AZ EURÓPAI UNIÓRÓL

SZÓLÓ SZERZŐDÉS EGYSÉGES SZERKEZETBE

FOGLALT VÁLTOZATA

TARTALOMJEGYZÉK

A SZERZŐDÉS SZÖVEGE

Preambulum …

I. CÍM — Közös rendelkezések …

II. CÍM — Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést az Európai Közösség létrehozása érdekében módosító rendelkezések …

III. CÍM — Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződést módosító rendelkezések …

IV. CÍM — Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést módosító rendelkezések …

V. CÍM — A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések …

VI. CÍM — A büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezések …

VII. CÍM — A megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezések …

VIII. CÍM — Záró rendelkezések …

JEGYZŐKÖNYVEK

TARTALOMJEGYZÉK

A. Az Európai Unióról szóló szerződéshez csatolt jegyzőkönyv

— (1.) Jegyzőkönyv az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkéről (1997.)

B. Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek

— (2.) Jegyzőkönyv a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről (1997.)

— (3.) Jegyzőkönyv az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikke egyes vonatkozásainak az Egyesült Királyságra és Írországra történő alkalmazásáról (1997.)

— (4.) Jegyzőkönyv az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről (1997.)

— (5.) Jegyzőkönyv Dánia helyzetéről (1997.)

C. Az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek

— (6.) Jegyzőkönyv a Bíróság alapokmányáról (2001.)

— (7.) Jegyzőkönyv az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösségeket létrehozó szerződésekhez (1992.)

— (8.) Jegyzőkönyv az Európai Közösségek és az Europol intézményeinek, egyes szerveinek és szervezeti egységeinek székhelyéről (1997.)

— (9.) Jegyzőkönyv a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről (1997.)

— (10.) Jegyzőkönyv az Európai Unió bővítéséről (2001.)

D. Az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek

— (11.) Jegyzőkönyv az Európai Beruházási Bank alapokmányáról (1957.)

— (12.) Jegyzőkönyv Olaszországról (1957.)

— (13.) Jegyzőkönyv a meghatározott országokból származó és érkező, a tagállamokba történő behozataluk során különleges elbánásban részesített árukról (1957.)

— (14.) Jegyzőkönyv a Holland Antillákon finomított kőolajtermékeknek az Európai Gazdasági Közösségbe történő behozataláról (1962.)

— (15.) Jegyzőkönyv a Grönlandra vonatkozó különös szabályokról (1985.)

— (16.) Jegyzőkönyv a Dániában történő ingatlanszerzésről (1992.)

— (17.) Jegyzőkönyv az Európai Közösséget létrehozó szerződés 141. cikkéről

— (18.) Jegyzőkönyv a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról (1992.)

— (19.) Jegyzőkönyv az Európai Monetáris Intézet alapokmányáról (1992.)

— (20.) Jegyzőkönyv a túlzott hiány esetén követendő eljárásról (1992.)

— (21.) Jegyzőkönyv az Európai Közösséget létrehozó szerződés 121. cikkében említett konvergenciakritériumokról (1992.)

— (22.) Jegyzőkönyv Dániáról (1992.)

— (23.) Jegyzőkönyv Portugáliáról (1992.)

— (24.) Jegyzőkönyv a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába történő átmenetről (1992.)

— (25.) Jegyzőkönyv egyes Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről (1992.)

— (26.) Jegyzőkönyv egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről (1992.)

— (27.) Jegyzőkönyv Franciaországról (1992.)

— (28.) Jegyzőkönyv a gazdasági és társadalmi kohézióról (1992.)

— (29.) Jegyzőkönyv az Európai Unió tagállamainak állampolgárai számára nyújtott menedékjogról (1997.)

— (30.) Jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról (1997.)

— (31.) Jegyzőkönyv a külső határok átlépését illetően a tagállamok külkapcsolatairól (1997.)

— (32.) Jegyzőkönyv a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről (1997.)

— (33.) Jegyzőkönyv az állatok védelméről és kíméletéről (1997.)

— (34.) Jegyzőkönyv az ESZAK-Szerződés lejártának pénzügyi következményeiről és a Szén- és Acélipari Kutatási alapról (2001.)

— (35.) Jegyzőkönyv az Európai Közösséget létrehozó szerződés 67. cikkéről (2001.)

E. Az Európai Közösséget és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv

— (36.) Jegyzőkönyv az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről (1965.)

ŐFELSÉGE A BELGÁK KIRÁLYA, ŐFELSÉGE DÁNIA KIRÁLYNŐJE, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ŐFELSÉGE SPANYOLORSZÁG KIRÁLYA, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ÍRORSZÁG ELNÖKE, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, Ő KIRÁLYI FENSÉGE A LUXEMBURGI NAGYHERCEG, ŐFELSÉGE HOLLANDIA KIRÁLYNŐJE, A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE, ŐFELSÉGE NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGÁNAK KIRÁLYNŐJE [1]

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy az Európai Közösségek megalapításával felvállalt európai integrációs folyamat egy új szakaszába lépjenek,

EMLÉKEZTETVE az európai kontinens megosztottsága megszüntetésének történelmi fontosságára és annak szükségességére, hogy a jövő Európájának kialakításához szilárd alapokat teremtsenek,

MEGERŐSÍTVE elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett,

MEGERŐSÍTVE az 1961. október 18-án Torinóban aláírt Európai szociális chartában, valamint a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló 1989. évi közösségi chartában meghatározott alapvető szociális jogok melletti elkötelezettségüket,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy elmélyítsék a népeik közötti szolidaritást, miközben történelmüket, kultúrájukat és hagyományaikat tiszteletben tartják,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy tovább javítsák az intézmények demokratikus és hatékony működését, és így azok a rájuk ruházott feladatokat egy egységes intézményi kereten belül jobban elláthassák,

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy megerősítik és közelítik egymáshoz gazdaságaikat, valamint hogy gazdasági és monetáris uniót hoznak létre, amely e szerződés rendelkezéseivel összhangban egy közös és stabil valutát foglal magában,

AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy a fenntartható fejlődés alapelvének figyelembevételével és a belső piac megvalósításának, a megerősített kohéziónak és a környezetvédelemnek a keretében előmozdítsák népeik gazdasági és társadalmi fejlődését, továbbá hogy olyan politikákat hajtsanak végre, amelyek biztosítják, hogy a gazdasági integráció előrehaladása más területek párhuzamos fejlődésével járjon együtt,

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy országaik állampolgárai számára közös uniós polgárságot hoznak létre,

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy közös kül- és biztonságpolitikát valósítanak meg, beleértve a 17. cikk rendelkezéseivel összhangban egy közös védelmi politika fokozatos kialakítását, amely közös védelemhez vezethet, megerősítve ezáltal Európa identitását és függetlenségét Európa és a világ békéjének, biztonságának és fejlődésének előmozdítása érdekében,

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy — miközben biztosítják népeik védelmét és biztonságát — megkönnyítik a személyek szabad mozgását azáltal, hogy e szerződés rendelkezéseinek megfelelően létrehoznak egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget,

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy tovább viszik az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatát, ahol a szubszidiaritás elvének megfelelően a döntéseket az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg,

SZEM ELŐTT TARTVA az európai integráció előrehaladása érdekében teendő további lépéseket,

ÚGY HATÁROZTAK, hogy létrehozzák az Európai Uniót, és e célból meghatalmazottjaikként jelölték ki:

(a meghatalmazottak felsorolása nem kerül kiadásra)

AKIK kicserélve jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat a következőkben állapodtak meg:

I. CÍM

KÖZÖS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

E szerződéssel a MAGAS SZERZŐDŐ FELEK egymás között létrehozzák az EURÓPAI UNIÓT (a továbbiakban: az Unió).

E szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg.

Az Unió az Európai Közösségeken alapul, amelyeket az e szerződéssel létrehozott politikák és együttműködési formák egészítenek ki. Feladata, hogy koherens és szolidáris módon szervezze a tagállamok közötti és a népeik közötti kapcsolatokat.

2. cikk

Az Unió a következő célokat tűzi ki maga elé:

- a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítása, továbbá egy kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés megvalósítása, különösen egy belső határok nélküli térség létrehozása, a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése, valamint — e szerződés rendelkezéseinek megfelelően — végső soron egy közös valutát is magában foglaló gazdasági és monetáris unió létrehozása útján;

- identitásának nemzetközi szintű megerősítése, különösen egy közös kül- és biztonságpolitika megvalósítása útján, beleértve a 17. cikk rendelkezéseivel összhangban egy közös védelmi politika fokozatos kialakítását, amely közös védelemhez vezethet;

- a tagállamok állampolgárai jogainak és érdekeinek fokozottabb védelme egy uniós polgárság bevezetése útján;

- az Unió fenntartása és fejlesztése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térségként, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul;

- a közösségi vívmányok teljes mértékű fenntartása és fejlesztése annak mérlegelésével, hogy milyen mértékben szükséges az e szerződés által bevezetett politikák és együttműködési formák felülvizsgálata a közösségi mechanizmusok és intézmények eredményességének biztosítása érdekében.

Az Unió céljait e szerződés rendelkezéseinek megfelelően, az abban megállapított feltételek és ütemezés szerint, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kell megvalósítani.

3. cikk

Az Unió egységes intézményi kerettel rendelkezik, amely — a közösségi vívmányokat tiszteletben tartva és továbbfejlesztve — biztosítja a céljai elérése érdekében végzett tevékenységek összhangját és folytonosságát.

Az Unió különösen külső tevékenységei egészének összhangját biztosítja a kül-, a biztonság-, a gazdaság- és a fejlesztési politikája keretében. A Tanács és a Bizottság felel ezen összhang biztosításáért, és ennek érdekében együttműködnek egymással. Saját hatáskörüknek megfelelően biztosítják e politikák végrehajtását.

4. cikk

Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza e fejlődés általános politikai irányait.

Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből és a Bizottság elnökéből áll. Munkájában közreműködnek a tagállamok külügyminiszterei és a Bizottság egy tagja. Az Európai Tanács évente legalább kétszer ül össze a Tanács elnökségét betöltő tagállam állam-, illetve kormányfőjének elnökletével.

Az Európai Tanács minden ülése után jelentést, továbbá az Unió által elért haladásról évente írásos jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.

5. cikk

Az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék hatásköreiket egyrészt az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és az azokat módosító vagy kiegészítő további szerződések és okmányok rendelkezései, másrészt az e szerződés egyéb rendelkezései által meghatározott feltételek szerint és célok érdekében gyakorolják.

6. cikk

(1) Az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban.

(2) Az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.

(3) Az Unió tiszteletben tartja tagállamainak nemzeti identitását.

(4) Az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái folytatásához szükséges eszközökről.

7. cikk

(1) A Tanács, a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy a Bizottság indokolással ellátott javaslata alapján, tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament hozzájárulásának elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 6. cikk (1) bekezdésében említett alapelveket, és megfelelő ajánlásokat tehet ennek a tagállamnak. Mielőtt ilyen megállapítást tenne, a Tanács meghallgatja a kérdéses tagállamot, és — ugyanezen eljárásnak megfelelően — független személyeket kérhet fel arra, hogy ésszerű határidőn belül készítsenek jelentést a kérdéses tagállamban fennálló helyzetről.

A Tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e.

(2) A tagállamok egyharmada vagy a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament hozzájárulásának elnyerését követően az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanács, miután a kérdéses tagállam kormányát felkérte észrevételei benyújtására, egyhangúlag megállapíthatja, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti a 6. cikk (1) bekezdésében említett alapelveket.

(3) A Tanács, amennyiben a (2) bekezdés szerinti megállapításra jutott, minősített többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses tagállamnak az e szerződés alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat. Ebben az esetben a Tanács figyelembe veszi az ilyen felfüggesztésnek a természetes és jogi személyek jogait és kötelezettségeit érintő lehetséges következményeit.

A kérdéses tagállam e szerződés szerinti kötelezettségei minden esetben továbbra is kötik ezt az államot.

(4) A Tanács a későbbiekben minősített többséggel úgy határozhat, hogy a (3) bekezdés alapján hozott intézkedéseket megváltoztatja vagy visszavonja, amennyiben az elrendelésükhöz vezető körülményekben változás következett be.

(5) Ennek a cikknek az alkalmazásában a Tanács a kérdéses tagállam kormánya képviselőjének szavazatát figyelmen kívül hagyva jár el. A személyesen jelen lévő vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya a (2) bekezdésben említett határozatok elfogadásának. A minősített többséget a Tanács érintett tagjai súlyozott szavazatainak az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikkének (2) bekezdése szerinti arányával azonos arányban kell megállapítani.

Ezt a bekezdést a szavazati jogok (3) bekezdés szerinti felfüggesztése esetén is alkalmazni kell.

(6) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásakor az Európai Parlament a leadott szavazatoknak az egyben a tagok többségét is kitevő kétharmados többségével dönt.

II. CÍM

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉST AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG LÉTREHOZÁSA ÉRDEKÉBEN MÓDOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK

8. cikk

(a cikk szövege nem kerül kiadásra)

III. CÍM

AZ EURÓPAI SZÉN- ÉS ACÉLKÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉST MÓDOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK

9. cikk

(a cikk szövege nem kerül kiadásra)

IV. CÍM

AZ EURÓPAI ATOMENERGIA-KÖZÖSSÉGET LÉTREHOZÓ SZERZŐDÉST MÓDOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK

10. cikk

(a cikk szövege nem kerül kiadásra)

V. CÍM

A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

11. cikk

(1) Az Unió közös kül- és biztonságpolitikát határoz meg és hajt végre, amely a kül- és biztonságpolitika minden területére kiterjed, és amelynek célkitűzései a következők:

- az Unió közös értékeinek, alapvető érdekeinek, függetlenségének és integritásának védelme az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel összhangban;

- az Unió biztonságának megerősítése minden formában;

- a béke megőrzése és a nemzetközi biztonság megerősítése az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel, valamint a Helsinki Záróokmány elveivel és a Párizsi Charta célkitűzéseivel összhangban, beleértve azokat is, amelyek a külső határokra vonatkoznak;

- a nemzetközi együttműködés előmozdítása;

- a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása.

(2) A tagállamok az Unió kül- és biztonságpolitikáját a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen és fenntartások nélkül támogatják.

A tagállamok együtt munkálkodnak kölcsönös politikai szolidaritásuk erősítésén és továbbfejlesztésén. Tartózkodnak minden olyan cselekvéstől, amely ellentétes az Unió érdekeivel, illetve ronthatja az Unió mint kohéziós erő eredményességét a nemzetközi kapcsolatokban.

A Tanács gondoskodik ezeknek az elveknek a tiszteletben tartásáról.

12. cikk

A 11. cikkben meghatározott célkitűzések elérésére az Unió a következő eszközökkel törekszik:

- a közös kül- és biztonságpolitika elveinek és az arra vonatkozó általános iránymutatásoknak a meghatározása;

- közös stratégiákra vonatkozó határozatok;

- együttes fellépések elfogadása;

- közös álláspontok elfogadása;

- a rendszeres együttműködés erősítése a tagállamok között politikájuk folytatásában.

13. cikk

(1) Az Európai Tanács meghatározza a közös kül- és biztonságpolitika, beleértve a védelmi vonatkozású kérdések elveit és az arra vonatkozó általános iránymutatásokat.

(2) Az Európai Tanács határoz az Unió által végrehajtandó közös stratégiákról azokon a területeken, ahol a tagállamoknak fontos közös érdekeik vannak.

A közös stratégiákban meg kell határozni azok céljait, időtartamát, valamint az Unió és a tagállamok által rendelkezésre bocsátandó eszközöket.

(3) A Tanács az Európai Tanács által meghatározott általános iránymutatások alapján meghozza a közös kül- és biztonságpolitika meghatározásához és végrehajtásához szükséges határozatokat.

A Tanács ajánlást tesz az Európai Tanácsnak a közös stratégiákra, és végrehajtja azokat, különösen együttes fellépések és közös álláspontok elfogadásával.

A Tanács biztosítja az Unió fellépésének egységességét, koherenciáját és eredményességét.

14. cikk

(1) A Tanács együttes fellépéseket fogad el. Az együttes fellépések olyan meghatározott helyzetekre vonatkoznak, ahol az Unió műveleti fellépését szükségesnek ítélik. Az együttes fellépésben meg kell határozni annak céljait, hatókörét, az Unió rendelkezésére bocsátandó eszközöket és szükség esetén időtartamát, valamint végrehajtásának feltételeit.

(2) Amennyiben a körülmények változása lényeges kihatással van az együttes fellépést érintő valamely kérdésre, a Tanács felülvizsgálja a fellépés elveit és célkitűzéseit, és meghozza a szükséges határozatokat. Az együttes fellépést a Tanács határozatának meghozataláig fenntartják.

(3) Az együttes fellépések kötik a tagállamokat álláspontjaik elfogadásakor és tevékenységük folytatása során.

(4) A Tanács felkérheti a Bizottságot, hogy valamely együttes fellépés végrehajtásának biztosítása érdekében terjesszen elő megfelelő javaslatokat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatosan.

(5) Valamennyi, együttes fellépés keretében tervezett nemzeti álláspontról vagy nemzeti fellépésről időben tájékoztatást kell adni, hogy szükség esetén arról a Tanácsban előzetesen tanácskozni lehessen. Az előzetes tájékoztatási kötelezettség nem vonatkozik azokra az intézkedésekre, amelyek csupán a Tanács határozatait ültetik át nemzeti szinten.

(6) A helyzet megváltozásából eredő kényszerítő szükség esetén, és amennyiben a Tanács nem határozott, a tagállamok — szem előtt tartva az együttes fellépés általános célkitűzéseit — megtehetik a szükséges halaszthatatlan intézkedéseket. Az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a Tanácsot az ilyen intézkedésekről.

(7) Amennyiben az együttes fellépés végrehajtása során jelentős nehézségek merülnek fel, a tagállam azokat a Tanács elé utalja, amely ezeket a nehézségeket megvitatja, és megfelelő megoldásokat keres. A megoldások nem állhatnak ellentétben az együttes fellépés célkitűzéseivel, és nem ronthatják annak eredményességét.

15. cikk

A Tanács közös álláspontokat fogad el. A közös álláspontok meghatározzák, hogy az Unió hogyan viszonyul egy adott földrajzi vagy tematikus természetű kérdéshez. A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti politikáik megfeleljenek a közös álláspontoknak.

16. cikk

A Tanácson belül a tagállamok kölcsönösen tájékoztatják egymást és tanácskoznak minden általános érdekű kül- és biztonságpolitikai kérdésről annak biztosítása érdekében, hogy összehangolt és egy irányba mutató cselekvésük útján az Unió befolyása a lehető legeredményesebben érvényesüljön.

17. cikk

(1) A közös kül- és biztonságpolitika magában foglalja az Unió biztonságát érintő valamennyi kérdést, beleértve egy közös védelmi politika fokozatos kialakítását, amely az Európai Tanács ilyen értelmű határozata esetén közös védelemhez vezethet. Ebben az esetben az Európai Tanács a tagállamoknak ajánlja egy ilyen határozatnak az alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadását.

Az Unió e cikk szerinti politikája nem érinti egyes tagállamok biztonság- és védelmi politikájának egyedi jellegét, tiszteletben tartja azoknak a tagállamoknak az Észak-atlanti Szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében (NATO) látják megvalósítottnak, és összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelmi politikával.

A közös védelmi politika fokozatos kialakítását — a tagállamok által megfelelőnek ítélt mértékben — a közöttük a fegyverkezés terén megvalósuló együttműködés is támogatni fogja.

(2) Az ebben a cikkben szereplő kérdések magukban foglalják a humanitárius és mentési feladatokat, a békefenntartó feladatokat és a harcoló erők válságkezelésben kifejtett feladatait, beleértve a béketeremtést is.

(3) Az e cikkben szabályozott védelmi vonatkozású határozatok nem sérthetik az (1) bekezdés második albekezdésében említett politikákat és kötelezettségeket.

(4) E cikk rendelkezései nem akadályozzák szorosabb együttműködés kialakítását két vagy több tagállam között kétoldalú szinten, a Nyugat-Európai Unió (NYEU), illetve a NATO keretében, feltéve hogy az együttműködés nem sérti, illetve nem hátráltatja az e címben foglalt együttműködést.

(5) Az ebben a cikkben foglalt célkitűzések előmozdítása érdekében e cikk rendelkezéseinek felülvizsgálatára kerül sor a 48. cikknek megfelelően.

18. cikk

(1) A közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos ügyekben az Uniót az elnökség képviseli.

(2) Az elnökség felel az e cím alapján meghozott határozatok végrehajtásáért; ebben a minőségében alapvetően ő képviseli az Unió álláspontját nemzetközi szervezetekben és konferenciákon.

(3) Az elnökséget a Tanács főtitkára segíti, aki a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének feladatát látja el.

(4) A Bizottság teljes mértékben részt vesz az (1)–(2) bekezdésben meghatározott feladatokban. Az elnökséget ezekben a feladatokban szükség esetén segíti a soron következő elnökséget betöltő tagállam.

(5) A Tanács, amikor azt szükségesnek ítéli, meghatározott politikai kérdésekben felhatalmazással rendelkező különleges képviselőt nevezhet ki.

19. cikk

(1) A tagállamok összehangolják cselekvésüket a nemzetközi szervezetekben és nemzetközi konferenciákon. Ezeken a fórumokon képviselik a közös álláspontokat.

Az olyan nemzetközi szervezetekben, illetve nemzetközi konferenciákon, ahol nem vesz részt minden tagállam, a részt vevő tagállamok képviselik a közös álláspontokat.

(2) Az (1) bekezdés és a 14. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül azok a tagállamok, amelyek olyan nemzetközi szervezetekben, illetve konferenciákon vesznek részt, ahol nem vesz részt minden tagállam, folyamatosan tájékoztatják a többi tagállamot a közös érdekű kérdésekről.

Azok a tagállamok, amelyek az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának is tagjai, egyeztetnek egymással, illetve teljeskörűen tájékoztatják a többi tagállamot. Azok a tagállamok, amelyek állandó tagjai a Biztonsági Tanácsnak, feladataik ellátása során — az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezései alapján fennálló kötelezettségeik sérelme nélkül — gondoskodnak az Unió álláspontjainak, illetve érdekeinek védelméről.

20. cikk

A tagállamok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint a Bizottság harmadik országokban működő és nemzetközi konferenciákon részt vevő küldöttségei, továbbá nemzetközi szervezetek melletti képviseleteik együttműködnek a Tanács által elfogadott közös álláspontok és együttes fellépések tiszteletben tartásának, illetve végrehajtásának biztosításában.

Együttműködésüket információcserével, közös értékelések készítésével és az Európai Közösséget létrehozó szerződés 20. cikkében említett rendelkezések végrehajtásához való hozzájárulásukkal erősítik.

21. cikk

Az elnökség konzultál az Európai Parlamenttel a közös kül- és biztonságpolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről, továbbá gondoskodik arról, hogy az Európai Parlament nézeteit kellőképpen figyelembe vegyék. Az elnökség és a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának alakulásáról.

Az Európai Parlament kérdésekkel fordulhat a Tanácshoz, illetve számára ajánlásokat tehet. Az Európai Parlament évente megvitatja a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtása terén elért előrehaladást.

22. cikk

(1) Bármely tagállam, illetve a Bizottság a közös kül- és biztonságpolitikát érintő bármely kérdést a Tanács elé utalhat, és javaslatokat terjeszthet a Tanács elé.

(2) Gyors döntést igénylő esetekben az elnökség hivatalból vagy a Bizottság, illetve valamely tagállam kérelmére negyvennyolc órán, illetve szükséghelyzetben rövidebb időn belül összehívja a Tanács rendkívüli ülését.

23. cikk [2]

(1) Az e címben szabályozott határozatokat a Tanács egyhangúlag eljárva hozza meg. A személyesen jelen lévő vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya az ilyen határozatok elfogadásának.

A szavazástól való tartózkodás esetén tartózkodásához a Tanács bármely tagja ezen albekezdés szerint egy formális nyilatkozatot fűzhet. Ebben az esetben nem köteles a határozatot alkalmazni, de elfogadja, hogy a határozat köti az Uniót. A kölcsönös szolidaritás szellemében az érintett tagállam tartózkodik minden olyan tevékenységtől, amely ellentétes lehet az Uniónak a kérdéses határozaton alapuló fellépésével vagy azt hátráltathatja, a többi tagállam pedig ezt az álláspontját tiszteletben tartja. Amennyiben a Tanácsnak azok a tagjai, akik tartózkodásukhoz ilyen nyilatkozatot fűztek, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikkének (2) bekezdése szerint súlyozott szavazatok több mint egyharmadát képviselik, a határozatot nem lehet elfogadni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérve, a Tanács minősített többséggel határoz:

- amikor közös stratégia alapján együttes fellépéseket, közös álláspontokat fogad el, vagy bármilyen más határozatot hoz;

- amikor együttes fellépés vagy közös álláspont megvalósítására vonatkozó bármilyen határozatot fogad el;

- amikor a 18. cikk (5) bekezdésének megfelelően különleges képviselőt nevez ki.

Ha a Tanács valamely tagja kijelenti, hogy fontos és általa megnevezett nemzeti politikai okokból ellenezni kívánja a minősített többséggel meghozandó határozat elfogadását, a szavazásra nem kerül sor. A Tanács minősített többséggel eljárva kérheti, hogy az ügyet egyhangú határozathozatalra terjesszék az Európai Tanács elé.

A Tanács tagjainak szavazatait az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell súlyozni. A határozatok elfogadásához legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 232 igen szavazat szükséges. Ha a Tanács valamely határozatát minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács tagjai annak megvizsgálását kérhetik, hogy a minősített többséget adó tagállamok képviselik-e az Unió népességének legalább 62 % -át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a kérdéses határozat nem kerül elfogadásra.

Ez a bekezdés nem vonatkozik a katonai vagy védelmi vonatkozású határozatokra.

(3) Eljárási kérdésekben a Tanács tagjainak többségével határoz.

24. cikk

(1) Amennyiben e cím végrehajtásához egy vagy több állammal vagy nemzetközi szervezettel megállapodást szükséges kötni, a Tanács felhatalmazhatja az elnökséget arra, hogy — adott esetben a Bizottság segítségével — kezdjen tárgyalásokat ebből a célból. Az ilyen megállapodásokat az elnökség ajánlása alapján a Tanács köti meg.

(2) A Tanács egyhangúlag határoz, ha a megállapodás olyan kérdésre vonatkozik, amelynél a belső határozatok elfogadásához egyhangúságra van szükség.

(3) Ha a megállapodást egy együttes fellépés vagy közös álláspont végrehajtása érdekében tervezik, a Tanács a 23. cikk (2) bekezdésének megfelelően minősített többséggel határoz.

(4) E cikk rendelkezéseit a VI. cím hatálya alá tartozó kérdésekre is alkalmazni kell. Ha a megállapodás olyan kérdésre vonatkozik, amelynél a belső határozatok vagy intézkedések elfogadásához minősített többségre van szükség, a Tanács minősített többséggel határoz a 34. cikk (3) bekezdésének megfelelően.

(5) A megállapodás nem kötelezi azt a tagállamot, amelynek képviselője a Tanácsban kijelenti, hogy a megállapodásnak meg kell felelnie saját alkotmányos eljárási követelményeinek; a Tanács többi tagja megegyezhet abban, hogy a megállapodást mindazonáltal ideiglenesen alkalmazni kell.

(6) Az e cikkben megállapított feltételek szerint megkötött megállapodások az Unió intézményeire kötelezőek.

25. cikk

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 207. cikkének sérelme nélkül a Politikai és Biztonsági Bizottság figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet alakulását a közös kül- és biztonságpolitika alá tartozó területeken, és hozzájárul a politikák meghatározásához azáltal, hogy a Tanács kérelmére vagy saját kezdeményezésére véleményeket terjeszt a Tanács elé. Az elnökség és a Bizottság hatásköreinek sérelme nélkül a Politikai és Biztonsági Bizottság figyelemmel kíséri továbbá az elfogadott politikák végrehajtását.

E cím keretén belül a Tanács felelőssége mellett ez a bizottság gyakorolja a válságkezelési műveletek politikai ellenőrzését és stratégiai irányítását.

A válságkezelési művelet céljára és időtartamára, amelyet a Tanács határoz meg, a Tanács — a 47. cikk sérelme nélkül — felhatalmazhatja a bizottságot, hogy meghozza a művelet politikai ellenőrzésére és stratégiai irányítására vonatkozó megfelelő határozatokat.

26. cikk

A Tanács főtitkára, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője segíti a Tanácsot a közös kül- és biztonságpolitika hatálya alá tartozó kérdésekben, különösen azáltal, hogy részt vesz a politikai döntések kialakításában, előkészítésében és végrehajtásában, valamint adott esetben az elnökség kérésére a Tanács nevében eljárva harmadik felekkel politikai párbeszédet folytat.

27. cikk

A Bizottság teljes mértékben részt vesz a közös kül- és biztonságpolitika terén végzett munkában.

27a. cikk

(1) Az e címben említett területek bármelyikén folytatott megerősített együttműködésnek az Unió mint koherens erő identitásának nemzetközi szintű megerősítése által az egész Unió értékeinek védelmére és érdekeinek szolgálatára kell irányulnia. Az ilyen együttműködés során tiszteletben kell tartani:

- a közös kül- és biztonságpolitika elveit, célkitűzéseit, általános iránymutatásait és koherenciáját, valamint az e politika keretében hozott határozatokat,

- az Európai Közösség hatásköreit, valamint

- az Unió politikáinak összessége és a külső tevékenységei közötti összhangot.

(2) Az e cikk szerinti megerősített együttműködésre — ha a 27c. cikk, illetve a 43–45. cikk másként nem rendelkezik — a 11–27. cikket és a 27b–28. cikket kell alkalmazni.

27b. cikk

Az e cím alapján folytatott megerősített együttműködésnek valamely együttes fellépés vagy közös álláspont végrehajtására kell irányulnia. Az együttműködés nem vonatkozhat katonai vagy védelmi vonatkozású ügyekre.

27c. cikk

Azoknak a tagállamoknak, amelyek egymás között a 27b. cikk szerinti megerősített együttműködést kívánnak létrehozni, erre irányuló kérelmet kell a Tanács elé terjeszteniük.

A kérelmet továbbítani kell a Bizottságnak, és tájékoztatásul meg kell küldeni az Európai Parlamentnek. A Bizottság különösen arról nyilvánít véleményt, hogy a javasolt megerősített együttműködés összhangban van-e az Unió politikáival. A felhatalmazást a 23. cikk (2) bekezdésének második és harmadik albekezdésének megfelelően és a 43–45. cikkben foglaltak tiszteletben tartásával eljárva a Tanács adja meg.

27d. cikk

Az elnökség, illetve a Bizottság hatásköreinek sérelme nélkül a Tanács főtitkára, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője gondoskodik különösen arról, hogy az Európai Parlamentet és a Tanács valamennyi tagját teljeskörűen tájékoztassák a közös kül- és biztonságpolitika területén folytatott megerősített együttműködés végrehajtásáról.

27e. cikk

Bármely tagállam, amely a 27c. cikknek megfelelően létrehozott megerősített együttműködésben részt kíván venni, erről a szándékáról értesíti a Tanácsot és tájékoztatja a Bizottságot. A Bizottság ezen értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül véleményt terjeszt a Tanács elé. Az értesítés kézhezvételének időpontjától számított négy hónapon belül a Tanács határozatot hoz a kérelemről és az általa esetlegesen szükségesnek ítélt különleges rendelkezésekről. A határozatot meghozottnak kell tekinteni, kivéve ha a Tanács — ugyanezen határidőn belül — minősített többséggel úgy határoz, hogy azt függőben tartja; ebben az esetben a Tanács közli döntésének indokait, és annak felülvizsgálatára határidőt állapít meg.

E cikk alkalmazása során a Tanács minősített többséggel határoz. A minősített többséget a Tanács érintett tagjai súlyozott szavazatainak, illetve a Tanács érintett tagjai számának a 23. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti arányával azonos arányban kell megállapítani.

28. cikk

(1) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 189., 190., 196–199., 203., 204., 206–209., 213–219., 255. és 290. cikkét az e címben említett területekre vonatkozó rendelkezésekre is alkalmazni kell.

(2) Az intézményeknek az e címben említett területekre vonatkozó rendelkezések következtében felmerülő igazgatási kiadásai az Európai Közösségek költségvetését terhelik.

(3) A fenti rendelkezések végrehajtása során felmerülő működési kiadások szintén az Európai Közösségek költségvetését terhelik, kivéve a katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadásokat, illetve azokat az eseteket, amikor a Tanács egyhangúlag másként határoz.

Azokban az esetekben, amikor a kiadások nem az Európai Közösségek költségvetését terhelik, azok a bruttó nemzeti termék-kulcs szerint a tagállamokat terhelik, kivéve ha a Tanács egyhangúlag másként határoz. A katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadások esetén azok a tagállamok, amelyek képviselői a 23. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerinti formális nyilatkozatot tettek a Tanácsban, ezeknek a költségeknek a finanszírozásához nem kötelesek hozzájárulni.

(4) Az Európai Közösségek költségvetését terhelő kiadásokra az Európai Közösséget létrehozó szerződésben megállapított költségvetési eljárást kell alkalmazni.

VI. CÍM

A BÜNTETŐÜGYEKBEN FOLYTATOTT RENDŐRSÉGI ÉS IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

29. cikk

Az Európai Közösség hatásköreinek sérelme nélkül, az Unió célja, hogy, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területein a tagállamok közös fellépésének kidolgozásával, valamint a rasszizmus és idegengyűlölet megelőzésével és az ezek elleni küzdelemmel biztosítsa a polgárok magas szintű biztonságát egy olyan térségben, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapul.

Az Unió ezt a célkitűzést a szervezett vagy egyéb bűnözés, így különösen a terrorizmus, az emberkereskedelem és a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények, a tiltott kábítószer-kereskedelem és a tiltott fegyverkereskedelem, a korrupció és a csalás megelőzésével és az ezek elleni küzdelemmel valósítja meg a következőképpen:

- a tagállamok rendőri szerveinek, vámhatóságainak és egyéb, hatáskörrel rendelkező hatóságainak közvetlenül, valamint az Európai Rendőrségi Hivatalon (Europol) keresztül történő szorosabb együttműködése a 30. és 32. cikk rendelkezéseinek megfelelően;

- a tagállamok igazságügyi hatóságainak és egyéb, hatáskörrel rendelkező hatóságainak szorosabb együttműködése, beleértve az Európai Igazságügyi Együttműködési Egységen (Eurojust) keresztül történő együttműködést is, a 31. és 32. cikk rendelkezéseinek megfelelően;

- ahol szükséges, a tagállamok büntetőjogi szabályainak közelítése a 31. cikk e) pontja rendelkezéseinek megfelelően.

30. cikk

(1) A rendőrségi együttműködés terén megvalósítandó közös fellépés magában foglalja:

a) a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak, köztük a tagállamok rendőrségeinek, vám- és egyéb bűnüldözési szakszolgálatainak operatív együttműködését a bűncselekmények megelőzésében, felderítésében és nyomozásában;

b) a releváns információk, köztük a bűnüldözési szolgálatok birtokában lévő, a gyanús pénzügyi műveletekről szóló jelentésekre vonatkozó információknak elsősorban az Europolon keresztül történő összegyűjtését, tárolását, feldolgozását, elemzését és cseréjét, amelynek során a személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni;

c) a képzés, az összekötő tisztviselők cseréje, a kirendelések, a felszerelések használata és a kriminalisztikai kutatások terén való együttműködést és közös kezdeményezéseket;

d) a szervezett bűnözés súlyos formáinak felderítésére vonatkozó különleges nyomozási technikák közös értékelését.

(2) A Tanács előmozdítja az Europolon keresztül történő együttműködést, és — az Amszterdami Szerződés hatálybalépésének időpontját követő öt éven belül — mindenekelőtt:

a) lehetővé teszi az Europol számára, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai által végzett meghatározott nyomozati cselekmények, köztük az Europol képviselőinek támogató részvételével működő közös csoportok operatív tevékenységeinek előkészítését megkönnyítse és támogassa, valamint hogy ezek összehangolását és végrehajtását ösztönözze;

b) intézkedéseket fogad el, amelyek lehetővé teszik az Europol számára, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságait meghatározott esetekben nyomozás lefolytatására és nyomozásaik összehangolására kérje fel, valamint hogy olyan különleges szaktudást alakítson ki, amelyet a tagállamok rendelkezésére lehet bocsátani annak érdekében, hogy segítse azokat a szervezett bűnözéshez tartozó ügyek nyomozása során;

c) elősegíti a szervezett a bűnözés elleni küzdelemre szakosodott és az Europollal szoros együttműködésben dolgozó ügyészségi és nyomozóhatósági tisztviselők közötti kapcsolatokat;

d) egy, a határokon átnyúló bűnözésre vonatkozó kutatási, dokumentációs és statisztikai hálózatot hoz létre.

31. cikk

(1) A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó közös fellépés magában foglalja:

a) a tagállamok hatáskörrel rendelkező minisztériumai és igazságügyi vagy annak megfelelő hatóságai közötti együttműködés megkönnyítését és meggyorsítását az eljárások lefolytatása és a határozatok végrehajtása terén, beleértve — amikor az helyénvalónak bizonyul — az Eurojuston keresztül történő együttműködést is;

b) a kiadatás megkönnyítését a tagállamok között;

c) a tagállamokban alkalmazandó szabályok olyan mértékű összeegyeztethetőségének biztosítását, amely az ilyen együttműködés javításához szükséges;

d) a tagállamok közötti joghatósági összeütközések megelőzését;

e) olyan intézkedések fokozatos elfogadását, amelyek a szervezett bűnözés, a terrorizmus, valamint a tiltott kábítószer-kereskedelem területén szabályozási minimumokat határoznak meg a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetési tételekre vonatkozóan.

(2) A Tanács ösztönzi az Eurojuston keresztül folytatott együttműködést azáltal, hogy:

a) lehetővé teszi az Eurojust számára, hogy a tagállamok nemzeti bűnüldöző hatóságai közötti megfelelő koordinációhoz hozzájáruljon;

b) támogatja az Eurojust közreműködését a határokon átnyúló súlyosabb bűnügyek, különösen a szervezett bűnözéssel kapcsolatos bűncselekmények ügyében folytatott nyomozásokban, figyelembe véve különösen az Europol által végzett elemzéseket;

c) megkönnyíti az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat közötti szoros együttműködést, különösen a jogsegélykérelmek és a kiadatási kérelmek teljesítésének megkönnyítése érdekében.

32. cikk

A Tanács megállapítja azokat a feltételeket és korlátozásokat, amelyek szerint a 30. és 31. cikkben említett hatáskörrel rendelkező hatóságok egy másik tagállam területén, az adott állam hatóságaival kapcsolatot tartva és velük egyetértésben tevékenykedhetnek.

33. cikk

E cím nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.

34. cikk [3]

(1) Az ebben a címben említett területeken a tagállamok cselekvésük összehangolása céljából a Tanácson belül tájékoztatják egymást, illetve tanácskoznak egymással. E célból közigazgatásuk megfelelő szervezeti egységei között együttműködést építenek ki.

(2) A Tanács az e címben megállapított megfelelő forma és eljárás alkalmazásával intézkedéseket tesz, és előmozdítja az együttműködést, hozzájárulva ezzel az Unió célkitűzéseinek megvalósításához. Ebből a célból a Tanács bármely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére egyhangúlag eljárva:

a) közös álláspontokat fogadhat el, amelyekben meghatározza, hogy az Unió hogyan viszonyul egyes kérdésekhez;

b) kerethatározatokat fogadhat el a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése céljából. A kerethatározatok az elérendő célokat illetően kötelezőek a tagállamokra, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyják. A kerethatározatoknak nincs közvetlen hatálya;

c) határozatokat fogadhat el — a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését kivéve — bármely egyéb olyan célból, amely e cím célkitűzéseivel összhangban van. Ezek a határozatok kötelezőek és nem rendelkeznek közvetlen hatállyal; a Tanács minősített többséggel elfogadja az ezeknek a határozatoknak az Unió szintjén történő végrehajtásához szükséges intézkedéseket;

d) egyezményeket dolgozhat ki, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl. A tagállamok a Tanács által meghatározott határidőn belül megindítják az alkalmazandó eljárásokat.

Ha az egyezmények másképp nem rendelkeznek, amint azokat a tagállamoknak legalább a fele elfogadta, e tagállamokra nézve hatályba lépnek. Az egyezményeket végrehajtó intézkedéseket a Tanácson belül a Szerződő Felek kétharmados többséggel fogadják el.

(3) Ha a Tanács valamely határozatához minősített többség szükséges, tagjainak szavazatait az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell súlyozni, és a határozat elfogadásához legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 232 igen szavazat szükséges. Ha a Tanács valamely határozatát minősített többséggel kell elfogadni, a Tanács tagjai annak megvizsgálását kérhetik, hogy a minősített többséget adó tagállamok képviselik-e az Unió népességének legalább 62 % -át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a kérdéses határozat nem kerül elfogadásra.

(4) Eljárási kérdésekben a Tanács tagjainak többségével határoz.

35. cikk

(1) Az Európai Közösségek Bírósága az e cikkben előírt feltételek mellett hatáskörrel rendelkezik a kerethatározatok és határozatok érvényességére és értelmezésére vonatkozó, valamint az e cím alapján létrejött egyezmények értelmezésére és az azokat végrehajtó intézkedések érvényességére és értelmezésére vonatkozó előzetes döntések meghozatalára.

(2) Az Amszterdami Szerződés aláírásának időpontjában vagy ezt követően bármikor megtett nyilatkozatával bármely tagállam elfogadhatja a Bíróság hatáskörét az (1) bekezdésben meghatározott előzetes döntések meghozatalára.

(3) A (2) bekezdés szerint nyilatkozatot tevő tagállam meghatározza, hogy:

a) az állam bármely olyan bírósága, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, a Bíróság előzetes döntését kérheti egy előtte folyamatban lévő ügyben felmerülő és az (1) bekezdésben említett valamely jogi aktus érvényességére vagy értelmezésére vonatkozó kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítéletének meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, vagy

b) az állam bármely bírósága a Bíróság előzetes döntését kérheti egy előtte folyamatban lévő ügyben felmerülő és az (1) bekezdésben említett valamely jogi aktus érvényességére vagy értelmezésére vonatkozó kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítéletének meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére.

(4) Függetlenül attól, hogy tett-e a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot vagy nem, bármely tagállam jogosult az (1) bekezdés alapján felmerülő esetekben a Bíróság részére beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani.

(5) A Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel egy tagállam rendőrsége vagy más bűnüldözési szolgálata által végrehajtott intézkedések érvényességének vagy arányosságának, illetve a közrend fenntartásával és a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlásának felülvizsgálatára.

(6) A Bíróság hatáskörrel rendelkezik a kerethatározatok, illetve határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely tagállam vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, e szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt. Az ebben a bekezdésben szabályozott eljárásokat az intézkedés kihirdetésétől számított két hónapon belül kell megindítani.

(7) A Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok közötti, a 34. cikk (2) bekezdése szerint elfogadott jogi aktusok értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó minden vita eldöntésére, amennyiben az ilyen vitát a Tanács, attól számított hat hónapon belül, hogy egy tagállam a vitás kérdést a Tanács elé utalta, nem tudja rendezni. A Bíróság hatáskörrel rendelkezik továbbá a tagállamok és a Bizottság közötti, a 34. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint létrejött egyezmények értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó minden vita eldöntésére.

36. cikk

(1) Létrejön egy magas beosztású tisztviselőkből álló koordinációs bizottság. A koordinációs tevékenységen kívül a bizottság feladatai a következők:

- a Tanács kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményt nyilvánít a Tanácsnak;

- az Európai Közösséget létrehozó szerződés 207. cikkének sérelme nélkül hozzájárul a Tanács 29. cikkben említett területeken folytatott munkájának előkészítéséhez.

(2) A Bizottság teljes mértékben részt vesz az e címben említett területeken végzett munkában.

37. cikk

Nemzetközi szervezetekben, illetve nemzetközi konferenciákon a részt vevő tagállamok képviselik az e cím rendelkezései szerint elfogadott közös álláspontokat.

A 18. és 19. cikket az e cím hatálya alá tartozó ügyekre megfelelően alkalmazni kell.

38. cikk

A 24. cikkben említett megállapodások az e cím hatálya alá tartozó ügyekre is kiterjedhetnek.

39. cikk

(1) A Tanács a 34. cikk (2) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett bármely intézkedés elfogadása előtt konzultál az Európai Parlamenttel. Az Európai Parlament véleményét a Tanács által megállapított határidőn belül közli, amely határidő három hónapnál rövidebb nem lehet. Ha ezen a határidőn belül nem nyilvánít véleményt, a Tanács határozhat.

(2) Az elnökség és a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet az e cím hatálya alá tartozó területeken folytatott munkáról.

(3) Az Európai Parlament kérdésekkel fordulhat a Tanácshoz, illetve számára ajánlásokat tehet. Az Európai Parlament évente megvitatja az e címben említett területeken elért előrehaladást.

40. cikk

(1) Az e címben említett területek bármelyikén folytatott megerősített együttműködésnek arra kell irányulnia, hogy az Unió még gyorsabban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggé válhasson, tiszteletben tartva ennek során az Európai Közösség hatásköreit és az ebben a címben megállapított célkitűzéseket.

(2) Az e cikk szerinti megerősített együttműködésre — ha a 40a. cikk, illetve a 43–45. cikk másként nem rendelkezik — a 29–39. cikket és a 40a–41. cikket kell alkalmazni.

(3) Az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek a Bíróság hatáskörére, valamint az e hatáskör gyakorlására vonatkozó rendelkezéseit erre cikkre, valamint a 40a és 40b. cikkre is alkalmazni kell.

40a. cikk

(1) Azoknak a tagállamoknak, amelyek egymás között a 40. cikk szerinti megerősített együttműködést kívánnak létrehozni, kérelmet kell a Bizottság elé terjeszteniük, amely ilyen értelmű javaslatot nyújthat be a Tanácsnak. Amennyiben a Bizottság nem nyújt be javaslatot, tájékoztatja az érintett tagállamokat ennek okairól. A tagállamok ezt követően kezdeményezést nyújthatnak be a Tanácsnak, amely arra irányul, hogy az érintett megerősített együttműködéshez felhatalmazást nyerjenek.

(2) Az (1) bekezdésben említett felhatalmazást a 43–45. cikkel összhangban a Tanács a Bizottság javaslata vagy legalább nyolc tagállam kezdeményezése alapján, valamint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel adja meg. A Tanács tagjainak szavazatait az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell súlyozni.

A Tanács bármely tagja kérheti, hogy az ügyet terjesszék az Európai Tanács elé. Miután az ügyet az Európai Tanács megtárgyalta, a Tanács e bekezdés első albekezdésének megfelelően határozatot hozhat.

40b. cikk

Bármely tagállam, amely a 40.a. cikknek megfelelően létrehozott megerősített együttműködésben részt kíván venni, erről a szándékáról értesíti a Tanácsot és a Bizottságot, amely az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül — esetlegesen az adott tagállamnak a kérdéses együttműködésben való részvételéhez általa szükségesnek ítélt különleges rendelkezésekre vonatkozó ajánlásával együtt — véleményt terjeszt a Tanács elé. A Tanács az értesítés kézhezvételétől számított négy hónapon belül határoz a kérelemről. A határozatot meghozottnak kell tekinteni, kivéve ha a Tanács — ugyanezen határidőn belül — minősített többséggel úgy határoz, hogy azt függőben tartja; ebben az esetben a Tanács közli döntésének indokait, és annak felülvizsgálatára határidőt állapít meg.

E cikk alkalmazásakor a Tanács a 44. cikk (1) bekezdésében előírt feltételek szerint jár el.

41. cikk

(1) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 189., 190., 195., 196–199., 203., 204., 205 (3), 206–209., 213–219., 255. és 290. cikkét az e címben említett területekre vonatkozó rendelkezésekre is alkalmazni kell.

(2) Az intézményeknek az e címben említett területekre vonatkozó rendelkezések következtében felmerülő igazgatási kiadásai az Európai Közösségek költségvetését terhelik.

(3) A fenti rendelkezések végrehajtása során felmerülő működési kiadások szintén az Európai Közösségek költségvetését terhelik, kivéve ha a Tanács egyhangúlag másként határoz. Azokban az esetekben, amikor a kiadások nem az Európai Közösségek költségvetését terhelik, azok a bruttó nemzeti termék-kulcs szerint a tagállamokat terhelik, kivéve ha a Tanács egyhangúlag másként határoz.

(4) Az Európai Közösségek költségvetését terhelő kiadásokra az Európai Közösséget létrehozó szerződésben megállapított költségvetési eljárást kell alkalmazni.

42. cikk

A Bizottság vagy valamely tagállam kezdeményezésére a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag úgy határozhat, hogy a 29. cikkben említett területeken való fellépésre az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címét kell alkalmazni, és ezzel egyidejűleg meghatározhatja az ezekre vonatkozó szavazási szabályokat. E határozatot a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánlja.

VII. CÍM

A MEGERŐSÍTETT EGYÜTTMŰKÖDÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

43. cikk

Azok a tagállamok, amelyek egymás között megerősített együttműködést kívánnak létrehozni, igénybe vehetik az e szerződésben és az Európai Közösséget létrehozó szerződésben meghatározott intézményeket, eljárásokat és mechanizmusokat, feltéve hogy a javasolt együttműködés:

a) az Unió és a Közösség célkitűzéseinek előmozdítását, illetve érdekeinek védelmét és szolgálatát, valamint integrációjuk folyamatának erősítését célozza;

b) tiszteletben tartja az említett szerződéseket és az Unió egységes intézményi keretét;

c) tiszteletben tartja a közösségi vívmányokat és az említett szerződések egyéb rendelkezései szerint elfogadott intézkedéseket;

d) az Unió, illetve a Közösség hatásköreinek keretén belül marad, és nem érinti azokat a területeket, amelyek a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartoznak;

e) az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikkének (2) bekezdésében meghatározott belső piacot, illetve az említett szerződés XVII. címe szerinti gazdasági és társadalmi kohéziót nem befolyásolja hátrányosan;

f) nem jelent megkülönböztetést vagy akadályt a tagállamok közötti kereskedelemben, és nem torzítja a tagállamok közötti versenyt;

g) legalább nyolc tagállam vesz benne részt;

h) tiszteletben tartja azoknak a tagállamoknak a hatásköreit, jogait és kötelezettségeit, amelyek az együttműködésben nem vesznek részt;

i) nem érinti a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit;

j) a 43b. cikknek megfelelően valamennyi tagállam számára nyitva áll.

43a. cikk

Megerősített együttműködésre csak végső eszközként kerülhet sor, ha a Tanácsban megállapítást nyert, hogy a szerződések megfelelő rendelkezéseinek alkalmazásával az együttműködés célkitűzései ésszerű határidőn belül nem érhetők el.

43b. cikk

A megerősített együttműködés létrehozásakor valamennyi tagállam számára nyitva áll. A megerősített együttműködés ezt követően is valamennyi tagállam számára nyitva áll e szerződés 27e. és 40b. cikkével, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződés 11a. cikkével összhangban, feltéve hogy az alaphatározatot és az annak keretében elfogadott határozatokat tiszteletben tartják. A Bizottság és a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok gondoskodnak arról, hogy a lehető legtöbb tagállamot az abban való részvételre ösztönözzék.

44. cikk

(1) A 43. cikkben említett megerősített együttműködés végrehajtásához szükséges jogi aktusok és határozatok elfogadására e szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés megfelelő intézményi rendelkezéseit kell alkalmazni. Amíg azonban a vitákban a Tanács minden tagja részt vehet, addig a határozatok meghozatalában csak a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok képviselői vehetnek részt. A minősített többséget a Tanács érintett tagjai súlyozott szavazatainak, illetve a Tanács érintett tagjai számának az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikke (2) bekezdése, valamint a 27c. cikk alapján létrehozott megerősített együttműködés esetén az e szerződés 23. cikk (2) bekezdésének második és harmadik albekezdése szerinti arányával azonos arányban kell megállapítani. Az egyhangúság eléréséhez csak a Tanács érintett tagjainak szavazatait kell figyelembe venni.

Az ilyen jogi aktusok és határozatok nem részei az uniós vívmányoknak.

(2) A tagállamok — az őket érintő mértékben — alkalmazzák azokat a jogi aktusokat és határozatokat, amelyeket annak a megerősített együttműködésnek a végrehajtása céljából fogadtak el, amelyben részt vesznek. Az ilyen jogi aktusok és határozatok csak azokat a tagállamokat kötelezik, amelyek a megerősített együttműködésben részt vesznek, és — a megfelelő esetben — csak ezekben a tagállamokban alkalmazandók közvetlenül. Azok a tagállamok, amelyek a megerősített együttműködésben nem vesznek részt, nem akadályozhatják ezeknek a részt vevő tagállamok által történő végrehajtását.

44a. cikk

A megerősített együttműködés végrehajtásából eredő, az intézményeknél felmerülő igazgatási költségeken kívüli kiadások a részt vevő tagállamokat terhelik, kivéve ha az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács valamennyi tagja egyhangúlag másként határoz.

45. cikk

A Tanács és a Bizottság biztosítja az e cím alapján kifejtett tevékenységek közötti, valamint az ilyen tevékenységek és az Unió, illetve a Közösség politikái közötti összhangot, és ennek érdekében együttműködnek egymással.

VIII. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

46. cikk

Az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésnek és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésnek az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörére és az e hatáskör gyakorlására vonatkozó rendelkezéseit e szerződésnek kizárólag a következő rendelkezéseire kell alkalmazni:

a) az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést az Európai Közösség létrehozása céljából módosító rendelkezések, továbbá az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződést és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést módosító rendelkezések;

b) a VI. cím rendelkezései, a 35. cikkben meghatározott feltételek szerint;

c) a VII. cím rendelkezései, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 11. és 11a. cikkében, valamint az e szerződés 40. cikkében meghatározott feltételek szerint;

d) az intézmények tevékenysége tekintetében a 6. cikk (2) bekezdése annyiban, amennyiben az Európai Közösségeket létrehozó szerződések és e szerződés szerint a Bíróság hatáskörrel rendelkezik;

e) 7. cikk tisztán eljárási rendelkezései, amely esetben a Bíróság az érintett tagállam kérelmére, a Tanácsnak az említett cikkben foglalt megállapításától számított egy hónapon belül határoz;

f) a 46–53. cikk.

47. cikk

Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést az Európai Közösség létrehozása céljából módosító rendelkezések, továbbá az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződést és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést módosító rendelkezések, valamint e záró rendelkezések fenntartásával, e szerződés rendelkezései nem érintik az Európai Közösségeket létrehozó szerződéseket, illetve az azokat módosító vagy kiegészítő további szerződéseket és okmányokat.

48. cikk

Bármely tagállam kormánya vagy a Bizottság javaslatot nyújthat be a Tanácsnak az Unió alapját képező szerződések módosítására.

Ha a Tanács az Európai Parlamenttel, illetve adott esetben a Bizottsággal folytatott konzultációt követően a tagállamok kormányai képviselőinek részvételével tartandó konferencia összehívását támogató véleményt bocsát ki, a Tanács elnöke összehívja a konferenciát abból a célból, hogy közös megegyezéssel meghatározzák a fenti szerződések módosításait. A monetáris területet érintő intézményi módosítások esetében az Európai Központi Bankkal is konzultálni kell.

A módosítások azt követően lépnek hatályba, hogy azokat alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi tagállam megerősítette.

49. cikk

Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított alapelveket. Kérelmét a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak abszolút többségével elfogadott hozzájárulását követően arról egyhangúlag határoz.

A felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a felvételét kérő állam közötti megállapodás rendezi. Ezt a megállapodást alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi szerződő államnak meg kell erősítenie.

50. cikk

(1) Az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló, 1965. április 8-án Brüsszelben aláírt szerződés 2–7. és 10–19. cikke hatályát veszti.

(2) Az 1986. február 17-én Luxemburgban és 1986. február 28-án Hágában aláírt Egységes Európai Okmány 2. cikke, 3. cikkének (2) bekezdése és III. címe hatályát veszti.

51. cikk

E szerződés határozatlan időre jön létre.

52. cikk

(1) E szerződést a Magas Szerződő Felek alkotmányos követelményeiknek megfelelően megerősítik. A megerősítő okiratokat az Olasz Köztársaság Kormányánál helyezik letétbe.

(2) E szerződés 1993. január 1-jén lép hatályba, feltéve hogy valamennyi megerősítő okiratot letétbe helyezték, illetve ennek hiányában az azt követő hónap első napján, hogy az utolsó aláíró állam is letétbe helyezte megerősítő okiratát.

53. cikk [4]

E szerződést, amely egyetlen eredeti példányban angol, dán, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál és spanyol nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, az Olasz Köztársaság Kormányának irattárában helyezik letétbe, amely minden további aláíró állam kormányának eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.

Az 1994. évi csatlakozási szerződés értelmében e szerződés finn és svéd változata szintén hiteles. A 2003. évi csatlakozási szerződés értelmében e szerződés cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, szlovák és szlovén változata szintén hiteles.

FENTIEK HITELÉÜL alulírott meghatalmazottak aláírták ezt a szerződést.

Kelt Maastrichtban, az ezerkilencszázkilencvenkettedik év február havának hetedik napján.

(az aláírók felsorolása nem kerül kiadásra)

[1] A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság azóta az Európai Unió tagjaivá váltak.

[2] A cikket a 2003-as csatlakozási okmány módosította. Lásd a függeléket a kiadvány végén.

[3] A cikket a 2003-as csatlakozási okmány módosította. Lásd a függeléket a kiadvány végén.

[4] Lásd a függeléket a kiadvány végén.

--------------------------------------------------

(1.) Jegyzőkönyv

az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkéről (1997.)

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

SZEM ELŐTT TARTVA annak szükségességét, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke (1) bekezdése második albekezdésének és (3) bekezdésének rendelkezéseit teljes körűen végrehajtsák,

SZEM ELŐTT TARTVA, hogy az Unió 17. cikk szerinti politikája nem érinti azoknak a tagállamoknak az Észak-atlanti Szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket a NATO-ban látják megvalósítottnak, és hogy e politika összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelmi politikával,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésben, amelyet az Európai Unióról szóló szerződéshez csatolnak:

Az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követő egy éven belül az Európai Unió a Nyugat-európai Unióval közösen intézkedéseket hoz a közöttük megvalósuló fokozott együttműködésre vonatkozóan.

--------------------------------------------------

(2.) Jegyzőkönyv

a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről (1997.)

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

TUDOMÁSUL VÉVE, hogy az Európai Unió egyes tagállamai által 1985. június 14-én, illetve 1990. június 19-én Schengenben aláírt, a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló megállapodások, valamint az ezekhez kapcsolódó megállapodások és az e megállapodások alapján elfogadott szabályok célja az európai integráció elmélyítése, és különösen annak lehetővé tétele, hogy az Európai Unió még gyorsabban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggé válhasson,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy a fent említett megállapodásokat és szabályokat az Európai Unió keretébe illesszék,

MEGERŐSÍTVE, hogy a schengeni vívmányok rendelkezései csak akkor és annyiban alkalmazhatók, ha és amennyiben azok az európai uniós és közösségi joggal összeegyeztethetők,

FIGYELEMMEL Dánia különleges helyzetére,

FIGYELEMMEL arra a tényre, hogy Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a fenti megállapodásoknak nem részesei, és azokat nem írták alá; hogy mindazonáltal rendelkezni kell annak lehetőségéről, hogy e tagállamok ezeknek a megállapodásoknak egyes vagy valamennyi rendelkezését elfogadják,

FELISMERVE, hogy ennek következtében az Európai Unióról szóló szerződésnek és az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek az egyes tagállamok megerősített együttműködésére vonatkozó rendelkezéseit szükséges igénybe venni, továbbá hogy ezeket a rendelkezéseket csak végső eszközként lehet igénybe venni,

FIGYELEMMEL az Izlandi Köztársasággal és a Norvég Királysággal való különleges kapcsolat fenntartásának szükségességére, amely államok megerősítették azt a szándékukat, hogy az 1996. december 19-én Luxemburgban aláírt megállapodás alapján vállalják, hogy a fent említett rendelkezések rájuk nézve kötelezőek,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:

1. cikk

A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság a schengeni megállapodások aláíróiként felhatalmazást kapnak arra, hogy egymás között megerősített együttműködést hozzanak létre az e jegyzőkönyv mellékletében felsorolt megállapodások és az azokhoz kapcsolódó rendelkezések hatálya alá eső területeken (a továbbiakban: a schengeni vívmányok). Ezt az együttműködést az Európai Unió intézményi és jogi keretén belül folytatják az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés megfelelő rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett.

2. cikk

(1) Az Amszterdami Szerződés hatálybalépésének időpontjától kezdődően a schengeni vívmányokat, köztük a schengeni megállapodások által létrehozott Végrehajtó Bizottság ezen időpontot megelőzően elfogadott határozatait e cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek sérelme nélkül azonnali hatállyal alkalmazni kell az 1. cikkben említett tizenhárom tagállamra. Ugyanezen időponttól az említett Végrehajtó Bizottság helyébe a Tanács lép.

A Tanács az 1. cikkben említett tagjainak egyhangú szavazatával megtesz minden olyan intézkedést, amely e bekezdés végrehajtásához szükséges. A Tanács a szerződések megfelelő rendelkezéseivel összhangban egyhangúlag meghatározza a schengeni vívmányokat alkotó valamennyi rendelkezés vagy határozat jogalapját.

Az ilyen rendelkezésekre és határozatokra vonatkozóan és a Tanács által meghatározott jogalappal összhangban az Európai Közösségek Bírósága a szerződések megfelelő hatályos rendelkezései által ráruházott hatásköröket gyakorolja. A Bíróság egy esetben sem rendelkezik hatáskörrel a jog és a közrend fenntartásával és a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos intézkedésekre vagy határozatokra vonatkozóan.

A fent említett intézkedések meghozataláig és az 5. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a schengeni vívmányokat alkotó rendelkezéseket és határozatokat az Európai Unióról szóló szerződés VI. címén alapuló jogi aktusoknak kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a schengeni megállapodásokhoz csatolt csatlakozási jegyzőkönyveket aláíró tagállamokra azoktól az időpontoktól kell alkalmazni, amelyeket a Tanács az 1. cikkben említett tagjainak egyhangú szavazatával meghatároz, kivéve ha ezen tagok valamelyike a schengeni vívmányokhoz való csatlakozás feltételeit már az Amszterdami Szerződés hatálybalépésének időpontja előtt teljesítette.

3. cikk

A 2. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett meghatározást követően a schengeni vívmányok azon részei tekintetében, amelyek jogalapjaként az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címét határozták meg, Dánia a schengeni megállapodások egyéb aláíróival való viszonyában megtartja ugyanazokat a jogait és kötelezettségeit, mint amelyekkel az említett meghatározás előtt rendelkezett.

A schengeni vívmányok azon részei tekintetében, amelyek jogalapjaként az Európai Unióról szóló szerződés VI. címét határozták meg, Dánia továbbra is ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint a schengeni megállapodások többi aláírói.

4. cikk

Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, amelyekre nézve a schengeni vívmányok nem kötelezőek, bármikor kérhetik, hogy a schengeni vívmányok rendelkezései egy részének vagy egészének alkalmazásában részt vehessenek.

A Tanács a kérelemről az 1. cikkben említett tagjainak és az érintett államok kormánya képviselőinek egyhangú szavazatával határoz.

5. cikk

(1) A szerződések vonatkozó rendelkezéseinek hatálya kiterjed a schengeni vívmányokon alapuló javaslatokra és kezdeményezésekre.

Ebben az összefüggésben, ha Írország vagy az Egyesült Királyság vagy egyik sem jelenti be részvételi szándékát ésszerű időn belül írásban a Tanács elnökének, az Európai Közösségeket létrehozó szerződés 11. cikkében, illetve az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikkében említett felhatalmazást az 1. cikkben említett tagállamok részére, illetve — amennyiben az együttműködés kérdéses területein valamelyikük részt kíván venni — Írország vagy az Egyesült Királyság részére megadottnak kell tekinteni.

(2) A szerződéseknek az (1) bekezdés első albekezdésében hivatkozott vonatkozó rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a Tanács a 2. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett intézkedéseket nem fogadta el.

6. cikk

Az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság az 1996. december 19-én Luxemburgban aláírt megállapodás alapján társultként részt vesz a schengeni vívmányok végrehajtásában és továbbfejlesztésében. Az erre irányuló megfelelő eljárásokról egy ezekkel az államokkal megkötendő megállapodásban kell megegyezni, amelyet a Tanács köt meg az 1. cikkben említett tagjainak egyhangú szavazata alapján eljárva. Az ilyen megállapodásnak rendelkezéseket kell tartalmaznia Izlandnak és Norvégiának az e jegyzőkönyv végrehajtásából eredő bármely pénzügyi következményhez való hozzájárulásáról.

A Tanács egyhangú határozattal Izlanddal és Norvégiával külön megállapodást köt az egyrészről Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, másrészről Izland és Norvégia közötti azon jogok és kötelezettségek megállapításáról, amelyeket a schengeni vívmányok hatálya alá tartozó területeken ezekre az államokra alkalmazni kell.

7. cikk

A Tanács minősített többséggel elfogadja a Schengeni Titkárságnak a Tanács Főtitkárságába történő integrálására vonatkozó részletes szabályokat.

8. cikk

Az új tagállamoknak az Európai Unióba történő felvételére vonatkozó tárgyalások során a schengeni vívmányokat és az intézmények által az ezek hatálya alá tartozó területen hozott további intézkedéseket olyan vívmányoknak kell tekinteni, amelyeket a tagjelölt országoknak teljes egészében el kell fogadniuk.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

SCHENGENI VÍVMÁNYOK

1. A Benelux Gazdasági Unió, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között Schengenben 1985. június 14-én aláírt megállapodás a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről.

2. A Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség és a Holland Királyság között Schengenben 1990. június 19-én aláírt egyezmény a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, Schengenben 1985. június 14-én aláírt megállapodás végrehajtásáról, a kapcsolódó záróokmánnyal és közös nyilatkozatokkal.

3. Az Olaszországgal (Párizsban 1990. november 27-én), Spanyolországgal és Portugáliával (Bonnban 1991. június 25-én), Görögországgal (Madridban 1992. november 6-án), Ausztriával (Brüsszelben 1995. április 28-án), valamint Dániával, Finnországgal és Svédországgal (Luxemburgban 1996. december 19-én) aláírt, az 1985. évi megállapodáshoz és az 1990. évi végrehajtási egyezményhez való csatlakozásról szóló jegyzőkönyvek és megállapodások, a kapcsolódó záróokmányokkal és nyilatkozatokkal.

4. Az 1990. évi végrehajtási egyezmény által létrehozott Végrehajtási Bizottság által elfogadott határozatok és nyilatkozatok, valamint a Végrehajtó Bizottság által döntéshozatali jogkörrel felruházott szerveknek az egyezmény végrehajtására elfogadott intézkedései.

--------------------------------------------------

(3.) Jegyzőkönyv

az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikke egyes vonatkozásainak az Egyesült Királyságra és Írországra történő alkalmazásáról (1997.)

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy az Egyesült Királysággal és Írországgal kapcsolatos egyes kérdéseket rendezzenek,

TEKINTETTEL az Egyesült Királyság és Írország közötti különleges utazási szabályok többéves fennállására,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez, valamint az Európai Unióról szóló szerződéshez csatolnak:

1. cikk

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikkétől, azon szerződés vagy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezéseitől, az e szerződések alapján elfogadott intézkedésektől vagy a Közösség, illetve a Közösség és tagállamai által egy vagy több harmadik állammal kötött bármely nemzetközi megállapodástól függetlenül az Egyesült Királyság jogosult az Egyesült Királyságba belépni kívánó személyeket a többi tagállammal közös határain olyan ellenőrzéseknek alávetni, amelyeket szükségesnek tart a következő célból:

a) az Egyesült Királyságba való belépés jogának vizsgálata az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államoknak a közösségi jog által rájuk ruházott jogaikat gyakorló állampolgárainál és azok eltartott hozzátartozóinál, valamint más olyan államok állampolgárainál, akikre az Egyesült Királyságra nézve kötelező megállapodás alapján ruháztak ilyen jogokat; és

b) annak meghatározása, hogy más személyeknek engedélyt adjanak-e az Egyesült Királyságba történő belépésre.

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikke, illetve azon szerződés vagy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezései vagy az ezek alapján elfogadott intézkedések nem érintik az Egyesült Királyságnak azt a jogát, hogy ilyen ellenőrzéseket vezessen be vagy végezzen. Az ebben a cikkben az Egyesült Királyságra történő hivatkozások azokra a területekre is vonatkoznak, amelyek külkapcsolataiért az Egyesült Királyság felelős.

2. cikk

Az Egyesült Királyság és Írország egymás között továbbra is megállapíthatják a személyeknek a területeik ("a közös utazási terület") közötti mozgására vonatkozó szabályokat, miközben teljes mértékben tiszteletben tartják az e jegyzőkönyv 1. cikke első bekezdésének a) pontjában említett személyek jogait. Ennek megfelelően mindaddig, amíg egymás között ilyen szabályokat tartanak fenn, az e jegyzőkönyv 1. cikkének rendelkezései ugyanazokkal a feltételekkel alkalmazandók Írországra, mint az Egyesült Királyságra. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikke, illetve azon szerződés vagy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezései vagy az ezek alapján elfogadott intézkedések az ilyen szabályokat nem érintik.

3. cikk

A többi tagállam jogosult határain vagy a területükre való belépés bármely pontján ilyen ellenőrzéseknek alávetni az Egyesült Királyságból vagy bármely olyan területről, amelynek külkapcsolataiért az felelős, a területükre belépni kívánó személyeket — ugyanolyan célból, mint amelyet e jegyzőkönyv 1. cikke tartalmaz —, illetve az Írországból belépni kívánó személyeket addig, ameddig e jegyzőkönyv 1. cikke rendelkezéseinek hatálya Írországra is kiterjed.

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikke, illetve azon szerződés vagy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezései vagy az azok alapján elfogadott intézkedések nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy ilyen ellenőrzéseket vezessenek be vagy végezzenek.

--------------------------------------------------

(4.) Jegyzőkönyv

az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről (1997.)

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy az Egyesült Királysággal és Írországgal kapcsolatos egyes kérdéseket rendezzenek,

TEKINTETTEL az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikke egyes vonatkozásainak az Egyesült Királyságra és Írországra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvre,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Közösségeket létrehozó szerződéshez és az Európai Unióról szóló szerződéshez csatolnak:

1. cikk

A 3. cikkre is figyelemmel, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a minősített többséget a Tanács érintett tagjai súlyozott szavazatainak az Európai Közösséget létrehozó szerződés említett 205. cikkének (2) bekezdése szerinti arányával azonos arányban kell megállapítani. A Tanács azon határozataihoz, amelyeket egyhangúlag kell elfogadni, az Egyesült Királyság és Írország kormányainak képviselőit kivéve a Tanács tagjainak egyhangú szavazata szükséges.

2. cikk

Az 1. cikkből következően, valamint a 3., 4. és 6. cikkre is figyelemmel, az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének rendelkezései, az e cím alapján elfogadott intézkedések, az e cím alapján kötött nemzetközi megállapodások rendelkezései és a Bíróságnak az ilyen rendelkezést vagy intézkedést értelmező határozatai nem kötelezőek, illetve nem alkalmazhatóak az Egyesült Királyságra vagy Írországra; az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok ezeknek az országoknak a hatásköreit, jogait és kötelezettségeit semmilyen módon nem érintik. Az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok semmilyen módon nem érintik a közösségi vívmányokat, továbbá nem képezik részét a közösségi jognak annyiban, amennyiben ezeket az Egyesült Királyságra és Írországra kell alkalmazni.

3. cikk

(1) Az Egyesült Királyság vagy Írország valamely javaslatnak vagy kezdeményezésnek az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe alapján a Tanácshoz történt benyújtását követő három hónapon belül írásban bejelentheti a Tanács elnökének, hogy részt kíván venni egy ilyen javasolt intézkedés meghozatalában és alkalmazásában, amely értesítéssel egyben erre jogosulttá válik. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a minősített többséget a Tanács érintett tagjai súlyozott szavazatainak az Európai Közösséget létrehozó szerződés említett 205. cikkének (2) bekezdése szerinti arányával azonos arányban kell megállapítani.

A Tanácsnak azokhoz a határozataihoz, amelyeket egyhangúlag kell elfogadni, az ilyen bejelentést nem tévő tagot kivéve a Tanács tagjainak egyhangú szavazata szükséges. Az e bekezdés alapján elfogadott intézkedés valamennyi olyan tagállamra kötelező, amely annak elfogadásában részt vett.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett valamely intézkedést az Egyesült Királyság vagy Írország részvételével ésszerű időn belül nem lehet elfogadni, a Tanács az ilyen intézkedést az 1. cikknek megfelelően az Egyesült Királyság vagy Írország részvétele nélkül is elfogadhatja. Ebben az esetben a 2. cikket kell alkalmazni.

4. cikk

Azt követően, hogy a Tanács az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe alapján valamilyen intézkedést fogad el, az Egyesült Királyság vagy Írország bármikor bejelentheti a Tanácsnak és a Bizottságnak azon szándékát, hogy az intézkedést el kívánja fogadni. Ebben az esetben az Európai Közösséget létrehozó szerződés 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárást kell értelemszerűen alkalmazni.

5. cikk

Az a tagállam, amelyre nézve az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe szerint elfogadott valamely intézkedés nem kötelező, nem viseli az intézkedésnek az intézményeknél felmerülő igazgatási költségeken kívüli pénzügyi következményeit.

6. cikk

Ha az e jegyzőkönyvben említett esetekben a Tanács által az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe alapján elfogadott valamely intézkedés kötelező az Egyesült Királyságra vagy Írországra, ennek a szerződésnek a megfelelő rendelkezéseit, így a 68. cikket is, alkalmazni kell az érintett államra az adott intézkedéssel kapcsolatban.

7. cikk

A 3. és 4. cikk nem érinti a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyvet.

8. cikk

Írország írásban bejelentheti a Tanács elnökének, hogy nem kíván tovább e jegyzőkönyv rendelkezéseinek hatálya alá tartozni. Ebben az esetben Írországra az általános szerződéses rendelkezések alkalmazandók.

--------------------------------------------------

(5.) Jegyzőkönyv

Dánia helyzetéről (1997.)

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

EMLÉKEZTETVE az 1992. december 12-én, Edinburghban az Európai Tanács keretében ülésező állam-, illetve kormányfőknek a Dánia által az Európai Unióról szóló szerződéssel kapcsolatban felvetett egyes problémákra vonatkozó határozatára,

TUDOMÁSUL VÉVE Dániának az állampolgárságra, a gazdasági és monetáris unióra, a védelmi politikára, valamint a bel- és igazságügyre vonatkozóan az edinburghi határozatban rögzített álláspontját,

SZEM ELŐTT TARTVA a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 3. cikkét,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez, valamint az Európai Unióról szóló szerződéshez csatolnak:

I. RÉSZ

1. cikk

Dánia nem vesz részt az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a minősített többséget a Tanács érintett tagjai súlyozott szavazatainak az Európai Közösséget létrehozó szerződés említett 205. cikkének (2) bekezdése szerinti arányával azonos arányban kell megállapítani. A Tanácsnak azokhoz a határozataihoz, amelyeket egyhangúlag kell elfogadni, Dánia Kormányának képviselőit kivéve a Tanács tagjainak egyhangú szavazata szükséges.

2. cikk

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének rendelkezései, az e cím alapján elfogadott intézkedések, a Közösség által az e cím alapján kötött nemzetközi megállapodások rendelkezései és a Bíróságnak az ilyen rendelkezést vagy intézkedést értelmező határozatai nem kötelezőek, illetve nem alkalmazhatóak Dániára; az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok Dánia hatásköreit, jogait és kötelezettségeit semmilyen módon nem érintik. Az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok semmilyen módon nem érintik a közösségi vívmányokat, továbbá nem képezik részét a közösségi jognak annyiban, amennyiben ezeket Dániára kell alkalmazni.

3. cikk

Dánia nem viseli az 1. cikkben említett intézkedéseknek az intézményeknél felmerülő igazgatási költségeken kívüli pénzügyi következményeit.

4. cikk

Az 1., 2. és 3. cikk nem alkalmazható az azon harmadik országokat meghatározó intézkedésekre, amelyek állampolgárainak a tagállamok külső határainak átlépésekor vízummal kell rendelkezniük, illetve azokra az intézkedésekre, amelyek az egységes vízumformátumra vonatkoznak.

5. cikk

(1) A Tanácsnak az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének rendelkezései szerint a schengeni vívmányok kiegészítésére irányuló javaslatról vagy kezdeményezésről hozott határozatát követő hat hónapon belül Dánia dönt arról, hogy nemzeti jogában végrehajtja-e ezt a határozatot. Ha úgy dönt, hogy végrehajtja, a határozat nemzetközi jogi kötelezettséget hoz létre Dánia és a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 1. cikkében említett tagállamok között, valamint Dánia és Írország vagy az Egyesült Királyság között, amennyiben ezek a tagállamok részt vesznek az együttműködés kérdéses területeiben.

(2) Ha Dánia úgy dönt, hogy nem hajtja végre a Tanács (1) bekezdés szerinti határozatát, a Schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 1. cikkében említett tagállamok megvizsgálják, hogy milyen megfelelő intézkedéseket hozzanak.

II. RÉSZ

6. cikk

A Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkének (1) bekezdése, valamint 17. cikke területén elfogadott intézkedések vonatkozásában Dánia nem vesz részt az Unió olyan határozatainak és intézkedéseinek kidolgozásában és végrehajtásában, amelyeknek védelmi vonatkozásai vannak, de nem akadályozza a tagállamok közötti szorosabb együttműködés kialakítását ezen a területen. Ezért Dánia nem vesz részt ezek elfogadásában. Dánia nem köteles hozzájárulni az ilyen intézkedésekből eredő műveleti költségek finanszírozásához.

III. RÉSZ

7. cikk

Dánia alkotmányos követelményeivel összhangban bármikor tájékoztathatja a többi tagállamot, hogy a továbbiakban részben vagy egészben nem kíván élni az e jegyzőkönyvben foglaltakkal. Ebben az esetben Dánia teljes egészében alkalmazni fogja az Európai Unió keretében meghozott akkor hatályban lévő valamennyi intézkedést.

--------------------------------------------------

(6.) Jegyzőkönyv

a Bíróság alapokmányáról (2001.)

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 245. cikkében, illetve az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 160. cikkében előírtaknak megfelelően megállapítsák a Bíróság alapokmányát,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolnak:

1. cikk

A Bíróság az Európai Unióról szóló szerződés (EU-Szerződés), az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EK-Szerződés), az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (EAK-Szerződés) és ezen alapokmány rendelkezéseinek megfelelően alakul meg és működik.

I. CÍM

BÍRÁK ÉS FŐTANÁCSNOKOK

2. cikk

Működésének megkezdése előtt minden bíró nyilvános ülésen esküt tesz arra, hogy feladatait pártatlanul és lelkiismeretesen látja el, és megőrzi a Bíróság tanácskozásainak titkosságát.

3. cikk

A bírákat mentesség illeti meg mindenfajta bírósági eljárás alól. Hivatali idejük lejárta után továbbra is megilleti őket a mentelmi jog hivatali minőségükben végzett cselekményeik vonatkozásában, beleértve szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is.

A Bíróság a mentelmi jogot teljes ülésben eljárva felfüggesztheti.

Ha a bíró mentelmi jogát felfüggesztették és ellene büntetőeljárást indítottak, az ügyet valamennyi tagállamban csak a legfelsőbb szintű nemzeti bíróságok tagjaival szemben eljárásra jogosult bíróság tárgyalhatja.

Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 12–15. és 18. cikkét alkalmazni kell a Bíróság bíráira, főtanácsnokaira, hivatalvezetőjére, valamint segédelőadóira; ez a rendelkezés a bírák bírósági eljárások alóli mentességére vonatkozóan az előző bekezdésekben meghatározott rendelkezéseket nem érinti.

4. cikk

A bírák semmilyen politikai vagy közigazgatási hivatalt nem tölthetnek be.

A bírák semmilyen egyéb — akár kereső, akár ingyenesen végzett — foglalkozást nem folytathatnak, kivéve ha ez alól a Tanács kivételesen mentesítést ad.

Hivatalba lépésükkor a bírák ünnepélyesen kötelezettséget vállalnak arra, hogy hivatali idejük alatt és annak lejárta után is tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeiket, így különösen azt, hogy megbízatásuk megszűnését követően feddhetetlenül és tartózkodóan járnak el egyes kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatban.

Az e tekintetben felmerülő bármilyen kétség esetén a Bíróság dönt.

5. cikk

A bírói megbízatás — a megbízatás lejártától vagy az elhalálozástól eltekintve — lemondással szűnik meg.

Lemondás esetén a bíró lemondólevelét a Bíróság elnökéhez kell címezni azzal, hogy azt továbbítsa a Tanács elnökének. Ez utóbbi értesítéssel a tisztség megüresedik.

A 6. cikk alkalmazásának eseteit kivéve, a bíró a hivatalát utódja hivatalba lépéséig tölti be.

6. cikk

A bírót csak akkor lehet hivatalából elmozdítani, illetve nyugdíjjogosultságától vagy az ezt helyettesítő egyéb juttatáshoz való jogosultságától megfosztani, ha a Bíróság bíráinak és főtanácsnokainak egyhangú megítélése szerint már nem felel meg a megkívánt feltételeknek, vagy nem tesz eleget a hivatalából eredő kötelezettségeknek. Az ilyen határozatok meghozatalában az érintett bíró nem vehet részt.

A Bíróság hivatalvezetője a Bíróság határozatát közli az Európai Parlament és a Bizottság elnökével és arról értesíti a Tanács elnökét.

A bírót hivatalából elmozdító határozat esetében a tisztség ez utóbbi értesítéssel üresedik meg.

7. cikk

Azt a bírót, aki a Bíróság olyan tagjának a helyére lép, akinek hivatali ideje még nem járt le, elődjének fennmaradó hivatali idejére kell kinevezni.

8. cikk

A 2–7. cikk rendelkezéseit a főtanácsnokokra is alkalmazni kell.

II. CÍM

SZERVEZET

9. cikk [1]

A bírói kar részleges megújítása, amelyre háromévente kerül sor, felváltva tizenhárom, illetve tizenkét bírót érint.

A főtanácsnoki kar részleges megújítása, amelyre háromévente kerül sor, minden egyes alkalommal négy főtanácsnokot érint.

10. cikk

A hivatalvezető a Bíróság előtt esküt tesz arra, hogy feladatait pártatlanul és lelkiismeretesen látja el, és megőrzi a Bíróság tanácskozásainak titkosságát.

11. cikk

A Bíróság a hivatalvezető akadályoztatása esetére gondoskodik annak helyettesítéséről.

12. cikk

A Bíróság működésének biztosítása érdekében a Bíróság mellett tisztviselők és egyéb alkalmazottak dolgoznak. Ezek a személyek az elnök felügyelete alatt a hivatalvezetőnek tartoznak felelősséggel.

13. cikk

A Bíróság javaslata alapján a Tanács egyhangúlag segédelőadók kinevezéséről rendelkezhet, és megállapíthatja a tevékenységükre irányadó szabályokat. A segédelőadók az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint megbízhatók a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyek előkészítő vizsgálataiban való részvétellel és az előadó bíróval való együttműködéssel.

A segédelőadókat olyan személyek közül választják, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik rendelkeznek a szükséges jogi képesítésekkel; a segédelőadókat a Tanács nevezi ki. A segédelőadók a Bíróság előtt esküt tesznek arra, hogy feladataikat pártatlanul és lelkiismeretesen látják el, és megőrzik a Bíróság tanácskozásainak titkosságát.

14. cikk

A bíráknak, a főtanácsnokoknak és a hivatalvezetőnek a Bíróság székhelyén kell lakniuk.

15. cikk

A Bíróság folyamatosan működik. A törvénykezési szünet időtartamát, feladatainak kellő figyelembevételével, a Bíróság határozza meg.

16. cikk

A Bíróság három, illetve öt bíróból álló tanácsokat hoz létre. A tanácsok elnökét a bírák maguk közül választják meg. Az öt bíróból álló tanácsok elnökeit három évre választják. Az elnök egy alkalommal újraválasztható.

A nagytanács tizenhárom bíróból áll. Az elnöki tisztet a Bíróság elnöke tölti be. Az öttagú bírói tanácsok elnökei és az eljárási szabályzatban meghatározott feltételek szerint kinevezett más bírák szintén tagjai a nagytanácsnak.

A Bíróság nagytanácsa akkor jár el, ha az eljárásban félként részt vevő tagállam vagy közösségi intézmény azt kéri.

A Bíróság teljes ülésben jár el az EK-Szerződés 195. cikkének (2) bekezdése, 213. cikkének (2) bekezdése, 216. cikke vagy 247. cikkének (7) bekezdése, illetve az EAK-Szerződés 107d. cikkének (2) bekezdése, 126. cikkének (2) bekezdése, 129. cikke vagy 160b. cikkének (7) bekezdése alapján elé terjesztett ügyekben.

Ezen túlmenően, ha Bíróság úgy ítéli meg, hogy az előtte folyó ügy kivételes jelentőséggel bír, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozhat, hogy az ügyet a teljes ülés elé utalja.

17. cikk

A Bíróság határozatai csak akkor érvényesek, ha a tanácskozásokon a bírák páratlan számban vesznek részt.

A három vagy öt bíróból álló tanácsok határozatai csak akkor érvényesek, ha azok meghozatalában három bíró vett részt.

A nagytanács határozatai csak akkor érvényesek, ha kilenc tag jelen van.

A teljes ülés határozatai csak akkor érvényesek, ha tizenöt tag jelen van.

Egy tanács valamely bírájának akadályoztatása esetén az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint egy másik tanács bírája kérhető fel a tanácsban való részvételre.

18. cikk

A bírák vagy főtanácsnokok nem vehetnek részt olyan ügy elbírálásában, amelyben előzőleg valamelyik fél érdekében meghatalmazottként vagy tanácsadóként vettek részt, illetve ügyvédként jártak el, vagy amelyben előzőleg bíróság, vizsgálóbizottság tagjaként vagy bármilyen más minőségben állást kellett foglalniuk.

Ha egy bíró vagy főtanácsnok valamilyen különleges ok folytán úgy ítéli meg, hogy egy meghatározott ügyben az ítélethozatalban vagy az ügy kivizsgálásában nem vehet részt, erről tájékoztatja az elnököt. Ha valamilyen különleges ok folytán az elnök úgy ítéli meg, hogy valamely bíró vagy főtanácsnok egy meghatározott ügy tárgyalásában nem vehet részt, illetve indítványait nem adhatja elő, erre felhívja az érintett figyelmét.

Az e cikk alkalmazásával kapcsolatban felmerülő minden nehézség esetén a Bíróság dönt.

A felek nem kérelmezhetik a Bíróság vagy valamely tanácsa összetételének megváltoztatását sem a bíró állampolgársága alapján, sem arra való hivatkozással, hogy a Bíróságban vagy a tanácsban nincs az állampolgárságuknak megfelelő bíró.

III. CÍM

ELJÁRÁS

19. cikk

A tagállamokat és a közösségi intézményeket a Bíróság előtt esetenként kinevezett meghatalmazott képviseli; a meghatalmazottat tanácsadó vagy ügyvéd segítheti.

Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes azon államok, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóság ugyanilyen módon képviseltetik magukat.

A többi felet ügyvédnek kell képviselnie.

A felet a Bíróság előtt csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult.

E meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek a Bíróság előtti eljárás folyamán az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően rendelkeznek azokkal a jogokkal és biztosítékokkal, amelyek feladataik független ellátásához szükségesek.

A Bíróság az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint az előtte megjelenő tanácsadókkal és ügyvédekkel szemben a rendszerint a bíróságoknak biztosított jogokkal rendelkezik.

Azok az egyetemi vagy főiskolai oktatók, akik olyan tagállam állampolgárai, amelynek joga lehetővé teszi számukra, hogy bíróság előtt eljárjanak, a Bíróság előtt ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint amelyeket e cikk az ügyvédeknek biztosít.

20. cikk

A Bíróság előtti eljárás két részből, egy írásbeli és egy szóbeli részből áll.

Az írásbeli eljárás a keresetleveleknek, az előkészítő iratoknak, az ellenkérelmeknek, az észrevételeknek és az esetleges válaszoknak, valamint az ezek alátámasztásául szolgáló minden iratnak és okiratnak vagy ezek hitelesített másolatainak közlése a felekkel és a Közösségek azon intézményeivel, amelyeknek határozatai a jogvita tárgyát képezik.

Ezeket a közléseket az eljárási szabályzatban megállapított rendben és határidőn belül a hivatalvezető teszi meg.

A szóbeli eljárás az előadó bíró által benyújtott jelentés felolvasása, a meghatalmazottaknak, tanácsadóknak és ügyvédeknek, továbbá a főtanácsnok indítványainak a meghallgatása a Bíróság részéről, valamint az esetleges tanúk és szakértők ki-, illetve meghallgatása.

Ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügy semmilyen új jogkérdést nem vet fel, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozhat, hogy az ügyben a főtanácsnok indítványa nélkül dönt.

21. cikk

A Bíróság előtt a keresetet a hivatalvezetőnek címzett keresetlevéllel kell megindítani. A keresetlevélnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakcímét, az aláíró perbeli állását, annak a félnek vagy feleknek a nevét, aki vagy akik ellen a keresetet benyújtották, a jogvita tárgyát, a Bíróság döntésére irányuló kérelmet és azoknak a jogalapoknak a rövid összefoglalását, amelyekre a kérelmet alapozzák.

A keresetlevélhez adott esetben csatolni kell azt a jogi aktust, amelynek megsemmisítését a Bíróságtól kérik, vagy — az EK-Szerződés 232. cikkében, illetve az EAK-Szerződés 148. cikkében említett körülmények fennállta esetén — egy arra az időpontra vonatkozó okirati bizonyítékot, amikor az intézményt a hivatkozott cikkek értelmében felkérték, hogy járjon el. Ha ezeket az okmányokat nem csatolták a keresetlevélhez, a hivatalvezető felkéri az érintett felet arra, hogy azokat ésszerű határidőn belül nyújtsa be, de a fél jogai akkor sem évülnek el, ha ezeket az okmányokat az eljárás megindítására nyitva álló határidő letelte után nyújtja be.

22. cikk

Az EAK-Szerződés 18. cikke szerinti ügyekben a hivatalvezetőnek címzett írásbeli jogorvoslati kérelemmel lehet a Bírósághoz a fordulni. A kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakcímét, az aláíró perbeli állását, a megtámadott határozat megjelölését, az ellenérdekű felek megnevezését, a jogvita tárgyát, a Bíróság döntésére irányuló kérelmet és azoknak a jogalapoknak a rövid összefoglalását, amelyekre a kérelmet alapozzák.

A kérelemhez csatolni kell a Választottbírósági Bizottság megtámadott határozatának hitelesített másolatát.

Amennyiben a Bíróság a jogorvoslati kérelmet elutasítja, a Választottbírósági Bizottság határozata jogerőre emelkedik.

Ha a Bíróság a Választottbírósági Bizottság határozatát megsemmisíti, a Választottbírósági Bizottság előtti eljárás, adott esetben az eljárásban részt vevő felek valamelyikének kezdeményezésére újra lefolytatható. A Bíróság jogkérdésben hozott döntései a Választottbírósági Bizottságra nézve kötelezőek.

23. cikk

Az EU-Szerződés 35. cikkének (1) bekezdésében, az EK-Szerződés 234. cikkében, illetve az EAK-Szerződés 150. cikkében említett esetekben egy tagállam bíróságának az eljárás felfüggesztéséről és az ügynek a Bíróság elé utalásáról szóló határozatát az érintett bíróság közli a Bírósággal. Ezt a határozatot azután a Bíróság hivatalvezetője továbbítja a feleknek, a tagállamoknak és a Bizottságnak, továbbá a Tanácsnak vagy az Európai Központi Banknak, ha e két intézmény valamelyike hozta azt a jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi, illetve az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, ha e két intézmény közösen hozta meg azt a jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi.

E határozat közlésétől számított két hónapon belül a feleknek, a tagállamoknak, a Bizottságnak, továbbá adott esetben az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Központi Banknak jogában áll a Bírósághoz beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani.

Az EK-Szerződés 234. cikkében említett esetekben a tagállam bíróságának határozatát a Bíróság hivatalvezetője ezenkívül továbbítja az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás azon részes államainak, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóságnak, amelyek a közléstől számított két hónapon belül beadványokat és írásbeli észrevételeket nyújthatnak be a Bírósághoz, amennyiben a határozat a megállapodás alkalmazási területeinek valamelyikét érinti.

Amennyiben a Tanács és egy vagy több harmadik állam között megkötött, valamely meghatározott tárgyra vonatkozó megállapodás úgy rendelkezik, hogy ezeknek az államoknak jogában áll beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani, ha valamely tagállam bírósága egy olyan kérdést utal a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra, amely a megállapodás hatálya alá tartozik, a tagállami bíróságnak az ilyen kérdés Bíróság elé utalásáról szóló határozatát az érintett harmadik állam részére szintén továbbítani kell. E határozat közlésétől számított két hónapon belül ezeknek az államoknak jogában áll a Bírósághoz beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani.

24. cikk

A Bíróság felkérheti a feleket, hogy nyújtsanak be minden olyan okiratot, és adjanak meg minden olyan tájékoztatást, amelyet a Bíróság szükségesnek tart. Elutasítás esetén a Bíróság alakszerű feljegyzést készít.

A Bíróság az eljárásban félként részt nem vevő tagállamokat és intézményeket is felkérheti, hogy adjanak meg minden olyan tájékoztatást, amelyet a Bíróság az eljáráshoz szükségesnek tart.

25. cikk

A Bíróság bármely általa választott személyt, testületet, hatóságot, bizottságot vagy egyéb szervezetet bármikor szakértői vélemény elkészítésével bízhat meg.

26. cikk

A tanúkat az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint lehet kihallgatni.

27. cikk

A Bíróság az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint a megjelenést elmulasztó tanúkkal szemben a rendszerint a bíróságoknak biztosított jogokkal rendelkezik, és pénzbírságot szabhat ki.

28. cikk

A tanúkat és a szakértőket az eljárási szabályzatban megállapított formában tett eskü alatt, illetve a tanú vagy szakértő országának jogában meghatározott módon kell kihallgatni, illetve meghallgatni.

29. cikk

A Bíróság elrendelheti, hogy valamely tanút vagy szakértőt a lakóhelye szerinti bíróság hallgasson ki.

A végzést végrehajtás céljából az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően meg kell küldeni az illetékes bíróságnak. A megkeresés alapján elkészített iratokat ugyanezen feltételek szerint vissza kell küldeni a Bíróságnak.

A költségeket a Bíróság viseli, de azokat adott esetben a felekre háríthatja.

30. cikk

Ha a tanú hamis vallomást tesz vagy a szakértő hamis szakvéleményt ad, a tagállam ezt ugyanúgy ítéli meg, mintha ezt a bűncselekményt valamely polgári ügyekben hatáskörrel rendelkező bírósága előtt követték volna el. A Bíróság feljelentése alapján az elkövetőt az érintett tagállam a hatáskörrel rendelkező bírósága elé állítja.

31. cikk

Ha a Bíróság hivatalból vagy a felek kérelmére nyomós okból másként nem határoz, a Bíróság tárgyalásai nyilvánosak.

32. cikk

A tárgyalásokon a Bíróság kihallgathatja a tanúkat, illetve meghallgathatja a szakértőket és magukat a feleket. Ez utóbbiak azonban csak képviselőik útján szólalhatnak fel a Bíróságon.

33. cikk

Minden tárgyalásról jegyzőkönyv készül, amelyet az elnök és a hivatalvezető ír alá.

34. cikk

Az ügyek tárgyalásának sorrendjét az elnök határozza meg.

35. cikk

A Bíróság tanácskozásai titkosak, és azok titkosságát később is meg kell őrizni.

36. cikk

Az ítéleteket indokolni kell. Az ítéleteknek tartalmazniuk kell azoknak a bíráknak a nevét, akik a határozathozatalban részt vettek.

37. cikk

Az ítéleteket az elnök és a hivatalvezető írják alá. Az ítéleteket nyilvános ülésen fel kell olvasni.

38. cikk

A költségekről a Bíróság határoz.

39. cikk

A Bíróság elnöke határozhat — az ebben az alapokmányban foglalt egyes szabályoktól a szükséges mértékig eltérő és az eljárási szabályzatban megállapított gyorsított eljárással — a végrehajtásnak az EK-Szerződés 242. cikkében, illetve az EAK-Szerződés 157. cikkében előírtak szerinti felfüggesztésére irányuló kérelmekről vagy az ideiglenes intézkedéseknek az EK-Szerződés 243. cikke, illetve az EAK-Szerződés 158. cikke szerinti elrendelésére irányuló kérelmekről, továbbá a végrehajtásnak az EK-Szerződés 256. cikkének negyedik bekezdése, illetve az EAK-Szerződés 164. cikkének harmadik bekezdése szerinti felfüggesztésére irányuló kérelmekről.

Az elnököt akadályoztatása esetén az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint egy másik bíró helyettesíti.

Az elnök vagy az őt helyettesítő bíró végzése ideiglenes, és semmiben nem befolyásolja előre a Bíróságnak az ügy érdemére vonatkozó határozatát.

40. cikk

A tagállamok és Közösségek intézményei a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba beavatkozhatnak.

Ugyanez a jog minden olyan egyéb személyt is megillet, aki valószínűsíti, hogy a Bíróság elé vitt jogvita kimeneteléhez jogos érdeke fűződik, kivéve a tagállamok közötti, a Közösségek intézményei közötti, illetve a tagállamok és a Közösségek intézményei közötti jogvitákat.

A második bekezdés sérelme nélkül az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás azon részes államai, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóság beavatkozhatnak a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokba, amennyiben azok e megállapodás alkalmazási területeinek egyikét érintik.

A beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak.

41. cikk

Ha a szabályszerűen idézett alperes nem nyújtja be írásbeli védekezését, ellene elmarasztaló ítéletet kell hozni. Az ilyen mulasztási ítélet ellen az annak közlésétől számított egy hónapon belül ellentmondással lehet élni. Ha a Bíróság másként nem határoz, az ellentmondás nem jár a mulasztási ítélet végrehajtásának felfüggesztésével.

42. cikk

A tagállamok, a Közösségek intézményei és minden egyéb természetes vagy jogi személy az eljárási szabályzatban meghatározandó esetekben és feltételekkel harmadik félként megtámadhatják a meghallgatásuk nélkül meghozott ítéleteket, ha azok jogaikat sértik.

43. cikk

Ha egy ítélet értelme vagy hatálya kétséges, bármelyik fél vagy a Közösségek bármelyik intézménye kérelmére a Bíróság azt értelmezi, ha érdekeltségüket valószínűsítik.

44. cikk

Perújítási kérelemmel csak akkor lehet a Bírósághoz fordulni, ha olyan döntő jelentőségű tény merül fel, amely az ítélet meghozatalát megelőzően a Bíróság és a perújítást kérő fél előtt ismeretlen volt.

A perújítási eljárás a Bíróságnak az új tény fennállása miatt a perújítást megengedő határozatával veszi kezdetét, amelyben a Bíróság elismeri, hogy az új tény természete miatt az ügyben perújításnak van helye, és a kérelmet ezen az alapon elfogadhatónak nyilvánítja.

Perújítási kérelmet az ítélet meghozatalától számított 10 év után nem lehet benyújtani.

45. cikk

A távolságra tekintettel biztosított külön eljárási határidőket az eljárási szabályzat határozza meg.

A határidők elmulasztása nem jár jogvesztéssel, ha az érintett fél előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállását igazolja.

46. cikk

A szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben a Közösségek elleni eljárás megindításának joga az erre okot adó esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el. Az elévülés megszakad, ha a Bírósághoz keresetet nyújtottak be, vagy ha a károsult fél az eljárás megindítása előtt követelésével a Közösségek megfelelő intézményéhez fordult. Ez utóbbi esetben az eljárást az EK-Szerződés 230. cikkében, illetve az EAK-Szerződés 146. cikkében előírt két hónapos határidőn belül kell megindítani; adott esetben az EK-Szerződés 232. cikke második bekezdésének, illetve az EAK-Szerződés 148. cikke második bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

IV. CÍM

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

47. cikk

Ezen alapokmány 2–8., 14. és 15. cikkét, 17. cikkének első, második, negyedik és ötödik bekezdését, valamint 18. cikkét az Elsőfokú Bíróságra és annak tagjaira is alkalmazni kell. A 2. cikkben említett esküt a Bíróság előtt kell letenni, a 3., 4. és 6. cikkben említett határozatokat pedig a Bíróság az Elsőfokú Bírósággal folytatott konzultációt követően fogadja el.

A 3. cikk negyedik bekezdését, valamint a 10., 11. és 14. cikket az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetőjére is megfelelően alkalmazni kell.

48. cikk [2]

Az Elsőfokú Bíróság huszonöt bíróból áll.

49. cikk

Az Elsőfokú Bíróság tagjait fel lehet kérni főtanácsnoki feladatok ellátására.

A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő az Elsőfokú Bíróság előtt folyó meghatározott ügyekre vonatkozóan annak érdekében, hogy segítse az Elsőfokú Bíróságot feladatának ellátásában.

Az ilyen ügyek kiválasztásának szempontjait, valamint a főtanácsnok kijelölésére vonatkozó szabályokat az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata állapítja meg.

Az a tag, akit egy ügyben a főtanácsnoki feladatok ellátására kértek fel, az ügy elbírálásában nem vehet részt.

50. cikk

Az Elsőfokú Bíróság három, illetve öt bíróból álló tanácsokban ülésezik. A tanácsok elnökét a bírák maguk közül választják meg. Az öt bíróból álló tanácsok elnökeit három évre választják. Az elnök egy alkalommal újraválasztható.

A tanácsok összetételére és az ügyeknek a tanácsokra történő kiosztására irányadó szabályokat az eljárási szabályzat tartalmazza. Az eljárási szabályzatban meghatározott bizonyos esetekben az Elsőfokú Bíróság teljes ülésben, illetve egyesbíróként is eljárhat.

Az eljárási szabályzat úgy is rendelkezhet, hogy az Elsőfokú Bíróság, az ott meghatározott ügyekben és feltételekkel, nagytanácsban jár el.

51. cikk

Az EK-Szerződés 225. cikkének (1) bekezdésében, illetve az EAK-Szerződés 140a. cikkének (1) bekezdésében foglaltaktól eltérve, továbbra is a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az EK-Szerződés 230. és 232. cikkében, illetve az EAK-Szerződés 146. és 148. cikkében említett azon keresetek elbírálására, amelyeket a tagállamok valamelyike nyújt be:

a) az Európai Parlament vagy a Tanács, illetve – amennyiben közösen járnak el – mindkettőjük valamely jogi aktusa, illetve mulasztása miatt, kivéve:

- a Tanács által az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdés alapján elfogadott határozatokat,

- a Tanács által az EK-Szerződés 133. cikke értelmében a kereskedelem védelmére vonatkozó valamely tanácsi rendelet alapján elfogadott jogi aktusokat,

- azokat a jogi aktusokat, amelyek révén a Tanács az EK-Szerződés 202. cikkének harmadik francia bekezdésével összhangban a végrehajtási hatáskört maga gyakorolja;

b) a Bizottságnak az EK-Szerződés 11a. cikke szerinti valamely jogi aktusa, illetve mulasztása miatt.

Szintén a Bíróság hatáskörébe tartozik azoknak az ugyanezen cikkeken alapuló kereseteknek az elbírálása, amelyeket a Közösségek intézményei vagy az Európai Központi Bank nyújt be az Európai Parlament vagy a Tanács, illetve – amennyiben közösen járnak el – mindkettőjük vagy pedig a Bizottság valamely jogi aktusa, illetve mulasztása miatt, továbbá amelyeket a Közösségek valamely intézménye nyújt be az Európai Központi Bank valamely jogi aktusa, illetve mulasztása miatt.

52. cikk

A Bíróság elnöke és az Elsőfokú Bíróság elnöke közös megegyezéssel meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek szerint a Bíróság tisztviselői és egyéb alkalmazottai az Elsőfokú Bíróság számára — működésének biztosítása érdekében — szolgálatot teljesítenek. Bizonyos tisztviselők és egyéb alkalmazottak az Elsőfokú Bíróság elnökének felügyelete alatt az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetőjének tartoznak felelősséggel.

53. cikk

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásra ezen alapokmány III. címe az irányadó.

Az eljárás további és részletes szabályait szükség szerint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata határozza meg. A szellemi tulajdon terén felmerülő jogviták sajátosságainak figyelembe vétele érdekében az eljárási szabályzat eltérhet a 40. cikk negyedik bekezdésétől és a 41. cikktől.

A 20. cikk negyedik bekezdésétől eltérően indokolással ellátott indítványait a főtanácsnok írásban is megteheti.

54. cikk

Ha valamely, az Elsőfokú Bírósághoz intézett keresetlevelet vagy egyéb beadványt tévesen a Bíróság hivatalvezetőjéhez nyújtanak be, a hivatalvezető azt haladéktalanul továbbítja az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetőjének; hasonlóképpen, ha egy, a Bírósághoz intézett keresetlevelet vagy egyéb beadványt tévesen az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetőjének nyújtanak be, a hivatalvezető azt haladéktalanul továbbítja a Bíróság hivatalvezetőjének.

Ha az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy nincs hatásköre valamely olyan ügy megtárgyalására és eldöntésére, amely a Bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyet átteszi a Bírósághoz; hasonlóképpen, ha a Bíróság megállapítja, hogy egy ügy az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozik, ezt az ügyet átteszi az Elsőfokú Bírósághoz, amely ezt követően az ügyben hatáskörének hiányát nem állapíthatja meg.

Ha a Bírósághoz és az Elsőfokú Bírósághoz olyan ügyekben fordultak, amelyeknek ugyanaz a tárgya, amelyekben ugyanaz az értelmezési kérdés merül fel vagy ugyanannak a jogi aktusnak az érvényességét vitatják, az Elsőfokú Bíróság az előtte folyó eljárást a felek meghallgatását követően a Bíróság ítéletéig felfüggesztheti, vagy – az EK-Szerződés 230. cikke, illetve az EAK-Szerződés 146. cikke alapján benyújtott keresetek esetén – hatáskörét átengedheti e keresetekre nézve annak érdekében, hogy ezekről a Bíróság dönthessen. Ugyanilyen feltételekkel a Bíróság is határozhat úgy, hogy az előtte folyó eljárást felfüggeszti; ebben az esetben az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás folytatódik.

Ha keresetével valamely tagállam és egy intézmény ugyanazon jogi aktust támadja meg, az Elsőfokú Bíróság köteles hatáskörét átengedni e keresetekre nézve annak érdekében, hogy ezekről a Bíróság dönthessen.

55. cikk

Az Elsőfokú Bíróság eljárást befejező határozatait, az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapozott kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozatokat az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetője közli a felekkel, valamennyi tagállammal és a Közösségek intézményeivel akkor is, ha azok az Elsőfokú Bíróság előtt folyó eljárásba nem avatkoztak be.

56. cikk

Az Elsőfokú Bíróság eljárást befejező határozata ellen és annak az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapozott kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozata ellen a Bírósághoz a megtámadott határozat közlésétől számított két hónapon belül fellebbezést lehet benyújtani.

Ilyen fellebbezéssel bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították. A tagállamokon és a Közösségek intézményein kívüli beavatkozók csak akkor nyújthatnak be fellebbezést, ha őket az Elsőfokú Bíróság határozata közvetlenül érinti.

A Közösségek és az alkalmazottaik közötti jogvitákra vonatkozó perek esetét kivéve fellebbezést nyújthatnak be azok a tagállamok és közösségi intézmények is, amelyek az Elsőfokú Bíróság előtt folyó perbe nem avatkoztak be. Ilyen esetekben ezeknek a tagállamoknak és intézményeknek a helyzete az első fokon beavatkozó tagállamok vagy intézmények helyzetével azonos.

57. cikk

Minden olyan személy, akinek a beavatkozási kérelmét az Elsőfokú Bíróság elutasította, a kérelmet elutasító határozat közlésétől számított két héten belül fellebbezést nyújthat be a Bírósághoz.

Az eljárásban részt vevő felek az Elsőfokú Bíróságnak az EK-Szerződés 242., 243. cikke vagy 256. cikkének negyedik bekezdése, illetve az EAK-Szerződés 157., 158. cikke vagy 164. cikkének harmadik bekezdése alapján hozott határozatai ellen a határozat velük való közlésétől számított két hónapon belül élhetnek fellebbezéssel.

Az e cikk első két bekezdésében említett fellebbezésről a 39. cikkében említett eljárás szerint kell határozni.

58. cikk

A Bírósághoz benyújtott fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. A fellebbezésben csak az Elsőfokú Bíróság hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló eljárási szabálytalanságra, valamint a közösségi jognak az Elsőfokú Bíróság általi megsértésére lehet hivatkozni.

A fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag a költségek összegére vagy arra, hogy a költségek viselésére melyik felet kötelezték.

59. cikk

Ha az Elsőfokú Bíróság valamely határozata ellen fellebbezést nyújtottak be, a Bíróság előtti eljárás írásbeli és szóbeli részből áll. Az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően a Bíróság a főtanácsnok és a felek meghallgatását követően szóbeli eljárás nélkül is határozhat.

60. cikk

Az EK-Szerződés 242. és 243. cikkének, illetve az EAK-Szerződés 157. és 158. cikkének sérelme nélkül a fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya.

Az EK-Szerződés 244. cikkétől, illetve az EAK-Szerződés 159. cikkétől eltérve, az Elsőfokú Bíróság valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak az ezen alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett határidő lejártának napjától vagy — ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be — a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba, ami ugyanakkor nem érinti a félnek azt a jogát, hogy az EK-Szerződés 242. és 243. cikke, illetve az EAK-Szerződés 157. és 158. cikke alapján a semmissé nyilvánított rendelet hatályának felfüggesztése vagy bármilyen egyéb ideiglenes intézkedés elrendelése érdekében a Bírósághoz forduljon.

61. cikk

Ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság az Elsőfokú Bíróság határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja az Elsőfokú Bírósághoz.

Egy ügynek az Elsőfokú Bírósághoz való visszautalása esetén az Elsőfokú Bíróságot jogkérdésekben köti a Bíróság határozata.

Ha az Elsőfokú Bíróság előtt folyó perbe be nem avatkozó tagállam vagy közösségi intézmény által benyújtott fellebbezés megalapozott, a Bíróság — ha szükségesnek tartja — megállapíthatja, hogy az Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezett határozatának mely joghatásait kell végérvényesnek tekinteni az eljárásban részt vevő felekre vonatkozóan.

62. cikk

Az EK-Szerződés 225. cikkének (2) bekezdésében, illetve az EAK-Szerződés 140a. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett esetekben az első főtanácsnok, ha úgy ítéli meg, hogy fennáll a komoly veszélye annak, hogy a közösségi jog egységessége vagy koherenciája sérül, az Elsőfokú Bíróság határozatának felülvizsgálatát indítványozhatja a Bíróságnál.

Az indítványt az Elsőfokú Bíróság határozatának kihirdetésétől számított egy hónapon belül kell megtenni. A Bíróság az első főtanácsnok indítványának előterjesztésétől számított egy hónapon belül dönt arról, hogy szükséges-e a határozat felülvizsgálata.

62a. cikk

A Bíróság a felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban gyorsított eljárás keretében, az Elsőfokú Bíróság által részére megküldött iratok alapján határoz.

Az ezen alapokmány 23. cikkében említett érdekelteknek, valamint az EK-Szerződés 225. cikkének (2) bekezdésében és az EAK-Szerződés 140a. cikkének (2) bekezdésében említett esetekben az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás feleinek jogukban áll a felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban a megadott határidőn belül beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani a Bírósághoz.

A Bíróság a határozathozatalt megelőzően elrendelheti a szóbeli szakasz megnyitását.

62b. cikk

Az EK-Szerződés 225. cikkének (2) bekezdésében és az EAK-Szerződés 140a. cikkének (2) bekezdésében említett esetekben, az EK-Szerződés 242. és 243. cikkének sérelme nélkül, a felülvizsgálati indítványnak és a felülvizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatnak nincs felfüggesztő hatálya. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy az Elsőfokú Bíróság határozata sérti a közösségi jog egységességét vagy koherenciáját, az ügyet visszautalja az Elsőfokú Bíróság elé, amelyet jogkérdésekben köt a Bíróság határozata; a Bíróság meghatározhatja, hogy az Elsőfokú Bíróság határozatának mely részei rendelkeznek jogerővel az eljárásban részt vevő felek tekintetében. Ugyanakkor, ha a jogvita eldöntése – a felülvizsgálat eredményére figyelemmel – az Elsőfokú Bíróság határozatában megállapított tényálláson alapul, a Bíróság határozata jogerős.

Az EK-Szerződés 225. cikke (3) bekezdésében, valamint az EAK-Szerződés 140a. cikke (3) bekezdésében említett esetekben – felülvizsgálati indítvány vagy felülvizsgálati eljárás indítására irányuló határozat hiányában – az Elsőfokú Bíróságnak a hozzá intézett kérdésekre adott válaszai az erre a célra a 62. cikk második bekezdésében meghatározott határidő lejártával hatályosak. Felülvizsgálati eljárás megindítása esetén a felülvizsgálat tárgyát képező válasz vagy válaszok az eljárás lezárultával válnak hatályossá, kivéve, ha a Bíróság ettől eltérően határoz. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy az Elsőfokú Bíróság határozata sérti a közösségi jog egységességét vagy koherenciáját, a Bíróságnak a felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre adott válasza lép az Elsőfokú Bíróság válasza helyébe.

IVa. CÍM

BÍRÓI KÜLÖNTANÁCSOK

62.c. cikk

Ennek az alapokmánynak a melléklete tartalmazza az EK-szerződés 225a. cikke és az Euratom-szerződés 140b. cikke alapján létrehozott bírói különtanácsok hatáskörére, összetételére, szervezetére és eljárására vonatkozó rendelkezéseket.

V. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

63. cikk

Az ezen alapokmány alkalmazásához és, amennyiben szükséges, a kiegészítéséhez szükséges rendelkezéseket a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata tartalmazza.

64. cikk

A Bíróság eljárási szabályzatának és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának a nyelvhasználati szabályokra vonatkozó rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell mindaddig, amíg ezen alapokmányban a Bíróságnál és az Elsőfokú Bíróságnál alkalmazandó nyelvhasználati szabályokra irányadó előírások elfogadásra nem kerülnek. E rendelkezéseket csak az ezen alapokmány módosítására előírt eljárásnak megfelelően lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni.

[1] A cikket a 2003-as csatlakozási okmány módosította. Lásd a függeléket a kiadvány végén.

[2] A cikket a 2003-as csatlakozási okmány módosította. Lásd a függeléket a kiadvány végén.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKE

1. cikk

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (a továbbiakban: Közszolgálati Törvényszék) első fokon a Közösségek és alkalmazottai közötti jogvitákban jár el az EK-Szerződés 236. cikke és az Euratom-Szerződés 152. cikke alapján, beleértve a valamennyi szerv vagy hivatal és annak személyzete közötti azon jogvitákat, amelyek a Bíróság hatáskörébe tartoznak.

2. cikk

A Közszolgálati Bíróság hét bíróból áll. Amennyiben a Bíróság kéri, a bírák számát a Tanács minősített többséggel hozott határozattal megnövelheti.

A bírákat hatéves időtartamra nevezik ki. A távozó bírák újra kinevezhetők.

A megüresedő bírói tisztséget egy új bíró hatéves időtartamra történő kinevezésével kell betölteni.

3. cikk

(1) A bírákat az EK-Szerződés 225a. cikke negyedik bekezdésével és az Euratom-Szerződés 140b. cikke negyedik bekezdésével összhangban, és az e cikkel létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően a Tanács nevezi ki. A bírák kinevezése során a Tanács ügyel a Közszolgálati Törvényszék kiegyensúlyozott összetételére, mind a tagállamok állampolgárainak a lehető legszélesebb földrajzi területen alapuló kiválasztását, mind pedig a nemzeti jogrendszerek képviseletét illetően.

(2) Minden uniós polgársággal rendelkező és az EK-Szerződés 225a. cikk negyedik bekezdésében, valamint az Euratom-Szerződés 140b. cikkének negyedik bekezdésében meghatározott feltételeket teljesítő személynek lehetősége van pályázat benyújtására. A Tanács a Bíróság javaslatára, minősített többséggel eljárva megállapítja a pályázatok benyújtására és kezelésére vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat.

(3) Létrejön egy a Bíróság, valamint az Elsőfokú Bíróság korábbi tagjaiból és elismert szaktudással rendelkező jogászokból álló, hét tagú bizottság. A Tanács a Bíróság elnökének javaslatára, minősített többséggel eljárva megállapítja a bizottság tagjainak megválasztására és a bizottság működésére vonatkozó szabályokat.

(4) A bizottság véleményt nyilvánít arról, hogy a pályázók megfelelnek-e a Közszolgálati Törvényszék bírói tisztségének betöltéséhez szükséges követelményeknek. A bizottság ezen véleményéhez csatolja a legmagasabb szintű tapasztalattal rendelkező pályázók listáját. A listának legalább kétszer annyi jelöltet kell tartalmaznia, mint ahány bírát a Tanács kinevez.

4. cikk

(1) A Közszolgálati Törvényszék elnökét a bírák maguk közül választják meg, hároméves időtartamra. Az elnök újraválasztható.

(2) A Közszolgálati Törvényszék három bírából álló tanácsokban ülésezik. A Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzatában meghatározott esetekben teljes ülésben, öt bíróból álló tanácsban vagy egyesbíróként is eljárhat.

(3) A teljes ülés és az öt bíróból álló tanácsok elnöki tisztét a Közszolgálati Törvényszék elnöke tölti be. A három bíróból álló tanácsok elnökeinek megválasztására az (1) bekezdésben meghatározott feltételek szerint kerül sor. Amennyiben a Közszolgálati Törvényszék elnöke egy három bírából álló tanácsba kerül beosztásra, akkor ebben a tanácsban ő tölti be az elnöki tisztet.

(4) A teljes ülés hatáskörére és határozatképességére, továbbá a tanácsok összetételére és az ügyeknek a tanácsokra történő kiosztására irányadó szabályokat az eljárási szabályzat határozza meg.

5. cikk

A Bíróság alapokmányának 2–6. cikkét, 14. cikkét, 15. cikkét, a 17. cikk első, második és ötödik bekezdését, valamint 18. cikkét alkalmazni kell a Közszolgálati Törvényszékre és annak tagjaira.

Az alapokmány 2. cikkében említett esküt a Bíróság előtt kell letenni, és a Bíróság hozza meg a 3., 4. és 6. cikkében említett határozatokat a Közszolgálati Törvényszékkel folytatott konzultációt követően.

6. cikk

(1) A Közszolgálati Törvényszék munkája során a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság szolgálataira támaszkodik. A Bíróság vagy adott esetben az Elsőfokú Bíróság elnöke a Közszolgálati Törvényszék elnökével közös megegyezéssel meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szerint a Bíróság vagy az Elsőfokú Bíróság tisztviselői és egyéb alkalmazottai a Közszolgálati Törvényszék számára – működésének biztosítása érdekében – szolgálatot teljesítenek. Bizonyos tisztviselők és egyéb alkalmazottak a Közszolgálati Törvényszék elnökének felügyelete alatt ezen törvényszék hivatalvezetőjének tartoznak felelősséggel.

(2) A Közszolgálati Törvényszék kinevezi hivatalvezetőjét, valamint megállapítja a tevékenységére vonatkozó szabályokat. A Bíróság alapokmánya 3. cikkének negyedik bekezdését, 10., 11. és 14. cikkét a Közszolgálati Törvényszék hivatalvezetőjére is alkalmazni kell.

7. cikk

(1) A Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásra a Bíróság alapokmányának III. címe az irányadó, a 22. és a 23. cikk kivételével. Az eljárás további és részletes szabályait szükség szerint a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata határozza meg.

(2) Az Elsőfokú Bíróságnak a nyelvhasználati szabályokra vonatkozó rendelkezéseit a Közszolgálati Törvényszékre is alkalmazni kell.

(3) Az eljárás írásbeli szakasza a keresetlevél és az ellenkérelem közlését foglalja magában, kivéve, ha a Közszolgálati Törvényszék úgy határoz, hogy szükség van az előkészítő iratok második kicserélésére is. Amennyiben sor kerül az előkészítő iratok második kicserélésére, a Közszolgálati Törvényszék a felek hozzájárulásával szóbeli eljárás nélkül is határozhat.

(4) Az eljárás minden szakaszában, a keresetlevél benyújtásától kezdődően, a Közszolgálati Törvényszék vizsgálhatja a jogviták egyezséggel történő rendezésének lehetőségét, és törekedhet az ilyen egyezség elősegítésére.

(5) A költségekről a Közszolgálati Törvényszék határoz. Az eljárási szabályzat eltérő rendelkezéseire is figyelemmel a pervesztes fél köteles a költségek megtérítésére, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék így határoz.

8. cikk

(1) Ha valamely, a Közszolgálati Törvényszékhez intézett keresetlevelet vagy egyéb beadványt tévesen a Bíróság vagy az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetőjéhez nyújtanak be, a hivatalvezető azt haladéktalanul továbbítja a Közszolgálati Törvényszék hivatalvezetőjének. Hasonlóképpen, ha egy, a Bírósághoz vagy az Elsőfokú Bírósághoz intézett keresetlevelet vagy egyéb beadványt tévesen a Közszolgálati Törvényszék hivatalvezetőjéhez nyújtanak be, a hivatalvezető azt haladéktalanul továbbítja a Bíróság vagy az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetőjének.

(2) Ha a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy nincs hatásköre valamely olyan ügy megtárgyalására és eldöntésére, amely a Bíróság vagy az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyet átteszi a Bírósághoz, illetve az Elsőfokú Bírósághoz. Hasonlóképpen, ha a Bíróság, illetve az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy egy ügy a Közszolgálati Törvényszék hatáskörébe tartozik, ezt az ügyet átteszi a Közszolgálati Törvényszékhez, amely ezt követően az ügyben hatáskörének hiányát nem állapíthatja meg.

(3) Ha a Közszolgálati Törvényszékhez és az Elsőfokú Bírósághoz olyan ügyekben fordulnak, amelyekben ugyanaz az értelmezési kérdés merül fel, vagy ugyanannak a jogi aktusnak az érvényességét vitatják, a Közszolgálati Törvényszék az előtte folyó eljárást a felek meghallgatását követően az Elsőfokú Bíróság ítéletének meghozataláig felfüggesztheti.

Ha a Közszolgálati Törvényszékhez és az Elsőfokú Bírósághoz olyan ügyekben fordulnak, amelynek ugyanaz a tárgya, a Közszolgálati Törvényszék megállapítja a hatáskörének hiányát, hogy az ügyben az Elsőfokú Bíróság járhasson el.

9. cikk

A Közszolgálati Törvényszék eljárást befejező határozata ellen, és annak az érdemi kérdésekről csak részben rendelkező, illetve a hatáskör hiányára vagy a kereset meg nem engedhetőségére alapozott kifogásra vonatkozó eljárási kérdésről rendelkező határozata ellen az Elsőfokú Bírósághoz a megtámadott határozat közlésétől számított két hónapon belül fellebbezést lehet benyújtani.

Ilyen fellebbezéssel bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították. A tagállamokon és a Közösségek intézményein kívüli beavatkozók csak akkor nyújthatnak be fellebbezést, ha őket a Közszolgálati Törvényszék határozata közvetlenül érinti.

10. cikk

(1) Minden olyan személy, akinek a beavatkozási kérelmét a Közszolgálati Törvényszék elutasította, a kérelmet elutasító határozat közlésétől számított két héten belül fellebbezést nyújthat be az Elsőfokú Bírósághoz.

(2) Az eljárásban részt vevő felek a Közszolgálati Törvényszéknek az EK-Szerződés 242. vagy 243. cikke vagy a 256. cikkének negyedik bekezdése, illetve az Euratom-Szerződés 157. vagy 158. cikke vagy 164. cikkének harmadik bekezdése alapján hozott határozatai ellen a határozat közlésétől számított két hónapon belül fellebbezést nyújthat be az Elsőfokú Bírósághoz.

(3) Az Elsőfokú Bíróság elnöke határozhat az e mellékletben foglalt egyes szabályoktól a szükséges mértékig eltérő, és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatában megállapítandó gyorsított eljárásban az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett fellebbezésekről.

11. cikk

(1) Az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. A fellebbezésben csak a Közszolgálati Törvényszék hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló eljárási szabálytalanságra, valamint a közösségi jognak a Közszolgálati Törvényszék általi megsértésére lehet hivatkozni.

(2) A fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag a költségek összegére vagy arra, hogy a költségek viselésére melyik felet kötelezték.

12. cikk

(1) Az EK-Szerződés 242. és 243. cikkének, illetve az Euratom-Szerződés 157. és 158. cikkének sérelme nélkül, az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya.

(2) Ha a Közszolgálati Törvényszék valamely határozata ellen fellebbezést nyújtottak be, az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás írásbeli és szóbeli szakaszból áll. Az eljárási szabályzatában megállapított feltételeknek megfelelően az Elsőfokú Bíróság a felek meghallgatását követően szóbeli eljárás nélkül is határozhat.

13. cikk

(1) Ha a fellebbezés megalapozott, az Elsőfokú Bíróság a Közszolgálati Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és a jogvitát érdemben maga dönti el. Amennyiben a per állása az érdemi döntést nem teszi lehetővé, az Elsőfokú Bíróság az ügyet határozathozatalra visszautalja a Közszolgálati Törvényszékhez.

(2) Egy ügynek a Közszolgálati Törvényszékhez való visszautalása esetén a Közszolgálati Törvényszéket jogkérdésekben köti az Elsőfokú Bíróság határozata.

--------------------------------------------------

(7.) Jegyzőkönyv

az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösségeket létrehozó szerződésekhez (1992.)

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésben, amelyet az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösségeket létrehozó szerződésekhez csatolnak:

Az Európai Unióról szóló szerződés vagy az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, illetve az ezeket a szerződéseket módosító vagy kiegészítő további szerződések vagy okmányok rendelkezései nem érintik Írország Alkotmánya 40.3.3. cikkének Írországban történő alkalmazását.

--------------------------------------------------

(8.) Jegyzőkönyv

az Európai Közösségek és az Europol intézményeinek, egyes szerveinek és szervezeti egységeinek székhelyéről (1997.)

A TAGÁLLAMOK KORMÁNYAINAK KÉPVISELŐI,

TEKINTETTEL az Európai Közösséget létrehozó szerződés 289. cikkére, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés 77. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 189. cikkére,

TEKINTETTEL az Európai Unióról szóló szerződésre,

FELIDÉZVE ÉS MEGERŐSÍTVE az 1965. április 8-ai határozatot, és a jövőben létrejövő intézmények, szervek és szervezeti egységek székhelyére vonatkozó határozatok sérelme nélkül,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösségeket létrehozó szerződésekhez csatolnak:

Egyetlen cikk

a) Az Európai Parlament székhelye Strasbourg, ahol a tizenkét, havonta tartandó plenáris ülésszak zajlik, beleértve a költségvetési ülésszakot is. A további plenáris ülésszakokat Brüsszelben tartják. Az Európai Parlament bizottságai Brüsszelben üléseznek. Az Európai Parlament Főtitkársága és annak szervezeti egységei Luxembourgban maradnak.

b) A Tanács székhelye Brüsszel. Április, június és október hónapban a Tanács Luxembourgban tartja üléseit.

c) A Bizottság székhelye Brüsszel. Az 1965. április 8-ai határozat 7., 8. és 9. cikkében felsorolt szervezeti egységek Luxembourgban kerülnek létrehozásra.

d) A Bíróság és az Elsőfokú Bíróság székhelye Luxembourg.

e) A Számvevőszék székhelye Luxembourg.

f) A Gazdasági és Szociális Bizottság székhelye Brüsszel.

g) A Régiók Bizottságának székhelye Brüsszel.

h) Az Európai Beruházási Bank székhelye Luxembourg.

i) Az Európai Monetáris Intézet és az Európai Központi Bank székhelye Frankfurt.

j) Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) székhelye Hága.

--------------------------------------------------

(9.) Jegyzőkönyv

a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről (1997.)

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

EMLÉKEZTETVE arra, hogy az egyes nemzeti parlamentek által az Unió tevékenységei vonatkozásában a saját kormányuk felett gyakorolt ellenőrzés az egyes tagállamok saját alkotmányos szervezetére és gyakorlatára tartozik,

AZZAL AZ ÓHAJJAL azonban, hogy ösztönözzék a nemzeti parlamentek nagyobb mértékű részvételét az Európai Unió tevékenységeiben, és fokozzák lehetőségüket nézeteik kifejtésére azokban az ügyekben, amelyek különös érdeklődésükre tarthatnak számot,

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösségeket létrehozó szerződésekhez csatolnak:

I. A TAGÁLLAMOK NEMZETI PARLAMENTJÉNEK TÁJÉKOZTATÁSA

1. Minden bizottsági konzultációs dokumentumot (zöld könyveket és fehér könyveket, valamint közleményeket) haladéktalanul továbbítani kell a tagállamok nemzeti parlamentjének.

2. A Tanács által az Európai Közösséget létrehozó szerződés 207. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghatározott jogalkotásra irányuló bizottsági javaslatokat kellő időben rendelkezésre kell bocsátani annak érdekében, hogy valamennyi tagállam kormánya biztosíthassa, hogy azokat saját nemzeti parlamentje megfelelően kézhez kapja.

3. A között az időpont között, amikor a Bizottság valamely jogalkotási javaslatot vagy az Európai Unióról szóló szerződés VI. címe alapján elfogadandó intézkedésre vonatkozó javaslatot az összes nyelven az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére bocsát, és a között az időpont között, amikor azt a Tanács az Európai Közösséget létrehozó szerződés 251. vagy 252. cikke alapján jogi aktus vagy közös álláspont elfogadására irányuló határozathozatal céljából napirendjére tűzi, egy hathetes időszaknak kell eltelnie, kivéve a sürgősség esetét, amelynek okait a jogi aktusban vagy a közös álláspontban meg kell jelölni.

II. AZ EURÓPAI ÜGYEKKEL FOGLALKOZÓ BIZOTTSÁGOK KONFERENCIÁJA

4. Az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciája (a továbbiakban: COSAC), amelyet 1989. november 16– 17-én Párizsban hoztak létre, bármilyen olyan észrevételt megfogalmazhat, amelyet az Európai Unió intézményeinek figyelmére érdemesnek tart, különösen azon jogi aktusok tervezetei alapján, amelyekről a tagállamok kormányainak képviselői közös egyetértéssel esetleg úgy határoznak, hogy azokat — tárgyuk természetére tekintettel — a Konferenciához továbbítják.

5. A COSAC megvizsgálhat bármely olyan, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásával kapcsolatos jogalkotási javaslatot vagy kezdeményezést, amely közvetlen hatással lehet az egyének jogaira és szabadságára. Az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a COSAC által e pont alapján tett minden észrevételről tájékoztatni kell.

6. A COSAC az Unió jogalkotási tevékenységére vonatkozó bármilyen, általa megfelelőnek ítélt észrevétellel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz fordulhat, különösen a szubszidiaritás elvének alkalmazására, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre, valamint az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan.

7. A COSAC által megfogalmazott észrevételek a nemzeti parlamenteket semmiben sem kötelezik, és álláspontjukat nem határozzák meg.

--------------------------------------------------

(10.) Jegyzőkönyv

az Európai Unió bővítéséről (2001.)

A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK

MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösségeket létrehozó szerződésekhez csatolnak:

1. cikk

Az intézményekről szóló jegyzőkönyv hatályon kívül helyezése

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösségeket létrehozó szerződésekhez csatolt, az Európai Unió várható bővítésére tekintettel az intézményekről szóló jegyzőkönyv hatályát veszti.

2. cikk

Az Európai Parlamentre vonatkozó rendelkezések

(1) 2004. január 1-jével és a 2004–2009-es megbízatási időszak elejétől kezdődő hatállyal az Európai Közösséget létrehozó szerződés 190. cikkének (2) bekezdésében, illetve az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 108. cikkének (2) bekezdésében az első albekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

"Az egyes tagállamokban megválasztott képviselők száma a következő:

Belgium | 22 |

Dánia | 13 |

Németország | 99 |

Görögország | 22 |

Spanyolország | 50 |

Franciaország | 72 |

Írország | 12 |

Olaszország | 72 |

Luxemburg | 6 |

Hollandia | 25 |

Ausztria | 17 |

Portugália | 22 |

Finnország | 13 |

Svédország | 18 |

Egyesült Királyság | 72". |

(2) A (3) bekezdésre is figyelemmel, a 2004–2009-es megbízatási időszakban az Európai Parlament képviselőinek összlétszáma az Európai Közösséget létrehozó szerződés 190. cikkének (2) bekezdésében, illetve az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 108. cikkének (2) bekezdésében meghatározott képviselői létszám és az új tagállamok képviselőinek a legkésőbb 2004. január 1-jéig aláírt csatlakozási szerződések szerinti számának összegével egyenlő.

(3) Amennyiben a tagok (2) bekezdés szerinti összlétszáma nem éri el a 732-t, az egyes tagállamokban megválasztandó képviselők számát arányosan korrigálni kell olyan módon, hogy a képviselők összlétszáma 732-höz a lehető legközelebb essen anélkül, hogy e korrekció révén az egyes tagállamokban megválasztandó képviselők száma meghaladná az Európai Közösséget létrehozó szerződés 190. cikkének (2) bekezdésében, illetve az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 108. cikkének (2) bekezdésében meghatározott számot.

A Tanács e célból határozatot fogad el.

(4) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 189. cikkének második bekezdésétől, illetve az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 107. cikkének második bekezdésétől eltérve, ha a csatlakozási szerződések az e cikk (3) bekezdésének második albekezdésében előírt határozat elfogadását követően lépnek hatályba, az Európai Parlament tagjainak száma az említett határozat alkalmazásának időszakára a 732-t ideiglenesen meghaladhatja. Az érintett tagállamokban megválasztandó képviselők számát az e cikk (3) bekezdésének első albekezdésében említettel megegyező módon korrigálni kell.

3. cikk

A Tanácsban a szavazatok súlyozására vonatkozó rendelkezések

(1) [1] (Hatályon kívül helyezve)

(2) Az egyes csatlakozások időpontjában az Európai Közösséget létrehozó szerződés 205. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében, illetve az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 118. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett szavazatküszöböt oly módon kell megállapítani, hogy a minősített többséghez szükséges szavazatok száma ne haladja meg a Nizzai Szerződést elfogadó Konferencia záróokmányában foglalt, az Európai Unió bővítéséről szóló nyilatkozatban szereplő táblázatból következő szavazatküszöböt.

4. cikk

A Bizottságra vonatkozó rendelkezések

(1) [2] 2004. november 1-jével és az ezen időpontot követő első Bizottság hivatalba lépésétől kezdődő hatállyal az Európai Közösséget létrehozó szerződés 213. cikkének (1) bekezdése, illetve az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 126. cikkének (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(1) A Bizottság tagjait általános alkalmasságuk alapján olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség.

A Bizottság a tagállamok egy-egy állampolgárából áll.

A Bizottság tagjainak számát a Tanács egyhangúlag megváltoztathatja.".

(2) Amikor az Unió 27 tagállamot számlál, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 213. cikkének (1) bekezdése, illetve az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 126. cikkének (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(1) A Bizottság tagjait általános alkalmasságuk alapján olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség.

A Bizottság tagjainak száma kevesebb, mint ahány tagállam van. A Bizottság tagjait egy egyenjogúságon alapuló rotációs rend szerint kell kiválasztani, amelynek szabályait a Tanács fogadja el egyhangú határozattal.

A Bizottság tagjainak számát a Tanács állapítja meg egyhangú határozattal.".

Ez a módosítás az Unió huszonhetedik tagállamának csatlakozását követő első Bizottság hivatalba lépésének időpontjától alkalmazandó.

(3) Az Unió huszonhetedik tagállama csatlakozási szerződésének aláírását követően a Tanács egyhangúlag meghatározza:

- a Bizottság tagjainak számát;

- az egyenjogúságon alapuló rotációs rendre vonatkozó, az egymást követő testületek összetételének automatikus meghatározásához szükséges valamennyi feltételre és előírásra kiterjedő szabályokat a következő elvek alapján:

a) annak meghatározásánál, hogy állampolgáraik milyen sorrendben és időtartamra válnak a Bizottság tagjává, a tagállamokat teljes mértékben egyenlően kell kezelni; ennek megfelelően a bármely két tagállam állampolgárai által betöltött összes hivatali időszakok számának különbsége soha nem lehet több egynél.

b) az a) pontra is figyelemmel, az egymást követő bizottsági testületeket úgy kell összeállítani, hogy azokban az Unió tagállamainak teljes demográfiai és földrajzi spektruma kielégítő módon megjelenjen.

(4) A (2) bekezdés alkalmazásáig az Unióhoz csatlakozó minden államnak joga van arra, hogy csatlakozása időpontjában egy állampolgára a Bizottság tagja legyen.

[1] A 2003-as csatlakozási okmány hatályon kívül helyezte.

[2] A bekezdést az 2003-as csatlakozási okmány módosította.

--------------------------------------------------