Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

Németország 2016. évi nemzeti reformprogramjáról,

amelyben véleményezi Németország 2016. évi stabilitási programját

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre 1 és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre 2 és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására 3 ,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira 4 ,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)A Bizottság 2015. november 26-án elfogadta az éves növekedési jelentést 5 , amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2016. évi európai szemeszterét. Az Európai Tanács 2016. március 17–18-án jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2015. november 26-án elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést 6 , amelyben Németországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást 7 fogadott el. Az ajánlást az Európai Tanács 2016. február 18–19-én jóváhagyta, majd a Tanács 2016. március 8-án elfogadta. Olyan országként, amelynek pénzneme az euró, valamint tekintettel a gazdaságok közötti szoros kapcsolatra a gazdasági és monetáris unión belül, Németországnak gondoskodnia kell az ajánlás teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról.

(2)2016. február 26-án közzétették a Németországra vonatkozó 2016. évi országjelentést 8 , amely értékelte a Németország által tett előrelépéseket a 2015. július 14-én elfogadott országspecifikus ajánlások kezelése, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek teljesítése terén. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is. 2016. március 8-án a Bizottság elfogadta a részletes vizsgálat eredményeit ismertető közleményt 9 . Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Németországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. Konkrétan, a nagymértékű és tartós folyófizetésimérleg-többlet a magán- és az állami szektort egyaránt jellemző többletmegtakarításokat és visszafogott beruházásokat tükrözi. A hazai beruházások pangása visszaveti a potenciális növekedést, és a külső keresletre való nagymértékű támaszkodás a nyomott külföldi kereslet összefüggésében makrogazdasági kockázatokat hordoz magában. A folyófizetésimérleg-többlet, tekintettel annak mértékére, negatív hatással van az euróövezet gazdasági teljesítményére is. E problémának a beruházások mértékének fokozása révén való kezelése növelné Németország növekedési potenciálját, és elősegítené az élénkülés fenntartását az euróövezetben.

(3)Németország 2016. április 15-én benyújtotta 2016. évi stabilitási programját,
2016. április 29-én pedig nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)A vonatkozó országspecifikus ajánlásokat figyelembe vették az európai strukturális és beruházási alapok 2014–2020 közötti időszakra szóló programozása során. Az 1303/2013/EU rendelet 23. cikkének megfelelően a Bizottság kérheti egy tagállamtól partnerségi megállapodása és releváns programjai felülvizsgálatát és azokhoz módosítások javaslatát, amennyiben ez szükséges a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében. Az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban 10 a Bizottság részletesen kifejtette e rendelkezés esetleges alkalmazását.

(5)Németország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik, és az adósságszabály hatálya alatt van. 2016. évi stabilitási programjában a kormány az államháztartás tekintetében kiegyensúlyozott költségvetési helyzetet tervez a 2016–2020 közötti időszakra. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak egésze során biztonsággal teljesül. A stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság 2020-ig várhatóan fokozatosan 59,5 %-ra csökken. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv – amelyet nem hagyott jóvá független szerv – megalapozott. A Bizottság 2016. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2016-ban és 2017-ben várhatóan a GDP 0,4 %-ának megfelelő többletet mutat majd, vagyis meghaladja a középtávú költségvetési célt. Az esetleges jövőbeni eltéréseket, ideértve a közberuházási igények kielégítése miattiakat is, a strukturális egyenlegnek a középtávú költségvetési cél szintjén való megtartására vonatkozó követelménnyel összevetve kell értékelni. A bruttó adósság az előrejelzés szerint stabil csökkenő pályán marad, biztosítva az adósságnak az adósságszabály előírásait meghaladó mértékű csökkenését. Ez megteremti a közberuházások fellendítéséhez szükséges mozgásteret. A stabilitási program értékelése alapján és a Bizottság 2016. tavaszi előrejelzésének figyelembevételével a Tanács véleménye szerint Németország várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(6)Bár a szövetségi kormány több intézkedést is elfogadott az infrastrukturális beruházások elkövetkező években való fokozása céljából, ezek a források valószínűleg továbbra sem vezetnek fenntartható felfelé ívelő tendenciához a közberuházások terén, és nem segítik elő az infrastrukturális beruházások iránti igények teljesülését sem. Az oktatási és kutatási kiadások összességében véve csak csekély mértékben nőttek az elmúlt években, és elmaradhatnak a 2015-re a GDP 10 %-ában meghatározott nemzeti célértéktől. Az oktatás, a kutatás és az innováció terén eszközölt beruházások folyamatossága kulcsfontosságú ahhoz, hogy Németország versenypozíciója a jövőben is biztosított legyen. A költségvetés az államháztartási és a strukturális egyenleg tekintetében várhatóan továbbra is kiegyensúlyozott marad a 2016–2017 közötti időszakban, így továbbra is elegendő költségvetési mozgástér áll majd rendelkezésre az állami beruházások fokozása céljából – a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak és a nemzeti adósságféknek a megsértése nélkül. A nyugdíjrendszer reformja hozzájárulna az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához. A területi jövedelemkiegyenlítés jelenlegi rendszere összetett, és jellemzően csökkenti az egyes szövetségi tartományok (Länder) bevételnövelési hajlandóságát eredményező ösztönzőket. A szövetségi költségvetési kapcsolatok jelenleg zajló felülvizsgálata lehetőséget teremt a keretelvek megerősítésére, ideértve a közberuházások megfelelő mértékének biztosítását valamennyi kormányzati szinten – különösen a helyi önkormányzatok esetében. A tartományok közötti megállapodás szerinti jelenlegi kompromisszumos javaslat egyszerűsített horizontális területi jövedelemkiegyenlítést tartalmazna. A megállapodásban mindazonáltal továbbra sem szerepel egyértelműen a kiadási hatáskörök további különválasztása, és megoldatlan marad a bevételi autonómia növelése is. Ezzel párhuzamosan, a közlekedési infrastruktúra hagyományos állami finanszírozásának alternatív eszközeire – ideértve a köz- és magánszféra közötti partnerségeket – csak korlátozott mértékben támaszkodnak. Mindezen túlmenően a különböző kormányzati szinteket érintő összetett tervezési feladatok, a közigazgatási kapacitás szűk keresztmetszetei és a bonyolult engedélyezési eljárások mind a beruházások útjában álló akadályok. A közbeszerzések hatékonyabb alkalmazása is pozitív hatást gyakorolhatna a beruházásokra, hiszen az uniós szinten közzétett közbeszerzési pályázatok volumene továbbra is messze elmarad az uniós átlagtól.

(7)A társasági adó összetett rendszere továbbra is akadályozza a magánberuházásokat, és a vállalatokat érintő társaságiadó-teher, köztük a helyi iparűzési adó (Gewerbesteuer), valamint a szolidaritási különadó, összességében véve továbbra is magas. A helyi iparűzési adó hatékonyságvesztéshez vezet a nonprofit elemeknek az adóalapba történő bevonása miatt. Az adórendszer a tőkefinanszírozással szemben a hitelfinanszírozásnak kedvez, miközben az eladósodottságra vonatkozó indikátor 2015-ben a nyolcadik legmagasabb volt az Unióban. A viszonylag növekedésbarát fogyasztási adóknak és a rendszeres ingatlanadóknak az összes adóteherhez viszonyított, körülbelül 28–29 %-os aránya 2007–2014 között stabil maradt, és ez az érték alacsonynak számít a mintegy 32–33 %-os uniós átlaghoz képest. Emellett, a kevésbé torzító hatású rendszeres ingatlanadókra való összpontosítás helyett folytatódott az ingatlan-vagyonátruházási illetékek emelésének trendje. Az adóigazgatás korszerűsítésére tett lépések arra szorítkoztak, hogy a szövetségi kormány az adóigazgatási eljárások egyszerűsítését célzó jogszabályokat fogadott el. Továbbra sem valósult meg az adóügyi adatok automatikus cseréje a 16 tartomány adóhatóságai között, amely javíthatná az adóellenőrzések hatékonyságát. Összességében véve, a strukturális hiányosságok és az adóigazgatás elhúzódó modernizálása viszonylagos alulteljesítéshez és az adóbehajtás kevéssé hatékony működéséhez vezetett.

(8)A németországi finanszírozási feltételek általában kedvezők. Mindazonáltal a kockázatitőke-piac nemzetközi összehasonlításban továbbra is fejletlen, és az adózási keretfeltételek korlátozhatják méretét. A kockázati tőkéhez való hozzáférés javítása fontos tényező a vállalkozói tevékenység, többek között a csúcstechnológiai ágazatok és a tudásintenzív szolgáltatások ösztönzése során. A német kormány számos intézkedést tett a kockázati tőke feltételeinek javítására, és folyamatban van további intézkedések megvitatása is. Ezenfelül a kockázati tőke szabályozási keretrendszerének felülvizsgálata hozzájárulhat a magánberuházások ösztönzéséhez, beleértve a külföldi befektetők beruházásait is.

(9)A szolgáltatási szektorokban, különösen a szakmai szolgáltatások terén a verseny ösztönzésére irányuló politikai intézkedés korlátozott volt. Németország azon tagállamok közé tartozik, amelyek a szolgáltatások terén jelentős szabályozási akadályokkal rendelkeznek. A korlátozó termékpiaci szabályozások hatással vannak az árakra és a termelékenységre. Az alacsony munkatermelékenység és a magas haszonkulcsok arra utalnak, hogy Németországban lenne mit javítani a szakmai szolgáltatások teljesítményén. Az üzleti szolgáltatások terén mutatkozó problémák az engedélyezési követelményekből, a multidiszciplináris tevékenységeket sújtó korlátozásokból, a biztosítási követelményekből, illetve a rögzített tarifákból adódnak. Továbbra is érvényben vannak a jogi formára és a részesedésre vonatkozó követelmények. A kölcsönös értékelést követően Németország által benyújtott, a szabályozott szakmákhoz való hozzáférésről, valamint ezek végzéséről szóló cselekvési terv csak korlátozott számú intézkedést javasol, holott egyértelműen lenne lehetőség nagyobb ívű javaslatokat tenni.

(10)Bár a munkaerőpiac teljesítménye összességében véve nagyon erős (a munkanélküliség például történelmi mélyponton van), az elöregedéssel együtt járó, küszöbön álló munkaerő- és készséghiány a meglévő munkaerő maradéktalan kiaknázását tenné szükségessé. Mivel ezek a tendenciák nemcsak a munkaerőpiac, hanem a nyugdíjrendszer fenntarthatósága és megfelelősége szempontjából is kihívást jelentenek, a későbbi nyugdíjba vonulás ösztönzőinek erősítése elengedhetetlennek tűnik. Az időskori szegénység kockázata várhatóan nőni fog és a kötelező nyugdíjrendszer bérpótlási aránya fokozatosan csökken, miközben a második és harmadik pillérbe tartozó nyugdíjrendszerekbe túl kevesen lépnek be ahhoz, hogy jelentősen mérsékelhesse ezt a kockázatot. A rászorultsági alapon minimálnyugdíjat kapó nyugdíjasok száma 2003–2014 között majdnem megkétszereződött. A későbbi nyugdíjba vonulás ösztönzőinek javítására irányuló javaslatoknak (Flexi-Rente) azonban még nem sikerült formális kereteket adni. Még nem ismert, hogy ezek az ösztönzők mennyire lehetnének hatékonyak a korai nyugdíjba vonulást ösztönző, 2014-ben bevezetett elemekkel szemben.

(11)Az egyes munkaerő-piaci csoportok, különösen a nők és a migráns háttérrel rendelkezők kapacitása kihasználatlan marad, és a munkavállalást hátráltató tényezők, különösen a háztartások második keresői számára, továbbra is hatnak. Az adórendszer és a betegbiztosítás sajátosságai eltántorítják a második keresőket a munkavállalástól vagy a munkaóráik számának növelésétől. Ez – a nők magas foglalkoztatási rátája ellenére – hozzájárul a teljes munkaidőben dolgozó nők alacsony arányához, és a nők által ledolgozott munkaórák EU-n belüli legalacsonyabb átlagos számához. Bár a minimálbér bevezetésének mellékhatásaként tapasztalható volt bizonyos fokú áttérés a miniállásokról a rendes foglalkoztatásra, a miniállások keretében még mindig mintegy hét millió embert foglalkoztatnak. A miniállások mentesítése a személyi jövedelemadó alól – és sok esetben a munkavállalók által fizetendő összes társadalombiztosítási járulék alól – visszatartja a munkavállalókat attól, hogy a miniállások havonta 450 EUR-s felső határánál magasabb fizetést biztosító munkát vállaljanak. Ez a tényező sok esetben még erősebb, ha a házastársak közös jövedelemadó hatálya alá tartoznak. A háztartások jövedelmét és fogyasztását érintő, a különböző pótlékok kismértékű növekedéséből és az adófék kompenzálásából eredő pozitív hatást nagymértékben ellensúlyozzák a munkavállalókat terhelő magasabb társadalombiztosítási járulékok. A minimálbér adóéke a többi tagállammal való összehasonlításban magas, ami alacsonyabb jövedelmeket eredményez a bérskála alsó végén. A társadalombiztosítási járulékok vagy a személyi jövedelemadó csökkentése, többek között célzott támogatások vagy visszatérítések révén, mérsékelné az adóéket, vagyis növelné az alacsony keresetűek rendelkezésre álló jövedelmét és ezáltal a fogyasztási lehetőségeket.

(12)A menekültek jelentős beáramlása az elmúlt évben számos társadalmi és gazdasági következménnyel járt Németországra nézve. Bár rövid távon a menekültek beáramlása várhatóan növelni fogja a közkiadásokat és további belső keresletet teremt, ezáltal növelve a GDP-t, a foglalkoztatásra és növekedésre gyakorolt középtávú hatás a menekültek sikeres munkaerő-piaci és társadalmi integrációján, így az oktatás terén számukra nyújtott támogatáson is múlik. Ezt a kérdést, amely mind uniós, mind tagállami szinten kiemelt szerepet kap a politikai napirenden, szorosan nyomon fogják követni és elemzik majd, többek között a 2017. évi országjelentésben.

(13)Az európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Németország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2016. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Németországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak a programoknak Németország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az európai szemeszter keretében tett ajánlásokat az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi.

(14)Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a stabilitási programot, és azt a véleményt 11 fogalmazta meg, hogy Németország megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(15)A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Németország nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi.

AJÁNLJA, hogy Németország 2016–2017-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1. A költségvetési mozgástér kihasználásával és finanszírozási prioritások megállapításával tartósan növelje a közberuházások szintjét, különösen az infrastruktúra, az oktatás, a kutatás és az innováció terén. Javítsa a szövetségi költségvetési kapcsolatok kialakítását, többek között azzal a céllal, hogy javuljon a közberuházások tartósan alacsony szintje, különösen a helyi önkormányzatok szintjén.

2. Csökkentse az adórendszer hiányosságait, különösen a társasági adózás és a helyi iparűzési adó felülvizsgálata, az adóigazgatás korszerűsítése és a kockázati tőkére vonatkozó szabályozási keretrendszer felülvizsgálata révén. Fokozza a szolgáltatási ágazat versenyének ösztönzésére irányuló intézkedéseket, különösen az üzleti szolgáltatások és a szabályozott szakmák területén.

3.Fokozza a későbbi nyugdíjba vonulás ösztönzőit, és csökkentse a munkavállalást hátráltató tényezőket a második keresők esetében. Csökkentse a nagy adóéket az alacsony keresetűek esetében, és könnyítse meg az áttérést a miniállásokról a rendes foglalkoztatásra.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

a Tanács részéről