1991L0477 — HU — 28.07.2008 — 001.002
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért
|
A TANÁCS IRÁNYELVE (1991. június 18.) a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről (HL L 256, 13.9.1991, p.51) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
No |
page |
date |
||
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2008/51/EK IRÁNYELVE (2008. május 21.) |
L 179 |
5 |
8.7.2008 |
|
Helyesbítette:
A TANÁCS IRÁNYELVE
(1991. június 18.)
a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről
(91/477/EGK)
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,
tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100a. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),
az Európai Parlamenttel együttműködve ( 2 ),
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),
mivel a Szerződés 8a. cikke előírja, hogy a belső piacot legkésőbb 1992. december 31-ig létre kell hozni; tekintve, hogy a belső piac egy olyan belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződés feltételeivel összhangban biztosított az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása;
mivel az Európai Tanács 1984. június 25-én és 26-án Fontainebleau-ban tartott ülésén kifejezetten célul tűzte ki minden rendőrségi eljárás és vámalakiság eltörlését a Közösség belső határain;
mivel a Közösség belső határain folytatott ellenőrzések és formalitások teljes eltörlése bizonyos alapfeltételek teljesítésével jár; mivel a belső piac megvalósításáról szóló fehér könyvében a Bizottság kifejtette, hogy a szállított áruk biztonságára és a személyekre vonatkozó ellenőrző intézkedések eltörlése következtében a fegyverekre vonatkozó jogszabályokat is össze kell hangolni;
mivel a fegyverek tartására vonatkozó ellenőrző intézkedéseknek a Közösség belső határain történő eltörlése szükségessé teszi hatékony szabályok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a tagállamokon belül a ►C1 tűzfegyverek ◄ megszerzésének és tartásának, valamint azok más tagállamba történő szállításának ellenőrzését; mivel ennélfogva meg kell szüntetni a rendszeres ellenőrzést a Közösség belső határain;
mivel e szabályok következtében a tagállamok közötti kölcsönös bizalom a közbiztonság védelme területén nagyobb lesz, ha azokat részlegesen összehangolt jogszabályok támasztják alá; mivel ezért célszerű meghatározni azokat a ►C1 tűzfegyver-kategóriákat ◄ , amelyek magánszemélyek által történő megszerzését és tartását tiltani kell, vagy engedélyhez, illetve bejelentéshez kell kötni;
mivel alapvetően tiltani kell az egyik tagállamból a másikba fegyver birtokában történő átlépést; mivel az ettől való eltérés csak abban az esetben fogadható el, ha olyan eljárást vezetnek be, amely lehetővé teszi a tagállamok értesítését arról, hogy ►C1 tűzfegyvert ◄ kívánnak területükre bevinni;
mivel mindamellett mégis rugalmasabb szabályokat kellene hozni a vadászat és céllövészet vonatkozásában a személyek szabad mozgása szükségesnél nagyobb mértékű korlátozásának elkerülése érdekében;
mivel az irányelv nincs hatással a tagállamoknak arra a jogára, hogy intézkedéseket hozzanak az illegális fegyverkereskedelem megelőzése érdekében,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
I. FEJEZET
Hatály
1. cikk
(1) Ezen irányelv alkalmazásában „lőfegyver”: minden olyan hordozható csöves tűzfegyver, amely egy gyúlékony hajtóanyag segítségével egy vagy több töltényt, golyót vagy lövedéket lő ki, azt ennek kilövésére tervezték vagy átalakítható erre a célra, kivéve ha az I. melléklet III. részében felsorolt valamely ok kizárja ezen irányelv hatálya alól. A lőfegyverek besorolását az I. melléklet II. része tartalmazza.
Ezen irányelv alkalmazásában egy tárgy egy gyúlékony hajtóanyag segítségével töltény, golyó vagy lövedék kilövésére alkalmassá átalakíthatónak minősül, ha:
— megjelenésében egy lőfegyverre hasonlít, és
— kivitelezése vagy alapanyaga miatt ilyenné átalakítható.
(1a) Ezen irányelv alkalmazásában a „lőfegyverdarab”: a kifejezetten lőfegyverhez tervezett és annak működéséhez elengedhetetlen lőfegyverdarabok vagy cserealkatrészek, beleértve a fegyvercsövet, tokszerkezetet, vázat, zárszerkezetet vagy zárat, valamint minden olyan eszközt, amelyet a lőfegyver lövése által keltett zaj csökkentése érdekében terveztek vagy alakítottak át.
(1b) Ezen irányelv alkalmazásában az „alapvető alkotóelem”: a zárszerkezet, a lőfegyver töltényűrje és/vagy csöve, amelyek – mivel különálló tárgyak – azon lőfegyver-kategóriába tartoznak, amelyekre felszerelik vagy fel kívánják szerelni azokat.
(1c) Ezen irányelv alkalmazásában a „lőszer”: a teljes tár, vagy annak alkotóelemei, beleértve a töltényhüvelyt, a gyújtókészüléket, az indítótöltetet a lőfegyverben használt golyókat és lövedékeket, feltéve hogy ezek az alkotóelemek az adott tagállamban maguk is engedélykötelesek.
(1d) Ezen irányelv alkalmazásában a „felkutatás”: a lőfegyverek és, ahol lehetséges, a lőfegyverdarabok és a lőszerek rendszeres nyomon követése a gyártótól a vásárlóig, a tagállamok illetékes hatóságainak a tiltott gyártás és a tiltott kereskedelem felderítésében, kivizsgálásában és elemzésében való segítségnyújtás céljából.
(1e) Ezen irányelv alkalmazásában a „közvetítő”: a kereskedőtől eltérő minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek kereskedelmi vagy üzleti tevékenysége egészben vagy részben fegyverek megvásárlásából, eladásából vagy átadásának megszervezéséből áll.
(2) Ezen irányelv alkalmazásában a „kereskedő”: minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek a kereskedelmi vagy üzleti tevékenysége részben vagy egészben lőfegyverek, lőfegyverdarabok, illetve lőszerek gyártásából, kereskedelméből, cseréjéből, bérbeadásából, javításából vagy átalakításából áll.
(2a) Ezen irányelv alkalmazásában a „tiltott gyártás”: lőfegyverek, lőfegyverdarabok és lőszerek gyártása vagy összeszerelése:
i. tiltott kereskedelem tárgyát képező ilyen lőfegyverek bármely alapvető alkotóeleméből;
ii. a gyártás vagy az összeszerelés helye szerinti tagállam illetékes hatósága által a 4. cikknek megfelelően kiadott felhatalmazás nélkül; vagy
iii. az összeszerelt lőfegyverek gyártáskor történő, a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelő megjelölése nélkül.
(2b) Ezen irányelv alkalmazásában a „tiltott kereskedelem”: lőfegyverek, lőfegyverdarabok vagy lőszereik megszerzése, eladása, szállítása, mozgása vagy átadása egy tagállam területéről, vagy ez utóbbin keresztül egy másik tagállam területére, ha azt az érintett tagállamok valamelyike az ezen irányelvben foglalt rendelkezésekkel összhangban nem engedélyezi, vagy ha az összeszerelt lőfegyvereket nem jelölték meg a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően.
(3) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában valamely személy annak az országnak a lakosának tekintendő, amely a lakhelyét igazoló okmányban – pl. az útlevelében vagy személyi igazolványban – jelzett címben szerepel, és amelyet a tartás vagy megszerzés ellenőrzésekor a tagállamok hatóságainak vagy a kereskedőnek bemutat.
(4) Az európai lőfegyvertartási igazolványt kérelemre a tagállamok hatóságai bocsátják ki a lőfegyvert jogszerűen megszerző vagy tartó személy számára. Legfeljebb öt évre érvényes, amely meghosszabbítható, és tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott információkat. Az európai lőfegyvertartási igazolvány olyan át nem ruházható okmány, amelybe fel kell jegyezni a birtokosa által tartott és használt lőfegyver vagy lőfegyverek adatait. Az igazolványnak mindig a lőfegyvert használó személy birtokában kell lennie. A tulajdonosváltozást vagy a lőfegyverek jellemzőiben bekövetkezett változásokat, valamint a lőfegyver elvesztését vagy ellopását az igazolványban fel kell tüntetni.
2. cikk
(1) Ez az irányelv nem érinti a fegyverviselésre, vadászatra és céllövészetre vonatkozó nemzeti előírások alkalmazását.
(2) Ez az irányelv nem vonatkozik fegyvereknek és lőszereknek a fegyveres erők, a rendőrség, a hatóságok vagy fegyvergyűjtők és fegyverek kulturális és történelmi vonatkozásaival foglalkozó, és a területileg illetékes tagállam által ilyennek elismert szervek által a nemzeti jogszabályok szerint történő megszerzésére és tartására. Nem alkalmazandó a hadifegyverek és lőszerek kereskedelmi szállítására sem.
3. cikk
A tagállamok nemzeti jogszabályaikban elfogadhatnak az irányelvben meghatározottnál szigorúbb rendelkezéseket is, a tagállamok honosai számára a 12. cikk (2) bekezdésében biztosított jogok figyelembevételével.
2. FEJEZET
A ►C1 tűzfegyverekre ◄ vonatkozó jogszabályok összehangolása
4. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi forgalomba hozott lőfegyvert vagy lőfegyverdarabot ezzel az irányelvvel összhangban megjelöljenek és nyilvántartásba vegyenek, vagy pedig, hogy hatástalanítsanak.
(2) Minden egyes összeszerelt lőfegyver azonosítása és felkutatása céljából a tagállamok minden egyes lőfegyver gyártásakor:
a) előírják az egyedi megjelölést, beleértve a gyártó nevét, a gyártás országát vagy helyét, a sorozatszámot, valamint a gyártás évét (amennyiben az nem képezi a sorozatszám részét). Ez nem sértheti a gyártó védjegyének elhelyezését. E célból a tagállamok választhatják a kézi lőfegyverek próbabélyegeinek kölcsönös elismeréséről szóló, 1969. július 1-i egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását; vagy
b) fenntartanak bármilyen más, egyedi és felhasználóbarát, numerikus vagy alfanumerikus kódot alkalmazó megjelölést, amely a gyártás országát minden állam számára könnyen azonosíthatóvá teszi.
A jelölést a lőfegyver alapvető alkotóelemén kell elhelyezni, amelynek megsemmisülése a lőfegyvert használhatatlanná teszi.
A tagállamok biztosítják, hogy a teljes lőszercsomag minden egységét úgy jelölik meg, hogy feltüntessék a gyártó nevét, az azonosító (sorozat)számot, a kalibert és a lőszer fajtáját. E célból a tagállamok választhatják a kézi lőfegyverek próbabélyegeinek kölcsönös elismeréséről szóló, 1969. július 1-i egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását.
A tagállamok ezenkívül biztosítják, hogy a kormányzati készleteikből állandó polgári használatra átadott lőfegyvert az átadás időpontjában olyan megfelelő egyedi megjelöléssel lássanak el, amely lehetővé teszi, hogy a többi állam azonosíthassa az átadó országot.
(3) A tagállamok a területükön folytatott kereskedői tevékenységet legalább a kereskedő magán- és szakmai feddhetetlenségének, valamint szakértelmének ellenőrzése alapján kiadott engedélyhez kötik. Jogi személyek esetén az ellenőrzés a vállalkozást irányító személyre terjed ki.
(4) A tagállamok 2014. december 31-ig biztosítják egy központosított vagy decentralizált számítógépes nyilvántartási rendszer létrehozatalát és üzemeltetését, amely garantálja a hatáskörrel rendelkező hatóságok hozzáférését minden olyan nyilvántartási rendszerhez, amely minden egyes, ezen irányelv hatálya alá tartozó lőfegyver információit tartalmazza. A nyilvántartási rendszer legalább 20 évig nyilvántartja és megőrzi minden egyes lőfegyver típusát, gyártmányát, modelljét, kaliberét, sorozatszámát, valamint a szállító és a lőfegyvert megszerző vagy tartó személy nevét és címét.
A kereskedők tevékenységük teljes ideje alatt kötelesek nyilvántartást vezetni, amelyben rögzítik az általuk beszerzett vagy eladott minden, ezen irányelv hatálya alá tartozó lőfegyverre vonatkozó információt, beleértve azokat az adatokat is, amelyek lehetővé teszik a lőfegyver azonosítását és felkutatását, különös tekintettel annak típusára, gyártmányára, modelljére, kaliberére és sorozatszámára, valamint a fegyvert rendelkezésre bocsátó és megszerző személyek nevét és címét. A tevékenység befejezésekor a kereskedő a nyilvántartást átadja az első albekezdésben előírt nyilvántartási rendszerért felelős nemzeti hatóságnak.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy az összes lőfegyver bármely időpontban kapcsolható legyen a tulajdonosához. A „D” kategóriába sorolt lőfegyverek tekintetében azonban a tagállamok 2010. július 28-ig megfelelő felkutatási intézkedéseket hoznak, beleértve – 2014. december 31-től kezdődően – a 2010. július 28-ig után forgalomba hozott lőfegyverek bármikor az adott tulajdonoshoz való kapcsolását lehetővé tevő intézkedéseket.
4a. cikk
A 3. cikk sérelme nélkül, a tagállamok lőfegyverek megszerzését és tartását csak olyan személyek számára engedik meg, akik engedéllyel rendelkeznek illetve, a „C” és „D” kategória esetében, kifejezetten engedélyt kaptak ilyen lőfegyverek megszerzésére és tartására a nemzeti jogszabályokkal összhangban.
4b. cikk
A tagállamok fontolóra veszik a közvetítői tevékenységet szabályozó rendszer létrehozását. Az ilyen rendszer magába foglalhat egy vagy több intézkedést, így például:
a) a területükön működő közvetítők nyilvántartásba vétele;
b) a közvetítő tevékenység engedélyhez vagy jóváhagyáshoz való kötése.
5. cikk
A 3. cikk sérelme nélkül, a tagállamok a lőfegyverek megszerzését és tartását csak olyan személy számára engedélyezik, akinek megfelelő indoka van erre, és aki:
a) betöltötte legalább a 18. életévét, kivéve a vadászatra és céllövészetre használt lőfegyverek nem vásárlás útján történő megszerzését és tartását, feltéve hogy ebben az esetben a 18 évnél fiatalabb személy szülői engedéllyel rendelkezik, vagy szülői irányítás alatt áll, vagy érvényes lőfegyvertartási vagy vadászengedéllyel rendelkező felnőtt irányítása alatt áll, illetve engedélyezett, vagy más módon jóváhagyott edzőközpontban használja a fegyvert;
b) nem valószínűsíthető, hogy veszélyt jelent önmagára, a közrendre vagy a közbiztonságra. Szándékos, erőszakos bűncselekmény miatti elmarasztaló ítélet az ilyen veszélyre utaló jelnek minősül.
A tagállamok visszavonhatják a lőfegyvertartási engedélyt, ha a megadásának alapjául szolgáló feltételek bármelyike már nem áll fenn.
A tagállamok nem tilthatják meg a területükön lakóhellyel rendelkező személyeknek, hogy egy másik tagállamban megszerzett fegyvert tartsanak, kivéve ha ugyanennek a fegyvernek a megszerzését saját területükön tiltják.
6. cikk
A tagállamok megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megtiltsák az A kategóriába sorolt ►C1 tűzfegyverek ◄ és lőszerek megszerzését és birtoklását. Különleges esetekben az illetékes hatóságok engedélyt adhatnak ilyen ►C1 tűzfegyverekre ◄ és lőszerekre, ha ez nem ellenkezik a közbiztonsággal vagy a közrenddel.
A tagállamok biztosítják, hogy a kereskedők kivételével, a lőfegyvereknek, lőfegyverdaraboknak és lőszereknek a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 2. cikkében meghatározott távközlő eszközök útján történő megszerzését, ahol ez engedélyezett, szigorúan ellenőrzik.
7. cikk
(1) Senki nem szerezhet B kategóriába sorolt ►C1 tűzfegyvert ◄ egy tagállam területén anélkül, hogy arra az adott tagállam engedélyt adott volna.
Nem adható ilyen engedély egy másik tagállamban honos személynek e tagállam előzetes hozzájárulása nélkül.
(2) Senkinek a birtokában nem lehet B kategóriába sorolt ►C1 tűzfegyver ◄ egy tagállam területén anélkül, hogy az adott tagállam arra engedélyt adott volna. Ha ez a személy egy másik tagállamban honos személy, a másik tagállamot erről tájékoztatni kell.
(3) A B kategóriába sorolt ►C1 tűzfegyver ◄ megszerzésére szóló, valamint birtoklására vonatkozó engedélyezés egyetlen közigazgatási határozat formájában is történhet.
(4) A tagállamok megfontolhatják, hogy olyan személyek részére, akik teljesítik a fegyvertartási engedély megszerzéséhez szükséges feltételeket, többéves engedélyt adjanak minden engedélyköteles lőfegyver megszerzésére és tartására a következők sérelme nélkül:
a) az illetékes hatóságok értesítésének kötelezettsége az átruházásról;
b) annak időszakos ellenőrzése, hogy ezek a személyek megfelelnek-e a feltételeknek; és
c) a nemzeti jogszabályban megállapított, a tartásra vonatkozó maximális időszak.
(5) A tagállamok szabályokat fogadnak el annak érdekében, hogy a 2008. július 28-án hatályban lévő nemzeti jog értelmében „B” kategóriába sorolt lőfegyverekre vonatkozó engedéllyel rendelkező személyeknek ne legyen szükséges a 2008. május 21-i 2008/51/EK ( 5 ) európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálybalépése miatt kérvényezniük az általuk tartott „C” vagy „D” kategóriás lőfegyverek engedélyezését. A „C” vagy „D” kategóriás fegyverek ezt követő bármilyen átruházásának feltétele azonban, hogy az átvevő szerezzen hozzá engedélyt, vagy rendelkezzen engedéllyel, illetve a nemzeti jogszabályokkal összhangban kifejezetten jogosult legyen ilyen lőfegyverek tartására.
8. cikk
(1) Senkinek a birtokában nem lehet C kategóriába sorolt ►C1 tűzfegyver ◄ , kivéve ha bejelentette annak a tagállamnak hatóságainál, amelyben az adott ►C1 tűzfegyver ◄ található.
A tagállamok előírják a C kategóriába sorolt, jelenleg a területükön található, de korábban be nem jelentett minden ►C1 tűzfegyver ◄ kötelező bejelentését az irányelv rendelkezéseit átültető nemzeti jogszabály hatálybalépését követő egy éven belül.
(2) Minden eladónak, kereskedőnek és magánszemélynek tájékoztatást kell nyújtania annak a tagállamnak hatóságai számára a C kategóriába sorolt ►C1 tűzfegyverek ◄ átruházásáról és átadásáról, amelyben az átruházás vagy átadás történik, a ►C1 tűzfegyver ◄ és az azt megszerző személy azonosításához szükséges adatok feltüntetésével. Ha az ilyen ►C1 tűzfegyvert ◄ megszerző személy egy másik tagállamban honos, az a tagállam, amelyben a megszerzés történt, valamint a ►C1 tűzfegyvert ◄ megszerző személy tájékoztatja az érintett másik tagállamot.
(3) Ha egy tagállam a területén megtiltja, vagy engedélyhez köti egy B, C vagy D kategóriába sorolt ►C1 tűzfegyver ◄ megszerzését és tartását, erről tájékoztatja a többi tagállamot, amelyek a 12. cikk (2) bekezdése értelmében ilyen ►C1 tűzfegyverre ◄ vonatkozóan általuk kibocsátott európai ►C1 tűzfegyvertartási ◄ igazolványban ezt a tényt egyértelműen feltüntetik.
9. cikk
(1) Egy A, B vagy C kategóriába sorolt ►C1 tűzfegyver ◄ átadása a 6., a 7. és a 8. cikkben megállapított kötelezettségek teljesülésének függvényében megengedett egy olyan személy számára, aki nem a kérdéses tagállamban honos:
— ha az azt megszerző személy a 11. cikknek megfelelően engedélyt kapott, hogy a lakóhelye szerinti országba bevigye,
— ha az azt megszerző személy írásos nyilatkozatot nyújt be tanúsítva és igazolva azt a szándékát, hogy ►C1 tűzfegyvert ◄ birtokoljon abban a tagállamban, ahol a megszerzés történt, feltéve hogy teljesíti az adott tagállamban érvényes, megszerzésre előírt jogi feltételeket.
(2) A tagállamok engedélyezhetik ►C1 tűzfegyverek ◄ ideiglenes átadását az általuk megállapítandó eljárásoknak megfelelően.
10. cikk
A lőszerek megszerzésére és birtoklására vonatkozó előírások megegyeznek a ►C1 tűzfegyverek ◄ birtoklására vonatkozó előírásokkal, melyekhez a lőszert szánják.
3. FEJEZET
A fegyverek Közösségen belüli mozgására vonatkozó alaki követelmények
11. cikk
(1) A 12. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül ►C1 tűzfegyvereket ◄ egyik tagállamból egy másikba csak az alábbi bekezdésekben rögzített eljárás betartásával lehet átvinni. Ezek az előírások vonatkoznak csomagküldő kereskedés során történő eladást követő ►C1 tűzfegyverszállításra ◄ is.
(2) Amennyiben valamely ►C1 tűzfegyvert ◄ egy másik tagállamba kívánnak átszállítani, az érintett személynek – a szállítást megelőzően – az alábbi adatokat kell benyújtania azon tagállam számára, amelyben az adott ►C1 tűzfegyver ◄ található:
— a ►C1 tűzfegyvert ◄ eladó vagy a ►C1 tűzfegyvertől ◄ megváló személy és az azt megvásároló vagy megszerző személy, vagy – adott esetben – a tulajdonos neve és címe,
— az a cím, ahová a ►C1 tűzfegyvereket ◄ küldeni vagy szállítani kell,
— az elküldendő vagy szállítandó ►C1 tűzfegyverek ◄ száma,
— a ►C1 tűzfegyver ◄ azonosítását lehetővé tevő adatok, valamint annak jelzése, hogy a ►C1 tűzfegyver ◄ a kézi ►C1 tűzfegyverek ◄ próbabélyegeinek kölcsönös elismeréséről szóló 1969. július 1-jei egyezmény szerint történő ellenőrzésen részt vett,
— a szállítóeszköz,
— az indulás időpontja és az érkezés várható időpontja.
Nem kell megadni a két utolsó bekezdésben említett információt, ha az átadás kereskedők között történik.
A tagállam köteles megvizsgálni az átadás lebonyolításakor betartandó feltételeket, különösen a biztonságra vonatkozókat.
Amikor egy tagállam ilyen átadást engedélyez, kibocsátja az első albekezdésben foglalt adatokat tartalmazó engedélyt. Ez az engedély addig kíséri a ►C1 tűzfegyvert ◄ , amíg az el nem éri rendeltetési helyét; azt minden alkalommal be kell mutatni, amikor a tagállamok hatóságai kérik.
(3) Az irányelv hatálya alól kivett hadifegyverek kivételével a 2. cikk (2) bekezdése szerinti szállítás esetén valamennyi tagállam megadhatja a kereskedőknek azt a jogot, hogy a (2) bekezdésben említett előzetes engedély nélkül ►C1 tűzfegyvert ◄ vigyenek át területükről egy másik tagállamban letelepedett kereskedő számára. E célból egy legfeljebb három évre szóló engedélyt bocsátanak ki, amelyet indokolt határozattal bármikor felfüggeszthetnek vagy visszavonhatnak. Egy ilyen engedélyre vonatkozó okmány addig kíséri a ►C1 tűzfegyvert ◄ , amíg az el nem éri rendeltetési helyét; azt minden alkalommal be kell mutatni azt, amikor a tagállamok hatóságai kérik.
Az átadás előtt a kereskedő a (2) bekezdés első albekezdésében felsorolt valamennyi adatot közli azon tagállam hatóságaival, ahonnan az átadás kezdődni fog. Ezen tagállam hatóságai – adott esetben helyszíni – ellenőrzéseket végeznek a kereskedő által közölt információk és az átadás tényleges jellemzői megfelelésének ellenőrzésére. A kereskedő megfelelő időben közli ezeket az adatokat.
(4) Minden tagállam a többi tagállam rendelkezésére bocsát egy listát azokról a ►C1 tűzfegyverekről ◄ , melyek területére történő bevitele előzetes hozzájárulása nélkül nem engedélyezhető.
Ezt a ►C1 tűzfegyverlistát ◄ közölni kell azokkal a kereskedőkkel, akik megszerezték az engedélyt ►C1 tűzfegyvereknek ◄ előzetes hozzájárulás nélküli átszállítására a 3. bekezdésben megállapított eljárás szerint.
12. cikk
(1) Ha a 11. cikkben előírt eljárást nem alkalmazzák, nem megengedett a ►C1 tűzfegyver ◄ birtoklása két vagy több tagállamon keresztül történő utazás során, kivéve, ha az érintett személy megszerezte a tagállamok mindegyikének engedélyét.
A tagállamok egy vagy több útra vonatkozóan maximum egyéves időtartamra adhatnak ilyen engedélyt, amely meghosszabbítható. Ezeket az engedélyeket be kell jegyezni az európai ►C1 tűzfegyvertartási ◄ igazolványba, amelyet minden alkalommal be kell mutatni, amikor a tagállamok hatóságai kérik.
(2) ►M1 Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére, a vadászok a „C” és „D” kategóriára, valamint a céllövők a „B”, „C” és „D” kategóriára vonatkozóan előzetes engedély nélkül tarthatnak egy vagy több, e kategóriákba sorolt lőfegyvert, ha tevékenységük folytatása céljából átutaznak két vagy több tagállamon, feltéve hogy rendelkeznek az érintett lőfegyvert vagy lőfegyvereket felsoroló európai lőfegyvertartási igazolvánnyal, és feltéve hogy megfelelően meg tudják indokolni utazásukat, különösen meghívónak vagy a céltagállamban történő vadászati vagy céllövészeti tevékenységük egyéb igazolásának bemutatásával.
A tagállamok nem köthetik az európai lőfegyvertartási igazolvány elfogadását semmiféle díj, illetve illeték megfizetéséhez. ◄
Ugyanakkor, ez az eltérő rendelkezés nem vonatkozik olyan tagállamba történő utazásokra, amely megtiltotta a kérdéses lőfegyver megszerzését és tartását, vagy amely – a 8. cikk (3) bekezdése alapján – engedélyhez köti azt; ebben az esetben egy ilyen irányú egyértelmű nyilatkozatot kell az európai lőfegyvertartási igazolványba bejegyezni.
A 17. cikkben említett jelentéssel kapcsolatban a Bizottság a tagállamokkal történő konzultációt követően mérlegeli a második albekezdés alkalmazásának hatásait, különösen, ami a közrendre és a közbiztonságra gyakorolt hatását illeti.
(3) A nemzeti okmányok kölcsönös elismerésére vonatkozó megállapodások szerint két vagy több tagállam ebben a cikkben leírtaknál rugalmasabb intézkedéseket írhat elő területeiken belül ►C1 tűzfegyverekkel ◄ történő mozgásra.
13. cikk
(1) Minden tagállam közli a ►C1 tűzfegyverek ◄ végleges célú átvitelével kapcsolatban rendelkezésére álló valamennyi hasznos információt azzal a tagállammal, amelynek területére az átvitel történt.
(2) A tagállamok a ►C1 tűzfegyverek ◄ átvitelére vonatkozó 11. cikkben és a ►C1 tűzfegyvereknek ◄ nem honos személyek által történő megszerzésére és birtoklására vonatkozó 7. cikk (2) bekezdésében, valamint a 8. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárások során szerzett valamennyi információt legkésőbb az adott átvitel időpontjában közlik a rendeltetési hely szerinti tagállamokkal, és adott esetben legkésőbb az átvitel időpontjában a tranzittagállamokkal is.
(3) Ezen irányelv hatékony alkalmazása céljából a tagállamok rendszeresen információt cserélnek. A Bizottság 2009. július 28-ig kapcsolattartó csoportot állít fel az e cikk alkalmazása céljából történő információcsere érdekében. Az információ gyűjtésért és továbbításáért, valamint a 11. cikk (4) bekezdésében említett kötelezettségek teljesítéséért felelős nemzeti hatóságokról a tagállamok tájékoztatják egymást és a Bizottságot.
13a. cikk
(1) A Bizottságot egy bizottság segíti.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat ( 6 ) 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, a 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.
14. cikk
A tagállamok elfogadnak minden olyan rendelkezést, amely megtiltja, hogy területükre:
— a 11. és a 12. cikkben meghatározott esetek kivételével – feltéve hogy az abban foglalt feltételeket teljesítik – ►C1 tűzfegyvert ◄ ,
— feltéve, hogy a kérdéses tagállam nemzeti előírásai megengedik, ►C1 tűzfegyvernek ◄ nem minősülő egyéb fegyvert
vigyenek be.
4. FEJEZET
Záró rendelkezések
15. cikk
(1) A tagállamok fokozzák a fegyverbirtoklás ellenőrzését a Közösség külső határain. Különösen azt biztosítják, hogy harmadik országokból érkező, és útjukat egy másik tagállamba folytatni kívánó utazók megfeleljenek a 12. cikk előírásainak.
(2) Ez az irányelv nem zárja ki a tagállamok vagy a fuvarozó által a szállítóeszköz fedélzetére lépés során történő ellenőrzések végrehajtásának lehetőségét.
(3) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) és a (2) bekezdésben említett ellenőrzések lefolytatásának módjáról. A Bizottság összegyűjti, és valamennyi tagállam rendelkezésére bocsátja ezeket az információkat.
(4) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot nemzeti rendelkezéseikről, beleértve a fegyverek megszerzésre és tartására vonatkozó változásokat is, amennyiben a nemzeti jogszabályok szigorúbbak, mint a szabályozási minimumok, amelyet kötelesek elfogadni. A Bizottság továbbítja az információt a többi tagállamnak.
16. cikk
A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alkalmazásában elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
17. cikk
A Bizottság 2015. július 28-ig jelentést és adott esetben ehhez csatolt javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv alkalmazásának eredményeképpen létrejövő helyzetről.
A Bizottság 2012. július 28-ig kutatást végez és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a lőfegyverek kategóriáinak kettőre (tiltott vagy engedélyezett) való csökkentésének lehetséges előnyeiről és hátrányairól a kérdéses termékek belső piacának az esetleges egyszerűsítés révén elérhető jobb működése céljából.
A Bizottság 2010. július 28-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben bemutatja a fegyverutánzatok forgalomba hozataláról készült tanulmány következtetéseit annak meghatározása érdekében, hogy ezen irányelv hatályának kiterjesztése az ilyen termékekre lehetséges és kívánatos-e.
18. cikk
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1993. január 1-jén kezdődő hatállyal megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
19. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
I. MELLÉKLET
|
I. |
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a „fegyver” jelentése: — az irányelv 1. cikkében meghatározott bármilyen lőfegyver, — a nemzeti jogszabályokban rögzített, a ►C1 tűzfegyvereken ◄ kívüli egyéb fegyverek. |
|
II. |
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a ►C1 „tűzfegyver” ◄ jelentése:
|
|
III. |
Ennek a mellékletnek az alkalmazásában a ►C1 „tűzfegyver” ◄ meghatározásnak megfelelő tárgyak nem tartoznak e meghatározás alá, ha a) használatra tartósan alkalmatlanná tették őket, olyan hatástalanítás alkalmazásával, amely biztosítja, hogy a lőfegyver minden lényeges része használatra tartósan alkalmatlanná, és eltávolítása, kicserélése vagy reaktiválást célzó módosítása lehetetlenné vált; b) riasztásra, jelzésre, életmentésre, állatok levágására vagy szigonnyal történő halászatra, illetve ipari vagy műszaki célokra tervezték, feltéve hogy csak a megjelölt célokra használhatók; c) antik fegyvereknek vagy ezek másolatainak tekintik őket, azokban az esetekben, ha azok nem szerepelnek az előző kategóriákban, és nemzeti szabályozás alá esnek. A tagállamok rendelkezéseket hoznak az a) pontban említett hatástalanítás illetékes hatóság által történő ellenőrzéséről, annak garantálására, hogy egy lőfegyveren elvégzett módosítások azt használatra visszafordíthatatlanul alkalmatlanná tegyék. A tagállamok az említett ellenőrzés keretében tanúsítvány, vagy a lőfegyver hatástalanítását igazoló okmány kiadását, vagy erre a célra a lőfegyveren jól látható megjelölés elhelyezését írják elő. A Bizottság a 13a. cikk (2) bekezdésében meghatározott bizottsági eljárást követve közös iránymutatásokat ad ki a hatástalanítási előírásokról és technikákról annak biztosítására, hogy a hatástalanított lőfegyverek visszafordíthatatlanul használhatatlanok legyenek. A közösségi szinten történő koordináció függvényében a tagállamok nemzeti szabályozásukat alkalmazhatják ez ebben a szakaszban felsorolt lőfegyverekre. |
|
IV. |
Ennek a mellékletnek az alkalmazásában: a) „rövid ►C1 tűzfegyver ◄ ”: az a ►C1 tűzfegyver ◄ , melynek csöve nem haladja meg a 30 cm hosszúságot, vagy amelynek teljes hossza nem haladja meg a 60 cm-t; c) „automata ►C1 tűzfegyver ◄ ”: olyan ►C1 tűzfegyver ◄ , amely minden lövés után automatikusan újratölt, és az elsütőbillentyű egyszeri meghúzásával egynél több lövést képes leadni; d) „félautomata ►C1 tűzfegyver ◄ ”: olyan ►C1 tűzfegyver ◄ , amely minden lövés után automatikusan újratölt, és az elsütőbillentyű egyszeri meghúzásával csak egy lövést képes leadni; e) „ismétlő ►C1 tűzfegyver ◄ ”: olyan ►C1 tűzfegyver ◄ , amelyet úgy terveztek, hogy minden lövés leadása után tölténytárból vagy forgódobból a szerkezet kézi működtetésével tölthető újra; f) „egylövetű ►C1 tűzfegyver ◄ ”: olyan, tölténytár nélküli ►C1 tűzfegyver ◄ , amelynek töltényűrjébe vagy a csőfar töltőnyílásába minden lövés leadása előtt kézzel helyezik be a lőszert; g) „áthatoló lövedékkel felszerelt lőszerek”: katonai célra használt lőszerek, amelyeknél a lövedéket köpeny burkolja, és behatoló kemény maggal rendelkezik; h) „robbanó lövedékkel felszerelt lőszerek”: katonai célra használt lőszerek, amelyeknél a lövedék olyan töltetet tartalmaz, amely becsapódáskor robban; i) „gyújtólövedékeket tartalmazó lőszerek”: katonai célra használt lőszerek, amelyeknél a lövedék olyan vegyi keveréket tartalmaz, amely a levegővel történő érintkezéskor vagy becsapódáskor lángra lobban. |
II. MELLÉKLET
EURÓPAI ►C1 TŰZFEGYVERTARTÁSI ◄ IGAZOLVÁNY (ÚTLEVÉL)
Az igazolványnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a) az igazolvány jogosultjának személyazonosságát;
b) a fegyver vagy ►C1 tűzfegyver ◄ azonosító adatait, beleértve az irányelv szerinti kategóriába sorolást;
c) az igazolvány érvényességi időtartamát;
d) az igazolványt kibocsátó tagállam által kitöltendő rovatot (az engedélyezés típusa és hivatkozása stb.);
e) más tagállamok által történő bejegyzésekre szolgáló szakaszt (a behozatali engedély stb.);
f) a következő nyilatkozatokat:
„Az igazolvánnyal az említett B, C vagy D kategóriájú ►C1 tűzfegyver ◄ vagy ►C1 tűzfegyverek ◄ birtokában egy másik tagállamba történő beutazást akkor lehetséges, ha ezen tagállam hatóságai erre vonatkozóan előzetesen engedélyt, illetve engedélyeket adtak. Ezt az engedélyt vagy ezeket az engedélyeket az igazolványban fel lehet tüntetni.
A fent említett előzetes engedély alapvetően nem szükséges egy C vagy D kategóriájú ►C1 tűzfegyverrel ◄ vadászaton történő részvétel céljából történő utazáshoz, vagy B, C vagy D kategóriájú ►C1 tűzfegyverrel ◄ céllövészeten történő részvétel céljából történő utazáshoz azzal a feltétellel, hogy az utazó rendelkezik ►C1 tűzfegyvertartási ◄ igazolvánnyal és meg tudja indokolni az utazás célját.”
Amennyiben egy tagállam arról tájékoztatta a 8. cikk (3) bekezdése szerint a többi tagállamot, hogy megtiltja, vagy engedélyhez köti bizonyos B, C vagy D kategóriájú ►C1 tűzfegyverek ◄ birtoklását, az alábbi nyilatkozatok egyikét is csatolni kell:
( 1 ) HL C 235., 1987.9.1., 8. o. és
HL C 299., 1989.11.28., 6. o.
( 2 ) HL C 231., 1990.9.17., 69. o. és
HL C 158., 1991.6.17., 89. o.
( 3 ) HL C 35., 1988.2.8., 5. o.
( 4 ) HL L 144., 1997.6.4., 19. o. A legutóbb a 2005/29/EK irányelvvel (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.) módosított irányelv.
( 5 ) HL L 179., 2008.7.8., 5 o.
( 6 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A legutóbb a 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.