29.9.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/1

A Bizottság közleménye az uniós élelmiszer- és fogyasztóvédelmi jognak a termékek kettős minőségével kapcsolatos problémákra történő alkalmazásáról – Az élelmiszerek egyedi esete

(2017/C 327/01)

Az áruk szabad áramlása egyike az egységes piac négy alapvető szabadságának. Az egységes árupiac ösztönzi az innovációt a termékpiacokon, miközben hozzájárul ahhoz, hogy a vállalkozások több lehetőséghez jussanak, és Európa egész területén nagyobb választék álljon a fogyasztók rendelkezésére.

Az áruk szabad mozgása nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden terméknek azonosnak kell lennie az egységes piac valamennyi részén. Bár a fogyasztók szabadon megválaszthatják, hogy milyen termékeket vásárolnak, az üzleti szereplők is jogosultak arra, hogy eltérő összetételű vagy jellemzőkkel rendelkező árukat hozzanak forgalomba vagy értékesítsenek, amennyiben maradéktalanul tiszteletben tartják az uniós jogszabályokat (akár a termékbiztonságról, akár a jelölésről vagy más horizontális vagy szektorális jogszabályokról legyen is szó). Sikerességük megőrzése érdekében a vállalkozásoknak folyamatosan módosítaniuk és újítaniuk kell termékeiket, reagálva a kereslet, a logisztikai kérdések és a kialakulóban lévő technológiák terén kibontakozó különféle tendenciákra. Még az azonos márkanevet viselő termékek jellemzői is eltérhetnek egymástól olyan legitim tényezők hatására, mint a gyártási hely vagy a rendeltetés szerinti régiókban élő fogyasztók preferenciái. Aggodalomra adhat okot azonban, ha az azonos márkanévvel rendelkező áruk eltérő összetevőit úgy hozzák forgalomba, hogy az megtévesztő lehet a fogyasztók számára.

Az EU átfogó jogalkotási keretet alakított ki a fogyasztók jogainak megóvása céljából. A hatékony fogyasztóvédelem alapvetően fontos egy hatékony és megfelelően működő piac számára. Az említett keret felöleli a fogyasztók félrevezető tájékoztatással és kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni védelmét.

Növekvő aggodalmat kelt egyes termékek (1), különösen az élelmiszeripari termékek kettős minőségének kérdése. 2017 márciusában az Európai Tanács üdvözölte, hogy a Bizottság további lépéseket tesz ebben a kérdésben. Amint Juncker elnök az Unió helyzetéről szóló beszédében (2) is hangsúlyozta, az egyenlők Uniójában nem létezhetnek másodrangú fogyasztók, valamint nem fogadható el, hogy „Európa egyes részein azonos csomagolással és márkajelzéssel alacsonyabb minőségű élelmiszereket árulnak az embereknek”. A Bizottság különböző területeken hoz intézkedéseket annak érdekében, hogy visszanyerje a polgárok egységes piac iránti bizalmát, továbbá úgy döntött, hogy először az élelmiszerek területére összpontosít.

A Bizottság e fellépés során kombinálja az érintett felekkel folytatott párbeszédet és az arra irányuló gyakorlati lépéseket, hogy a felelős hatóságok meghozhassák a konkrét intézkedéseket. A 2017. márciusi Európai Tanács alkalmával folytatott eszmecserét követően a Bizottság az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum elé terjesztette a kérdést, hogy párbeszédet alakítson ki az ipar, a fogyasztók és a nemzeti hatóságok között. Ez a párbeszéd folytatódni fog a következő hónapok során. A Bizottság továbbá az élelmiszerek területéről kiindulva konkrét intézkedéseken dolgozik, hogy megbízható és összehasonlítható bizonyítékokat biztosítson. A Közös Kutatóközpont a közös vizsgálati módszerekre vonatkozó iránymutatást készít, ami közelebb hozza az EU egész területén érvényes, összehasonlítható és hiteles vizsgálatok megvalósítását. Ez lényeges a probléma nagyságrendjének felméréséhez, valamint a meghozandó intézkedésekhez szükséges szilárd tényalap biztosításához.

További lépést jelent az egyértelműség és az átláthatóság felé, ha javítják a termékek pontos összetételére vonatkozó tájékoztatást. Az élelmiszerek területén a Bizottság arról egyeztet a vállalkozásokkal, különösen az élelmiszergyártókkal és -kiskereskedőkkel, hogy miként szavatolható a termékek összetételének teljes átláthatósága (a hatályos jogi kötelezettségeken túlmenően). Az egyik vizsgált lehetőség a termelők magatartási kódexe, amely a kettős minőséggel kapcsolatos problémák megelőzése érdekében meghatározza a tiszteletben tartandó normákat. Végül a Bizottság a hatályos uniós jogszabályok érvényesítésére törekszik, együttműködve a nemzeti fogyasztóvédelmi és élelmiszerügyi hatóságokkal.

E közlemény hozzájárul ehhez az általános stratégiához, és az a célja, hogy megkönnyítse a hatályos jog gyakorlati alkalmazását. Számos uniós jogszabály játszik szerepet a termékek kettős minőségével kapcsolatos probléma leküzdésében. Mindenekelőtt, az e közlemény középpontjában álló élelmiszeripari termékek esetében az alábbi jogszabályok tartoznak ide:

—

az „általános élelmiszerjogi rendelet” (3), amely azt hivatott biztosítani, hogy kizárólag biztonságos élelmiszeripari termékeket hozzanak forgalomba az uniós piacon, továbbá hogy a fogyasztók pontos tájékoztatást kapjanak, és ne vezessék félre őket az értékesítésre kínált élelmiszeripari termékek összetétele és jellemzői tekintetében;

—

„a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendelet” (4), amely általános jelölési szabályokat és követelményeket állapít meg, beleértve az azon összetevők teljeskörű listájára vonatkozó kötelező rendelkezést, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók maradéktalan tájékoztatást kapjanak az élelmiszeripari termékek összetevőjét illetően (5);

—

a „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv” (6), amely szavatolja, hogy a fogyasztókat nem vezetik félre és nem vetik alá agresszív marketingnek, valamint hogy az EU-n belüli kereskedők állításai egyértelműek, pontosak és megalapozottak. Az irányelv célja, hogy a fogyasztók megalapozott és meggondolt döntéseket hozhassanak. Ez a horizontális irányelv számos olyan kereskedelmi gyakorlatra alkalmazandó, amelyeket más általános vagy szektorspecifikus uniós jogszabályok is szabályoznak (pl. élelmiszer, játékok, kozmetikumok, mosóporok és egyebek), ám csak azon vonatkozásaik tekintetében, amelyek nem tartoznak szektorspecifikus rendelkezések hatálya alá.

A tagállamokra és különösen a nemzeti fogyasztói és élelmiszerügyi hatóságokra hárul az a szerep, hogy gondoskodjanak az uniós fogyasztói vívmányokkal való összhangról, valamint az európai biztonsági és élelmiszerjelölési jogszabályok nemzeti szintű érvényesítéséről. A Bizottság ugyanakkor készen áll arra, hogy a szükséges támogatás és iránymutatás biztosítása révén segítséget nyújtson a nemzeti hatóságoknak. Ez a közlemény pontosítja a vonatkozó jogi keretet annak érdekében, hogy eszközöket és mutatókat szolgáltasson a nemzeti hatóságoknak a megfelelő jogalkalmazáshoz. E dokumentum az első lépésnek tekinthető a Bizottság azon intézkedéseinek sorában, amelyek célja, hogy támogatást nyújtsanak a nemzeti jogalkalmazó hatóságok tisztességtelen gyakorlatok megszüntetésére irányuló erőfeszítéseihez. Előfordulhat, hogy a közlemény később felülvizsgálatra kerül a közös vizsgálati módszereken alapuló új bizonyítékok alapján, és az élelmiszerektől eltérő termékek tekintetében.

1. A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet szerinti tisztességes tájékoztatási követelmények

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről szóló 178/2002/EK rendelet 8. cikke alapján, amely szerint az élelmiszerjog a fogyasztókat félrevezető gyakorlatok megelőzését szolgálja, a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet (az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelet) olyan átfogó jogi keretet hoz létre, amely nem csupán a fogyasztók egészségének, valamint társadalmi és gazdasági érdekeinek magas szintű védelmét hivatott biztosítani, hanem a biztonságos és egészséges élelmiszereknek az uniós egységes piacon belüli szabad mozgását is.

Ennek érdekében az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelet bevezeti azt az általános elvet, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás nem lehet félrevezető, különösen az alábbiak tekintetében:

—	az élelmiszer jellemzői, különösen annak jellege, azonossága, tulajdonságai, összetétele, mennyisége, eltarthatósága, származási országa vagy eredetének helye, előállításának vagy termelésének módja, valamint

—

azáltal, hogy a megjelenés, a leírás vagy a képi ábrázolások a fogyasztó számára egy bizonyos élelmiszer vagy összetevő jelenlétét sugallják, noha valójában az élelmiszer egyik természetes alkotóelemét vagy szokásosan felhasznált összetevőjét más alkotóelemmel, illetve összetevővel helyettesítették.

E rendelet továbbá bevezeti azoknak az információknak a kötelező listáját, amelyeket főszabály szerint valamennyi élelmiszeren fel kell tüntetni: különösen az élelmiszer nevét, az összetevők listáját, egyes összetevők vagy összetevők csoportjainak mennyiségét, az allergénekkel kapcsolatos tájékoztatást, a tápértékjelölést stb. Az élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatásnak egyértelműnek, pontosnak és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek kell lennie. E célból a rendelet konkrét követelményeket határoz meg a kötelező adatok feltüntetése, így a minimális betűméret tekintetében.

A Bizottság szolgálatai intenzíven együttműködtek a tagállamok illetékes hatóságaival, hogy elősegítsék az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelet szabályainak közös értelmezését és megkönnyítsék azok alkalmazását. A Bizottság jelenleg finomhangolja a hamarosan elfogadandó közleményt. A Bizottság a 2017. július 13-i C(2017) 4864 final bizottsági közlemény útján külön iránymutatást bocsátott ki az allergiát vagy intoleranciát okozó anyagok vagy termékek tekintetében.

Ennélfogva az illetékes jogalkalmazó hatóságoknak az élelmiszeripari termékek megfelelő piaci értékesítésének vizsgálatakor első lépésként ellenőrizniük kell az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelet tiszteletben tartását.

2. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv (a továbbiakban: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) szerinti, a termékek tulajdonságaival kapcsolatos tájékoztatási gyakorlatok

Az élelmiszerjoggal és különösen az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelettel – a lex specialis elvvel és annak jogérvényesítési hatásával való kölcsönhatás

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 3. cikkének (4) bekezdésébe foglalt lex specialis elv értelmében, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok különös vonatkozásait szabályozó szektorspecifikus uniós jogi rendelkezések közötti összeütközés vagy átfedés esetén a szektorspecifikus szabályok az irányadók és e különös vonatkozások tekintetében azokat kell alkalmazni (7). A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv mindazonáltal továbbra is releváns a kereskedelmi gyakorlatok olyan egyéb lehetséges vonatkozásainak értékelése tekintetében, amelyek nem tartoznak szektorspecifikus rendelkezések hatálya alá. Tehát a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv általában a szektorspecifikus uniós szabályokkal együtt, kiegészítő jelleggel alkalmazható. Mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 11. cikke előírja, hogy a tagállamok biztosítják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket, azokban a tagállamokban, ahol különböző hatóságok felelnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, valamint a vonatkozó szektorspecifikus jogszabályok érvényesítéséért, a hatóságoknak szorosan együtt kell működniük annak érdekében, hogy az ugyanazon kereskedővel és/vagy kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos, vonatkozó vizsgálataik megállapításai következetesek legyenek (8).

Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy a reklámot és a marketinget is magában foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó szektorspecifikus uniós jogban előírt tájékoztatás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alapján „jelentősnek” tekinthető (9). Jelentős információk azok a kulcsinformációk, amelyeket az üzleti szereplők kötelesek közölni a fogyasztókkal, hogy az utóbbiak megalapozott ügyleti döntéseket tudjanak hozni. (10) Az ilyen jelentős információk közlésének elmulasztása félrevezető kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet, ha valószínűnek tekinthető, hogy a mulasztás hatására az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hozhat, amelyet egyébként nem hozott volna.

Például az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelet előírja az üzleti szereplőknek, hogy szolgáltassanak egyedi információkat a termékekről, pl. egyes összetevők vagy összetevők csoportjainak mennyiségéről. Ez „jelentős” információnak minősül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése értelmében. Az említett tájékoztatás elmulasztása – egyedi értékelést követően – félrevezetőnek tekinthető, amennyiben valószínűleg befolyásolja az átlagfogyasztó ügyleti döntéseit.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazása az üzleti gyakorlatokra

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv olyan biztonsági hálóként működik, amely a többi uniós jogszabály hiányosságait kitöltve és azokat kiegészítve szavatolja, hogy valamennyi ágazatban fenntartsák a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjét. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv minden kereskedelmi gyakorlatot tilt, amennyiben az hamis információt tartalmaz, vagy bármilyen módon félrevezeti vagy valószínűleg félrevezeti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ tényszerűen helytálló a termékek lényeges tulajdonságai tekintetében, és ennek hatására bármelyik esetben az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz vagy valószínűleg olyan döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Annak vizsgálatához, hogy egy adott kereskedelmi gyakorlat megsérti-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet, eseti értékelés szükséges.

Az azonos csomagolású és márkajelzésű – ám eltérő összetételű és érzékszervi profilú – áruk forgalomba hozatala ellentétes lehet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel, ha eseti alapon igazolható, hogy:

—	a fogyasztók egy „referenciatermékhez” viszonyított, jogos és konkrét várakozással tekintenek a termékre, és a termék jelentősen eltér ettől a várakozástól,

—	a kereskedő lényeges információkat nem közöl a fogyasztókkal, és azok nem érthetik, hogy eltérés lehet a várakozásukhoz képest,

—	ez a nem megfelelő vagy nem elegendő tájékoztatás valószínűleg torzítja az átlagfogyasztó gazdasági viselkedését, például arra készteti őt, hogy olyan terméket vásároljon, amelyet egyébként nem vett volna meg.

Az alábbi kritériumok hasznosnak bizonyulhatnak a „referenciatermék” jellemzőinek meghatározásához:

i.	a terméket „azonos csomagolás és márkajelzés” alatt hozzák forgalomba több tagállamban;

ii.	e terméket a szóban forgó tagállamok többségében egy adott összetételben értékesítik; valamint

iii.	a fogyasztók olyan képet alakítanak ki a termék fő jellemzőiről, ami megfelel az érintett tagállamok többségében reklámozott termék összetételének.

A Közös Kutatóközpont által jelenleg végzett munka további mutatókat fog szolgáltatni az élelmiszer-összehasonlítási vizsgálatok finomhangolása céljából.

Az eseti elemzés elvégzése érdekében először is hasznos volna megvizsgálni az alábbiakat:

—	a termék fő jellemzői, amelyeket egy átlagfogyasztó valószínűleg figyelembe vesz vonatkozó vásárlási döntéseinek meghozatalakor, és amelyek befolyásolják pozitív vagy negatív ügyleti döntését (11),

—	hiányoznak vagy homályosak-e az egyedi termék fő jellemzőire vonatkozó információk,

—	a fő jellemzőkre vonatkozó hiányzó vagy homályos információk valószínűsíthetően módosítják-e az átlagfogyasztó ügyleti döntéseit.

A márkás termékek vásárlásakor a fogyasztók által figyelembe vett fő jellemzők

Ha a feldolgozott élelmiszertermékek bizonyos kategóriáinak (pl. kávék, csokoládék, teák, szénsavas üdítők stb.) általános kínálatában egy vagy több márkás termék is található, az befolyásolja a legtöbb fogyasztó választásait. A fogyasztók márkás termék melletti ügyleti döntése nagyrészt azon alapul, hogy milyen képet alakítottak ki a márkáról. Az élelmiszerek esetében ezt a szubjektív véleményt az egyes fogyasztók érzékszervi tapasztalatai, táplálkozási szokásai, valamint olyan tényezők alakítják, mint pl. a márka reklámjának és arculatépítési erőfeszítéseinek hatása.

Az átlagfogyasztó lehet, hogy nem vásárolna meg egy adott márkás terméket, ha okkal vélné úgy, hogy a megvásárolt termék eltér attól a képtől, amelynek szerinte a márkás terméknek meg kell felelnie.

Azért nehéz felmérni, hogy a márkás termékkel kapcsolatos kommunikációban esetlegesen vannak-e félrevezető elemek, mert az adott termék „márkás” jellemzőiről kialakult kép nem jelenik meg egy, a márkatulajdonosok általi objektív és egyértelmű, mérhető leírásban. Ezeket különféle rejtett kommunikációs eszközök és/vagy általános állítások sugallják a fogyasztóknak, amelyek arra vonatkoznak, hogy az áru megfelel a védjegynek vagy annak, ami sikeressé tette azt az idők során. Például az élelmiszerek csomagolásán gyakran szerepelnek olyan feliratok, mint hogy „eredeti”, „egyedi”, „az alapító receptje”, „bárhová mész, mindenhol ugyanolyan az étkezési/italfogyasztási élményben lesz részed”.

A márkahűségről készített tanulmányok azt igazolják, hogy a márkák az ellenőrzött és állandó minőség biztosítékaként jelennek meg a fogyasztók gondolkodásában. Ez a magyarázata, hogy egyes fogyasztók elvárhatják, hogy a márkás termékek azonos minőségűek vagy akár pontosan ugyanolyanok legyenek (12), bárhol és bármikor vásárolják is azokat, és a márkatulajdonosoknak tájékoztatniuk kell őket, ha úgy döntenek, hogy termékeik összetételének bármely lényeges elemét megváltoztatják.

Emellett emlékeztetni kell arra, hogy az egységes piacon nem eleve magától értetődő a fogyasztók számára, hogy a különböző országokban értékesített márkás termékek eltérőek, mivel a fogyasztók általános felfogása szerint ez egy általuk igénybe vett olyan piac, ahol biztosított az áruk szabad forgalma és az árukhoz való egyenlő hozzáférés.

Mindazonáltal az élelmiszer- és ital-vállalkozók esetében az „állandó minőség” nem feltétlenül jelent azonos termékeket a különböző földrajzi térségekben. Rendszeresen előfordul ugyanis, hogy az élelmiszer-vállalkozók a helyi fogyasztói preferenciákhoz és más feltételekhez igazítják a termékeiket. Először is úgy végzik el az érzékszervi optimálást, hogy az megfeleljen a régiónként akár igen eltérő táplálkozási szokásoknak. Továbbá a nyersanyagok földrajzi és/vagy szezonális hozzáférhetősége (vagy különleges helyi követelmények) miatt olyan objektív beszerzési különbségek alakulhatnak ki, amelyek hatással vannak a termékek összetételére és/vagy ízére, tehát a termelők nehezen kerülhetik el ezt. Emellett sor kerülhet a technológiai fejlődést vagy táplálkozás-újratervezési politikákat tükröző új receptek bevezetésére, ami technikailag vagy gazdaságilag nem valósítható meg egyidejűleg az összes piacon. Végezetül pedig az is előfordulhat, hogy az élelmiszer-vállalkozók a helyi kereslet árrugalmasságához igazítják termékeik összetételét.

Az eltérő élelmiszeripari termékeknek az egységes piacon történő marketingje során előforduló esetleges tisztességtelen gyakorlatok

A különböző tagállamokban azonos márkajelzés alatt forgalomba hozott termékek differenciálásával kapcsolatos elégtelen tájékoztatás befolyásolhatja a fogyasztók ügyleti döntéseit.

Ha az uniós élelmiszerjoggal való összhang ellenőrzése után a jogalkalmazó hatóságok olyan konkrét információk birtokába jutnak, amelyek alapján eseti elemzést követően azt a következtetést vonják le, hogy az élelmiszer-vállalkozók differenciálási gyakorlatai tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat valósítanak meg, fontolóra vehetik olyan piaci vizsgálatok elvégzését, amelyek során összehasonlítják a termékeket a különböző országokban és régiókban. Az említett vizsgálatokat közös vizsgálati megközelítés alapján kell elvégezni. A Bizottság jelenleg dolgozik ennek kialakításán. E munka eredménye további bizonyítékokat és ajánlásokat szolgáltathat a szóban forgó kérdéshez.

Ha a vizsgálatok olyan élelmiszeripari termékeket azonosítanak, amelyek

—	látszólag azonos kiszerelésűek,

—	és azonos márkajelzés alatt hozzák forgalomba azokat,

—	ám összetételük és/vagy érzékszervi profiljuk jelentősen eltér egymástól.

A jogalkalmazó hatóságoknak eseti alapon kell mérlegelniük, hogy szükség van-e további vizsgálatokra annak megállapításához, hogy az érintett terméket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv – így az annak 5. cikke (2) bekezdésén alapuló, a szakmai gondosságnak megfelelő magatartás (13) követelményének – betartásával hozták-e forgalomba. Az egyes ügyek konkrét tényein és körülményein alapuló ilyen eseti értékelés során a termék-differenciálás indokát, valamint az alábbi tényezőket kell figyelembe venni annak értékelése céljából, hogy azok befolyásolhatják-e a fogyasztók viselkedését:

—

A termék csomagolása vagy reklámja, amely elhiteti a fogyasztókkal, hogy a termék az egységes piacon belül mindenhol azonos, például amely a termék egyediségét, az első előállítás származását, eredetiségét, hagyományosan egyedi gyártási módját vagy receptjét, vagy azt hangsúlyozza, hogy a termék megfelel egy sok évvel korábban valamely konkrét helyen létrehozott receptnek.

—

A termék különböző változatainak marketing stratégiái, amelyek összezavarhatják a fogyasztókat. Például egy üzleti szereplő, amely forgalmazási stratégiája keretében különböző minőségű fokozatú termékeket forgalmaz az egységes piacon, bizonyos régiókban/országokban kizárólag alacsonyabb fokozatú termékeket értékesít anélkül, hogy elegendő tájékoztatást adna ahhoz, hogy a fogyasztók megérthessék, mely fokozat érhető el a helyi piacukon.

—

A fogyasztók tájékoztatásának elmulasztása vagy nem elegendő – a szakmai gondossági követelménynek megfelelő – tájékoztatása (a tömegkommunikációs eszközök segítségével) arról, hogy jelentősen módosították termékeik összetételének elemeit a korábbiakhoz képest (pl. új recept bevezetése) – miközben a tagállamok táplálkozás-újratervezési politikái keretében magának az összetételnek a megváltoztatását mérlegelték.

Bár az egyedi ügy tényeitől és körülményeitől függően eltérő lehet, hogy mi minősül „jelentős” módosításnak, általában véve megállapítható egy termék fő jellemzőinek jelentős eltérése, ha: i. egy vagy több lényeges összetevő vagy azok termékbeli százalékos aránya lényegesen eltérő a „referenciatermékhez” képest; ii. ez az eltérés módosíthatja az átlagfogyasztó gazdasági viselkedését, aki eltérő vásárlási döntést hozott volna, ha tisztában van ezzel az eltéréssel.

Gyakorlati megfontolások

E vizsgálatok során a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozó és az élelmiszerjogot érvényesítő hatóságok szoros együttműködése szükséges annak érdekében, hogy az ugyanazon üzleti szereplővel és/vagy kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos, vonatkozó vizsgálataik megállapításai következetesek legyenek. Különösen a következőket kell megemlíteni:

—	Előzetesen ellenőrizni kell mindegyik élelmiszeripari termék esetében az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendeletben megállapított valamennyi követelményt.

—	Azon élelmiszeripari termékek esetében, amely összetételére szabványok vonatkoznak, az alkalmazandó rendeletek jogi követelményeinek teljesülését is ellenőrizni kell (14).

—	Ha az említett rendeletben előírt bármely információ hiányzik vagy félrevezetően kerül bemutatásra, a hatóságoknak meg kell tenniük a szükséges jogérvényesítési intézkedéseket.

—	Az egyéb, potenciálisan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kivizsgálására a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alapján kerülhet sor.

Határon átnyúló együttműködés

Mivel ez a probléma az egységes piac valamennyi részén működő üzleti szereplők gyakorlatait érinti és uniós dimenzióval rendelkezik, az illetékes hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet (15) alapján – ha ez célszerű – koordináltan végezzék az említett vizsgálatot. A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet egyértelmű kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségeket hoz létre az illetékes hatóságok között annak biztosítása céljából, hogy a kereskedő letelepedésének helye szerinti tagállam hatóságai meghozzák a szükséges intézkedéseket az Unió más joghatóságainak területén élő fogyasztókat érintő jogsértések megszüntetésére. A rendelet továbbá olyan kötelezettséget állapít meg az EU területén működő hatóságok számára, hogy figyelmeztessék egymást a lehetséges jogsértésekre, és információt cseréljenek ezekről a jogsértésekről. Az élelmiszeripari termék jellemzőire vonatkozó félrevezető tájékoztatás esetén azon ország fogyasztóvédelmi hatóságainak, ahol a fogyasztók kárt szenvedhettek, maradéktalanul ki kell használniuk a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet által biztosított eszközöket, és segítséget kell kérniük a kereskedő letelepedésének helye szerinti országban lévő partner hatóság(ok)tól. Ehhez kapcsolódik, hogy az EU-ban 2019 végétől alkalmazandó, fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló új rendelet megerősítette a jelenlegi rendszer együttműködési és felügyeleti mechanizmusait, valamint lehetővé tette, hogy Európa-szerte gyorsabban és hatékonyabban végezhessék a jogsértésekkel kapcsolatos információcserét és figyelmeztetések kiadását. A Bizottság elősegítheti ezt a munkát, és uniós eszközökkel járulhat hozzá ahhoz a fogyasztóvédelmi program keretében.

A potenciálisan tisztességtelen gyakorlatok elemzése a márkás élelmiszeripari termékek esetében – folyamatábra:

(1) Vagyis az egységes piacon azonos márkajelzés vagy védjegy alatt forgalomba hozott, ám az egyes uniós tagállamokban eltérő tartalmú, összetételű vagy minőségű áruk.

(2) http://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-17-3165_hu.htm

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1, 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).

(5) A harmonizált uniós vagy nemzeti jogszabályok alapján egyes termékek (pl. a csokoládé, a gyümölcslevek és a lekvár) különleges összetételi követelmények vagy minőségrendszerek hatálya alá tartoznak.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)(HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(7) Egyéb szektorspecifikus jogszabályok, lásd például a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet IV. fejezetét (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.).

(8) Lásd különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtására/alkalmazására vonatkozó iránymutatás 17. oldalát (az alábbi weboldalról tölthető le: http://ec.europa.eu/consumers/consumer_rights/unfair-trade/unfair-practices/index_en.htm).

(9) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtására/alkalmazására vonatkozó iránymutatás 17–19. oldala.

(10) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtására/alkalmazására vonatkozó iránymutatás 69. oldala.

(11) E vizsgálat megállapítja, hogy mely információk tekinthetők jelentősnek vagy más szóval lényegesnek a fogyasztók számára.

(12) A márkás termékek egyes kategóriái, például az illatszerek, a luxusáruk, személygépjárművek esetében a vásárlók pontosan ugyanazokat a termékeket keresik, és tartanak a hamisítványoktól. Ebből arra lehet következtetni, hogy hasonló viselkedés a fogyasztási cikkek minden típusánál előfordulhat.

(13) A szakmai gondosság, a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása észszerűen elvárható az üzleti szereplőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, az üzleti szereplő tevékenységi körében. Ez kiterjed az üzleti szereplő által minőségtanúsításként és egyéb tanúsításként közzétett minőségi és ellenőrzési kritériumok betartására.

Felöleli azokat az elveket, amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv elfogadása előtt már meghonosodtak a tagállamok jogrendjében (pl.: „a becsületes piaci gyakorlat”, a „jóhiszeműség”, és a „helyes piaci gyakorlat”). Ezek az elvek az üzleti tevékenység konkrét területére vonatkozó normatív értékeket hangsúlyozzák. Helyénvaló, hogy az ilyen normatív értékek közé tartozzon a vonatkozó szektorspecifikus jogszabály és az 1. részben ismertetett iránymutatás tiszteletben tartása.

(14) Ez a helyzet például a tonhalkonzerv esetében, amelynek összetételét a konzerv tonhal és bonitó forgalmazására vonatkozó közös előírások megállapításáról szóló, 1992. június 9-i 1536/92/EGK tanácsi rendelet szabványosította (HL L 163., 1992.6. 17., 1. o.). Az elkészített/tartósított szardínia pedig a a tartósított szardínia forgalmazására vonatkozó közös előírások, valamint a tartósított szardínia és szardíniához hasonló termékek kereskedelmi megnevezésének megállapításáról szóló, 1989. június 21-i 2136/89/EGK tanácsi rendelet által megállapított szabvány hatálya alá tartozik (HL L 212., 1989.7.22., 79.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. október 27-i 2006/2004/EK rendelete a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről („Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről”)(HL L 364., 2004.12.9., 1. o.).