A Tanács irányelve

(1980. október 20.)

a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(80/987/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a munkáltató fizetésképtelensége esetén szükséges a munkavállalók védelme, különösen a fennálló követelések kifizetésének biztosítása érdekében, mindeközben figyelembe véve a Közösségen belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét;

mivel a munkavállalók védelmének mértékét illetően a tagállamok között továbbra is maradnak különbségek ezen a területen; mivel törekedni kell e különbségek csökkentésére, amelyek közvetlen hatással lehetnek a közös piac működésére;

mivel ezért elő kell segíteni e területen a jogszabályok közelítését a Szerződés 117. cikkében megállapított fejlődés fenntartása mellett;

mivel földrajzi helyzete és a terület jelenlegi foglalkoztatási struktúrája miatt Grönland munkaerőpiaca alapvetően különbözik a Közösség más területeinek munkaerőpiacától;

mivel, amennyiben a Görög Köztársaság csatlakozásának feltételeiről és a szerződések kiigazításairól szóló okmánnyal összhangban 1981. január 1-jétől a Görög Köztársaság az Európai Gazdasági Közösség tagja lesz, ezen irányelv mellékletében a "Görögország" címszó alatt célszerű meghatározni a munkavállalók azon kategóriáit, amelyeknek a követeléseit ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében az irányelv hatályából ki lehet zárni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. SZAKASZ

Hatály- és fogalommeghatározások

1. cikk

(1) Ezen irányelvet a munkaszerződésből vagy munkaviszonyból származó, a 2. cikk (1) bekezdésének értelmében fizetésképtelen munkáltatókkal szembeni munkavállalói követelések esetén kell alkalmazni.

(2) A tagállamok ezen irányelv hatályából kivételes esetekben kizárhatják a munkavállalók bizonyos kategóriáinak követeléseit a munkavállalók munkaszerződésének vagy munkaviszonyának sajátos jellege miatt, vagy egyéb garanciák olyan formáinak fennállása esetén, amelyek a munkavállalónak az ezen irányelvből származó védelemmel azonos védelmet nyújtanak.

Az első albekezdésben említett munkavállalók kategóriáinak jegyzékét a melléklet tartalmazza.

(3) Ezen irányelv hatálya nem terjed ki Grönlandra. E terület foglalkoztatási szerkezetének fejlődése esetén e kivételt felülvizsgálják.

2. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásában fizetésképtelen a munkáltató,

a) ha az érintett tagállam törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései szerint a hitelezők követeléseinek együttes kielégítése céljából kérelmezték a munkáltató vagyonára folytatott eljárás megkezdését, és ez lehetővé teszi az 1. cikk (1) bekezdésében említett követelések figyelembevételét, továbbá

b) ha az említett törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések szerinti illetékes hatóság:

- vagy elhatározta az eljárás megkezdését,

- vagy megállapította, hogy a munkáltató vállalkozása vagy üzeme végleg megszűnt, és a rendelkezésre álló vagyontömeg nem elegendő az eljárás megkezdésének biztosítására.

(2) Az irányelv nem sérti az egyes tagállamok jogszabályaiban szereplő munkavállaló, munkáltató, díjazás, megszerzett jogosultság és jövőbeli jogosultság kifejezések meghatározásait.

II. SZAKASZ

A garanciaintézetekre vonatkozó előírások

3. cikk

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 4. cikk alá tartozó garanciaintézetek biztosítsák a munkavállalók munkaszerződésből vagy munkaviszonyokból származó olyan fennálló követeléseinek a kielégítését, amelyek egy meghatározott időpont előtti időszak díjazását érintik.

(2) Az (1) bekezdésben említett időpont a tagállamok választása szerint:

- vagy az az időpont, amikor a munkáltató fizetésképtelensége bekövetkezik,

- vagy a felmondás időpontja, amikor az érintett munkavállalónak a munkáltató fizetésképtelensége miatti elbocsátás során mondanak fel,

- vagy az az időpont, amikor a munkáltató fizetésképtelensége bekövetkezik, illetve amikor az érintett munkavállaló munkaszerződése vagy munkaviszonya a munkáltató fizetésképtelensége miatt megszűnik.

4. cikk

(1) A garanciaintézetek 3. cikkben említett felelősségét a tagállamok korlátozhatják.

(2) Ha a tagállamok az (1) bekezdésben foglalt lehetőséget igénybe veszik, biztosítják a következőket:

- a 3. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdésében említett esetben a munkaszerződés, illetve munkaviszony utolsó három hónapjáért járó díjazással kapcsolatos olyan fennálló követelések kielégítését, amelyek a munkáltató fizetésképtelenségét megelőző hat hónapon belül keletkeztek,

- a 3. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdésében említett esetben a munkaszerződés, illetve munkaviszony utolsó három hónapjáért járó díjazással kapcsolatos olyan fennálló követelések kielégítését, amelyek a munkáltató fizetésképtelenségéből eredő elbocsátás miatti felmondás időpontja előtt keletkeztek,

- a 3. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett esetben a munkaszerződés, illetve munkaviszony utolsó tizennyolc hónapjáért járó díjazással kapcsolatos olyan fennálló követelések kielégítését, amelyek azelőtt az időpont előtt keletkeztek, amikor a munkavállaló fizetésképtelensége bekövetkezett, illetve amikor a munkavállaló munkaszerződése, illetve munkaviszonya a munkáltató fizetésképtelensége miatt szűnt meg. Ebben az esetben a tagállamok a munka díjazását érintő fizetési kötelezettséget nyolchetes időszakra, vagy több olyan rövidebb időszakra korlátozhatják, amelyek összesen nyolc hetet tesznek ki.

(3) A tagállamok azonban, hogy elkerüljék olyan összegek kifizetését, amelyek ezen irányelv szociális céljait túllépnék, megállapíthatják a munkavállalók fennálló követeléseinek teljesítését biztosító kötelezettség felső határát.

Ha a tagállamok élnek e lehetőséggel, akkor tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy a kötelezettség felső határát milyen módszerekkel állapították meg.

5. cikk

A tagállamok meghatározzák a garanciaintézetek felépítésének, finanszírozásának és működésének részletes szabályait, különös tekintettel a következő alapelvekre:

a) a garanciaintézetek vagyona a munkáltató vállalati vagyonától elkülönül és úgy kell kezelni, hogy a fizetésképtelenség miatt folytatott eljárásban ne legyen hozzáférhető;

b) a munkáltatók hozzájárulnak a finanszírozásához, kivéve ha azt teljes mértékben az állami hatóságok biztosítják;

c) a garanciaintézetek fizetési kötelezettségei függetlenek a finanszírozáshoz történő hozzájárulás kötelezettségének teljesítésétől.

III. SZAKASZ

A szociális biztonságra vonatkozó rendelkezések

6. cikk

A tagállamok kiköthetik, hogy a 3., 4. és 5. cikk nem vonatkozik azokra a munkavállalói hozzájárulásokra, amelyeket a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszerek, vagy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, vállalati vagy vállalatközi kiegészítő ellátási rendszerek alapján esedékesek.

7. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszerekben meghatározott biztosító intézeteknek fizetendő kötelező munkáltatói hozzájárulásnak a munkáltató fizetésképtelenségének bekövetkeztét megelőző nem fizetése ne érintse hátrányosan a munkavállalóknak az ilyen biztosító intézetekkel szemben fennálló ellátáshoz való jogosultságát, amennyiben a munkavállalói hozzájárulást a kifizetett munkabérekből levonták.

8. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a törvényileg előírt nemzeti szociális biztonsági rendszereken kívüli, vállalati és vállalatközi kiegészítő ellátórendszerek előírásai szerinti, az öregkori ellátásra vonatkozó, beleértve a túlélő hozzátartozók ellátását is, a már megszerzett vagy jövőbeli jogosultságaik tekintetében megteszik a szükséges intézkedéseket a munkavállalók és az olyan személyek érdekeinek védelmében, akik a munkáltató fizetésképtelenségének kezdetekor már kiléptek a munkáltató vállalkozásából vagy üzeméből.

IV. SZAKASZ

Általános és záró rendelkezések

9. cikk

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be.

10. cikk

Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a lehetőségét, hogy

a) megtegyék a visszaélések elkerüléséhez szükséges intézkedéseket;

b) a 3. cikkben említett fizetési kötelezettséget vagy a 7. cikkben említett garanciakötelezettséget elutasítsák vagy csökkentsék, ha kitűnik, hogy a kötelezettség teljesítése a munkavállaló és munkáltató közötti különleges kapcsolatok, illetve a munkavállaló és munkáltató közötti összejátszást eredményező közös érdekek miatt nem indokolt.

11. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított harminchat hónapon belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

12. cikk

A 11. cikk (1) bekezdésében rögzített harminchat hónapos időszak lejártát követő tizennyolc hónapon belül a tagállamok eljuttatnak a Bizottsághoz minden vonatkozó információt, hogy azok alapján a Bizottság ezen irányelv alkalmazásáról jelentést készíthessen a Tanács részére.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1980. október 20-án.

a Tanács részéről

az elnök

J. Santer

[1] HL C 135., 1978.6.9., 2. o.

[2] HL C 39., 1979.2.12., 26. o.

[3] HL C 105., 1979.4.26., 15. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A munkavállalók azon kategóriái, amelyeknek a követeléseit az 1. cikk (2) bekezdése értelmében ki lehet zárniaz irányelv hatályából

I. Sajátos jellegű munkaszerződéssel, illetve munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók

A. GÖRÖGORSZÁG

A halászhajó kapitánya és a legénység tagjai, ha és amennyiben a hajó bruttó bevételéből vagy nyereségéből történő részesedés formájában kapják munkabérüket.

B. ÍRORSZÁG

1. Bedolgozók (azok a személyek, akik saját otthonukban darabbérben fizetett munkát végeznek), kivéve ha írásos munkaszerződéssel rendelkeznek.

2. A munkáltató közeli rokonai, akik nem rendelkeznek írásos munkaszerződéssel, és munkájuk olyan magánlakással vagy mezőgazdasági üzemmel kapcsolatos, ahol a munkáltató és annak közeli rokonai laknak.

3. Azok a személyek, akik rendszerint egy vagy több munkáltatónál heti tizennyolc óránál kevesebbet dolgoznak, és akik alapvetően nem e foglalkozásukból származó jövedelmükből tartják fenn magukat.

4. Azok a személyek, akiket a halászatban idénymunkában, alkalmi munkában vagy részmunkában alkalmaznak, és a fogás eredményéből részesednek.

5. A munkáltató házastársa.

C. HOLLANDIA

Háztartási alkalmazottak, akiket természetes személy foglalkoztat, és akik ennél a természetes személynél heti három napnál kevesebbet dolgoznak.

D. EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

1. A halászhajó kapitánya és a legénység tagjai, akik a hajó bruttó bevételéből vagy nyereségéből történő részesedés formájában kapják munkabérüket.

2. A munkáltató házastársa.

II. Más garanciaformákkal rendelkező munkavállalók

A. GÖRÖGORSZÁG

Tengerjáró hajók legénysége.

B. ÍRORSZÁG

1. Helyi vagy más állami hatóságok, valamint közszolgáltatást nyujtó közlekedési vállalatok állandó és nyugdíjra jogosult munkavállalói.

2. A national schools, secondary schools, comprehensive schools, valamint a teachers' training colleges nyugdíjra jogosult tanárai.

3. A Pénzügyminisztérium által finanszírozott magánkórházak állandó és nyugdíjra jogosult munkavállalói.

C. OLASZORSZÁG

1. Azok a munkavállalók, akik olyan jogszabályilag meghatározott ellátásokra jogosultak, amelyek biztosítják, hogy bérüket a vállalat gazdasági nehézsége esetén is megkapják.

2. Tengerjáró hajók legénysége.

D. EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

1. Bejegyzett dokkmunkások, kivéve azokat, akik egészen vagy túlnyomórészt olyan munkát végeznek, amely nem a dokkmunkás feladata.

2. Tengerjáró hajók legénysége.

--------------------------------------------------