Az Európai Parlament és a Tanács 2002/3/EK irányelve

(2002. február 12.)

a környezeti levegő ózontartalmáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére, [2]

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére [3],

a Szerződés 251. cikkében [4] megállapított eljárásnak megfelelően, és az egyeztető bizottság által 2001. december 10-én jóváhagyott közös szövegtervezet figyelembevételével,

mivel:

(1) A Szerződés 174. cikkébe foglalt alapelvek alapján a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselőinek 1993. február 1-jei, az Európai Közösségnek a környezettel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politikai és cselekvési programjáról szóló állásfoglalásával [5] jóváhagyott, és a 2179/98/EK határozattal [6] kiegészített ötödik környezetvédelmi cselekvési program kitűzte különösen a levegőt szennyező anyagokkal kapcsolatos jelenleg hatályos szabályozás módosítását. Az említett program hosszú távú levegőminőségi célkitűzések kidolgozására tesz javaslatot.

(2) A környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv [7] 4. cikkének (5) bekezdése értelmében a Tanács elfogadja a hivatkozott cikk (1) bekezdése szerinti szabályozást és a (3) és a (4) bekezdése szerinti rendelkezéseket.

(3) Fontos az ózon emberi egészségre nézve káros hatásai elleni hatékony védelem biztosítása. Az ózonnak a növényzetre, az ökoszisztémára és a környezet egészére kifejtett káros hatásait a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell. Az ózonszennyezés országhatárokon átterjedő jellege miatt közösségi szintű intézkedésekre van szükség.

(4) A 96/62/EK irányelv előírja, hogy a számszerű küszöbértékeknek az e területtel foglalkozó nemzetközi tudóscsoportok által végzett munka eredményein kell alapulniuk. A Bizottságnak a számszerű küszöbértékek alapjául szolgáló tényezők felülvizsgálatakor figyelembe kell vennie az érintett epidemiológiai és a környezettel foglalkozó szakterületek legfrissebb tudományos kutatási adatait és a metrológia legfrissebb eredményeit.

(5) A 96/62/EK irányelv előírja az ózonra vonatkozó határértékek illetve célértékek megállapítását. Az ózonszennyezés országhatárokon átterjedő jellege miatt az emberi egészség és a növényzet védelme érdekében a célértékeket közösségi szinten kell megállapítani. E célértékeknek a Közösségnek a savasodás és a talajközeli ózon elleni integrált stratégiájából levezetett közbenső célokra kell vonatkozniuk, amely stratégia az egyes légszennyező anyagok nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapját is képezi [8].

(6) A 96/62/EK irányelvvel összhangban a terveket és a programokat olyan övezetek és agglomerációk vonatkozásában kell végrehajtani, amelyeken belül az ózonkoncentráció a célértéket meghaladja, annak érdekében, hogy a célértéket a kitűzött határidőig lehetőség szerint sikerüljön elérni. E tervek és programok nagymértékben a közösségi szabályozással összhangban végrehajtandó ellenőrző intézkedésekről szólnak.

(7) A hosszú távú célkitűzéseket azzal a céllal kell meghatározni, hogy biztosítsák az emberi egészség és a környezet hatékony védelmét. A hosszú távú célkitűzéseknek kapcsolódniuk kell az ózonképződés és a savasodás csökkentésére irányuló stratégiához, valamint a stratégiának a jelenlegi ózonszintek és a hosszú távú célkitűzések közötti távolság csökkentésével kapcsolatos céljához.

(8) A hosszú távú célértékeket túllépő övezetekben kötelező méréseket végezni. A kiegészítő vizsgálati módszerek csökkenthetik a fix mintavételi pontok számát.

(9) A teljes lakosság védelme érdekében az ózonra riasztási küszöbértéket kell meghatározni. A lakosság kiszolgáltatott csoportjainak védelme érdekében tájékoztatási küszöbértéket kell meghatározni. A környezeti levegő ózonkoncentrációjának aktuális adatait a nyilvánosság számára rendszeresen hozzáférhetővé kell tenni.

(10) Amennyiben a riasztási szint túllépésének kockázata jelentősen csökkenthető, rövidtávú cselekvési programokat kell kidolgozni. Meg kell vizsgálni, és értékelni kell a túllépés kockázata, időtartama és súlyossága csökkentésének lehetőségét. Nem kell helyi intézkedéseket elrendelni, amennyiben az előnyöket és költségeket megvizsgálva azok aránytalannak mutatkoznak.

(11) Az ózonszennyezés országhatárokon átterjedő jellege miatt a szomszédos tagállamok közötti koordinációra lehet szükség a tervek, programok, rövid távú cselekvési programok kialakítása és végrehajtása, valamint a lakosság tájékoztatása terén. Amennyiben lehetséges, a tagállamoknak harmadik országokkal is együttműködést kell folytatniuk, különös hangsúlyt fektetve a csatlakozni kívánó országok korai bevonására.

(12) A rendszeres jelentések kiindulási pontjaként a mért koncentrációkra vonatkozó adatokat be kell nyújtani a Bizottsághoz.

(13) A Bizottságnak az ózon emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásaira vonatkozó legújabb tudományos kutatási eredmények ismeretében felül kell vizsgálnia ezen irányelv rendelkezéseit. A Bizottság a jelentését a Közösség levegőminőségi célkitűzéseinek felülvizsgálatára és kialakítására szolgáló levegőminőségi stratégia, valamint az említett célkitűzések megvalósításának biztosítására szolgáló végrehajtási stratégia szerves részeként készíti el. Ezzel összefüggésben a jelentésnek figyelembe kell vennie a hosszú távú célkitűzések meghatározott határidőn belül való végrehajtásának lehetőségét.

(14) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal [9] összhangban kell elfogadni.

(15) Mivel az ózon emberi egészségre gyakorolt ártalmas hatásai elleni hatékony védelmet, illetve az ózonnak a növényzetre, az ökoszisztémára és a környezet egészére gyakorolt káros hatásainak csökkentését biztosító javasolt fellépés céljait a tagállamok az ózonszennyezés országhatárokon átterjedő jellege miatt nem valósíthatják meg hatékonyan, és mivel az közösségi szinten hatékonyabban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvével összhangban álló intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben megfogalmazott arányossági elvvel összhangban ezen irányelv nem lépi túl az e célok megvalósításához szükséges mértéket.

(16) Az ózon által okozott levegőszennyezésről szóló, 1992. szeptember 21-i 92/72/EGK tanácsi irányelvet [10] hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Cél

Ennek az irányelvnek a célja:

a) a Közösségben a környezeti levegő ózonkoncentrációjával kapcsolatos hosszú távú célkitűzések, célértékek, riasztási küszöbértékek és tájékoztatási küszöbértékek meghatározása az emberi egészségre és a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése, illetve csökkentése céljából;

b) a tagállamokban a környezeti levegőben az ózon, és amennyiben szükséges, az ózon előanyagai (prekurzor) (a nitrogén-oxidok és az illékony szerves vegyületek) koncentrációjának vizsgálatára szolgáló közös módszer és kritériumok alkalmazásának biztosítása;

c) a környezeti ózonszinttel kapcsolatos megfelelő információ beszerzésének és a lakosság erről való tájékoztatásának biztosítása;

d) ózon szempontjából a környezeti levegő megfelelő minősége fenntartásának, illetve egyéb esetekben javításának biztosítása;

e) a tagállamok közötti hatékonyabb együttműködés elősegítése, és az országhatárokon átterjedő hatású intézkedések, valamint az ezekre az intézkedésekre vonatkozó megállapodások lehetőségének kihasználása az ózonszint csökkentése érdekében.

2. cikk

Meghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

(1) "környezeti levegő": szabadtéri levegő a troposzférában; a munkahelyek kivételével;

(2) "szennyező anyag": bármely olyan anyag, amelyet közvetlenül vagy közvetve az ember juttatott a környezeti levegőbe, és amely valószínűsíthetően káros hatással van az emberi egészségre, illetve a környezet egészére,

(3) "ózon előanyagok (prekurzor)": olyan anyagok, amelyek hozzájárulnak a talajközeli ózon kialakulásához, ezek közül néhány szerepel a VI. mellékletben;

(4) "szint": valamely szennyező anyag koncentrációja a környezeti levegőben, illetve felületeken való lerakódása egy adott idő alatt;

(5) "vizsgálat": a környezeti levegőben található valamely szennyező anyag mérésére, számítására, előrejelzésére vagy becslésére használt bármely módszer;

(6) "helyhez kötött mérések": a 96/62/EK irányelv 6. cikkének (5) bekezdésével összhangban végzett mérések;

(7) "övezet": a tagállamok területének valamely általuk behatárolt része;

(8) "agglomeráció": olyan övezet, amelyben a népesség száma meghaladja a 250000 lakost, vagy ahol a népesség száma ugyan 250000 lakos vagy kevesebb, de olyan négyzetkilométerenkénti népsűrűséggel, hogy ez indokolja a tagállamok számára a környezeti levegőminőség vizsgálatának és kezelésének szükségességét;

(9) "célérték": az a rögzített szint, amely lehetőség szerint hosszú távon az emberi egészségre és/vagy a természet egészére gyakorolt káros hatások elkerülését szolgálja, és amelyet – amennyiben lehetséges – egy meghatározott időn belül el kell érni;

(10) "hosszú távú cél": a környezeti levegő olyan ózonkoncentrációja, amely alatt a jelenlegi tudományos ismeretek szerint ennek az emberi egészséget és/vagy a természet egészét közvetlenül károsító hatásai nem valószínűek. Ezt a célt az emberi egészség és a környezet hatékony védelmének biztosítása érdekében hosszú távon kell elérni, kivéve ha az arányos intézkedésekkel nem valósítható meg.

(11) "riasztási küszöbérték": az a szint, amelyen felül a rövid idejű expozíció is kockázatot jelent az emberi egészségre, és amelynél a tagállamok megteszik a 6. és 7. cikk szerinti közvetlen lépéseket;

(12) "tájékoztatási küszöbérték": az a szint, amelyen felül a rövid idejű expozíció a lakosság valamely különösen érzékeny szegmense esetében kockázatot jelent az emberi egészségre, és amelynél naprakész tájékoztatásra van szükség;

(13) "illékony szerves vegyületek" (VOC): a metán kivételével minden olyan antropogén vagy biogén forrásból származó szerves vegyület, amely napfény jelenlétében a nitrogén-oxidokkal való reakció során fotokémiai oxidálószereket hozhat létre.

3. cikk

Célértékek

(1) A környezeti levegő ózonkoncentrációjára vonatkozó 2010-es célértékeket az I. melléklet II. szakasza határozza meg.

(2) A tagállamok összeállítják azon övezetek és agglomerációk listáját, amelyekben a 9. cikkel összhangban megvalósított vizsgálat alapján a környezeti levegőben az ózon koncentrációja az (1) bekezdés szerinti célértékeknél magasabb.

(3) A (2) bekezdés szerinti övezetek és agglomerációk tekintetében a tagállamok meghozzák a célértékeknek az I. melléklet II. szakaszában megjelölt határidőig történő elérését szolgáló tervek vagy programok elkészítésének és megvalósításának a 2001/81/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban történő biztosítására szolgáló intézkedéseket, kivéve azokat az eseteket, ahol ez arányos intézkedésekkel nem valósítható meg.

Amennyiben a 96/62/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban a terveket vagy programokat az ózontól eltérő más szennyező anyagok tekintetében kell elkészíteni vagy végrehajtani, a tagállamok szükség szerint olyan integrált terveket vagy programokat készítenek és hajtanak végre, amelyek valamennyi érintett szennyező anyagra kiterjednek.

(4) A (3) bekezdés szerinti tervek vagy programoknak legalább a 96/62/EK irányelv IV. mellékletében felsorolt információkat tartalmazniuk kell, és hozzáférhetők a lakosság, illetve a megfelelő szervezetek, például a környezetvédelmi szervezetek, fogyasztói szervezetek, a különösen kiszolgáltatott népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek és egyéb megfelelő egészségvédő testületek számára.

4. cikk

Hosszú távú célkitűzések

(1) A környezeti levegő ózonkoncentrációjára vonatkozó hosszú távú célokat az I. melléklet III. fejezete határozza meg.

(2) A tagállamok összeállítják azon övezetek és agglomerációk listáját, amelyekben a 9. cikkel összhangban végzett vizsgálat alapján a környezeti levegőben az ózon koncentrációja magasabb az (1) bekezdés szerinti hosszú távú célkitűzéseknél, de alacsonyabb az I. melléklet II. szakaszában meghatározott célértékeknél. A tagállamok a hosszú távú célkitűzések megvalósítása érdekében ezen övezetek és agglomerációk tekintetében költséghatékony intézkedéseket dolgoznak ki és hajtanak végre. A meghozott intézkedések megfelelnek legalább a 3. cikk (3) bekezdése szerinti valamennyi tervnek vagy programnak. Olyan intézkedésekre épülnek továbbá, amelyeket a 2001/81/EK irányelv és az egyéb, jelenleg hatályos, illetve jövőbeni vonatkozó EK jogszabályok rendelkezései alapján hoznak meg.

(3) A hosszú távú célkitűzések megvalósítását célzó közösségi eredményeket a 11. cikkben meghatározott folyamat részeként, továbbá a 2001/81/EK irányelvvel kapcsolatban több alkalommal felülvizsgálják, a 2020. évet tekintve viszonyítási pontnak, valamint figyelemmel a fenti irányelvben meghatározott nemzeti kibocsátási határértékek megvalósításában elért eredményekre.

5. cikk

Az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó követelmények, amelyekben az ózonszint megfelel a hosszú távú célkitűzéseknek

A tagállamok összeállítják azoknak az övezeteknek és agglomerációknak a listáját, amelyekben az ózonszint megfelel a hosszú távú célkitűzéseknek. Amennyiben olyan tényezők, mint például az ózonszennyezés országhatárokon átterjedő jellege és a meteorológiai feltételek lehetővé teszik, a tagállamok a hosszú távú célértékek alatt tartják az ózonszintet ezekben az övezetekben és agglomerációkban, és arányos intézkedések révén megőrzik a környezeti levegő minőségének a fenntartható fejlődéssel összeegyeztethető legmagasabb szintjét és a környezet, illetve az emberi egészség magas szintű védelmét.

6. cikk

A lakosság tájékoztatása

(1) A tagállamok megfelelő lépéseket tesznek az alábbiak érdekében:

a) biztosítják a környezeti levegő ózonkoncentrációjára vonatkozó naprakész információkhoz a lakosság, valamint a megfelelő szervezetek, például környezetvédelmi szervezetek, fogyasztói szervezetek, a különösen kiszolgáltatott népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek és az egyéb megfelelő egészségvédő testületek hozzáférését.

Ezt az információt legalább naponta, de lehetőség szerint óránként frissítik.

Ez az információ tájékoztat legalább a hosszú távú egészségvédelmi célkitűzésben szereplő koncentrációk, továbbá a tájékoztatási küszöbérték és a riasztási küszöbérték minden túllépéséről a vonatkozó átlagszámítási időszakra nézve. Rövid értékelést is tartalmaz az egészségre gyakorolt hatásáról.

A környezeti levegő ózonkoncentrációjának tájékoztatási küszöbértéke és a riasztási küszöbértéke a II. melléklet I. szakaszában található.

b) olyan átfogó éves jelentések hozzáférhetővé tétele a lakosság, valamint a megfelelő szervezetek, például környezetvédelmi szervezetek, fogyasztói szervezetek, a különösen kiszolgáltatott népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek és az egyéb megfelelő egészségvédő testületek számára, amelyek jelzik az emberi egészség terén legalább a célértékekben és a hosszú távú célkitűzésekben szereplő koncentrációk, a tájékoztatási küszöbérték és a riasztási küszöbérték minden túllépését a vonatkozó átlagszámítási időszak során, a növényzet terén a célértékekben és a hosszú távú célkitűzésekben szereplő koncentrációk valamennyi túllépését, valamint lehetőség szerint a túllépések várható hatásainak rövid értékelését. A jelentések lehetőség szerint tartalmazhatnak az erdővédelemmel kapcsolatos, a III. melléklet I. szakasza szerinti további információkat és értékeléseket. A jelentések tájékoztathatnak a vonatkozó előanyagokról is, amennyiben ezekre nem vonatkozik valamely hatályban lévő közösségi jogszabály;

c) az egészségvédelmi szervezetek és a lakosság kellő időben történő tájékoztatásának biztosítása a riasztási küszöbérték tényleges és előre jelzett túllépéseiről;

A fenti tájékoztatást és jelentést a helyzetnek megfelelő módon kell közölni, például a műsorszóró médiában, a sajtóban vagy kiadványokban, információs kivetítőn vagy számítógépes hálózati szolgáltatásokon, például az interneten.

(2) A lakosság számára a 96/62/EK irányelv 10. cikkével összhangban valamely határérték túllépése esetén szolgáltatott adatok a II. melléklet II. fejezetében felsorolt elemekre terjednek ki. A tagállamok adott esetben arról is intézkednek, hogy ezeket az adatokat a tájékoztatási küszöbérték vagy a riasztási küszöbérték várható túllépése esetén is szolgáltassák.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint szolgáltatott információk egyértelműek, részletesek és mindenki számára könnyen hozzáférhetőek.

7. cikk

Rövid távú cselekvési tervek

(1) A tagállamok a 96/62/EK irányelv 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban megfelelő közigazgatási szinten cselekvési terveket állítanak össze azokra az övezetekre, ahol fennáll a veszélye a riasztási küszöbérték túllépésének, megjelölve a speciális, rövid távon meghozandó intézkedéseket, figyelembe véve a sajátságos helyi körülményeket, amennyiben számottevő lehetőség van a kockázat csökkentésére, illetve a riasztási küszöbérték bármiféle túllépése időtartamának vagy súlyosságának csökkentésére. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy az adott övezetben nincsen számottevő lehetőség a túllépés kockázatának, időtartamának vagy súlyosságának csökkentésére, a tagállamok mentesülnek a 96/62/EK irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alól. A tagállamok határozzák meg, hogy van-e számottevő lehetőség a túllépés kockázatának, időtartamának vagy súlyosságának csökkentésére, figyelembe véve a nemzeti földrajzi, meteorológiai és gazdasági feltételeket.

(2) A rövid távú cselekvési tervek megtervezése, a meghatározott intézkedéseket kiváltó koncentrációs szinteket is beleértve, a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Esettől függően a tervek előírhatnak fokozatos, költséghatékony intézkedéseket bizonyos olyan tevékenységek, köztük a gépjárműforgalom ellenőrzésére, korlátozására vagy felfüggesztésére, amelyekkel összefüggő kibocsátások hozzájárulhatnak a határérték átlépéséhez. Ezen intézkedések az ipari üzemekkel vagy termékekkel kapcsolatos hatékony intézkedésekre is kiterjedhetnek.

(3) A rövid távú cselekvési tervek kidolgozása és végrehajtása során a tagállamok példa-intézkedéseket vesznek figyelembe (amelyek hatékonyságát már értékelték), amelyeket fel kell venni a 12. cikkben említett iránymutatásba.

(4) A tagállamok a lakosság, valamint a megfelelő szervezetek, például környezetvédelmi szervezetek, fogyasztói szervezetek, a különösen kiszolgáltatott népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek és az egyéb megfelelő egészségvédő testületek számára közzéteszik vizsgálataik eredményét és a konkrét rövid távú tervek tartalmát, valamint az e tervek végrehajtására vonatkozó információkat.

8. cikk

Országhatárokon átterjedő szennyezés

(1) Amennyiben a célértékeket vagy a hosszú távú célkitűzéseket meghaladó ózonkoncentráció jelentős mértékben más tagállamokban történő előanyag-kibocsátás következménye, az érintett tagállamok lehetőség szerint együttműködhetnek a célértékek, illetve a hosszú távú célkitűzések megvalósítását szolgáló közös tervek és programok készítésében, kivéve amennyiben ez arányos intézkedésekkel nem valósítható meg. A Közösség támogatja ezeket az erőfeszítéseket. A Bizottság a 11. cikk szerinti kötelezettségeinek teljesítése során, figyelembe véve a 2001/81/EK irányelvet, különösen annak 9. cikkét, mérlegeli, hogy az országhatáron átterjedő ózonszennyezésért felelős előanyag-kibocsátás ellen megvalósíthatók-e további közösségi szintű lépések.

(2) A tagállamok, amennyiben a 7. cikk értelmében lehetséges, elkészítik és végrehajtják a különböző tagállamok szomszédos övezeteire kiterjedő közös rövid távú cselekvési terveket. A tagállamok biztosítják, hogy a különböző tagállamok szomszédos övezetei, ahol rövid távú cselekvési terveket készítettek, megkapjanak minden szükséges információt.

(3) Amennyiben a tájékoztatási küszöbérték vagy a riasztási küszöbérték túllépése az országhatárokhoz közeli övezetben történik, a lakosság tájékoztatásának elősegítése érdekében a lehető leggyorsabban át kell adni az információkat az érintett szomszédos tagállam illetékes hatóságai részére.

(4) Az (1) és (2) bekezdés szerinti tervek és programok összeállítása, illetve a lakosság (3) bekezdés szerinti tájékoztatása során a tagállamok lehetőség szerint együttműködnek harmadik országokkal, különösen a csatlakozni kívánó országokkal.

9. cikk

Az ózon és az előanyagok koncentrációjának vizsgálata a környezeti levegőben

(1) Azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol a mérés előző öt éve során bármelyik évben az ózon koncentrációja túllépte a hosszú távú célkitűzésekben szereplő értéket, kötelező a helyhez kötött folyamatos mérés.

Amennyiben öt évnél rövidebb időre vonatkozó mérési adatok állnak rendelkezésre a túllépés megállapítása érdekében, a tagállamok összegezhetik a valószínűsíthető legmagasabb szennyezési szintű helyeken és időkben végzett rövid ideig tartó mérések eredményeit és az emissziókataszterekből és a modellezésből származó eredményeket.

A IV. melléklet meghatározza az ózon méréséhez használt mintavételi pontok helyének kijelölésére szolgáló kritériumokat.

Az V. melléklet I. szakasza meghatározza az egyes olyan övezetekben vagy agglomerációkban az ózon folyamatos méréséhez használt helyhez kötött mintavételi pontok minimális számát, ahol a mérés a levegőminőség vizsgálatának kizárólagos forrása.

Az V. melléklet I. szakaszában előírt ózon mintavételi pontok legalább 50 %-ában a nitrogén-dioxid-szinteket is mérni kell. A nitrogén-dioxid mérése folyamatosan történik, kivéve a IV. melléklet I. szakaszában meghatározott vidéki háttérállomásokat, ahol más mérési módszerek alkalmazhatók.

Azokban az övezetekben és agglomerációkban, amelyekben a helyhez kötött mérések mintavételi pontjaiból származó információkat a modellezésből és/vagy időszakos mérésből származó információ is kiegészíti, csökkenthető az összes mintavételi pontnak az V. melléklet I. szakasza szerint meghatározott száma, amennyiben:

a) a kiegészítő módszerek megfelelő mennyiségű információt biztosítanak a levegő minőségének a célértékek, információs és riasztási küszöbértékek szempontjából történő vizsgálatához;

b) a létesítendő mintavételi pontok száma és az egyéb technikák térbeli eloszlása elegendő az ózon koncentrációjának a VII. melléklet I. szakasza szerinti adatminőségi célkitűzéseknek megfelelő meghatározásához, és amennyiben a VII. melléklet II. szakasza szerinti vizsgálati eredményekhez vezet;

c) az egyes övezetekben vagy agglomerációkban olyan számú mintavételi pontot létesítenek, hogy kétmillió lakosra, vagy 50000 km2-re jusson legalább egy mintavételi pont, ezek közül arra, amelyik több mintavételi pontot eredményez;

d) minden övezetben vagy agglomerációban van legalább egy mintavételi pont, továbbá

e) a nitrogén-dioxid szinteket minden mintavételi ponton mérik, kivéve a vidéki háttérállomásokat.

Ebben az esetben a modellezésből és/vagy időszakos mérésből származó eredményeket veszik figyelembe a levegő minőségének a célértékek szempontjából történő vizsgálatához.

(2) Azokban az övezetekben és agglomerációkban, amelyekben a koncentráció a mérés elmúlt öt évének mindegyike során a hosszú távú célkitűzések szerinti értékek alatt maradt, a folyamatosan működő mérőállomások számát az V. melléklet II. szakasza szerint határozzák meg.

(3) Minden tagállam biztosítja, hogy a területén legalább egy, a VI. mellékletben felsorolt ózon előanyagok koncentrációjáról adatokat szolgáltató mérési állomást felállít és üzemeltet. Minden tagállam a fenti mellékletben szereplő célkitűzések, módszerek és ajánlások figyelembevételével határozza meg az ózon előanyagok mérésére szolgáló mérőállomások számát és elhelyezkedését.

A 12. cikk szerinti iránymutatás részeként az ózon előanyagok megfelelő mérési stratégiájára vonatkozó irányelveket határoznak meg, figyelembe véve a közösségi jogszabályokban szereplő követelményeket, és a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program (EMEP).

(4) Az ózon elemzésének referencia módszerei a VIII. melléklet I. szakaszában találhatók. A VIII. melléklet II. szakaszában az ózonra vonatkozó modellezési referenciamódszerek találhatók.

(5) Az e cikknek és a IV–VIII. mellékletnek tudományos és műszaki fejlődéshez való bármiféle hozzáigazítása érdekében szükséges módosítása a 13. cikk (2) bekezdésével összhangban történik.

10. cikk

Információátadás és jelentés

(1) Amikor a tagállamok továbbítják a Bizottsághoz a 96/62/EK irányelv 11. cikkében meghatározott információkat, a tagállamok első alkalommal a 15. cikk (1) bekezdésében foglalt dátumot követő naptári évre vonatkozóan, valamint:

a) a következő év szeptember 30-áig minden naptári évre vonatkozóan megküldik a Bizottság részére a 3. cikk (2) bekezdése, a 4. cikk (2) bekezdése és az 5. cikk szerinti övezetek és agglomerációk jegyzékét,

b) jelentést küldenek a Bizottság részére, amelyben áttekintést adnak az I. melléklet II. szakasza szerinti célértékek túllépésével kapcsolatos helyzetről. E jelentés magyarázatot tartalmaz az emberi egészség védelmére szolgáló célérték éves túllépéséről. A jelentés tartalmazza ezen kívül a 3. cikk (3) bekezdése szerinti terveket és programokat is. A jelentést két éven belül kell megküldeni azt követően, hogy véget ért az ózonra vonatkozó célértékek túllépése észlelésének időszaka;

c) háromévenként tájékoztatják a Bizottságot a tervek vagy programok pillanatnyi helyzetéről.

(2) A tagállamok továbbá első alkalommal a 15. cikk (1) bekezdése szerinti időpontot követő naptári évre vonatkozóan:

a) átmenetileg évente, április-szeptember között minden hónapra vonatkozóan megküldik a Bizottság részére,

i. legkésőbb a következő hónap végéig minden tájékoztatási és/vagy riasztási küszöbérték túllépésének napjára vonatkozóan az alábbi információt: a túllépés dátuma, teljes ideje, az 1 órán belül mért maximális ózonszint(ek);

ii. legkésőbb minden év október 31-ig bármilyen más, a III. mellékletben maghatározott információt;

b) minden naptári évre vonatkozóan legkésőbb a következő év szeptember 30-ig megküldik a Bizottság részére a III. mellékletben meghatározott hitelesített információt, valamint a IV. mellékletben meghatározott ózon előanyagoknak az adott évre vonatkozó átlagos éves koncentrációját;

c) a 91/692/EGK [11] tanácsi irányelv 4. cikkében említett ágazati jelentés keretében háromévente, legkésőbb a hároméves periódus végét követő szeptember 30-ig továbbítják a Bizottság részére:

i. a 3. cikk (2) bekezdése, a 4. cikk (2) bekezdése és az 5. cikk szerinti övezetekben és agglomerációkban megfigyelt vagy értékelt ózonszinteket áttekintő információt;

ii. a 4. cikk (2) bekezdése alapján meghozott vagy tervezett bármely intézkedésre vonatkozó információt;

iii. a rövid távú cselekvési tervekről szóló határozatokkal kapcsolatos, valamint a tervek kialakítására és tartalmára vonatkozó információkat, illetve hatástanulmányt a 7. cikknek megfelelően készített valamennyi tervről.

(3) A Bizottság:

a) biztosítja, hogy a (2) bekezdés a) pontja szerint benyújtott információ megfelelő módon azonnal rendelkezésre álljon, és hogy azt továbbítsák az Európai Környezeti Ügynökséghez.

b) évente megjelenteti az övezeteknek és agglomerációknak az (1) bekezdés a) pontja szerint benyújtott jegyzékét, valamint minden év november 30-ig a folyó év nyarára és a megelőző naptári évre vonatkozó, az ózon-helyzetről szóló jelentést azzal a céllal, hogy összehasonlítható formában áttekintést adjon az egyes tagállamok helyzetéről, figyelembe véve a különböző meteorológiai feltételeket és az országhatárokon átterjedő szennyezést, valamint a tagállamok hosszú távú célkitűzésekben szereplő értékek átlépéseinek áttekintését;

c) végrehajtásuk vizsgálatával rendszeresen ellenőrzi az (1) bekezdés b) pontja szerint benyújtott terveket vagy programokat, illetve a levegőszennyezésben végbemenő folyamatokat, figyelembe véve a meteorológiai feltételeket és az ózon előanyagok eredetét (biogén, illetve antropogén);

d) figyelembe veszi az (1) és (2) bekezdés alapján szolgáltatott információt a 96/62/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban a környezeti levegő minőségéről szóló hároméves jelentés elkészítésekor;

e) intézkedik a (2) bekezdés c) pontjának iii. alpontjával összhangban továbbított, a rövid távú cselekvési tervek kialakítására és végrehajtására vonatkozó információ és tapasztalatok megfelelő cseréjéről.

(4) A (3) bekezdésben szereplő feladatok végrehajtása során a Bizottság szükség esetén igénybe veszi az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szakértelmét.

(5) A tagállamok által a Bizottság felé továbbított, a levegő minőségének a 96/62/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti előzetes vizsgálatára használt módszerekről szóló tájékoztatás legkésőbbi időpontja 2003. szeptember 30.

11. cikk

Felülvizsgálat és jelentés

(1) A Bizottság legkésőbb 2004. december 31-ig benyújtja az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az ezen irányelv alkalmazásának tapasztalataira vonatkozó jelentést. A jelentésben különösen az alábbiakra tér ki:

a) az Egészségügyi Világszervezet iránymutatásának fényében az ózonnak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos legfrissebb tudományos kutatási eredmények, különös tekintettel a különösen kiszolgáltatott népességcsoportokra; figyelembe veszi a kidolgozott pontosabb modelleket;

b) műszaki fejlesztések, beleértve a koncentrációk mérésének vagy egyéb módon történő vizsgálatának módszereiben elért fejlődést, illetve az ózon koncentrációjának Európa-szerte tapasztalható alakulása;

c) a modellek előrejelzéseinek összehasonlítása a tényleges mérési eredményekkel;

d) a hosszú távú célkitűzések, a célértékek, a tájékoztatási és a riasztási küszöbértékek meghatározása és ezek szintjei;

e) a nagy távolságokra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló ENSZ/EGB egyezmény keretein belül az ózonnak a haszonnövényekre és a természetes növényzetre gyakorolt hatásaival kapcsolatos nemzetközi együttműködési program eredményei.

(2) A jelentés a közösségi levegőminőségi célkitűzések felülvizsgálatára és az azzal kapcsolatos javaslattételre, illetve e célok elérésének biztosítására szolgáló végrehajtási stratégiák fejlesztésére vonatkozó levegőminőségi stratégia szerves részeként készül. Ezzel összefüggésben az alábbiakra terjed ki:

a) minden lényeges forrás szennyező anyag-kibocsátásának további széleskörű csökkentése, a műszaki megvalósíthatóság és a költséghatékonyság figyelembe vételével;

b) a szennyező anyagok közötti kapcsolatok, és a Közösség levegőminőségi és egyéb kapcsolódó célkitűzései megvalósítását szolgáló kombinált stratégiák lehetőségei;

c) az előanyagok kibocsátásának csökkentésére irányuló további közösségi szintű intézkedések lehetősége;

d) az I. mellékletben meghatározott célérték végrehajtásában elért eredmények, beleértve a 3. és 4. cikkel összhangban kifejlesztett és végrehajtott terveket és programokat, a 7. cikk szerinti rövid távú cselekvési terv végrehajtásának tapasztalatait és a IV. mellékletben meghatározott feltételeket, amelyek alapján a levegő minőségének mérését végzik;

e) az I. melléklet III. fejezetében meghatározott hosszú távú célkitűzések elérésének lehetősége;

f) a lakosság tájékoztatása, illetve a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere jelenlegi és jövőbeni követelményei;

g) az ezen irányelv és a Közösség, valamint a tagállamok által a klímaváltozással kapcsolatos kötelezettségek teljesítése céljából meghozandó intézkedések eredményeként várható változások közötti kapcsolat;

h) a szennyezés országhatárokon át való terjedése, figyelembe véve a csatlakozni kívánó országokban hozott intézkedéseket.

(3) A jelentés az ebben az irányelvben foglalt rendelkezések felülvizsgálatát is tartalmazza a benne található megállapítások fényében, valamint lehetőség szerint az ezen irányelv módosítására irányuló javaslatokat is, különös tekintettel az ózonnak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásaira, megkülönböztetett figyelemmel a különösen kiszolgáltatott népességcsoportokra.

12. cikk

Iránymutatás

(1) A Bizottság 2002. szeptember 9-éig iránymutatást készít ezen irányelv végrehajtására. Ennek elkészítésében szükség esetén igénybe veszi a tagállamok, az Európai Környezeti Ügynökség és egyéb szakértői testületek szakértelmét, és figyelembe veszi a közösségi jogszabályok, illetve az EMEP által előírt követelményeket.

(2) Az iránymutatást a 13. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással összhangban fogadják el. Az így elfogadott útmutatás sem közvetlen, sem közvetett formában nem módosíthatja a célértékeket, a hosszú távú célkitűzéseket, a riasztási küszöbértékeket, illetve a tájékoztatási küszöbértékeket.

13. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a 96/62/EK irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerint létrehozott bizottság segíti.

(2) Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel a 8. cikk rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időszak három hónap.

(3) A bizottság állapítja meg saját eljárási szabályzatát.

14. cikk

Bírságok

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértéséért kiszabható bírságokat. A bírságoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó hatásúaknak kell lenniük.

15. cikk

Átvétel

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2003. szeptember 9-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell csatolni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

16. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 92/72/EK irányelv 2003. szeptember 9-étől hatályát veszti.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

18. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2002. február 12-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

P. Cox

a Tanács részéről

az elnök

J. Piqué i Camps

[1] HL C 56., 2000.2.29., 40. o. ésHL C 29., 2001.1.30., 291. o.

[2] HL C 51., 2000.2.23., 11. o.

[3] HL C 317., 2000.11.6., 35. o.

[4] Az Európai Parlament 2000. március 15-i véleménye (HL C 377., 2000.12.29., 154. o.), a Tanács 2001. március 8-i közös álláspontja (HL C 126., 2001.4.26., 1. o.) és az Európai Parlament 2001. június 1-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament 2002. január 17-i határozata és a Tanács 2001. december 19-i határozata.

[5] HL C 138., 1993.5.17., 1. o.

[6] HL L 275., 1998.10.10., 1. o.

[7] HL L 296., 1996.11.21., 55. o.

[8] HL 309., 2001.11.27., 22. o.

[9] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[10] HL L 297., 1992.10.13., 1. o.

[11] HL L 377., 1991.12.31., 48. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

AZ ÓZONRA VONATKOZÓ MEGHATÁROZÁSOK, CÉLÉRTÉKEK ÉS HOSSZÚTÁVÚ CÉLKITŰZÉSEK

I. Meghatározások

Valamennyi értéket μg/m3-ben kell kifejezni. Térfogat az alábbi szabvány hőmérsékleti és nyomásviszonyok esetén: 293 K és 101,3 kPa. Az időt közép-európai időben kell meghatározni.

Az AOT40 (mértékegysége: (μg/m3) × óra): a 80 μg/m3-nél (= 40 ppb) magasabb és a 80 μg/m3 óránkénti koncentráció különbsége adott időszak alatt, csak a 8.00 és a 20.00 között mért óránkénti adatok felhasználásával. Közép-európai idő szerint minden nap [1].

Az érvényességhez az alábbi célértékeknek és a hosszú távú célkitűzéseknek történő megfelelés ellenőrzésére használt éves túllépési adatoknak meg kell felelniük a III. melléklet II. szakaszában megállapított kritériumoknak.

II. Célértékek ózon esetében

| Paraméter | Célérték 2010-re [2] [5] |

1.Célérték az emberi egészség védelmére | Maximális 8 órás napi átlag [3] | 120 μg/m3, amely három év átlagában naptári évenként legfeljebb 25 napon léphető túl [4] |

2.Célérték a növényzet védelmére | AOT40, a május-júliusi 1 órás értékekből számítva | 18000 μg/m3 × óra öt évre átlagolva [4] |

III. Az ózonra vonatkozó hosszú távú célkitűzések

| Paraméter | Hosszú távú cél [6] |

1.Hosszú távú célkitűzés az emberi egészség védelmére | Maximális 8 órás napi átlag egy naptári éven belül | 120 μg/m3 |

2.Hosszú távú célkitűzés a növényzet védelmére | AOT40, a május-júliusi 1 órás értékekből számítva | 6000 μg/m3 × óra |

[1] Vagy más megfelelő időérték a legkülső régiók esetén.

[2] A célértéknek való megfelelést ezen érték alapján értékelik. Ez azt jelenti, hogy 2010 lesz az első olyan év, amelynek az adatait a következő három- vagy ötéves időszaknak való megfelelés kiszámításakor felhasználják.

[3] A maximális 8 órás átlagos napi koncentrációt az óránkénti adatokból számított és óránként frissített folyamatos 8 órás átlagok vizsgálatával választják ki. Minden így kiszámított 8 órás átlagot ahhoz a naphoz kell hozzárendelni, amelyiken a 8 órás időtartam véget ér, azaz bármely nap első számítási periódusa az előző nap 17:00 órától az adott nap 01:00-ig tartó időszak lesz, bármely nap utolsó számítási periódusa az adott nap 16:00 órától 24:00 óráig tartó időszak lesz.

[4] Amennyiben a hároméves vagy ötéves átlagok nem határozhatók meg az éves adatok teljes és egymást követő sorozata alapján, a célértéknek való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges minimális éves adatok az alábbiak:

- az emberi egészség védelmére vonatkozó célértékhez: egy évre vonatkozó érvényes adatok,

- a növényzet védelmére vonatkozó célértékhez: három évre vonatkozó érvényes adatok.

[5] E célértékek és engedélyezett túllépések a 11. cikkben meghatározott vizsgálatok és ellenőrzés eredményeinek sérelme nélkül kerülnek megállapításra, amely vizsgálatok és ellenőrzés figyelembe veszik az Európai Közösségen belüli eltérő földrajzi és éghajlati viszonyokat.

[6] A közösségnek a hosszú távú célkitűzések megvalósítását szolgáló eredményeit a 11. cikkben meghatározott folyamat részeként vizsgálják felül, a 2020. évet tekintve viszonyítási pontnak

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

TÁJÉKOZTATÁSI ÉS RIASZTÁSI KÜSZÖBÉRTÉKEK

I. Az ózonra vonatkozó tájékoztatási és riasztási küszöbértékek

| Paraméter | Határérték |

Tájékoztatási küszöbérték | 1 órás átlag | 180 μg/m3 |

Riasztási küszöbérték | 1 órás átlag [1] | 240 μg/m3 |

II. A tájékoztatási vagy riasztási küszöbérték túllépésekor vagy a túllépés előrejelzésekor a lakosság számára nyújtandó minimális tájékoztatás

A lehető legrövidebb időn belül megfelelően széles körű tájékoztatást kell biztosítani az alábbi információkról:

1. az észlelt túllépéssel kapcsolatos adatok:

- a túllépés helye, illetve körzete,

- a túllépett küszöbérték (tájékoztatási vagy riasztási),

- a túllépés kezdeti ideje és időtartama,

- a legmagasabb 1 órás és 8 órás átlagos koncentráció;

2. előrejelzés a következő délutánra/nap(ok)ra:

- a tájékoztatási és/vagy riasztási küszöbérték várható túllépésének földrajzi területe,

- a szennyezés várható változása (javulás, stabilizálódás vagy romlás);

3. az érintett népességcsoportokra, lehetséges egészségügyi hatásokra és a javasolt viselkedésre vonatkozó információk:

- a veszélyeztetett népességcsoportok,

- a várható tünetek leírása,

- az érintett lakosság számára javasolt óvintézkedések,

- hol juthatnak további információhoz;

4. a szennyezés csökkentésére és/vagy az annak való expozíció csökkentésére vonatkozó információk:

a fő forráskörzetek megjelölése; javaslat a kibocsátást csökkentő lépésekre.

[1] A 7. cikk végrehajtása szempontjából a határérték túllépését három egymást követő óra alapján számítják ki vagy jelzik előre

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

A tagállamok által a Bizottsághoz benyújtandó információk; az adatok összesítésének és a statisztikai paraméterek kiszámításának kritériumai

I. A Bizottsághoz továbbítandó információk

Az alábbi táblázat tartalmazza a tagállamok által a Bizottságnak benyújtandó adatok jellegét és mennyiségét:

| Állomás típusa | Szint | Átlagolási/akkumulációs idő | Előzetes havi adatok április-szeptember hóra | Éves jelentés |

Tájékoztatási küszöbérték | Minden típus | 180 μg/m3 | 1 óra | minden túllépési napra: dátum, a túllépés időtartama órákban kifejezve, maximális 1 órás ózonszint és szükség esetén a hozzá tartozó NO2 értékeka hónap legmagasabb 1 órás ózonszintje | minden túllépési napra: dátum, a túllépés időtartama órákban kifejezve, maximális 1 órás ózonszint és szükség esetén a hozzá tartozó NO2 értékek |

Riasztási küszöbérték | Minden típus | 240 μg/m3 | 1 óra | minden túllépési napra: dátum, a túllépés időtartama órákban kifejezve, maximális 1 órás ózonszint és szükség esetén a hozzá tartozó NO2 értékek | minden túllépési napra: dátum, a túllépés időtartama órákban kifejezve, maximális 1 órás ózonszint és szükség esetén a hozzá tartozó NO2 értékek |

Egészség-védelem | Minden típus | 120 μg/m3 | 8 óra | minden túllépési napra: dátum, 8 órás maximum [2] | minden túllépési napra: dátum, 8 órás maximum [2]Növényzet védelme |

Növényzet védelme | Elővárosi, vidéki, vidéki háttér | AOT40 [1] = 6000 μg/m3 × óra | 1 óra összesített május-július | – | Érték |

Erdővédelem | Elővárosi, vidéki, vidéki háttér | AOT40 [1] = 20000 μg/m3 × óra | 1 óra összesített április-szeptember | – | Érték |

Anyagok | Minden típus | 40 μg/m3 [3] | 1 év | – | Érték |

Az éves jelentéstétel részeként a jelentésnek tartalmaznia kell az alábbiakat is, amennyiben az ózonra, nitrogén-dioxidra és a nitrogén-oxidokra vonatkozó, a kérdéses év összes rendelkezésre álló óránkénti adatát még nem küldték meg a 97/101/EK tanácsi határozat [4] keretében:

- ózon, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok, valamint az ózon és a nitrogén-dioxid összege tekintetében (ppb-ként összeadott és μg/m3 ózonban kifejezett érték) a maximum, a 99,9 %-os, 98 %-os, 50 %-os tartósság és az éves átlag és az óránkénti sorozat érvényes adatai,

- a maximum, a 98 %-os, 50 %-os tartósság és a napi 8 órás ózonszintmaximumok sorozatának éves átlaga.

A havi jelentésben továbbított adat előzetes adatnak minősül, és szükség szerint a következő adatszolgáltatáskor frissítendők.

II. Az adatok összesítésének és a statisztikai paraméterek kiszámításának kritériumai

A százalékosztályok a 97/101/EK tanácsi határozatban megadott módon számítandók.

Az adatok összesítése és a statisztikai paraméterek kiszámítása során az érvényesség ellenőrzésénél az alábbi kritériumokat kell alkalmazni:

+++++ TIFF +++++

Paraméter | Szükséges érvényes adathányad |

1 órás értékek | 75 % (azaz 45 perc) |

8 órás értékek | az értékek 75 %-a (azaz 6 óra) |

A legnagyobb napi 8 órás átlag az óránkénti folyamatos 8 órás átlagok közül | az óránkénti folyamatos 8 órás átlagok 75 %-a (naponta 18 db 8 órás átlag) |

AOT40 | az AOT40 érték kiszámításánál meghatározott időtartam 1 órás értékeinek 90 %-a [5] |

Éves középérték | az 1 órás értékek 75 %-a külön a nyári (április-szeptember) és a téli (január-március, október-december) időszakokban |

A túllépések és legmagasabb értékek havi száma | a napi legmagasabb 8 órás középértékek 90 %-a (havonta 27 rendelkezésre álló napi adat) a közép-európai idő szerint 08:00 és 20:00 közötti 1 órás értékek 90 %-a |

A túllépések és legmagasabb értékek éves száma | öt hónap a nyári időszak (április-szeptember) hat hónapjából |

[1] Az AOT40 meghatározását lásd az I. melléklet 1. fejezetében.

[2] Maximális 8 órás napi átlag (lásd az I. melléklet II. fejezet a megjegyzését)

[3] A 11. cikk (3) bekezdése értelmében a tudományos ismeretek fejlődése fényében felülvizsgálandó érték

[4] HL L 35., 1997.2.5., 14. o.

[5] amennyiben az órák száma az AOT40 meghatározása szerinti időszakon belül esik (közép-Európai idő szerint 08:00–20:00 óra minden év május 1-jétől július 31-ig a növényzet védelme tekintetében, illetve minden év április 1-jétől szeptember 30-ig az erdővédelem tekintetében.)

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

AZ ÓZONKONCENTRÁCIÓK VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT MINTAVÉTELI HELYEK OSZTÁLYOZÁSÁNAK ÉS ELHELYEZÉSÉNEK KRITÉRIUMAI

A helyhez kötött mérésekre az alábbi szempontok vonatkoznak:

1. Nagyléptékű telepítés

Az állomás fajtája | A mérés céljai | Reprezentativitás [1] | Nagyléptékű telepítés kritériuma |

Városi | Az emberi egészség védelme: a városi lakosság ózonnak való expozíciójának vizsgálatára, azaz ahol a népsűrűség és az ózon koncentrációja viszonylag magas, és az egész népesség kitettsége jellemző | Néhány km2 | Távolabb a helyi kibocsátások, például közlekedés, benzinkút stb. hatásaitól. Jó szellőzésű helyszínek, ahol megfelelően kevert szintek mérhetők. Olyan helyszínek, mint például a városok lakó- és kereskedelmi területei, parkok (a fáktól távolabb), alacsony gépjárműforgalmú vagy forgalommentes nagy utcák vagy terek, általában oktatási, sport vagy rekreációs létesítményekre jellemző nyílt területek |

Elővárosi | Az emberi egészség és a növényzet védelme: az agglomeráció peremén élő lakosság és növényzet ózonkitettségének vizsgálatára, ahol előfordul a lakosságot és a növényzetet közvetlenül vagy közvetve várhatóan érő legmagasabb ózonszint | Néhány tíz km2 | Bizonyos távolságra a legmagasabb kibocsátás területétől a fő széljárás irányában/irányaiban az ózonképződés szempontjából kedvező körülmények idején; Ahol a valamely agglomeráció külső peremén élő lakosság, az érzékeny haszonnövények vagy a természetes ökoszisztéma magas ózonszintnek van kitéve; Lehetőség szerint néhány elővárosi állomás, szintén a legmagasabb kibocsátás területétől, az uralkodó széljárás irányával ellentétes irányban, az ózon területi háttérszintjének meghatározására |

Vidéki | Az emberi egészség és a növényzet védelme: a lakosság, a haszonnövények és természetes ökoszisztémák kistérségi ózonkitettségének vizsgálatára | Kistérségi szintek (néhány km2) | Az állomás elhelyezhető kis településen, és/vagy természetes ökoszisztémával, erdővel vagy haszonnövényekkel borított területen; A közvetlen helyi kibocsátásoktól (például ipari létesítmények és utak) távoli ózon mérésére; Nyílt területen található helyszíneken, kivéve a magas hegycsúcsokat |

Vidéki háttér | A növényzet és az emberi egészség védelme: a haszonnövényeket és a természetes ökoszisztémát érő regionális szintű ózonkoncentráció meghatározására, valamint a lakosság kitettségének vizsgálatára | Regionális/nemzeti/európai szintek (1000 – 10000 km2) | Alacsonyabb népsűrűségű területen elhelyezett állomások, például természetes ökoszisztéma, erdő, igen távol a városi és ipari területtől, és távolabb a helyi kibocsátástól; Kerülni kell az olyan helyszínt, amely kedvez a talajközeli inverziós körülmények helyi kialakulásának, valamint a magasabb hegycsúcsokat; Az erős helyi jellegű napi szélciklussal rendelkező tengerparti területek nem javasoltak. |

A vidéki és vidéki háttérállomások esetében lehetőség szerint tekintettel kell lenni a közösségi erdők légköri szennyezés elleni védelméről szóló 1091/94/EK közösségi rendelet [2] megfigyelési követelményeivel történő összehangolásra.

II. Kisléptékű elhelyezés

Be kell tartani az alábbi iránymutatást, amennyiben az megvalósítható:

1. A mintavételi szonda bemeneti nyílása körüli áramlásnak korlátozatlannak (legalább 270o-os szögben szabadnak) és minden, a mintavételező közelében a légáramlást zavaró akadálytól mentesnek kell lennie, azaz épületektől, erkélyektől, fáktól és egyéb akadályoktól legalább kétszer akkora távolságra helyezkedjen el, mint amennyivel az akadály a mintavételező szonda fölé magasodik.

2. A bemeneti mintavételi pontnak általában a földfelszíntől 1,5 m (légzési övezet) – 4 m magasságban kell lennie. A városi állomások bizonyos körülmények között, illetve az erdős területeken telepített állomások lehetnek ennél magasabban.

3. A mintavételi szonda bemeneti nyílását megfelelő távolságra kell elhelyezni olyan forrásoktól, mint a kemencék, égetőművek légjáratai, és legalább 10 m-re a legközelebbi úttól, amely távolság a forgalom intenzitásának függvényében növelhető.

4. A mintavételi szonda kimeneti nyílását úgy kell elhelyezni, hogy a kilépő levegő ne keveredhessen a szonda bemeneti nyílásába.

Az alábbi tényezőket szintén figyelembe lehet venni:

1. zavaró források;

2. biztonság;

3. hozzáférhetőség;

4. elektromos áram és telekommunikációs kapcsolat elérhetősége;

5. a helyszín láthatósága a környezetéhez képest;

6. a lakosság és az üzemeltető biztonsága;

7. az egyéb szennyező anyagok mintavételi pontjaival történő összehangolt telepítés;

8. tervezési követelmények.

III. A helyszín kiválasztásának dokumentálása és felülvizsgálata

A helyszín kiválasztásának folyamatát teljes mértékben dokumentálni kell a minősítési szakaszban, például a környezetről készített meghatározott tájolású fényképekkel és részletes térképpel. A kiválasztási kritériumok folyamatos teljesülése érdekében a helyszíneket megismételt dokumentációs kötelezettség mellett rendszeres időközönként felül kell vizsgálni.

Ehhez megfelelő szűrésre, és a felügyeleti adatoknak az adott helyszínen mért ózonkoncentrációt befolyásoló meteorológiai és fotokémiai folyamatok összefüggésében történő megfelelő értelmezésére van szükség.

[1] A mintavételi pontoknak lehetőség szerint reprezentatívaknak kell lenniük a nem a közvetlen szomszédságukban található hasonló területek szempontjából is.

[2] HL L 125., 1994.5.18., 1. o.

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

AZ ÓZON LEVEGŐBEN TALÁLHATÓ KONCENTRÁCIÓJÁNAK HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSÉT VÉGZŐ MINTAVÉTELI PONTOK SZÁMÁNAK MEGHATÁROZÁSÁVAL KAPCSOLATOS KRITÉRIUMOK

I. A levegő minőségének a célértéknek, a hosszú távú célkitűzéseknek valamint a tájékoztatási és riasztási küszöbértéknek való megfelelésre tekintettel történő vizsgálata céljából végzett helyhez kötött folyamatos mérések mintavételi pontjainak minimális száma abban az esetben, ha az egyedüli információs forrás a folyamatos mérés

Lakosság (× 1000) | Agglomerációk (városi és elővárosi) [1] | Egyéb övezetek (elővárosi és vidéki) [1] | Vidéki háttér |

< 250 | | 1 | 1 állomás/50000 km2 átlagos sűrűség az ország minden övezetében [2] |

< 500 | 1 | 2 |

< 1000 | 2 | 2 |

< 1500 | 3 | 3 |

< 2000 | 3 | 4 |

< 2750 | 4 | 5 |

< 3750 | 5 | 6 |

> 3750 | 2 millió lakosonként 1 további állomás | 2 millió lakosonként 1 további állomás |

II. A helyhez kötött mérésekhez használt mintavételi pontok minimális száma a hosszú távú célkitűzéseknek megfelelő övezetekben és agglomerációkban

Az ózon mintavételi pontok számának az egyéb kiegészítő levegőminőség vizsgálatára szolgáló módszerekkel, például levegőminőség modellezéssel és a közös elhelyezésű nitrogéndioxid-mérésekkel együttesen alkalmazva elegendőnek kell lennie az ózonszennyezési folyamatok alakulásának vizsgálatára és a hosszú távú célkitűzéseknek való megfelelés ellenőrzésére. Az agglomerációkban és egyéb övezetekben elhelyezett állomások száma az I. fejezetben meghatározott érték egyharmadára csökkenthető. Amennyiben a helyhez kötött mérőállomásokból származó információ, az egyedüli információforrás, meg kell hagyni legalább egy ellenőrző állomást. Amennyiben azokban az övezetekben, ahol kiegészítő vizsgálati módokat is használnak, és ez azt eredményezi, hogy az övezetben nem marad állomás, akkor a szomszédos övezetekben telepített állomásokkal folytatott együttműködésnek biztosítania kell az ózonkoncentráció hosszú távú célkitűzéseknek történő megfelelése szempontjából kielégítő értékelést. A vidéki háttérállomások kötelező sűrűsége 1/100000 km2.

[1] Legalább 1 állomás azokon az elővárosi területeken, ahol a lakosság kitettsége várhatóan magasabb. Az agglomerációkban az állomások legalább 50 %-át elővárosi területen kell telepíteni.

[2] A domborzatilag tagolt területeken javasolt 25000 km2-ként 1 állomás elhelyezése.

--------------------------------------------------

VI. MELLÉKLET

AZ ÓZON ELŐANYAGAINAK MÉRÉSE

Célok

E mérések fő célja az ózon előanyagai alakulásának elemzése, a kibocsátás csökkentésére szolgáló stratégiák hatékonyságának elemzése, az emissziókataszter egységességének ellenőrzése és a kibocsátási források hozzárendelése a szennyezési koncentrációhoz.

További cél az ózon kialakulása és az előanyag terjedési folyamatai megértésének elősegítése, valamint a fotokémiai modellek alkalmazása.

Anyagok

Az ózonelőanyagok mérésének ki kell terjednie legalább a nitrogén-oxidokra és minden illékony szerves vegyületre (VOC). Az alábbi táblázat a mérésre javasolt illékony szerves vegyületeket sorolja fel.

Etán

Etilén

Acetilén

Propán

Propén

n-bután

i-bután

1-butén

transz-2-butén

cisz-2-butén

1,3-butadién

n-pentán

i-pentán

1-pentén

2-pentén

Izoprén

n-hexán

i-hexán

n-heptán

n-oktán

i-oktán

Benzol

Toluol

Etil-benzol

m + p-xilén

o-xilén

1,2,4-trimetil-benzol

1,2,3-trimetil-benzol

1,3,5-trimetil-benzol

Formaldehid

Az összes nem metán szénhidrogén

Referenciamódszerek

A nitrogén-oxidokra az 1999/30/EK irányelvben [1] vagy az azt követő közösségi jogszabályokban meghatározott referenciamódszer vonatkozik.

Minden tagállam tájékoztatja a Bizottságot az általa az illékony szerves vegyületek (VOC) mintavételére és mérésére használt módszerekről. A mérések összehasonlíthatóságának és pontosságának az irányelvnek a 11. cikkel összhangban való felülvizsgálata érdekében történő fejlesztése céljából a Bizottságnak minél rövidebb időn belül el kell végeznie az összehasonlításokat, és keresnie kell az előanyag mintavétele és mérési referenciamódszere meghatározásának lehetőségeit.

Elhelyezés

A méréseket különösen városi és elővárosi területeken valamennyi, a 96/62/EK irányelv követelményeivel összhangban telepített, és a fenti megfigyelési célok szempontjából alkalmasnak tartott megfigyelési helyszínen el kell végezni.

[1] HL L 163., 1999.6.29., 41. o.

--------------------------------------------------

VII. MELLÉKLET

ADATMINŐSÉGI CÉLKITŰZÉSEK; A LEVEGŐMINŐSÉG-VIZSGÁLAT EREDMÉNYÉNEK ÖSSZEÁLLÍTÁSA

I. Adatminőségi célkitűzések

Az adatok minőségére vonatkozó célkitűzésekkel kapcsolatosan a vizsgálati módszerek megengedett bizonytalansági foka, a legkisebb kötelező mérési időszak és a mérések adatrögzítési hatásfokának alábbiakban megadott értékei a minőségbiztosítási programok eligazítására útmutatóként szolgálnak.

| Ózon, NO és NO2 esetében |

Folyamatos helyhez kötött mérés

Az egyes mérések bizonytalansága | 15 % |

Minimális adatmennyiség | 90 % nyáron 75 % télen |

Időszakos mérés

Az egyes mérések bizonytalansága | 30 % |

Minimális adatmennyiség | 90 % |

Minimális időtartam | > 10 % nyáron |

Modellezés

Bizonytalanság

1 órás átlag (nappal) | 50 % |

A legmagasabb 8 órás napi érték | 50 % |

Objektív becslés

Bizonytalanság | 75 % |

A mérési módszerek bizonytalanságát (95 %-os konfidencia intervallummal) az ISO "Útmutató a mérések bizonytalanságának megadásához" (1993) vagy az ISO 5725-1 "Mérési módszerek és eredmények valódisága (helyesség és ismételhetőség)" (1994) számú szabvány, illetve ezzel egyenértékű egyéb szabvány elveivel összhangban kell értékelni. A táblázatban a százalékos bizonytalansági érték egyedi mérésekre vonatkozik, a célértékek és a hosszú távú célkitűzések számítására alkalmazott időszak átlagában, a 95 %-os megbízhatósági intervallumban. A folyamatos helyhez kötött mérések bizonytalanságát úgy kell értelmezni, hogy azt az adott küszöbértékhez használt koncentráció-tartományban kell alkalmazni.

A modellezés és objektív becslés bizonytalanságát a mért és számított koncentrációs szinttől való legnagyobb eltérés formájában kell meghatározni a megfelelő küszöbérték kiszámítására vonatkozó időszakon belül, figyelmen kívül hagyva az események időzítését.

Az "időtartam" meghatározása a küszöbérték meghatározásánál figyelembe vett azon időszak százalékos értéke, amelynek során a szennyező anyag mérése történik.

Az "adatgyűjtés" meghatározása: annak a két időnek a hányadosa, amely alatt a berendezés érvényes adatokat szolgáltat, és amelyre a statisztikai paramétert vagy az összesített értéket meg kell határozni.

A minimális adatmennyiségre és időtartamra vonatkozó követelmények nem tartalmazzák a berendezések rendszeres kalibrálásából vagy szokásos karbantartásából eredő adatvesztést.

II. A levegőminőség vizsgálatának eredményei

Azokban az övezetekben vagy agglomerációkban, amelyekben a mérésen kívül egyéb forrást is alkalmaznak a mérésből származó információ kiegészítésére, az alábbi információt kell összeállítani:

- az elvégzett vizsgálati tevékenység leírása,

- a meghatározott módszerek, utalással a módszer meghatározására,

- az adatok és az információk forrása,

- az eredmények leírását, ideértve a bizonytalansági tényezőket és különösen annak a területnek a kiterjedését az övezeten vagy agglomeráción belül, amelynek mentén a koncentráció meghaladja a határértéket,

- azon hosszú távú célkitűzések vagy célértékek esetében, amelyek célja az emberi egészség védelme, a küszöbértéket meghaladó koncentrációnak potenciálisan kitett lakosság.

A tagállamok lehetőleg az egyes övezetekben és agglomerációkban fennálló koncentráció-eloszlásokat bemutató térképeket készítenek.

III. Szabványosítás

Az ózon térfogatát az alábbi szabványos hőmérsékleti és nyomáskörülmények mellett kell meghatározni: 293 K, 101,3 kPa. A nitrogén-oxidokra vonatkozó adatok szabványosítására az 1999/30/EK irányelvben foglaltakat kell alkalmazni.

--------------------------------------------------

VIII. MELLÉKLET

AZ ÓZON ELEMZÉSÉRE ÉS AZ ÓZONMÉRŐ BERENDEZÉSEK KALIBRÁLÁSÁRA SZOLGÁLÓ REFERENCIAMÓDSZER

I. Az ózon elemzésére és az ózonmérő berendezések kalibrálására szolgáló referencia-módszer

- Elemzési módszer: UV fotometriás módszer (ISO FDIS 13964),

- Kalibrálási módszer: referencia UV fotométer (ISO FDIS 132964, VDI 2468, B1. 6).

Ezt a módszert az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) jelenleg szabványosítja. Azt követően, hogy a vonatkozó szabványt a CEN kihirdeti, az abban leírt módszer és technika képezi az ezen irányelv szerinti referencia- és kalibrációs módszereket.

A tagállamok ezenkívül más olyan módszereket is használhatnak, amelyekkel kapcsolatban bizonyítani tudják, hogy a fenti módszerrel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak.

II. Az ózon esetében alkalmazandó referenciamodellezési eljárás

Jelenleg nem lehet referenciamodellezési technikát meghatározni. E pont tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása céljából történő bármely módosítása a 13. cikk (2) bekezdésében leírt eljárásnak megfelelően kerül elfogadásra.

--------------------------------------------------