9.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 133/33

1.1

Az EGSZB üdvözli, hogy a környezeti hatásvizsgálat koncepciója hozzájárult ahhoz, hogy a tagállamokban és az EU egészében javult a környezet állapota.

1.2

Az, hogy a projektek környezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatban sikerül-e megalapozott, hatékony döntéseket hozni, nagymértékben a környezeti hatásvizsgálati dokumentáció és az abban felhasznált információ minőségétől és függetlenségétől függ. A minőség értékelésekor az arányosság elvét kell alkalmazni, és az engedélyező hatóságoknak is biztosítaniuk kell a minőséget a civil társadalommal folytatandó építő jellegű párbeszéd alapján.

1.3

Az EGSZB véleménye szerint mindenképpen le kell szögezni, hogy az ezekkel járó költségek – pénzben, illetve főként időben kifejezve – fékezhetik a kkv-k projektjeit, különösen akkor, ha nem tartják tiszteletben az arányosság elvét az alternatívák előírásával kapcsolatban.

1.4

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet rugalmasan és arányosan kell végrehajtani, hogy az olyan projektek esetében, amelyeknél már előre tudhatóan vagy bizonyítottan jelentéktelenek a környezeti hatások, kombinálni lehessen egymással a környezetvédelmi és az építési engedélyeztetési eljárásokat. Az EGSZB üdvözli és támogatja az Európai Bizottság által meghozott intézkedéseket, amelyek révén nő majd a jogbiztonság a környezeti hatásvizsgálati eljárásban részt vevők számára.

1.5

Az EGSZB igen nagy örömmel fogadja, hogy a javaslat időkereteket állapít meg az irányelvben meghatározott legfontosabb eljárási szakaszokra (nyilvános konzultáció, előszűrési döntés, végső határozat a környezeti hatásvizsgálatról), és hogy mechanizmust vezet be a környezeti hatásvizsgálati folyamatok harmonizálásának és koordinálásának biztosítása érdekében az egész EU-ban.

1.6

Az EGSZB szerint a környezeti hatásvizsgálattal kapcsolatos határozatban csak indokolt esetben és csupán a feltétlenül szükséges mértékben kellene nyomon követést előírni.

1.7

Azzal a javaslattal kapcsolatban, hogy rendelkezzenek „a környezeti hatásvizsgálat hozzáigazításáról az új kihívásokhoz”, az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv hatályát bármely olyan projekt esetében ki kell terjeszteni, amelynek megvalósítása hatással jár a vizsgálatba bevont környezetvédelmi szempontok vonatkozásában, az arányosság elvének pedig fontos szerepet kell játszania, és a projekt különböző előkészítési és megvalósítási szakaszait világosan meg kell különböztetni.

1.8

Az EGSZB támogatja, hogy a polgároknak jogukban álljon hozzájutni információkhoz és részt venni a környezeti hatásvizsgálati eljárásokban. Azt kéri ugyanakkor, hogy az egyes projektek környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó eljárások szabályait úgy alakítsák ki, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv rendelkezéseivel ne lehessen korrupt célokra visszaélni és a határidőket indokolatlanul kitolni. Az EGSZB azt szeretné, ha a fellebbezéseket az összes érintett fél érdekében ésszerű határidőn belül bírálnák el.

2.1

A 2011/92/EU irányelv, amely minimumkövetelmények bevezetésével harmonizálta az egyes projektek környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó elveket, hozzájárul a környezet és az emberi egészség magas szintű védelméhez.

2.2

A környezeti tárgyú vizsgálatokra irányuló eljárások minőségének javítása, az eljárás különböző lépéseinek egyszerűbbé tétele, valamint a más uniós jogi aktusok és szakpolitikák, illetve a tagállamok által nemzeti hatáskörben kialakított stratégiák és politikák viszonylatában fennálló koherencia és szinergiák növelése érdekében a 2011/92/EU irányelvet módosítani kell.

2.3

Az Unió által a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezménnyel összefüggésben vállalt kötelezettségeknek, valamint a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig szóló EU-stratégiának megfelelően a környezetre gyakorolt jelentős káros hatások elkerülése, csökkentése és lehetőség szerinti ellentételezése érdekében tett intézkedéseknek hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy ne romoljon a környezet minősége, és összességében ne csökkenjen a biológiai sokféleség.

2.4

Az éghajlatváltozás a jövőben is károsítani fogja a környezetet és hátráltatni fogja a gazdasági fejlődést. Ezzel összefüggésben ahhoz, hogy az éghajlatváltozás hatásait az Unió teljes területén hatékonyan kezelni lehessen, elő kell segíteni az Unió környezeti, társadalmi és gazdasági értelemben vett ellenálló képességének megerősítését. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését célzó intézkedéseknek az európai uniós jog számos szegmensére ki kell terjedniük.

2.5

Az Európai Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményében meghatározott célkitűzésekkel összhangban, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés beindítása érdekében a 2011/92/EU irányelv alkalmazása során – különösen a kis- és középvállalkozások számára – versenyalapú üzleti környezetet szükséges biztosítani.

2.6

A folyamat minőségének javítása és a környezeti szempontoknak a projektre vonatkozó tervezési munka korai szakaszában történő figyelembevétele érdekében a projektgazda által a projektről benyújtandó környezetvédelmi jelentésnek indokolt tartalmaznia a tervezett projekt ésszerű alternatíváinak értékelését, beleértve annak értékelését is, hogy a projekt megvalósítása nélkül valószínűsíthetően hogyan változna idővel a környezet állapota („alapforgatókönyv”).

2.7

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében meg kell követelni, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság az engedélyt megadó határozatát indokolja, valamint hogy az indokolás tanúskodjék arról, hogy a hatóság figyelembe vette a lefolytatott konzultációk eredményeit és az összegyűjtött információkat.

2.8

A hatékonyabb döntéshozatal ösztönzése és a jogbiztonság növelése érdekében, figyelemmel a tervezett projekt jellegére, összetettségére, helyére és méretére is, meg kell állapítani a projektek hatásvizsgálatának különböző szakaszaiban igénybe vehető időkereteket. Ezeknek az időkereteknek semmilyen körülmények között sem szabad hátrányosan befolyásolniuk a környezetvédelem szintjét – különösen abban az esetben, ha ez a szint más környezetvédelmi tárgyú uniós jogi aktusból fakad –, sem a nyilvánosság tényleges részvételét vagy az igazságszolgáltatáshoz való jogot.

3.1

Az EGSZB üdvözli, hogy a környezeti hatásvizsgálat koncepciója hozzájárult ahhoz, hogy a tagállamokban és az EU egészében javult a környezet állapota. Olyan eszközről van szó, amely átfogja az EU és a tagállamok környezetvédelmi politikáját és jogrendszerét, valamint az ehhez a szakpolitikához tartozó szabályozási keret gyakorlati átültetését.

3.2

A projektekre irányuló környezeti hatásvizsgálat rendszerét továbbfejlesztő európai bizottsági javaslat a környezeti hatásvizsgálatokkal 27 év alatt – azaz az első irányelv óta – szerzett rendkívül sok tapasztalatra épít (1). Nyilvános konzultációkra is sor került, és ezek következtetéseit beépítették a javasolt módosítások megfogalmazásába és a 2011/92/EU irányelv (2) kodifikált változatának kiigazításába azzal a céllal, hogy kiküszöböljék a hiányosságokat, figyelembe vegyék a jelenlegi környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági változásokat és kihívásokat, illetve érvényesítsék az intelligens szabályozás elveit.

3.3

Az, hogy a projektek környezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatban sikerül-e megalapozott, hatékony döntéseket hozni, nagymértékben a környezeti hatásvizsgálat során felhasznált információk minőségétől, illetve magának a hatásvizsgálat folyamatának a minőségétől függ. A minőséget objektíven kell meghatározni, és a rá vonatkozó követelményeket az arányosság elvével összhangban – azaz a területkijelölés engedélyezési szakaszában rendelkezésre álló információk minősége és mennyisége alapján – kell megállapítani. Az információ minőségén és függetlenségén túlmenően az eljárás felelőseitől – főként az engedélyező szerveknél – el kell várni, hogy rendelkezzenek a szükséges kompetenciákkal és folyamatosan fejlesszék azokat. Az EGSZB szerint célszerűnek tűnik meghatározni, hogy a polgárok milyen körülmények között igényelhetnek ellenőrző szakvéleményt.

3.4

Bár nem lehet valamiféle általános megközelítést alkalmazni, mivel minden javasolt projekt sajátos kölcsönhatásban van a környezetével, jobban figyelembe kell venni azokat az alapelveket, amelyek jobb adatminőséget biztosítanak az alapinformációk összeállításához, valamint a lehetséges hatások, az alternatívák és általában az adatminőség értékeléséhez. A környezeti hatásvizsgálat során – a hatékonyság érdekében – a követelmények arányosságában megmutatkozó rugalmasság kell, hogy játssza a döntő szerepet. Ez az elv alapvető feltétele annak is, hogy erősödjön a koherencia más uniós jogi eszközökkel, és egyszerűsödjön az irányítás a felesleges bürokrácia csökkentése érdekében.

3.5

A jobb végrehajtást kiemelten kell kezelni és egy közös európai keret segítségével kell szabályozni. E keretnek azonban biztosítania kell a szükséges rugalmasságot, illetve annak lehetőségét, hogy hozzáigazítsák különösen az egészség- és környezetvédelemmel kapcsolatos konkrét helyi és regionális szükségletekhez. Ha pedig a projektek határokon átnyúló hatásainak vizsgálatáról van szó, a keretet olyan pontosan és világosan kell meghatározni, hogy ki lehessen védeni a jogosulatlan érdekérvényesítést.

3.6

A helyi, regionális és nemzeti szintű vizsgálatok során stratégiai szinten hozzáférésre van szükség a jó minőségű adatokhoz, hogy ezek hátteret nyújthassanak a projektspecifikus vizsgálatokhoz. Ezeknek az adatoknak az összeállításáért és a vizsgálati eljárás számára való hozzáférhetővé tételéért valamennyi ágazat vonatkozásában az állami hatóságok felelnek.

3.7

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság az előkészítő szakaszban több lehetőséget is fontolóra vett a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó irányelv szükséges módosításával kapcsolatban, és hogy a javaslatot – átfogó elemzés után – végül egy olyan változat alapján dolgozta ki, amelynél – a hatásvizsgálat szerint – mind a gazdasági költségek, mind pedig a környezeti előnyök megfelelőek. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a fentiek „ára” – pénzben, illetve főként időben kifejezve – akadályt jelenthet a kkv-k számára, különösen az alternatívákra vonatkozó előírás, melynek hatása akár végzetes is lehet a projektre nézve.

3.8

A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet rugalmasan és arányosan kell végrehajtani, hogy az olyan projektek esetében, amelyeknél a már előre ismert vagy bizonyított környezeti hatás jelentéktelen, kombinálni lehessen egymással a környezetvédelmi és az építési engedélyeztetési eljárásokat. Ezzel az engedélyeztetési eljárás egészében elkerülhetők a túlzott és szükségtelen késedelmek. Ez az ajánlás most különösen fontos, mivel már folyamatban van a villamos energia és a földgáz piacainak egységesítéséhez, valamint a közlekedési infrastruktúra kiépítéséhez nélkülözhetetlen transzeurópai hálózatok engedélyezése.

4.1

Az EGSZB határozottan üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv javasolt átdolgozása révén jobban összehangolja az uniós jogszabályokat többek között azáltal, hogy ahol szükséges, pontosítja a legfontosabb fogalmak meghatározását. Egy adott projekt gazdájának és az illetékes hatóságnak azonban értékelnie kell és közösen fel kell állítania a környezeti hatásvizsgálathoz szükséges megfelelő információk és kiválasztási feltételek jegyzékét, az arányosság elvének megfelelően.

4.2

Üdvözli emellett, hogy a javaslat időkereteket állapít meg az irányelvben meghatározott legfontosabb eljárási szakaszokra (nyilvános konzultáció, előszűrési döntés, végső határozat a környezeti hatásvizsgálatról), és egy egyfajta „egyablakos ügyintézést” megvalósító mechanizmust vezet be annak érdekében, hogy a környezeti hatásvizsgálat alapján elvégzendő környezeti tárgyú vizsgálatok végrehajtása koordinált vagy egyesített eljárás keretében történjék. Kontraproduktívnak tűnik azonban, ha lehetővé tesszük az illetékes hatóság számára az alapértelmezett három hónapos határidő további három hónappal történő meghosszabbítását a kötelező ellenőrzés elvégzéséhez. Egyszerűen elengedhetetlen az eljárás harmonizálása az egész EU-ban, és a maximum három plusz egy hónapos határidő elegendő időt biztosít arra, hogy az illetékes hatóság kidolgozza megállapításait.

4.3

Az EGSZB támogatja azt a javaslatot, hogy rendkívüli helyzetekben engedélyezzék a tagállamoknak, hogy szükséges és indokolt esetben ne végezzék el a környezeti hatásvizsgálatot. Az EGSZB üdvözli továbbá az Európai Bizottságnak a nagyobb átláthatóság és jobb elszámoltathatóság érdekében tett lépéseit, valamint azt a követelményt, hogy az illetékes hatóság kellően indokolja meg az adott projekttel kapcsolatos (kedvező vagy elutasító) döntését.

4.4

Az EGSZB üdvözli és támogatja az Európai Bizottság által meghozott intézkedéseket, amelyek révén nő majd a jogbiztonság a környezeti hatásvizsgálati eljárásban részt vevők számára. Meggyőződése szerint azonban e cél eléréséhez elengedhetetlen, hogy ne csak a környezeti hatásvizsgálat egyes lépéseihez, hanem a teljes eljárás lezárásához és a javasolt projektre vonatkozó döntés elfogadásához is határozzanak meg kötelező érvényű időkereteket. Különösen fontos, hogy korlátozzák a visszaélések kockázatát a környezeti hatásvizsgálati eljárás alkotóelemeit illetően, mivel olyan mértékben késleltetik a döntéshozatalt, hogy csökken a jogbiztonság az eljárásban részt vevők számára.

4.5

Ha alternatív megoldások alkalmazásáról van szó – és ez már több alkalommal, több helyen megvitatásra került –, az EGSZB szerint igen körültekintően kell eljárni. Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett „alapforgatókönyv” – különösen a helyreállítási beruházások tekintetében – indokolt és logikus eszköz. Az alternatív megoldások számának és a kidolgozásukkal kapcsolatos részleteknek meg kell felelniük a projekt súlyának és jellegének, és erről az illetékes hatósággal előzetesen meg kell állapodni.

4.6

A jobb végrehajtás szempontjából az alábbi konkrét területekre kell figyelni:

4.7

Gondot jelent a nyomon követésre vonatkozó követelmény is: az EGSZB szerint a környezeti hatásvizsgálati döntésbe csak indokolt esetben és olyan mértékben szabad beépíteni a nyomon követést, amely feltétlenül szükséges a projekt végrehajtásakor felmerülő legfontosabb hatások feltérképezéséhez, összhangban a javasolt módosítás 8. cikkének (2) bekezdésével; hiszen a környezetszennyezés integrált megelőzésével és csökkentésével kapcsolatos hatályos jogszabályok (IPPC) meghatározzák a nyomon követésre vonatkozó követelményeket, amint a projekt/berendezés működésbe lép, és ezek a rendelkezések pl. az ipari kibocsátásról szóló irányelvben is érvényben maradnak.

4.8

Azzal a javaslattal kapcsolatban, hogy rendelkezzenek „a környezeti hatásvizsgálat hozzáigazításáról az új kihívásokhoz”, az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv hatályát bármely olyan projekt esetében ki kell terjeszteni, amelynek megvalósítása hatással jár a vizsgálatba bevont környezetvédelmi szempontok vonatkozásában. Az EGSZB az alábbi szempontok mérlegelését ajánlja:

4.8.1

A biológiai sokféleség védelme terén az adott projekt hatásait akkor is vizsgálni kellene, ha ezek regionális szinten jelentkeznek, és akkor is, ha helyi szinten. A környezet egyes elemeit (ilyenek többek között a nemzeti parkok, a természetvédelmi területek és a NATURA 2000 területek) védik ugyan egyéb jogi eszközök, de feltétlenül szükség van egy átfogóbb, mind nemzeti, mind uniós rendelkezések által szabályozott értékelési eljárásra, amilyet a környezeti hatásvizsgálat biztosít.

4.8.2

Az éghajlatváltozás helyi szintű következményekkel járó és helyi szintű fellépéseket igénylő globális jelenség. A fejlesztési projektek globális éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának szakértő vizsgálata, valamint az éghajlatváltozás megfelelő kezelése jelentős kihívást jelent. Az ilyen esetekben az arányosság elvét kell alkalmazni, valamint útmutatásra van szükség nemzeti és helyi szinten. Éghajlatvédelmi téren tehát a vizsgálat középpontjában a projektnek a helyi klímára (földhasználat, víztartalék stb.) gyakorolt tényleges, közvetlen hatásai, valamint regionális szintű hatásai kell, hogy álljanak. Az EGSZB fontosnak tartja annak felmérését is, hogy milyen lehetőségek vannak az éghajlatváltozás (helyi, regionális és globális szinten) várható hatásainak enyhítésére.

4.8.3

Ezzel összefüggésben az EGSZB kiemeli, hogy az egyes projektek globális éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak értékelésére javasolt kritérium – nevezetesen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás – nem megfelelő. Ezért útmutatást kér ennek az aspektusnak a végrehajtásához, valamint szorgalmazza, hogy az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás vizsgálatát is építsék be a tervek és programok stratégiai környezetvédelmi vizsgálatának szakaszába.

4.8.4

Fontos, hogy a katasztrófakockázatok értékelése ne a teljességgel hipotetikus esetekre vagy ezek feltételezett kombinációjára irányuljon. Egy ilyen vizsgálat, mely tiszteletben tartja az arányosság elvét, alapvetően nem új követelmény, amennyiben továbbra is potenciálisan előre látható természeti katasztrófákról (árvizekről, nagy kiterjedésű tüzekről, földrengésekről stb.) van szó.

4.8.5

Az EGSZB megítélése szerint az engedélyezési eljárások keretében fel kell mérni a (természeti) erőforrások iránti igényt a környezeti hatásvizsgálat során. Az erőforrások gazdaságos felhasználása minden olyan projektnél magától értetődő gazdasági alapelvnek számít, amelynek esélye van a megvalósulásra, de a biológiai sokféleség csökkenése rámutat, hogy továbbra is szükség van ezen túlmutató proaktív intézkedésekre. A környezeti hatásvizsgálat szakaszában azonban egy ilyen értékelés elvégzéséhez nem áll rendelkezésre elegendő információ. A környezeti hatásvizsgálat szóban forgó szempontjának értékeléséhez nélkülözhetetlen az iránymutatás és az adatgyűjtés. Igaz, hogy az ipari kibocsátásról szóló irányelv értelmében a nyersanyagok, a természeti erőforrások és az energia iránti igény felmérése a produktív beruházásokkal kapcsolatban az integrált engedélyezési eljárás körébe tartozik, de ez az irányelv nem foglalkozik a biológiai sokféleség csökkenésével.

4.9

Az EGSZB támogatja, hogy a polgároknak jogában álljon hozzájutni információkhoz és részt venni a környezeti hatásvizsgálati eljárásokban. Azt kéri ugyanakkor, hogy az egyes projektek környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó eljárások szabályait úgy alakítsák ki, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv rendelkezéseivel ne lehessen korrupt módon visszaélni, és a határidőket se lehessen indokolatlanul kitolni. 27 hónap egy döntés meghozatalához egyszerűen elfogadhatatlan időtáv, az EU ezzel kizárná magát az új beruházások számára megfelelő gazdasági térségek köréből.