13.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/1

—

tekintettel a 2017. évi európai szemeszterhez kapcsolódó dokumentumokra, nevezetesen az éves növekedési jelentésre, az országjelentésekre, a nemzeti reformprogramokra és az országspecifikus ajánlásokra,

—

tekintettel az Európai Bizottság 2017. évi éves növekedési jelentéséről szóló, 2017. február 8-án elfogadott állásfoglalására (RESOL-VI/019),

—

tekintettel az Európai Parlament által a 2017. évi éves növekedési jelentésről készített jelentésre (2016/2306(INI)),

1.

hangsúlyozza, hogy a 2017-ben kibocsátott összes országspecifikus ajánlás 55 %-a a beruházások olyan akadályaival foglalkozik, amelyek elhárításában a helyi és regionális önkormányzatok segédkezhetnek (1); emlékeztet arra, hogy foglalkozni kell azzal, hogy a helyi és regionális önkormányzatok pénzügyi forrásai nem elegendőek a feladataik ellátásához;

2.

ragaszkodik ahhoz, hogy a kohéziós politikának továbbra is az EU legfontosabb beruházási eszközének kell maradnia. Ugyanakkor úgy véli, hogy javítani kell annak irányítását és az európai szemeszterrel való kölcsönhatásait, hogy tovább növekedjen a kohéziós kiadások sokszorozó hatása, valamint a fenntartható és inkluzív növekedéshez való hozzájárulása;

3.

üdvözli, hogy 2015 januárjában a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében bevezették a rugalmassági küszöböket, de további intézkedéseket kér az állami beruházások ösztönzése érdekében, különösen az infrastruktúra és a társadalmi befogadás terén. Ehhez fontos, hogy az európai strukturális és beruházási alapok keretébe tartozó nemzeti, regionális vagy helyi társfinanszírozást zárják ki a Stabilitási és Növekedési Paktum számviteli mechanizmusából, ahogy a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz tartozó társfinanszírozást is, dolgozzanak ki egy, a közkiadások számításakor alkalmazandó, uniós szintű tipológiát a közberuházások minőségéhez, figyelembe véve azok hosszú távú hatásait is, vizsgálják felül a „strukturális hiány” kiszámítási módszerét, hogy figyelembe lehessen venni az egyes nemzeti gazdaságok belső jellegzetességeit és a közkiadások strukturális eltéréseit, illetve javasolják egy olyan mutató felvételét a makrogazdasági eredménytábla mutatói közé, amely a beruházási rátára vonatkozik;

4.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az Európai Beruházási Bank által finanszírozott Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) projektjeinek körülbelül 25 %-ában működnek közre, ám – ahogy azt egy, az RB megbízásából nemrég készített tanulmány is alátámasztotta – a közreműködésüket továbbra is jelentős kihívások jellemzik az adminisztratív kapacitás, az ESBA belső összetettsége és a városok és régiók körében való alacsony ismertsége miatt (2); hangsúlyozza, hogy az ismertség javítását célzó több fellépésre, technikai támogatásra, tanácsadásra és más uniós finanszírozási forrásokkal való szinergiákra van szükség a helyi és regionális önkormányzatoknak az ESBA végrehajtásában történő közreműködésének megerősítéséhez és az ESBA-projektek jobb földrajzi egyensúlyának biztosításához;

5.

egyetért az Európai Bizottság értékelésével, hogy az ESBA „potenciálját sokkal jobban kihasználhatná a humántőke fejlesztésére. További erőfeszítéseket kell tenni az ezen ágazat igényeihez szabott eszközök kidolgozására, valamint a szociális és a pénzügyi szereplők szorosabb együttműködésének biztosítására” (3);

6.

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy minden kormányzati szinten folytassák a strukturális reformokat, illetve hogy felszámoljuk a folyamatban lévő beruházásokhoz kapcsolódó bürokráciát, mivel ezzel elősegíthetjük vállalkozói környezetünk fejlődését, és vonzóbbá tehetjük gazdaságainkat a befektetők számára;

7.

kiemeli, hogy a forráshoz jutás még mindig fontos kihívást jelent a kkv-k, illetve az induló és a növekvő vállalkozások számára Európában; üdvözli az olyan intézkedéseket, mint a páneurópai alapok alapja; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a helyi, regionális és nemzeti önkormányzatokkal együttműködve hozzon további intézkedéseket a magánbefektetések katalizálására és a finanszírozási források differenciálásának ösztönzésére;

8.

ismételten kéri valamennyi uniós kapacitásépítési intézkedés erősebb koordinálását és az uniós finanszírozás egyszerűsítését; hangsúlyozza, hogy a 2017-es országspecifikus ajánlások 53 %-a foglalkozik adminisztratív kapacitással kapcsolatos problémákkal, különösen szubnacionális szintűekkel;

9.

úgy véli, hogy az EU költségvetésének támogatnia kell a tagállamok strukturális reformok végrehajtására és a folyamatban lévő beruházásokat övező bürokrácia eltávolítására tett erőfeszítéseit, ezért helyesli a 2017 májusában elfogadott, 142,8 millió EUR összegű strukturálisreform-támogató program (2017–2020) létrehozását, amely hozzá fog járulni a versenyképesség, a termelékenység, a növekedés, a munkahelyteremtés, a kohézió és a beruházások előmozdítására irányuló, európai hozzáadott értéket jelentő intézkedések finanszírozását célzó intézményi, adminisztratív és strukturális reformokhoz;

10.

ismételten kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy az euróövezetre vonatkozó költségvetési kapacitást javasoljon, amely szükség esetén segítheti az euróövezet stabilizálását;

11.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje azokat a nehézségeket, amelyekkel a regionális és helyi önkormányzatok találkozhatnak a közbeszerzési irányelvek alkalmazásakor, és hangsúlyozza, hogy szükség van helyi és regionális szinten olyan eszközökre – például tudásközpontokra –, amelyek technikai segítségnyújtás és iránymutatás biztosításával minden kormányzati szinten segítik az adminisztratív kapacitás fokozását a közbeszerzések és az állami támogatások vonatkozásában;

12.

kiemeli, hogy szükség van inkluzív növekedésre és az Unió szociális dimenziójának erősítésére, mégpedig a szociális jogok európai pillérének (4) végrehajtásával, egy erős európai szociális menetrend révén, amelyben kiegészíti egymást a versenyképesség és a társadalmi igazságosság, és amely gondoskodna többek között arról, hogy a társadalmi mutatók nagyobb szerepet töltsenek be az európai szemeszterben, illetve hogy a termelékenységgel összhangban megvalósuljon a bérek valós konvergenciája;

13.

„A globalizáció előnyünkre fordításáról” szóló európai bizottsági vitaanyagra (5) tekintettel hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni, hogy a globalizáció előnyeiből minél szélesebb kör részesüljön, tovább kell fejleszteni a területi ellenálló képesség koncepcióját és abba kell hagyni az olyan strukturális reformok előmozdítását, amelyek „nem veszik észre, hogy a regionális különbségek miatt területi hatásuk egyenlőtlen”. Az Unió által a globalizáció előnyünkre fordításáért tett erőfeszítéseket három fő tengely mentén kell felépíteni: a készségek, az ismeretek és az infrastruktúra javítását célzó proaktív stratégia, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) és egyéb szakpolitikai eszközöket magában foglaló enyhítési stratégia és a polgárok uniós szakpolitikai döntéshozatalba való erőteljesebb bevonását célzó, részvételt elősegítő stratégia mentén. Kéri emellett az EGAA korszerűsítését oly módon, hogy emelik a költségvetését; integrálják a többéves pénzügyi keretbe, jelentősen csökkentik igénybevételének kritériumait és biztosítják a szinergiákat az európai strukturális és beruházási alapokkal.

14.

ismételten hangsúlyozza, hogy a jelenlegi globális nyomás átfogó és helyi alapú uniós ipari stratégiát kíván (6), amely magában foglalja a kapcsolódó uniós szakpolitikák és eszközök stratégiai koordinációját;

15.

hangsúlyozza, hogy a 2017-es országspecifikus ajánlások 76 %-a területi jellegű, azaz olyan kihívásokkal foglalkozik, amelyek egyes régiókat vagy városokat jobban érintenek, mint másokat, illetve végrehajtásuk a szubnacionális kormányzati szintekre hárul; megjegyzi, hogy ezeknek az ajánlásoknak a 62 %-át közvetlenül helyi és regionális önkormányzatoknak címezték, ami kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok strukturális reformok végrehajtásában betöltött szerepét;

16.

hangsúlyozza, hogy a 2017-es nemzeti reformprogramok kétharmada elismeri a regionális különbségek meglétét, és mindegyik említi a helyi és regionális önkormányzatok nemzeti reformprogramok végrehajtásában való közreműködését. 70 %-uk tesz említést ezen önkormányzatoknak a nemzeti reformprogramok előkészítésében – bár általában csak egyszerű konzultáció formájában – történő részvételéről;

17.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak a nemzeti reformprogramok társtervezésébe (annak korai szakaszában) partnerként való bevonása és a többszintű kormányzási megközelítés szisztematikus elfogadása jelentősen növelné az ajánlások végrehajtási arányát, segítene orvosolni a regionális különbségeket, javítaná a helyi szereplők elkötelezettségét és megerősítené a tagállamokon belüli és azok közötti bizalmat;

18.

arra kéri az uniós intézményeket, hogy hajtsák végre a Régiók Európai Bizottságának a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódexről szóló javaslatát (7), és üdvözli ennek Európai Parlament általi támogatását (8);

19.

javasolja, hogy a 2018. évi növekedési jelentés tartalmazzon egy külön fejezetet a régiók állapotáról, és foglalkozzon a helyi és regionális önkormányzatok szerepével, továbbá kéri, hogy a tagállamok tegyék meg ugyanezt a nemzeti reformprogramjaikban; üdvözli, hogy támogatják az országspecifikus ajánlásokban a területi dimenzió beemelésére vonatkozó kérést; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy találkozzon a helyi és regionális önkormányzatok képviselőivel, amikor a szemeszter kezdetén meglátogatja az országokat. Az európai szemeszter területi dimenzióval való kiegészítésének támogatása keretében lehetőség nyílik arra, hogy a beépítendő elemek egyike a demográfiai változások kérdése legyen, melyet így össze lehetne kapcsolni az európai szemeszterrel, amint azt az RB „Az EU válasza a demográfiai kihívásra” című véleményében ajánlotta;

20.

tekintettel az országspecifikus ajánlások kibocsátásának éves folyamata és az európai strukturális és beruházási alapok által előírt közép- és hosszú távú programozási megközelítés közötti jelenlegi ellentétre, újra megismétli (9) azon meggyőződését, hogy a kohéziós politika nemzeti reformprogramokba való beépítését oly módon kell átalakítani, hogy fennmaradjon a területi dimenzió, valamint a partnerségi alapú, decentralizált megközelítés is;

21.

megjegyzi, hogy számos országspecifikus ajánlást már évek óta megismételnek, mivel az összetett reformok végrehajtása hosszú időt vesz igénybe; örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság osztja a Régiók Európai Bizottságának javaslatát arra vonatkozóan, hogy az ilyen ajánlások végrehajtásában tett előrelépést több éves időszakot felölelve, nem pedig éves szinten kellene mérni; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság megállapította, hogy ennek alapján a „2016-ig elfogadott országspecifikus ajánlások mintegy kétharmada esetében tapasztalható legalább »némi haladás«” (10) (míg a 2016-ban elfogadott összes országspecifikus ajánlásnak 43 %-ában); kéri az Európai Bizottságot, hogy átlátható módon tegye közzé az ilyen értékelések valamennyi elemét;

22.

hangsúlyozza, hogy az európai szemeszternek hosszú távú szakpolitikai keretre van szüksége; ezzel összefüggésben elismeri az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjét és a fenntartható fejlesztési célokat összekapcsolja az Európa 2020 stratégiával, és ezáltal az európai strukturális és beruházási alapokkal. Ugyanakkor a különféle referenciakeretek összetettsége és sokasága miatt hangsúlyozza a szakpolitikák összhangjának, általános érvényesítésének, valamint egy következetes kormányzási keretnek a szükségességét, és azt várja az Európai Bizottságtól, hogy ezzel kapcsolatban gyorsan álljon elő javaslatokkal;

23.

hangsúlyozza, hogy az európai menekültügyi és migrációs válság, amely 2015-ben kezdődött, továbbra is rendkívül súlyos problémát jelent számos helyi és regionális önkormányzat számára. Ezért ennek megfelelően jelentős és gyakorlati választ kell adni európai szinten, ideértve az új alapokat is;

24.

aggodalommal mutat rá arra a nagyfokú tartós munkanélküliségre – különösen a fiatalok körében –, mely a különböző uniós tagállamok gazdaságát jellemzi; ezért arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a munkaerőpiac támogatásához szükséges valamennyi tevékenységet;

25.

utasítja az elnököt, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Tanács elnökének, valamint az EU Tanácsa észt elnökségének.