Hivatalos Lap L 365 , 31/12/1994 o. 0010 - 0023
finn különkiadás fejezet 15 kötet 13 o. 0266
svéd különkiadás fejezet 15 kötet 13 o. 0266

Az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve

(1994. december 20.)

a csomagolásról és a csomagolási hulladékról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Szerződés 189b. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően [3],

mivel a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozó eltérő nemzeti intézkedéseket összhangba kell hozni egyfelől azok környezetre gyakorolt bármilyen hatásának megakadályozása vagy csökkentése érdekében, ezáltal biztosítva a környezetvédelem magas fokát, másfelől a belső piac működésének biztosítása végett, és a Közösségen belüli kereskedelmet gátló akadályok, valamint a verseny torzításának és korlátozásának elkerülése érdekében;

mivel a csomagolási hulladék keletkezésének megakadályozására legjobb eszköze a csomagolás összmennyiségének csökkentése;

mivel az irányelv célkitűzéseinek kapcsán fontos tiszteletben tartani azt az általános elvet, hogy valamely tagállamnak a környezet védelmére irányuló intézkedései nem akadályozhatják a többi tagállamot ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósításában;

mivel a hulladék csökkentése elengedhetetlen a fenntartható növekedés szempontjából, amelyet külön megemlít az Európai Unióról szóló szerződés;

mivel az irányelvnek ki kell terjednie a forgalomba hozott csomagolás minden típusára és minden csomagolási hulladékra; mivel éppen ezért az emberi fogyasztásra szolgáló folyadékok tartályairól szóló, 1985. június 27-i 85/339/EGK tanácsi irányelvet [4] hatályon kívül kell helyezni;

mivel a csomagolás lényeges társadalmi és gazdasági funkcióval rendelkezik, ezért az ezen irányelvbe foglalt rendelkezéseket a csomagolás vagy csomagolt áruk minőségét és fuvarozását érintő más meghatározó szabályok sérelme nélkül kell alkalmazni;

mivel a Közösségnek a hulladékpolitikáról szóló 1990. május 7-i tanácsi állásfoglalásában [5] és a hulladékokról szóló 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelvben [6] foglalt hulladékgazdálkodási stratégiájával összhangban, a csomagolással és a csomagolási hulladékkal való gazdálkodásnak elsősorban a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére kell irányulnia, kiegészülve a csomagolás újrahasználatát, az újrafeldolgozást és a csomagolási hulladék hasznosításának más formáit célzó alapelvekkel az ártalmatlanítandó hulladék mennyiségének csökkentésére;

mivel, amennyiben tudományos és technológiai eredmények állnak rendelkezésre, a hasznosítási eljárások tekintetében, az újrahasználatot és az újrafeldolgozást kell előnyben részesíteni tekintettel környezeti hatásaikra; mivel ez azt igényli, hogy a tagállamokban olyan rendszereket állítsanak fel, amelyek garantálják a használt csomagolás és/vagy csomagolási hulladék visszaváltását; mivel, amint lehetséges, életciklus-elemzést kell végezni annak érdekében, hogy világos hierarchiát lehessen felállítani az újrahasználható, újrafeldolgozható vagy egyébként újrahasznosítható csomagolások között;

mivel a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére megfelelő intézkedéseket kell hozni, beleértve a tagállamok által ezen irányelv célkitűzéseivel összhangban hozott kezdeményezéseket is;

mivel a tagállamok a Szerződéssel összhangban bátoríthatják azon csomagolások újrahasználati rendszereit, amelyeket a környezetet kímélően lehet újra használni annak érdekében, hogy kihasználják e rendszereknek a környezet védelméhez való hozzájárulását;

mivel környezetpolitikai szempontból az újrafeldolgozást a hasznosítás fontos részének kell tekinteni, különös figyelemmel az energia és az elsődleges nyersanyagok felhasználásának, valamint a végső ártalmatlanításra kerülő hulladék mennyiségének a csökkentése érdekében;

mivel az energetikai hasznosítás a csomagolási hulladék hasznosításának egyik hatékony eszköze;

mivel a tagállamok által a csomagolási hulladék újrahasznosítására és újrafeldolgozására vonatkozóan kitűzött célokat bizonyos tartományokon belül úgy kell meghatározni, hogy azok figyelembe vegyék a tagállamok eltérő helyzetét, és elkerüljék azt, hogy a kereskedelem útjába akadályokat állítsanak, és torzítsák a versenyt;

mivel annak érdekében, hogy középtávon eredményeket lehessen elérni, és a gazdasági szereplők, a fogyasztók és a hatóságok részére a szükséges hosszú távú perspektíva biztosítása érdekében, középtávú határidőt kell kitűzni a fent említett célok elérésére, és hosszabb távú határidőt kell kitűzni egy későbbi szakaszban e célkitűzések számottevő fokozására tekintettel meghatározandó célok számára;

mivel az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság jelentései alapján vizsgálni köteles a tagállamokban a fent említett célok elérésére irányuló munkában szerzett gyakorlati tapasztalatokat, valamint a tudományos kutatás és az értékelési eljárások eredményeit, mint amilyenek például az ökológiai mérlegek;

mivel azon tagállamok részére, amelyek programokat indítottak vagy fognak indítani e célkitűzés-tartományokon túlmenően, lehetővé kell tenni, hogy e célkitűzéseket kövessék a környezetvédelem magas szintje érdekében azzal a feltétellel, hogy az intézkedések nem eredményeznek zavarokat a belső piacon, és nem akadályoznak más tagállamokat abban, hogy eleget tegyenek az irányelvnek; mivel a Bizottságnak megfelelő vizsgálat után jóvá kell hagynia ezeket az intézkedéseket;

mivel másfelől bizonyos tagállamok részére lehetővé lehet tenni, hogy alacsonyabb szintű célkitűzéseket fogadjanak el e tagállamok sajátos körülményei folytán, azzal a feltétellel, hogy az általános határidőn belül teljesítik a hasznosításra megszabott minimális célkitűzést, és az általános célkitűzéseket is teljesítik egy későbbi határidőig;

mivel a csomagolással és a csomagolási hulladékkal való gazdálkodás azt követeli meg a tagállamoktól, hogy a visszajuttatásra, összegyűjtésre és hasznosításra megfelelő rendszereket hozzanak létre; mivel e rendszereknek nyitva kell állniuk minden érdekelt fél részvétele előtt, és rendeltetésük szerint kerülniük kell az importált termékekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést, valamint a kereskedelem útjába állított akadályokat vagy a verseny eltorzítását, és garantálniuk kell a csomagolás és csomagolási hulladék lehetséges legnagyobb mértékű visszajuttatását a Szerződéssel összhangban;

mivel a csomagolás közösségi jelölésének kérdése további vizsgálatot igényel, de erről a Közösségnek a közeljövőben kell döntést hoznia;

mivel annak érdekében, hogy a minimumra lehessen csökkenteni a csomagolásnak és a csomagolási hulladéknak a környezetre gyakorolt hatását, és el lehessen kerülni a kereskedelem akadályozását és a verseny eltorzítását, arra is szükség van, hogy meghatározzuk a csomagolás összetételére, valamint újrahasználható és hasznosítható (ideértve az újrafeldolgozást) jellegére vonatkozó lényeges követelményeket;

mivel a káros fémek és más anyagoknak a csomagolásban való jelenlétét korlátozni kell, tekintettel azok környezetre gyakorolt hatására (különösen annak fényében, hogy azok a csomagolóanyagok égetésekor létrejövő füstgázba vagy a hamuba kerülnek, vagy lerakáskor a csurgalékvízbe jutnak); mivel a csomagolási hulladék mérgező jellege csökkentésének első lépéseként létfontosságú az ártalmas nehézfémeknek a csomagolásban való jelenlétét megakadályozni, vagy ellenőrizni azt, hogy ilyen anyagok ne kerülhessenek a környezetbe, a kivételeket a Bizottságnak kell egyes meghatározott esetekre vonatkozóan a bizottsági eljárás alapján meghatároznia;

mivel az újrafeldolgozásnak magas szintjét kell elérni, és az egészségügyi és biztonsági problémákat el kell kerülni azoknál a személyeknél, akik a csomagolási hulladék összegyűjtését és feldolgozását végzik, azért e hulladékoknál lényeges az, hogy ezeket már a forrásuknál különválasztva gyűjtsék;

mivel a csomagolás gyártására előírt követelmények nem vonatkoznak ezen irányelv hatálybalépésének időpontja előtt egyes adott termékekhez használt csomagolásra, mivel ugyancsak szükséges az átmeneti időszak a csomagolás kereskedelme területén;

mivel az összes lényeges követelményeknek eleget tevő csomagolás forgalomba hozataláról szóló rendelkezés időzítésénél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy előkészületben vannak európai szabványok az illetékes szabványügyi szerv részéről; mivel azonban haladéktalanul alkalmazni kell a nemzeti szabványokkal való összhangot bizonyító rendelkezéseket;

mivel a lényeges követelményekre és más kapcsolódó kérdésekre vonatkozó európai szabványok készítését támogatni kell;

mivel az irányelv által biztosított intézkedések magukban foglalják a hasznosító és az anyagában hasznosító kapacitások, valamint a hasznosított csomagolóanyag piaci értékesítésének fejlesztését;

mivel a hasznosított csomagolóanyagnak a csomagolásban való felhasználása nem mondhat ellent a higiénia, az egészségügy és a fogyasztóvédelem vonatkozó rendelkezéseinek;

mivel a csomagolásra és a csomagolási hulladékra vonatkozó, az egész Közösségre kiterjedő adatokra van szükség annak figyelemmel kísérése érdekében, hogy hogyan valósulnak meg ezen irányelv célkitűzései;

mivel lényeges az, hogy mindazok, akik részt vesznek a csomagolás és a csomagolt termékek előállításában, felhasználásában, importjában és forgalmazásában, jobban tudatára ébredjenek, hogy milyen mértékben válik a csomagolóanyag hulladékká, és hogy a "szennyező fizet" elv alapján felelősséget vállaljanak e hulladékért; mivel az ezen irányelvben foglalt intézkedések kialakításának és megvalósításának magában kell foglalnia és meg kell követelnie minden résztvevő szoros együttműködését, ahol ennek helye van, a felelősség megosztott voltának szellemében;

mivel a fogyasztók kulcsszerepet játszanak a csomagolással és a csomagolási hulladékkal való gazdálkodásában, és így megfelelően tájékoztatni kell őket annak érdekében, hogy ehhez igazítsák magatartásukat és hozzáállásukat;

mivel a 75/442/EGK irányelv szerinti hulladékgazdálkodási tervekbe a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásról szóló külön fejezet beiktatása fog hozzájárulni az irányelv hatékony végrehajtásához;

mivel az irányelv célkitűzéseinek elérését megkönnyítendő helyénvaló lehet a Közösség és a tagállamok számára, hogy gazdasági eszközöket alkalmazzanak a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően azért, hogy elkerüljék a protekcionizmus új formáit;

mivel a tagállamoknak, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1983. március 28-i 83/189/EGK tanácsi irányelv [7] sérelme nélkül, értesíteniük kell a Bizottságot minden megtenni kívánt intézkedés tervezetéről azok elfogadása előtt úgy, hogy meg lehessen állapítani, eleget tesznek-e az irányelvnek vagy sem;

mivel a csomagolás azonosítási rendszerre és az adatbázis rendszerre vonatkozó adatlapok tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítását bizottsági eljárással kell biztosítania a Bizottságnak;

mivel szükség van konkrét intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy leküzdjük mindazokat a nehézségeket, amelyek az irányelv végrehajtásánál felmerülnek, ahol ez helyénvaló, ehhez ugyanazt a bizottsági eljárást kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célkitűzések

(1) Ezen irányelv célja, hogy összhangba hozza a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozó nemzeti intézkedéseket, egyfelől annak érdekében, hogy megakadályozza azoknak a tagállamok és a harmadik országok környezetére gyakorolt hatását, vagy csökkentse e hatást, ilyen módon biztosítva a környezet védelmének magas szintjét, és másfelől hogy biztosítsa a belső piac zavartalan működését, valamint megakadályozza a kereskedelem útjába állított akadályokat, és a verseny torzítását és korlátozását a Közösségen belül.

(2) Ebből a célból az irányelv olyan intézkedéseket rögzít, amelyek elsősorban a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére, további alapelvként pedig a csomagolóanyag újrahasználatára, vagy a csomagolási hulladék anyagában történő vagy más módon történő hasznosításának más formáira, és ilyen módon e hulladék végső ártalmatlanításának csökkentésére irányulnak.

2. cikk

Hatály

(1) Ezen irányelv hatálya kiterjed valamennyi, a Közösségben forgalomba hozott csomagolásra, valamint csomagolási hulladékra, függetlenül attól, hogy az ipari, kereskedelmi, hivatali, üzleti, szolgáltatási, háztartási vagy bármilyen más szinten keletkezik, tekintet nélkül azok anyagára.

(2) Az irányelvet a csomagolás meglévő minőségi követelményeinek, mint amilyenek például a csomagolt termékek biztonságára, egészségvédelmére és higiéniájára vonatkozó követelmények, a meglévő szállítási követelmények, illetve a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv [8] sérelme nélkül kell alkalmazni.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. csomagolás: valamennyi olyan, bármilyen tulajdonságú anyagból készült termék, amelyet áruk befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására használnak, a nyersanyagoktól a feldolgozott cikkekig, a termelőtől a felhasználóig vagy a fogyasztóig. Az ugyanilyen célra használt, egyutas cikkeket ugyancsak csomagolásnak kell tekinteni.

A "csomagolás" csak az alábbiakból áll:

a) fogyasztói vagy elsődleges csomagolás, amely értékesítési egységet képez a végső felhasználó vagy fogyasztó számára a vásárláskor;

b) gyűjtő- vagy másodlagos csomagolás, amely a vásárlás helyén meghatározott értékesítési egységet foglal össze, amennyiben az egységeket ilyenként értékesítik a végső használó vagy fogyasztó részére, vagy amennyiben az csupán a polcok feltöltésének eszközéül szolgál az értékesítés helyén; azt a termékről a termék tulajdonságainak változtatása nélkül el lehet távolítani;

c) szállítási vagy harmadlagos csomagolás, a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás kezelését és szállítását, továbbá a fizikai kezelésnél és szállításnál történő károsodás elkerülését elősegítő csomagolás. A szállítási csomagolás nem foglalja magában a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedésben használatos konténereket;

2. csomagolási hulladék: minden csomagolás vagy csomagolóanyag, amelyre kiterjed a 75/442/EGK irányelv hulladékmeghatározása, kivéve a termelési maradványokat;

3. csomagolási hulladék kezelése: a 75/442/EGK irányelv által meghatározott hulladékkezelés;

4. keletkezés megelőzése: az alábbiak mennyiségének, valamint a környezetre gyakorolt ártalmas hatásának csökkentése:

- a csomagolásban és a csomagolási hulladékban lévő anyagok,

- csomagolás és csomagolási hulladék a termelés, az értékesítés területén, forgalmazás, felhasználás és ártalmatlanítás szakaszaiban,

különösen a "tiszta" termékek és technológiák kifejlesztésének segítségével;

5. újrahasználat: olyan művelet, amellyel a csomagolást, amelyet úgy terveztek és arra szántak, hogy életciklusa alatt egy minimális számú fordulót vagy visszatérést teljesítsen, az eredeti célra újratöltik vagy felhasználják, a piacon jelen lévő és a csomagolás újratöltését lehetővé tévő segédtermékek felhasználásával vagy azok nélkül; az újrahasznált csomagolás csomagolási hulladékká válik, amikor azt már tovább nem használják;

6. hasznosítás: mindazok az alkalmazható műveletek, amelyekről a 75/442/EGK irányelv II.B. melléklete rendelkezik;

7. újrafeldolgozás: a hulladékká vált anyagoknak gyártási eljárások során történő újrafeldolgozása, azok eredeti használati céljára vagy más célokra, beleértve a szerves újrafeldolgozást, de kizárva az energetikai hasznosítást;

8. energetikai hasznosítás: az éghető csomagolási hulladék felhasználása, közvetlen égetés útján energia termelésére, más hulladékkal együtt vagy anélkül, de a hő visszanyerésével;

9. szerves újrafeldolgozás: a csomagolási hulladék biológiai úton lebontható részeinek aerob (komposztáló) vagy anaerob (biológiai úton metángázt termelő) kezelése ellenőrzött körülmények között, mikroorganizmusok segítségével, stabilizált szerves anyagmaradékot vagy metángázt eredményezve. A lerakás nem tekinthető szerves újrafeldolgozási formának;

10. ártalmatlanítás: mindazok az alkalmazható intézkedések, amelyeket a 75/442/EGK irányelv II.A. melléklete felsorol;

11. gazdasági szereplők: a csomagolás vonatkozásában a csomagolóanyagok szállítói, a csomagolás előállítói és hasznosítói, töltői és felhasználói, importőrjei, kereskedői és forgalmazói, a hatóságok és a közjogi szervezetek;

12. önkéntes megállapodás: az a hivatalos megállapodás, amelyet a tagállam illetékes hatóságai és az érintett gazdasági ágazatok kötnek, melynek nyitva kell állnia minden olyan résztvevő előtt, aki teljesíteni kívánja a megállapodás feltételeit, az irányelv célkitűzéseinek elérése céljából.

4. cikk

Megelőzés

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 9. cikk szerint tett, a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzését célzó intézkedéseken túlmenően más megelőző intézkedéseket is megvalósítanak. Ilyen egyéb intézkedéseket a nemzeti programok vagy hasonló intézkedések tartalmazhatnak, amelyeket, adott esetben, a gazdasági szereplőkkel való konzultáció alapján kell elfogadni, és azt célozzák, hogy összegyűjtsék és hasznosítsák azt a számos kezdeményezést, amelyeket a tagállamok a megelőzést illetően már megtettek. Ezen programoknak vagy intézkedéseknek eleget kell tenniük az irányelv 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott célkitűzéseknek.

(2) A Bizottság hozzájárul a megelőzés előmozdításához azáltal, hogy támogatja megfelelő európai szabványok kialakítását a 10. cikkel összhangban.

5. cikk

Újrahasználat

A tagállamok előmozdíthatják az olyan csomagolás újrahasználati rendszereit, amely csomagolást a Szerződésnek megfelelően környezetkímélő módon lehet újrahasználni.

6. cikk

Hasznosítás és újrafeldolgozás

(1) Annak érdekében, hogy eleget tegyenek ezen irányelv célkitűzéseinek, a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket, hogy egész területükre kiterjedően elérjék az alábbi célokat:

a) ennek az irányelvnek a nemzeti jogszabályokba foglalására előírt határidő elteltét követő öt éven belül a csomagolási hulladéknak legalább 50 és legfeljebb 65 tömeg %-át hasznosítani kell;

b) az általános célkitűzésen belül és ugyanezzel a határidővel a csomagolási hulladékban található csomagolóanyagoknak legalább 25 és legfeljebb 45 tömeg %-át szükséges újrafeldolgozni, úgy hogy az egyes csomagolóanyagokra vonatkoztatva az újrafeldolgozott anyag mennyisége legalább 15 tömeg %-ot érjen el;

c) ezen irányelvnek a nemzeti jogszabályokba foglalására előírt határidő elteltét követő tíz éven belül a csomagolási hulladék hasznosításának, újrafeldolgozásának százalékos mértékét a Tanács a (3) bekezdés b) pontja szerint határozza meg azzal a céllal, hogy lényegesen növelje az a) és a b) pontban említett célkitűzéseket.

(2) A tagállamok, ahol ez lehetséges, előmozdítják az újrafeldolgozott csomagolási hulladékból nyert anyagok felhasználását csomagolás és más termékek előállítására.

(3) a) Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság közbenső jelentése alapján és az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott időponttól számított négy éven belül elkészített végső jelentés alapján megvizsgálják a tagállamok által az (1) bekezdés a) és b) pontjában és a (2) bekezdésben rögzített célok és célkitűzés megvalósításai területén szerzett gyakorlati tapasztalatokat, valamint a tudományos kutatás eredményeit és az új értékelési eljárásokat, mint amilyenek például az ökológiai mérlegek.

b) Legkésőbb az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt első ötéves időszak vége előtt hat hónappal a Tanács, minősített többséggel és a Bizottság javaslata alapján, rögzíti az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott második ötéves időszakra vonatkozó célokat. Ezt követően ezt az eljárást ötévenként meg kell ismételni.

(4) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott intézkedéseket és célokat a tagállamok közzé teszik, és azokat egy tájékoztató kampány keretében a széles nyilvánosság és a piaci szereplők elé tárják.

(5) Sajátos helyzetükre, illetőleg a kis szigetek nagy számára, a kiterjedt mezőgazdasági területek és a hegyvidékek jelenlétére, valamint a csomagolóanyag fogyasztásának jelenlegi alacsony szintjére tekintettel Görögország, Írország és Portugália úgy határozhat, hogy:

a) az irányelv végrehajtására előírt időponttól számítva legkésőbb öt éven belül az (1) bekezdés a) és b) pontjában rögzítetteknél kisebb célkitűzést valósít meg, de a hasznosításban legalább 25 %-ot érjenek el;

b) egyidejűleg későbbi határidőig halasztják el az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt célok elérését, amely azonban nem lehet későbbi, mint 2005. december 31.

(6) Azoknak a tagállamoknak, amelyek olyan programokat tűztek ki vagy kívánnak kitűzni, amelyek túlmutatnak az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott céloknál, és amelyek ennek érdekében megfelelő kapacitásokat biztosítanak a hasznosítás és az újrafeldolgozás céljára, megengedett, hogy e célokat a környezetvédelem magas szintje érdekében továbbra is kövessék, azzal a feltétellel, hogy az intézkedések nem okozzák a belső piac torzulását, és nem akadályoznak más tagállamokat abban, hogy eleget tegyenek ezen irányelv követelményeinek. A tagállamok erről tájékoztatják a Bizottságot. A Bizottság, miután a tagállamokkal együttműködve ellenőrizte, hogy az intézkedések összhangban állnak a fenti megfontolásokkal, és nem képezik a diszkrimináció önkényes eszközét vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozását, megerősíti az intézkedéseket.

7. cikk

Visszaváltási, gyűjtési és hasznosítási rendszerek

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy olyan rendszereket állítsanak fel, melyek biztosítják a következőket:

a) a használt csomagolás és/vagy csomagolási hulladék visszaváltása és/vagy begyűjtése a fogyasztótól, más végfelhasználótól vagy a hulladékláncból annak érdekében, hogy azokra a legmegfelelőbb ártalmatlanítási megoldásokat alkalmazzák;

b) a begyűjtött csomagolóanyag és/vagy csomagolási hulladék újrahasználata vagy hasznosítása, beleértve az újrafeldolgozást is,

annak érdekében, hogy eleget tegyenek az ezen irányelvben megállapított célkitűzéseknek.

E rendszerekben az érintett ágazatok piaci szereplői és az illetékes hatóságok részt vehetnek. Ezek – hátrányos megkülönböztetés nélkül – az importált termékekre is vonatkoznak, beleértve a részletes rendelkezéseket és a rendszerekbe való belépésre megállapított díjakat, amelyeket úgy kell kialakítani, hogy a Szerződéssel összhangban elkerüljék a kereskedelem akadályozását vagy a verseny torzulását.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések a valamennyi csomagolásra és csomagolási hulladékra kiterjedő politika részét képezik, és figyelembe veszik különösen a környezetvédelemre, valamint a fogyasztóvédelmen belül az egészségére, biztonságára és a higiénére vonatkozó követelményeket; a csomagolt áruk és felhasznált anyagok minőségének, eredetiségének és műszaki jellemzőinek megóvását; valamint az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét.

8. cikk

Jelölési és azonosítási rendszer

(1) A Tanács a Szerződésben megállapított feltételekkel összhangban az irányelv hatálybalépését követő két éven belül határoz a csomagolások megjelölése tárgyában.

(2) A begyűjtés, az újrahasználatot és az újrafeldolgozást is magában foglaló hasznosítás megkönnyítése érdekében a csomagoláson az érintett iparág, az azonosítás és osztályozás érdekében, feltünteti a felhasznált csomagolóanyag(ok) fajtáját.

Ebből a célból a Bizottság az irányelv hatálybalépését követő 12 hónapon belül az I. melléklet alapján és a 21. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően meghatározza a számozást és a rövidítéseket, amelyeken az azonosítási rendszer alapul, és azonos eljárás keretében meghatározza, milyen anyagok esnek az azonosítási rendszer hatálya alá.

(3) A csomagolás vagy magán a csomagoláson, vagy ahhoz rögzített címkén hordozza a megfelelő jelölést. Ennek jól láthatónak és könnyen olvashatónak kell lennie. A jelölés legyen sérthetetlen, tartós, valamint a csomagolás felnyitása után is jól olvasható.

9. cikk

Lényeges követelmények

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az irányelv hatálybalépésétől számított három éven túl a csomagolást csak akkor lehessen forgalomba hozni, ha az eleget tesz az irányelvben, ideértve a II. mellékletet is, meghatározott lényeges követelményeknek.

(2) A tagállamok a 22. cikk (1) bekezdésében megjelölt időponttól vélelmezik, hogy az irányelvben, beleértve a II. mellékletet is, rögzített valamennyi lényeges követelménynek megfelel az olyan csomagolás, amely eleget tesz:

a) a vonatkozó, egymással összehangolt szabványoknak, amelyek hivatkozási számait az Európai Közösségek Hivatalos Lapja közzétette. A tagállamok közzéteszik azon nemzeti szabványaik hivatkozási számait, amelyekkel a harmonizált szabványokat átveszik;

b) a (3) bekezdésben említett vonatkozó nemzeti szabványoknak, amennyiben az e szabványok hatálya alá tartozó területeken nem léteznek összehangolt szabványok.

(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti szabványaik szövegét, amelyek véleményük szerint eleget tesznek az e cikkben meghatározott alapvető követelményeknek. A Bizottság e szövegeket haladéktalanul továbbítja a többi tagállamnak.

A tagállamok közzéteszik ezeket a hivatkozási számokat. A Bizottság gondoskodik arról, hogy ezeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétegyék.

(4) Ha valamely tagállam vagy a Bizottság úgy véli, hogy a (2) bekezdésben említett szabványok nem tesznek teljes mértékben eleget az (1) bekezdésben említett lényeges követelményeknek, a Bizottság vagy az érintett tagállam a 83/189/EGK irányelv által létrehozott bizottság elé terjesztik az ügyet, megadva ennek indokait. E bizottság késedelem nélkül állást foglal.

A bizottság véleményének figyelembevételével a Bizottság tájékoztatja a tagállamokat, hogy vissza kell-e vonni e szabványokat a (2) és (3) bekezdésekben hivatkozott közleményekből vagy sem.

10. cikk

Szabványosítás

A Bizottság adott esetben előmozdítja a II. mellékletben meghatározott lényeges követelményekre vonatkozó európai szabványok kidolgozását.

A Bizottság különösen az alábbiakra vonatkozó európai szabványok kidolgozását mozdítja elő:

- a csomagolás életciklus-elemzésének kritériumai és módszerei,

- a nehézfémek és más veszélyes anyagok csomagolásban való jelenlétének, valamint a csomagolásból és a csomagolási hulladékból a környezetbe való kibocsátásuknak a mérésére és ellenőrzésére szolgáló módszerek,

- a csomagolás újrafeldolgozott anyagtartalma minimumának követelményei az egyes csomagolási típusok esetén,

- az újrafeldolgozási módszerek kritériumai,

- a komposztálási módszerek és az előállított komposzt kritériumai,

- a csomagolás megjelölésének kritériumai.

11. cikk

A csomagolásban jelen lévő nehézfémek koncentrációja

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a csomagolásban vagy a csomagolás összetevőiben jelen lévő ólom, kadmium, higany és króm (VI) koncentrációinak összege ne haladja meg az alábbiakat:

- 600 ppm a tömegre vetítve, két évvel a 22. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpont után,

- 250 ppm a tömegre vetítve, három évvel a 22. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpont után,

- 100 ppm a tömegre vetítve, öt évvel a 22. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpont után.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott koncentrációk nem vonatkoznak a teljes egészében ólomkristály üvegből a 69/493/EGK irányelv [9] értelmében készült csomagolásra.

(3) A Bizottság a 21. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően meghatározza:

- azokat a feltételeket, amelyek mellett a fenti koncentrációk nem vonatkoznak az újrafeldolgozott anyagokra és azokra a termékfolyamatokra, amelyek zárt és ellenőrzött láncot alkotnak,

- azokat a csomagolástípusokat, amelyek mentesülnek az (1) bekezdés harmadik francia bekezdésében hivatkozott követelmény alól.

12. cikk

Információs rendszerek

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy létrejöjjenek a csomagolással és csomagolási hulladékkal kapcsolatos adatbázisok, amennyiben ezek még nem találhatók meg egymással összehangoltan, annak érdekében, hogy hozzájáruljanak annak lehetővé tételéhez, hogy a tagállamok és a Bizottság ellenőrizhessék az irányelvben kitűzött célok megvalósítását.

(2) Ebből a célból az adatbázisok különösen a csomagolás és csomagolási hulladék áramlásának nagyságáról, jellemzőiről és alakulásáról szolgáltatnak információkat (beleértve a csomagolóanyagok és a gyártásukhoz felhasznált összetevők mérgező vagy veszélyes voltáról szóló információkat) az egyes tagállamok szintjén.

(3) Az előállított adatok jellemzőinek és bemutatásának összehangolása, valamint a tagállamok adatainak kompatibilissá tétele érdekében a tagállamok olyan táblázatok segítségével bocsátják a Bizottság rendelkezésére meglévő adataikat, amelyeket a Bizottság az irányelv hatálybalépési időpontját követően egy évvel határoz meg a III. melléklet alapján a 21. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően.

(4) A tagállamok figyelembe veszik a kis- és középvállalkozások sajátos problémáit a részletes adatok szolgáltatása terén.

(5) Az összegyűjtött adatokat a 17. cikkben meghatározott nemzeti jelentésekkel együtt rendelkezésre bocsátják, és azokat a további jelentésekben naprakésszé teszik.

(6) A tagállamok minden érintett piaci szereplőtől megkövetelik, hogy az illetékes hatóságokat az e cikkben előírt megbízható adatokkal lássák el az ágazataikat illetően.

13. cikk

A csomagolások felhasználóinak tájékoztatása

A tagállamok a 22. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított két éven belül intézkedéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy a csomagolások felhasználói, ideértve különösen a fogyasztókat, megszerezzék a szükséges információkat az alábbiakról:

- a számukra rendelkezésre álló visszaváltási, begyűjtési és hasznosítási rendszerekről,

- a csomagolás és csomagolási hulladék újrafelhasználásához, hasznosításához és újrafeldolgozásához való hozzájárulásukról,

- a piacon jelen lévő csomagolásokon található jelölések jelentéséről,

- a csomagolásra és csomagolási hulladékokkal való gazdálkodásra vonatkozó, a 14. cikkben meghatározott gazdálkodási tervek megfelelő elemeiről.

14. cikk

Gazdálkodási tervek

Az irányelvben meghatározott célkitűzések és intézkedések alapján a tagállamok a 75/442/EGK irányelv 7. cikke értelmében megkövetelt hulladékgazdálkodási tervekbe külön fejezetet iktatnak be a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásról, beleértve a 4. és 5. cikk értelmében meghozott intézkedéseket is.

15. cikk

Gazdasági eszközök

A Szerződés idevágó rendelkezései alapján eljárva, a Tanács gazdasági eszközöket fogad el az irányelvben meghatározott célkitűzések megvalósításának előmozdítására. Ilyen intézkedések hiányában a Közösség környezetvédelmi politikáját irányító elvek – többek között a "szennyező fizet" elve – és a Szerződésből eredő kötelezettségek betartásával a tagállamok fogadnak el intézkedéseket e célkitűzések megvalósítása érdekében.

16. cikk

Értesítés

(1) A 83/189/EGK irányelv sérelme nélkül a tagállamok, mielőtt intézkedéseket hoznának, azon intézkedések tervezeteiről, amelyeket az irányelv keretében kívánnak elfogadni, kivéve az adópolitikai jellegű intézkedéseket, de beleértve azokat az adópolitikai intézkedésekhez kapcsolódó műszaki előírásokat, amelyek annak érdekében kapcsolódnak adópolitikai rendelkezésekhez, hogy előmozdítsák az e műszaki előírásoknak való megfelelést, értesítik a Bizottságot annak érdekében, hogy ez utóbbi számára lehetővé tegyék azoknak a fennálló rendelkezések figyelembevételével való vizsgálatát, minden esetben a fenti irányelv szerinti eljárást követve.

(2) Ha a tervezett intézkedés a 83/189/EGK irányelv értelmében vett műszaki előírásra is kiterjed, az érintett tagállam az ezen irányelvben meghatározott értesítési eljárást követve utalhat arra, hogy az értesítés ugyancsak érvényes a 83/189/EGK irányelvre nézve is.

17. cikk

Jelentési kötelezettség

A tagállamok jelentést tesznek a Bizottságnak ezen irányelv alkalmazásáról, a környezetre vonatkozó egyes irányelvek végrehajtásáról szóló jelentések egységesítéséről és ésszerűsítéséről szóló, 1991. december 23-i 91/692/EGK tanácsi irányelv 5. cikke szerint [10]. Az első jelentés az 1995-től 1997-ig tartó időszakot öleli fel.

18. cikk

A forgalomba hozatal szabadsága

A tagállamok nem tilthatják meg olyan csomagolás forgalomba hozatalát területükön, amely eleget tesz ezen irányelv rendelkezéseinek.

19. cikk

Hozzáigazítás a tudományos és műszaki fejlődéshez

A 21. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően kell elfogadni azokat a módosításokat, amelyek a 8. cikk (2) bekezdésében, az I. mellékletben és a 10. cikk utolsó bekezdésében meghatározott azonosítási rendszernek, valamint a 12. cikk (3) bekezdésében és a III. mellékletben meghatározott adatbázisrendszerre vonatkozó táblázatoknak a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazításához szükségesek.

20. cikk

Különös intézkedések

(1) A Bizottság a 21. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően határozza meg azokat a műszaki intézkedéseket, amelyek az irányelv rendelkezéseinek alkalmazásával felmerülő nehézségek kezeléséhez szükségesek, különösen az orvosi eszközök és a gyógyszeripari termékek elsődleges csomagolása, a kisméretű kiszerelés és a luxuscsomagolás területén.

(2) A Bizottság ugyancsak jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden más meghozandó intézkedésről, adott esetben, egyben a javaslatait is mellékeli.

21. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a tagállamok képviselőiből álló bizottság segíti, melynek elnöke a Bizottság képviselője.

(2) A Bizottság képviselője a bizottság elé terjeszti a meghozandó intézkedések tervezetét. A bizottság, az elnöke által az ügy sürgősségére tekintettel megállapított határidőn belül, véleményt nyilvánít a tervezetről. A véleményt a Szerződés 148. cikkének (2) bekezdésében a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján elfogadandó határozataira előírt többséggel kell meghozni. A bizottságban a tagállamok képviselőinek szavazatait az említett cikkben meghatározott módon kell súlyozni. Az elnök nem szavaz.

(3) a) A Bizottság a tervezett intézkedéseket elfogadja, ha azok összhangban vannak a bizottság véleményével.

b) Ha a tervezett intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy a bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság a meghozandó intézkedésekről haladéktalanul javaslatot terjeszt a Tanács elé. A Tanács minősített többséggel határoz.

Ha a javaslatnak a Tanács elé terjesztésétől számított legfeljebb 3 hónapon belül a Tanács nem döntött, a javaslatot a Bizottság fogadja el.

22. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1) A tagállamok meghozzák azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek 1996. június 30-a előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják az első bekezdés szerinti rendelkezéseket, azokban hivatkozniuk kell ezen irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3) Ezenkívül a tagállamok közlik a Bizottsággal valamennyi hatályos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést, amelyet az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

(4) A csomagolás gyártására vonatkozó követelmények semmi esetben sem vonatkoznak az adott termékhez használt csomagolásra, ha az az irányelv hatálybalépési időpontja előtt készült.

(5) A tagállamok engedélyezik ezen irányelv hatálybalépése előtt előállított olyan csomagolás legfeljebb ugyanezen időponttól számított 5 éven belüli forgalomba hozatalát, amely megfelel a hatályos nemzeti jogszabályoknak.

23. cikk

A 85/339/EGK irányelv a 22. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttal kezdődően hatályát veszti.

24. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

25. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1994. december 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

K. Hänsch

a Tanács részéről

az elnök

K. Kinkel

[1] HL C 263., 1992.10.12., 1. o. és HL C 285., 1993.10.21., 1. o.

[2] HL C 129., 1993.5.10., 18. o.

[3] Az Európai Parlament 1993. június 23-i véleménye (HL C 194., 1993.7.19., 177. o.), a Tanács 1994. március 4-i közös álláspontja (HL C 137., 1994.5.19., 65. o.) és az Európai Parlament 1994. május 4-i határozata (HL C 205., 1994.7.25, 163. o.). Megerősítve 1993. december 2-án (HL C 342., 1993.12.20., 15. o.). Az Egyeztető Bizottság 1994. november 8-i együttes szövegtervezete.

[4] HL L 176., 1985.7.6., 18. o., a legutóbb a 91/629/EGK irányelvvel (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.) módosított irányelv.

[5] HL C 122., 1990.5.18., 2. o.

[6] HL L 194., 1975.7.25, 39. o., a legutóbb a 91/156/EGK irányelvvel (HL L 78., 1991.3.26, 32. o.) módosított irányelv.

[7] HL L 109., 1983.4.26, 8. o., a legutóbb a 92/400/EGK irányelvvel (HL L 221., 1992.8.6, 55. o.) módosított irányelv.

[8] HL L 377., 1991.12.31., 20. o.

[9] HL L 326., 1969.12.29., 36. o.

[10] HL L 377., 1991.12.31., 48. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

AZONOSÍTÁSI RENDSZER

Az alkalmazott számozás 1-től 19-ig műanyagra, 20-ról 39-ig papírra és kartonra, 40-től 49-ig fémre, 50-től 59-ig fára, 60-tól 69-ig textilre és 70-től 79-ig üvegre vonatkozik.

Az azonosítási rendszer az illető anyag(ok)ra rövidítést is használhat (pl. HDPE: high density polyethylene – nagy sűrűségű polietilén). Az anyagokat számozási rendszerrel és/vagy rövidítéssel lehet azonosítani. Az azonosítási jelek a csomagolás újrahasználható vagy hasznosítható jellegére utaló grafikus jel közepén vagy alatt jelennek meg.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

A CSOMAGOLÁS ÖSSZETÉTELÉRE, VALAMINT ÚJRAFELHASZNÁLHATÓ ÉS ÚJRAHASZNOSÍTHATÓ (IDEÉRTVE AZ ÚJRAFELDOLGOZHATÓ) JELLEGÉRE VONATKOZÓ LÉNYEGI KÖVETELMÉNYEK

1. A csomagolás gyártására és összetételére vonatkozó követelmények

- A csomagolást úgy kell előállítani, hogy a csomagolás térfogata és tömege arra a minimálisan elégséges mennyiségre korlátozódjék, amely fenntartja a csomagolt termék és a fogyasztó számára a biztonságosság, a higiénia és az elfogadhatóság szükséges szintjét.

- A csomagolást úgy kell megtervezni, előállítani és forgalmazni, hogy lehetővé tegyék annak újrahasználatát vagy hasznosítását (beleértve az újrafeldolgozást), és minimumra csökkentsék annak a környezetre gyakorolt hatását, amikor a csomagolási hulladékok vagy a csomagolási hulladékgazdálkodási műveletek anyagmaradékát ártalmatlanítják.

- A csomagolást úgy kell előállítani, hogy minimumra csökkentsék az ártalmas és veszélyes anyagok jelenlétét bármilyen csomagolási összetevő vagy csomagolóanyag alkotóelemei között, tekintettel azoknak a levegőbe kibocsátott anyagban, a salakban vagy a csurgalékvízben való jelenlétére, amikor a csomagolást vagy a gazdálkodási műveletekből származó anyagmaradékokat vagy a csomagolási hulladékot elégetik vagy hulladék-lerakóhelyen ártalmatlanítják.

2. A csomagolás újrahasználható jellegére vonatkozó követelmények

Az alábbi követelményeket egyidejűleg kell kielégíteni:

- a csomagolás fizikai tulajdonságainak és jellemzőinek lehetővé kell tenniük több fordulót vagy visszatérést a felhasználás rendes körülményei között előre látható feltételek mellett,

- az elhasznált csomagolás feldolgozásánál lehetőséget kell biztosítani a munkát végzők egészségügyi és biztonsági követelményeinek betartására,

- teljesíteniük kell az újrahasznosítható csomagolásra vonatkozó sajátos követelményeket, amikor már a csomagolás nem használható fel, és ezáltal hulladékká válik.

3. A csomagolás hasznosítható jellegére vonatkozó követelmények

a) Az újrafeldolgozás útján hasznosítható csomagolás

A csomagolást úgy kell előállítani, hogy a piacképes termékek gyártása során felhasznált anyagok bizonyos tömegszázalékának újrafeldolgozását lehetővé tegyék, a Közösség jelenlegi szabványaival összhangban. E százalékos arány megállapítása a csomagolást alkotó anyagok fajtájától függően változhat.

b) Az energetikai hasznosítás útján hasznosítható csomagolás

Az energia visszanyerése céljából feldolgozott csomagolási hulladéknak rendelkeznie kell egy minimális alsó fűtőértékkel ahhoz, hogy lehetővé tegye az energetikai hasznosítás optimalizálását.

c) A komposztálás formájában hasznosítható csomagolás

A komposztálással feldolgozott csomagolási hulladéknak olyan biológiai úton lebontható jelleggel kell rendelkeznie, hogy az ne akadályozza az elkülönített begyűjtést és azt a komposztálási eljárást vagy tevékenységet, amelynek azt alávetik.

d) Biológiai úton lebontható csomagolás

A biológiai úton lebontható csomagolásnak olyan tulajdonsággal kell rendelkeznie, hogy képes legyen fizikai, kémiai, termikus vagy biológiai bomlásra úgy, hogy a kész komposzt végső soron szén-dioxiddá, biomasszává és vízzé bomoljon le.

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

ADATOK, AMELYEKET A TAGÁLLAMOKNAK FEL KELL TÜNTETNIÜK A CSOMAGOLÁSSAL ÉS CSOMAGOLÁSI HULLADÉKKAL KAPCSOLATOS ADATBÁZISAIKBAN (AZ 1–4. TÁBLÁZAT SZERINT)

1. Elsődleges, másodlagos és harmadlagos csomagolásnál:

a) az országon belül felhasznált (előállított + importált – exportált) csomagolás anyagkategóriánkénti mennyiségei (1. táblázat);

b) újrahasznált mennyiségek (2. táblázat).

2. A háztartási és háztartáson kívüli csomagolási hulladéknál:

a) az országon belül hasznosított és ártalmatlanított (előállított + importált – exportált), csomagolás anyagkategóriánkénti mennyiségei (3. táblázat);

b) hasznosított – ideértve az újrafeldolgozott – anyagkategóriánkénti mennyiségek (4. táblázat).

1. TÁBLÁZAT

A tagállam területén felhasznált (elsődleges, másodlagos és harmadlagos) csomagolás mennyisége (tonnában)

Papír és karton (ideértve a társított anyagokat (kompozitok) is) | | | | |

Fém | | | | |

Fa | | | | |

2. TÁBLÁZAT

A nemzeti területen belül újrahasznált (elsődleges, másodlagos és harmadlagos) csomagolás mennyisége

| A felhasznált csomagolás (tonna) | Újrahasznált csomagolás |

(tonna) | (százalék) |

Üveg | | |

Műanyag | | | |

Papír és karton (ideértve a társított anyagokat (kompozitok) is) | | | |

Fém | | | |

Fa | | | |

Egyéb | | | |

Összesen | | | |

3. TÁBLÁZAT

A tagállam területén a hasznosított és az ártalmatlanított csomagolási hulladék mennyisége (tonnában)

Társított karton csomagoló anyagok (karton kompozitok) | | | | |

Társított karton csomagoló anyagok (karton kompozitok) | | | | |

Összes háztartáson kívüli csomagolási hulladék | | | | |

4. TÁBLÁZAT

A tagállam területén újrafeldolgozott, illetve újrafeldolgozott csomagolási hulladék mennyisége

| Hasznosított és ártalmatlanított összes tömeg tonna | Újrafeldolgozott mennyiség | Hasznosított mennyiség |

(tonna) | (százalék) | (tonna) | (százalék) |

Társított karton csomagoló anyagok (karton kompozitok) | | | | | |

Társított karton csomagoló anyagok (karton kompozitok) | | | | | |

Összes háztartáson kívüli csomagolási hulladék | | | | | |

--------------------------------------------------

31994L0062