Brüsszel, 2016.11.30.

SWD(2016) 419 final

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA

amely a következő dokumentumot kíséri

Javaslat:
az Európai Parlament és a Tanács irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról

{COM(2016) 767 final}
{SWD(2016) 416 final}
{SWD(2016) 417 final}
{SWD(2016) 418 final}


Vezetői összefoglaló

Hatásvizsgálat a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz

A. A fellépés szükségessége

Mi a probléma lényege és miért jelent problémát uniós szinten?

A 2009/28/EK irányelv (a megújulóenergia-irányelv) a megújuló energiaforrásból előállított energia előmozdítására szolgáló európai keretet hozott létre, és valamennyi tagállam számára 2020-ra elérendő kötelező nemzeti célkitűzést határozott meg a megújuló energiaforrásoknak a teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részarányára vonatkozóan. 2014 októberében az Európai Tanács 2030-ra elérendő 27 %-os kötelező célban állapodott meg az EU-ban felhasznált megújuló energia aránya tekintetében, azonban nemzeti szinten nem határozott meg kötelező célértékeket. A jelenlegi szakpolitikák hosszú távú hatásai, a technológiai fejlődésnek köszönhetően javuló költség-versenyképesség, a kibocsátáskereskedelmi rendszerrel (ETS) és az azon kívül eső ágazatokkal, valamint a villamosenergia-piacok újratervezésével, az irányítással és az energiahatékonysággal kapcsolatos kezdeményezések várhatóan mind növelni fogják a megújuló energia arányát. További uniós szakpolitikai fellépés hiányában azonban ez a növekedés nem lesz költséghatékony, és nem fogja lehetővé tenni a megújuló energia tekintetében uniós szinten kitűzött cél elérését.

Mit kellene elérni? 

Az energiaunióról szóló stratégiával összefüggésben a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálatának négy fő célja van: i. hozzájárulni az átlagos globális hőmérséklet-emelkedés legfeljebb 2 °C-ra való korlátozásához, és – tekintettel az ENSZ párizsi éghajlatváltozási konferenciáján elfogadott COP21 célkitűzések teljesítésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalásra – megközelíteni az 1,5 °C-os értéket; ii. 2030-ra költséghatékony módon elérni, hogy a megújuló energiaforrások részaránya legalább 27 % legyen az EU-ban; iii. az importfüggőség csökkentése révén az EU gazdaságát biztonságos energiaellátásúvá tenni; iv. hozzájárulni ahhoz, hogy az EU világelső legyen a megújuló energiaforrások terén, és globális központtá váljon a fejlett és versenyképes megújulóenergia-technológiák vonatkozásában.

Milyen hozzáadott értéket képvisel az uniós szintű fellépés (szubszidiaritás)? 

A fennálló konkrét piaci hiányosságok és akadályok miatt uniós szakpolitikai fellépésre van szükség annak biztosítására, hogy a megújuló energiára vonatkozó, uniós szinten legalább 27 %-os kötelező célt a tagállamok együttesen elérjék, és hogy ez költséghatékony és a piacot a legkevésbé torzító módon valósuljon meg. Az uniós fellépés az egész EU-ra kiterjedő szabályozási keret révén biztonságot nyújt a beruházók számára, valamint biztosítja a megújuló energia következetes és költséghatékony uniós szintű alkalmazását és a belső energiapiac hatékony működtetését, miközben az egyes tagállamok számára lehetőséget kínál arra, hogy az általuk választott energiaszerkezetnek megfelelően állítsanak elő különféle megújulóenergia-fajtákat.

B. Megoldások

Milyen opciói vannak e célkitűzések elérésének? Van-e előnyben részesített opció? Amennyiben nem, miért nem? 

A megújuló energia alkalmazását szolgáló különféle jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikai alternatívák kerültek vizsgálatra. A hatásvizsgálat keretében valamennyi opció részletesen elemzésre került, az alapforgatókönyvtől (0. opció) az Unió egészére kiterjedő átfogó intézkedésekig. A hatásvizsgálat készítői egyik opciót sem minősítették előnyben részesített megoldásnak, és a Bizottságra bízzák, hogy szakpolitikai megfontolásai alapján döntsön a lehetőségekről az alábbi öt területen:

i. A megújuló energia használatának a villamosenergia-ágazatban való növelésére vonatkozó lehetőségek

A támogatási rendszerekre vonatkozó közös európai keret 1. Kizárólag piaci mechanizmusok alkalmazása; 2. A szabályok egyértelműsítése eszköztár kidolgozása révén 3. Kötelező elmozdulás a beruházási támogatások felé.

A regionális megközelítés fokozottabb összehangolása: 1. Kötelező regionális támogatás; 2. A támogatást célzó programok részleges kötelező megnyitása a határokon átnyúló részvétel előtt.

A megújuló energiára összpontosító pénzügyi eszköz: 1. Uniós szintű pénzügyi eszköz, tág támogathatósági kritériumokkal; 2. Uniós szintű pénzügyi eszköz a magasabb kockázatú megújulóenergia-projektek támogatására.

Az ügyintézés egyszerűsítése: 1. A rendelkezések megerősítése: egyablakos ügyintézés, határidők, a felújítással kapcsolatos eljárások egyszerűsítése; 2. Az engedélyezési eljárások idejének korlátozása, kisebb projektek esetében automatikus jóváhagyás és egyszerű értesítés révén.

ii. A megújuló energia használatának a fűtési és hűtési ágazatban való növelésére vonatkozó lehetőségek

A megújuló energiaforrások használatának elterjesztése a fűtési és hűtési szolgáltatásban 1. Fűtés és hűtés céljára megújuló energia használatára vonatkozó kötelezettség előírása a fosszilis üzemanyagok forgalmazói számára 2. Ugyanezen kötelezettség előírása az összes üzemanyag-forgalmazó számára.

A megújuló energia és a hulladékhő használatának előmozdítása a távfűtési és -hűtési rendszerekben: 1. A bevált gyakorlatok megosztása; 2. Energetikai tanúsítványok és a helyi fűtési és hűtési szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása; 3. A 2. pontban szereplő intézkedések, valamint a fogyasztóvédelmi keretek megerősítése.

iii. A megújuló energia használatának a közlekedési ágazatban való növelésére vonatkozó lehetőségek

A megújuló energiák bevonása a közlekedési ágazatba 1. A megújuló energiaforrásokból származó fejlett üzemanyagok bevonására vonatkozó uniós kötelezettség; 2. A közlekedésben használt, megújuló energiaforrásokból származó összes üzemanyag bevonására vonatkozó uniós kötelezettség, továbbá az élelmiszer-alapú bioüzemanyagok kivonása (ezen belül további alopciók: 2A. Az élelmiszer-alapú bioüzemanyagok részleges kivonása 2030-ra; 2B. Az élelmiszer-alapú bioüzemanyagok teljes kivonása 2030-ra; 2C. Az élelmiszer-alapú biodízel gyorsabb kivonása és a üzemanyagok teljes kivonása 2030-ra); 3. Az előzőekben felsorolt opciók, továbbá a légi és a szállításban használt, megújuló energiaforrásokból származó összes üzemanyag bevonására vonatkozó uniós kötelezettség. 4. ÜHG-kibocsátáscsökkentési kötelezettség (ezen belül alopciók: 4B. ÜHG-kibocsátáscsökkentési kötelezettség az összes üzemanyag és a villamos energia esetében; 4C. ÜHG-kibocsátáscsökkentési kötelezettség a fejlett üzemanyagok és a villamos energia esetében; 4D. Fejlett üzemanyagok, villamos energia és alacsonyabb ÜHG-kibocsátású hagyományos üzemanyagok.

iv. A fogyasztók felelősségvállalásának ösztönzésére és megújuló energiával kapcsolatos ismereteinek bővítésére vonatkozó lehetőségek:

A fogyasztók támogatása abban, hogy állítsanak elő, fogyasszanak és tároljanak megújuló energiaforrásból előállított villamos energiát: 1. Uniós iránymutatás a saját energiafogyasztásról; 2. A fogyasztók támogatása a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia fogyasztása és tárolása terén; 3. A saját energiafogyasztás ösztönzése az önkormányzatok esetében.

A megújuló energiaforrásból származó villamos energiára vonatkozó információk elérhetővé tétele 1. A származási garanciák rendszerének megerősítése; 2. Az 1. pontban szereplő intézkedések, valamint a származási garanciák kötelező nyilvánossá tétele; 3. A 2. pontban szereplő intézkedések, valamint a származási garanciák kiterjesztése az összes villamosenergia-előállítási módra.

A fűtési és hűtési, valamint a közlekedési ágazatban használt, megújuló energiaforrásokból előállított üzemanyagok nyomon követése: 1. A származási garanciák kiterjesztése a megújuló energiaforrásból származó, gáznemű üzemanyagokra; 2. A származási garanciák kiterjesztése a megújuló energiaforrásból származó, folyékony és gáznemű üzemanyagokra; 3. Alternatív nyomonkövetési rendszer kidolgozása a megújuló energiaforrásból származó, folyékony és gáznemű üzemanyagokra.

v. A megújuló energia terén 2030-ra kitűzött legalább 27 %-os cél elérését biztosító lehetőségek:

2020-ra vonatkozó nemzeti célkitűzések: a 2020-ra vonatkozó nemzeti célkitűzéseket, illetve az alapforgatókönyvet alapul véve.

Ütem: Lineáris, illetve nem lineáris.

A megújuló energiára vonatkozó uniós célnak megfelelő ambíciószint csökkenését ellensúlyozó mechanizmusok: 1. A nemzeti tervek ambíciószintjének felülvizsgálata; 2. Felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések, amelyek alapján szükség esetén egy későbbi szakaszban újabb uniós szintű mechanizmusok bevezetésére tehető javaslat; 3. Az uniós szintű intézkedések ambíciószintjének növelése; 4. Kötelező jellegű nemzeti célértékek bevezetése.

A kitűzött célok elérése terén bekövetkező elmaradás kiküszöbölése: 1. A nemzeti tervek felülvizsgálata; 2. Felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések, amelyek alapján szükség esetén egy későbbi szakaszban újabb uniós szintű mechanizmusok bevezetésére tehető javaslat; 3. Az uniós szintű intézkedések ambíciószintjének növelése; 4. Kötelező jellegű nemzeti célértékek bevezetése.

Mi az egyes érdekeltek álláspontja? Ki melyik opciót támogatja?

2015. november 18. és 2016. február 10. között nyilvános online konzultáció zajlott. Ennek során megerősítést nyert, hogy széles körű egyetértés van a tagállamok, nem kormányzati szervezetek, agytrösztök, befektetők és ágazati szövetségek között a tekintetben, hogy stabil és kiszámítható uniós szabályozási keretre van szükség a megújuló energiaforrások kapcsán, hogy a megújuló energiának a villamos energia, a fűtés és hűtés, valamint a közlekedés terén való használata tekintetében egyaránt intézkedéseket kell meghatározni, növelni kell a fogyasztók belső energiapiaci részvételét, fel kell számolni az adminisztratív jellegű akadályokat, és el kell érni a legalább 27 %-os kötelező uniós célt. Az összes érdekelt általánosságban egyetértett abban, hogy fokozni kell az infrastrukturális fejlesztéseket, különösen az intelligens energiahálózatok és az energiatárolás terén.

A tagállamok hangsúlyozták az ÜHG-kibocsátás csökkentése iránti elkötelezettségüket, valamit azt, hogy a kibocsátásokat el kell választani a gazdasági növekedéstől, továbbá, hogy életképes megújulóenergia-előállításra van szükség. Egyes tagállamok felhívták a figyelmet a megújuló energiának az energiabiztonság és az importfüggőség összefüggésében játszott szerepére. Az iparág képviselői kifejtették, hogy a piaci integráció és a beruházások hosszú távú védelmére szolgáló rendszer megerősítése révén alkalmassá kell tenni a piacot a megújuló energia befogadására, ami olyan stabil szabályozói keretet igényel, amely képes az innováció ösztönzésére, a gazdasági életképesség garantálására és a versenyképesség uniós szintű növelésére. A nem kormányzati szervezetek hangsúlyozták, hogy a decentralizáció fokozása érdekében meg kell erősíteni a fogyasztói jogokat, a helyi közösségek szerepét, és növelni kell a polgárok körében a jövőbeni rendszerek elfogadottságát.

C. Az előnyben részesített opció hatásai

Melyek az előnyben részesített opció előnyei (ha nincs ilyen, akkor a főbb opciók előnyei)? 

E pillanatban nem lehet teljes egészében számszerűsíteni a hatásokat, mivel nem került kiválasztásra előnyben részesített opció. A fent bemutatott 1–4. opció a befektetői bizalmatlanság kezelését, a költséghatékonyság növelését, a piaci hiányosságok kiküszöbölését, a jelenlegi szabályozási keretek naprakésszé tételét és a polgári részvétel növelését célozzák.

A főbb intézkedések végrehajtása hozzájárul ahhoz, hogy az EU teljesítse az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklése terén kitűzött célokat (mivel hozzájárul az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a referencia-forgatókönyvben szereplő értékhez képest további 5%-kal való csökkentéséhez). Hozzájárulhat továbbá az EU által az importenergiáért fizetett összeg csökkentéséhez (a 2030-ra vonatkozó célok végrehajtásából eredő hatások a 2012–203 közötti időszakban összességében 221 milliárd eurós csökkentést jelentenek), és egyéb járulékos előnyökkel is járhat, például a környezetszennyezés mérséklésével és az egészségkárosodással kapcsolatos költségek évente 12,3–19,5 milliárd euróval csökkenhetnek.

Mekkora költségekkel jár az előnyben részesített lehetőség (ha nincs ilyen, akkor a főbb lehetőségek)? 

A kidolgozott fő opciók társadalmi, gazdasági és környezeti hatással járhatnak tagállami szinten. Ahol lehetséges volt, a hatások számszerűsítésre kerültek.

Milyen hatást gyakorol az intézkedés a kkv-kra és a versenyképességre?

A hatásvizsgálat kifejezetten a kkv-knak szóló kivételeket tartalmaz annak érdekében, hogy a megújuló energia terén 2030-ra elérendő uniós célkitűzés teljesítésére irányuló intézkedések ezek versenyképességét is előmozdítsák (az ügyintézés egyszerűsítése, az állami támogatásokkal kapcsolatos konkrét rendelkezések, a saját energiafogyasztás terjesztése).

Jelentős lesz-e a tagállamok költségvetésére és közigazgatására gyakorolt hatás? 

A tagállamok arra kapnak felkérést, hogy járuljanak hozzá a megújuló energia terén 2030-ra elérendő uniós célkitűzés teljesítésére irányuló közös erőfeszítéshez olyan intézkedések révén, amelyek valószínűsíthetően hatással lesznek költségvetésükre és közigazgatásukra.

D. További lépések

Mikor kerül sor szakpolitikai felülvizsgálatra?

A megújulóenergia-irányelv egyes rendelkezései, így a nemzeti szintű, jogilag kötelező erejű célértékekre vonatkozók 2020 decemberében hatályukat vesztik. A hatásvizsgálat a megújulóenergia-irányelv 2020 után érvényes intézkedéseinek vizsgálatára törekszik. Egyes opciókon belül az is kidolgozásra került, hogy a felülvizsgált megújulóenergia-irányelvben felülvizsgálati rendelkezéseknek is szerepelniük kell a nemzeti szintű, jogilag kötelező erejű célértékekről a 2030-as uniós célértékre való elmozdulás megfelelő nyomon követése és végrehajtása érdekében.


Brüsszel, 2016.11.30.

SWD(2016) 419 final

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA

A bioenergia fenntarthatósága

amely a következő dokumentumot kíséri

Javaslat
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve
a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (átdolgozás)

{COM(2016) 767 final}
{SWD(2016) 416 final}
{SWD(2016) 417 final}
{SWD(2016) 418 final}


Vezetői összefoglaló

Hatásvizsgálat a bioenergia fenntarthatóságáról

A. A fellépés szükségessége

Miért van szükség fellépésre? Milyen problémát kell megoldani?

Miközben a bioenergia egyre nagyobb mértékű termelése alapvető szerepet játszik az éghajlattal és az energiával kapcsolatos uniós célok elérésében, a bioenergiának a hőtermelési és a villamosenergia-ágazatban való fokozott használata számos problémát, illetve potenciális kockázatot is felvet. A nyilvános konzultáció során az is kiderült, hogy a bioenergia előnyeivel és kockázataival kapcsolatban a közvélemény megosztott, ez pedig alááshatja az ágazatban megvalósítandó beruházásokat, elsősorban a határozott szakpolitikai iránymutatás hiánya miatt.

Az érintettek észrevételei, tanulmányok és egyéb tudományos adatok alapján a Bizottság szolgálatai a szilárd biomassza hőtermelésre és villamos energia előállítására történő felhasználásához kapcsolódóan három fő problémát, illetve potenciális kockázatot határoztak meg: i) A bioenergiának az éghajlatváltozásra gyakorolt hatása; ii) A biológiai sokféleségre, valamint a talajra és a levegőminőségre gyakorolt környezeti hatások; iii) Egyre nagyobb mennyiségű biomassza égetése alacsony hatékonyságú üzemekben

Ez a hatásvizsgálat további információkkal egészíti ki a megújulóenergia-irányelv javasolt felülvizsgálatához készült hatásvizsgálatot, amely a közlekedésben használt bioüzemanyagokkal kapcsolatos egyes konkrét kérdésekkel foglalkozik, különösen a földhasználat közvetett megváltozásából eredő kibocsátásokkal és a korszerű bioüzemanyagok fejlesztésével.

Mi a kezdeményezés várható eredménye?

A kezdeményes fő célja biztosítani a bioenergia hő- és villamosenergia-termelési célú előállításának és felhasználásának fenntarthatóságát. Ennek érdekében feltétlenül foglalkozni kell a fent említett problémákkal és kockázatokkal, és ehhez olyan világos szakpolitikai keretre van szükség, amelyben valamennyi új intézkedés hatékonyan illeszkedik a már meglévő szakpolitikákhoz és intézkedésekhez, mind uniós, mind tagállami szinten.

A kezdeményezés arra törekszik, hogy az éghajlatváltozás, a környezetvédelem, az erőforrás-hatékonyság és a belső piac működése tekintetében eredményeket hozzon, és az intézkedések hatóköre igazodjon a problémák, illetve a kockázatok nagyságához. Az intézkedés várhatóan a Bizottság által kitűzött átfogó célok eléréshez is hozzájárul, elsősorban i. a növekedés, a munkahelyteremtés és a beruházások, valamint ii. a megújuló energiaforrások hasznosítása terén vállalt uniós vezető szerep előmozdítása révén.

Milyen többletértéket képvisel az uniós szintű fellépés? 

Az éghajlatváltozás mérséklésével és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célok uniós szinten kerülnek meghatározásra; fontos például, hogy az elmúlt évtizedben a megújuló energiára vonatkozó cél volt az EU-ban az energia-előállítási célú biomassza-felhasználás előmozdítója. Éppen ezért uniós szinten biztosítani kell, hogy a bioenergiának a megújuló energiára vonatkozó célok teljesítésében játszott szerepe az átfogó éghajlatváltozási célokhoz is illeszkedjen. A bioenergia fejlesztéséhez kapcsolódó fenntarthatósági kockázatok egy része határokon átnyúló dimenziójú, ezért ezek uniós szinten hatékonyabban kezelhetők. Ez különösen igaz az olyan környezeti hatásokra, mint az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése vagy a légszennyezés. Piaci hatások is lehetnek határokon átívelő jellegűek, ilyenek például a biomassza-alapanyagokkal kapcsolatos versenyjogi kérdések.

B. Megoldások

Milyen jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikai opciók merültek fel? Van-e előnyben részesített megoldás? Miért van szükség fellépésre? 

A rendelkezésre álló információk vizsgálata és a konzultáció során az alábbi dilemma merült fel:

– Egyrészről számos érdekelt úgy vélte, hogy a bioenergia jövőbeli továbbfejlesztését – amely fontos a fosszilis tüzelőanyagok kiváltása szempontjából – gátolja, hogy egyes energetikai célú biomassza-felhasználási módok környezeti előnyeivel kapcsolatban a polgároknak aggályaik vannak.

– A rendelkezésre álló tudományos adatokból azonban egyértelműen kiderül, hogy a biomassza energetikai célú felhasználása által az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra gyakorolt átfogó hatás túl sok változó függvénye, így arról nem lehet általánosan érvényes értékelést adni, hanem csak eseti alapon, az egyes létesítmények szintjén.

Éppen ezért nem lehet uniós szinten megbízható módon különbséget tenni a hőtermelési és a villamosenergia-ágazatban használt „fenntartható” és „nem fenntartható” bioenergia-források között, és ennélfogva jogszabályba sem lehet foglalni. A fent bemutatott problémák és kockázatok mögöttes okainak kezelésére ehelyett egy nem szabályozási jellegű és négy szabályozási jellegű opció került meghatározásra. Az alapforgatókönyv (1. opció) arra épül, hogy a lehetséges megoldások beépülnek a 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keret más elemeibe, illetve más meglévő szakpolitikákba. Tekintettel e szakpolitikák önmagukban is nagy hatásaira, a várható eredmények és az adminisztratív terhek közötti egyensúly szempontjából további szabályozás nélkül is ez a lehetőség jelenti a leghatékonyabb megoldást, azonban nem nyújt jogszabályi garanciát arra az esetre, ha a problémák hátterében álló gyakorlat súlyosabb méreteket öltene annál, amivel a modellezés során számoltak. Ez különösen fontos, mivel a biomasszával kapcsolatos jövőbeni fejlesztések terén rendkívül sok bizonytalanság van, többek között a kereskedelem szerkezete és a felhasználható alapanyagok közötti választás tekintetében. A másik négy szakpolitikai opció különféle garanciákat kínál az azonosított kockázatok kezelésére, noha a biomassza-használat éghajlat-változásra gyakorolt hatása („biogén szén-dioxid”) különösen nehéz kérdés. Mindezek alapján a Bizottság szolgálatai nem tudtak olyan szakpolitikai opciót kiválasztani, amely egyértelműen előnyösebb volna a többinél.

Ki melyik opciót támogatja? 

Az érdekeltekkel folytatott konzultáció során a válaszadók 35%-a vélte úgy, hogy a jelenlegi uniós és nemzeti szakpolitikák elegendőek a kérdés kezelésére, míg 59% új szakpolitikai eszköz kidolgozását sürgette uniós szinten. A 2. opció, amelynek lényege a jelenleg bizottsági ajánlás formájában létező fenntarthatósági kritériumok kötelezővé tétele, nem kapott egyértelműen jelentős támogatást. A 3. opciót több bioenergia-előállító és -felhasználó, továbbá tagállam támogatta, a konverziós hatékonyság növelése (4. opció) pedig a faalapú iparág több, az energetikai ágazaton kívüli képviselője, valamint társadalmi szervezetek körében élvez támogatást. Ez utóbbiak a bioenergia használatára vonatkozó általános felső korlát bevezetését is széles körben támogatják.

C. Az előnyben részesített opció hatásai

Melyek az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor a főbb opciók) előnyei?

Az elemzésből az derül ki, hogy a modellezés során figyelembe vett feltételek mellett a kidolgozott opciók a problémák megoldása szempontjából csupán korlátozott – bár kedvező – hatással járnának. Elsősorban „garanciaként” működnének abban az esetben, ha a problémák hátterében álló gyakorlat súlyosabb méreteket öltene annál, amivel a modellezés során számoltak.

Bár a bioenergia fontos szerepet játszik abban, hogy az EU energiaszerkezetében a megújuló energia legalább 27%-os arányt érjen el 2030-ig, ha a többi megújuló energiaforráshoz képest a bioenergia aránya akár csak egészen kevéssel is magasabb, az szintén kis mértékben, de csökkentené a feltörekvő technológiák fejlesztésére vonatkozó ösztönzést. Azok az opciók tehát, amelyek valamilyen módon korlátozzák a bioenergia használatát (1., 3., 4. és 5. opció), közvetett módon arra ösztönzik az energiaágazatot, hogy a többi megújuló energiaforrásra koncentráljon, és ezáltal újabb beruházások és munkahelyek létrejöttét segítik elő a megújulóenergia-ágazatban. Mivel az opciók mindegyike csupán korlátozott számszerűsíthető hatással jár a bioenergia-előállítás jövőbeni volumenére, a növekedésre és a munkahelytermésre gyakorolt hatások szintén nem számottevőek.

Milyen költségekkel jár az előnyben részesített opció (ha nincs ilyen, akkor milyen költségekkel járnak a főbb opciók)?

A 2–5. opcióban szereplő új jogszabályi kötelezettségek miatt a mezőgazdasági biomassza előállítóira, az erdőtulajdonosokra és az erdészeti értéklánc szereplőire, valamint a bioenergia-üzemekre hárulnának további adminisztratív terhek. E terhek a becslések szerint 63–150 millió euró egyszeri költséget, majd évente 31–51 millió euró további költséget jelentetnének (az érintett gazdagsági szereplők számára összesen). Az extraköltségeket az érintettek valószínűleg továbbhárítanák a végfelhasználókra (amennyiben nincsenek állami támogatások), a társadalom egészére (állami támogatás mellett), vagy mindkettőre. Amint fentebb már szerepelt, a többi megújuló energiaforrás irányába való elmozdulás miatt az opciók összességében kismértékű gazdasági előnnyel járnának.

Hogyan érinti a fellépés a vállalkozásokat, köztük a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat?

A kis- és középvállalkozások és a mikrovállalkozások nagy arányban képviseltetik magukat a bioenergia-előállítási és -felhasználási láncban, különösen a kisebb erdőtulajdonosokon és bioenergia-üzemeken keresztül. Ez utóbbi csoportot ugyanakkor csak a fenntarthatósági kritériumok hatálya alá vonandó létesítmények minimális méretétől függően érintené az intézkedés (1–5 MW, 5–10 MW, 10–20 MW vagy 20 MW felett). A kisebb erdőtulajdonosokat érintenék a felvázolt opciók, de a kockázatalapú megközelítés esetében csak kisebb mértékben (3. opció).

Jelentős lesz-e a tagállamok költségvetésére és közigazgatására gyakorolt hatás?

A tagállami hatóságoknak csupán korlátozott adminisztratív költségekkel kellene számolniuk a jogszabály-végrehajtás és az ahhoz kapcsolódó nyomonkövetési, jelentéstételi és ellenőrzési feladatok kapcsán. Ezek 60 000–200 000 euró egyszeri költséget, majd évente 400 000 és egymillió euró közötti rendszeres költséget jelentenek.

Lesznek-e egyéb jelentős hatások?

Nem.

D. További lépések

Mikor kerül sor szakpolitikai felülvizsgálatra?  

A szakpolitika rendszeres felülvizsgálatra fog kerülni az energiaunió irányításához kapcsolódó eljárások keretében, és ennek során – a hatásvizsgálatban meghatározott problémák és kockázatok alakulásának értékeléséhez – különösen az energiatermelési célból felhasznált biomassza összmennyiségét, a biomassza típusait, valamint az alapanyagok típusait, származási helyét és végfelhasználását kell majd megvizsgálni. Az opciók nem tartalmaznak külön felülvizsgálati rendelkezést.