Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 44. és 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére ( 3 ),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 4 ),

mivel:

(1)

Az értékpapírok hivatalos tőzsdei jegyzésre történő bevezetése esetén közzéteendő tájékoztatók összeállítására, vizsgálatára és terjesztésére vonatkozó követelmények összehangolásáról szóló, 1980. március 17-i, 80/390/EGK tanácsi irányelvet ( 5 ) és az átruházható értékpapírok nyilvános ajánlattételekor közzéteendő tájékoztató összeállítására, vizsgálatára és terjesztésére vonatkozó követelmények összehangolásáról szóló, 1989. április 17-i, 89/298/EGK tanácsi irányelvet ( 6 ) több évvel ezelőtt fogadták el; ezek az irányelvek egy részleges és bonyolult kölcsönös elismerési mechanizmust vezettek be, amely nem tudta az ezen irányelvben előírt egységes engedély célját elérni. Ezeket az irányelveket modernizálni és aktualizálni kell, és egy egységes szövegbe integrálni.

(2)

Időközben a 80/390/EGK irányelv beépült az értékpapírok hivatalos tőzsdei jegyzésre történő bevezetéséről és az ilyen értékpapírokról közzéteendő információkról szóló, 2001. május 18-i, 2001/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvbe ( 7 ), amely számos irányelvet kodifikál a tőzsdén jegyzett értékpapírok terén.

(3)	A következetesség okán azonban helyénvaló a 2001/34/EK irányelvnek a 80/390/EGK irányelvből származó rendelkezéseit a 89/298/EGK irányelvvel együvé csoportosítani, és a 2001/34/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani.

(4)

Ez az irányelv a belső piac elérésének alapvető eszközét képezi, amint azt a Bizottság „Kockázati tőke cselekvési terv” és „A pénzpiaci keret végrehajtása: cselekvési terv” című közleményeiben ütemtervszerű formában kifejti, a kibocsátó számára egységes engedély megadása révén elősegítve a befektetési tőkéhez való lehető legszélesebb körű hozzáférést a teljes Közösségben, beleértve a kis- és középvállalkozásokat (KKV-k) és az induló vállalkozásokat.

(5)

2000. július 17-én a Tanács létrehozta a bölcsek bizottságát az európai értékpapírpiacok szabályozására. Első, 2000. november 9-i jelentésében a bizottság hangsúlyozta az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel egységes meghatározásának hiányát, aminek eredményeként egy adott művelet néhány tagállamban zártkörű kihelyezésnek minősül, míg másokban nem; a jelenlegi rendszer visszatartja a cégeket attól, hogy az egész Közösségből tőkét vonjanak be, és ezáltal a nagy, likvid és integrált pénzpiachoz valóságosan hozzáférjenek.

(6)

2001. február 15-i végső jelentésében a bölcsek bizottsága egy négyszintű megközelítésen, nevezetesen keretelveken, végrehajtó intézkedéseken, együttműködésen és kikényszerítésen alapuló új jogalkotási technika bevezetésére tett javaslatot. Az 1. szintnek, az irányelvnek a tág, általános „keretelvekre” kell szorítkoznia, míg a 2. szintnek kell tartalmaznia technikai végrehajtási intézkedéseket, amiket a Bizottságnak egy bizottság közreműködésével kell elfogadnia.

(7)	A 2001. március 23–24-én Stockholmban ülésező Európai Tanács jóváhagyta a bölcsek bizottságának végső jelentését, és négyszintű megközelítést javasolt a közösségi értékpapír-piaci jogalkotás hatékonyabbá és átláthatóbbá tételére.

(8)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. február 5-i európai parlamenti állásfoglalás szintén jóváhagyta a bölcsek bizottságának végső jelentését, a Bizottság ugyanazon a napon a Parlament előtt megtett ünnepélyes nyilatkozata, valamint a belső piaci biztos 2001. október 2-i, a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának elnökéhez intézett és az Európai Parlament e folyamatban betöltött szerepére vonatkozó biztosítékokról szóló levele alapján.

(9)	A Stockholmban ülésező Európai Tanács szerint a 2. szintű végrehajtási intézkedéseket gyakrabban kell alkalmazni annak biztosítására, hogy a technikai rendelkezések lépést tartsanak a piaci és a felügyeleti fejleményekkel; és határidőket kell szabni a 2. szint minden szakaszára.

(10)	Ezen irányelv és végrehajtási intézkedései célja, hogy biztosítsák a befektetők védelmét és a piac hatékonyságát, összhangban a vonatkozó nemzetközi fórumok által elfogadott magas szintű szabályozási standardokkal.

(11)

Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá azon nem részvényjellegű értékpapírok, amelyek kibocsátója valamely tagállam, vagy tagállam regionális vagy helyi hatósága, illetve olyan közjogi nemzetközi testületek, amelyeknek egy vagy több tagállam tagja, az Európai Központi Bank, valamint a tagállamok központi bankjai, és ezért azokat ez az irányelv nem érinti; az ilyen értékpapírok fent említett kibocsátói azonban választásuk szerint készíthetnek tájékoztatót az irányelvvel összhangban.

(12)

A befektetők védelmének biztosításához szükséges teljeskörűen figyelembe venni az értékpapír-befektetési szolgáltatásokról szóló, 1993. május 10-i, 93/22/EGK tanácsi irányelvben ( 8 ) meghatározott szabályozott piacokon nyilvánosan kibocsátott vagy bevezetett tulajdonviszonyt megtestesítő és nem részvényjellegű értékpapírokat, nem kizárólag azon értékpapírokat, amelyeket a tőzsdéken hivatalosan jegyeznek. Az értékpapírok fogalmának ezen irányelvben adott tágabb meghatározása, amely magában foglalja az opciós utalványokat, a fedezett opciós utalványokat és igazolásokat, csak ezen irányelv alkalmazásában érvényes, és következésképpen semmiképpen nem érintheti a nemzeti jogszabályokban a pénzügyi instrumentumok más, például adózási célra alkalmazott különféle meghatározásait. Az ezen irányelvben meghatározott értékpapírok közül néhány feljogosítja birtokosát átruházható értékpapírok megszerzésére, vagy valamely készpénzösszeg kézhezvételére más eszközökre, nevezetesen átruházható értékpapírokra, devizákra, kamatlábakra vagy hozamokra, árukra vagy más indexekre hivatkozással meghatározott készpénzelszámoláson keresztül. A letéti jegyek és az átváltható kötvények, például a befektető választása szerint átváltoztatható értékpapírok az ezen irányelvben meghatározott, nem részvényjellegű értékpapírok meghatározása alá tartoznak.

(13)

A kibocsátási program alapján nem részvényjellegű értékpapírok kibocsátása esetén a hasonló fajtájú és/vagy osztályba tartozó értékpapírok kibocsátását, beleértve az opciós utalványok és igazolások bármilyen formáját, valamint a folyamatos vagy ismétlődő módon kibocsátott értékpapírok esetét, úgy kell értelmezni, hogy az nemcsak az azonos értékpapírokra, hanem azokra az értékpapírokra is vonatkozik, amelyek általános értelemben véve egy kategóriához tartoznak. Ezek közé az értékpapírok közé különféle termékek tartozhatnak, például hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, igazolások és utalványok, vagy azonos program alapján kibocsátott azonos termékek, amelyek azonban eltérő jellemzőkkel rendelkezhetnek, nevezetesen a követelések kielégítési sorrendje, a mögöttes értékpapírok fajtája, vagy a visszaváltási összeg vagy a szelvénykifizetés meghatározásának alapja tekintetében.

(14)	A kibocsátónak az egész Közösségben érvényes egységes engedély megadása és a származási ország elvének alkalmazása igényli a székhely szerinti tagállam azonosítását az ezen irányelv céljára a kibocsátó szabályozására legjobb helyzetben lévő tagállamként.

(15)

Ezen irányelv közzétételi előírásai nem akadályozzák a tagállamot vagy az illetékes hatóságot vagy a tőzsdei szabályzatán keresztül abban, hogy más részletes előírásokat szabjon meg a szabályozott piacon az értékpapírok kereskedésének engedélyezésének összefüggésében (nevezetesen a vállalatirányítás tekintetében). Az ilyen előírások sem közvetve, sem közvetlenül nem korlátozhatják az illetékes hatóság által jóváhagyott tájékoztató elkészítését, tartalmát és terjesztését.

(16)

Ezen irányelv egyik célja a befektetők védelme. Ezért helyénvaló figyelembe venni a befektetők különféle kategóriái védelmének eltérő követelményeit és szakértelmük szintjét. A tájékoztatóban előírt közzététel nem kötelező a képesített befektetőkre korlátozott ajánlatok esetében. Ezzel szemben, a nyilvános újraértékesítésnél vagy a szabályozott piacra történő bevezetés révén a nyilvános kereskedés esetén a tájékoztatót közzé kell tenni.

(17)	Azon kibocsátók, ajánlattevők vagy szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyek is élvezhetik az egységes engedély hasznát, amelyek mentesülnek a tájékoztató nyilvánosságra hozatalának kötelezettsége alól, amennyiben megfelelnek ezen irányelvnek.

(18)

Az értékpapírokra és az ilyen értékpapírok kibocsátóira vonatkozó teljes körű információnak az üzlet vitelére vonatkozó szabályokkal együtt történő közzététele elősegíti a befektetők védelmét. Ezenkívül az ilyen információk hatékony eszközei az értékpapírok iránti bizalom erősödésének, és ezáltal hozzájárulnak az értékpapírpiacok megfelelő működéséhez és fejlődéséhez. Az ilyen információk rendelkezésre bocsátásának megfelelő módja tájékoztató kiadása.

(19)

Az értékpapírokba történő befektetés kockázattal jár, hasonlóan a befektetés bármilyen más formájához. Minden tagállamban szükség van a tényleges és potenciális befektetők érdekeinek védelmét szolgáló biztosítékokra, hogy lehetővé tegyék számukra az ilyen kockázatok tájékozott felmérését, és ezáltal lehetővé tegyék, hogy befektetési döntéseiket a tények teljes körű ismeretében hozhassák meg.

(20)

Az ilyen információkat könnyen elemezhető és érthető formában kell biztosítani és azoknak a kibocsátó pénzügyi körülményeit és az értékpapírokhoz fűződő jogokat illetően elegendőnek és a lehető legtárgyilagosabbnak kell lenniük. A tájékoztatóban foglalt információk összehangolásának közösségi szinten egyenértékű befektetővédelmet kell biztosítania.

(21)

A befektetővédelemben kulcsfontosságú tényező az információ; a tájékoztatónak tartalmaznia kell a kibocsátó, az esetleges kezesek és az értékpapírok alapvető jellemzőit és az azokhoz kapcsolódó kockázatokat. Az ilyen információk egyszerű hozzáférhetősége biztosítására az összefoglalót köznapi szóhasználattal kell megírni, és az általában ne haladja meg a 2 500 szót azon a nyelven, amelyen a tájékoztató eredetileg készült.

(22)

Nemzetközi szinten elfogadásra került a legjobb gyakorlat annak érdekében, hogy az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által létrehozott egységes közzétételi előírások alkalmazásával lehessen tulajdoni részesedést jelentő értékpapírokat határokon átnyúlóan felajánlani. Az IOSCO közzétételi előírások ( 9 ) alkalmazása naprakésszé fogja tenni a piacok és befektetők rendelkezésére álló információkat, és ugyanakkor egyszerűsíti az eljárást a harmadik országokban tőkét bevonni kívánó közösségi kibocsátók számára. Az irányelv szükségessé teszi más fajtájú értékpapírokra és kibocsátókra a testreszabott közzétételi előírások elfogadását.

(23)

Valamely szabályozott piacon bejegyzett, és e piacokon gyakran tőkét bevonó kibocsátókat szolgáló gyorsított eljárások igénylik közösségi szinten egy új formátumú tájékoztató bevezetését, kibocsátási programokra vagy jelzálogkötvényekre történő ajánlattételre, valamint egy új, regisztrációs okmány rendszert. A kibocsátók dönthetnek úgy is, hogy nem használják e formátumokat, és ezért a tájékoztatót egyetlen dokumentumként készítik el.

(24)	Az alaptájékoztató tartalmának különösen figyelembe kell vennie az értékpapírokkal kapcsolatban szolgáltatandó információkkal kapcsolatos rugalmasság szükségességét.

(25)	Az illetékes hatóság által engedélyezett eltéréssel lehetővé kell tenni a tájékoztatóban megjelenítendő érzékeny információk kihagyását meghatározott körülmények között, hogy el lehessen kerülni a kibocsátó számára hátrányos helyzeteket.

(26)	Az elavult információk elkerülése érdekében világosan meg kell határozni a tájékoztató érvényességének időkorlátait.

(27)

A befektetőket megbízható információk közzétételének biztosítása révén kell védeni. Valamely szabályozott piacon bejegyzett értékpapírok kibocsátóit folyamatos közzétételi kötelezettség terheli, de nem kötelező számukra a naprakész információk rendszeres nyilvánosságra hozatala. E kötelezettséggel kapcsolatban a kibocsátóknak legalább évente fel kell sorolniuk a megelőző 12 hónap során általuk kiadott vagy a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott összes jelentős információkat, beleértve a más közösségi jogszabályokban megállapított különféle beszámolási előírások teljesítése során szolgáltatott információkat. Ennek biztosítania kell a következetes és könnyen érthető információk rendszeres nyilvánosságra hozatalát. Egyes kibocsátók túlzott megterhelésének elkerülése érdekében, a magas minimális címletértékű, nem részvényjellegű értékpapírok kibocsátóitól nem kell megkövetelni e kötelezettség teljesítését.

(28)

Szükséges, hogy az azon kibocsátók által szolgáltatandó éves információkat, amelyeknek értékpapírjai a szabályozott piacra bevezetésre kerültek, a tagállamok megfelelő módon figyelemmel kísérjék az értékpapírok, értékpapírok kibocsátói és az értékpapírpiacok szabályozására vonatkozó közösségi, illetve nemzeti jogszabályaik rendelkezései alapján fennálló kötelezettségeikkel összhangban.

(29)

A kibocsátók számára egyszerűsítheti a tájékoztató elkészítésének folyamatát és a befektetők védelmének veszélyeztetése nélkül csökkenti a kibocsátók költségeit annak lehetősége, hogy a tájékoztatóba hivatkozás útján építsenek be egyes közzéteendő információkat tartalmazó dokumentumokat, ha azokat az illetékes hatósághoz már korábban benyújtották vagy azokat az illetékes hatóság elfogadta.

(30)

A tájékoztatóban megadott információk ellenőrzésének hatékonyságában, módszereiben és időzítésében fennálló eltérések nemcsak megnehezítik a vállalkozások számára a tőkebevonást vagy a szabályozott piacra történő bevezetést egynél több tagállamban, hanem hátráltatja azt is, hogy egy adott tagállamban letelepedett befektetők megszerezhessenek egy másik tagállamban letelepedett vagy másik tőzsdén jegyzett kibocsátó által kibocsátott értékpapírokat. A szabályok és rendelkezések összehangolásával meg kell szüntetni ezen eltéréseket az egyes tagállamokban előírt biztosítékok egyenértékűsége megfelelő fokának elérése érdekében annak biztosítására, hogy olyan információk kerüljenek szolgáltatásra, amelyek elegendőek és a lehető legtárgyilagosabbak a tényleges vagy potenciális értékpapír-birtokosok számára.

(31)	A tájékoztatót alkotó különféle dokumentumok terjesztésének elősegítésére ösztönözni kell az elektronikus hírközlési lehetőségek, mint például az internet használatát. A tájékoztatót a befektetők kérésére mindig nyomtatott formában, ingyenesen kell átadni.

(32)

Az Európai Unió adatvédelemre vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel a kibocsátónak, az ajánlattevőnek vagy a szabályozott piacon az értékpapírral folytatott kereskedésre engedélyt kérőnek a tájékoztatót be kell nyújtania a vonatkozó illetékes hatóságnak, és a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani.

(33)	A közösségi jogalkotásnak a közbizalom aláásására alkalmas, és ezért a pénzpiacok megfelelő működését sértő joghézagainak elkerülése érdekében harmonizálnia kell a reklámokat is.

(34)

A befektetőknek megfelelően értékelniük kell minden, a befektetés értékelését feltehetően befolyásoló új elemet, ami a tájékoztató kiadása után, de a jegyzési időszak zárása, illetve a szabályozott piacon folytatott kereskedés megkezdése előtt merül fel, és ez megköveteli a tájékoztató kiegészítésének jóváhagyását és terjesztését is.

(35)

A határokon átnyúló kibocsátásokat és a több országban folytatott kereskedést hátráltatja a kibocsátó azon kötelezettsége, hogy a teljes tájékoztatót az összes vonatkozó hivatalos nyelvre fordítsa le. A határokon átnyúló kibocsátások elősegítése érdekében a fogadó vagy székhely szerinti tagállam csak annak előírására jogosult, hogy a tájékoztató összefoglalóját hivatalos nyelvén (nyelvein) készítsék el, amennyiben a tájékoztató a nemzetközi pénzügyi szférában elfogadott szóhasználattal készült.

(36)

A fogadó tagállam illetékes hatóságát fel kell jogosítani arra, hogy igazolást kaphasson a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságától, amely igazolja, hogy a tájékoztató ezen irányelvvel összhangban készült. Ezen irányelv céljai teljes körű elérésének biztosítása érdekében szükséges annak hatályát kiterjeszteni a harmadik országok törvényei hatálya alá tartozó kibocsátók által kibocsátott értékpapírokra is.

(37)

A tagállamokban az eltérő hatáskörrel rendelkező különféle illetékes hatóságok léte szükségtelen költségeket és a feladatok átfedését okozhatja anélkül, hogy ez bármilyen további előnyt nyújtana. Valamennyi tagállamban egyetlen illetékes hatóságot kell kijelölni a tájékoztatók jóváhagyására, és arra kell a felelősséget ruházni az ezen irányelvnek való megfelelés felügyeletéért. Szigorú feltételek mellett a tagállamoknak lehetővé kell tenni egynél több illetékes hatóság kijelölését is, de közülük csak egy láthatja el a nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos kötelezettségeket. Az ilyen hatóságot vagy hatóságokat közigazgatási hatóságként kell létrehozni olyan formában, hogy a gazdasági szereplőktől való függetlenségük biztosított és az összeférhetetlenség elkerülhető legyen. A tájékoztatók jóváhagyásával megbízott illetékes hatóság kijelölése nem zárhatja ki az együttműködést e hatóság és más jogalanyok között abból a célból, hogy a kibocsátók, befektetők, piaci résztvevők és a piacok érdekében garantálható legyen a tájékoztatók hatékony vizsgálata és jóváhagyása. Az ezen irányelvben, illetve annak végrehajtási intézkedéseiben előírt kötelezettségekhez kapcsolódó hatáskörök bármely átruházását a 31. cikkel összhangban felül kell vizsgálni az ezen irányelv hatálybalépésétől számított öt év múlva, az ilyen hatáskör-átruházást az irányelv hatálybalépésétől számított nyolc év elteltével meg kell szüntetni, a jóváhagyott tájékoztatók interneten történő közreadása és a 14. cikkben említett tájékoztatók irattározása kivételével.

(38)	A felügyelet hatékonyságát az illetékes hatóságok számára kialakított hatáskörök közös minimuma biztosítja. A piacokra a 2001/34/EK irányelvben előírt információáramlást biztosítani kell, és az illetékes hatóságoknak fel kell lépniük az esetleges jogsértések ellen.

(39)	Feladataik ellátása érdekében a tagállamok illetékes hatóságai között együttműködésre van szükség.

(40)

Időről időre szükség lehet technikai iránymutatásra, illetve az ezen irányelvben megállapított szabályokhoz végrehajtási intézkedésekre a pénzpiacokon történő fejlődés figyelembevételére. Ennek megfelelően a Bizottságot fel kell hatalmazni a végrehajtási intézkedések elfogadására, feltéve hogy azok nem módosítják ezen irányelv alapvető elemeit, és feltéve hogy a Bizottság az ezen irányelvben megállapított elveknek megfelelően, a 2001/528/EK bizottsági határozattal ( 10 ) létrehozott európai értékpapír-bizottsággal folytatott konzultációt követően jár el.

(41)

A Bizottságnak végrehajtási hatásköre ezen irányelvvel összhangban történő gyakorlásakor az alábbi elveket kell tiszteletben tartania:

— szükséges biztosítani a kisbefektetők és a kis- és középvállalkozások (KKV-k) körében a pénzpiacokba vetett bizalmat a pénzpiacok nagymértékű átláthatóságának elősegítésével,

— szükséges, hogy a befektetőket ellássák egymással versengő befektetési lehetőségek széles skálájával, és a közzététel, illetve a védelem szintje körülményeikhez igazodjon,

— szükséges annak biztosítása, hogy a független szabályozóhatóságok következetesen tartassák be a szabályokat, különös tekintettel a fehérgalléros bűnözés elleni küzdelemre,

— szükséges az átláthatóság magas szintje és az összes piaci résztvevővel, valamint az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott konzultáció,

— szükséges ösztönözni a pénzpiaci innovációt a pénzpiacok dinamikussága és hatékonysága érdekében,

— szükséges a pénzügyi rendszer szisztematikus stabilitásának biztosítása a pénzügyi innováció szoros és érzékeny figyelemmel kísérése révén,

— a tőkéhez való hozzáférés költségei csökkentésének és a hozzáférhetőség növelésének fontossága,

— szükséges hosszú távon egyensúlyt elérni bármely végrehajtási intézkedés költségei és hasznai között a piaci résztvevők (ideértve a KKV-kat és a kisbefektetőket is) körében,

— szükséges a közösségi pénzpiacok nemzetközi versenyképességének erősítése a nemzetközi együttműködés olyannyira szükséges kiterjesztésének sérelme nélkül,

— szükséges közösségi jogalkotással egyenlő versenyfeltételeket létrehozni a piac minden résztvevője számára minden szükséges alkalommal,

— szükséges tiszteletben tartani a nemzeti pénzpiacok közötti különbségeket, ha ezek nem ütköznek szükségtelenül az egységes piac koherenciájába,

— szükséges a koherencia biztosítása más, e területre vonatkozó közösségi jogszabályokkal, mivel az információk kiegyensúlyozatlan volta és az átláthatóság hiánya veszélyeztetheti a piacok működését, és mindenekelőtt károsíthatja a fogyasztókat és a kisbefektetőket.

(42)

Az Európai Parlamentnek a végrehajtási intézkedések tervezetének első átadásától számítva három hónapos határidőt kell adni azok vizsgálatára és véleményezésére. Azonban sürgős és megfelelően indokolt esetekben ezt a határidőt le lehet rövidíteni. Ha ezen időtartamon belül az Európai Parlament állásfoglalást fogad el, a Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia a tervezett intézkedéseket.

(43)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezéseik megsértésének esetére vonatkozó szankciórendszert, és el kell fogadniuk mindazon intézkedéseket, amelyek szükségesek annak biztosítására, hogy e szankciókat alkalmazzák. Az ilyen szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó hatásúaknak kell lenniük.

(44)	Rendelkezni kell az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban a tagállamok illetékes hatóságai által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának lehetőségéről.

(45)

Az alapvető cél, azaz az egységes értékpapírpiac kiteljesítése elérésének érdekében az arányosság elvével összhangban szükséges és helyénvaló meghatározni a kibocsátók egységes engedélyének feltételeit. Ez az irányelv nem lépi túl azt a mértéket, ami a Szerződés 5. cikkének (3) bekezdése szerint követett célok eléréséhez szükséges.

(46)

A Bizottság ezen irányelv alkalmazásáról készítendő értékelésének különösen a tájékoztatók tagállamok illetékes hatóságai általi jóváhagyásának folyamatára és általánosabban a származási ország elvének alkalmazására, valamint arra kell irányulnia, hogy merülnek-e fel befektetővédelmi és piachatékonysági problémák az irányelv alkalmazása következtében; a Bizottságnak vizsgálnia kell a 10. cikk működését is.

(47)	Ezen irányelv jövőbeni fejlesztéseinek érdekében figyelmet kell szentelni annak eldöntésére, hogy melyik jóváhagyási mechanizmust kell elfogadni a tájékoztatókra vonatkozó közösségi jogszabályok egységes alkalmazása fokozására, beleértve az Európai Értékpapír Hivatal esetleges létrehozását is.

(48)	Ez az irányelv tiszteletben tartja a különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert alapjogokat és elveket.

(49)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i, 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 11 ) összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

(1) Ezen irányelv célja, hogy összehangolja a valamely tagállamban található vagy működő szabályozott piacon értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy bevezetésekor közzéteendő tájékoztató készítésére, jóváhagyására és terjesztésére vonatkozó előírásokat.

(3) A (2) bekezdés b), d), h), i) és j) pontjában foglaltak ellenére a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy jogosult a tájékoztatót ezen irányelvvel összhangban elkészíteni, ha az értékpapírokat nyilvánosan kibocsátják vagy szabályozott piacra bevezetik.

(4) A pénzpiacokon végbemenő technikai fejlődés figyelembevétele érdekében – beleértve az inflációt is – a Bizottság a 24a. cikknek megfelelően és a 24b. és a 24c. cikkben szereplő feltételek szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogad el az e cikk (2) bekezdésének h) és j) pontjában említett értékhatárok kiigazítása tekintetében.

(1) Ezen irányelv alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

(4) A pénzpiacokon végbemenő technikai fejlődés figyelembevétele és az e cikkben megállapított követelmények pontosítása érdekében a Bizottság a 24a. cikknek megfelelően és a 24b. és a 24c. cikkben szereplő feltételek szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadja az (1) bekezdésben említett fogalommeghatározásokat, ideértve a kkv-k meghatározására használt számadatok kiigazítását és a kis piaci tőkeértékre vonatkozó küszöbértékeket, figyelembe véve a különböző nemzeti piacok helyzetét – beleértve a szabályozott piacok üzemeltetői által alkalmazott besorolást –, az uniós jogi aktusokat és ajánlásokat, valamint a gazdasági fejleményeket is.

(1) A tagállamok tájékoztató előzetes közzététele hiányában nem engedélyezik a területükön az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételt.

(2) A tájékoztató közzétételének kötelezettsége nem vonatkozik az alábbi fajtájú kibocsátásokra:

Külön kibocsátásnak kell azonban tekinteni azon értékpapírok minden későbbi újraértékesítését, amelyek korábban az e bekezdésben említett kibocsátásfajták egyikének körébe tartoztak, és a 2. cikk (1) bekezdésének d) pontjában megállapított meghatározást kell alkalmazni annak eldöntésére, hogy az ilyen újraértékesítés nyilvános értékpapír-kibocsátásnak minősül-e. A pénzügyi közvetítőkön keresztül történő értékpapír-kihelyezéskor tájékoztatót kell közzétenni, amennyiben a végleges kihelyezésre az a)–e) pontban felsorolt feltételek egyike sem teljesül.

Értékpapírok bármely későbbi újraértékesítése vagy értékpapírok pénzügyi közvetítők általi végleges értékesítése esetén a tagállamok nem írják elő újabb tájékoztató készítését, amennyiben még rendelkezésre áll a 9. cikknek megfelelő érvényes tájékoztató, és a kibocsátó vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy írásos megállapodás útján belegyezik annak használatába.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a területükön található vagy működő szabályozott piacra történő bevezetéshez kötelező legyen tájékoztató közzététele.

(4) A pénzpiacokon végbemenő technikai fejlődés – többek között az infláció – figyelembevétele érdekében a Bizottság a 24a. cikknek megfelelően és a 24b. és a 24c. cikkben szereplő feltételek szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogad el az e cikk (2) bekezdésének c)–e) pontjában foglalt értékhatárokra vonatkozóan.

(1) A tájékoztató közzétételének kötelezettsége nem vonatkozik az alábbi értékpapírfajták nyilvános kibocsátásaira:

Az e) pont vonatkozik az Unión kívül bejegyzett olyan vállalatokra is, amelyek értékpapírjait már bevezették valamely szabályozott piacra vagy valamely harmadik ország piacára. Az utóbbi esetben a mentességet akkor alkalmazzák, ha megfelelő információ áll rendelkezésre – beleértve az e) pontban említett dokumentumot is – legalább a nemzetközi pénzügyi szférában használatos valamely nyelven, valamint ha a Bizottság egyenértékűségről szóló határozatot fogadott el az érintett harmadik országbeli piacra vonatkozóan.

A valamely tagállam illetékes hatósága kérésére a Bizottság a 24. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően egyenértékűségről szóló határozatot fogad el, amelyben megállapítja, hogy valamely harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja-e, hogy az adott harmadik országban engedélyezett szabályozott piac megfelel azoknak a jogilag kötelező érvényű követelményeknek, amelyek – az e) pont szerinti mentesség alkalmazása céljából – egyenértékűek a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből ( 17 ), a 2004/39/EK irányelv III. címéből és a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből ( 18 ) származó követelményekkel, és amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és jogérvényesítés hatálya alá esnek. Az illetékes hatóság megjelöli, miért véli úgy, hogy az érintett harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű, és ezt releváns információkkal alátámasztja.

A harmadik ország ilyen jogi és felügyeleti keretrendszere akkor tekinthető egyenértékűnek, ha a keretrendszer legalább a következő feltételeket teljesíti:

A pénzpiaci fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottság az e) pont vonatkozásában a 24a. cikknek megfelelően és a 24b. és a 24c. cikkben szereplő feltételek szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogad el az egyenértékűség értékelése során alkalmazandó, a fentiekben kifejtett kritériumok pontosítására vagy továbbiakkal történő kiegészítésére.

(2) A tájékoztató közzétételének kötelezettsége nem vonatkozik az alábbi fajtájú értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetésének engedélyezésére:

(3) Ezen irányelv következetes harmonizációja érdekében az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 19 ) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) (a továbbiakban: EÉPH) szabályozástechnikai standardtervezetet dolgozhat ki az (1) bekezdés a)–e) pontjaira, valamint a (2) bekezdés a)– h) pontjaira vonatkozó mentességek pontos meghatározása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) A 8. cikk (2) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül a tájékoztatónak tartalmaznia kell mindazon információt, amely a kibocsátó és a nyilvánosságnak felajánlott vagy a szabályozott piacon bevezetett értékpapírok egyedi jellege szerint szükséges ahhoz, hogy a befektetők tájékozottan értékelhessék a kibocsátó és minden esetleges kezes eszközeit és forrásait, pénzügyi helyzetét, nyereségét, illetve veszteségét, kilátásait, valamint az ilyen értékpapírokhoz fűződő jogokat. Az információkat könnyen elemezhető és érthető formában kell bemutatni.

(2) A tájékoztatónak tartalmaznia kell a kibocsátóra, valamint a nyilvánosságnak felajánlott vagy a szabályozott piacra bevezetendő értékpapírokra vonatkozó információkat. A tájékoztatónak egy összefoglalót is tartalmaznia kell, amely tömören és köznapi szóhasználattal nyújt alapvető információkat azon a nyelven, amelyen a tájékoztató eredetileg készült. A tájékoztató összefoglalója formátumának és tartalmának, valamint a tájékoztatónak megfelelő információkat kell nyújtania az érintett értékpapírok legfontosabb elemeiről annak érdekében, hogy segítsen a befektetőknek megfontolni az adott értékpapírokba való befektetést.

Az összefoglalót a hasonló értékpapírok könnyebb összehasonlíthatósága érdekében azonos formátumban kell elkészíteni, és tartalmaznia kell az érintett értékpapírokkal kapcsolatos alapvető információkat annak érdekében, hogy segítsenek a befektetőknek megfontolni az adott értékpapírokba való befektetést. Az összefoglalónak tartalmaznia kell egy arra vonatkozó figyelmeztetést, hogy:

Amennyiben a tájékoztató legalább 100 000 EUR címletű, nem részvényjellegű értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozik, nem kötelező az összefoglaló elkészítése, kivéve, ha azt valamely tagállam a 19. cikk (4) bekezdésének rendelkezései szerint kéri.

Az EÉPH ezen irányelv, valamint a Bizottság által az (5) bekezdéssel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki, gondoskodva a Bizottság által az (5) bekezdéssel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok egységes végrehajtásáról az összefoglaló elkészítéséhez használandó egységes mintadokumentummal kapcsolatban, és lehetővé téve, hogy a befektetők összehasonlíthassák az érintett értékpapírokat egyéb megfelelő termékekkel.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3) A kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra bevezetést kérő személy a tájékoztatót egyetlen dokumentumként vagy különálló dokumentumok formájában is elkészítheti. A különálló dokumentumokból álló tájékoztatóban az előírt információkat fel kell osztani egy regisztrációs okmányra, egy értékpapírjegyzékre és egy összefoglaló jegyzékre. A regisztrációs okmány tartalmazza a kibocsátóra vonatkozó információkat. Az értékpapírjegyzék tartalmazza a nyilvánosság számára felkínált vagy a szabályozott piacon bevezetni kívánt értékpapírokra vonatkozó információkat.

(4) Az alábbi értékpapírfajtákra a tájékoztató a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint egy olyan alaptájékoztató, amely valamennyi vonatkozó információt tartalmazza a kibocsátóról, valamint a nyilvánosság számára felajánlott vagy a szabályozott piacon bevezetni kívánt értékpapírokról:

(5) A pénzpiacokon végbemenő technikai fejlődés figyelembevétele és az e cikkben rögzített követelmények pontos meghatározása érdekében a Bizottság a 24a. cikknek megfelelően és a 24b. és a 24c. cikkben szereplő feltételek szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogad el a következőkkel kapcsolatban:

Ezen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2012. július 1-jéig kell elfogadni.

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a tájékoztatóban adott információért való felelősség az esettől függően legalább a kibocsátót vagy annak igazgatási, irányító vagy felügyeleti szerveit, az ajánlattevőt, a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyt, vagy adott esetben a kezest terhelje. A felelős személyeket egyértelműen azonosítani kell nevükkel és beosztásukkal, illetve jogi személyek esetén nevükkel és létesítő okirat szerinti székhelyükkel, valamint a tájékoztatónak tartalmaznia kell azon nyilatkozatukat, miszerint legjobb tudomásuk szerint a tájékoztatóban foglalt információk összhangban állnak a tényekkel és abból nem maradt ki olyan lényeges tény, ami várhatóan érintené annak fontosságát.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a polgári jogi felelősségre vonatkozó törvényeik, rendeleteik és közigazgatási rendelkezéseik a tájékoztatóban adott információért felelős személyekre is vonatkozzanak.

A tagállamok mindazonáltal biztosítják, hogy senkit ne terhelhessen polgári jogi felelősség kizárólag az összefoglaló alapján, beleértve annak bármely fordítását, kivéve, ha az félrevezető, pontatlan vagy nem áll összhangban a tájékoztató más részeivel, vagy ha – a tájékoztató más részeivel összevetve – nem tartalmaz alapvető információkat annak érdekében, hogy segítsen a befektetőknek megállapítani, érdemes-e befektetniük az adott értékpapírokba. Az összefoglaló e tekintetben egyértelmű figyelmeztetést tartalmaz.

(1) Abban az esetben, ha a tájékoztató különálló dokumentumokból áll, a Bizottság a 24a. cikknek megfelelően és a 24b. és a 24c. cikkben szereplő feltételek szerinti részletes felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az egyes információk tájékoztatóban történő, ismétlés nélküli közzétételéről.

(2) A tájékoztató különféle modelljeinek kidolgozása során különösen a következőket kell figyelembe venni:

(3) Az (1) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat az értékpapír-felügyeletek nemzetközi szervezetei, különösen az IOSCO által a pénzügyi és nem pénzügyi információk terén meghatározott előírásokra, illetve ezen irányelv indikatív mellékleteire kell alapozni.

(4) Az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki a Bizottság által az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezetnek az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a végleges ajánlati ár és a felajánlott értékpapírok mennyisége a tájékoztatóban nem jeleníthető meg:

A végleges ajánlati árat és az értékpapírok mennyiségét a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához kell benyújtani, és a 14. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint kell közzétenni.

(2) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága engedélyezheti az ezen irányelvben, vagy a 7. cikk (1) bekezdésében említett ►M2 felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban ◄ előírt egyes információk tájékoztatóból való kihagyását, ha úgy ítéli meg, hogy:

(3) A befektetők megfelelő tájékoztatásának sérelme nélkül, ha a 7. cikk (1) bekezdésében említett ►M2 felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban ◄ a tájékoztatóra előírt egyes információk kivételesen nem megfelelőek a kibocsátó tevékenységi köre, társasági formája vagy a tájékoztató tárgyát képező értékpapírok szempontjából, a tájékoztatónak az előírt információkkal egyenértékű információkat kell tartalmaznia. Ha ilyen információk nincsenek, ezt az előírást nem kell alkalmazni.

(3a) Ha értékpapírokra egy tagállam vállal kezességet, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra bevezetést kérő személy a tájékoztató 1. cikk (3) bekezdése szerinti elkészítésekor elhagyhatja az ilyen kezesre vonatkozó információkat.

(4) A pénzpiacokon végbemenő technikai fejlődés figyelembevétele és az e cikkben rögzített követelmények pontos meghatározása érdekében a Bizottság a 24a. cikknek megfelelően és a 24b. és a 24c. cikkben szereplő feltételek szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján intézkedéseket fogad el a (2) bekezdésre vonatkozóan.

(5) Az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki a Bizottság által a (4) bekezdéssel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása céljából.

A Bizottság hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

A tájékoztató, az alaptájékoztató és a regisztrációs okmány érvényessége

(1) A tájékoztató a nyilvános kibocsátáskor vagy szabályozott piacra történő bevezetéskor történt jóváhagyását követően 12 hónapig marad érvényben, feltéve, hogy a tájékoztató kiegészítése a 16. cikkben előírt esetleges jegyzékekkel megtörtént.

(2) Kibocsátási program esetén az előzetesen benyújtott alaptájékoztató érvényességének időtartama legfeljebb 12 hónap.

(3) Az 5. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett, nem részvényjellegű értékpapírok esetén a tájékoztató mindaddig érvényben marad, amíg az érintett értékpapírok folyamatos vagy ismétlődő módon történő kibocsátása tart.

(4) Az 5. cikk (3) bekezdésében említett, korábban benyújtott és jóváhagyott regisztrációs okmány érvényességének időtartama legfeljebb 12 hónap. A 12. cikk (2) bekezdésének vagy a 16. cikknek megfelelően frissített, értékpapírjegyzékkel és összefoglaló jegyzékkel kísért regisztrációs okmányt érvényes tájékoztatónak kell tekinteni.

(1) A tagállamok engedélyezik, hogy a tájékoztatóban információkat lehessen nyújtani egy vagy több, korábban vagy egyidejűleg közzétett, a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által jóváhagyott vagy ahhoz ezen irányelvvel vagy a 2004/109/EK irányelvvel összhangban benyújtott dokumentumra történő hivatkozással is. Ezeknek a kibocsátó számára rendelkezésre álló legfrissebb információknak kell lenniük. Az összefoglalóban nem lehet információkra hivatkozással utalni.

(2) Ha a tájékoztatóban hivatkozással utalnak információkra, biztosítani kell egy kereszthivatkozási listát, a befektetők számára az adott információk egyszerű azonosításának lehetővé tételére.

(3) Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a hivatkozással felveendő információk részletezése céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) Az a kibocsátó, amelyik már rendelkezik az illetékes hatóság által jóváhagyott regisztrációs okmánnyal, a nyilvános értékpapír-kibocsátáskor, illetve a szabályozott piacra történő bevezetéskor csak az értékpapírjegyzék és az összefoglaló jegyzék elkészítésére köteles.

(2) Ez esetben az értékpapírjegyzékben kell megadni azon információkat, amelyeket rendszerint a regisztrációs okmányban adnak meg, ha a regisztrációs okmány legutóbbi frissítése óta a befektetők értékelését esetlegesen befolyásoló lényeges változás vagy fejlemény történt, kivéve, ha ezeket az információkat a 16. cikk szerinti kiegészítő jegyzék tartalmazza. Az értékpapírjegyzék és az összefoglaló jegyzék külön-külön jóváhagyás tárgyát képezi.

(3) Ha a kibocsátó a regisztrációs okmányát jóváhagyás nélkül nyújtotta be, jóvá kell hagyatnia a naprakésszé tett információkat tartalmazó teljes dokumentációt.

(1) A tájékoztatót addig nem lehet közzétenni, amíg azt a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága jóvá nem hagyta.

(2) Ez az illetékes hatóság a tájékoztató tervezetének benyújtásától számított tíz munkanapon belül értesíti a kibocsátót, az ajánlattevőt vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyt a tájékoztató jóváhagyására vonatkozó határozatáról.

Ha az illetékes hatóság az e bekezdésben, illetve a (3) bekezdésben megállapított határidőn belül a tájékoztatóról nem határoz, az nem minősül a kérelem jóváhagyásának.

A hatáskörrel rendelkező hatóság a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy értesítésével egyidejűleg az EÉPH-t is értesíti a tájékoztató és annak bármely kiegészítése jóváhagyásáról. A hatáskörrel rendelkező hatóságok ezzel egyidejűleg a tájékoztató és a tájékoztató kiegészítő jegyzékeinek egy példányát is megküldik az EÉPH részére.

(3) A (2) bekezdésben említett határidőt húsz munkanapra lehet meghosszabbítani, ha a nyilvános kibocsátás olyan kibocsátó által kibocsátott értékpapírokat érint, amelynek még egyetlen értékpapírját sem vezették be szabályozott piacra, és amely nyilvánosan még nem bocsátott ki értékpapírokat.

(4) Ha az illetékes hatóság ésszerű indokkal úgy ítéli meg, hogy a neki benyújtott dokumentumok nem teljesek vagy kiegészítő információra van szükség, a (2) és (3) bekezdésben említett határidőket csak attól a naptól kezdődően lehet számítani, ha a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy az ilyen információkat benyújtja.

A (2) bekezdésben említett esetben az illetékes hatóság a kérelem benyújtásától számított 10 munkanapon belül értesíti a kibocsátót, ha a dokumentumok nem teljesek.

(5) A székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága átadhatja a tájékoztató jóváhagyásának jogát egy másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának, az EÉPH előzetes értesítésének és a hatáskörrel rendelkező hatóság egyetértésének a feltételével. Az ilyen átadásról a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által hozott határozat napjától számított három munkanapon belül értesíteni kell a kibocsátót, az ajánlattevőt vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyt. A (2) bekezdésben említett határidőt e naptól kezdve kell számítani. Az 1095/2010/EU rendelet 28. cikkének (4) bekezdése nem alkalmazandó a tájékoztató jóváhagyása jogának az e bekezdéssel összhangban történő átadására.

Ezen irányelv egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása érdekében, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóságok, illetve a hatáskörrel rendelkező hatóságok és az EÉPH közötti kapcsolattartás megkönnyítése céljából az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki az e bekezdésben előírt értesítéshez felhasználandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások megállapítása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6) Ez az irányelv nem érinti az illetékes hatóság felelősségét, arra továbbra is kizárólag a nemzeti jogszabályok irányadók.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok felelősségére irányadó nemzeti rendelkezéseik csak a tájékoztatók illetékes hatóságuk vagy hatóságaik általi jóváhagyására vonatkozzanak.

(7) A tájékoztatók jóváhagyásával kapcsolatos következetes harmonizáció biztosítása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a tájékoztató jóváhagyására vonatkozó eljárások alkalmazási feltételeinek meghatározása, valamint azon feltételek részletezése céljából, amelyekkel összhangban a határidőket ki lehet igazítani.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) A tájékoztatót a jóváhagyást követően közvetlenül a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál kell elhelyezni, a hatáskörrel rendelkező hatóság közreműködésével az EÉPH számára hozzáférhetővé kell tenni, és azt a kibocsátónak, az ajánlattevőnek vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személynek a lehető leggyorsabban, de mindenesetre elvárható időn belül és legkésőbb a nyilvános forgalomba hozatal vagy az érintett értékpapírok bevezetésének megkezdése előtt a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátania. Ezenkívül a szabályozott piaci kereskedésbe még be nem vezetett részvényosztály nyilvános forgalomba hozatala esetén az első alkalommal történő piaci bevezetéskor a tájékoztatót legalább hat munkanappal a forgalombahozatali időszak lejárta előtt rendelkezésre kell bocsátani.

(2) A tájékoztatót akkor kell a nyilvánosság rendelkezésére bocsátottnak tekinteni, ha annak közzététele az alábbi módok valamelyikén megtörtént:

A tagállamok a tájékoztatójukat az a) vagy b) pont szerint közzétevő kibocsátók, illetve a tájékoztató elkészítéséért felelős személyek számára előírják, hogy tájékoztatójukat a c) ponttal összhangban elektronikusan is tegyék közzé.

(3) Ezenkívül a székhely szerinti tagállam előírhatja olyan értesítés közzétételét is, amely közli, hogy a tájékoztató rendelkezésre bocsátása milyen módon történt és az honnan szerezhető be.

(4) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága saját weboldalán 12 hónapos időtartamig közzéteszi saját választása szerint az összes jóváhagyott tájékoztatót, vagy legalább a – 13. cikkel összhangban – jóváhagyott tájékoztatók listáját, beleértve adott esetben a kibocsátó vagy a szabályozott piac weboldalán közzétett tájékoztatóra mutató hiperlinket.

(4a) Az EÉPH saját honlapján közzéteszi a 13. cikkel összhangban jóváhagyott tájékoztatók listáját, beleértve adott esetben a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága, a kibocsátó vagy a szabályozott piac honlapján közzétett tájékoztatóra mutató hyperlinket. A közzétett listát naprakész állapotban kell tartani és minden elemét legalább 12 hónapig fent kell hagyni a honlapon.

(5) A több dokumentumból álló és/vagy információkat hivatkozással beépítő tájékoztató esetén a tájékoztatót alkotó dokumentumokat és információkat külön közzé lehet tenni és terjeszteni, feltéve hogy az említett dokumentumokat a (2) bekezdésben megállapított módon ingyenesen a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják. Minden dokumentumban meg kell jelölni, hogy a teljes tájékoztatót alkotó többi dokumentum honnan szerezhető be.

(6) A kiadott vagy a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott tájékoztató és/vagy annak kiegészítő jegyzékei szövegének és formátumának mindenkor meg kell egyeznie a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által jóváhagyott eredeti változattal.

(7) Ha a tájékoztató rendelkezésre bocsátása elektronikus formában történő közzététel útján történt, a befektetők kérésére a kibocsátó, az ajánlattevő, a tőzsdei bevezetést kérő személy, vagy az értékpapírokat kihelyező vagy értékesítő pénzügyi közvetítők kötelesek a tájékoztatót nyomtatott formában a befektetőnek térítésmentesen megküldeni.

(8) Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1)–(4) bekezdésben említett tájékoztató közzétételéhez kapcsolódó rendelkezések meghatározása céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) Az értékpapírok nyilvános kibocsátására vagy szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozó reklám minden fajtájának tiszteletben kell tartania a (2)–(5) bekezdésben foglalt elveket. A (2)–(4) bekezdést csak azon esetekre kell alkalmazni, ha a kibocsátóra, az ajánlattevőre vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személyre vonatkozik a tájékoztató elkészítésének kötelezettsége.

(2) A reklámokban közölni kell, hogy tájékoztató kiadására sor került vagy sor fog kerülni, és azt is jelezni kell, hogy a befektetők azt hol szerezhetik be.

(3) A reklámokból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy reklámról van szó. A reklámban foglalt információk nem lehetnek pontatlanok vagy félrevezetők. Az ilyen információknak összhangban kell állnia a tájékoztatóban megadott információkkal, ha azt már kiadták, vagy azon információkkal, amiket a tájékoztatóban közölni kell, ha a tájékoztató kiadására csak később kerül sor.

(4) Valamennyi szóbeli vagy írásbeli formában kiadott, a nyilvános kibocsátásra vagy a szabályozott piacra történő bevezetésre vonatkozó információnak minden esetben összhangban kell állnia a tájékoztató tartalmával még akkor is, ha az információk nem reklámcélokat szolgálnak.

(5) Ha ezen irányelv alapján a tájékoztató nem kötelező, minden képesített befektetőnek, vagy minden olyan különleges kategóriájú befektetőnek, akiknek a kibocsátás kizárólagosan szól, rendelkezésre kell bocsátani a kibocsátó vagy az ajánlattevő által szolgáltatott, képesített befektetőknek vagy befektetők különleges kategóriáinak címzett lényeges információkat, beleértve az értékpapír-kibocsátásokkal kapcsolatos megbeszélések keretében nyilvánosságra hozott információkat is. Ha a tájékoztató közzététele kötelező, az ilyen információkat a tájékoztatónak vagy a tájékoztató kiegészítő jegyzékének kell tartalmaznia a 16. cikk (1) bekezdésének megfelelően.

(6) A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának rendelkeznie kell hatáskörrel az értékpapírok nyilvános kibocsátásához vagy szabályozott piacra történő bevezetéséhez kapcsolódó reklámtevékenység – (2)–(5) bekezdésben említett elveknek való megfelelőségének – ellenőrzésére.

(7) Az e cikkel kapcsolatos következetes harmonizáció érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az értékpapírok nyilvános kibocsátására vagy szabályozott piacra történő bevezetésére vonatkozó szándékot meghirdető – különösen a kibocsátási tájékoztató nyilvánosságra hozatala vagy a jegyzés megkezdése előtti – reklámok terjesztésével kapcsolatos rendelkezések meghatározása, valamint a (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések részletezése céljából.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardok tervezetét 2015. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) A tájékoztató kiegészítő jegyzékében meg kell említeni minden lényeges új tényezőt, a tájékoztatóban foglalt információra vonatkozó olyan lényegi hibát vagy pontatlanságot, amely befolyásolhatja az értékpapírok értékelését, és amely a tájékoztató jóváhagyása és a nyilvános kibocsátás végleges lezárása, illetve – ha ez történik később – a szabályozott piacon való kereskedés megkezdése között merült fel vagy észlelték. Az ilyen kiegészítő jegyzéket az eredeti tájékoztató közzétételekor alkalmazott módon, legfeljebb hét munkanapon belül kell jóváhagyni és a tájékoztatót legalább az eredeti tájékoztatóval megegyező módon kell közzétenni. Az összefoglalót és annak esetleges fordításait azonos módon ki kell egészíteni, ha a kiegészítő jegyzékben foglalt új információk figyelembevétele szükséges.

(2) Ha a tájékoztató értékpapírok nyilvános felajánlásával kapcsolatos, és amennyiben az (1) bekezdésben említett új tényező, hiba vagy pontatlanság merül fel a nyilvános ajánlat végleges lezárása vagy az értékpapírok átadása előtt, akkor azon befektetők, akik az értékpapírok megvásárlására vagy lejegyzésére a kiegészítő jegyzék közzététele előtt megállapodást kötöttek, jogosultak elfogadó nyilatkozatuk visszavonására, e jogukat a kiegészítő jegyzék közzététele után két munkanapos határidőn belül gyakorolhatják. Ezt az időszakot a kibocsátó vagy az ajánlattevő meghosszabbíthatja. A kiegészítő jegyzék tartalmazza az elállási jog végső dátumát.

(3) A következetes harmonizáció biztosítása, az e cikkben megállapított követelmények pontos meghatározása és a pénzügyi piacok technikai fejlődésének a figyelembevétele érdekében az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki azon helyzetek pontos meghatározására, amelyekben a tájékoztatóban foglalt információval kapcsolatos lényegi hiba, tárgyi tévedés vagy pontatlanság a tájékoztató kiegészítő jegyzékének közzétételét teszi szükségessé. Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

HATÁROKON ÁTNYÚLÓ KIBOCSÁTÁSOK ÉS SZABÁLYOZOTT PIACRA TÖRTÉNŐ BEVEZETÉS

(1) A 23. cikk sérelme nélkül, ha nyilvános forgalomba hozatal vagy szabályozott piacra történő bevezetés egy vagy több tagállamban vagy a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállamban történik, a székhely szerinti tagállam által jóváhagyott tájékoztató és annak minden kiegészítő jegyzéke bármely számú fogadó tagállamban történő nyilvános forgalomba hozatal vagy szabályozott piacra történő bevezetésre érvényes, feltéve, hogy az EÉPH és valamennyi fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának értesítésére a 18. cikknek megfelelően sor került. A fogadó tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai nem hagyhatnak jóvá tájékoztatókat, vagy ehhez kapcsolódóan nem folytathatnak le közigazgatási eljárásokat.

(2) Amennyiben a tájékoztató jóváhagyása után a 16. cikkben említett lényeges új tényezőkre, tárgyi tévedésekre vagy pontatlanságokra derül fény, a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága előírja a 13. cikk (1) bekezdésével összhangban jóváhagyandó kiegészítő jegyzék közzétételét. Az EÉPH és a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága tájékoztathatja a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságát az új információk szükségességéről.

(1) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a kibocsátó vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy kérésére és a kérelem átvételétől számított három munkanapon belül, vagy ha ezt a kérelmet a tájékoztató tervezetével együtt nyújtják be, a tájékoztató jóváhagyása után egy munkanappal megküldi a fogadó tagállam illetékes hatóságának a jóváhagyási igazolást, amely tanúsítja, hogy a tájékoztatót ezen irányelvnek megfelelően készítették el, valamint az említett tájékoztató egy példányát. Adott esetben az értesítéshez csatolni kell a kibocsátó vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személy felelősségére elkészített összefoglaló fordítását. Ugyanezt az eljárást kell követni a tájékoztató bármilyen kiegészítése esetén. A jóváhagyási igazolásról – a fogadó tagállam illetékes hatóságának értesítésével egy időben – a kibocsátót vagy a tájékoztató elkészítéséért felelős személyt is értesíteni kell.

(2) Az igazolásban közölni kell a 8. cikk (2) és (3) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazását, annak indokolásával együtt.

(3) A székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága a tájékoztató jóváhagyási igazolásának a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága részére való megküldésével egyidejűleg az EÉPH is értesíti arról.

Az EÉPH és a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága saját honlapjaikon közzéteszik azon tájékoztatók és kiegészítő jegyzékek jóváhagyási igazolásainak a listáját, amelyekről e cikkel összhangban értesítést küldtek, beleértve adott esetben a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága, a kibocsátó vagy a szabályozott piac honlapján közzétett ezen dokumentumokra mutató hyperlinket is. A közzétett listát naprakész állapotban kell tartani, és minden elemét legalább 12 hónapig fent kell hagyni a honlapokon.

(4) Ezen irányelv egységes alkalmazásának biztosítása, valamint a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki a jóváhagyási igazolások, a tájékoztató egy példányának, az összefoglaló fordításának és a tájékoztató kiegészítő jegyzékeinek a megküldéséhez felhasználandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások megállapítása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) Ha a nyilvános kibocsátásra vagy a szabályozott piacra történő bevezetésre kizárólag a székhely szerinti tagállamban kerül sor, a tájékoztatót a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által elfogadott nyelven kell elkészíteni.

(2) Ha a nyilvános kibocsátásra vagy a szabályozott piacra történő bevezetésre a székhely szerinti tagállamon kívüli egy vagy több tagállamban kerül sor, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint a tájékoztatót vagy az ilyen tagállamok illetékes hatóságai által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven kell elkészíteni. Az egyes fogadó tagállamok illetékes hatóságai csak az összefoglaló hivatalos nyelvükre (nyelveikre) történő fordítását írhatják elő.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által végzendő vizsgálat céljára a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint a tájékoztatót vagy az ilyen hatóság által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven kell elkészíteni.

(3) Ha a nyilvános kibocsátásra, illetve a szabályozott piacra történő bevezetésre a székhely szerinti tagállamot is magában foglaló egynél több tagállamban kerül sor, a tájékoztatót a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által elfogadott nyelven kell elkészíteni, és azt – a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint – vagy az egyes fogadó tagállamok illetékes hatóságai által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven is rendelkezésre kell bocsátani. Az egyes fogadó tagállamok illetékes hatóságai csak az 5. cikk (2) bekezdésében említett összefoglaló hivatalos nyelvükre (nyelveikre) történő fordítását írhatják elő.

(4) Amennyiben legalább 100 000 EUR egységenkénti címletértékű, nem részvényjellegű értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetését kérik egy vagy több tagállamban, a tájékoztatót a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérő személy választása szerint vagy a székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságai által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven kell elkészíteni. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nemzeti jogszabályaikban előírják az összefoglaló hivatalos nyelvükön (nyelveiken) történő elkészítését.

(1) A valamely harmadik országban bejegyzett székhellyel rendelkező kibocsátók székhely szerinti tagállamának illetékes hatósága jóváhagyhatja a nyilvános kibocsátáshoz vagy a szabályozott piacra történő bevezetéshez harmadik ország jogszabályai szerint elkészített tájékoztatót, feltéve hogy:

(2) Ha a harmadik országban bejegyzett kibocsátó által kibocsátott értékpapírok nyilvános kibocsátására vagy szabályozott piacra történő bevezetésére a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállamban kerül sor, a 17., 18. és 19. cikkben foglalt követelményeket kell alkalmazni.

(3) A Bizottság a 24a. cikknek megfelelően és a 24b. és a 24c. cikkben szereplő feltételek szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján általános egyenértékűségi követelmények létrehozására irányuló intézkedéseket fogad el az 5. és 7. cikkben foglalt követelmények alapján.

A fenti kritériumok alapján a Bizottság a 24. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően végrehajtási intézkedéseket fogadhat el, amelyekkel tanúsítja, hogy valamely harmadik ország az adott országban elkészített tájékoztatók ezen irányelvben előírtakkal való egyenértékűségét nemzeti jogszabályai, vagy a nemzetközi szervezetek által megállapított – beleértve az IOSCO közzétételi előírásait is – nemzetközi előírásokon alapuló gyakorlata vagy eljárása révén biztosítja.

(1) Minden egyes tagállam kijelöl egy központi illetékes közigazgatási hatóságot, amely felelős az ezen irányelvben előírt kötelezettségek végrehajtásáért és annak biztosításáért, hogy az ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezések alkalmazásra kerüljenek.

Ha azonban nemzeti jogszabályai így írják elő, a tagállam más közigazgatási hatóságokat is kijelölhet a III. fejezet alkalmazására.

Az illetékes hatóságoknak minden piaci résztvevőtől teljes mértékben függetlennek kell lenniük.

Amennyiben a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállamban kerül sor az értékpapírok nyilvános kibocsátására vagy szabályozott piacra történő bevezetésére, kizárólag az egyes tagállamok által kijelölt központi illetékes közigazgatási hatóság jogosult a tájékoztató jóváhagyására.

(1a) Ezen irányelv alkalmazásában a hatáskörrel rendelkező hatóságok az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően együttműködnek az EÉPH-val.

(1b) A hatáskörrel rendelkező hatóságok az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkének megfelelően haladéktalanul az EÉPH rendelkezésére bocsátják a feladatainak elvégzéséhez szükséges valamennyi információt.

(2) A tagállamok lehetővé tehetik illetékes hatóságuk vagy hatóságaik számára a hatáskörök átruházását. A jóváhagyott tájékoztatók interneten történő közzétételének és a tájékoztatók 14. cikkben említett elhelyezésének kivételével a 31. cikkel összhangban 2008. december 31-éig felül kell vizsgálni az ezen irányelvben, illetve végrehajtási intézkedéseiben előírt kötelezettségekhez kapcsolódó hatáskörök bármiféle átruházását és az ilyen átruházást 2011. december 31-éig meg kell szüntetni. Az (1) bekezdésben említett hatóságokon kívüli szervezetekre történő hatáskör-átruházást meghatározott módon kell végrehajtani, közölve a vállalandó feladatokat és azon feltételeket, amelyek mellett azokat el kell látni.

E feltételeknek tartalmazniuk kell egy olyan záradékot, amely kötelezi az érintett szervezetet, hogy eljárása során és szervezete kialakításakor kerülje az összeférhetetlenséget, és a rábízott feladatok ellátása során szerzett információkat tisztességtelenül, illetve a verseny korlátozására ne használja fel. Az ezen irányelvnek és végrehajtási intézkedéseinek való megfelelés felügyeletéért, illetve a tájékoztató jóváhagyásáért a végső felelősséget minden esetben az (1) bekezdéssel összhangban kijelölt illetékes hatóság vagy hatóságok viseli, illetve viselik.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, az EÉPH és a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait a hatáskörök átruházása tekintetében megkötött megállapodásaikról, beleértve az ilyen átruházást szabályozó pontos feltételeket is.

(3) Minden illetékes hatóságnak rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges valamennyi hatáskörrel. A tájékoztató jóváhagyására irányuló kérelmet fogadó illetékes hatóságnak legalább az alábbiakra kell felhatalmazással rendelkeznie:

Ha a nemzeti jogszabályok alapján szükséges, az illetékes hatóság kérheti a megfelelő igazságügyi hatóságot, hogy határozzon a fenti d)–h) pontban említett hatáskörök használatáról.

(4) Minden illetékes hatóságnak rendelkeznie kell hatáskörrel arra, hogy az értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetése után:

Az 1095/2010/EU rendelettel 21. cikkével összhangban az EÉPH részt vehet a d) pontban említett helyszíni vizsgálatokban, amennyiben azokat két vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság közösen hajtja végre.

(5) Az (1)–(4) bekezdés rendelkezései nem sértik a tagállamok azon lehetőségét, hogy külön jogi és közigazgatási megoldásokat alkalmazzanak azon tengerentúli európai területekre, amelyek külkapcsolataiért az ilyen tagállam felelős.

(1) A szakmai titoktartás kötelezettsége vonatkozik minden olyan személyre, aki az illetékes hatóságnál és olyan szervezeteknél dolgozik vagy dolgozott, amelyeknek az illetékes hatóságok meghatározott feladatokat átadtak. A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információkat csak a törvény által megállapított rendelkezésekkel összhangban szabad más személy vagy hatóság tudomására hozni.

(2) A tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek egymással, ha az feladataik ellátásához és hatáskörük gyakorlásához szükséges. Az illetékes hatóságok segítséget nyújtanak más tagállamok illetékes hatóságainak. Információkat cserélnek és együttműködnek különösen abban az esetben, ha valamely kibocsátónak egynél több székhely szerinti illetékes hatósága van értékpapírjai különféle osztályai miatt, vagy ha a tájékoztató jóváhagyását a 13. cikk (5) bekezdése rendelkezései alapján átadták egy másik tagállam illetékes hatóságának. Szorosan együttműködnek különböző tagállamokban jegyzett értékpapírok kereskedésének felfü ggesztése vagy tilalma előírásakor, a különböző kereskedési helyszínek közötti versenysemlegesség biztosítása és a befektetők védelme érdekében. Adott esetben a fogadó tagállam illetékes hatósága kérheti a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának segítségét már az ügy kivizsgálásának fázisában, különösen az új fajtájú vagy ritka formájú értékpapírok vonatkozásában. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága információkat kérhet a fogadó tagállam illetékes hatóságától minden, az adott piac sajátosságának minősülő ügyben.

A 21. cikk sérelme nélkül, a tagállamok illetékes hatóságai szükség szerint konzultálhatnak a szabályozott piacok üzemeltetőivel, különösen ha a kereskedés felfüggesztéséről vagy a szabályozott piac felé erre irányuló felkérésről vagy a kereskedés tilalmáról határoznak.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok bejelenthetik azon helyzeteket az EÉPH-nak, ha egy együttműködés – különösen információcsere – iránti megkeresését elutasítottak vagy elvárható időn belül nem teljesítettek. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 258. cikkének sérelme nélkül, az első mondatban említett helyzetekben az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörnek megfelelően járhat el.

(3) Az (1) bekezdés nem akadályozza a hatáskörrel rendelkező hatóságok között a bizalmas információk cseréjét vagy a bizalmas információknak az EÉPH vagy az Európai Rendszerkockázati Testület (a továbbiakban: ERKT) felé történő továbbítását, a vállalkozásspecifikus információkra és a harmadik országokra gyakorolt hatásokra vonatkozó, az 1095/2010/EU és a pénzügyi rendszer európai uniós makro-prudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 21 ) meghatározott feltételek betartása mellett. A hatáskörrel rendelkező hatóságok és az EÉPH vagy az ERKT között kicserélt információkra szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik, és ennek a hatálya alá tartoznak a hatáskörrel rendelkező hatóságok által jelenleg vagy korábban foglalkoztatott, az adott információkat átvevő személyek.

(4) E cikk következetes harmonizációja és a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele érdekében EÉPH szabályozás-technikai standardtervezetet dolgoz ki a (2) bekezdésben előírt információk pontos meghatározása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

A (2) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása, valamint a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti együttműködés és információcsere céljára felhasználandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottságra hatáskört kell ruházni a harmadik albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) Ha a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága megállapítja, hogy a kibocsátó vagy a nyilvános ajánlattételre hatáskörrel rendelkező pénzügyi intézmények szabálytalanságokat követtek el, illetve hogy a kibocsátó az értékpapírok szabályozott piacra történő bevezetésével kötelezettségszegést követett el, akkor e megállapításait megküldi a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának és az EÉPH-nak.

(2) Ha a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai által meghozott intézkedések ellenére, vagy mert az ilyen intézkedések nem bizonyultak megfelelőnek, a kibocsátó vagy a nyilvános ajánlattételre hatáskörrel rendelkező pénzügyi intézmény továbbra is megsérti a vonatkozó törvényi vagy szabályozási rendelkezéseket, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának és az EÉPH-nak a tájékoztatását követően meghoz minden megfelelő intézkedést a befektetők védelmében, és erről a legkorábban adódó alkalommal tájékoztatja a Bizottságot és az EÉPH-t.

(1) A Bizottságot a 2001/528/EK határozattal létrehozott Európai Értékpapír-bizottság (a továbbiakban: bizottság) segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni a határozat 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel, és azzal a feltétellel, hogy az eljárásban elfogadott végrehajtási intézkedések ezen irányelv lényeges rendelkezéseit nem módosítják.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időtartam három hónap.

(2a) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

(3) 2010. december 31-ig, majd ezt követően legalább háromévente a Bizottság megvizsgálja a végrehajtási hatásköreire vonatkozó rendelkezéseket, és az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszt egy jelentést e hatáskörök működéséről. A jelentés különösen azt vizsgálja, hogy szükséges-e a Bizottságnak javaslatot tennie ezen irányelv módosítására a ráruházott végrehajtási hatáskörök megfelelő mértékének biztosítása érdekében. A módosítás esetleges szükségességére vonatkozó következtetéshez részletes indokoló nyilatkozatot kell csatolni. Szükség esetén a jelentéshez jogalkotási javaslatot kell fűzni a Bizottságra végrehajtási hatásköröket ruházó rendelkezések módosítása céljából.

(1) A Bizottságot a 2010. december 31-től számított négy évre ruházzák fel az 1. cikk (4) bekezdésében, a 2. cikk (4) bekezdésében, a 3. cikk (4) bekezdésében, a 4. cikk (1) bekezdésének ötödik albekezdésében, az 5. cikk (5) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 11. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (7) bekezdésében, a 14. cikk (8) bekezdésében, a 15. cikk (7) bekezdésében és a 20. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó jogkörrel. A Bizottság legkésőbb hat hónappal a négyéves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás azonos tartamú időszakokra automatikusan meghosszabbodik, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem vonja azt vissza a 24b. cikknek megfelelően.

(2) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 24b. és a 24c. cikk határozza meg.

(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács az 1. cikk (4) bekezdésében, a 2. cikk (4) bekezdésében, a 3. cikk (4) bekezdésében, a 4. cikk (1) bekezdésének ötödik albekezdésében, az 5. cikk (5) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében, a 8. cikk (4) bekezdésében, a 11. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (7) bekezdésében, a 14. cikk (8) bekezdésében, a 15. cikk (7) bekezdésében vagy a 20. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében említett felhatalmazást bármikor visszavonhatja.

(2) Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, legkésőbb a végső határozat meghozatala előtt egy hónappal igyekszik tájékoztatni arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást.

(3) A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megállapított későbbi időpontban lép hatályba, és nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az értesítés időpontjától számított három hónapos határidőn belül.

Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak három hónappal meghosszabbodik.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az abban megállapított időpontban lép hatályba.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az említett határidő letelte előtt is kihirdethető az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és hatályba is léphet, amennyiben az Európai Parlament és a Tanács egyaránt tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem áll szándékában kifogást emelni.

(3) Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben határidőn belül kifogást emel valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az nem lép hatályba. Az Európai Unióról szóló Szerződés 296. cikkével összhangban a kifogást emelő intézmény megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogását.

(1) A tagállamok büntetőjogi szankciók kiszabására vonatkozó joga és polgári jogi felelősségi rendszere sérelme nélkül, a tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban biztosítják, hogy a felelős személyekkel szemben megfelelő közigazgatási intézkedéseket lehessen hozni vagy közigazgatási szankciókat lehessen alkalmazni, amennyiben az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezéseket nem tartják be. A tagállamok biztosítják, hogy ezen intézkedéseket hatékonyak, arányosak és visszatartó hatásúak legyenek.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóság nyilvánosságra hozhasson minden, az ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezések megsértése miatt kirótt intézkedést vagy szankciót, kivéve ha az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a pénzpiacokat vagy aránytalan kárt okozna az érintett feleknek.

A tagállamok biztosítják az ezen irányelv alapján elfogadott törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések alapján hozott határozatok bíróság előtti megtámadhatóságát.

A 29. cikkben megállapított naptól kezdődő hatállyal a 2001/34/EK irányelv a következőképpen módosul:

A 29. cikkben megállapított naptól kezdődően a 89/298/EGK irányelv hatályát veszti. A hatályát vesztett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni.

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2005. július 1-jéig megfeleljenek. A tagállamok erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(1) Harmadik országban bejegyzett azon kibocsátók, amelyek értékpapírjait valamely szabályozott piacra már bevezették, a 2. cikk (1) bekezdése m) pontjának iii. alpontjával összhangban megválasztják illetékes hatóságukat, és döntésükről 2005. december 31-éig értesítik az általuk választott székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát.

(2) A 3. cikktől eltérve azon tagállamok, amelyek éltek a 89/298/EGK irányelv 5. cikkének a) pontjában adott mentességgel, továbbra is engedélyezhetik azon hitelintézeteik, vagy hitelintézetekkel egyenértékű azon más, ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének j) pontja alá nem tartozó pénzügyi intézmények számára, hogy ezen irányelv hatálybalépésétől számított öt évig saját felségterületükön belül folyamatosan vagy ismétlődő módon kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal egyenértékű más átruházható értékpapírokat forgalomba hozhatnak.

(3) A 29. cikktől eltérve a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a 21. cikk (1) bekezdésének 2008. december 31-éig kell megfelelnie.

Ezen irányelv hatálybalépése után öt évvel a Bizottság értékeli az irányelv alkalmazását, és erről jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, adott esetben az annak felülvizsgálatára irányuló javaslatainak kíséretében.

Az ESMA 2012. december 31-ig felméri az ezen irányelv értelmében rá háruló hatáskörökből és feladatokból eredő személyzeti és erőforrásigényeit, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Az összefoglaló néhány oldal terjedelemben közli a tájékoztatóban foglalt legfontosabb információkat, legalább a következő tételekre kiterjedően:

II. A vezető tisztségviselők, vezető állású munkavállalók, a felügyelő bizottság tagjai és könyvvizsgálók

A cél a társaság képviselői és a társaság ajánlatában vagy a szabályozott piacra történő bevezetésben érintett más személyek azonosítása; ezek a személyek felelősek a tájékoztatónak az irányelv 5. cikkében előírt elkészítéséért, illetve akik felelősek a pénzügyi kimutatások könyvvizsgálatáért.

A cél a kibocsátás levezénylésére vonatkozó ►M2 alapvető információk ◄ szolgáltatása, illetve a kibocsátáshoz kapcsolódó fontos időpontok azonosítása.

A cél a társaság pénzügyi feltételeire, tőkeellátottságára és kockázati tényezőire vonatkozó kulcsfontosságú információk összesítése. Ha a dokumentumban foglalt pénzügyi kimutatásokat módosítják a társaság csoportstruktúrájában vagy számviteli politikájában bekövetkezett változások tükrözésére, a kiválasztott pénzügyi adatokat is módosítani kell.

A cél információk szolgáltatása a társaság üzleti működéséről, az általa gyártott termékekről vagy nyújtott szolgáltatásokról, valamint a vállalkozást befolyásoló tényezőkről. Az is célja, hogy információkkal szolgáljon a társaság ingatlanvagyona, műszaki berendezései és felszerelései megfelelő és alkalmas voltáról, valamint jövőbeni kapacitásbővítési vagy szűkítési terveiről.

A cél, hogy bemutassa a társaság vezetésének magyarázatát a társaság pénzügyi helyzetét és működési eredményeit érintő tényezőkről azon múltbéli időszakokban, amelyekre a pénzügyi kimutatások vonatkoznak, valamint a vállalatvezetés értékelését azon tényezőkről és trendekről, amelyek az elkövetkezendő időszakokban várhatóan lényeges hatással lesznek a társaság pénzügyi feltételeire és működési eredményeire.

VII. Vezető tisztségviselők, a felügyelő bizottság tagjai, vezető állású munkavállalók, munkavállalók

A cél információk szolgáltatása a társaság vezető tisztségviselőiről, a felügyelő bizottság tagjairól és vezető állású munkavállalóiról, ami lehetővé teszi a befektetők számára, hogy értékelje tapasztalataikat, képesítésüket és díjazásuk szintjét, valamint a társasághoz fűződő viszonyukat.

A cél információk szolgáltatása a főrészvényesekről és másokról, akik ellenőrzést gyakorolhatnak a társaság fölött vagy befolyásolhatják azt. Ez a rész információkat ad a társaság azon ügyleteiről is, amelyeket a társasághoz kapcsolódó személyekkel kötött, illetve arról, hogy az ilyen ügyletek feltételei tisztességesek-e a társaság szempontjából.

A cél annak meghatározása, hogy milyen pénzügyi kimutatásokat kell a dokumentumnak tartalmaznia, valamint hogy milyen időszakokra vonatkozzanak, a pénzügyi kimutatások kora, illetve más pénzügyi jellegű információk bemutatása. A pénzügyi kimutatások készítésénél és könyvvizsgálatánál alkalmazott számviteli és könyvvizsgálati elveket a nemzetközi számviteli és könyvvizsgálati standardokkal összhangban kell meghatározni.

X. A kibocsátás, illetve a szabályozott piacra történő bevezetés részletes adatai

A cél információk szolgáltatása értékpapírok kibocsátásáról, illetve szabályozott piacra történő bevezetéséről, az értékpapírok elosztási tervéről és a kapcsolódó ügyekről.

A cél olyan információk szolgáltatása, melynek nagy részét törvény írja elő, és amit a tájékoztató máshol nem tartalmaz.

I. Vezető tisztségviselők, a felügyelő bizottság tagjai, vezető állású munkavállalók, a tanácsadók és a könyvvizsgálók

A cél a társaság képviselői és a társaság kibocsátásában vagy a szabályozott piacra történő bevezetésben érintett más személyek azonosítása; ezek a személyek felelnek a tájékoztató elkészítéséért, illetve a pénzügyi kimutatások könyvvizsgálatáért.

A cél a társaság pénzügyi feltételeire, tőkeellátottságára és kockázati tényezőire vonatkozó ►M2 alapvető információk ◄ összesítése. Ha a dokumentumban foglalt pénzügyi kimutatásokat a társaság csoportstruktúrájában vagy számviteli politikájában bekövetkezett lényeges változások tükrözése érekében módosítják, a kiválasztott pénzügyi adatokat is módosítani kell.

A cél információk szolgáltatása a társaság üzleti működéséről, az általa gyártott termékekről vagy nyújtott szolgáltatásokról, valamint a vállalkozást befolyásoló tényezőkről. Az is célja, hogy információkat szolgáltasson a társaság ingatlanvagyonának, műszaki berendezéseinek és felszereléseinek megfelelőségéről és alkalmas voltáról, valamint jövőbeni kapacitásbővítési vagy szűkítési terveiről.

V. Vezető tisztségviselők, a felügyelő bizottság tagjai, vezető állásó munkavállalók, munkavállalók

A cél információk szolgáltatása a társaság vezető tisztségviselőiről és vezetőiről, ami lehetővé teszi a befektetők számára, hogy értékeljék tapasztalataikat, képesítésüket és díjazásuk szintjét, valamint a társasághoz fűződő viszonyukat.

A cél olyan információk szolgáltatása, melynek nagy részét törvény írja elő, és amit a tájékoztató máshol nem tartalmaz.

I. Vezető tisztségviselők, a felügyelő bizottság tagjai, vezető állású munkavállalók, a tanácsadók és a könyvvizsgálók

A cél a kibocsátás lebonyolítására vonatkozó ►M2 alapvető információk ◄ szolgáltatása, illetve a kibocsátáshoz kapcsolódó fontos időpontok azonosítása.

A cél a társaság pénzügyi feltételeire, tőkeellátottságára és kockázati tényezőire vonatkozó kulcsfontosságú információk összesítése. Ha a dokumentumban foglalt pénzügyi kimutatásokat a társaság csoportstruktúrájában vagy számviteli politikájában bekövetkezett változások tükrözése érdekében módosítják, a kiválasztott pénzügyi adatokat is módosítani kell.

A cél információk szolgáltatása a társaságnak az esetlegesen alkalmazott szakértőivel vagy tanácsadóival folytatott ügyleteire vonatkozóan.

V. A kibocsátás, illetve a szabályozott piacra történő bevezetés részletes adatai

A cél információk szolgáltatása értékpapírok kibocsátásáról, illetve szabályozott piacra történő bevezetéséről az értékpapírok elosztási tervéről és a kapcsolódó ügyekről.

A cél olyan információk szolgáltatása, melynek nagy részét törvény írja elő, amit a tájékoztató máshol nem tartalmaz.

Az összefoglaló jegyzék néhány oldal terjedelemben mutatja be a tájékoztatóban foglalt legfontosabb információkat, legalább a következő tételekre kiterjedően:

( 4 ) Az Európai Parlament 2002. március 14-i véleménye (HL C 47. E, 2003.2.27., 417. o.), a Tanács 2003. március 24-i közös álláspontja (HL C 125. E, 2003.5.27., 21. o.), valamint az Európai Parlament 2003. július 2-i állásfoglalása (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2003. július 15-i határozata.

( 5 ) HL L 100., 1980.4.17., 1. o. A legutóbb a 94/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított irányelv (HL L 135., 1994.5.31., 1. o.).

( 8 ) HL L 141., 1993.6.11., 27. o. A legutóbb a 2000/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 290., 2000.11.17., 27. o.) módosított irányelv.

( 9 ) Nemzetközi közzétételi előírások külföldi kibocsátók határokon átnyúló kibocsátásához és tőzsdei bevezetéséhez, I. Rész, Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete, 1998. szeptember.

( 14 ) HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2000/28/EK irányelvvel (HL L 275., 2000.10.27., 37. o.) módosított irányelv.

		Hivatalos Lap
		No	page	date
►M1	Az Európai Parlament és a Tanács 2008/11/EK irányelve EGT-vonatkozású szöveg (2008. március 11.)	L 76	37	19.3.2008
►M2	Az Európai Parlament és a Tanács 2010/73/EU irányelve EGT-vonatkozású szöveg (2010. november 24.)	L 327	1	11.12.2010
►M3	Az Európai Parlament és a Tanács 2010/78/EU irányelve EGT-vonatkozású szöveg (2010. november 24.)	L 331	120	15.12.2010
►M4	Az Európai Parlament és a Tanács 2013/50/EU irányelve EGT-vonatkozású szöveg (2013. október 22.)	L 294	13	6.11.2013
►M5	Az Európai Parlament és a Tanács 2014/51/EU irányelve (2014. április 16.)	L 153	1	22.5.2014