Hivatalos Lap L 106 , 23/04/2002 o. 0011 - 0027
A Bizottság határozata (2001. december 18.) az Európai Menekültügyi Alap által társfinanszírozott intézkedésekkel összefüggő pénzügyi korrekciókat szolgáló igazgatási és ellenőrzési rendszerek és eljárások tekintetében a 2000/596/EK tanácsi határozat részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról (az értesítés a C(2001) 4372. számú dokumentummal történt) (2002/307/EK) AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, tekintettel az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról szóló, 2000. szeptember 28-i 2000/596/EK tanácsi határozatra [1] és különösen annak 24. cikkére, a 2000/596/EK határozat 21. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően, mivel: (1) Az Európai Menekültügyi Alap (az Alap) által nyújtott támogatásra vonatkozó hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása érdekében a tagállamoknak meg kell határozniuk a társfinanszírozott intézkedések megvalósításáért felelős hatóság feladatainak megszervezésére vonatkozó irányelveket. (2) Annak érdekében, hogy a közösségi alapokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban használják fel, a tagállamoknak olyan igazgatási és ellenőrzési rendszereket kell bevezetniük, amelyek megfelelő ellenőrzési nyomvonalat biztosítanak, és meg kell adniuk a Bizottságnak minden szükséges segítséget az ellenőrzések, különösen a mintavételek alapján történő ellenőrzések elvégzéséhez. (3) A közösségi alapok hatékony és megfelelő felhasználásának biztosítása érdekében a 2000/596/EK határozat 18. cikke alapján egységes kritériumokat kell bevezetni a tagállamok által elvégzett ellenőrzésekre vonatkozóan. (4) A 2000/596/EK határozat 17. cikkének (2) bekezdése értelmében az Alaptól igényelt támogatásra vonatkozó költségkimutatások egységes elbírálásának biztosítása érdekében ki kell dolgozni a költségkimutatások modelljét. (5) Annak érdekében, hogy a 2000/596/EK határozat 18. cikkének (1) bekezdése alapján az indokolatlanul kifizetett összegeket be tudják hajtani, a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a feltárt szabálytalanságokról és a közigazgatási vagy bírósági eljárások alakulásáról. (6) A 2000/596/EK határozat 19. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok kötelesek pénzügyi korrekciókat végrehajtani az egyedi vagy a rendszerből fakadó szabálytalanságok kapcsán oly módon, hogy a közösségi hozzájárulást egészben vagy részben visszavonják. Annak biztosítása érdekében, hogy ezt a rendelkezést a Közösségben mindenhol egységesen alkalmazzák, meg kell állapítani az elvégzendő korrekciók meghatározásának szabályait, valamint elő kell írni a Bizottság tájékoztatását. (7) Amennyiben egy tagállam nem tesz eleget a 2000/596/EK határozat 19. cikkének (1) bekezdése vagy 18. cikke szerint fennálló kötelezettségeinek, a Bizottság a határozat 18. cikkének (4) bekezdése alapján önállóan is elvégezheti a pénzügyi korrekciókat. Amennyiben ez lehetséges és megvalósítható, a korrekció összegét az egyes ügyiratok alapján kell megállapítani, és az arányosság elvével összhangban ennek az összegnek meg kell egyeznie az Alapra tévesen terhelt költségek összegével. Amennyiben nem lehetséges vagy nem megvalósítható, hogy pontosan számszerűsítsék a szabálytalanságok pénzügyi hatását, vagy ahol aránytalan intézkedésnek minősülne az összes vonatkozó költség eltörlése, a Bizottságnak extrapolálással vagy átalányként kell meghatároznia a korrekciókat annak a szabálytalanságnak a mértéke vagy pénzügyi hatása alapján, amelyet a tagállam nem volt képes megelőzni, felderíteni vagy korrigálni. (8) Meg kell határozni a 2000/596/EK határozat 19. cikkének (1) bekezdésében megállapított pénzügyi korrekciók végrehajtásának bizonyos részletes szabályait, és ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni a határozat 18. cikke (4) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó esetekre. (9) Az indokolatlanul kapott és a 2000/596/EK határozat 19. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottságnak visszafizetendő összegek tekintetében meg kell határozni a késedelmes visszafizetés kamatainak kamatlábait. (10) E határozat az állami támogatások visszafizetésére vonatkozó azon rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó, amelyeket az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet [2] 14. cikke állapít meg. (11) Ez a határozat az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatoktól szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelet [3] rendelkezéseinek sérelme nélkül alkalmazandó, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: I. FEJEZET HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 1. cikk Ez a határozat megállapítja az Európai Menekültügyi Alap (az Alap) által nyújtott és a tagállamok kezelésében lévő források igazgatási és ellenőrzési rendszerei tekintetében a részletes végrehajtási szabályokat, valamint az e finanszírozással kapcsolatos pénzügyi korrekciók elvégzésének eljárását. 2. cikk A határozat alkalmazásában a következő meghatározásokat kell használni: a) "felelős hatóság": egy tagállam által a 2000/596/EK határozat 7. cikke alapján kijelölt hatóság; b) "közvetítő szervezet": bármely olyan közigazgatási szerv vagy nem kormányzati szervezet, amelyre a felelős hatóság a 2000/596/EK határozat 7. cikke alapján átruházza végrehajtási felelősségét. II. FEJEZET IGAZGATÁSI ÉS ELLENŐRZÉSI RENDSZEREK 3. cikk (1) A 2000/596/EK határozat 18. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásához a tagállamok a végrehajtási jogokkal felruházott felelős hatóság és közvetítő szervezetek számára irányelveket állapítanak meg. A 2000/596/EK határozat 18. cikke (1) bekezdésének sérelme nélkül az irányelvek a közösségi támogatás iránti igények pontosságának, szabályszerűségének és jogosultságának biztosításához szükséges igazgatási és ellenőrzési rendszerek megszervezésére terjednek ki, és az I. mellékletben meghatározott megfelelő közigazgatási gyakorlat általánosan elfogadott szabványaira utalnak. (2) Amennyiben a felelős hatóság valamennyi feladatát vagy azok egy részét közvetítő szervezetekre ruházza át, az (1) bekezdésben említett irányelvekben az alábbiakra vonatkozó részletes szabályokat határozza meg: a) feladatok egyértelmű meghatározása és felosztása, különös tekintettel a gazdálkodásra, kifizetésre, valamint a következőknek való megfelelőség ellenőrzésére és hitelesítésére: i. a 2000/596/EK határozat 8. cikkében említett társfinanszírozásra vonatkozó kérelmeket engedélyező bizottsági határozatokban megállapított feltételek; ii. a 2001/275/EK bizottsági határozat [4] 1. mellékletében a költségek jogosultságára vonatkozóan megállapított szabályok; valamint iii. a közösségi politikák és intézkedések, különös tekintettel a versenyszabályokra, a közbeszerzésre, a környezet védelmére és fejlesztésére, az egyenlőtlenségek felszámolására és a férfiak és nők jogegyenlőségének támogatására vonatkozókra; b) a közvetítő szervezetek hatásköreinek kielégítő érvényesítését biztosító hatékony rendszerek bevezetése; valamint c) a felelős hatóság ellátása megfelelő információkkal feladatainak hatékony elvégzéséhez és a felsorakoztatott eszközök leírása. (3) A 2000/596/EK határozat 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok legkésőbb a határozat hatálybalépését követő két hónapon belül – a társfinanszírozásra vonatkozó első kérelemben közölt információkon túl – megküldik a Bizottságnak a felállított igazgatási és ellenőrzési rendszerek és a tervezett fejlesztések leírását, különös tekintettel az I. mellékletben meghatározott megfelelő közigazgatási gyakorlat általánosan elfogadott szabványaira. Ez a leírás az egyes felelős hatóságokra vonatkozóan a következő információkat tartalmazza: a) a rábízott feladatok; b) e feladatok elosztása a felelős hatóságon vagy közvetítő szervezeten belül oly módon, hogy biztosított legyen a gazdálkodás, fizetés és ellenőrzés feladatainak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodáshoz szükséges megfelelő különválasztása; c) információk a közvetítő szervezetekről; d) a kifizetési igények átvételének, ellenőrzésének és jóváhagyásának, valamint a költségek engedélyezésének és kifizetésének, illetve könyvelésének eljárásai; e) belső ellenőrzésekre vagy annak megfelelő eljárásokra irányadó rendelkezések. (4) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve megvizsgálja a igazgatási és ellenőrzési rendszereket, és rámutat az Alap működésével kapcsolatban végzett ellenőrzések átláthatósága és az EK-Szerződés 274. cikke alapján a Bizottság feladatainak teljesítése tekintetében felmerülő hiányosságokra. 4. cikk (1) A tagállamok igazgatási és ellenőrzési rendszerei biztosítják a megfelelő ellenőrzési nyomvonalat. (2) Egy ellenőrzési nyomvonal akkor tekinthető megfelelőnek, ha lehetővé teszi a következőket: a) a Bizottság számára igazolt összesített összegek egyeztetése az egyes kiadási nyilvántartásokkal, valamint a különböző ügyviteli szinteken és a végső kezdeményezetteknél, köztük a projektek megvalósításáért felelős szervezeteknél vagy cégeknél található alátámasztó bizonylatokkal; és b) a rendelkezésre álló közösségi és nemzeti alapok elosztásának és átruházásának ellenőrzése. A megfelelő ellenőrzési nyomvonal információigényének tájékoztató leírása a II. mellékletben található. (3) A felelős hatóság olyan eljárásokat vezet be, amelyek biztosítják, hogy nyilvántartást vezessenek a szóban forgó nemzeti végrehajtási program keretében történt konkrét kifizetésekre vonatkozó összes bizonylat tárolásának helyszíneiről, és hogy a bizonylatokat átadják ellenőrzésre, amikor ezt a következők igénylik: a) a kifizetési igények kezeléséért felelős hatóság alkalmazottai; b) a határozat 5. cikkének (1) bekezdése alapján megkövetelt ellenőrzéseket végző országos ellenőrző hatóságok; c) a 2000/596/EK határozat 17. cikkében előírt közbenső és végső kifizetési kérelmek hitelesítésével megbízott felelős hatóság szervezeti egysége vagy testülete; és d) a Bizottság és az Európai Számvevőszék tisztviselői és meghatalmazott képviselői. Az ellenőrzésekért felelős tisztviselők és képviselők vagy az erre felhatalmazott személyek kérhetik az e bekezdésben említett dokumentumok másolati példányait. (4) Egy projektre vonatkozóan a végső elszámoláson alapuló és a Bizottság által teljesített kifizetést követő öt éven keresztül a felelős hatóságok a Bizottság számára megőrzik az összes alátámasztó bizonylatot, azaz a projekt költségeire és ellenőrzéseire vonatkozó bizonylatok eredeti példányait vagy az eredetinek megfelelő hitelesített másolatát, általánosan elfogadott adathordozó eszközökön. Ezt az időszakot peres eljárások esetében vagy a Bizottság indokolt igénye esetén lehet megszakítani. 5. cikk (1) A tagállamok megfelelő mintavétel alapján megszervezik a projektek ellenőrzését, a tervezéskor különös figyelmet fordítva a következőkre: a) a bevezetett igazgatási és ellenőrzési rendszerek megfelelő működésének ellenőrzése; b) az érintett különböző szinteken elkészített költségkimutatások szelektív ellenőrzése kockázatelemzés alapján. (2) Az ellenőrzések minden egyes nemzeti végrehajtási programban az összes támogatásra jogosult költség legalább 20 %-ára és a jóváhagyott projektek reprezentatív mintájára terjednek ki, a (3) bekezdés követelményeit figyelembe véve. A tagállamok biztosítják a projektekre vonatkozó ellenőrzések és a megvalósítás vagy a kifizetési eljárások megfelelő szétválasztását. (3) A kiválasztott projekteket azonosítják, leírásra kerül a mintavétel módszere, és jelentés készül az összes vizsgálat eredményéről, valamint a feltárt rendellenességek vagy szabálytalanságok tekintetében tett intézkedésekről. (4) Az ellenőrzés alá vont projektek mintája: a) megfelelő arányban tartalmazza a különböző típusú és méretű projekteket; b) figyelembe veszi a nemzeti vagy közösségi ellenőrzések során azonosított esetleges kockázati tényezőket; c) tükrözi a projektek koncentrációját a támogatások bizonyos kedvezményezettjei szerint oly módon, hogy a nemzeti végrehajtási programok minden egyes formájának lezárása előtt a fő kedvezményezetteknél sor kerül legalább egy ellenőrzésre. 6. cikk Az ellenőrzések során a tagállamok a következőket vizsgálják: a) a igazgatási és ellenőrzési rendszerek hatékony alkalmazása; b) megfelelő számú számviteli nyilvántartásra vonatkozóan: e nyilvántartások és azon alátámasztó bizonylatok egyezése, amelyeket a felelős hatóság által bizonyos végrehajtási jogosítványokkal felruházott közvetítő szervezeteknél, a támogatások kedvezményezetteinél és megfelelő esetben a projekt megvalósításában részt vevő egyéb szervezeteknél és cégeknél őriznek; c) a megfelelő ellenőrzési nyomvonal megléte; d) a költségtételek jellege és dátuma megfelel-e a Közösség követelményeinek, a nemzeti kiválasztási eljárás során meghatározott követelményeknek, a támogatás nyújtásáról szóló szerződés vagy okmány feltételeinek és a ténylegesen elvégzett munkálatoknak; e) a projekt felhasználása vagy szándékolt felhasználása megfelel-e a 2000/596/EK határozat 8. cikkében említett nemzeti végrehajtási programban meghatározott célkitűzéseknek; f) a Közösség pénzügyi hozzájárulásai a 2000/596/EK határozat 13. cikkében vagy bármely egyéb alkalmazandó közösségi rendelkezésben leírt határokon belül maradnak-e, és azokat levonások és késedelem nélkül kifizetik-e a kedvezményezetteknek; g) a megfelelő nemzeti társfinanszírozást ténylegesen rendelkezésre bocsátották-e; és h) a társfinanszírozott projektek a 2000/596/EK határozat 4. cikkével és 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban valósulnak-e meg. 7. cikk Az ellenőrzések megállapítják, hogy a feltárt problémák vajon a rendszerből fakadnak-e, ami az ugyanazon támogatási kedvezményezett által elvégzett vagy az ugyanazon irányító hatóság által intézett projektekre nézve is kockázatot jelenthet. Az ellenőrzések azonosítják az ilyen helyzetek okait is, és megállapítják, hogy milyen további vizsgálatokra és korrekciós vagy megelőző intézkedésekre van szükség. 8. cikk A tagállamok a 2000/596/EK határozat 20. cikkének (2) bekezdésében említett jelentésben minden évben tájékoztatják a Bizottságot arról, hogyan alkalmazták az előző évben ennek a határozatnak az 5., 6. és 7. cikkét, szükség esetén kiegészítve és aktualizálva a 4. cikk (2) bekezdésében említett leírást. 9. cikk Az egynél több tagállam részvételével megvalósuló támogatási formáknál vagy olyan esetekben, ahol egynél több tagállamban vannak kedvezményezettek, az érintett tagállamok és a Bizottság megállapodnak egymással a megfelelő ellenőrzés biztosításához szükséges közigazgatási együttműködésről. III. FEJEZET KÖLTSÉGKIMUTATÁSOK 10. cikk (1) A költségkimutatásokat a IV. mellékletben előírt modell alapján az összes engedélyező szervezeti egységtől függetlenül, a kifizető hatóságon belül tevékenykedő személy vagy szervezeti egység hitelesíti. (2) A felelős hatóság a Bizottságnak tett nyilatkozatban foglalt valamennyi költségnél biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a nemzeti végrehajtási programokat a Közösség összes vonatkozó rendeletével összhangban kezelik, és hogy az alapokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban használják fel. Ez a biztosíték igazolja azt, hogy a társfinanszírozásra vonatkozóan benyújtott igény csak a következő költségekre terjed ki: a) a támogatás kedvezményezettjeinél a 2001/275/EK határozat 2. cikkének d) pontjában meghatározottak szerint a program jogosságának a társfinanszírozásra vonatkozó kérelmeket jóváhagyó határozatokban megállapított ideje alatt ténylegesen felmerült költségek; és b) a szóban forgó nemzeti végrehajtási programok által a megállapított kiválasztási kritériumokkal és eljárásokkal összhangban társfinanszírozásra kiválasztott és a költségek keletkezésének idején mindvégig a közösségi szabályoknak megfelelő projektekhez kapcsolódó költségek. (3) A program végén a tagállam hat hónapon belül köteles benyújtani a IV. mellékletben meghatározott záró nyilatkozatot. Ennek elmulasztása esetén a Bizottság automatikusan lezárja a programot, és visszavonja az előirányzatokra vállalt kötelezettségeit. (4) A Bizottság számára készült igény benyújtását megelőzően a felelős hatóság megvizsgálja az elvégzett ellenőrzések megfelelőségét. A 2000/596/EK határozat 20. cikkének (3) bekezdésében említett zárójelentésben részletes leírás készül az elvégzett munkáról. Az ellenőrzések érintik a projektek tárgyi vonatkozásait és hatékonyságát, valamint a pénzügyi és számviteli szempontokat. IV. FEJEZET A TAGÁLLAMOK ÁLTAL ELVÉGZENDŐ PÉNZÜGYI KORREKCIÓK 11. cikk (1) A rendszerből fakadó szabálytalanságok esetén a 2000/596/EK rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében leírt vizsgálatok minden olyan projektre kiterjednek, amelyek az ügyben érintettek lehetnek. (2) Ha a közösségi hozzájárulást egészében vagy részben visszavonják, a tagállamoknak figyelembe kell venniük a szabálytalanságok jellegét és súlyosságát, valamint az Alap pénzügyi veszteségét. (3) A tagállamok a 2000/596/EK határozat 20. cikkének (2) bekezdésében említett jelentéshez mellékelt listában tájékoztatják a Bizottságot az előző év folyamán kezdeményezett támogatás eltörlésének eljárásairól. 12. cikk (1) Ha a közösségi hozzájárulásnak a 2000/596/EK határozat 18. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében történő eltörlését követően fennállnak behajtandó összegek, a felelős szervezeti egység vagy testület behajtási eljárást kezdeményez, és erről a felelős hatóságot tájékoztatja. A behajtásra vonatkozó információkat megküldik a Bizottságnak, és az elszámolásokat a határozat 13. cikkével összhangban megőrzik. (2) A tagállamok a 2000/596/EK határozat 20. cikkének (2) bekezdésében említett jelentésben tájékoztatják a Bizottságot a törölt pénzeszközök újrahasznosítására vonatkozó döntésükről vagy javaslatukról. 13. cikk A felelős hatóság a már kifizetett közösségi támogatásokból visszajáró összegekről elszámolást vezet, és gondoskodik arról, hogy az ilyen összegeket késedelem nélkül vissza is fizessék. Az összegek behajtását követően a felelős hatóság a behajtott összegeknek megfelelő mértékben csökkenti a Bizottságnak készülő következő költségkimutatást, illetve amennyiben ez az összeg nem elégséges, úgy megtéríti a Közösségnek a hiányt. A behajtandó összegek esedékessé válásukat követően kamatoznak a legutóbb az 1687/2001/EK rendelettel [5] módosított, az 1977. december 21-i pénzügyi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1993. december 9-i 3418/93/Euratom, ESZAK, EK bizottsági rendelet [6] 94. cikkében a tartozás esedékessé válása szerinti hónap első munkanapjára vonatkozóan megállapított kamatláb alapján. A 2000/596/EK határozat 20. cikkének (2) bekezdésében említett jelentés benyújtásakor a tagállamok megküldik a Bizottságnak a feltárt szabálytalanságok listáját, jelezve a behajtott és a behajtásra váró összegeket, valamint adott esetben az indokolatlanul kifizetett összegek behajtása céljából kezdeményezett közigazgatási vagy bírósági eljárásokat. V. FEJEZET A BIZOTTSÁG ÁLTAL ELVÉGZENDŐ PÉNZÜGYI KORREKCIÓK 14. cikk (1) A Bizottság által a 2000/596/EK határozat 18. cikke (4) bekezdésének b) pontja alapján az egyedi vagy a rendszerből fakadó szabálytalanságok miatt végrehajtott pénzügyi korrekciók összege, ahol ez lehetséges és kivitelezhető, az egyedi ügyiratok alapján állapítandó meg, és annak meg kell egyeznie az Alapra tévesen ráterhelt kiadások összegével, figyelembe véve az arányosság elvét. (2) Amennyiben nem lehetséges vagy nem kivitelezhető a szabálytalan költségek pontos számszerűsítése, vagy ahol az összes érintett költség eltörlése aránytalan intézkedésnek minősülne, a Bizottság a pénzügyi korrekcióit a következőkre alapozza: a) extrapolálás, a jellegét tekintve homogén tranzakciókból álló reprezentatív minta felhasználásával; vagy b) átalány megállapítása, amely esetén fel kell mérnie a szabályok megsértésének komolyságát, továbbá a megállapított szabálytalanság mértékét és pénzügyi vonzatait. (3) Amennyiben a Bizottság a saját szervezeti egységein kívüli ellenőrök által megállapított tényekre alapozza álláspontját, úgy a pénzügyi következményekre vonatkozó következtetéseit az érintett tagállam által a 2000/596/EK határozat 18. cikkének (1) bekezdése alapján hozott intézkedések áttekintését követően fogalmazza meg. (4) Az érintett tagállam számára a 2000/596/EK határozat 18. cikkének (3) bekezdése alapján küldött felkérésre vonatkozó válaszadásra két hónapos időtartam áll rendelkezésre. Megfelelően indokolt esetekben a Bizottság ennél hosszabb határidőt is megállapíthat. (5) Amennyiben a Bizottság pénzügyi korrekciókat javasol extrapolálással vagy átalány megállapításával, a tagállam számára az érintett ügyiratok vizsgálata alapján meg kell adni a lehetőséget annak bizonyítására, hogy a szabálytalanság tényleges mértéke kisebb annál, mint amelyet a Bizottság felmért. A tagállam a Bizottsággal egyetértésben az ilyen vizsgálat körét az érintett ügyiratok arányos részére vagy mintájára szűkítheti. Az ilyen vizsgálatokra rendelkezésre álló idő – a megfelelőképpen alátámasztott eseteket kivéve – nem haladhatja meg a két hónapot a (4) bekezdésben említett két hónapos időszakon felül. A Bizottság a tagállam által a határidőn belül benyújtott bármely bizonyítékot figyelembe veszi. (6) Amennyiben a Bizottság felfüggeszti a 2000/596/EK határozat 19. cikkének (2) bekezdése alapján történő kifizetéseket, vagy ha a (4) bekezdésben említett időszak lejárta után a felfüggesztés okai továbbra is fennállnak, vagy az érintett tagállam nem értesítette a Bizottságot a szabálytalanságok korrigálására tett intézkedésekről, a 2000/596/EK határozat 18. cikkének (4) bekezdését kell alkalmazni. (7) Az átalánykorrekciók meghatározása során a Bizottság szervezeti egységei által alkalmazandó alapelvekre, kritériumokra és irányadó elvekre vonatkozó iránymutatásokat a határozat III. melléklete tartalmazza. 15. cikk (1) A Bizottság számára a 2000/596/EK határozat 19. cikkének (3) bekezdése értelmében történő bármely visszafizetést az 1977. december 21-i pénzügyi rendelet [7] 28. cikkével összhangban kiállított beszedési megbízásban meghatározott határidőn belül kell teljesíteni. Ez a határidő a megbízás kibocsátását követő második hónap utolsó napja. (2) A visszafizetés bármely késedelme esetén az (1) bekezdésben említett határidővel induló és a tényleges fizetési időponttal lezáruló időszakra késedelmi kamat fizetendő. Az alkalmazandó kamatlábról e határozat 13. cikke tesz említést. (3) A 2000/596/EK határozat 19. cikkének (2) bekezdése alapján végrehajtott pénzügyi korrekció nem sérti a tagállam azon kötelezettségét, hogy a 2000/596/EK határozat 18. cikke (1) bekezdésének g) pontja és e határozat 12. cikkének (1) bekezdése alapján visszafizetéseket eszközöljön, illetve hogy a 659/1999/EK rendelet 14. cikke alapján állami támogatásokat fizettessen vissza. VI. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 16. cikk Ennek a határozatnak egyetlen rendelkezése sem akadályozza a tagállamokat abban, hogy az ellenőrzés során olyan nemzeti szabályokat alkalmazzanak, amelyek szigorúbbak az itt előírtaknál. 17. cikk Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, 2001. december 18-án. a Bizottság részéről António Vitorino a Bizottság tagja [1] HL L 252., 2000.10.6., 12. o. [2] HL L 83., 1999.3.27., 1. o. [3] HL L 292., 1996.11.15., 2. o. [4] HL L 95., 2001.4.5., 27. o. [5] HL L 228., 2001.8.24., 8. o. [6] HL L 315., 1993.12.16., 1. o. [7] HL L 356., 1977.12.31., 1. o. -------------------------------------------------- I. MELLÉKLET AZ EURÓPAI MENEKÜLTÜGYI ALAP KERETÉBEN NYÚJTOTT TÁMOGATÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ HATÉKONY ÉS EREDMÉNYES PÉNZGAZDÁLKODÁS BIZTOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ MEGFELELŐ KÖZIGAZGATÁSI GYAKORLAT SZABVÁNYAI (3. CIKK) 1. A nemzeti és közösségi szabályoknak való megfelelés és a kifizetés iránti kérelmek pontossága A bizonyos feladatok ellátására vonatkozóan jogkörrel felruházott felelős hatóságok vagy közvetítő szervezetek ellenőrzik a nemzeti és a közösségi jogszabályoknak való megfelelést, különös tekintettel a Bizottság által jóváhagyott nemzeti végrehajtási programban megfogalmazott feltételekre, az Alap terhére vállalt költségek jogosultságának megállapítására vonatkozó szabályokra, adott esetben a versenyre, a közbeszerzésre, a környezet védelmére és fejlesztésére, az egyenlőtlenségek megszüntetésére, valamint a nők és a férfiak esélyegyenlőségének megteremtésére vonatkozó szabályokra; és igazolja a kifizetési igények indokoltságát és pontosságát, ellenőrizve ehhez a versenytárgyalási eljárásokat, a szerződések odaítélését, a projektek megvalósításának menetét, a kifizetéseket és a munkák átvételét. Ezeket a vizsgálatokat egy ellenőrző rendszer segítségével végzik el. A felelős hatóság egyik fő feladata az ellenőrző rendszer megfelelő működésének nyomon követése. 2. Kifizetések és behajtás 2.1. A kedvezményezetteknek járó támogatások kifizetéséért felelős igazgatási egységnek birtokában kell lennie azoknak a dokumentumoknak, amelyek tanúsítják, hogy a támogatást egy bizonyos projekthez nyújtották, és hogy az előírt igazgatási és tárgyi ellenőrzéseket elvégezték. A számviteli eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy a költségelszámolások hiánytalanok, pontosak és időben elkészülnek, és hogy főként a legalább háromhavi rendszerességgel esedékes ellenőrzések és egyeztetések segítségével kiszűrték és korrigálták az előforduló hibákat és mulasztásokat. A bevezetett eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy a kifizetést csak az igénylő részére, annak bankszámlájára vagy az ő meghatalmazottjának teljesítik. A fizetést a hatóság bankjának vagy szükség szerint egy kormányzati kifizetőhelynek kell teljesítenie; illetve amennyiben lehetséges, öt munkanapon belül csekket kell küldeni a számlákra terhelt összegről. Eljárásokat kell elfogadni annak érdekében, hogy biztosítani tudják, hogy az összes olyan kifizetést, amelynél nem történt meg az átutalás vagy a csekkek beváltása, jóváírják az Alap javára. Az engedélyező tisztviselőnek és/vagy felettesének jóváhagyása elektronikus eszközökkel is megoldható, feltéve hogy biztosított ezeknél az eszközöknél a megfelelő biztonsági szint, és az aláíró személyi adatait felvezették az elektronikus nyilvántartásba. 2.2. A fenti bekezdés megfelelően alkalmazandó azokra az összegekre (bevont garanciákra, visszafizetésekre stb.) is, amelyeket a felelős hatóságnak az Alap megbízásából be kell hajtania. A hatóságnak ezenkívül fel kell állítania egy rendszert, amely az Alap részére esedékes összegeket könyveli. Ezt a rendszert rendszeres időközönként meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a lejárt kinnlevőségek behajtására. A felelős hatóság átruházhatja egy másik testületre a behajtható összegek bizonyos kategóriáinak beszedésére vonatkozó feladatok ellátását, feltéve hogy a 2. cikk b) pontjában meghatározott és az adott helyzethez igazított feltételek teljesülnek, és hogy a másik szerv rendszeresen és időben, legalább havonta jelentést tesz a hatóságnak az összes elkönyvelt bevételről és beszedett pénzösszegekről. A felelős hatóságnak gondoskodnia kell az összes követelés gyors feldolgozásához szükséges eljárások bevezetéséről. 3. Eljárások és feladatok meghatározása és egységesítése 3.1. A felelős hatóságnak írásban meg kell fogalmaznia a projekt megvalósításának nyomon követésére és az igények befogadására, nyilvántartásba vételére és feldolgozására vonatkozó részletes eljárásokat, beleértve az összes felhasználandó dokumentum leírását. 3.2. Írásban meg kell fogalmazni minden egyes tisztviselő, felhatalmazott képviselő vagy meghatalmazással rendelkező személy felelősségi körét, valamint a pénzügyekre vonatkozó jogosítványainak korlátait. 3.3. Minden engedélyezésért felelős tisztviselőnek, felhatalmazott képviselőnek vagy meghatalmazással bíró személynek rendelkeznie kell egy teljes körű ellenőrző listával az általa elvégzendő ellenőrzésekről, és az igényt alátámasztó összes dokumentumban szerepelnie kell az illetékes személy igazolásának, amely szerint az ellenőrzéseket elvégezték. Egy magasabb beosztású tisztviselőnek tanúsítania kell a munka ellenőrzését. 3.4. Amennyiben a benyújtott igényeket számítógépes rendszer használatával dolgozzák fel, a számítógépes rendszerbe való belépéshez olyan védelmi és ellenőrzési intézkedésekre van szükség, amelyek biztosítják, hogy: - a rendszerbe bevitt valamennyi adat megfelelően validált az adatbevitel során elkövetett hibák kiszűrése és korrigálása érdekében, - csak az egyéni jelszavakkal rendelkező tisztviselők, képviselők vagy meghatalmazott személyek jogosultak az adatok bevitelére, módosítására vagy validálására, - az adatok vagy programok bevitelére, módosítására vagy validálására jogosult tisztviselők, felhatalmazott képviselők vagy meghatalmazással rendelkező személyek azonosító adatait egy műveleti naplóban rögzítik. -------------------------------------------------- II. MELLÉKLET AZ ELLENŐRZÉSI NYOMVONALHOZ SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓK IRÁNYADÓ JEGYZÉKE (4. CIKK) Egy ellenőrzési nyomvonal a 4. cikk (2) bekezdése értelmében akkor minősül megfelelőnek, ha egy adott nemzeti végrehajtási program esetében teljesülnek a következő feltételek: 1. A megfelelő vezetői szinten őrzött számviteli nyilvántartás részletes információkkal szolgál az egyes társfinanszírozott projektek megvalósítása során a támogatások kedvezményezetteinél felmerült költségekről. Ezekből megállapítható az egyes bizonylatok kiállításának dátuma, az egyes költségtételek összege, a kísérő bizonylat jellege és a kifizetés dátuma és módja. Hozzájuk mellékelve megtalálhatóak a szükséges bizonylatok (számlák stb.). 2. Azokban az esetekben, ahol a költségtételek csak részben vonatkoznak egy társfinanszírozott projektre, az összegnek a társfinanszírozott projekt és egyéb projektek közötti felosztási pontosságát igazolni kell. Ugyanez vonatkozik a bizonyos korlátokon belül vagy az egyéb költségek arányában jogosnak minősíthető költségtípusokra. 3. A megfelelő vezetői szinten megőrzik továbbá a specifikációkat és a projekt pénzügyi tervét, a projekt megvalósításának menetéről készült jelentéseket, a támogatás nyújtására, a versenyeztetési eljárásokra és a szerződések odaítélésére vonatkozó dokumentumokat stb. 4. A támogatásoknak a projekteket megvalósító kedvezményezettje(i) és a 2000/596/EK határozat 7. cikke alapján kijelölt felelős hatóság között közvetítő testületnél ténylegesen felmerült költségek bejelentése céljából egy részletes költségkimutatásban összevonják az (1) bekezdés alapján szükséges információkat, minden egyes projektnél felsorolva a teljes, hiteles összeg kalkulációjához szükséges valamennyi költségtételt. A részleges költségkimutatások a közvetítő testület számviteli nyilvántartásának alátámasztó bizonylataiként szolgálnak. 5. A közvetítő szervezetek számviteli nyilvántartást vezetnek minden egyes projektre és a projekteket megvalósító támogatási kezdeményezettek által hitelesített költségek teljes összegeire vonatkozóan. A felelős hatóságoknak jelentési kötelezettséggel tartozó közvetítő szervezetek a hatóság elé terjesztik az egyes nemzeti végrehajtási programok keretében engedélyezett projektek listáját, jelezve minden egyes projektnél a projekt teljes nevét és a projekteket megvalósító támogatási kedvezményezettek nevét, a támogatás folyósításának dátumát, a vállalt és kifizetett összegeket, a szóban forgó költségidőszakot és az intézkedésenként felmerült költségek teljes összegét. Ez az információ jelenti a felelős hatóság számviteli nyilvántartásában a kísérő ügyiratokat, és ennek alapján állítják össze a Bizottságnak benyújtandó költségkimutatásokat. 6. Amennyiben a projektet megvalósító kedvezményezettek közvetlenül alárendeltek a felelős hatóságnak, a (4) bekezdésben említett részletes költségnyilatkozatok alkotják a felelős hatóság által megőrzött számviteli nyilvántartások kísérő ügyiratait, s ez a felelős hatóság készíti el a társfinanszírozásban megvalósuló projektek (5) bekezdésben említett listáját. 7. Amennyiben a projekteket megvalósító kedvezményezett(ek) és a 2000/596/EK határozat 7. cikke alapján kijelölt felelős hatóság között egynél több közvetítő testület tevékenykedik, akkor minden egyes közvetítő testületnek egy alacsonyabb szinten el kell készítenie a saját maga által felügyelt területre vonatkozó részletes költségkimutatásokat, amelyek alátámasztó bizonylatként szolgálnak saját könyvelésükhöz, és amelyek tekintetében a felsőbb szintek számára egy jelentést kell készíteni, amely projektenként legalább a költségek teljes összegét tartalmazza. 8. A számítógépes adatküldések esetében valamennyi érintett hatóságnak elégséges információt kell kapnia az alacsonyabb szintekről saját számviteli nyilvántartásának és a felsőbb szintekre jelentett összegek megindoklásához, így biztosítható egy kielégítő ellenőrzési nyomvonal létrejötte a Bizottságnak jelentett teljes összegektől a különböző költségtételekig, illetve az is, hogy a támogatás kedvezményezettje/a projekt megvalósítása szintjén rendelkezésre álljanak az alátámasztó bizonylatok. -------------------------------------------------- III. MELLÉKLET A BIZOTTSÁG SZERVEZETI EGYSÉGEI ÁLTAL A 2000/596/EK HATÁROZAT 18. ÉS 19. CIKKE ALAPJÁN A PÉNZÜGYI KORREKCIÓK MEGHATÁROZÁSÁRA ALKALMAZANDÓ ALAPELVEKRE, KRITÉRIUMOKRA ÉS IRÁNYADÓ ELVEKRE VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁSOK 1. ALAPELVEK A pénzügyi korrekciók célja egy olyan helyzet visszaállítása, ahol az Alapból társfinanszírozásra bejelentett költségek 100 %-ig összhangban vannak a vonatkozó nemzeti és közösségi szabályokkal és rendeletekkel. Ez lehetővé teszi néhány, a Bizottság szervezeti egységei által a pénzügyi korrekciók meghatározása során alkalmazandó kulcsfontosságú alapelv megfogalmazását: a) A szabálytalanság meghatározása a 2988/95/EK rendelet [1] 1. cikkének (2) bekezdésében található. A szabálytalanság lehet egyszeri vagy rendszeres. b) A rendszeres szabálytalanság a helyes számviteli rend és a hatályos szabályoknak és rendeleteknek való megfelelés biztosítása érdekében létrehozott igazgatási és ellenőrzési rendszerekben előforduló súlyos hiányosságok miatt ismételten felmerülő hiba. - Amennyiben az alkalmazandó szabályokat és rendeleteket tiszteletben tartják, és megtesznek minden ésszerű és elvárható intézkedést a csalás vagy szabálytalanság megelőzésére, feltárására és korrigálására, úgy pénzügyi korrekciókra nincs szükség. - Amennyiben az alkalmazandó szabályokat és rendeleteket tiszteletben tartják, de az igazgatási és ellenőrzési rendszerek javításra szorulnak, úgy a tagállam számára idevonatkozó ajánlásokat kell megfogalmazni, de pénzügyi korrekciók előirányzására nincs szükség. - Amennyiben csak 4000 eurónál kisebb összeghez kapcsolódó hibákat tárnak fel, úgy szorgalmazni kell, hogy a tagállam a 2000/596/EK határozat 18. cikkének (4) bekezdésében előirányzott pénzügyi korrekciós eljárások kezdeményezése nélkül korrigálja a hibákat. - Amennyiben az igazgatási és ellenőrzési rendszerekben olyan súlyos hiányosságok vannak, amelyek rendszeres szabálytalanságokhoz, különösen az alkalmazandó szabályok és rendeletek tiszteletben tartásának elmulasztásához vezethetnek, minden esetben meg kell tenni a szükséges pénzügyi korrekciókat. c) A pénzügyi korrekció összegét lehetőség szerint az egyes ügyiratok alapján mérik fel, és ez az összeg megegyezik a szóban forgó esetekben tévesen az Alapra terhelt költségek összegével. Azonban az egyes konkrét projekteknél nem minden esetben lehetséges vagy kivitelezhető a pontosan számszerűsített korrekciók meghatározása, vagy a szóban forgó teljes költség eltörlése esetenként aránytalan intézkedésnek minősülhet. Az ilyen esetekben a Bizottságnak extrapolálással vagy átalány alapján kell meghatároznia a korrekciókat. d) Ahol bizonyíték van arra, hogy több más projektnél, vagy egy intézkedés vagy program során előfordultak ugyanilyen típusú egyedi, számszerűsíthető szabálytalanságok, de nem lenne költséghatékony minden egyes projektnél külön-külön meghatározni a szabálytalan költséget, a pénzügyi korrekciót extrapolálás alapján is meg lehet tenni. - Az extrapolálás csak abban az esetben használható, ha azonosítható egy, a hiányosság által bizonyítottan érintett homogén populáció vagy a projektek egy alcsoportja. Ebben az esetben egy véletlenszerűen kiválasztott, egyedi ügyiratokból összeállított reprezentatív mintán végzett alapos vizsgálat eredményeit az általánosan elfogadott könyvvizsgálati szabványokkal összhangban kivetítik az azonosított populációt alkotó összes ügyiratra. e) Az olyan egyedi szabályszegések vagy rendszeres szabálytalanságok esetében, ahol a pénzügyi következmény a túl sok változó miatt pontosan nem számszerűsíthető, vagy hatása szétszórt – ilyen többek között a szabálytalanság megelőzését vagy felderítését, vagy a támogatás valamely feltételének vagy a közösségi szabályzat teljesítését szolgáló ellenőrzések hatékony elvégzésének elmulasztásából származó szabálytalanság –, de az összes érintett támogatás elutasítása aránytalan intézkedésnek minősülne, átalányösszegeket kell alkalmazni. - Az átalánykorrekciókat az igazgatási és ellenőrzési rendszerben észlelt hiányosság vagy az egyedi szabályszegés komolyságával és a szabálytalanság pénzügyi következményeivel összhangban határozzák meg. A 2.2. szakasz tartalmaz egy listát arról, hogy a hiányosságok súlyosságának értékelése szempontjából mit tekint a Bizottság a rendszerek alapvető és kiegészítő elemeinek, míg a 2.3. szakaszban megtalálható a korrekciók átalánymértékeinek irányadó skálája. Az átalánykorrekciókat az érintett intézkedés vagy intézkedések alapján felmerült összes költségnél alkalmazzák, hacsak a hiányosságok nem korlátozódnak a költségek bizonyos területeire (egyedi projektek vagy projekttípusok), amely esetben ezeket csak az adott költségterületeken kell alkalmazni. Egy bizonyos költség általában nem tartozik egynél több korrekció hatálya alá. f) Azokon a területeken, ahol létezik egy bizonyos mozgástér a jogsértés súlyosságának saját belátás szerinti értékeléséhez, mint például azokban az esetekben, ahol nem veszik figyelembe a környezeti feltételeket, a korrekciókra a következő feltételek vonatkoznak: egy jelentős mulasztás a szabályok tiszteletben tartásával kapcsolatban és egy világosan azonosítható összefüggés a közösségi támogatásban részesülő tevékenységgel. g) A Bizottság által javasolt korrekciók jellegétől függetlenül a tagállam minden esetben lehetőséget kap annak bizonyítására, hogy az Alap számára jelentkező valós veszteség vagy kockázat és a szabálytalanság mértéke vagy súlyossága alatta volt a bizottsági szolgálat által megállapítottaknak. Az eljárást és a határidőket a határozat 14. cikkének (4) és (5) bekezdése állapítja meg. h) A tagállamok által a 2000/596/EK határozat 19. cikkének (1) bekezdése alapján végrehajtott korrekcióktól eltérően a Bizottság által a határozat 19. cikkének (2) bekezdése alapján eldöntött pénzügyi korrekciók minden esetben az érintett programban felvállalt közösségi támogatás mértékének nettó csökkentését vonják maguk után. i) Amennyiben a tagállam ellenőrzési rendszere – Számvevőszék, belső és külső ellenőrzések – szabálytalanságokat tárt fel, és a tagállam ésszerű határidőn belül megteszi a 2000/596/EK határozat 19. cikkének (1) bekezdése alapján szükséges megfelelő korrekciós intézkedést, a Bizottság a 2000/596/EK határozat 19. cikkének (2) bekezdése alapján nem határoz meg a tagállam számára kötelező pénzügyi korrekciókat, és a tagállam szabadon újra felhasználhatja a pénzalapokat. Más esetekben a Bizottság a nemzeti ellenőrző testületek megállapításai alapján végrehajthat korrekciókat úgy, mintha egy EU ellenőrző testület derített volna fényt a szabálytalanságra. Amennyiben a Bizottság más EU ellenőrző testületek által megállapított és teljes körűen dokumentált tényekre alapozza álláspontját, úgy a Bizottság a tagállam válaszainak mérlegelését követően fogalmazza meg saját következtetéseit a pénzügyi következményekről. 2. ÁTALÁNYKORREKCIÓKRA VONATKOZÓ KRITÉRIUMOK ÉS ELVEK 2.1. Kritériumok A fenti (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint az átalánykorrekciók alkalmazására előreláthatólag akkor kerülhet sor, amikor a vizsgálat eredményeként rendelkezésre álló információk nem teszik lehetővé azt, hogy statisztikai eszközökkel vagy más ellenőrizhető adatokra való hivatkozással pontosan felmérjék az egy bizonyos esetben vagy több esetben elkövetett szabálytalanságok pénzügyi hatását, de módot adnak annak a következtetésnek a megfogalmazására, hogy a tagállam elmulasztotta az elfogadott igények jogosságának megfelelő ellenőrzését. Az átalánykorrekciók alkalmazását akkor kell mérlegelni, amikor a Bizottság megállapítja egy rendelet által kifejezetten előírt vagy egy kifejezett szabály (például a támogatást bizonyos jellegű projektekre korlátozó szabály) tiszteletben tartásához hallgatólagosan megkívánt kellő ellenőrzés elmulasztását, amely rendszeres szabálytalansághoz vezethet. Ezeket a korrekciókat akkor is célszerű mérlegelni, ha a Bizottság súlyos hiányosságokat állapít meg az igazgatási és ellenőrzési rendszerekben, amelyek következményeként súlyosan megszegik a vonatkozó szabályokat és rendeleteket, vagy amikor a Bizottság egyedi szabályszegésekre derít fényt. Az átalánykorrekciók akkor is helyénvalóak lehetnek, amikor a tagállamok saját ellenőrző szervezeti egységei tárnak fel ilyen szabálytalanságokat, de a tagállam ésszerű időn belül nem teszi meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket. Egy átalány pénzügyi korrekció alkalmazásának és a mérték megállapításának alapja az az általános megfontolás, hogy milyen mértékű kárkockázatnak van kitéve az Alap az ellenőrzés hiányosságának következményeként. Ily módon a korrekciónak összhangban kell lennie az arányosság elvével. A döntést befolyásoló konkrét elemek a következők: 1. a szabálytalanság egyedi esetre, több esetre vagy az összes esetre vonatkozik-e; 2. a hiányosság általánosságban az igazgatási és ellenőrzési rendszer hatékonyságát, vagy pedig a rendszer egy bizonyos elemének hatékonyságát érinti-e, pl. a vonatkozó nemzeti és közösségi szabályok alapján az Alapból igényelt társfinanszírozásra bejelentett költségek jogszerűségének, szabályszerűségének és jogosságának biztosításához szükséges meghatározott funkciók működését (lásd alább a 2.2. szakaszt); 3. a hiányosság fontossága az igazgatási, tárgyi és egyéb előírt ellenőrzések összességén belül; 4. az intézkedéseknek a csalások vonatkozásában vett sebezhetősége, különös tekintettel a gazdasági ösztönzőkre. 2.2. Az igazgatási és ellenőrzési rendszerek elemeinek osztályozása a rendszeres hiányosságokra vagy egyedi szabályszegésekre vonatkozó átalány pénzügyi korrekciók alkalmazásában Az Alap igazgatási és ellenőrzési rendszerei különböző fontosabb vagy kevésbé fontos elemekből vagy funkciókból tevődnek össze, biztosítva a társfinanszírozásra bejelentett költségek jogszerűségét, szabályszerűségét és jogosságát. Az ilyen rendszerekben fellépő hiányosságok vagy egyedi szabálytalanságok átalánykorrekcióinak felméréséhez hasznos az igazgatási és ellenőrzési rendszerek funkcióinak alapvető elemek és segédelemek szerint történő csoportosítása. Alapvető elemek azok, amelyeket az Alap által támogatott projektek jogszerűségének és szabályszerűségének, továbbá valóban azok lényegének biztosítására hoztak létre, és e szempontból elengedhetetlenek; a segédelemek pedig az igazgatási és ellenőrzési rendszer minőségéhez hozzájáruló elemek, amelyek támogatást biztosítanak a rendszer alapvető funkcióinak megfelelő ellátásához. Az alábbi lista tartalmazza a jó igazgatási és ellenőrzési rendszerek, valamint a megfelelő ellenőrzési gyakorlat elemeinek többségét. A hiányosságok és egyedi szabályszegések súlyossága jelentős mértékben különbözik, ezért az egyes eseteket a Bizottság mérlegeli, különös tekintettel a 2.4. szakaszra. 2.2.1. A társfinanszírozási jogosultság biztosításának fő elemei 1. A támogatási kérelmekre vonatkozó rendelkezések és ezen eljárások alkalmazása, a kérelmek elbírálása, a finanszírozásra érdemes projektek kiválasztása és a vállalkozók/beszállítók kiválasztása, a támogatási kérelmek pályázati felhívásainak megfelelő közzététele az érintett program eljárásainak megfelelően: a) a nyilvánosság, esélyegyenlőség és közbeszerzés szabályainak való megfelelés, továbbá a Szerződés szabályainak és az egyenlő elbánás, valamint a megkülönböztetési tilalom elveinek való megfelelés azokban az esetekben, amelyekre nem vonatkoznak az EK közbeszerzési irányelvek; b) a támogatási kérelmek értékelése a program kritériumaival és eljárásaival összhangban, beleértve a környezeti hatásvizsgálat szabályainak betartását, az egyenlő elbánást biztosító jogalkotásnak és politikai elvnek való megfelelést; c) a finanszírozásra érdemes projektek kiválasztása: - a kiválasztott projektek megfelelnek a program céljainak és közzétett kritériumainak, - a kérelmek elfogadásának és elutasításának okai világosan megfogalmazottak, - az állami támogatás szabályait betartják, - a jogosultsági szabályokat betartják, - a jóváhagyási határozatba belefoglalják a finanszírozás feltételeit. 2. A társfinanszírozott termékek és szolgáltatások teljesítésének és a programra terhelt költségek jogosságának a 2000/596/EK határozat 7. cikke értelmében a kinevezett felelős hatóság, valamint a támogatás kedvezményezettje és a felelős hatóság között álló közvetítő szervezetek által történő megfelelő ellenőrzése: a) a "teljesítendő tételek" (szolgáltatások, munkák, szállítmányok stb.) valódiságának ellenőrzése és összehasonlítása a tervekkel, számlákkal, átvételi dokumentumokkal, szakértői jelentésekkel stb., valamint adott esetben ezek helyszíni ellenőrzése; b) a támogatás jóváhagyási feltételei betartásának ellenőrzése; c) a benyújtott igény tárgyát képező költségek jogosságának ellenőrzése; d) valamennyi függő kérdés megfelelő módon történő ellenőrzése az igény elfogadása előtt; e) egy megfelelő és megbízható számviteli rendszer fenntartása; f) ellenőrzési nyomvonal fenntartása minden szinten, a támogatás kedvezményezettjétől kezdődően az egész rendszeren át; g) ésszerű intézkedések megtétele annak bizonyítására, hogy a felelős hatóság által a Bizottságnak igazolt költségkimutatások pontosak, amennyiben: - a költségek a jogosult időszakban merültek fel a társfinanszírozásra kiválasztott projektek keretében, a normál eljárásokkal és valamennyi vonatkozó feltétellel összhangban, - a társfinanszírozott projekteket ténylegesen megvalósították. 3. A projektek mintavétel alapján történő, elégséges mennyiségű és minőségű ellenőrzése és megfelelő nyomon követése: a) az összes jogos kiadás legalább 20 %-ának mintavétel alapján történő ellenőrzése e határozat 5. cikkével összhangban, alátámasztva a könyvvizsgáló munkájáról készült jelentéssel; b) a minta reprezentatív és a kockázatelemzés megfelelő; c) a feladatkörök megfelelő különválasztása a függetlenség biztosítása érdekében; d) az ellenőrzések későbbi nyomon követése, amely biztosítja: - az eredmények és adott esetben a pénzügyi korrekciók megfelelő felmérését, - az általános szintű intézkedéseket a rendszeres szabálytalanságok korrigálása érdekében. 2.2.2. Segédelemek: a) kielégítő adminisztratív ellenőrző eszközök egységes ellenőrző listák vagy azzal egyenértékű eszközök formájában és az eredmények megfelelő dokumentálása, például annak biztosítására, hogy: - az igényeket korábban még nem fizették ki, és a tranzakciók (szerződések, átvételi elismervények, számlák, fizetések) külön-külön azonosíthatók, - a számviteli rendszeren belül az elszámolások és a lekönyvelt költségek egyeznek; b) az igények feldolgozásának és az engedélyezési eljárásoknak a felügyelete megfelelő; c) a közösségi szabályokra vonatkozó információk megfelelő terjesztésének biztosítására kielégítő eljárásmódok vannak; d) a közösségi finanszírozásnak a kedvezményezettek részére időben történő kifizetése biztosított. 2.3. Átalánykorrekciók irányadó elvei 100 %-os korrekció A korrekció mértéke 100 %-ban kerül meghatározásra, amennyiben a tagállam igazgatási és ellenőrzési rendszerében fennálló hiányosságok vagy egyedi szabálysértések olyan súlyosságúak, hogy a közösségi szabályoknak egyáltalán nem felelnek meg, ily módon az összes kifizetés szabálytalanná válik. 25 %-os korrekció Amennyiben egy tagállam igazgatási és ellenőrzési rendszerének alkalmazásában súlyos hiányosságokat tárnak fel, és bizonyítékok vannak a széles körben elterjedt szabálytalanságokra, valamint elhanyagolják a szabálytalan és csalárd gyakorlat elleni küzdelmet, úgy indokolt egy 25 %-os korrekció, hiszen okkal feltételezhető, hogy a szabálytalan igény benyújtásának szabadsága és büntetlensége kivételesen súlyos veszteségeket eredményezhet az Alapnak. Ilyen mértékű korrekció indokolt egyedi esetben előforduló szabálytalanságoknál is, amennyiben azok súlyosak, de nem teszik érvénytelenné az egész projektet. 10 %-os korrekció Amennyiben a rendszer egy vagy több alapvető eleme nem működik, vagy annyira rosszul, illetve rendszertelenül működik, hogy így teljesen hatástalan egy igény jogosultságának megállapítására vagy szabálytalanság megelőzésére, akkor indokolt egy 10 %-os korrekció, hiszen okkal feltételezhető, hogy magas az Alapot fenyegető széles körű veszteségek kockázata. Az ilyen mértékű korrekció a rendszer alapvető elemeire vonatkozó, mérsékelten súlyos egyedi szabálytalanságok esetében is indokolt. 5 %-os korrekció Amennyiben a rendszer összes alapvető eleme működik, de nem a rendeletekben megkövetelt következetességgel, gyakorisággal vagy alapossággal, akkor indokolt az 5 %-os korrekció, hiszen okkal feltételezhető, hogy ezek az elemek nem szolgálnak elégséges biztosítékkal az igények szabályosságára nézve, és az Alap számára fennálló kockázat jelentős. Az 5 %-os korrekció az egyes projektekben az alapvető elemekre vonatkozó kevésbé súlyos szabálytalanságok esetében is indokolt lehet. Az a tény, hogy egy rendszer működése tökéletesíthető, önmagában még nem elegendő indok egy pénzügyi korrekcióra. A Közösség kifejezett szabályaival vagy a megfelelő gyakorlat szabványaival való összhang súlyos hiányosságának fennállása szükséges, és e hiányosságnak az Alapra nézve valódi kárkockázatot vagy a szabálytalanság kockázatát kell hordoznia. 2 %-os korrekció Amennyiben a rendszer alapvető elemei vonatkozásában a teljesítmény megfelelő, de egy vagy több segédelem egyáltalán nem működik, úgy egy 2 %-os korrekció indokolt, tekintettel az Alap számára jelentkező alacsonyabb kárkockázatra és a jogsértés kevésbé súlyos voltára. A 2 %-os korrekció 5 %-ra emelendő, amennyiben az első kiszabott korrekció dátumát követően felmerülő költségek vonatkozásában ugyanez a hiányosság jelentkezik, és a tagállam a rendszer hibás része tekintetében nem tette meg a megfelelő javító intézkedéseket az első korrekció után. Egy 2 %-os mértékű korrekció akkor is indokolt, ha a Bizottság korrekciók kiszabása nélkül tájékoztatta a tagállamot a rendszer meglévő, de nem kielégítően működő segédelemeiben elvégzendő fejlesztések szükségességéről, de a tagállam nem tette meg a szükséges intézkedéseket. Az igazgatási és ellenőrzési rendszerek segédelemeiben jelentkező hiányosságoknál csak abban az esetben szükséges a korrekció, ha az alapvető elemekben nem tártak fel semmilyen hiányosságot. Amennyiben a segédelemeknél és az alapvető elemeknél is észlelnek hiányosságokat, úgy korrekciókat csak az alapvető elemekre vonatkozó mértékben eszközölnek. 2.4. Határesetek Ahol az irányelvek szigorú alkalmazásából fakadó korrekció aránytalan lenne, ott egy alacsonyabb mértékű korrekció javasolható. Például, ha a hiányosságok a közösségi szabályok vagy elvárások értelmezési nehézségeiből fakadtak (kivéve azokat az eseteket, ahol joggal elvárható, hogy a tagállam vesse fel ezeket a nehézségeket a Bizottságnak), és a nemzeti hatóságok a hiányosságok feltárását követően azonnal hatékony lépéseket tettek azok orvoslására, ez az enyhítő tényező figyelembe vehető, és így egy kisebb mértékű korrekció vagy a korrekció nélküli rendezés javasolható. Hasonló módon kellő figyelmet kell szentelni a jogbiztonság igényének abban az esetben, amikor a Bizottsági szolgálat által elvégzett korábbi ellenőrzéseket követően nem jelentették a hiányosságokat. Általában az a tény, hogy az elégtelen igazgatási és ellenőrzési rendszereket a hiányosságoknak a tagállam felé történő jelentését követően azonnal korrigálták, nem vehető figyelembe enyhítő tényezőként a rendszeres szabálytalanságok pénzügyi hatásának felmérésénél a korrekció megtörténte előtt. 2.5. A felmérés alapja Minden olyan esetben, amikor a többi tagállamban kialakult helyzet ismert, a Bizottság összehasonlítást végez a tagállamok között, és ily módon gondoskodik a korrekciós mértékek felmérésének egységes kezeléséről. A korrekciós rátát a költségek veszélyeztetett helyzetben lévő részénél kell alkalmazni. Amennyiben egy hiányosság abból fakad, hogy a tagállam elmulasztja a megfelelő ellenőrzési rendszer bevezetését, akkor a korrekciót minden olyan költségre alkalmazni kell, amelyhez szükség volt az ellenőrzési rendszer felállítására. Amennyiben okkal feltételezhető, hogy a hiányosság a tagállam által bevezetett ellenőrzési rendszernek egy bizonyos hatóság vagy régió által történő alkalmazására korlátozódik, úgy a korrekciót az adott hatóság vagy régió ellenőrzése alatt álló költségre kell korlátozni. Például ha a hiányosság egy magasabb mértékű támogatásra való jogosultság kritériumainak ellenőrzésére vonatkozik, akkor a korrekció alapja a magasabb és az alacsonyabb mértékű támogatás közötti különbség lesz. A korrekciónak általában az intézkedéssel kapcsolatban egy adott vizsgálati időszakban, például egy pénzügyi év folyamán felmerült költségekre kell vonatkoznia. Amennyiben azonban a szabálytalanság olyan rendszeres hiányosságok nyomán keletkezik, amelyek bizonyítottan tartós jellegűek, és több év költségeit érintik, úgy a korrekciónak a rendszer hiányosságának fennállása kezdetétől a hiányosságok orvoslásának hónapjáig terjedő időszakban a tagállam által bejelentett összes költségre kell vonatkoznia. Amennyiben ugyanazon rendszerben több hiányosságot találnak, úgy az átalánykorrekciók nem kumulálódnak, és a legsúlyosabb hiányosságot az ellenőrzési rendszer egészében jelentkező kockázatok jeleként kell értelmezni [2]. Az átalánykorrekciókat az egyes ügyiratok vonatkozásában elutasított összegek levonását követően fennmaradó költségre kell alkalmazni. Amennyiben a tagállam nem alkalmazza a közösségi jogban előírt büntetéseket, a pénzügyi korrekció mértékének meg kell egyeznie a nem alkalmazott büntető intézkedések összegével, hozzáadva a fennmaradó igények 2 %-át, mivel a büntetések alkalmazásának elmulasztása növeli a szabálytalan igények benyújtásának kockázatát. 3. A NETTÓ PÉNZÜGYI KORREKCIÓK ALKALMAZÁSA ÉS HATÁSA Amennyiben egy tagállam vállalja a 2000/596/EK határozat 19. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárásban javasolt pénzügyi korrekció elvégzését, úgy a Bizottságnak nem kell alkalmaznia a finanszírozás nettó csökkentését, viszont engedélyezheti a tagállamnak a felszabadított összegek átcsoportosítását. Azonban a 2000/596/EK határozat 18. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett eljárás lefolytatását követően az ugyanazon határozat 19. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság által kiszabott pénzügyi korrekciók minden esetben az Alaptól igényelt támogatás indikatív elosztásának nettó csökkentését vonják maguk után. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem vette kellőképpen figyelembe a Közösség vagy a nemzeti testületek által feltárt szabálytalanságok alapján megfogalmazott következtetéseket, és/vagy amennyiben a szabálytalanság a tagállam vagy az irányító és kifizető hatóságok igazgatási vagy ellenőrzési rendszerében fennálló súlyos hiányossághoz kapcsolódik, abban az esetben automatikusan el kell végezni egy nettó korrekciót. A 2000/596/EK határozat 19. cikkének (3) bekezdése alapján és e határozat 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban a nettó korrekció eredményeként a Bizottságot megillető minden összeget kamattal együtt kell megfizetni. [1] HL L 312., 1995.12.23., 1. o. [2] Lásd még a 2.3. szakaszt (2 %-os korrekció). -------------------------------------------------- IV. MELLÉKLET +++++ TIFF +++++ +++++ TIFF +++++ -------------------------------------------------- Függelék +++++ TIFF +++++ +++++ TIFF +++++ --------------------------------------------------