének távollétében is megtarthatók. Szükség szerint egyéb szervek és hatóságok is meghívhatók.

(3) Az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam kezdeményezi e találkozók megtartását. Amennyiben az elnökséget betöltő tagállam nem rendelkezik képviselettel az adott országban vagy régióban, úgy az elnökség feladataival átmenetileg megbízott tagállam jogosult a találkozó megtartását kezdeményezni.

5. cikk

(1) A tagállamok kétoldalúan vagy többoldalúan megállapodhatnak abban, hogy harmadik országba vagy nemzetközi szervezethez egy tagállam által kirendelt bevándorlási összekötő tisztviselők egy vagy több további tagállam érdekeit is képviseljék.

(2) A tagállamok abban is megállapodhatnak, hogy bevándorlási összekötő tisztviselőik bizonyos feladatokat megosszanak egymás között.

6. cikk

(1) Az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam, illetve amennyiben e tagállam nem rendelkezik képviselettel az adott országban vagy régióban, úgy az elnökség feladataival átmenetileg megbízott tagállam minden félév vége előtt jelentést készít a Tanácsnak és a Bizottságnak a bevándorlási összekötő tisztviselők azon hálózatainak tevékenységéről, amelyekben képviselővel rendelkezik, valamint a fogadó országban fennálló helyzetről az illegális bevándorlással összefüggő ügyek tekintetében.

(2) E jelentéseket a Bizottság által meghatározott minta és formátum szerint kell elkészíteni.

(3) E jelentések alapvetően fontos információt szolgáltatnak azon értékelő jelentéshez, amelyet minden soros elnökség végén a Bizottság készít el és nyújt be a Tanácshoz valamennyi olyan harmadik országban fennálló helyzetről, ahol a tagállamok bevándorlási összekötő tisztviselői működnek.

(4) A Bizottság a fent említett jelentések alapján beilleszt egy tényszerű összegzést azon éves jelentésébe, amelyet az illegális bevándorlásra, az embercsempészetre és emberkereskedelemre, a külső határokra és az illegálisan tartózkodó személyek kitoloncolására vonatkozó közös politika fejlődéséről készít. Értékelésének a Tanács elé történő terjesztése során a Bizottság az általa szükségesnek tartott javaslatokat vagy ajánlásokat is megteheti.

7. cikk

E rendeletet a hivatásos tisztviselők által vezetett diplomáciai és konzuli képviseletek számára szóló Közös Konzuli Utasításban [7]

foglalt helyi szintű konzuli együttműködés rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

8. cikk

Ez a rendelet 2004. január 5-én lép hatályba.

Ez a rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel összhangban teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, 2004. február 19-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. McDowell

[1] HL C 140., 2003.6.14., 12. o.

[2] HL L 67., 2003.3.12., 27. o.

[3] HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

[4] HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

[5] HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

[6] HL L 64., 2002.3.7., 20. o.

[7] HL C 313., 2002.12.16., 1. o.

--------------------------------------------------