8.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 439/10

1)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy az importált áruk származásának a vámhatóságok által a nemzeti eljárásjog alapján szolgáltatott bizonyítéka harmadik személy által elvégzett vizsgálatok eredményein alapul, amely eredmények tekintetében e harmadik személy megtagadja, hogy kiegészítő információkat szolgáltasson akár a vámhatóságoknak, akár a bejelentőnek, és ami azzal a következménnyel jár, hogy megnehezíti vagy ellehetetleníti a levont következtetések helytállóságának vizsgálatát, illetve vitatását, feltéve hogy tiszteletben tartják a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvét. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben ez így történt-e.

2)

Az olyan esetben, mint az alapügyben szereplő eset, és azt feltételezve is, hogy a vámhatóságok nem tudnak kiegészítő tájékoztatást adni az érintett vizsgálatokról, azt a kérdést, hogy a vámhatóságoknak támogatniuk kell-e az érdekelt arra irányuló kérelmét, hogy a saját költségére az általa megjelölt származási országban vizsgálják be a szóban forgó árut, valamint azt a kérdést, hogy meg kell-e őrizni meghatározott ideig az áruk részmintáit, amelyeket az érdekelt igénybe vehetett volna a célból, hogy egy másik laboratóriumban megvizsgáltathassa azokat, igenlő válasz esetén pedig a vámhatóság köteles-e az érdekelt figyelmét felhívni arra, hogy rendelkezésre állnak még az áruk megőrzött részmintái, valamint arra a tényre, hogy azokat az említett vizsgálat céljából igénybe veheti, a nemzeti eljárásjog alapján kell értékelni.