27.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 22/14

A BIZOTTSÁG (EU) 2017/141 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2017. január 26.)

a Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó, egyes készterméknek vagy nem annak minősülő, rozsdamentes acélból készült, tompahegesztéses csőszerelvények behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: az alaprendelet) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

1.1. Az eljárás megindítása

(1)

2015. október 29-én a Bizottság az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (2) 5. cikkének értelmében értesítést (3) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amelynek révén bejelentette, hogy a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és Tajvanról (a továbbiakban: az érintett országok) származó, egyes készterméknek vagy nem annak minősülő, rozsdamentes acélból készült, tompahegesztéses csőszerelvények Európai Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan dömpingellenes eljárást indít.

(2)

A Bizottság azt követően indított eljárást, hogy 2015. szeptember 14-én a tompahegesztéses acélszerelvények európai uniós iparágának érdekvédelmi bizottsága (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése a teljes uniós termelés 37 %–48 %-át teszi ki. Egy gyártó adott elő kifogást.

(3)

Ennélfogva az eljárás megindításakor teljesültek az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében meghatározott megfelelő küszöbök, amely szerint „[a]z (1) bekezdés alapján vizsgálat csak akkor indítható, ha panasznak a hasonló termékek uniós gyártói/termelői részéről való támogatása vagy ellenzése mértékének megvizsgálása alapján megállapítást nyer, hogy a panaszt az uniós gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében nyújtották be. A panasz akkor tekinthető az uniós gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok az uniós gyártók/termelők támogatják, akiknek együttes termelése az uniós gazdasági ágazatnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék termelésének 50 %-át meghaladja. Nem lehet azonban vizsgálatot indítani, ha a panaszt kifejezetten támogató uniós gyártók/termelők részesedése az uniós gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermeléséből kevesebb mint 25 %.” A vizsgálat megindítását követően nem szükséges, hogy az elfogadhatósági feltételek a teljes vizsgálat során fennálljanak. A Bíróság ezt olyan helyzet kapcsán erősítette meg, amelyben egy vállalat visszavonta a panasz melletti támogatását (4); analógia útján ugyanez az érvelés vonatkozik arra az esetre, ha a termékkör változik meg.

(4)

Az eljárás megindításakor az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem helyesen számította ki a panaszosnak az uniós gazdasági ágazat teljes termeléséhez viszonyított reprezentativitását. Meglátásuk szerint e panaszos nem képviselheti az uniós termelés 43–49 %-át, mivel a hasonló termékkört érintő korábbi esetben nyolc vállalat adta az uniós termelés 48 %-át. A Bizottság megjegyezte, hogy noha a két vizsgálat termékköre valóban hasonló, a jelenlegi vizsgálattal érintett pontos termékkör és időszak eltér a korábbi vizsgálat alá vont termékkörtől és időszaktól. Ennélfogva az elvégzett értékelések és ezen értékelés eredményei is különböznek (azaz más uniós gyártók jelentkeztek ebben a vizsgálatban, mint a 2012-ben indított vizsgálatban; és azokat az uniós gyártókat a 2012-es vizsgálat alá vont hasonló termék alapján határozták meg). Az elfogadhatóságról szóló, 2015. október 28-i aktafeljegyzés a hasonló termék teljes uniós termelését 8 600 tonnában állapítja meg a 2014. április 1. és 2015. március 31. közötti időszakra vonatkoztatva. A 2012-ben indított korábbi vizsgálat tekintetében az elfogadhatóságról szóló, 2012. november 9-i aktafeljegyzés a hasonló termék teljes uniós termelését 21 600 tonnában állapította meg.

(5)

Ugyanez az érdekelt fél azt állította, hogy a panaszt támogató vállalatok száma csekély, a 16 uniós gyártóból 3, és arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja ki, a többi uniós gyártó miért nem csatlakozott az eljáráshoz. Ezen észrevételre adott válaszában a Bizottság megjegyezte, hogy a panaszt támogató gyártók számának nincs jelentősége az eljárás megindításakor, csak az uniós gazdasági ágazat termelési volumenéből való részesedésük számít az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint.

(6)

Emellett az érdekelt fél megkérdőjelezte egy adott uniós gyártónak az uniós gazdasági ágazat meghatározásába való felvételét, mivel ez az uniós gyártó jelentősen magasabb hozzáadott értéket képviselő szerelvényeket gyártott, mint más uniós gyártók. A vizsgálat ugyanakkor megerősítette, hogy ez az uniós gyártó a hasonló terméket is gyártotta és értékesítette, ezért a mintába való felvétele indokolt volt. A meghatározás csak a gyártó azon volumeneire terjed ki, amelyek a vizsgálat hatálya alá tartoznak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

1.2. Az eljárásban érintett felek

(7)	A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszost, az uniós gyártókat, az importőröket, a kereskedőket, az ismert érintett felhasználókat és szervezeteiket, valamint az exportáló gyártókat és az érintett országok hatóságait a vizsgálat megindításáról.

(8)

A Bizottság felvette a kapcsolatot a Brazíliában, Indiában, Malajziában, Koreában, Svájcban, Thaiföldön és az Egyesült Államokban (a továbbiakban: USA) működő gyártókkal, amely országokat az eljárás megindításáról szóló értesítésben lehetséges analóg országként határozott meg a Kínára vonatkozó rendes érték megállapítása céljából.

(9)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat vagy szóbeli meghallgatást kérjenek. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, amely azt kérelmezte és ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolták.

1.3. Mintavétel

(10)	A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

a) Mintavétel az uniós gyártók körében

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy tekintettel a vizsgálattal érintett uniós gyártók nagy számára, elemzését ezen uniós gyártók észszerű számára fogja korlátozni. Az eljárás megindításakor a (2) preambulumbekezdésben említett gyártók, azaz a hasonló terméket előállító egy uniós gyártó és egy, az Unió területén található, két leányvállalatból álló csoport jelentkezett.

(12)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követően egy másik uniós gyártó is kérte, hogy vegyék fel a mintába. A négy együttműködő uniós gyártó tehát bekerült a mintába. A mintába felvett uniós gyártók termelése így a becsült uniós össztermelés 47 %-át tette ki; a mintát az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan reprezentatívnak tekintették.

(13)

Ugyanakkor, a mintában szereplő egyik uniós gyártó, a Springer GmbH később arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván együttműködni. Ezt a gyártót tehát a továbbiakban nem vizsgálták. A Bizottság mindazonáltal megállapította, hogy a mintába felvett másik három uniós gyártó termelése a becsült uniós össztermelés 43 %-át teszi ki; így a minta az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan továbbra is reprezentatív. Ez az uniós gyártó arról is tájékoztatta a Bizottságot, hogy nemcsak uniós gyártóként működik, hanem passzív feldolgozási megállapodást is kötött egy kínai gyártóval.

(14)

Ezenfelül a Bizottság áttekintette a karimás és az alacsony érdességű szerelvények (lásd az alábbi 2.2. pontot) kizárásának a minta reprezentativitására gyakorolt hatását. A Bizottság azt állapította meg, hogy a karimás és az alacsony érdességű szerelvények gyártása nem volt jelentős sem a mintába felvett uniós gyártókat, sem a teljes uniós termelést tekintve, ezért e gyártás nem befolyásolta a már kiválasztott minta reprezentativitását.

(15)	Egy érdekelt fél azt állította, hogy a panaszt támogató gyártókon kívüli uniós gyártók növelték értékesítésüket 2010 és 2015 között, továbbá magasabb árakon és nagyobb mennyiségeket értékesítettek az Eurostat Unión belüli kereskedelem statisztikái alapján.

(16)

A Bizottság a makrogazdasági adatok alapján elemezte az érintett országokból származó behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak, köztük valamennyi uniós gyártónak esetlegesen okozott kárt (lásd a (193)–(207) preambulumbekezdést). Emellett a Bizottság megjegyezte, hogy a fél az elemzését nemcsak az érintett terméket, hanem az e vizsgálat hatályán kívüli termékeket is magában foglaló KN-kódokra építette. Ráadásul, az Unión belüli kereskedelemre vonatkozó statisztikákban megjelenő volumenek általában nemcsak az uniós termelést, hanem a behozott termékek újraértékesítését is magukban foglalják. Ezért az uniós gyártók értékesítési árai vagy volumenei tekintetében nem lehet következtetést levonni e statisztikákból. Akárhogy is, továbbra is állítható, hogy a mintára vonatkozó mikrogazdasági adatokat reprezentatívnak kell tekinteni az uniós gazdasági ágazatra. Az, hogy ezek az adatok a panaszt nem tevő gyártókra nem terjednek ki, annak következménye, hogy ezek a gyártók nem kérelmezték a mintába való felvételüket.

b) Mintavétel az importőrök körében

(17)	A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte valamennyi független importőrt, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és bocsássa rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat.

(18)

Három független importőr szolgáltatott információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Ezek együttesen 10 %-át adták a vizsgálati időszakban Kínából és Tajvanról behozott becsült volumeneknek. Mivel a Bizottság valamennyi, az eljárás kapcsán jelentkező importőrt megvizsgálhatott, mintavételre nem volt szükség.

c) Mintavétel a tajvani exportáló gyártók körében

(19)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Tajvanon működő valamennyi exportáló gyártót, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és bocsássa rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat. A vizsgálat megindításáról szóló tájékoztatást és az eljárás megindításáról szóló értesítést (amelyben mintavételi formanyomtatvány is szerepelt) megküldték a panaszban az érintett terméket az Unióba exportáló gyártókként azonosított 10 tajvani vállalatnak. Emellett Tajvan Európai Unió mellett működő képviseletét is felkérték, hogy azonosítsa a további exportáló gyártókat és/vagy lépjen velük kapcsolatba, ha vannak ilyenek.

(20)	Négy tajvani exportáló gyártó nyújtotta be az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat és járult ahhoz hozzá, hogy felvegyék a mintába. Tekintettel az együttműködő tajvani exportáló gyártók számára, a mintavételt nem tartották szükségesnek.

(21)	A vizsgálat során négy vállalatból kettő a továbbiakban nem működött együtt. A Bizottság tájékoztatta ezeket a vállalatokat, hogy az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tények alapján ideiglenes vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők.

d) Mintavétel a Kínában működő exportáló gyártók körében, piacgazdasági elbánás és egyedi vizsgálat iránti kérelmek

(22)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínában működő valamennyi exportáló gyártót, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és bocsássa rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat. Emellett a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét is felkérték, hogy azonosítsa a további exportáló gyártókat és/vagy lépjen velük kapcsolatba, ha vannak ilyenek.

(23)

Kilenc kínai exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság négy vállalatból vagy vállalatcsoportból álló mintát választott ki, amely az Unióba exportáló, együttműködő gyártók exportjának körülbelül 79 %-át és a vizsgálati időszakban a Kínából az Unióba irányuló export teljes mennyiségének a becslések szerint 35 %-át tette ki. A mintába felvett négy vállalat kiválasztásához alkalmazott kritérium az érintett termék Unióba irányuló exportjának a vizsgálati időszak alatti volumene volt. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztetés folyt a minta kiválasztásáról valamennyi érintett ismert exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival; ezek során nem érkezett észrevétel.

(24)

A vizsgálat során a mintába felvett négy vállalatból egy a továbbiakban nem működött együtt. A Bizottság tájékoztatta ezt a vállalatot, hogy az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tények alapján ideiglenes vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők.

(25)

A Kínában működő együttműködő exportáló gyártók egyike sem kérelmezett piacgazdasági elbánást. Ugyanakkor öt, a mintában nem szereplő, Kínában működő exportáló gyártó jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot kíván igényelni. Amint az a (99) preambulumbekezdésben említésre kerül, e kérelmeknek a Bizottság nem adott helyt.

1.4. A kérdőívre adott válaszok

(26)	A Bizottság kérdőíveket küldött a négy tajvani vállalatnak, a mintába felvett négy kínai vállalatnak, a mintába felvett négy uniós gyártónak és a mintába felvett három importőrnek.

(27)	A kérdőívre csak két tajvani vállalat, három kínai vállalat, három uniós gyártó és három importőr válaszolt.

(28)	Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően válasz érkezett az egyik svájci, azaz potenciális analóg országból származó gyártótól is.

1.5. Ellenőrző látogatások

(29)

A Bizottság beszerezte és ellenőrizte mindazon információkat, amelyeket a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. A következő vállalatok/szervezet telephelyein került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra:

—

Uniós gyártók:

—	OSTP Sweden AB, Svédország,

—	OSTP Finland OY, Finnország,

—	Erne Fittings, Ausztria,

—

Független importőr:

—	Arcus Nederland BV, Hollandia,

—

Tajvani exportáló gyártók:

—	Ta Chen Stainless Pipes Co. Ltd, Taichung,

—	King Lai Hygienic Materials Co. Ltd Tainan,

—

Kínai exportáló gyártók:

—	Suzhou Yuli Pipeline Industry Co. Ltd és a vele kapcsolatban álló vállalatai, Suzhou, Jiangsu és Shanghai,

—	Zhejiang Jndia Pipeline Industry Co. Ltd, Wenzhou,

—	Zhejiang Good Fittings Co. Ltd, Wenzhou.

(30)	A Bizottság emellett ellenőrző látogatást tett a svájci Rohrbogen AG (Bázel) telephelyén, amely vállalatot potenciális analóg országbeli gyártónak tekintett. Erre az ellenőrző látogatásra az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően került sor.

1.6. Ideiglenes nyilvánosságra hozatal

(31)

A vizsgálat ideiglenes szakaszában a Bizottság úgy határozott, hogy nem vezet be ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket. E döntés mögött elsődlegesen az állt, hogy megfelelő analóg országot kerestek, amelynek alapján meg lehet állapítani a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket. A Kínára vonatkozó dömpingkülönbözet megállapításának hiányában nem lehetett meghatározni a két érintett országból érkező dömpingelt behozatal összesített szintjét sem. Míg az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álltak adatok a különböző kármutatók elemzése céljából, a dömpingelt behozatal volumene és árai elengedhetetlen elemei a kár alaprendelet 3. cikkével összhangban történő megállapításának. Ezért a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem került sor a kár megállapítására, és ennélfogva a kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggés meghatározására sem.

(32)

Az érdekelt felek 2016. július 13-án értesültek az ideiglenes nyilvánosságra hozatalról. Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy tajvani exportáló gyártó, egy kínai exportáló gyártó, a Kínai Fém-, Ásvány- és Vegyianyag-importőrök és -exportőrök Kereskedelmi Kamarája (a továbbiakban: CCCMC) és a panaszos nyújtottak be beadványokat. E beadványokat az alábbi preambulumbekezdések tárgyalják.

1.7. Végső nyilvánosságra hozatal

(33)

Az érdekelt felek a végső nyilvánosságra hozatalról szóló dokumentumot 2016. október 27-én vették kézhez. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy 2016. november 16-ig nyújtsák be írásbeli észrevételeiket és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(34)

Három kínai exportáló gyártó, a CCCMC, két uniós importőr és a panaszos tettek észrevételt a végső nyilvánosságra hozatalt követően; az az unós gyártó, amelyik passzív feldolgozási megállapodással is rendelkezett, a meghallgató tisztviselő előtti, a CCCMC pedig a bizottsági szolgáltatok előtti meghallgatását kérte.

(35)

A meghallgató tisztviselő előtti meghallgatás során az uniós gyártó azt kérte, hogy a passzív feldolgozást követően újrabehozott termékeket mentesítsék a vámok alól, mert azok nem okoznak kárt az uniós gazdasági ágazatnak, mivel nagyon csekély az átfedés a panaszosok termelésével, és mivel nem állna az Unió érdekében a vámok kivetése, figyelembe véve a gyártó kkv-jogállását, azt, hogy uniós strukturális alapokból részesült finanszírozásban a gyár létesítéséhez, és azt, hogy a vám kivetése ellehetetlenítené az üzleti tevékenységét. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy fejtsék ki álláspontjukat ezzel kapcsolatban.

(36)	Emellett egy kínai exportáló gyártó kérte a nevének kijavítását, minthogy azt nem helyesen írták le, és egy uniós gyártó javasolta az „alacsony érdességű szerelvények” pontosabb meghatározását, amit a Bizottság elfogadott.

(37)

A végső nyilvánosságra hozatalra tekintettel két kínai exportáló gyártó és a CCCMC állította, hogy a Bizottság által az érdekelt felek számára észrevételezésre biztosított idő nem volt megfelelő és nem tette lehetővé, hogy teljesen és átfogóan foglalkozzanak azokkal az adatokkal és indokolásokkal, amelyekről először a végső nyilvánosságra hozatal során szereztek tudomást. Úgy vélték, hogy az érdekelt felek védelemhez való joga súlyosan sérült ebben az eljárásban.

(38)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 5. cikke szerint indított dömpingellenes eljárásban szigorú határidők érvényesülnek. A szóban forgó érdekelt felekkel közölték a Bizottság azon határozatát, hogy nem állapít meg ideiglenes intézkedéseket, valamint azon javaslatát, hogy végleges intézkedéseket vezet be, így észszerű idejük volt válaszolni. Az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdése szerint a Bizottságnak legalább 10 napos határidőt kell biztosítania az észrevételek végső nyilvánosságra hozatalt követő benyújtására. 22 nap biztosításával a Bizottság megfelelt e követelménynek. Egyetlen érdekelt fél sem kérte e határidő meghosszabbítását. Azt is hangsúlyozni kell, hogy az ideiglenes szakaszban további adatot nem lehetett nyilvánosságra hozni, nemcsak a Kínára vonatkozó, dömpinggel kapcsolatos ténymegállapítások tekintetében, hanem a kárt érintően sem. A Kínára vonatkozó dömpingkülönbözet megállapításának hiányában nem lehetett meghatározni a két érintett országból érkező dömpingelt behozatal szintjét. Míg az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok a különböző kármutatók elemzése céljából, a dömpingelt behozatal volumene és árai elengedhetetlen elemei a kár alaprendelet 3. cikkével összhangban történő megállapításának. Ezért a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem került sor kármegállapításra. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(39)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek észrevételei és kérései nyomán a Bizottság további adatot és információt adott át. Ezen újabb nyilvánosságra hozatalra 2016. november 25-én került sor. Két kínai exportáló gyártó, a CCCMC, a panaszos és három uniós importőr nyújtott be további beadványokat.

(40)

A meghallgató tisztviselő előtt zajló meghallgatás során a panaszos kérte, hogy a fenti (35) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az egyik uniós gyártó által benyújtott, passzív feldolgozási rendszerre vonatkozó mentesítési kérelemnek a Bizottság ne adjon helyt, mivel a szóban forgó uniós gyártó importálja is a Kínában előállított érintett terméket. Ezenfelül, e gyártó állításaival ellentétben, termékei versenyben állnak az uniós gazdasági ágazat által előállított termékkel. Ugyanezen meghallgatás során a panaszos azt is kifejtette, hogy az uniós kereskedők többsége olyan termékeket tart készleten, amelyeket mind az EN/DIN, mind az ASME/ANSI szabvány szerint, duplán tanúsítanak. Ezenfelül, az egyik kereskedő állításával ellentétben, a különböző szabványok hatálya alatt álló termékek egymás helyettesítői.

(41)	Két kínai exportáló gyártó és a CCCMC megismételték állításukat, különösen a kárra vonatkozó ténymegállapítások ideiglenes szakaszban történő nyilvánosságra hozatalának elmaradására tekintettel, amely véleményük szerint nem indokolható adathiánnyal.

(42)

A fentiekre válaszul a Bizottság megjegyzi, hogy a kármutatókra vonatkozó következtetéseket csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, ha a dömpingelt behozatal volumenét meghatározták. Ebben az egyedi esetben Kína tekintetében nem határozták meg a dömpinget az ideiglenes szakaszban. Az a tény, hogy a kármutatókra nyersadatokat gyűjtöttek, nem jelenti, hogy a kármutatókkal kapcsolatos következtetéseket le lehetne vonni. A Bizottság garantálta a megfelelő nyilvánosságra hozatalt az alaprendelet 20. cikkének értelmében. A Bizottság úgy véli, hogy ezen érdekelt felek védelemhez való jogát tiszteletben tartották.

1.8. Vizsgálati időszak és figyelembe vett időszak

(43)	A dömping vizsgálata a 2014. október 1-je és 2015. szeptember 30-a közötti időszakra (a továbbiakban: a vizsgálati időszak) terjedt ki.

(44)	A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(45)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél állította, hogy a Bizottságnak a 2010 és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot kellett volna vizsgálnia, nem a 2012-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakot. A Bizottságnál állandó gyakorlat, hogy a kár tendenciáinak elemzéséhez négyéves időszakot vesznek alapul. A felek nem nyújtottak be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a figyelembe vett időszak nem volt megfelelő.

(46)

Az újabb nyilvánosságra hozatalt követően két kínai exportáló gyártó és a CCCMC megismételte a kártendenciák szempontjából figyelembe vett időszakkal kapcsolatos állítását. A fent kifejtettek szerint a Bizottságnál állandó gyakorlat, hogy négyéves időszakot vesz alapul a kár értékeléséhez, a piacvédelmi vizsgálatok során meglévő széles mérlegelési jogköre alapján. Ezenfelül az érdekelt felek nem nyújtottak be semmilyen kényszerítő bizonyítékot, amely alapján a Bizottságnak el kellett volna térnie állandó gyakorlatától. Ezenfelül, az érdekelt felek által hivatkozott ügy (5) a panasz visszavonásával zárult. Ezért ott nem került sor a kár megállapítására. Az e vizsgálatban érintett termék továbbá eltér a lezárt vizsgálat hatálya alá tartozó terméktől. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

2. AZ ÉRINTETT TERMÉK ÉS A HASONLÓ TERMÉK

2.1. Érintett termék

(47)

A vizsgálat tárgyát képező termék a Kínából és Tajvanról származó, ausztenites korrózióálló minőségű acélból készült, tompahegesztéses, az AISI 304, 304L, 316, 316L, 316Ti, 321 és 321H és azokkal más szabványok szerint egyenértékű típusoknak megfelelő, nem karimás, késztermék vagy nem annak minősülő csőszerelvények, amelyek legnagyobb külső átmérője legfeljebb 406,4 mm és falvastagsága legfeljebb 16 mm, érdessége pedig legalább 0,8 mikrométer. A termék az ex 7307 23 10 és ex 7307 23 90 KN-kód alá tartozik.

(48)	Az érintett terméket lényegében csövek vágásával és alakításával állítják elő. Az érintett terméket rozsdamentes acélcsövek összeillesztéséhez használják, és különböző formában forgalmazzák, például könyökdarab, szűkítő, T-idom, sapka.

(49)

Az érintett terméket a fogyasztói ágazatok és végfelhasználások széles köre alkalmazza. Ezek közül néhány példa:

—	petrolkémiai ipar,

—	ital- és élelmiszer-feldolgozás, továbbá gyógyszeripar,

—	hajógyártás,

—	energiatermelés és erőművek,

—	építőipar és ipari létesítmények.

(50)	A végső nyilvánosságra hozatalt követően az egyik uniós importőr azt állította, hogy a sapkákat nem kellene a termékkörbe felvenni, mivel azokat nem csövek vágásával és alakításával készítik.

(51)

Ezen állításra válaszul meg kell jegyezni, hogy az érintett terméket „lényegében”, de nem „kizárólag” csövek vágásával és alakításával gyártják. Meg kell jegyezni továbbá, hogy piaci szempontból a sapkák szerelvénytípusok, és azokat a vállalatok katalógusai ilyenként jelenítik meg. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(52)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél állította, hogy a behozott termékek és az uniós termelés műszakilag nem helyettesítői egymásnak a különböző műszaki szabványok (EN/DIN és ASME/ANSI) miatt, illetve hogy az EN/DIN szabványok szerint előállított termékeket ki kellene venni a termékkörből.

(53)

Először is, helyénvaló tisztázni, hogy mind az uniós gazdasági ágazat, mind a vizsgálat alá vont exportáló gyártók mindkét műszaki szabványnak megfelelően állítanak elő termékeket. Ez igaz a mintába felvett vállalatokra is. Emellett a különböző szabványok szerinti gyártáshoz használt gépek és a gyártási eljárás is ugyanazok.

(54)

Másodszor, a vizsgálat és az azon uniós gyártó meghallgatása, amely passzív feldolgozási megállapodással is rendelkezik, rámutatott arra, hogy az EN/DIN és az ASME/ANSI szabványok szerint jóváhagyott termékek fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságai hasonlóak. Minthogy a szabványok enyhe különbségeket írnak elő a vastagság vagy az ellenálló képesség tekintetében, e különbségek terméktípusonként eltérnek, és számos terméktípus esetében jelentős vagy teljes az átfedés.

(55)

Harmadszor, e két terméktípus versenyben áll egymással. Jóllehet igaz, hogy egyes projektek tekintetében az előírások megkövetelik a EN/DIN vagy az ASME/ANSI alkalmazását, akkor, amikor a mérnökök döntenek a szabvány megválasztásáról, mindkét előírás versenyben van. Ezt az is tanúsítja, hogy az EN/DIN és az ASME/ANSI szabványok használata tagállamonként történeti minta alapján eltér, de nincs akadálya annak, hogy az új projektek akármelyik szabványt alkalmazzák bárhol az Unióban.

(56)	Végül, még a szabvány megválasztását követően is közvetlen verseny áll fenn, ha a szabványok teljesen fedik egymást, ami igaz egyes terméktípusokra.

(57)	A Bizottság megjegyzi azt is, hogy az együttműködő importőrhöz intézett konkrét kérések ellenére sem kapott semmilyen bizonyítékot, amely igazolná, hogy a hasonló termék és az érintett termék nem verseng egymással.

(58)	A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(59)

Az újabb nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél, köztük egy független importőr megerősítette a vizsgálat fenti ténymegállapításait. Ezek az érdekelt felek megismételték, hogy az ASME/ANSI és az EN/DIN szabványok nagymértékben helyettesíthetők egymással. Ezenfelül egy érdekelt fél azt állította, hogy az uniós csőbeszállítók duplán tanúsított termékeket szállítanak le és az érintett termékek bármely gyártója szerezhet kettős tanúsítást. Ez az érdekelt fél később azt állította, hogy valójában a kereskedők érintett termékből és hasonló termékből felhalmozott készleteinek többsége duplán tanúsított.

(60)	A termékszabványokra vonatkozó további észrevételek hiányában azt az érvelést, amely szerint az érintett terméket és a hasonló terméket külön kellett volna vizsgálni az ASME/ANSI és az EN/DIN szabvány szerint, el kell utasítani.

2.2. Az érintett termék fogalma alól kivett termékek

2.2.1. Alacsony érdességű szerelvények

(61)

Három független importőr, a CCCMC és két kínai exportáló gyártó állította, hogy a termék meghatározása nem tesz kellő különbséget az ipari és az úgynevezett „szaniterszerelvények” között, jóllehet ezek fizikai tulajdonságai eltérnek. Emellett kifejtették, hogy az uniós gazdasági ágazat nem állít elő „szaniterszerelvényeket”, ezért ezt a dömpingellenes eljárást csak az „ipari szerelvényekre” kellene kiterjeszteni.

(62)	Egy közös meghallgatás során három független importőr bizonyítékot terjesztett elő állításuk alátámasztására, és több fontos különbséget mutattak be az „ipari” és a „szaniterszerelvények” között a fizikai tulajdonság, a csomagolás, a végfelhasználás és az árszint alapján.

(63)

E különbséget újra kellett fogalmazni a fizikai tulajdonság szempontjából, és a megfelelő különbségtételt a szerelvények felületi érdessége adta. Ezért a „szaniterszerelvények” kifejezés használata helyett inkább „alacsony érdességű szerelvényekről” kell beszélni, azaz olyan szerelvényekről, amelyek átlagos felületi érdessége (Ra) 0,8 mikrométer alatt van. Ezeket a szerelvényeket az élelmiszeriparban és az italágazatban, a félvezetők ágazatában, továbbá a gyógyszeriparban és az egészségügyben használják.

(64)

Fontos különbségek figyelhetők meg a felület egyenletessége és kikészítése szempontjából. Az alacsony érdességű szerelvények vége szokásosan négyszögletű (és nem kúpos), továbbá falvastagságuk és külső átmérőjük általában kisebb. A különálló szabványok megléte nem látható, ahogy az sem, hogy az alacsony érdességű szerelvények alapanyaga mindig hidegen hengerelt tekercs vagy hidegen húzott cső (a nagy érdességű szerelvények esetében melegen hengerelt). Végül az alacsony érdességű szerelvényeket egyenként csomagolják műanyag zsákokba, míg a nagy érdességű szerelvényeket ömlesztve, kartondobozba.

(65)

E termékek egymással nem helyettesíthetők: az alacsony érdességű szerelvényeket használó ágazatok nem alkalmazhatnak nagy érdességű szerelvényeket higiéniai követelmények miatt; másfelől az alacsony érdességű szerelvények nem megfelelőek a nagy érdességű szerelvényeket használó alkalmazásokban, mivel a nyomásnak és a hőmérsékletnek kevésbé kell ellenállniuk, emellett drágábbak is. A vizsgálat azt mutatta, hogy az alacsony érdességű szerelvények árszintje kilogrammonként átlagosan 2-3-szor magasabb. Ez főként a polírozással és a további minőség-ellenőrzéssel összefüggő munkaerő-intenzitásának tudható be.

(66)

mivel a meghallgatás idejére már kiküldték a kérdőíveket, a termékkódhoz kapcsolódó jelentéstételen már nem lehetett érdemben változtatni. Ugyanakkor azzal, hogy az érdességet, mint fizikai tulajdonságot hozzáadták a tranzakciónkénti táblázat oszlopaihoz, továbbá az előállítási költségről szóló táblázatba további kritériumot foglaltak bele a kérdőívre adott válaszban, különbséget lehetett tenni a szerelvények két típusa között. Mind az uniós gazdasági ágazat, mind az uniós importőrök egyetértettek azzal, hogy azok a szerelvények, amelyek átlagos felületi érdessége (Ra) 0,8 mikrométer alatt van, nem tekinthetők érintett terméknek. Ezért a bizottsági szolgálatok a vizsgálat ideiglenes szakaszában úgy vélték, hogy e szerelvényeket ki kell venni a vizsgálat hatálya alól.

(67)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a mintába felvett egyik kínai gyártó azt állította, hogy az alacsony érdességű szerelvényeket nem szabadna kivenni a termékkörből. E vállalat vitatta az érdekelt felek által hivatkozott, a fizikai tulajdonságokra, a csomagolóanyagokra, a költség/ár szintjére vonatkozó különbségtételt, továbbá az alacsony és nagy érdességű szerelvények közötti helyettesíthetőség hiányát. Ugyanakkor a Bizottság Tajvanon a helyszínen meggyőződött a fizikai tulajdonságokban, a csomagolóanyagokban és az árszintekben rejlő, az alacsony és nagy érdességű szerelvények közötti különbségről és azt megerősítette. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

2.2.2. Karimás szerelvények

(68)	Egy kínai–tajvani exportáló gyártó azt állította, hogy a karimás szerelvények, azaz a végükön karimával ellátott szerelvények az eljárás megindításáról szóló értesítés alapján nem tartoznak az érintett termék körébe.

(69)

Meg kell jegyezni, hogy a szerelvény végének kialakítása meghatározó tényező abban, hogy a szerelvényeket milyen módszerrel lehet a csőhöz kapcsolni. Különböző módszereket alkalmaznak a tompahegesztéses és a karimás szerelvények előállításához. A tompahegesztéses szerelvények hegesztési technikával készülnek, míg karimás szerelvények előállításához befogást és összecsavarozást alkalmaznak. Emellett a termékmeghatározás KN-kódjaihoz fűzött magyarázó megjegyzések kifejtik, hogy a tompahegesztéses szerelvény végeit négyszögletesre kell vágni, vagy úgy kell lesarkítani, hogy megkönnyítsék a csőhöz való hegesztését.

(70)

Azt is megállapították, hogy a karimás szerelvények előállítása többletköltséggel jár, mivel nagyobb ráfordítást igényel nyersanyagból és közbülső anyagokból, továbbá a gyártási eljárás is kidolgozottabb. A gyártási eljárás szempontjából a tompahegesztéses szerelvények félkész terméknek tekinthetők a karimás szerelvények előállításához.

(71)	Az uniós gazdasági ágazat egyetértett azzal, hogy a karimás szerelvények más terméknek tekinthetők, ezért azokat ki kell venni a termékkörből.

(72)	A bizottsági szolgálatok már a vizsgálat ideiglenes szakaszában úgy vélték, hogy a karimás szerelvényeket ki kellene venni a vizsgálat hatálya alól. Az érdekelt felektől nem érkezett e megállapítást vitató észrevétel, ezért ezt a döntést a Bizottság fenntartotta.

2.3. A hasonló termék

(73)

A vizsgálat rámutatott, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

a)	az érintett termék;

b)	a Tajvanon gyártott, illetve belföldi piacon értékesített termék (ezt az országot Kína tekintetében analóg országként is használták, lásd a (105) preambulumbekezdést);

c)	az Unióban az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített termék.

(74)	A Bizottság ezért azt a döntést hozta, hogy ezek a termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

3. DÖMPING

3.1. Tajvan

3.1.1. Bevezetés

(75)

Amint az a (27) preambulumbekezdésben szerepelt, mindössze két tajvani vállalat működött együtt a vizsgálatban, amelynek során kimerítő válaszokat adtak a dömpingellenes kérdőívekre. E vállalatok értékesítése az érintett termék Tajvanról az Unióba irányuló behozatalának 36 %-át tette ki a vizsgálati időszakban.

(76)

Az együttműködő vállalatok egyike főként olyan szerelvényeket gyártott, amelyek nem tartoztak a vizsgálat felülvizsgált termékkörébe a (61)–(71) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint (olyan szerelvények, amelyek átlagos felületi érdessége (Ra) 0,8 mikrométernél kisebb és/vagy karimás szerelvények). E gyártó nem értékesítette a hasonló terméket belföldön a vizsgálati időszakban.

(77)

A második együttműködő vállalat ezzel szemben a szerelvények szabványos típusainak többségét nagy mennyiségben gyártotta; e szerelvényekre a vizsgálat is kiterjed. A vállalat kizárólag hegesztett csövekből és kizárólag 304 és 316 minőségi osztályú acélból készít kizárólag könyökdarabokat és T-idomokat (T-idomokat csak a főcsővel és a csatlakozócsövekkel megegyező átmérőben; ezeket nem hegesztik, hanem egy darab csőből készítik úgy, hogy a cső közepét „lehúzzák”, így az T-alakot ad). E gyártó nem értékesítette a hasonló terméket belföldön a vizsgálati időszakban.

3.1.2. Rendes érték

(78)

Mindkét tajvani exportáló gyártó esetében a hasonló termék belföldi értékesítésének hiánya miatt a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján állapították meg, úgy, hogy a vonatkozó termék gyártásának átlagköltségéhez hozzáadták a felmerült értékesítési, általános és igazgatási (SGA-) költségeket, valamint egy észszerű nyereséget.

(79)

Az első együttműködő vállalat esetében az SGA-költségek és a nyereség összegét az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontja alapján határozták meg, azaz a kérdéses gyártónál az azonos általános kategóriába tartozó termékek előállítására és értékesítésére a szokásos kereskedelmi forgalomban a származási ország hazai piacán (nevezetesen olyan szerelvények belföldi értékesítésében, amelyek átlagos felületi érdessége (Ra) 0,8 mikrométer alatti) alkalmazandó tényleges összegek alapján;

(80)

A második együttműködő vállalat esetében a hasonló termék vagy az azonos általános kategóriába tartozó termék saját belföldi értékesítésének hiányában az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontját alkalmazták. Ebből a célból a Bizottság a rendes érték megállapításához az SGA-költségek és a nyereség ugyanazon összegét vette alapul, mint az első vállalatnál, mivel ez volt az egyetlen rendelkezésre álló és ellenőrzött adat, amely az azonos általános kategóriába tartozó termék tajvani piacon történő értékesítésére vonatkozott.

(81)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a második tajvani exportáló gyártó kifogással élt az első tajvani gyártóra vonatkozó adatoknak az őt érintő rendes érték megállapításához történő alkalmazása ellen. Először, a vállalat azt állította (a kérdőívre és a hiánypótlást kérő levélre a másik gyártó által adott válaszok nyilvános verziója alapján), hogy az első gyártó egyáltalán nem tekinthető az érintett termék exportáló gyártójának, mivel állítása szerint csak olyan terméktípusokat gyárt és exportál az Unióba, amelyeket kivettek a termékkörből, azaz alacsony érdességű és karimás szerelvényeket. Másodszor, a vállalat azt állította, hogy az, hogy egyetlen vállalat SGA-számadatait veszik alapul egy másik vállalatra vonatkozó rendes érték megállapításához, ellentmond a WTO Fellebbezési Testülete ténymegállapításainak (6), amely szerint a rendes érték megállapításához nem használhatók egyetlen vállalat SGA-költségei.

(82)

A fenti állításokra válaszul a Bizottság a szóban forgó vállalatnál tartott helyszíni ellenőrzés során megállapította, hogy a vállalat vizsgálati időszak alatti termelésének és Unióba irányuló értékesítéseinek egy része (azaz vákuumos szerelvények, amelynek felületét kezelték és ennek eredményeként a felületi érdessége 0,8 mikrométer felett van) e vizsgálat termékkörébe tartozik. Ezért a vállalatot az érintett termék exportáló gyártójának tekintették, és kiszámították a rá vonatkozó dömpingkülönbözetet. Ki kell emelni, hogy a szóban forgó vállalat ezt a fajta terméket nem értékesítette a tajvani belföldi piacon a vizsgálati időszakban, ami érinti a rendes érték két exportáló gyártó vonatozásában történő kiszámításának módszerét a (79)–(80) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. Másodszor azt is meg kell jegyezni, hogy a WTO Fellebbezési Testületének az érdekelt fél által hivatkozott határozata az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontjában leírt helyzetre vonatkozik, amely más gyártók SGA-költségeinek súlyozott átlagát használja a hasonló terméknek a származási ország hazai piacán való előállítására és értékesítésére vonatkozóan. Ebben az esetben azonban a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján állapították meg; azaz az SGA-költségeket „bármilyen más észszerű módszer alapján [határozták meg], feltéve, hogy az így megállapított nyereség összege nem haladja meg más exportőrök vagy gyártók/termelők által az azonos általános kategóriába tartozó termékek eladásával a származási ország hazai piacán rendesen elért nyereséget.” A fentiekre tekintettel a Bizottság fenntartja a rendes érték megállapításához használt adatforrásokkal kapcsolatos döntését. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság alternatív adatforrást is megvizsgált az SGA-költségek rendes érték megállapításához szükséges meghatározásához, ezek pedig az együttműködő svájci analóg gyártó által szolgáltatott adatok. A szóban forgó számadatot nem a vizsgálati időszak vonatkozásában közölték, de megerősítést nyert, hogy a 2014. és 2015. pénzügyi években a 8–12 %-os tartományban volt, ami hasonló a (86) preambulumbekezdésben feltüntetett számításhoz végül felhasznált, kiigazított SGA-számadathoz.

(83)

A tajvani exportáló gyártó továbbá azt állította beadványában, hogy a rendes érték meghatározásához használt kritikus adatokat nem megfelelően hozták nyilvánosságra. Üzleti titoktartási okokból ugyanis ez az adott nyilvánosságra hozatal nem tárta fel a számításokhoz használt SGA-költségekre, nyereségre és a költségekkel kapcsolatos kiigazításokra vonatkozó számadatokat. A vállalat, amely ismeri saját gyártási költségeit, könnyen megbecsülhette az elvégzett teljes átlagos kiigazítást. Ugyanakkor a konkrét számadatok nyilvánosságra hozatalát kérte a számítás egyes elemei vonatkozásában, azaz az SGA-költségek és a nyereség szintjeit, a rendes érték költségekre és árakra vonatkozó kiigazításainak szintjét, továbbá a rendes érték héa-korrekcióját érintően.

(84)

E kérelemre válaszul ki kell emelni, hogy a rendes érték megállapítása során alkalmazott SGA-költségekkel, nyereséggel és költségkiigazításokkal kapcsolatos pontos számadatok nem hozhatók nyilvánosságra, mivel egyetlen vállalattól származnak, amely az ezen információt kérő vállalat tajvani versenytársa, és az a vállalat az adatok bizalmas kezelését kérte, mivel azok üzleti titkot tartalmaznak. A kérelem nyilvánvalóan indokolt. Ugyanakkor a legfontosabb számadatok, azaz a végső számításhoz használt SGA-költségek és nyereség tartományokban kifejezve szerepelnek az alábbi (86) preambulumbekezdésben. Azt is meg kell jegyezni, hogy a költségekkel kapcsolatos kiigazítások szintje igen alacsony volt, és jelentéktelen hatással bírt a rendes érték szintjére és a dömpingkülönbözetre. Árakra vonatkozóan nem alkalmaztak kiigazításokat, mivel a rendes érték kiszámításához nem használtak belföldi árakat. Tajvan esetében nem került sor a rendes érték héa-korrekciójára sem.

(85)	Végül e vállalat azt állította, hogy a versenytársának SGA- és nyereségszintje nem reprezentatív rá nézve. Kifejtette, hogy a másik tajvani gyártó kis léptékben gyárt és értékesít rendkívül specializált termékeket, míg ő szabványos termékek tömeggyártásában és értékesítésében érdekelt.

(86)

Az ellenőrző látogatások során valóban megerősítést nyert, hogy a két vállalat által gyártott és értékesített termékek különbözőek, és így az SGA-költségstruktúrájuk is eltér. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy e második együttműködő exportáló gyártóra vonatkozó rendes érték meghatározásához használt SGA-költségek szintjét csökkenti a minőség-ellenőrzéssel összefüggő munkaerőköltségek és a kutatási és fejlesztési költségek arányában. Ennek eredményeként az SGA-költségek kiigazítása 7–13 %-ra csökkent a forgalom százalékos arányában kifejezve, ami tovább csökkentette az egyedi dömpingkülönbözetet. A Bizottság ugyanakkor úgy vélte, hogy a rendes érték megállapításához alkalmazott haszonkulcs (a forgalom 1–5 %-a) észszerű volt. A szóban forgó exportáló gyártóra vonatkozó rendes érték kiszámítása során a gyártási költségekre alkalmazott végső átfogó kiigazítás 15,36 % volt.

3.1.3. Exportár

(87)	A két együttműködő exportáló gyártó közvetlenül uniós független vevők számára exportálta termékeit az Unióba.

(88)	Az exportárat az exportáló országból exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

3.1.4. Összehasonlítás és dömpingkülönbözetek

(89)	A rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártók exportárait a gyártelepi ár alapján hasonlították össze.

(90)	A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket.

(91)

Ez alapján kiigazításokat végeztek a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, csomagolási, hitelköltségek, árengedmények és jutalékok tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát. Az összes kiigazítás az 1–10 %-os tartományba esett a tajvani exportáló gyártók által bejelentett és a helyszínen ellenőrzött tényleges értékek alapján. Ezek a számadatok azok, amelyeket a releváns költségtételek tekintetében a tajvani vállalatok bejelentettek és amelyeket a tudomásukra hoztak a konkrét nyilvánosságra hozatalok során ellenőrzési célból.

(92)

Meg kell jegyezni, hogy a számításban a Bizottság elutasított az egyik érdekelt fél által kért, valutaátváltással összefüggő korrekciót. A fél arra kérte a Bizottságot, hogy a számla kiállításának napján érvényes átváltási árfolyam helyett a kifizetés napján érvényes árfolyamot vegye alapul. Az alaprendelet kimondja, hogy általában a számla keltét kell alapul venni az átváltási árfolyam megállapításához, de rendkívüli körülmények között korábbi dátum is figyelembe vehető, például a szerződés dátuma. Ugyanakkor az alaprendelet nem szolgáltat jogalapot a számla kelténél későbbi dátum használatára. Ennek az az oka, hogy a számla keltekor az ár rögzített, és attól kezdve a vállalat nem befolyásolhatja a dömpingeléssel kapcsolatos döntést. Mindenesetre, még ha alapul lehetne venni későbbi időpontot is (ami kizárt), amint az ideiglenes nyilvánosságra hozatalkor kifejtésre került, a kérelmező nem igazolta, hogy további feltétel, azaz tartós árfolyamváltozás állt volna be.

(93)	Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát minden egyes együttműködő vállalat esetében összehasonlították az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(94)

Ez alapján a súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

Vállalat	Megállapított dömpingkülönbözet (%)
King Lai Hygienic Materials Co., Ltd	0,0
Ta Chen Stainless Pipes Co., Ltd	5,1

(95)

A nem együttműködő gyártók esetében a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia az alaprendelet 18. cikkének (6) bekezdése értelmében. Az együttműködés megtagadásának jegyében az érintett exportáló gyártók nem kötelesek vállalatspecifikus adataikat megosztani, amely adatok alapján értékelhető lenne exportmagatartásuk, és a Bizottságnak az e vállalatok vonatkozásában rendelkezésre álló legjobb tényeket kell alapul vennie. A Bizottság határozathozatali gyakorlatában e célból különbséget tesz az olyan vizsgálatok között, ahol az együttműködés magas (azaz a bejelentések szerint az Unióba exportálók több mint 80 %-a), és olyan helyzetek között, ahol az együttműködés alacsony (80 % vagy az alatti együttműködés). Ebben az esetben az együttműködés szintje lényegesen elmaradt a 80 %-tól. Ilyen helyzetben a Bizottság úgy véli, hogy az együttműködő gyártók legmagasabb dömpingkülönbözete nem ad jó közelítést a nem együttműködő gyártók dömpingkülönbözetére a következő okokból: fel kell tételezni, hogy az egyik oka annak, amiért számos gyártó nem kívánt együttműködni az, hogy tisztában voltak vele, a dömpingkülönbözeteik jóval meghaladják az együttműködő gyártókét. Az, hogy ebben az esetben a vizsgálat alatt álltak el az együttműködéstől, csak erősíti ezt a felfogást. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a nem együttműködő gyártók általi dömping szintjét a volumen szempontjából reprezentatív (azaz az Unióba irányuló export több mint 10 %-át képviselő) terméktípusra azon együttműködő exportáló gyártó vonatkozásában kiszámított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén kell meghatározni, amelyről megállapították, hogy dömpingelt.

(96)	A tajvani együttműködő exportáló gyártóra vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításához használt SGA-költségek (86) preambulumbekezdésben leírt kiigazítását követően az országos dömpingkülönbözet a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 12,1 %.

(97)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította e tekintetben, hogy a maradékvámot Tajvan esetében a panasz alapján kellene meghatározni, 34,8 %-ban. A panaszos azt állította, hogy az érintett termék tajvani gyártóinak többsége szándékosan nem működött együtt az eljárásban, hogy a Bizottság ne tudja felhasználni belföldi értékesítésüket a rendes érték megállapításához. Ezért a panaszos szerint a rendes érték panaszban szereplő kiszámítását, amely a tajvani belföldi árakon alapult, kell rendelkezésre álló legjobb ténynek tekinteni.

(98)	A fentiekre válaszul meg kell jegyezni, hogy a Tajvanra vonatkozó maradékvám kiszámításakor a Bizottság a vizsgálat során gyűjtött és ellenőrzött adatokon alapuló, rendelkezésre álló legjobb tényeket alkalmazza. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

3.2. Kínai Népköztársaság

3.2.1. Analóg ország

(99)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéket a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország (analóg ország) ára vagy számtanilag képzett értéke alapján kell megállapítani. Az együttműködő exportáló gyártók egyike sem kérelmezett piacgazdasági elbánást.

(100)

A panaszos az USA-t javasolta lehetséges analóg országként. Ezenfelül a rendelkezésre álló információ szerint a hasonló terméket számos ország gyártja világszerte, köztük Brazília, India, Japán, Malajzia, Korea, Svájc és Thaiföld. A Bizottság mindezen országokat lehetséges analóg országnak tekintette.

(101)

A Bizottság a hasonló termék valamennyi ismert, a fent említett országokban működő gyártójával (52) felvette a kapcsolatot, de egyikük sem működött együtt. Csak egy malajziai vállalat egyezett bele az együttműködésbe, de nem adott kielégítő tájékoztatást. A vállalat nem tudott termékkódonkénti adatot szolgáltatni a költségek és a belföldi árak tekintetében. Ezért ezek a hiányos adatok nem használhatók fel a rendes érték meghatározásához. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó malajziai vállalat visszautasította az átadott adatok helyszíni ellenőrzését.

(102)

Egy későbbi szakaszban egy svájci gyártó jelentkezett mint lehetséges analóg gyártó, és vállalta az együttműködést. A vállalat benyújtotta az előírt kérdőívre adott válaszokat, amelyeket a helyszínen is ellenőriztek. Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy az e vállalat által előállított terméktípusok skálája meglehetősen korlátozott a mintába felvett kínai exportáló gyártók által az Unióba exportált termékek széles köréhez képest, a Bizottság úgy döntött, hogy a svájci vállalat által közölt adatok nem megfelelőek a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásához. Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy a kínai gyártók által az Unióba exportált terméktípusok mindössze 4,6 %-át (ami a kínai exportvolumen 4,2 %-át jelenti) lehetett közvetlenül megfeleltetni a svájci gyártó által előállított terméktípusoknak. Tajvan esetében, amelyet végül analóg országnak használtak, a kínai gyártók által az Unióba exportált terméktípusoknak való közvetlen megfeleltetés 7,7 %-os volt a terméktípusok száma és 11,1 %-os az exportvolumen tekintetében.

(103)

Ebben a helyzetben a Bizottság a másik, vizsgálat alá vont ország, azaz Tajvan analóg országkénti alkalmazása mellett döntött a panaszosok által előzetesen kifejtett érvek ellenére, amelyek szerint a tajvani vállalatok főként hegesztett cső alapanyagból készítenek szerelvényeket (szemben a kínai gyártókkal, amelyek főként varratmentes csöveket használnak). A kínai exportáló gyártók ugyanezt az érvet adták elő. Másfelől, a CCCMC az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követő beadványában úgy vélte, hogy a tajvani gyártási költségekre vonatkozó adatok helytállóbbak a rendes érték megállapítása szempontjából, mint az uniós gyártók adatai, amelyeket a Bizottság alternatívának tekintett az ideiglenes nyilvánosságra hozatal során.

(104)

Tajvan megfelelő analóg országnak tekinthető, mivel a panaszosok állításával ellentétben és a különböző alapanyagok felhasználása ellenére az átadott adatok alapján megfelelő hozzárendelési módszert lehetett alkalmazni a költségekre a termékkódok eltérő jellemzőivel összefüggésben. Ezenfelül a tajvani piacokon zajló verseny élénk, mivel legalább 10 ismert belföldi gyártó állítja elő az érintett terméket, és ezt tükrözi a különböző eredetű behozatal erőteljes jelenléte is, miközben a vámok szintje mérsékelt (7,5 %–10 %).

(105)

A fenti okokból a Bizottság úgy döntött, Tajvant veszi alapul analóg országként Kína tekintetében.

(106)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően két kínai exportáló gyártó és a CCCMC azt állította, hogy Tajvan analóg országkénti választása nem megfelelő, mivel a figyelembe vett gyártási költségek kizárólag egy tajvani vállalattól származtak, amelynek nem voltak belföldi értékesítései. A szóban forgó felek azt is állították, hogy az összehasonlítható termékek megfelelési szintje alacsony volt. Az összehasonlítható termékek alacsony megfelelési szintjével kapcsolatos állítást az egyik uniós importőr is előterjesztette. Ez utóbbi vállalat arra is rámutatott, hogy Kína nem hasonlítható Tajvanhoz, mivel a két országnak eltérő a humán fejlettségi mutatója (a továbbiakban: HDI) és az egy főre jutó GDP-je.

(107)

Ezen állításokra válaszul először is emlékeztetni kell arra, hogy egy WTO-határozat (7) szerint a kínai exportáló gyártók által exportált valamennyi terméktípushoz rendes értéket kell társítani. A Bizottság úgy véli, hogy az analóg ország egy exportáló gyártójának szintjén talált adatok elegendőek ahhoz, hogy a fennmaradó terméktípusokat ezekre lehessen alapozni, mivel az azonosított terméktípusokból kiindulva megállapításokat lehet tenni a hiányzó terméktípusokra. Az, hogy egyetlen egy ilyen exportáló gyártó van, semmi esetre sem kivételes vagy új gyakorlat. Az alaprendelet továbbá megállapítja, hogy a rendes érték belföldi értékesítés hiányában meghatározható a termelési költség alapján is. Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a HDI- és GDP-szinteket nem veszik figyelembe annak megállapítása során, hogy egy analóg ország megfelelő-e. A megfelelő analóg ország meghatározása során a Bizottság a (104) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint jár el. A Bizottság ezért elutasította a fenti állításokat.

(108)

Végül két kínai exportáló gyártó és a CCCMC kétségeket fogalmazott meg egy állításuk szerint súlyos eljárási hiba kapcsán, amely arra épül, hogy a Bizottság a kínai gyártókra vonatkozó dömpingkülönbözeteket az alaprendelet nem piacgazdasági országokat érintő rendelkezéseire alapozta. A felek azt állították, hogy a nem piacgazdasági módszertannak a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásához való alkalmazásával kapcsolatos jogosultság 2016. december 11-én lejár. Ezért a szóban forgó felek szerint az ezen időpontot követően elfogadott bármilyen végleges dömpingellenes intézkedés tekintetében (amint ebben az eljárásban is ez a helyzet) a Bizottság a WTO-jog szerint köteles a standard dömpingszámítási módszert alkalmazni.

(109)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy nincs mérlegelési szabadsága az alaprendelet hatályos szabályainak alkalmazása kérdésében. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

3.2.2. Rendes érték

(110)

A (103) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Kínában működő exportáló gyártók esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban az analóg ország – ebben az esetben Tajvan – számtanilag képzett értéke alapján határozták meg.

(111)

Ezenfelül, a hasonló termék tajvani belföldi értékesítésének hiánya miatt a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján állapították meg, úgy, hogy a vonatkozó terméktípus gyártásának átlagköltségéhez hozzáadták a felmerült SGA-költségeket, valamint a vizsgálati időszakban a tajvani piacon realizált nyereséget.

(112)

A gyártási költségek megállapításának alapjául a Bizottság az együttműködő tajvani gyártók egyikének (Ta Chen) adatait használta. Meg kell jegyezni, hogy a második tajvani együttműködő gyártó (King Lai) csak nagyon kis mennyiségben állította elő az érintett terméket a vizsgálati időszakban, és ez a termelés nagymértékben specializált terméktípusokat érintett. A termelésének e nagyon kis részében, amelyet továbbra is érintett terméknek kell tekinteni, a King Lai olyan termékeket gyárt, amelyek alacsony érdességű szerelvényeknek minősülhetnének, de amelyekre olyan további felületi kezelést alkalmaznak, hogy felületi érdességük 0,8 mikrométer fölé emelkedik, ezért a (47) preambulumbekezdésben foglalt fogalommeghatározás értelmében érintett terméknek minősülnek. E szerelvények előállítási költsége rendkívül magas, ezért figyelembevételük torzítaná a versenyt. Ezenfelül, e terméktípusokat a mintába felvett kínai gyártók nem exportálják az EU-ba (noha a termékkódjuk alapján érintettek lehetnének, mivel az érdesség a termékkód paramétereinek nem része). Ezért a Bizottság úgy tekintette, hogy e vállalat gyártási költségeire vonatkozó adatok nem megfelelőek a kínai gyártókra alkalmazandó rendes érték megállapításához.

(113)

A rendes érték megállapítása tekintetében egy uniós importőr azt állította, hogy a King Lai tajvani vállalat gyártási költségei nem vehetők alapul a kínai vállaltokra vonatkozó rendes érték kiszámításához, mivel a King Lai másfajta terméket gyárt, amely nem tekinthető ipari szerelvénynek, emellett más az előállítási módszer és a nyereségtartomány is.

(114)

Ezen állításra válaszul meg kell ismételni, hogy a Bizottság nem vette alapul a King Lai gyártási költségeivel kapcsolatos adatokat más vállalatokkal való összevetéshez. A más vállalatokra vonatkozó rendes érték megállapításához a Bizottság a King Lainak csak az SGA-költségeit és az azonos általános kategóriába tartozó termékek eladásával a belföldi piacon elért nyereséget használta fel, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja értelmében. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az e számításokhoz alapul vett SGA-költségeket kiigazították a King Lai és a más vállalatok által gyártott termékek közötti különbség figyelembevétele érdekében. Az alkalmazott nyereség tekintetében hangsúlyozni kell, hogy az nem esik más vállalatokéhoz képest más tartományba (1–5 %).

(115)

Ugyanez az uniós importőr azt is állította, hogy a második tajvani gyártó, a Ta Chen, amelynek gyártási költségeit a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték kiszámításához alapul vették, egy nagy és integrált vállalat, amely ekként képes költségeit optimalizálni. Ezért ezt a vállalatot nem lehet a kis kínai gyárakhoz hasonlítani.

(116)

E tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a kínai gyártók gyártási költségei nem képezték az elemzés részét ebben az eljárásban, hiszen a kínai gyártók egyike sem kérte a piacgazdasági elbánást. Mindazonáltal rá kell mutatni arra, hogy a tajvani gyártó által állítólagosan optimalizált költségek révén a kínai exportáló gyártókra számított rendes érték alacsonyabb lesz, és így a dömpingkülönbözetek is.

(117)

Figyelembe véve, hogy a mintába felvett kínai exportáló gyártók által az Unióba exportált terméktípusoknak csak korlátozott része lelhető fel Tajvanon, a Bizottság a fennmaradó terméktípusokra vonatkozó rendes értéket a Tajvanon gyártott leginkább hasonló terméktípusok gyártási költségére tekintettel állapította meg, a teljes és tisztességes összehasonlítás végett a következők tekintetében kiigazított gyártási költségek alapján:

a)	A használt alapanyag különbségei – ellenőrzött uniós gazdasági ágazati költségadatok alapján, amelyek szerint a varratmentes csövekből gyártott szerelvények előállítása 2,12–2,97-szer drágább, mint a hegesztett csövekből készülteké.

Az acél minőségi osztályának különbségei – ellenőrzött uniós gazdasági ágazati adatok alapján, amelyek szerint az acélosztályra tekintettel költségkiigazítást végeznek az alapanyagként hegesztett csövekből előállított szerelvényekhez használt, legkevésbé drága acélosztály költségeire; ez a kiigazítás 1,49–3,60-szoros lehet a használt acélminőségi osztálytól függően.

c)	Idombeli különbségek – a kínai exportőrök értékesítési ügyletei során megfigyelt árkülönbségek alapján, amelyek szerint a könyökdarab tekinthető a legáltalánosabb idomnak, és a többi idom (T-idom, szűkítő, sapka és speciális formák) 1,08–1,74-szer drágább.

(118)

A CCCMC az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követő beadványában alternatív kiigazítási alapot javasolt az a) és b) pont tekintetében, és ebben a vonatkozásban bemutatta a kínai piac adatait. Ugyanakkor ezek az adatok először is nem ellenőrzöttek, és másodszor, nem piacgazdasággal rendelkező országból származnak. Ezért ezek használata szembemenne a rendes érték kiszámításához használt analóg ország módszerrel. A Bizottság ezért elutasította a CCCMC e javaslatát.

(119)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CCCMC, valamint két kínai exportáló gyártó állította, hogy nem volt észszerű a tajvani költségadatokat az uniós gazdasági ágazatra jellemző költségadatok felhasználásával kiigazítani. A szóban forgó felek a korábbi esetekkel kapcsolatos uniós általános gyakorlatra hivatkoztak, amelyekben a Bizottság nem így járt el.

(120)

A fent említettek szerint az EU korábbi gyakorlatát a (107) preambulumbekezdésben említett WTO-határozat fényében felülvizsgálták. A hiányzó terméktípusok rendes értékének meghatározása érdekében a Bizottság tajvani költségadatokra támaszkodott, és az azonosított és ellenőrzött költségeket kiigazította az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek szintjén megállapított arányos korrekciókkal. A CCCMC nem indokolta, hogy ez miért volt észszerűtlen, és nem javasolt alternatív megközelítést sem.

(121)

Az újabb nyilvánosságra hozatal során a CCCMC és a két kínai exportáló gyártó megismételték azt érintő kifogásukat, hogy a Bizottság az uniós gazdasági ágazati adatokat alkalmazza a hiányzó terméktípusok rendes értékének megállapításához használt gyártási adatok kiigazításához. A felek hangsúlyozták, hogy a Bizottság nem igazolta, hogy az uniós piac nyersanyagköltségeiben mutatkozó eltérések ugyanúgy alakulnának-e, mint a tajvani piacon. Ezenfelül a felek megismételték állításukat, amely szerint a Bizottság alapul vehetné a fenti kiigazításhoz a varratmentes és hegesztett szerelvények kínai exportértékesítési árai közötti különbséget, minthogy az értékesítési árak „bizonyos mértékben a termelési költségekben jelentkező különbségek tendenciáját tükrözik”.

(122)

A fenti állításokra válaszul először is hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság nem hasonlíthatta az alapanyagként használt csőtípusokra vagy az acél minőségi osztályaira tekintettel alkalmazott kiigazítások szintjét a tajvani piacokról származó adatokhoz, mivel az a tajvani gyártó, amelynek gyártási költségeit a rendes érték megállapításához alapul vették, egyszerűen nem használt bizonyos alapanyagtípusokat. Ez volt a fő oka annak, hogy a Bizottság miért mérlegelte egyáltalán a hiányzó költségadatok analóg ország piacán kívüli beszerzését. Másodszor, a kínai árak alkalmazását illetően meg kell ismételni, hogy ebben az eljárásban egyik kínai exportáló gyártó sem kért piacgazdasági elbánást. Ezért a kínai gyártási költségek nem álltak rendelkezésre, és azokat a Bizottság nem is vizsgálta. A Bizottság így nem tud következtetést levonni arra nézve, hogy az értékesítési árak eltérései „milyen mértékben” tükrözik az egyes szerelvénytípusok előállítási költségeiben jelentkező különbségeket. (8) Ezenfelül, még ha ilyen következtetéseket le is lehetne vonni, azok egy nem piacgazdasággal rendelkező ország előállítási költségeire lennének alkalmazandók. A Bizottság ezért elutasította a fenti állításokat.

(123)

Ezek az érdekelt felek továbbá megkérdőjelezik azt a kiigazítást, amely szerint a varratmentes csövekből gyártott szerelvények előállítása 2,12–2,97-szer drágább, mint a hegesztett csövekből készülteké. Hivatkoznak a CCCMC ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követő, árszintekkel kapcsolatos, alá nem támasztott állítására, amelynek értelmében a hegesztett és a varratmentes csövek közötti különbség kevesebb, mint a hegesztett csövek árának 30 %-a.

(124)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által végzett kiigazítás a varratmentes csövekből készült szerelvények és a hegesztett csövekből készült szerelvények közötti megfigyelt költségkülönbségen, és nem magán a hegesztett és varratmentes csövek közötti árkülönbségen alapul. Arra is rá kell mutatni, hogy a kínai exportáló gyártók egyike sem kért piacgazdasági elbánást. Ennek következtében a kínai exportáló gyártók nem nyújtottak be az előállítási költségekre vonatkozó adatokat, és ezt akkor sem tették meg, amikor kétségbe vonták a Bizottság által megállapított költségeket és különbségeket. Ráadásul az egységárakra vonatkozó listák még távolabb vannak a költség- és ármeghatározásoktól, minthogy nem bizonyítják a ténylegesen alkalmazott árakat, nem is beszélve a költségekről.

(125)

Beadványuk alátámasztása érdekében az érdekelt felek elemezték a Zhejiang Good és a Zhejiang Jndia gyártók árszintjein alapuló különbségeket, és arra jutottak, hogy az alkalmazandó árkiigazításnak 0,43 és 1,70, illetve 0,64 és 1,80 között kellene lennie.

(126)

Eltekintve attól, hogy ezek a tartományok az árakra és nem a költségekre vonatkoznak, az, hogy a hegesztett csőből készült szerelvényeket olykor magasabb áron értékesítik, mint a varratmentes csövekből készülteket, nem bizonyítja, hogy a költségek magasabbak. A hivatkozott árszintek inkább arra utalnak, hogy semmilyen gazdasági összefüggés nincs a költségek és az ügyfeleknek felszámított árak között, vagy azt jelentik, hogy más tényezők is, mint például a megrendelés nagysága, szerepet játszottak. A Bizottság bizalmassági okokból nem hozhatja nyilvánosságra az alapul szolgáló számadatokat, de feltárhat további adatokat, amelyek szerint a termékkódok szerinti összehasonlításhoz használt, a hegesztett csövekből készült szerelvények (H) és a varratmentes csövekből készült szerelvények (V) közötti kiigazítás a következőképpen alakul:

H1–V1	2,97
H2–V2	2,21
H3–V3	2,14
H4–V4	2,12.

Más átalakításokra nem volt szükség a kínai exportáló gyártók által exportált terméktípusok meghatározásához.

(127)

A Bizottság további kiigazításokat végzett, amelynek során átalakította a legolcsóbb minőségi osztályú acélból készült H1 költségeit más osztályokká és/vagy varratmentes csövek alapján más osztályokká, itt is az uniós gazdasági ágazat termelési költségeire vonatkozó adatokat alapul véve. A Bizottság, bizalmassági okokból itt sem hozhatja nyilvánosságra az alapul szolgáló számadatokat, de feltárhat további adatokat:

H1–V2	3,14
H1–V3	3,60
H1–V4	3,16
H1–H3	1,69
H1–H4	1,49.

Más átalakításokra nem volt szükség a kínai exportáló gyártók által exportált terméktípusok meghatározásához.

(128)

A Bizottság azt is ki kívánja emelni, hogy az e kiigazítási tényezőkre vonatkozó észrevételeikben az érdekelt felek nem hivatkoznak a két kínai exportáló gyártó árszintjeire, mint tették ezt más kiigazítások esetében, valószínűség szerint azért, mert ezek a számadatok nem vonják kétségbe a bizottsági módszertant.

(129)

Az idombeli különbségekre tekintettel a kiigazításokat a mintába felvett négy exportáló gyártó értékesítési áraira vonatkozó adatok alapján végezték el, amelyek sokkal átfogóbbak, mint a kínai érdekelt felek által képviselt két gyártóéi.

A könyökdarabok árszintjéből kiindulva az arányok a következőképpen alakulnak:

T-idomok	1,08
Szűkítők	1,22
Sapkák	1,29
Egyéb idomok	1,74.

(130)

A rendes érték megállapításának következő lépésében a Bizottság kiigazította a (112)–(117) preambulumbekezdés szerint kiszámított gyártási költséget azzal, hogy ahhoz hozzáadta az SGA-költségeket és a nyereséget. Mivel a két együttműködő tajvani gyártó egyike sem értékesítette a hasonló terméket belföldön, és egyikük (Ta Chen) nem értékesített ugyanolyan általános kategóriájú termékeket, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontját kellett alkalmazni. Ebből a célból a Bizottság a rendes érték megállapításához a másik együttműködő tajvani vállalat (King Lai) SGA-költségeinek és nyereségének összegét vette alapul, mivel ez volt az egyetlen rendelkezésre álló és ellenőrzött adat, amely az azonos általános kategóriába tartozó termék tajvani piacon történő értékesítésére vonatkozott.

(131)

Meg kell jegyezni, hogy a kínai exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték kiszámításához használt SGA-költségeket kiigazították (csökkentették), mivel az ellenőrzések szerint a mintába felvett három kínai gyártó is többnyire szabványos termékeket gyárt és értékesít, a (86) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. A rendes érték SGA-költségekre és nyereségre tekintettel elvégzett kiigazításainak végső szintje tehát megegyezik az abban a preambulumbekezdésben megjelölttel.

(132)

Az SGA-költségeket érintő kiigazítás tekintetében a két kínai exportáló gyártó és a CCCMC a végső nyilvánosságra hozatalt követő beadványukban egyetértenek abban, hogy csökkentéseket kell alkalmazni az SGA-költségek rendes érték megállapításához történő felhasználása során. Erre azért van szükség, mert a tajvani exportőr, amelynek az adatait e tekintetben felhasználták, nem állítja elő a szabványos terméket. Ugyanakkor ezek a felek kétségbe vonják, hogy a Bizottság helyesen értékelte-e e csökkentés összegét.

(133)

Meg kell jegyezni ebben a tekintetben, hogy a kiigazításokra a tajvani King Lai és a második tajvani vállalat, a Ta Chen általános SGA-költségstruktúrájának összevetése alapján került sor. Ezt a megközelítést azért alkalmazták, mert a King Lai volt az egyetlen vállalat, amely belföldi értékesítésekkel rendelkezett Tajvanon (a Ta Chen nem értékesítette belföldön az érintett terméket, sem az ugyanezen általános termékkategóriába sorolható termékeket). A kiigazítások indokoltak, mivel az első vállalat nagyon bonyolult, specializált termékeket gyárt, a második pedig szabványos termékeket (így az SGA-költségeik egy része egyértelműen eltér). Ezen összehasonlítás alapján a Bizottság levonta a King Lai SGA-költségeiből a K+F költségeket és a minőség-ellenőrzési részleg munkaerőköltségeinek egy részét. A két vállalat SGA-költségeinek egyéb kategóriái tekintetében nem volt jelentős eltérés. Ki kell emelni, hogy ezzel a kiigazítással a Bizottság a fent említett SGA-költségek két teljes kategóriáját levonta. A Bizottság így konzervatív megközelítést fogadott el a kiigazítással, mivel inkább magasabb, mint alacsonyabb korrekciót alkalmazott.

(134)

Az érdekelt felek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság nem vetette össze az SGA-költségek struktúráját a szóban forgó tajvani vállalat és a kínai exportáló gyártók között.

(135)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy mivel Tajvan analóg ország, a tajvani belföldi értékesítéssel összefüggő tajvani SGA-költségeket kell használni. Ezek kiigazítása a kínai gyártók SGA-költségeivel való összevetés alapján azt jelentené, hogy referenciaköltségként egy nem piacgazdasággal rendelkező ország költségeit vennék alapul. Mindazonáltal ki kell emelni, hogy a Bizottság kiigazításának eredményeként a rendes érték kiszámításához használt SGA-költségeket olyan szintre csökkentették, amely a mintába felvett kínai vállalatok SGA-költségeivel összehasonlítva nem észszerűtlen. Jelenleg a mintába felvett három kínai vállalatból kettő magasabb szintű SGA-költségekről számolt be, mint amelyeket a Bizottság a rendes érték megállapításához alapul vett.

3.2.3. Exportár

(136)

Az együttműködő exportáló gyártók uniós exportjukat közvetlenül független vevők számára vagy az Unión kívüli, független kereskedelmi vállalatoknak értékesítették.

(137)

Az exportárat az exportáló országból exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

3.2.4. Összehasonlítás és dömpingkülönbözetek

(138)

A rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártók exportárait a gyártelepi ár alapján hasonlították össze.

(139)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket.

(140)

Ez alapján kiigazításokat végeztek a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, csomagolási, hitelköltségek, árengedmények és jutalékok tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát. Az összes kiigazítás az 5–16 %-os tartományba esett a kínai exportáló gyártók által bejelentett és a helyszínen ellenőrzött tényleges értékek alapján. Ezek a számadatok azok, amelyeket a releváns költségtételek tekintetében a kínai vállalatok bejelentettek és amelyeket a tudomásukra hoztak a konkrét nyilvánosságra hozatalok során ellenőrzési célból.

(141)

Kína olyan politikát alkalmaz, amely szerint az exporttal kapcsolatos héa-visszatérítés csak részleges, és ebben az esetben 8 % héát nem térítenek vissza. Annak biztosítására, hogy a rendes értéket ugyanazon adózási szinten fejezzék ki, mint az exportárat, a rendes értéket felfelé korrigálták a nagy átmérőjű varratmentes csövek exportjára kivetett héa azon részével, amelyet nem térítettek vissza az exportáló gyártóknak (9).

(142)

A fenti kiigazítást a végső nyilvánosságra hozatalt követően két kínai exportáló gyártó és a CCCMC észrevételezte beadványában. A szóban forgó felek nem értettek egyet azzal az elvvel, hogy az export után fizetendő, vissza nem térített héa tekintetében kiigazítást kell végezni. Mivel ugyanakkor a rendes érték lényegesen meghaladja az exportárat, az érdekelt felek azt állítják, hogy a 8 %-os korrekciót az exportárra kell alkalmazni, és hivatkoznak a piacgazdasági elbánás hiányára és a magasabb dömpingkülönbözetekre.

(143)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a Törvényszék T-423/09. sz. ügyben hozott ítéletével összhangban igazította ki a rendes értéket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(144)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát minden egyes együttműködő vállalat esetében összehasonlították az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(145)

Ez alapján a súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

Vállalat	Megállapított dömpingkülönbözet (%)
Zhejiang Good Fittings Co., Ltd	55,3
Zhejiang Jndia Pipeline Industry Co., Ltd	48,9
Suzhou Yuli Pipeline Industry Co., Ltd (*1)	30,7
Jiangsu Judd Pipeline Industry Co., Ltd (*1)	30,7
Súlyozott átlag	41,9

(146)

A dömpingkülönbözet súlyozott átlagát kell alkalmazni a mintába fel nem vett, kínai együttműködő exportáló gyártókra.

(147)

A fentiekkel összefüggésben egy uniós importőr a végső nyilvánosságra hozatalt követően azt állította beadványában, hogy a tajvani King Lai vállalatra és a vele kapcsolatban álló kínai vállalatra megállapított dömpingkülönbözet (0 %, illetve 41,9 %) észszerűtlen, mivel a két vállalat ugyanolyan típusú szerelvényeket gyárt, mint amelyek nem tartoznak a termékkörbe.

(148)

A fentiekre válaszul először is ki kell hangsúlyozni, hogy a tajvani King Lai vállalat tekintetében nem azért állapítottak meg 0 %-os dömpingkülönbözetet, mert e vállalat a termékkörből kivett szerelvényeket gyárt, legalábbis az uniós importőr meglátása szerint. A termékkörből kivett termékeket a Bizottság nem vette figyelembe a King Laira vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításánál. A vállalat ugyanakkor gyártott és exportált kis mennyiségben az Unióba az e vizsgálat hatálya alá vont termékkörbe tartozó termékeket. Így dömpingkülönbözetet kellett számítani e vállalatra, amely különbözet negatív volt. Másfelől, a King Lai Kínában nem képezte a minta részét, ezért egyedi dömpingkülönbözetet nem számítottak ki e vállalatra. E vállalatra tehát a mintába felvett kínai vállalatokra vonatkozó súlyozott átlagú dömpingkülönbözetet kell alkalmazni. Mindazonáltal dömpingellenes vámot nem fognak kivetni arra a termékre, amelyre nem terjed ki e vizsgálat termékköre. Így, ha helytálló, hogy a Kínában működő King Lai olyan terméket exportál az EU-ba, amely nem tartozik e vizsgálat termékkörébe, akkor arra a termékre nem fognak dömpingellenes vámot felszámítani a behozatalkor.

(149)

A kínai exportáló gyártók részéről tapasztalható csekély együttműködés és a (95) preambulumbekezdésben leírt indoklás miatt a Kínára vonatkozó országos dömpingkülönbözetet a volumen szempontjából reprezentatív terméktípusra azon együttműködő exportáló gyártó vonatkozásában kiszámított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén kell meghatározni, amelyről megállapították, hogy dömpingelt.

(150)

Ennek alapján az országos dömpingkülönbözet a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 64,9 %.

3.2.5. Egyedi vizsgálati kérelmek

(151)

Öt, mintába fel nem vett kínai exportáló gyártó kért egyedi vizsgálatot az eljárásban. Figyelembe véve a kérelmek nagy számát, a Bizottság megállapította, hogy e kérelmek bármelyikének elfogadása túlzott terhet jelentene az eljárás időbeni lezárása szempontjából. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó vállalatok kérelmeinek elfogadása több mint kétszeresére növelné azon vállalatok számát, amelyek a dömpingkülönbözet egyedi számítását kérik, minthogy az eredeti mintában négy exportáló gyártó szerepelt. Meg kell említeni továbbá, hogy az egyedi vizsgálatot kérelmezők némelyike a csoportok tagja. A szóban forgó vállalatok által előzetesen adott válaszok (mintavételi formanyomtatvány) szerint az egyedi vizsgálathoz legalább 7 vállalat kérdőívre adott válaszát elemezni és ellenőrizni kellene.

4. KÁR

4.1. Az uniós gazdasági ágazat és az uniós termelés meghatározása

(152)

A panaszból rendelkezésre álló információk és a későbbi vizsgálat alapján a vizsgálati időszak alatt legalább 16 uniós gyártó foglalkozott a hasonló termék gyártásával. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot” a teljes uniós termelést képviselő uniós gyártók alkotják (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(153)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés becsült mennyisége körülbelül 8 270 tonna volt. A Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött, ellenőrzött kérdőívek, valamint a panaszos által átadott, becsült adatok alapján jutott erre a számadatra. A (11)–(13) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár meghatározása érdekében mintavételt alkalmaztak. A mintába felvett uniós gyártók a hasonló termék teljes becsült uniós termelésének kb. 43 %-át képviselték.

(154)

Az egyik fél magyarázatot kért arra, hogy a teljes uniós termelés miért csökkent 80 tonnával az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatal között. Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalkor úgy becsülték, a teljes uniós termelés körülbelül 8 350 tonna volt. A fenti preambulumbekezdés szerint a teljes uniós termelés mintegy 8 270 tonna volt. A különbség oka, hogy az ideiglenes szakaszban a bizottsági szolgálatok az egyik, mintába fel nem vett uniós gyártó termelési volumenét rosszul becsülték meg. Ez az uniós gyártó felhagyott a termeléssel a vizsgálati időszakban. Ezért termelését a bezárásra figyelemmel újraszámították. A Bizottság megerősítette, hogy a vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés becsült mennyisége 8 270 tonna volt.

(155)

mivel a mintába felvett vállalatok közé mindössze egy gyártó és egy vállalatcsoport tartozott, valamennyi, mikromutatókra vonatkozó adatot indexálni kellett, hogy megőrizzék az alaprendelet 19. cikkében garantált bizalmas jelleget.

4.2. Uniós felhasználás

(156)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piacon történő teljes becsült értékesítési volumene és az érintett termék Unióba irányuló behozatalának teljes volumene alapján állapította meg.

(157)

Az uniós gazdasági ágazatnak a hasonló termékre vonatkozó értékesítési volumenét a mintába felvett gyártók által a kérdőívre adott válaszban közölt, tényleges ellenőrzött adatok alapján becsülték meg, a nem együttműködő gyártók esetében pedig a panaszos által szolgáltatott adatok alapján.

(158)

Amint a fenti (47) preambulumbekezdésben kifejtésre került, az érintett termék két KN-kód alá tartozik: ex 7307 23 10 és ex 7307 23 90. Ez a két KN-kód ugyanakkor nemcsak az érintett termékre vonatkozik, hanem a vizsgálat hatálya alá nem vont termékekre is. Ezért az e vizsgálat hatálya alá nem tartozó behozatal volumenét le kellett vonni az említett KN-kód alatt nyilvántartásba vett behozatal teljes volumenéből.

(159)

A panaszos piaci ismeretei szerint becsülte meg a bármilyen eredetű érintett termék behozatalának volumenét. Az érintett országokat tekintve úgy vélte, hogy a vizsgált termékek tették ki a fent említett két KN-kód alatt bejelentett volumen döntő többségét Kína és Tajvan esetében (90, illetve 100 %-ot).

(160)

E becslés ellenőrzése érdekében a Bizottság egy korábbi, a varratmentes acélszerelvények tárgyában 2012. november 10-én indított vizsgálat során szerzett információra támaszkodott. Az a vizsgálat az e két KN-kód alá tartozó valamennyi termékre kiterjedt, többek között az e vizsgálat alá vont érintett termékre is. Az elemzésből kiderül, hogy a kínai exportáló gyártók által e KN-kódok alatt exportált termékek legalább 22,3 %-a nem e vizsgálat hatálya alá tartozik. Tajvan esetében a panaszos által közölt százalékos arány megerősítést nyert, azaz 100 %.

(161)

Kína esetében a Bizottság úgy döntött, a behozatal volumenét a leginkább konzervatív aránnyal igazítja ki, azaz 22,3 %-kal.

(162)

Ezenfelül a felhasználást tovább korrigálták a karimás/alacsony érdességű szerelvények volumenével (lásd a 2.2.1. és a 2.2.2. pontot), minthogy egyik sem tartozik a vizsgálat termékkörébe. A behozott volument a mintavétel során adott válaszok alapján körülbelül 150 tonnára becsülték Kína, és 20 tonnára Tajvan esetében. Ezért ezeket a mennyiségeket levonták a Kínából és Tajvanról érkező behozatal becsült volumenéből. Az uniós gazdasági ágazat esetében a vizsgálat feltárta, hogy az e kizárt terméktípusok előállítási és értékesítési volumene jelentéktelen.

(163)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonnában)

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Teljes uniós felhasználás	13 766	14 350	14 671	14 145
Index (2012 = 100)	100	104	107	103
Forrás: Eurostat, mintavétel során adott válaszok, kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok és a panaszos által megadott adatok.

(164)

2012 és a vizsgálati időszak között 3 %-kal emelkedett az uniós felhasználás.

4.3. Az érintett országokból érkező behozatal

4.3.1. Az érintett országokból érkező behozatal hatásainak összesített értékelése

(165)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó érintett termék behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban összesítve kell-e értékelni.

(166)

A Kínából és a Tajvanról érkező behozatallal kapcsolatban megállapított dömpingkülönbözeteket a fenti (145) és (94) preambulumbekezdés összesíti.

(167)

A King Lai kivételével e dömpingkülönbözetek mindegyike meghaladja az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében a csekély mértékűre (de minimis) vonatkozóan rögzített küszöbértéket. A (94) preambulumbekezdésben említettek szerint a nem dömpingelt behozatal volumene jelentéktelen volt. E nem dömpingelt behozatalokat mindenesetre kivették az érintett termék tajvani behozatalának teljes volumenéből.

(168)

Az egyes érintett országokból érkező behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmében véve nem volt elhanyagolható. Kína 22,9 %-os, míg Tajvan 7,8 %-os piaci részesedéssel rendelkezett a vizsgálati időszakban, a (181) preambulumbekezdésben említettek szerint.

(169)

Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételei is hasonlóak voltak. A behozott termékek ugyanis egymással és az Unióban gyártott érintett termékkel versenyeztek. A termékek egymással helyettesíthetőek, és azokat az Unióban hasonló értékesítési csatornákon keresztül forgalmazták, továbbá hasonló kategóriájú végfelhasználóknak értékesítették.

(170)

Következésképpen az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott összes követelmény teljesült, és az érintett országokból érkező behozatalt összesítve vizsgálták a kár meghatározása céljából.

(171)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta kielégítően az egyfelől a kínai és tajvani szerelvények közötti, az uniós behozatalkor meglévő verseny feltételeit, másfelől a behozott szerelvények és az uniós termelés közötti verseny feltételeit.

(172)

E felek piaci ismereteik alapján azt állították, hogy jelentős különbségek vannak a Kínában és Tajvanon előállított és az Unióba exportált szerelvények között. E felek úgy vélték, hogy az exportált termékek között nem volt verseny a termékek fizikai tulajdonságai és amiatt sem, hogy ezek a termékek milyen mértékben képesek ugyanazokat vagy hasonló végfelhasználókat kiszolgálni, és hogy a fogyasztók milyen mértékben látják és tartják e termékeket egy konkrét igény kielégítéséhez szükséges konkrét funkciók teljesítésére szolgáló alternatív eszköznek.

(173)

E felek azt állították, hogy a Bizottság által végrehajtott, kiterjedt kiigazítások, amelyeket azért végeztek, hogy némi hasonlóság legyen a kínai és tajvani termékek ára közötti összehasonlíthatóságot tekintve, arra utalnak, hogy komolyabb különbségek vannak az alapanyagokat (varratmentes és hegesztett csövek), az acél minőségi osztályát és a gyártási eljárást illetően. Ez hatást gyakorol az árra, ami eleve kizárja a piacon való helyettesíthetőséget. Ezenfelül az ártendencia árkülönbözetet mutat a termékek kétféle származása szerint.

(174)

Először is, a Bizottság álláspontja szerint a különböző terméktípusok közötti verseny kérdése nem döntő jelentőségű a kár értékelésének vonatkozásában. Ameddig valamennyi terméktípus egy terméket alkot, a fenti (43)–(50) preambulumbekezdésben kifejtett okokból, a kár értékelését nem kell megosztani azon az alapon, hogy a különböző terméktípusok állítólagosan külön termékpiacnak minősülnek versenyjogi szempontból.

(175)

Másodszor, még ha a terméktípusok közötti tényleges verseny kérdése releváns lenne is, a Bizottság megjegyzi, hogy a verseny hiányára vonatkozó állítást nem támasztja alá rendelkezésre álló bizonyíték. A Bizottság ugyanis azt állapította meg, hogy a kínai exportáló gyártó és a tajvani exportáló gyártók által exportált érintett termékek ténylegesen versengenek az uniós piacon. Ezek a termékek nagymértékben egymás helyettesítői. Ezt a következtetést az érintett termék átlagára is alátámasztotta. Egyértelmű az átfedés ott, ahol a varratmentes csövekből előállított érintett terméket ugyanúgy árazzák, mint a hegesztett csövekből előállítottat (10). Az uniós gazdasági ágazattal fennálló versenyt érintően a vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett uniós gyártók mindkét alapanyagból és mindegyik terméktípust előállították vagy elő tudták állítani. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította, és megerősítette a behozatal hatásainak összesített értékelését.

(176)

Az újabb nyilvánosságra hozatalt követően ezek az érdekelt felek megismételték állításukat, amely szerint az érintett országokból érkező behozatalt nem szabadott volna összesítetten értékelni. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy még ha az érintett országokból érkező behozatalt termékkódok alapján elemezné is, az eredmény ugyanez lenne, azaz hogy nyilvánvaló az árverseny. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(177)

Ezenfelül e felek azt állították, hogy az egyik uniós gyártó termelésének középpontjában a speciális rozsdamentes acélból készült szerelvények állnak, míg a kínai termelés 70 %-a 304-es vagy 316-os, ausztenites, szokványos minőségi osztályú acél, ezek a termékek tehát nem versengenek egymással.

(178)

Ezen állításokat illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az érintett termék és a hasonló termékek közötti versengést a vizsgálat is megerősítette, amint azt a fenti (174) preambulumbekezdés is kifejti az összesített elemzésnél. Ezenfelül, az acél minőségi osztályát tekintve, a mintába felvett egyik uniós gyártó valójában gyártott hasonló terméket szokványos minőségű rozsdamentes acélból, ami termelésének 90 %-át tette ki. Ebből következik, hogy a kínai termékek közvetlen versenyben állnak az ezen uniós gyártó termékeivel. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(179)

Az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdését érintő további megjegyzések hiányában az érintett országokból érkező behozatal hatásainak összesített értékelése megerősítést nyert.

4.3.2. Az érintett országokból érkező behozatal volumene és piaci részesedése

(180)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisa, a panaszos piaci ismeretei és a Bizottság rendelkezésére álló egyéb információk (lásd a (156)–(164) preambulumbekezdést) alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedésének megállapításához a behozatal volumenét összehasonlította az 1. táblázat szerinti uniós felhasználással.

2. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal volumene	3 395	3 877	4 508	4 340
Index (2012 = 100)	100	114	133	128
Az érintett országok piaci részesedése (a nem dömpingelt behozatalt kivéve) (%)	24,7	27,0	30,7	30,7
Index (2012 = 100)	100	110	124	124
A Kínából érkező behozatal volumene	2 686	2 759	3 248	3 238
Index (2012 = 100)	100	103	121	121
Kína piaci részesedése (%)	19,5	19,2	22,1	22,9
Index (2012 = 100)	100	99	113	117
A Tajvanról érkező dömpingelt behozatal mennyisége	709	1 118	1 260	1 102
Index (2012 = 100)	100	158	178	155
Tajvan piaci részesedése (a nem dömpingelt behozatalt kivéve) (%)	5,2	7,8	8,6	7,8
Index (2012 = 100)	100	151	167	151
Forrás: Eurostat, kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok és a panaszos által megadott adatok.

(181)

Az érintett országokból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

(182)

A fenti táblázat azt mutatja, hogy az érintett országokból érkező behozatal abszolút számokban kifejezve jelentősen növekedett a figyelembe vett időszak alatt (28 %-kal). Az Unióba irányuló dömpingelt behozatal teljes piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt 6 százalékponttal nőtt.

4.3.3. Az érintett országokból érkező behozatal árai és áralákínálás

(183)

Az importárak alakulásának értékeléséhez alternatív forrás hiányában a Bizottságnak az Eurostat adatait kellett alapul vennie az átlagos importárak megállapításához. Az érintett országokból az Unióba irányuló behozatal átlagárai a következőképpen alakultak:

3. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Kína	8 285	8 078	6 916	6 936
Index (2012 = 100)	100	98	83	84
Tajvan	7 543	5 189	4 653	5 840
Index (2012 = 100)	100	69	62	77
Forrás: Eurostat.

(184)

A kínai dömpingelt behozatal átlagára a 2012. évi 8 285 EUR/tonnáról 6 936 EUR/tonnára csökkent a vizsgálati időszak alatt. A figyelembe vett időszakban (amely 2012-től a vizsgálati időszak végéig tart) a kínai dömpingelt behozatal átlagos egységárának csökkenése hozzávetőleg 16 % volt. Ugyanebben az időszakban a tajvani dömpingelt behozatal átlagára a 2012. évi 7 543 EUR/tonnáról 5 840 EUR/tonnára csökkent a vizsgálati időszak alatt. A figyelembe vett időszakban a tajvani dömpingelt behozatal átlagos egységárának csökkenése hozzávetőleg 23 % volt.

(185)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottságnak értékelnie kellett volna a nikkelárcsökkenés érintett termék árára gyakorolt hatását a vizsgálati időszakban, minthogy a nikkel árának alakulása döntő tényező a rozsdamentes acél ára szempontjából. Noha igaz, hogy a nikkel az egyik fő költségtényező a csövek előállításánál (az érintett termék alapanyaga), nincs közvetlen összefüggésben az érintett termékkel. Ezenfelül a Bizottság azt állapította meg, hogy az érintett termék ára nem korrelál a nikkel árával (11). A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(186)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

a)	a három uniós gyártó által az uniós piacon független vevőknek történő értékesítés során felszámított, terméktípusonkénti értékesítési árak gyártelepi szintre igazított, súlyozott átlaga; valamint

az érintett országok együttműködő gyártói általi behozatal keretében az uniós piacon az első független vevő számára történő értékesítés során alkalmazott, uniós határparitáson számított, terméktípusonkénti CIF-árak megfelelő súlyozott átlaga, megfelelőképpen kiigazítva a behozatal utáni költségek (2 %) és a behozatali vámok (3,7 %) tekintetében.

(187)

Az árakat terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén a tényleges költségek alapján kiigazítva, a mintába felvett uniós gyártók által bejelentett árengedmények és a visszatérítések levonása után hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét az uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki.

(188)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a Kínából és Tajvanról érkező dömpingelt behozatalra vonatkozó áralákínálás 59,4 %, illetve 76,1 % volt az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest.

4.4. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete

4.4.1. Általános megjegyzések

(189)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(190)

A kár meghatározásához a Bizottság elkülönítette a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a panaszban szereplő adatok és információk, továbbá adott esetben az Eurostat statisztikái alapján értékelte; az adatok így valamennyi uniós gyártóra vonatkoznak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által a kérdőívre adott, kellően ellenőrzött válaszokban közölt adatok alapján értékelte.

(191)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(192)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

4.4.2. Makrogazdasági mutatók

4.4.2.1. Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(193)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Termelési volumen	8 967	8 780	8 304	8 272
Index (2012 = 100)	100	98	93	92
Termelési kapacitás	22 779	21 194	21 163	19 721
Index (2012 = 100)	100	93	93	87
Kapacitáskihasználás (%)	39	41	39	42
Index (2012 = 100)	100	105	100	106
Forrás: A kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok és a panaszos által megadott adatok.

(194)

A termelési volumen 2012 és 2013 között meglehetősen stabil maradt. 2013 és a vizsgálati időszak vége között 6 %-kal csökkent az uniós gazdasági ágazat termelési volumene. A figyelembe vett időszakban a termelési volumen összességében 8 %-kal esett vissza.

(195)

Ezzel egyidejűleg a termelési kapacitásban határozott, 13 %-os csökkenés volt megfigyelhető. Ez főleg az egyik uniós gyártó bezárásának, valamint egy másik uniós gyártó termelése visszaesésének volt köszönhető, így a termelési kapacitás megközelítőleg 3 600 tonnával csökkent.

(196)

A kapacitásra vonatkozóan bejelentett adatok a műszaki kapacitásra vonatkoznak, amelynek értelmében – az iparág által szokványosnak tekintett – kiigazításokat, így az üzemeltetés indítását, a karbantartást, a szűk keresztmetszeteket és egyéb szokásos leállásokat figyelembe vették. Ugyanakkor ez az uniós gazdasági ágazat elméleti termelési kapacitása.

(197)

E gazdasági ágazat kapacitáskihasználását nehéz megbecsülni, mivel eltérő lehet a berendezés típusa és a legyártott mennyiség függvényében. A mintába felvett egyik uniós gyártó úgy vélte, hogy a múltban legfeljebb 60 %-os kapacitáskihasználás valósult meg. Ezért a fenti elméleti termelési kapacitást egyértelműen felülértékelték a valós termelési kapacitáshoz képest.

(198)

Ebből következően a kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakban végig alacsony, 42 % körüli volt. A mintába felvett egyik uniós gyártó szerkezetátalakítása és egy másik uniós gyártó bezárása miatt a kapacitáskihasználás 3 százalékponttal emelkedett a figyelembe vett időszakban. Az alacsony kapacitáskihasználás rontott az állandó költségek kitermelésére való képességen, amely az uniós gazdasági ágazat csekély jövedelmezőségének egyik oka volt a figyelembe vett időszakban.

4.4.2.2. Értékesítési volumen és piaci részesedés

(199)

Az uniós gazdasági ágazat független vevők részére történő, unióbeli értékesítésének volumene, valamint az ágazat piaci részesedése a következőképpen alakult:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Értékesítési volumen az uniós piacon (tonnában)	7 856	7 717	7 401	7 302
Index (2012 = 100)	100	95	91	89
Piaci részesedés (%)	57,1	53,8	50,4	51,6
Index (2012 = 100)	100	94	88	90
Forrás: Eurostat, panasz, kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok és a panaszos által megadott adatok.

(200)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene összességében 11 %-kal esett vissza, míg az uniós felhasználás 3 %-kal emelkedett. A kínai és tajvani dömpingelt termékek értékesítési volumene 945 tonnával (21, illetve 55 %-kal), míg az uniós felhasználás 379 tonnával nőtt. Az uniós piac növekvő felhasználásával összefüggésben az uniós gazdasági ágazat értékesítésének és piaci részesedésének csökkenése egybeesik az érintett országokból érkező megnövekedett behozatallal. Ezenfelül, a dömpingelt behozatal jelentette folyamatos árnyomásnak köszönhetően az uniós gazdasági ágazatnak csökkentenie kellett termelését, hogy elkerülje a veszteséges áron való értékesítést.

4.4.2.3. Foglalkoztatás és termelékenység

(201)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Alkalmazottak száma	581	526	532	484
Index (2012 = 100)	100	91	92	83
Termelékenység (tonna/alkalmazott)	15,4	16,7	15,6	17,0
Index (2012 = 100)	100	108	101	110
Forrás: A panasz, a kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok és a panaszos által megadott adatok.

(202)

A termelés és az értékesítés visszaesésével megfigyelhető volt, hogy az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatottsága is jelentősen csökkent. A munkaerő leépítése érdekében alkalmazottakat kellett elbocsátani, ami a munkaerő 17 %-os csökkenését eredményezte. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat – egy alkalmazottra jutó éves termelésként számított – munkaerő-termelékenysége 10 %-kal emelkedett, sokkal nagyobb ütemben, mint a kapacitáskihasználás 3 százalékpontos növekedése (lásd a (193) preambulumbekezdést). Mindez azt sugallja, hogy versenyképességének megtartása érdekében az uniós gazdasági ágazat megpróbált alkalmazkodni a változó piaci viszonyokhoz (a dömpingelt behozatal növekvő mennyiségéhez).

4.4.2.4. Készletek

(203)

Az uniós gyártók készletszintjei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

7. táblázat

Készletek

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Zárókészletek (tonna)	2 191	1 850	2 002	1 697
Index (2012 = 100)	100	84	91	77
Zárókészletek a termelés százalékában kifejezve (%)	24,4	21,1	24,1	20,6
Index (2012 = 100)	100	86	99	84
Forrás: A kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok és a panaszos által megadott adatok.

(204)

A figyelembe vett időszak alatt a zárókészletek szintje 23 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat a hasonló termék legtöbb típusát konkrét felhasználói megrendelésre gyártja. Az ágazatnak ugyanakkor készleteket is kell tartania változatos termékskálákból, hogy versenyezni tudjanak más gyártók gyors kiszállítási idejével. Ezt a termelés százalékában kifejezett zárókészletek változásának elemzése is alátámasztja. E mutató viszonylag stabilan a termelési volumen 20–24 %-a körüli szinten maradt.

(205)

Megállapítást nyert, hogy a készletek szintjében bekövetkezett csökkenés hátterében elsősorban az uniós gazdasági ágazat irányítása által előírt szigorúbb forgótőke-követelmény állt.

4.4.2.5. A dömpingkülönbözet nagysága

(206)

Egy kisebb tajvani exportőrt kivéve valamennyi dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Figyelembe véve az érintett országokból érkező behozatal volumenét és árait, a ténylegesen magas dömpingkülönbözetek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem volt elhanyagolható.

4.4.2.6. Növekedés

(207)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 3 %-kal nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 11 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat a megnövekedett felhasználás ellenére veszített piaci részesedéséből. Másfelől az érintett országokból érkező behozatal piaci részesedése növekedést mutatott a figyelembe vett időszak alatt.

4.4.3. Mikrogazdasági mutatók

4.4.3.1. Árak és az árakat befolyásoló tényezők

(208)

Az uniós gyártók által uniós független vevőknek felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Értékesítési ár Index (2012 = 100)	100	95	96	95
Termelési egységköltség Index (2012 = 100)	100	101	103	98
Forrás: A kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok.

(209)

E táblázat az uniós értékesítési egységárnak a hozzá tartozó termelési költséghez viszonyított változását mutatja. Az átlagos értékesítési egységár nagyjából a termelési költséggel párhuzamosan változott. 2014-től a vizsgálati időszak végéig 2 %-os csökkenés volt megfigyelhető a termelési költségben, amelyet az elsődleges alapanyag árának csökkenése befolyásolt, ám az értékesítési egységár 5 %-kal esett vissza.

(210)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az általános piaci helyzetet. Közelebbről: az olajár visszaesése mérsékelte a termék költségeit. Ezt az állítást azonban nem támasztották alá bizonyítékokkal. Továbbra sem tisztázott különösen az, hogy az olaj világpiaci árának csökkenése hogyan függ össze e konkrét hasonló termék termelési költségével. Ezenfelül, a Bizottság kárelemzése a 2012-től induló és a vizsgálati időszakot magában foglaló időszakra terjedt ki, amelynek során valamennyi nyersanyagot, az energiát is, figyelembe vett. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

4.4.3.2. Munkaerőköltségek

(211)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

2012

2013

2014

Vizsgálati időszak

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

Index (2012 = 100)

100

111

110

Forrás: A kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok.

(212)

A figyelembe vett időszak alatt 10 %-kal emelkedett az alkalmazottankénti átlagbér, ami valamivel magasabb, mint az uniós árak infláció miatti általános növekedése. Ezt azonban nem szabad a foglalkoztatás – (201) és (202) preambulumbekezdésben részletezett – jelentős csökkenésétől elszigetelten értelmezni.

4.4.3.3. Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség

(213)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásaik megtérülése a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

10. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Az Unióban független vevőknek történő értékesítések jövedelmezősége (az értékesítési forgalom %-ában) Index (2012 = 100)	100	33	23	66
Pénzforgalom Index (2012 = 100)	100	61	33	57
Beruházások Index (2012 = 100)	100	178	128	122
A beruházások megtérülése Index (2012 = 100)	100	28	19	48
Forrás: A kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok.

(214)

A Bizottság az uniós gyártók jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó veszteséget az értékesítési forgalom százalékos arányában fejezte ki.

(215)

A jövedelmezőség negatívan alakult: a 2012. évi [8 %–10 %]-ról a 2013. és 2014. évi [2 %–4 %]-ra esett vissza, a vizsgálati időszakban pedig [4 %–6 %]-ra emelkedett. A figyelembe vett időszakban a mintába felvett vállalatok értékesítési volumene és piaci részesedése visszaesett, ezért e vállalatok a drága szegmensekre összpontosítottak, ahol kevésbé volt jelen a dömpingelt behozatal. E stratégia lehetővé tette számukra, hogy a vizsgálati időszakban növeljék jövedelmezőségüket.

(216)

Ennek eredményeként míg 2013-ban és 2014-ben a mintába felvett vállalatok nem tudták áthárítani a termelési költségek növekedését az ügyfelekre, a vizsgálati időszakban a mintába felvett vállalatok jövedelmezőségének jót tett az, hogy a magasabb kapacitáskihasználásának köszönhetően csökkentek a termelési költségeik, valamint hogy a piac drágább szegmenseiben kisebb volt a versenykényszer.

(217)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom – elsősorban a készletcsökkentés következményeként – csökkenő tendenciát (–43 %) mutatott.

(218)

A beruházások megtérülése csökkent 2012 és 2014 között, majd a vizsgálati időszakban a jövedelmezőségi tendenciának köszönhetően állt helyre. Az uniós gazdasági ágazat 2012 és a vizsgálati időszak vége között 22 %-kal növelte a beruházási szintet. E 22 %-os növekedést azonban az abszolút számok fényében kell vizsgálni. Az uniós gazdasági ágazatból vett minta beruházási szintje kevesebb volt, mint egymillió EUR 2012-ben, az egymilliót a vizsgálati időszakban érte el, főként a szokásos karbantartással és a biztonsági berendezésekkel kapcsolatos kiadások miatt.

(219)

Több fél állította, hogy a jövedelmezőség 2012 és 2013 közötti visszaesését az uniós gazdasági ágazat jelentős beruházásnövekedésének fényében kell értelmezni. E felek meglátása szerint a beruházások 78 %-kal emelkedtek 2012 és 2013 között. A második nyilvánosságra hozatalt követően e felek megismételték állításukat, és kifejtették, hogy a 78 %-os növekedést „hatalmas” beruházási kiadásnak kell tekinteni.

(220)

Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gyártók nem azért hajtottak végre beruházásokat, hogy termelési módszereiket javítsák, hanem ezeket az összegeket a kötelező biztonsági berendezésekre és karbantartásra fordították a fent kifejtettek szerint. Noha a beruházás valóban emelkedett, ezzel egyidejűleg a beruházások megtérülése lényegesen visszaesett. Ezenfelül, a beruházást a hasonló termék összes értékesítéséhez kell viszonyítani, és a szóban forgó beruházás a hasonló termék összes értékesítésének csak 2–4 %-át jelentette. Végezetül, a beruházás csak az egyik kármutató, amelyet nem lehet elszigetelten vizsgálni.

5. A KÁRRA VONATKOZÓ KÖVETKEZTETÉS

(221)

Megállapítható, hogy a legtöbb kármutató a figyelembe vett időszak alatt negatív tendenciát mutatott. Különösen az uniós gyártók termelésére és piaci részesedésére vonatkozó kármutatók jelzik az uniós gazdasági ágazat komoly nehézségeit, valamint a tartós áralákínálás meglétét. Az egyetlen pozitív mutató, nevezetesen a jövedelmezőség enyhe növekedése a vizsgálati időszakban az értékesítési volumen és a piaci részesedés kárára történt, a drágább szegmensre való átállás eredményeként. Ez sem lehet tartós, ha a dömpingelt behozatal ezt a szegmenst is eléri. Ennek megfelelően valamennyi makro- és mikrogazdasági mutató összességében negatív tendenciát mutat. Ezért az a következtetés vonható le, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte.

6. OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

(222)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák.

(223)

E tényezők a következők: harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye, az uniós gazdasági ágazat alacsony kapacitáskihasználása, valamint a Tajvanról érkező, nem dömpingelt behozatal.

6.1. A dömpingelt behozatal hatása

(224)

Az exportáló gyártók értékesítési árai a 2012. évi 8 129 EUR/tonnáról 6 658 EUR/tonnára csökkentek átlagosan (–18,1 %) a vizsgálati időszak alatt. Az érintett országokban működő exportáló gyártók azáltal, hogy a figyelembe vett időszak alatt folyamatosan csökkentették értékesítési egységáraikat, jelentős mértékben növelni tudták piaci részesedésüket 2012-től (24,7 %) a vizsgálati időszak végéig (30,7 %).

(225)

2012 óta az érintett országokból érkező, az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló behozatal folyamatos növekedése egyértelműen negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményére. Míg ugyanis az uniós gazdasági ágazat a foglalkoztatás csökkentésével, valamint a gyárak bezárásával visszaszorította költségeit, addig a dömpingelt behozatal volumene folyamatos árcsökkentés mellett növekedett, és arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy csökkentse értékesítési volumenét. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből, és nem tudta kihasználni a megnövekedett felhasználásból származó előnyöket.

(226)

Tekintettel az egyértelműen megállapított időbeli egybeesésre egyfelől a dömpingelt behozatalnak a folyamatosan csökkenő árak melletti egyre növekvő szintje, másfelől az uniós gazdasági ágazat csökkenő értékesítési volumene között, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingelt behozatal okolható az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen helyzetéért.

(227)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az exportáló gyártók értékesítési árainak csökkenését a nikkel árának visszaesése magyarázza. Ugyanakkor, a fenti (185) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint nincs közvetlen korreláció a nikkel ára és az importárak között. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(228)

Több fél állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár nem az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalnak tulajdonítható, mivel csak a mintába felvett egyik uniós gyártó árai csökkentek a figyelembe vett időszakban, a mintába felvett többi uniós gyártó tartani tudta értékesítési árait. Ezt az állítást a következők miatt kell elutasítani. E tekintetben az Unión belüli statisztikák nem megbízhatóak, mivel nemcsak az érintett termékre terjednek ki, hanem más típusú szerelvényekre is. Ráadásul az uniós gazdasági ágazat nem csökkent jelentősen (– 5 %) a figyelembe vett időszakban, ugyanakkor az értékesítési volumen (amely 11 %-kal esett vissza) és a piaci részesedés kárára, amely utóbbi 5,5 %-kal csökkent ugyanezen időszakban.

(229)

A második nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek kifejtették, hogy a Bizottság fenti (228) preambulumbekezdésben ismertetett állításával ellentétben az Eurostat statisztikáiban szereplő adatok jelzik az uniós gyártók árazási magatartását, ezért helyénvaló azt állítani, hogy az uniós gyártók árai állandóak maradtak a figyelembe vett időszakban. Erre vonatkozóan a Bizottság észrevétele a következő. A fent kifejtettek értelmében a megfelelő KN-kód meghatározása tágabb, mint az érintett termék és a hasonló termék meghatározása (lásd a fenti (158) preambulumbekezdést). Ezenfelül, ezek az érdekelt felek tévednek, ha azt állítják, hogy az uniós gyártók csak a két szóban forgó KN-kód alá sorolt hasonló terméket gyártják. Az uniós gazdasági ágazat ugyanis az e rendelet termékmeghatározása alá nem tartozó olyan termékeket is gyárt, amelyek a két szóban forgó KN-kód alá tartoznak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(230)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

6.2. Az egyéb tényezők hatásai

6.2.1. Harmadik országokból érkező behozatal

(231)

A harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumene (tonnában) és piaci részesedése

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
A harmadik országokból érkező behozatal volumene	2 515	2 755	2 762	2 503
Index (2012 = 100)	100	110	110	100
Piaci részesedés (%)	18,3	19,2	18,8	17,7
A Svájcból érkező behozatal volumene	1 217	1 340	1 476	1 503
Index (2012 = 100)	100	110	121	123
Piaci részesedés (%)	8,8	9,3	10,1	10,6
A Brazíliából érkező behozatal volumene	339	350	229	278
Index (2012 = 100)	100	103	68	82
Piaci részesedés (%)	2,5	2,4	1,6	2,0
Az Indiából érkező behozatal volumene	120	146	204	201
Index (2012 = 100)	100	121	169	167
Piaci részesedés (%)	0,9	1,0	1,4	1,4
A Malajziából érkező behozatal volumene	195	322	297	314
Index (2012 = 100)	100	165	152	161
Piaci részesedés (%)	1,4	2,2	2,0	2,2
Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene	642	595	554	205
Index (2012 = 100)	100	93	86	32
Piaci részesedés (%)	4,7	4,2	3,8	1,5
Forrás: Eurostat, panasz, kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok és a panaszos által megadott adatok.

(232)

Kína után Svájc a legjelentősebb olyan ország, amely az érintett terméket az Unióba exportálja, 10 %-os piaci részesedéssel (Kínáé/Tajvané 30,7 %). E behozatalok ára az uniós gazdasági ágazat áraihoz hasonlóan 10 300 EUR/tonna volt.

(233)

A minden egyéb forrásból származó behozatal volumene és piaci részesedése állandó maradt a figyelembe vett időszakban; azaz megközelítőleg 2 500 tonna és 37 %. A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó behozatal hatása nem olyan jellegű, hogy megszüntetné a kínai/tajvani dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(234)

Több érdekelt fél állította, hogy a Bizottságnak elemeznie kellett volna az Indiából származó behozatal árhatását is. A második nyilvánosságra hozatalt követően a felek megismételték ezt az állítást, és kifejtették emellett, hogy a figyelembe vett időszakban az indiai átlagárak zuhanása volt megfigyelhető. A Bizottság megállapítása szerint az indiai behozatal piaci részesedése 1,4 %. Az Indiából származó hasonló termék átlagára 9 500 EUR/tonna volt a vizsgálati időszak alatt. Igaz ugyan, hogy az Indiából származó termék átlagára a 2012. évi körülbelül 13 700 EUR/tonnáról 9 500 EUR/tonnára csökkent a vizsgálati időszakban, még mindig 27 %-kal magasabb volt, mint a Kínából származó érintett termék átlagára, és 61 %-kal haladta meg a tajvani árakat. Ezért ezek a behozatalok nem szüntetik meg az ok-okozati összefüggést.

(235)

Több érdekelt fél állította, hogy a Bizottságnak elemeznie kellett volna a hasonló termék Oroszországból érkező behozatalát is. Ezzel szemben a panaszos azt állította, hogy ezeket a behozatalokat nem szabadna figyelembe venni az ok-okozati összefüggés elemzésekor, mivel az érintett KN-kódok alatt bejelentett termékek nem hasonló termékek.

(236)

A Bizottság megállapította, hogy az Eurostat szerint az érintett KN-kódokra vonatkozó oroszországi importárak 1 000 EUR/tonna körül voltak a vizsgálati időszakban. Ennélfogva az oroszországi behozatalok olyan más termékre vonatkoztak, amelyek ára kevesebb, mint hetede volt a kínai behozatalénak. Ezért a Bizottság ezeket a behozatalokat az ok-okozati összefüggés elemzése szempontjából irrelevánsnak tekintette.

(237)

A második nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél állította, hogy az Oroszországból és Indiából származó behozatal hatásait összesítve kellene értékelni. A fenti (236) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az ok-okozati összefüggés elemzése során a Bizottság nem vette figyelembe az Oroszországból származó behozatalt, mivel azt állapította meg, hogy az Oroszországból származó termékekre nem terjed ki az érintett termék meghatározása, ezért azok nem képezik e vizsgálat részét. Ebből következően e behozatalokat nem lehet az Indiából származó behozatallal összesítve értékelni. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

6.2.2. Az uniós gazdasági ágazat exportértékesítési teljesítménye

(238)

Az uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Exportteljesítmény

	2012	2013	2014	Vizsgálati időszak
Független vevők részére történt exportértékesítés volumene	645	553	530	596
Index (2012 = 100)	100	86	82	92
Átlagár (EUR/tonna)	13 567	12 386	11 890	11 619
Index (2012 = 100)	100	91	88	86
Forrás: A kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok.

(239)

A mintába felvett uniós gyártók adatai szerint az exportárak 14 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, és a harmadik országbeli független vevőknek történő exportértékesítés volumene az uniós gazdasági ágazat összértékesítésének kevesebb, mint 1 %-ával visszaesett. Ugyanakkor a vizsgálati időszakban megjelenő veszteség jelentéktelen volt, az uniós gazdasági ágazat teljes forgalmának 0,8 %-át sem tette ki.

(240)

Ezért megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat exporttevékenysége nem befolyásolja az ok-okozati összefüggést.

6.2.3. Az uniós gazdasági ágazat alacsony kapacitáskihasználása

(241)

Tekintettel a mintába felvett vállalatok alacsony kapacitáskihasználására a figyelembe vett időszakban, a Bizottság azt is vizsgálta, hogy a kapacitásfelesleg hozzájárulhatott-e a kárhoz, vagy akár meg is szüntette-e az ok-okozati összefüggést. Ebben a szakaszban a Bizottság úgy véli, hogy nem ez a helyzet. Először is, a fenti (197) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a vállalatoknak jelentős elméleti kapacitással kell rendelkezniük, hogy valamennyi vásárlói igényt ki tudjanak elégíteni, de irreális ezt az elméleti kapacitást teljesen kihasználni. Másodszor, az uniós gazdasági ágazat alacsonyabb kapacitáskihasználási arány mellett is jövedelmező volt 2012-ben, ami azt jelzi, hogy a kárt nem kapacitásfelesleg okozza. Megállapítható tehát, hogy az ilyen alacsony kapacitáskihasználás hatása jelentéktelen, ezért nem szünteti meg az ok-okozati összefüggést.

6.2.4. Tajvanról érkező, nem dömpingelt behozatal

(242)

A nem dömpingelt behozatal volumene jelentéktelen volt (300 kg a vizsgálati időszakban) a teljes uniós felhasználáshoz képest (14 145 tonna). Megállapítható tehát, hogy e behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása jelentéktelen, ezért nem szünteti meg az ok-okozati összefüggést.

6.3. Az ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetés

(243)

Megállapítást nyert, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn az uniós gyártókat ért kár és az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal között.

(244)

Az érintett országokból a figyelembe vett időszakban érkező, egyre nagyobb volumenű dömpingelt behozatal olyan erős nyomás alá helyezte az uniós gazdasági ágazatot az árak és volumenek tekintetében, hogy az nem volt képes előnyt kovácsolni az európai gazdaság lassú fellendüléséből. A fenti kármutatók elemzése azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat egészének gazdasági helyzetét befolyásolta a Kínából és Tajvanról érkező olcsó, egyre növekvő dömpingelt behozatal, amely alákínált az uniós áraknak. A kínai/tajvani exportőrök jelentős piaci részesedést szereztek (30,7 % a vizsgálati időszakban a 2012. évi 24,7 %-hoz képest) az uniós gazdasági ágazat kárára. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 5,5 százalékponttal esett vissza 2012 és a vizsgálati időszak vége között, az értékesítési volumen pedig 11 %-kal, miközben az uniós piacon emelkedett a felhasználás.

(245)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. A többi azonosított tényező, azaz a harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye, az uniós gazdasági ágazat alacsony kapacitáskihasználása, valamint a Tajvanról érkező, nem dömpingelt behozatal a megállapítások szerint nem szüntette meg az ok-okozati összefüggést. A Bizottság következtetése ezek együttes hatásának figyelembevételével sem változott meg: nem érintette volna ennyire hátrányosan az uniós gazdasági ágazat helyzetét, ha minderre nem a dömpingelt behozatal mellett került volna sor. Nevezetesen: a piaci részesedés nem esett volna vissza ilyen alacsony szintre és kedvezőbb jövedelmezőséget lehetett volna elérni.

(246)

A fentiek alapján a Bizottság e szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozta, és a többi tényező – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem befolyásolta ezt az ok-okozati összefüggést.

7. AZ UNIÓS ÉRDEK

(247)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping meghatározása ellenére fennáll-e olyan kényszerítő ok, amely alapján megállapítható, hogy jelen esetben az intézkedések elfogadása nem áll az Unió érdekében. Az uniós érdek meghatározása a különböző szóba jöhető érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

7.1. Az uniós gazdasági ágazat érdeke

(248)

Az uniós gazdasági ágazat 10 tagállamot ölel fel (Ausztria, Cseh Köztársaság, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország és Svédország), és közvetlenül mintegy 500 alkalmazottat foglalkoztat a rozsdamentes acélból készült tompahegesztéses csőszerelvényekkel összefüggésben.

(249)

Az ismert gyártók egyike sem ellenezte a vizsgálat megindítását. Miként a kármutatók fenti elemzéséből kiderült, a teljes uniós gazdasági ágazat esetében romlott a helyzet és negatív hatással járt a dömpingelt behozatal.

(250)

A végleges dömpingellenes vámok kivetése várhatóan visszaállítja a tisztességes kereskedelmi feltételeket az uniós piacon, valamint lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat fellendülését. Ez az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének olyan mértékű javulását eredményezné, hogy az megközelítené az ebben a tőkeigényes iparban szükséges szintet. Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Emlékeztetni kell arra, hogy a legtöbb kármutató a figyelembe vett időszak alatt negatív tendenciát mutatott.

(251)

Különösen az uniós gyártók termeléséhez, termelési kapacitásához és piaci részesedéséhez kapcsolódó kármutatók esetében volt tapasztalható komoly negatív hatás. Ezért fontos intézkedést bevezetni, hogy a piac újfent a nem dömpingelt vagy kárt nem okozó szintre álljon vissza, ami lehetővé teszi, hogy a gyártók mindegyike tisztességes kereskedelmi körülmények között tudjon működni az uniós piacon. Ezzel szemben nagyon valószínűnek tűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzete intézkedések hiányában tovább romlana.

(252)

A fenti (35) preambulumbekezdésben szereplő állítást követően a Bizottság megvizsgálta a kérelmet (ideértve az uniós gazdasági ágazat székhelyein tett helyszíni ellenőrző látogatásokat). A Bizottság megállapította, hogy a benyújtott kérelemmel ellentétben: i. a passzív feldolgozási rendszerben behozott termékek közvetlen versenyben állnak más uniós gyártók termékeivel; ii. a kivetett vám, amely az azzal a kínai gyártóval szemben megállapított 41,9 %-os vám, amellyel az uniós vállalat passzív feldolgozási megállapodást kötött, valószínűleg csekély pénzügyi hatással bírt (10–15 %) az uniós gyártó passzív feldolgozási tranzakcióiból származó bevételeire; iii. az uniós gyártó passzív feldolgozási tevékenységének életképességét az intézkedések bevezetése nem fogja veszélyeztetni, ennek eredményeképpen az alkalmazottak száma nem csökken és az uniós alapok rendeltetése nem kerül veszélybe. A Bizottság ezért elutasította az állítást. A Bizottság arra is emlékeztet ebben az összefüggésben, hogy az uniós vámkódex főszabályként előírja, hogy a piacvédelmi vámok akkor alkalmazandók a passzív feldolgozási rendszerekre, ha az Unión kívül végrehajtott művelet nem preferenciális származáshoz juttatja az árut, amint itt is ez a helyzet. Nem kell vámot alkalmazni ezzel szemben akkor és amennyiben az áru nem preferenciális származása az Unió marad.

(253)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná. A dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön az azonosított, kárt okozó dömping hatásaiból.

7.2. A független importőrök érdeke

(254)

A (18) preambulumbekezdésben feltüntetettek szerint csak egy importőr szolgáltatott részletes információt a dömpingellenes vámok hatásáról. Ez az importőr úgy vélte, hogy a kezdeti hatás áremelkedés lesz, amely hátrányos lesz a teljesítményére a kiszállítási idő és a versenyképesség szempontjából. Ez az importőr azt állította továbbá, hogy más, szerelvényeket gyártó országokra fog összpontosítani, azaz Malajziára, Vietnamra és Koreára. Ugyanakkor a máshol található, új üzleti partnerek kiválasztása időigényes és költséges lehet. Ezenfelül megtörné a készletszint és a termékminőség folytonosságát, ami kedvezőtlen hatást gyakorolna a vevőknek nyújtott szolgáltatások minőségére.

(255)

Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy az importőrök képesek más beszállítói forrásokra átállni, amivel enyhítik az intézkedések negatív következményeit.

(256)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél vitatta ezt a megállapítást. Kifejtette, hogy az uniós gyártók nem fogják tudni kiszolgálni az uniós piacot. Ezenfelül a például malajziai és thaiföldi meglévő szerelvénygyártók nem lesznek képesek az uniós importőröket kiszolgáló mennyiséget és minőséget leszállítani.

(257)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. Az uniós gyártók jelenleg átlagosan kapacitásuk 42 %-át használják ki. Ezért valószínű, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben tudják fokozni termelésüket és az uniós piaci kínálatot. Ezenfelül szerelvényeket több harmadik ország, például India, Malajzia, Thaiföld, Korea és Japán is előállít. Ennélfogva a Bizottság úgy véli, hogy nem áll fenn az uniós piacon a termékhiány kockázata.

(258)

Ennek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem gyakorol jelentős kedvezőtlen hatást az uniós importőrökre.

7.3. A felhasználók érdeke

(259)

Az érintett termék és a hasonló termék felhasználói számos ipari területen tevékenykednek. A felhasználók szempontjából a döntő tényező a termék kívánt mennyiségben és minőségben való rendelkezésre állása.

(260)

mivel csak egy felhasználó működött együtt a vizsgálatban, a Bizottság nem tudta számszerűsíteni az intézkedés felhasználók széles körére gyakorolt hatását. Ugyanakkor, ezen együttműködő felhasználó válaszából az olvasható ki, hogy bármely dömpingellenes intézkedés e vállalat költségeire gyakorolt hatása jelentéktelen (forgalmának kevesebb, mint 1 %-a) lesz. Az uniós gazdasági ágazat mindenesetre elegendő kapacitással rendelkezik az uniós kereslet kielégítésére, és vannak még olyan egyéb harmadik országok, amelyek be tudnak szállítani az Unióba, ha a tisztességes kereskedelem feltételei tartósan érvényesülnek.

(261)

A fenti okok alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem gyakorol jelentős hatást a felhasználókra.

7.4. Az uniós érdekre vonatkozó következtetés

(262)

A fentiekre tekintettel a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az érintett termék érintett országokból érkező behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellen nem állnak fenn kényszerítő okok.

(263)

A független importőrökre és a felhasználókra gyakorolt bárminemű kedvezőtlen hatást mérsékli az alternatív beszállítói források rendelkezésre állása.

(264)

Ezenfelül, a dömpingellenes intézkedések uniós piacra gyakorolt összhatását mérlegelve úgy tűnik, hogy különösen az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt kedvező hatások meghaladják a többi érdekcsoportra gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatásokat.

8. VÉGLEGES DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEK

(265)

A Bizottság dömpinggel, kárral, ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetései alapján végleges intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazat felépülhessen a dömpingelt behozatal okozta kárból.

8.1. A kár megszüntetéséhez szükséges mérték (Kárkülönbözet)

(266)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(267)

A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül észszerűen elérhet.

(268)

Az előirányzott nyereség meghatározása céljából a Bizottság a kár megszüntetéséhez szükséges mérték megállapításához használt, független felek közötti értékesítések során elért nyereséget vette figyelembe.

(269)

A nyereségcélt ideiglenesen [7–12 %]-ban határozták meg a mintába felvett uniós gyártók által 2012-ben a független felek közötti értékesítésből elért nyereség alapján. Noha a kínai és tajvani behozatal már jelen volt az uniós piacon, 2012-ben a dömpingelt behozatal árai még nem csökkentek jelentősen. Ezért a Bizottság úgy tekintette, hogy a 2012-ben elért jövedelmezőség szokásos piaci viszonyok között valósult meg.

(270)

A Bizottság az említett [7–12 %]-os haszonkulcs és a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatti termelési költségének összeadásával kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát. A három uniós gyártó egyike által jelentett gyártási költségeket a normatív költségek (nyersanyagköltség+konverziós költség+SGA-költségek) alapján újraszámították, mivel a tényleges költségek a vizsgálati időszakban értékesített, egyes konkrét termékkódok alá tartozó termékek nagyon alacsony mennyisége miatt nem voltak reprezentatívak.

(271)

A Bizottság az érintett országok együttműködő exportáló gyártóinak az áralákínálás kiszámításához megállapított, a behozatali költségek és a vámok tekintetében megfelelően kiigazított, súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagára összehasonlításának alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(272)

Ennek eredményeként az áron aluli értékesítés különbözete 75,4–127,1 % volt a kínai CIF-árak és az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árainak összevetése és 104,4–110,0 % a tajvani CIF-árak és az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árainak összehasonlítása esetében.

(273)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél részletesebb kárszámítást kért. A Bizottság meglátása szerint valamennyi érdekelt fél már részletes kárszámítást kapott. A Bizottság szokásos gyakorlatát követve hozta nyilvánosságra a megfelelő ténymegállapításokat, kellő figyelemmel a forrásadatok bizalmasságára.

(274)

Több fél állította, hogy a kárt nem okozó árat nem helyénvaló a mintába felvett három uniós gyártó termelési költségeire alapozni, mivel nem bizonyított, hogy termelési költségeik az egész uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívak. E felek nem fejtették ki, hogy a Bizottságnak miért kellene eltérnie szokásos gyakorlatától, azaz attól, hogy a mintába felvett uniós gyártók termelési költségét veszi alapul ebben a konkrét esetben. Ezenfelül, az állítással ellentétben a vizsgálat azt állapította meg, hogy a mintába felvett három uniós gyártó termelési költsége igenis reprezentatív az uniós gazdasági ágazat szempontjából. A vizsgálat során a Bizottság nem határozott meg olyan kérdést vagy problémát, amely arra utalt volna, hogy a mintába felvett uniós gyártók termelési költsége ne lett volna reprezentatív a hasonló termék tekintetében.

(275)

Az érdekelt felek továbbá azt állították, hogy az áron aluli értékesítés különbözetének számítása hibás, mivel a statisztikák szerint a mintába felvett három uniós gyártó egyikének átlagára jelentősen meghaladja a másik kettőét. Noha a Bizottság elismeri, hogy az uniós gyártók egyikének árai magasabbak a többiénél, megjegyzi, hogy az árak KN-kód szinten történő elemzése félrevezető, mert nem veszi figyelembe az alapul szolgáló termékösszetételt, sem azt, hogy egyes termékeket kivettek a termékkörből. Ezenfelül, a fent kifejtettek szerint az áron aluli értékesítésre vonatkozó számításokat a terméktípusonkénti termelési költségek alapján végezték el. Így csak a megfeleltethető terméktípusok termelési költségét vették alapul.

(276)

Ezenfelül, még ha a Bizottság ki is venné e konkrét uniós gyártó költségadatait és csak a többi, mintába felvett uniós gyártó költségadatait venné alapul, az eredmények ugyanabba a tartományba esnének. E módszertan eredményeként az áron aluli értékesítés különbözete 60–95 % lenne a kínai CIF-árak és az uniós gazdasági ágazat gyártelei irányárainak összevetése esetében. Ugyanakkor a végső intézkedéseken az sem változtatna, ha a Bizottság helyt adna ennek az állításnak. Emellett azzal járna, hogy teljesen különböző alapanyagból készülő terméktípusokat hasonlítanának össze. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(277)

Több fél állította, hogy a normatív költségek tényleges költségek helyett történő használata torzult irányárhoz vezetett, mivel a termék számos jellemzőjét nem vették figyelembe. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy figyelmen kívül hagyta a mintába felvett egyik uniós gyártó által jelentett gyártási költségeket, mivel, ellentétben az érdekelt felek állításával, a tényleges gyártási költség alapul vétele torzította volna az eredményt. A normatív költségszámítási módszerrel a Bizottság ki tudta küszöbölni a nem reprezentatív alacsony mennyiségek okozta torzulást. A Bizottság tehát megerősítette az alkalmazott módszer helytállóságát.

(278)

Több fél állította, hogy az áron aluli értékesítés kiszámítását egyenletesebben kellene alkalmazni, azaz a terméktípusok ugyanazon csoportját kellene alapul venni az érintett termék és a hasonló termék vonatkozásában. A Bizottság elismerte az eredetileg alkalmazott módszer hiányosságait, és ennek megfelelően felülvizsgálta az áron aluli értékesítésre vonatkozó számításokat. A Bizottság megjegyzi, hogy ez csak a varratmentes csövekből mint alapanyagból készült terméktípusokat, és kizárólag azokat az exportáló gyártókat érintette, amelyek ezzel az alapanyaggal dolgoznak. Ezért az áron aluli értékesítés új különbözete 75,7–112,2 % lenne a kínai CIF-árak és az uniós gazdasági ágazat gyártelepi irányárainak összevetése esetében.

(279)

A második nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél állította, hogy nem helyénvaló az exportáló gyártók árait összehasonlítani a varratmentes csövekből készített szerelvények anyagosztálya alapján megállapított irányárakkal. Ezenfelül a felek megismételték, hogy az irányárakat az egyes terméktípusokra és nem az anyagosztályokra kellett volna megállapítani.

(280)

A Bizottság kifejti, hogy megpróbálta a számításokat az érdekelt felek igényei alapján elvégezni, azaz termékkódonként történő elemzéssel. Azt állapította meg ugyanakkor, hogy az eredmények egyes termékkódok esetében nem megbízhatóak, mivel az Unióba behozott és az uniós gyártók által előállított mennyiségek között jelentős a különbség. A Bizottság tehát arra jutott, hogy a (270)–(271) preambulumbekezdésben leírt módszer helytállóbb volt, ennek eredményeként az állítást elutasította.

(281)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette, hogy az áron aluli értékesítés különbözetei Tajvan esetében a (272) preambulumbekezdésnek felelnek meg.

8.2. Végleges intézkedések

(282)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

Vállalat	Kárkülönbözet (%)	Dömpingkülönbözet (%)	Végleges dömpingellenes vámtétel (%)
Tajvan:
King Lai Hygienic Materials Co., Ltd	—	0,0	0,0
Ta Chen Stainless Pipes Co., Ltd	104,4	5,1	5,1
Maradékvám	110,0	12,1	12,1
Kínai Népköztársaság
Zhejiang Good Fittings Co., Ltd	112,2	55,3	55,3
Zhejiang Jndia Pipeline Industry Co., Ltd	105,9	48,9	48,9
Suzhou Yuli Pipeline Industry Co., Ltd (*2)	75,7	30,7	30,7
Jiangsu Judd Pipeline Industry Co., Ltd (*2)	75,7	30,7	30,7
Súlyozott átlag (*3)	93,1	41,9	41,9
Maradékvám (*4)	127,1	64,9	64,9

(283)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat ténymegállapításai alapján állapították meg. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. E vámtételek kizárólag az érintett országokból származó és a megnevezett jogi személyek által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokhoz kapcsolt szervezetek – által gyártott érintett termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(284)

Amennyiben egy vállalat módosítja a jogalany nevét, illetve új gyártási vagy értékesítési szervezetet hoz létre, kérelmezheti a szóban forgó egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell minden vonatkozó információt, ideértve: a vállalat termeléssel kapcsolatos tevékenységeinek módosulását, valamint a belföldi és exportértékesítéseket, amelyek például a névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. A Bizottság indokolt esetben frissíteni fogja az egyedi dömpingellenes vámokban részesülő vállalatok jegyzékét.

(285)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszására vonatkozó kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(286)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítésének érdekében a „minden más vállalatra” vonatkozó dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban együtt nem működő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

9. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

(287)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(288)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Végleges dömpingellenes vámot vetnek ki a Kínából és Tajvanról származó, ausztenites korrózióálló minőségű acélból készült, tompahegesztéses, az AISI 304, 304L, 316, 316L, 316Ti, 321 és 321H és azokkal más szabványok szerint egyenértékű típusoknak megfelelő, nem karimás, késztermék vagy nem annak minősülő olyan csőszerelvények behozatalára, amelyek legnagyobb külső átmérője legfeljebb 406,4 mm és falvastagsága legfeljebb 16 mm, átlagos felületi érdessége (Ra) pedig legalább 0,8 mikrométer. E termék az ex 7307 23 10 és az ex 7307 23 90 KN-kód (TARIC-kódok: 7307231015, 7307231025, 7307239015, 7307239025) alá tartozik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott és az alább felsorolt vállalatok által előállított termékek esetében alkalmazandó végleges dömpingellenes vámtételek a következők:

Vállalat	Végleges dömpingellenes vámtétel (%)	TARIC-kiegészítő kód
Tajvan
King Lai Hygienic Materials Co., Ltd	0,0	C175
Ta Chen Stainless Pipes Co., Ltd	5,1	C176
Minden más vállalat	12,1	C999
Kínai Népköztársaság
Zhejiang Good Fittings Co., Ltd	55,3	C177
Zhejiang Jndia Pipeline Industry Co., Ltd	48,9	C178
Suzhou Yuli Pipeline Industry Co., Ltd	30,7	C179
Jiangsu Judd Pipeline Industry Co., Ltd	30,7	C180
Minden más együttműködő vállalat:
Alfa Laval Flow Equipment (Kunshan) Co., Ltd	41,9	C182
Kunshan Kinglai Hygienic Materials Co., Ltd	41,9	C184
Wifang Huoda Pipe Fittings Manufacture Co., Ltd	41,9	C186
Yada Piping Solutions Co., Ltd	41,9	C187
Jiangsu Huayang Metal Pipes Co., Ltd	41,9	C188
Minden más vállalat	64,9	C999

(3) Amennyiben a Kínai Népköztársaság bármely exportáló gyártója elegendő bizonyítékot szolgáltat a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy:

a)	nem exportálta az Unióba az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott terméket a vizsgálati időszak során (2014. október 1-jétől2015. szeptember 30-ig),

b)	nem áll kapcsolatban a Kínai Népköztársaság azon exportőreivel vagy gyártóival, amelyekre az e rendelettel bevezetett intézkedések alkalmazandók, valamint

az érintett terméket az Unióba ténylegesen csak a vizsgálati időszak után exportálta, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy jelentős mennyiséget exportál az Unióba, az 1. cikk (2) bekezdésében foglalt táblázat módosítható az új exportáló gyártónak a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok jegyzékébe történő felvételével, amely vállalatra így a mintába felvett vállalatokra érvényes vámtétel súlyozott átlagát kell alkalmazni.

(4) Eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezések alkalmazandók.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2017. január 26-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 176., 2016.6.30., 21. o.

(2) A Tanács 2009. november 30-i 1225/2009/EK rendelete az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről (HL L 343., 2009.12.22., 51. o.).

(3) HL C 357., 2015.10.29., 5. o.

(4) A Bíróság (nagytanács) 2015. szeptember 8-i ítélete, Philips Lighting Poland S.A. és Philips Lighting BV kontra az Európai Unió Tanácsa, Hangzhou Duralamp Electronics Co., Ltd, GE Hungary Ipari és Kereskedelmi Zrt. (GE Hungary Zrt.), Osram GmbH, Európai Bizottság, C-511/13. P. sz. ügy.

(5) A Bizottság 2013. augusztus 20-i 2013/440/EU határozata a Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó, készterméknek vagy nem annak minősülő, rozsdamentes acélból készült, tompahegesztéses csőszerelvények behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megszüntetéséről (HL L 223., 2013.8.21., 13. o.).

(6) EU-India Bed Linen (AB-2000-13 ügy) (76) pont: „a »súlyozott átlag« kifejezés együttes használata az »összegek« és a »többi exportőr vagy termelő« szavakkal a [WTO dömpingellenes megállapodása] 2. cikke 2.2.2. pontjának ii. alpontjában egyértelműen jelzi, hogy több mint egy exportőrtől vagy gyártótól van szükség adatra. Megállapítjuk, hogy az SGA-költségek és a nyereség összegének kiszámítási módszere csak akkor alkalmazható, ha egynél több exportőr vagy gyártó vonatkozásában rendelkezésre állnak adatok.”

(7) A Fellebbezési Testület jelentésének 21.5. cikke, EU – Végleges dömpingellenes intézkedések egyes Kínából származó vas vagy acél kötőelemekre, WT/DS397/AB/RW.

(8) Meg kell jegyezni, hogy magukat a kínai acélipari árakat is torzítják az állami vállalatok tevékenységei és a különböző támogatási programok. Lásd többek között: Acélipar: a fenntartható foglalkoztatás és növekedés megőrzése Európában, COM(2016)155 final; Subsidies to Chinese Industry: State Capitalism, Business Strategy and Trade Policy (A kínai iparnak nyújtott támogatások: Állami kapitalizmus, üzleti stratégia és kereskedelempolitika), Usha C. V. Haley és George T. Haley, Oxford University Press, USA, 2013. április 25.

(9) Ezt a módszert a Törvényszék is elfogadta a T-423/09. sz., Dashiqiao kontra Tanács ügyben 2011. december 16-én hozott ítéletében, ECLI:EU:T:2011:764, 34–50. pont.

(*1) a Yuli-Judd csoport része

(10) A kínai exportáló gyártók és a tajvani exportáló gyártó által értékesített hasonló terméktípusok (45 terméktípus) összehasonlítása azt mutatja, hogy a varratmentes kínai szerelvények átlagára körülbelül 15 %-kal haladja meg a hegesztett tajvani szerelvényekét. Tekintettel a varratmentes acél sokkal jobb minőségére és a minőség beszerzési döntésre gyakorolt hatására, a termékek így versenyben állnak, még versenyjogi alapú teszt alkalmazásával is.

(11) További információ a Londoni Fémtőzsde honlapján található, https://www.lme.com/en-gb/metals/non-ferrous/nickel/

(*2) a Yuli-Judd csoport része

(*3) a mintába fel nem vett, együttműködő vállalatokra alkalmazandó: Alfa Laval Flow Equipment (Kunshan) Co., Ltd, Kunshan Kinglai Hygienic Materials Co., Ltd, Wifang Huoda Pipe Fittings Manufacture Co., Ltd, Yada Piping Solutions Co., Ltd, Jiangsu Huayang Metal Pipes Co., Ltd

(*4) a nem együttműködő vállalatokra, továbbá a Shanghai Max Fittings Co., Ltd vállalatra alkalmazandó (amely eredetileg szerepelt a mintában, de elállt az együttműködéstől)

27.1.2017

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 22/65

A BIZOTTSÁG (EU) 2017/146 AJÁNLÁSA

(2016. december 21.)

a lengyelországi jogállamiságról a Bizottság (EU) 2016/1374 ajánlásának kiegészítésére

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkére,

mivel:

(1)	A Bizottság 2016. július 27-én ajánlást fogadott el a lengyelországi jogállamiságról (1), amelyben bemutatta az Alkotmánybíróság helyzetével kapcsolatos aggályait és javaslatot tett azoknak a kezelésére.

(2)

A Bizottság az ajánlást a jogállamisági keret alapján fogadta el (2). A jogállamisági keret meghatározza, hogy a Bizottság miként reagál, amennyiben egyértelmű jelek utalnak arra, hogy valamely tagállamban veszély fenyegeti a jogállamiságot, valamint kifejti a jogállamiságból fakadó elveket. A jogállamisági keret iránymutatást ad a Bizottság és a tagállam közötti párbeszédre annak megakadályozása érdekében, hogy a jogállamiságot érő, kialakulóban lévő rendszerszintű fenyegetés a „súlyos megsértés egyértelmű veszélyévé” fejlődhessen, ami kiválthatja az EUSZ 7. cikke szerinti eljárás alkalmazását. Amennyiben egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a jogállamiság valamely tagállamban rendszerszintű fenyegetésnek van kitéve, a Bizottság párbeszédet kezdeményezhet az adott tagállammal a jogállamisági keretnek megfelelően.

(3)

Az Európai Unió az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében foglalt közös értékeken alapul, amelyek közé tartozik a jogállamiság tiszteletben tartása is. A Bizottság az uniós jog védelmének biztosítására irányuló feladatán felül együttes felelősséget visel az Európai Parlamenttel, a tagállamokkal és a Tanáccsal az Unió közös értékeinek garantálásáért is.

(4)

Az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata, valamint az Európa Tanács által összeállított, különösen a Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (a továbbiakban: Velencei Bizottság) szakismeretére építő dokumentumok nem kimerítő jelleggel felsorolják ezeket az elveket, és ezáltal meghatározzák az EUSZ 2. cikkének megfelelően az Unió közös értékének minősülő jogállamiság lényegi jelentését. Az említett elvek közé tartozik a törvényesség, ami az átlátható, elszámoltatható demokratikus és pluralista törvényhozási eljárást hordozza magában; a jogbiztonság; a végrehajtó hatalom önkényességének tilalma; a független és pártatlan bíróságok; az alapvető jogok tiszteletben tartására is kiterjedő hatékony bírósági jogorvoslat; valamint a törvény előtti egyenlőség (3). Ezen elvek és értékek megőrzése mellett a tagállami intézmények kötelesek a lojális együttműködésre is.

(5)

A 2016. július 27-i ajánlásában a Bizottság bemutatta azokat a körülményeket, amelyek között 2016. január 13-án ügy döntött, hogy megvizsgálja a helyzetet a jogállamisági keret alapján, és amelyek alapján 2016. június 1-jén véleményt fogadott el a lengyelországi jogállamiságról. Az ajánlás ugyancsak bemutatta, hogy a Bizottság és a lengyel kormány közötti eszmecserék nem tudták eloszlatni a Bizottság aggályait.

(6)	A Bizottság az ajánlásában úgy találta, hogy Lengyelországban a jogállamiság rendszerszintű fenyegetés alatt áll, és javasolta, hogy a lengyel hatóságok tegyenek megfelelő és sürgős intézkedéseket e fenyegetés kezelése érdekében.

(7)

A Bizottság különösen a következőket javasolta a lengyel hatóságoknak: a) teljes körűen hajtsák végre az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és 9-i határozatait, amelyek előírják, hogy a Szejm 7. ciklusa során 2015. októberben törvényesen jelölt három bíró hivatalba léphessen az Alkotmánybíróságon, valamint hogy a Szejm 8. ciklusa által érvényes jogalap nélkül jelölt három bíró ne foglalhassa el a bírói hivatalát; b) hirdessék ki és teljes körűen hajtsák végre az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i határozatait, és gondoskodjanak arról, hogy a jövőben a határozatok kihirdetése automatikusan történjen, és ne függjön a végrehajtó hatalom vagy a törvényhozás bármely döntésétől; c) gondoskodjanak arról, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény bármely reformja során tartsák tiszteletben az Alkotmánybíróság határozatait, ideértve a 2015. december 3-i és 9-i határozatokat, valamint a 2016. március 9-i határozatot, és teljes körűen vegyék figyelembe a Velencei Bizottság véleményét; valamint gondoskodjanak arról is, hogy az Alkotmánybíróság mint az alkotmány őrének hatásosságát ne ássák alá a követelmények; d) gondoskodjanak arról, hogy az Alkotmánybíróság felülvizsgálhassa az Alkotmánybíróságról szóló, 2016. július 22-én elfogadott törvényt annak hatálybalépése előtt, továbbá hirdessék ki és teljes körűen hajtsák végre az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott határozatát; (e) tartózkodjanak az olyan intézkedésektől és nyilatkozatoktól, amelyek alkalmasak arra, hogy aláássák az Alkotmánybíróság legitimitását és hatékonyságát.

(8)	A Bizottság felkérte a lengyel kormányt, hogy három hónapon belül oldja meg az ajánlásban szereplő problémákat, és tájékoztassa a Bizottságot az e célból foganatosított intézkedésekről. A Bizottság megjegyezte, hogy továbbra is kész konstruktív párbeszédet folytatni a lengyel kormánnyal.

(9)	2016. július 30-án a köztársasági elnök aláírta a 2016. július 22-i törvényt, amely 2016. augusztus 1-jén jelent meg a Hivatalos Lapban.

(10)

2016. augusztus 11-én az Alkotmánybíróság határozatot hozott a 2016. július 22-i törvényről. (4) A határozat kimondta, hogy a törvény számos rendelkezése, amelyek mindegyikével kapcsolatban a Bizottság ajánlása aggályt fogalmazott meg, alkotmányellenes. Az alkotmányellenesség alapja jellemzően a hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve (5), a bíróságok és törvényszékek más hatalmi ágaktól való függetlensége (5), a bírák függetlensége (6) és a közhivatalok tisztességének és hatékonyságának elve volt (7). A lengyel kormány azonban nem ismerte el a határozat érvényességét, és nem hirdette ki a Hivatalos Lapban.

(11)

2016. augusztus 16-án a lengyel kormány kihirdette az Alkotmánybíróság 21 határozatát, amiket az a 2016. április 6. és 2016. július 19. közötti időszakban hozott. Ezeknek a határozatnak a kihirdetése látszólag a 2016. július 22-i törvény 89. cikkén alapul, amely szerint „az Alkotmánybíróságnak a 2015. június 25-i alkotmánybírósági törvény rendelkezéseinek megsértésével 2016. július 20-a előtt hozott határozatait e törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül kell kihirdetni a megsemmisített normatív aktusokra vonatkozó határozatok kivételével”. Ez a rendelkezés azok közé tartozott, amiket az Alkotmánybíróság a 2016. augusztus 11-i határozatában alkotmányellenesnek nyilvánított. A kormány továbbra sem hirdette ki a 2016. március 9-i és 2016. augusztus 11-i határozatokat, sem a 2016. augusztus 11. óta meghozott 16 határozatot.

(12)	2016. augusztus 18-án a lengyel ügyészség tájékoztatást adott az Alkotmánybíróság elnöke elleni bűnügyi nyomozás megindításáról amiatt, hogy nem engedte hivatalba lépni azt a három bírót, akiket az új parlamenti ciklus 2015. decemberben jelölt.

(13)

2016. szeptember 14-én, az Európai Parlament határozatot fogadott el a lengyelországi helyzetről (8), és többek között felszólította a lengyel kormányt, hogy működjön együtt a Bizottsággal a Szerződésben megfogalmazott őszinte együttműködés elve szerint, és sürgette, hogy a Bizottság által megadott három hónapot használja fel arra, hogy egyeztessen a Szejmben képviselt valamennyi párttal olyan kompromisszum érdekében, ami megoldja a fennálló alkotmányos válságot a Velencei Bizottság véleményének és a Bizottság ajánlásának teljes körű tiszteletben tartásával.

(14)

2016. szeptember 30-án a Szejm tagjainak egy csoportja új törvényjavaslatot nyújtott be az Alkotmánybíróság bíráinak jogállásáról. A javaslat rendelkezéseket tartalmaz az Alkotmánybíróság bíráinak jogairól és kötelezettségeiről, az Alkotmánybíróság bíráinak jelölési rendszeréről, a megbízatásukról és a tisztségük megszűnéséről, továbbá a mentesség, a személyes sértetlenség és a fegyelmi felelősség kérdéseiről.

(15)

A Velencei Bizottság 2016. október 14-én fogadta el a 2016. július 22-i törvénnyel kapcsolatos véleményét (9). A vélemény megjegyzi, hogy a törvény tartalmaz némi előrelépést a 2015. december 22-i törvényhez képest, amely a Velencei Bizottsági 2016. márciusi véleményének alapjául szolgált. Mindazonáltal úgy véli, hogy ezek a fejlemények túl korlátozottak a kiterjedésüket illetően, mivel az elfogadott törvény egyéb rendelkezései jelentősen késleltetnék és akadályoznák az Alkotmánybíróság munkáját, akár még meddővé is tennék azt, valamint aláásnák a függetlenségét azáltal, hogy túlzott törvényhozási és végrehajtói ellenőrzést gyakorolnak a működése felett. Az ilyen további rendelkezések közé tartoznak azok, amelyek az ügy hat hónappal történő elhalasztására vonatkoznak négy bíró kérésére, vagy amelyek lehetővé teszik, hogy a legfőbb ügyész ellehetetlenítsen egy ülést a jelenlétével vagy az összes intézményi ügy felfüggesztését hat hónapra, amit ismételt nyilvántartásba vétel követ. A vélemény kritizálta a rendszert, ahogy az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére jelölteket javasolnak a köztársasági elnöknek, ami olyan helyzethez vezethet, ahol olyan jelöltet állítanak, aki nem élvezi a bírák jelentős többségének támogatását. Ezen túlmenően és bármilyen alkotmányos vagy jogi alap nélkül, a miniszterelnöki kancellária oly módon kívánja kontrollálni az Alkotmánybíróság határozatainak érvényességét, hogy megtagadja a határozatai kihirdetését. A vélemény aláhúzza azt is, hogy a bírák kinevezésének problémáját nem oldották meg a javaslatoknak megfelelően, és hogy a 2016. július 22-i törvény azon rendelkezésének a végrehajtása, amely előírja az Alkotmánybíróság elnöke számára, hogy ügyeket szignáljon a decemberi bírákra, ellentétes lenne az Alkotmánybíróság határozataival, amelyek egységesen kötelezőek és így kötelezőek minden állami hatóságra, beleértve az Alkotmánybíróságot és annak elnökét. A vélemény leszögezi, hogy a törvény elfogadásával a lengyel parlament alkotmányos felülvizsgálati jogokat vont magához, amikkel nem rendelkezett, amikor rendes törvényhozóként járt el. Úgy vélte, hogy a lengyel parlament és a kormány folytatta az Alkotmánybíróság mint az alkotmányos ügyek legfőbb döntőbírója jogállásának megkérdőjelezését, és ezt a hatáskört maguknak tulajdonították: újabb akadályokat emeltek az Alkotmánybíróság hatékony működése elé, és folytatták a függetlenségének aláásását. A vélemény szerint az alkotmányos válság elnyújtásával obstruálták az Alkotmánybíróságot, amely nem tudja betölteni az alkotmányos szerepét mint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelmezője. A lengyel kormány úgy döntött, hogy nem vesz részt a Velencei Bizottság 2016. október 14-i ülésén, mert úgy vélte, hogy a Velencei Bizottság véleménye egyoldalú és nem vette figyelembe a kormány álláspontját.

(16)

2016. október 26-án a Szejm tagjainak egy csoportja új törvényjavaslatot nyújtott be az Alkotmánybíróság szervezetéről és eljárásairól. A javaslat részletes rendelkezéseket tartalmaz az Alkotmánybíróság szervezetéről és eljárásairól, köztük új szabályokat az Alkotmánybíróság elnökének és elnökhelyettesének megválasztásáról. A javaslat kiegészíti az Alkotmánybíróság bíráinak jogállására vonatkozó törvényjavaslatot, amit 2016. szeptember 30-án nyújtottak be a Szejmnek (lásd feljebb); a két törvényjavaslat szorosan kapcsolódik egymáshoz és szándékuk a 2016. július 22-i törvény felváltása.

(17)

2016. október 27-én – az ajánlás által megadott három hónapos határidő belül – a lengyel kormány válaszolt a Bizottság ajánlására. A válasz egyetlen pontban sem ért egyet az ajánlásban kifejtett állásponttal, és nem jelent be semmilyen új intézkedést a Bizottság által felvetett alkotmányossági aggályok enyhítésére.

(18)

2016. október 31-én az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága elfogadta a záró megjegyzéseit Lengyelország hetedik időközi jelentéséről. Aggályokat fogalmazott meg a törvénykezési reform negatív hatásairól, többek között az Alkotmánybíróságról szóló törvény 2015. decemberi és 2016. júliusi módosításaival, továbbá az Alkotmánybíróság határozatainak figyelmen kívül hagyásával kapcsolatban; az Alkotmánybíróság működésével és függetlenségével, valamint az Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban. A Bizottság ugyancsak kifejezte az aggályait azzal kapcsolatban, hogy a miniszterelnök megtagadta az Alkotmánybíróság 2016. márciusi és április határozatai kihirdetését; azzal kapcsolatban, hogy a kormány az Alkotmánybíróság összetételét oly módon próbálta megváltoztatni, amit az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek tekintett, valamint az Alkotmánybíróság elnöke ellen állítólagos hatalommal való visszaélés miatt indított jogi eljárások miatt. A Bizottság rámutatott, hogy Lengyelországnak biztosítania kellene az Alkotmánybíróság és annak bírái sértetlenségének és függetlenségének tiszteletben tartását és védelmét, és biztosítania kell az összes határozata végrehajtását. A Bizottság sürgette Lengyelországot, hogy haladéktalanul hivatalosan hirdesse ki az Alkotmánybíróság összes határozatát, tartózkodjon az olyan intézkedésektől, amelyek akadályozzák a hatékony működését, és biztosítson átlátható és pártatlan eljárást a tagjai kinevezésére és hivatali idejük biztosítására, ami a nemzeti és nemzetközi jog alapján is megfelel a törvényesség követelményeinek.

(19)

2016. november 7-én az Alkotmánybíróság határozatot hozott a 2016. július 22-i törvényben szereplő, az Alkotmánybíróság elnökének és elnökhelyettesének megválasztására vonatkozó rendelkezések alkotmányosságáról (10). Meg kell jegyezni, hogy mivel megtagadták az Alkotmánybíróság három bírájának részvételét az ügyben (11), és figyelemmel arra a tényre, hogy a Szejm 7. ciklusa által 2015. októberében jogszerűen jelölt három bíró nem foglalta el a hivatalát az Alkotmánybíróságnál, az Alkotmánybíróságnak meg kellett változtatnia az összetételét teljes ülésről öt bíróból álló tanácsra. 2016. augusztus 11. óta az Alkotmánybíróság nem tudott teljes ülést tartani határozathozatal céljából. 2016. november 10-én egy ügy teljes ülésen való tárgyalását el kellett halasztani, mivel nem volt meg a teljes ülés határozatképességéhez szükséges többség. Ezen kívül, 2016. november 30-án és december 8-án a Nagykamara nem tudott határozatot hozni a jelöltállításról az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére, mert a törvény által a határozatképességéhez előírt többséget nem érték el.

(20)	2016. december 1-jén a Szenátus elfogadta a 2016. november 30-i törvényt az Alkotmánybíróság bíráinak jogállásáról („bírák jogállásáról szóló törvény”).

(21)	2016. december 2-án a Szenátus elfogadta a 2016. november 30-i törvényt az Alkotmánybíróság szervezetéről és eljárásairól („szervezeti és eljárási törvény”).

(22)

2016. december 14-én az Európai Parlament vitát tartott a jogállamiság helyzetéről Lengyelországban. A vita során a Bizottság sürgősséggel felhívta a lengyel hatóságokat, hogy ne léptessék hatályba az új törvényeket azelőtt, hogy az Alkotmánybíróság lehetőséget kapna az alkotmányosságuk vizsgálatára.

(23)	2016. december 15-én a Szenátus elfogadta a 2016. december 13-i törvényt a szervezeti és eljárási törvény és a bírák jogállásáról szóló törvény végrehajtásáról („végrehajtási törvény”).

(24)	2016. december 19-én a köztársasági elnök aláírta mind a három fent említett törvényt, amiket kihirdettek a Hivatalos Lapban. Ugyanezen a napon a köztársasági elnök kinevezte Julia Przylębskát, az új Szejm által választott bírót, az Alkotmánybíróság eljáró elnöki tisztségére.

(25)

2016. december 20-án Julia Przylębska bíró felkérte a Szejm 8. ciklusa által érvényes jogalap nélkül jelölt három bírót, hogy lépjenek hivatalba az Alkotmánybíróságon, és ugyanarra a napra összehívta a Nagykamara ülését. A rövid úton történt értesítés miatt egy bíró nem tudott részt venni, és kérte az ülésnek a következő napra való elhalasztását. Julia Przyłębska bíró ezt visszautasította, de hét másik bíró sem tudott részt venni az ülésen. Csak hat bíró, köztük a törvényellenesen jelölt három bíró vett részt az ülésen, ahol megválasztottak két jelöltet, Julia Przyłębskát és Mariusz Muszyńskit, akiket jelöltként mutattak be a köztársasági elnöknek.

(26)	2016. december 21-én a köztársasági elnök kinevezte Julia Przylębskát az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére,

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

A Lengyel Köztársaságnak figyelembe kell vennie a Bizottság alábbiakban kifejtett elemzését, és meg kell hoznia az ezen ajánlás 7. szakaszában szereplő intézkedéseket ahhoz, hogy a feltárt problémák a kitűzött határidőn belül megoldást nyerjenek.

1. AZ AJÁNLÁS HATÁLYA

Ezen ajánlás kiegészíti a 2016. július 27-i ajánlást. Megvizsgálja, hogy az említett ajánlásban szereplő aggályok közül melyekkel foglalkoztak, rögzíti a fennmaradó aggályokat, és felsorolja a Bizottság néhány újabb, azóta felmerült aggályát a jogállamisággal kapcsolatban Lengyelországban. Erre alapozva ajánlásokat tesz a lengyel hatóságoknak ezen aggályok kezelésének módjára. Az említett aggályok a következő kérdésekre vonatkoznak:

(1)	az Alkotmánybíróság bíráinak kinevezése, és az e tárgyban hozott 2015. december 3-i és 9-i, továbbá 2016. augusztus 11-i alkotmánybírósági határozatok végrehajtásának elmaradása;

(2)	az a tény, miszerint nem hajtották végre az Alkotmánybíróság számos határozatát 2016. március óta, beleértve az Alkotmánybíróságról szóló jogszabályokra vonatkozó 2016. március 9-i és augusztus 11-i határozatokat;

(3)

az Alkotmánybíróság hatékony működése és az új jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatának hatékonysága, különös tekintettel az Alkotmánybíróságról szóló, újonnan elfogadott jogszabályokra, különösen a bírák jogállásáról szóló törvényre, a szervezeti és eljárási törvényre, valamint a végrehajtási törvényre;

(4)	az Alkotmánybíróság elnökének és elnökhelyettesének tisztségére történő jelöltállításra vonatkozó szabályok, valamint az Alkotmánybíróság eljáró elnökének kinevezésére vonatkozó szabályok a szervezeti és eljárási törvényben és a végrehajtási törvényben.

2. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG BÍRÁINAK KINEVEZÉSE

A 2016. július 27-i ajánlásában (12) a Bizottság javasolta, hogy a lengyel hatóságok teljes körűen hajtsák végre az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és 9-i határozatait, amelyek előírják, hogy a Szejm 7. ciklusa során 2015. októberben törvényesen jelölt három bíró hivatalba léphessen az Alkotmánybíróságon, valamint hogy a Szejm 8. ciklusa alatt érvényes jogalap nélkül jelölt három bíró ne foglalhassa el a bírói hivatalát.

Az Alkotmánybíróságról szóló, 2016. július 22-én elfogadott törvény tekintetében a Bizottság megállapította, hogy ez a törvény ellentétes az Alkotmánybíróság december 3-i és 9-i határozataival. A 90. cikk (13) arra kötelezi az Alkotmánybíróság elnökét, hogy szignáljon ügyeket minden olyan bíróra, aki letette az esküt a köztársasági elnök előtt, azonban még nem lépett a bírói hivatalába. Ez a rendelkezés láthatóan annak a három bírónak a helyzetére vonatkozik, akiket a Szejm 8. ciklusa 2015. decemberében törvényellenesen jelölt. A jogszabály lehetővé tenné, hogy ez a három bíró hivatalba lépjen, betöltve azokat az üres tisztségeket, amelyekre a Szejm korábbi ciklusa már jogszerűen jelölt három bírót, ahogy azt a 2015. december 3-i és 9-i határozatok megállapították.

A 2016. augusztus 11-i határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 2016. július 22-i törvény 90. cikke alkotmányellenes, és a Velencei Bizottság a 2016. október 14-i véleményében megerősítette, hogy ez a rendelkezés a jogállamiság elvével nem összeegyeztethető megoldás (14).

A lengyel kormány azonban továbbra sem ismeri el a 2016. augusztus 11-i határozat érvényességét, és nem hirdeti ki a Hivatalos Lapban (lásd a lenti 3. szakaszt).

Ezen felül, a bírák jogállásáról szóló törvény új ismét bevezet a 2016. július 22-i törvény 90. cikkéhez hasonló rendelkezést (15), amit viszont a 2016. augusztus 11-i határozat alkotmányellenesnek nyilvánított. Hasonlóképpen: a szervezeti és eljárási törvény (16) és a végrehajtási törvény (17) is tartalmaz hasonló hatást célzó rendelkezéseket.

A lengyel kormány a 2016. október 27-i válaszában úgy vélte, hogy az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és 9-i határozatai nem határozták meg, hogy mely bíráknak kell hivatalba lépniük, és úgy gondolta, hogy az újonnan alakult Szejm teljesen törvényesen jelölt öt bírót 2015. decemberben. Ez az érvelés súlyos jogállamisági aggályokat vet fel, mivel megvonja a két decemberi határozat bármilyen hatályát, és ellentmond az Alkotmánybíróság következetesen, többek között a 2016. augusztus 11-i határozatban alkalmazott érvelésének. A választ azt sugallja, hogy a helyzet ugyanaz lenne úgy az Alkotmánybíróság határozataival, mint azok nélkül.

A válasz szerint a 2015. december 3-i határozat rendelkező részében az Alkotmánybíróság említést tett a köztársasági elnök azon kötelezettségéről, miszerint azonnal fel kell esketnie a Szejm által az Alkotmánybíróságba megválasztott bírót. Ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedik, miszerint ez a határozat nem kötelezhet más hatóságokat arra, hogy egy adott ügyben meghatározott módon alkalmazzon rendelkezéseket. Az értelmezés a 2015. december 3-i és 9-i határozatok hatását egyszerűen a kormány azon kötelezettségére korlátozza, hogy azokat hirdesse ki, de megvon tőlük bármilyen további jogi vagy operatív hatást, különösen a köztársasági elnök azon kötelezettsége tekintetében, hogy feleskesse a szóban forgó bírákat. Ez az értelmezés szembemegy az állami szervek közötti lojális együttműködés elvével, ami a Velencei Bizottság véleményével alátámasztottan is a jogállamiság által kormányzott demokratikus állam alkotmányos előfeltétele.

10.

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Velencei Bizottság szerint az Alkotmánybíróság összetételével kapcsolatos jelenlegi konfliktus megoldásának „azon a kötelezettségen kell alapulnia, hogy tiszteletben tartják és maradéktalanul végrehajtják az Alkotmánybíróság határozatait” és „ezért felszólít minden állami szervet és különösen a Szejmet, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és hajtsák végre a határozatokat” (18).

11.

Összefoglalásképpen: a Bizottság úgy véli, hogy a lengyel hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk és maradéktalanul végre kell hajtaniuk az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és 9-i határozatait. Ezek a határozatok előírják, hogy az állami intézmények lojálisan működjenek együtt annak biztosítása érdekében, hogy – a jogállamiság elvének megfelelően – a Szejm 7. ciklusa által jelölt három bíró hivatalba léphessen az Alkotmányíróságon, valamint hogy a Szejm 8. ciklusa által érvényes jogalap nélkül jelölt három bíró ne léphessen hivatalba. Az Alkotmánybíróságról szóló 2016. július 22-i törvény vonatkozó rendelkezései súlyos aggályokat vetnek fel a jogállamiság tekintetében, és azokat az Alkotmánybíróság 2016. augusztus 11-i határozata alkotmányellenesnek minősítette. A lengyel hatóságok ezt a határozatot is kötelesek tiszteletben tartani, kihirdetni és végrehajtani. Továbbá: a bírák jogállásáról szóló törvényben, a szervezeti és eljárási törvényben és a végrehajtási törvényben foglalt, hasonló eredmény elérését célzó rendelkezések (19) szintén összeegyeztethetetlenek ezekkel a határozatokkal, és azokat nem szabad alkalmazni.

3. A 2016. MÁRCIUS 9-I ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI HATÁROZAT ÉS A 2016. MÁRCIUS 9. ÓTA HOZOTT HATÁROZATOK KIHIRDETÉSÉNEK ÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK ELMULASZTÁSA

12.

A 2016. július 27-i ajánlásában a Bizottság javasolta, hogy a lengyel hatóságok hirdessék ki és maradéktalanul hajtsák végre az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i határozatát és azt követő határozatait, és gondoskodjanak arról, hogy a jövőben a határozatok kihirdetése automatikusan történjen, és ne függjön a végrehajtó hatalom vagy a törvényhozás bármely döntésétől;

13.

2016. augusztus 16-án a lengyel kormány – a 2016. július 22-i törvény 89. cikke alapján – kihirdette az Alkotmánybíróság 21 határozatát, amiket az a 2016. április 6. és 2016. július 19. közötti időszakban hozott. Ugyanakkor a lengyel kormány – a Bizottság ajánlásában foglalt kérés ellenére – továbbra sem hirdette ki a 2016. március 9-i és augusztus 11-i két határozatot. Szintén nem hirdették ki a mai napig az Alkotmánybíróság által 2016. augusztus 11. után hozott 16 határozat egyikét sem.

14.

A 2016. július 22-i törvény 89. cikkét az Alkotmánybíróság a 2016. augusztus 11-i határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította, mert az összeegyeztethetetlen a hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elvével és a bíróságok és törvényszékek más hatalmi ágaktól való függetlenségének elvével.

15.

A lengyel kormány az október 27-i válaszában megerősítette, hogy a kormány úgy tekinti, hogy továbbra is rendelkezik azzal a joggal, hogy ellenőrizze az Alkotmánybíróság határozatainak jogszerűségét, és hogy nem biztosítható a határozatok automatikus kihirdetése.

16.

A szervezeti és eljárási törvény 114. cikkének (1) és (2) bekezdései kimondják, hogy „A döntéseket a megfelelő hivatalos lapban hirdetik ki az alkotmányban és a normatív aktusok és bizonyos egyéb jogszabályok […]” kihirdetéséről szóló 2000. július 20-i törvényben írt elveknek és módszereknek megfelelően. Emellett kimondja, hogy „az Alkotmánybíróság elnöke elrendeli a döntések kihirdetését.” Ez a rendelkezés önmagában a helyes irányba tett lépés.

17.

Ugyanakkor a végrehajtási törvény 19. cikke kimondja, hogy „Az Alkotmánybíróság által a 2015. június 25-i alkotmánybírósági törvény […] vagy a 2016. július 22-i alkotmánybírósági törvény megsértésével meghozott és az 1. cikkben hivatkozott törvény hatálybalépésének napja előtt kiadott határozatokat ki kell hirdetni a megfelelő hivatalos lapokban azt követően, hogy a kihirdetésüket az Alkotmánybíróság eljáró elnöke elrendelte, a megsemmisített normatív aktusokra vonatkozó határozatok kivételével.” Egy hasonló rendelkezést az Alkotmánybíróság a 2016. augusztus 11-i határozatában már alkotmányellenesnek nyilvánított. A Bizottság ajánlása kiemelte, hogy annak szerepeltetése, hogy határozatokat jogellenesnek minősítettek, ellentétes a hatalmi ágak szétválasztásának elvével, mivel a Szejm nem jogosult dönteni a határozatok jogszerűségéről (20). Ugyanezt a Velencei Bizottság is megerősítette két véleményében (21). Továbbá: a megsemmisített normatív aktusokra vonatkozó határozatok kihirdetésének kizárása, ahogy azt a végrehajtási törvény 19. cikke előírja, kizárja különösen a 2016. március 9-i, augusztus 11-i és november 7-i határozatok kihirdetését. Az Alkotmánybíróság elnökének kinevezéséig ez a rendelkezés kizárja az összes határozat maradéktalan kihirdetését. Ezen túlmenően nincs garancia arra, hogy a szervezeti és eljárási törvény 114. cikkének (2) bekezdése biztosítani fogja, hogy az Alkotmánybíróság leendő elnöke kihirdet minden olyan határozatot, amit a hivatali idejét megelőzően hoztak.

18.

Következésképpen az a tény, hogy a lengyel kormány mostanáig nem volt hajlandó kihirdetni az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i és augusztus 11-i, az Alkotmánybíróságra vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos határozatait, valamint az Alkotmánybíróság által 2016. augusztus 11. óta hozott határozatokat, bizonytalanságot teremt az Alkotmánybíróság bírósági tevékenységének jogalapja és a határozatok joghatása tekintetében. Ez a bizonytalanság aláássa az alkotmányossági felülvizsgálat hatásosságát, és komoly aggodalmakat támaszt a jogállamiság tekintetében. A jogerős bírósági határozatok teljesítése a jogállamiság szerves részét alkotó, lényegi követelmény. Egy jogerős és kötelező határozat kihirdetésének elutasítása megakadályozza annak automatikus jogi és operatív hatását, és sérti a törvényesség és a hatalmi ágak szétválasztásának elveit.

4. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY FELÜLVIZSGÁLATA ÉS AZ ÚJ JOGSZABÁLYOK ALKOTMÁNYOSSÁGI FELÜLVIZSGÁLATÁNAK HATÁSOSSÁGA

19.

A Bizottság a 2016. július 27-i határozatában részletesen foglalkozott a 2016. július 22-i törvénnyel és annak hatásával, figyelembe véve mind az egyes rendelkezések hatását, mind az összesített hatásukat, valamint az Alkotmánybíróság korábbi ítélkezési gyakorlatát és a Velence Bizottság véleményét is. A Bizottság azt javasolta, hogy a lengyel hatóságok gondoskodjanak arról, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény bármely reformja során tartsák tiszteletben az Alkotmánybíróság határozatait, ideértve a 2015. december 3-i és 9-i határozatokat, valamint teljes körűen vegyék figyelembe a Velencei Bizottság 2016. március 11-i véleményét. A Bizottság különösen azt javasolta a lengyel hatóságoknak, hogy gondoskodjanak arról, hogy az olyan követelményeket, mint amelyek például a határozatképességhez szükséges létszámra, az ügyek időrendi sorrendben történő tárgyalására, a legfőbb ügyész ügyek kivizsgálásának megakadályozásával kapcsolatos lehetőségére, a tárgyalások vagy a folyamatban levő ügyeket érintő és az ügyeket felfüggesztő átmeneti intézkedésekre vonatkoznak, sem külön-külön, sem az együttes hatásukat tekintve ne ássák alá az Alkotmánybíróság mint az Alkotmány legfőbb őrének hatásosságát.

20.

A 2016. október 27-i válaszában a lengyel kormány nem ismerte el, hogy a Bizottság és a Velencei Bizottság által kifejezett aggályok többségét nem vették figyelembe a 2016. július 22-i törvényben. A válasz vitatja, hogy az Alkotmánybíróság nem gyakorolhat hatékony felügyeletet, és arra a tényre utalnak, hogy az Alkotmánybíróság képes volt határozatokat hozni az úgynevezett alkotmányos válság idején. Azonban ez az érv irreleváns, mert az Alkotmánybíróság erre pont úgy volt képes, hogy nem alkalmazta a tárgyi eljárási követelményeket (2016. augusztus 11-i határozat) és a kormány megtagadja az Alkotmánybíróság ugyanezen határozatainak a kihirdetését annak megakadályozására, hogy azoknak joghatása legyen.

21.

A válasz emellett rövid magyarázatot ad arról, hogy a fent említett jogszabály miként felel meg az alapvető jogoknak. A Bizottság megjegyzi, hogy a kormány ezen magyarázatai nem szüntetik meg az Alkotmánybíróság általi valóban hatékony alkotmányos felülvizsgálat szükségességét.

22.

A válasz ugyancsak tagadja, hogy az Alkotmánybíróságnak alapvető szerepe van a jogállamiság biztosításában Lengyelországban. A Bizottság vitatja ezt a kijelentést. Az Alkotmánybíróság valóban a jogállamiság egyik legfőbb biztosítéka Lengyelországban, különösen mivel rá ruházták a feladatot, hogy döntsön a lengyel jogszabályok alkotmányosságáról. A lengyel alkotmányból egyértelműen kitűnik, hogy az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel a jogszabályok és nemzetközi szerződések alkotmánnyal való összhangjáról, a jogszabály olyan nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos megfeleléséről, amelyek ratifikálása jogszabály által megadott előzetes hozzájárulást igényel, a központi állami szervek által kibocsátott jogszabályok alkotmánynak, ratifikált nemzetközi szerződéseknek és jogszabályoknak való megfeleléséről, a politikai pártok céljainak vagy tevékenységének az alkotmánnyal való összhangjáról, továbbá az alkotmányos jogsértésekre vonatkozó panaszokról (22) szóló döntések meghozatalára. Az Alkotmánybíróság dönt az állam központi alkotmányos szervei közötti hatásköri vitákban is (23). Az a tény, hogy az alkotmány szerint az Állami Ítélőszék vizsgálja az alkotmány vagy a törvény bizonyos személyek által megsértését (24), és hogy a köztársasági elnök biztosítja az alkotmány megtartását (25), nem érinti az Alkotmánybíróság ezen alapvető szerepét.

23.

A Bizottság megjegyzi, hogy a szervezeti és eljárási törvény már nem tartalmazza a 2016. július 22-i törvény alábbi rendelkezéseit, amiket az ajánlás aggályosnak minősített: 26. cikk (1) bekezdés (1 g) pont az ügyek teljes ülés elé utalásáról (26), 38. cikk (3) bekezdés az ügyek időrendi sorrendben való tárgyalásáról (27), 68. cikk (5)–(8) bekezdés a tárgyalások elhalasztásáról (28), 61. (6) bekezdés a legfőbb ügyész azon lehetőségéről, hogy megakadályozza ügyek kivizsgálását (29), és 83–86. cikkek a függő ügyekre vonatkozó átmeneti rendelkezésekről (30). A Bizottság megjegyzi, hogy önmagában az Alkotmánybíróság 2016. augusztus 11-i határozatának a kihirdetése, amely e rendelkezéseket már alkotmányellenesnek nyilvánította, elegendő lett volna ezen kérdések rendezésére anélkül, hogy újabb törvényre lett volna szükség.

24.

Ezen fejlemények ellenére a Bizottság megjegyzi, hogy bizonyos aggályok továbbra is fennállnak. Különösen az, hogy a teljes üléshez szükséges bírák száma tizenegy marad, jóllehet azt az 1997-es alkotmánybírósági törvény és a 2015. június 25-i törvény is kilencben állapította meg. Az ajánlás rámutatott arra (31), hogy ez az Alkotmánybíróság döntéshozatali folyamatának korlátozását jelenti, különösen a jelenlegi körülmények között, amikor az Alkotmánybíróságnak csak 12 bírája van (mivel az a három bíró, akiket Szejm 7. ciklusa 2015. októberében törvényesen jelölt, nem lépett hivatalba). Az ajánlásban azonosított kockázat, azaz, hogy a teljes ülésen a határozatképességhez szükséges létszámot esetenként nem érik el, máris bekövetkezett (32).

25.

Emellett a szervezeti és eljárási törvény, a bírák jogállásáról szóló törvény és a végrehajtási törvény olyan egyéb rendelkezéseket tartalmaz, amelyek súlyosbították az ajánlásban azonosított aggályokat (lásd a 2. szakaszt a bírák kinevezéséről és a 3. szakaszt a határozatok kihirdetéséről), vagy új aggályokat alapoztak meg a bírák helyzetével (lásd a 4.1. szakaszt) és az Alkotmánybíróság elnöke és elnökhelyettese, továbbá eljáró elnöke kinevezésével (lásd az 5. szakaszt) kapcsolatban.

4.1. A bírák helyzetére vonatkozó aggályok

4.1.1. Fegyelmi eljárások

26.

A bírák jogállásáról szóló törvény 26. cikke kimondja: „A 24. cikk (1) bekezdésében hivatkozott kötelességszegésnek az Alkotmánybíróság bírája általi elkövetését az Alkotmánybíróság elnökének bejelentheti […] a Lengyel Köztársaság elnöke a főügyész javaslata alapján, miután egyeztetett a Legfelsőbb Bíróság első elnökével.” (33) A 27. cikk (5) bekezdése így rendelkezik: „Ha a fegyelmi tisztségviselő az arra jogosult szerv megkeresése alapján nem talál alapot a fegyelmi eljárás megindítására, végzést hoz az eljárás megindításának megtagadásáról. A 26. cikk szerinti bejelentést benyújtó hatóság az ilyen végzés kézbesítésétől számított hét napon belül panasszal élhet az első fokú fegyelmi bíróságnál.” A 27. cikk (6) bekezdés alapján ez a bíróság a benyújtástól számított legfeljebb 14 napon belül megvizsgálja a panaszt. Ha a fegyelmi eljárás megindításának megtagadására vonatkozó végzést hatályon kívül helyezi, a fegyelmi bíróságnak a további eljárásra vonatkozó utasításai kötelezőek a fegyelmi tisztségviselőre.

27.

A Bizottság a jogállamisági ajánlásában a 2015. december 22-i törvénnyel kapcsolatban aláhúzta, hogy a köztársasági elnöknek nem szabadna olyan joggal rendelkeznie, hogy fegyelmi eljárást kezdeményez, és megjegyezte, hogy ennek a rendelkezésnek az eltávolítása a 2016. július 22-i törvényben előrelépés volt. A Bizottság szintén emlékeztet arra, hogy a 2015. december 22-i törvény azon rendelkezését, amely más állami intézményeket is bevont az Alkotmánybíróság bíráit érintő fegyelmi eljárásba, az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i határozata alkotmányellenesnek nyilvánította és a Velencei Bizottság is kritizálta a 2016. március 11-i véleményében. A Bizottságot ezért aggasztja egy olyan rendelkezés ismételt bevezetése, amely jogot ad a köztársasági elnöknek fegyelmi eljárás kezdeményezésére. Az a tény, hogy ilyen eljárást a bíróságon kívüli intézmények is kezdeményezhetnek, továbbá az a tény, hogy az ilyen intézmények panaszt nyújthatnak be az első fokú fegyelmi bírósághoz, ha a fegyelmi tisztségviselő a fegyelmi eljárást nem találja megalapozottnak, hatással lehet az Alkotmánybíróság függetlenségére.

4.1.2. Idő előtti visszavonulás lehetősége

28.

A végrehajtási törvény 10. cikke kimondja: „1. Az Alkotmánybíróság azon bírái, akik hivatali ideje a [bírák jogállásáról szóló törvény] hatálybalépésének napja előtt kezdődött, a hatálybalépéstől számított egy hónapon belül nyilatkozatot nyújthatnak be az Alkotmánybíróság elnökének, amelyben visszavonulnak a hivatali idejük során bevezetett azon új szabályok következtében, amelyek az Alkotmánybíróság bírái e törvény 11. cikk (3) bekezdésében és 13. és 14. cikkében írt kötelezettségeinek teljesítésére vonatkoznak (34). 2. A bíró 1. bekezdés szerinti visszavonulása azt a hónapot követő hónap első napján lép hatályba, amelyben a nyilatkozatot benyújtotta. A visszavonulás tényét az Alkotmánybíróság elnöke erősíti meg.”

29.

Úgy tűnik, hogy ez a rendelkezés azért ösztönzi az idő előtti visszavonulást, mert – kivételként – lehetővé tenné az Alkotmánybíróság bírái számára, hogy teljes körűen kihasználják a visszavonult bíró jogállásához kapcsolódó előnyöket, beleértve a visszavonulási nyugdíjat, anélkül, hogy kitöltötték volna a hivatali idejüket. Egy olyan bíró számára, aki nem akar tovább dolgozni az új szabályok szerint, az ilyen idő előtt visszavonulási lehetőség előnyösebb lenne, mint az egyszerű lemondás. Az ilyen előnyös rendszer felajánlása a törvényhozás beavatkozását jelenti az Alkotmánybíróság függetlenségébe, mivel az a célja, hogy az Alkotmánybíróság jelenlegi bíráit a hivatali idejük vége előtti visszavonulásra bátorítsa és befolyásolja a döntésüket ebben a tekintetben.

4.1.3. Egyéb rendelkezések

30.

A bírák jogállásáról szóló törvény új előírásokat vezet be az Alkotmánybíróság bíráinak cégekben való pénzügyi részesedésével (35), a vagyonnyilatkozattal (36) és a házastárs tevékenységére vonatkozó nyilatkozattal kapcsolatban (37). Emellett a megfelelés hiánya esetén a törvény messzire nyúló következményeket határoz meg: a vonatkozó kötelezettségek teljesítésének hiánya egyenértékű az Alkotmánybíróság bírája hivataláról való lemondással. Ezek a rendelkezések felvetik az arányosság kérdését, és – ahogy a Legfelsőbb Bíróság megjegyezte – az alkotmányosság kérdését (38). Ezen okok miatt különösen fontos ezeknek a rendelkezéseknek a hatékony alkotmányos felülvizsgálata.

31.

A Bizottság megjegyzi azt is, hogy a szervezeti és eljárási törvény jelentősen megváltoztatja az Alkotmánybíróság belső szervezetét, és az Alkotmánybíróság Hivatalát két új szervvel váltja fel: a Nyilvántartással és az Alkotmánybíróság Jogi Szolgálati Irodájával (39). A végrehajtási törvény kimondja, hogy az Alkotmánybíróság Hivatala 2017. december 31-én megszűnik (40), de nem ad semmilyen biztosítékot arra, hogy az Alkotmánybíróság jelenlegi alkalmazottait ezen napot követően tovább alkalmazzák (41). Az Alkotmánybíróságot övező jelenlegi viták közepette, valamint figyelemmel az ezen ajánlás 5. szakaszában az Alkotmánybíróság új elnökének és eljáró elnökének kinevezésével kapcsolatban felvetett aggályokat, az ilyen átszervezés az Alkotmánybíróság további instabilitásához vezethet, és befolyással lehet az alkotmányos felülvizsgálat hatékonyságára.

4.2. Átmeneti idő

32.

A végrehajtási törvény fő rendelkezései átmeneti idő (42) nélkül hatályba lépnek a törvény kihirdetését követő napon. Ugyancsak átmeneti idő nélkül, a kihirdetés napját követő napon lépnek hatályba a szervezeti és eljárási törvény és a bírák jogállásáról szóló törvény fő rendelkezései, köztük azok a rendelkezések, amelyek lehetővé teszik a törvénytelenül kinevezett „decemberi bírák” számára a hivataluk elfoglalását (43). Az Alkotmánybíróságról szóló 2016. július 22-i törvény rendelkezései hatályukat veszik a végrehajtási törvény kihirdetésének napját követő napon (44).

33.

Az Alkotmánybíróság ennek következtében nem lesz képes vizsgálni ezen alapvető rendelkezések alkotmányosságát azok hatálybalépése előtt. Ilyen körülmények között az alkotmányos felülvizsgálat nem tekinthető hatékonynak. E tekintetben fel kell idézni, hogy a Velencei Bizottság a 2016. március 11-i véleményében hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróságnak lehetősége kell, hogy legyen felülvizsgálnia a saját működését befolyásoló törvényeket azok hatálybalépése előtt.

4.3. Az új jogszabályok eredményes alkotmányossági felülvizsgálata hiányának következményei

34.

A Szejm több különösen érzékeny jogszabályt fogadott el, gyakran gyorsított törvényalkotási eljárásban; ilyenek a médiáról szóló törvény (45), az új közszolgálati törvény (46), a rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító törvény (47), az ügyészségről szóló törvény (48), valamint az állampolgári jogok biztosáról szóló és egyes más törvényeket módosító törvény (49). A Bizottság a lengyel kormányhoz intézett 2016. február 1-jei és 2016. március 3-i leveleiben tájékoztatást kért ezen jogi reformok állásáról és tartalmáról, ám mostanáig nem kapott válaszokat. A Szejm továbbá más érzékeny törvénytervezeteket is elfogadott, ilyenek a Nemzeti Médiatanácsról szóló törvény (50) és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló új törvény (51).

35.

A Bizottság úgy véli, hogy addig nem lesz lehetséges az Alkotmánnyal – ideértve az alapvető jogokat is – való összeegyeztethetőség tényleges vizsgálata a fentiekhez hasonló jogalkotási aktusok esetében, ameddig az Alkotmánybíróságot akadályozzák a teljes körű, eredményes alkotmányossági felülvizsgálatban.

36.

A Bizottság megjegyzi, hogy az új jogszabályok (konkrétan az új médiatörvény (52)) aggodalmakra ad okot a tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége tekintetében. Konkrétabban, az új médiatörvény módosítja a közszolgálati műsorszolgáltatók vezetésének és felügyelő bizottsági tagjainak kinevezésére vonatkozó szabályokat, és ezt a hatáskört a kormányhoz (azon belül a pénzügyminiszterhez) utalja, nem pedig egy független testülethez. Az új jogszabály rendelkezik a jelenlegi vezetés és felügyelő bizottságok azonnal hatályú felmentéséről is. E tekintetben a Bizottság megkérdőjelezi a törvény által érintett személyek hatékony jogorvoslatra való lehetőségeit. 2016. december 13-án az Alkotmánybíróság öttagú tanácsban (53) eljárva határozatot hozott, amelyben a jogszabály egyes rendelkezéseit alkotmányellenesnek nyilvánította.

37.

Az olyan jogszabályok, mint a közszolgálatról szóló új törvény (54), hasonlóan fontosak a jogállamiság és az alapvető jogok szempontjából. E tekintetben a Bizottság 2016. február 1-jei és március 3-i leveleiben tájékoztatást kért a lengyel kormánytól az érintett személyek bírósági jogorvoslati lehetőségeivel kapcsolatban (55). A lengyel kormány mindeddig nem adott választ a Bizottságnak erre a kérdésre.

38.

A rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító törvény (56) is kérdéseket vethet fel az alapvető jogok tiszteletben tartása tekintetében, ideértve a magánélethez való jogot és az adatvédelmet. 2016. április 28–29-én a Velencei Bizottság küldöttsége Varsóba látogatott, hogy megvitassa rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító törvényt, majd 2016. június 10–11-i ülésén közzétette a véleményét (57). A vélemény többek között megállapítja, hogy a törvényben szereplő eljárásjogi biztosítékok és anyagi jogi feltételek továbbra sem elegendők a visszaélészszerű alkalmazás és a magánélet sérthetetlensége indokolatlan megzavarásának megelőzéséhez.

39.

Továbbá a terrorizmus elleni küzdelemről szóló új törvény is kérdéseket vethet fel az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőség szempontjából (58), és alkotmányossági felülvizsgálat alatt áll.

40.

Továbbá: a gyülekezési törvényt módosító december 13-i törvény (59) is kérdéseket vet fel annak az alapvető jogokkal való összeegyeztethetősége szempontjából, különösen az emberi jogok európai egyezménye által védett gyülekezési szabadság tekintetében (60).

41.

2016. december 14-én a Szejm Kancelláriájának Sajtóirodája nyilatkozatot adott ki azon körülmények változásairól, amelyek között a sajtó a Szejmben és a Szenátusban működhet, és amivel kapcsolatban aggodalmat fejeztek ki a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága tekintetében. 2016. december 16-án a Szejm ellentmondó körülmények között megszavazta a 2017. évi költségvetési törvényt; különösen azt állították, hogy nem volt meg a határozathozatalhoz szükséges többség, a Szejm egy tagját kizárták a szavazásból és a sajtó számára megtiltották a szavazás rögzítését. Valóban szükség van ezen intézkedések és az elfogadásuk körülményeinek hatékony bírósági és ahol alkalmazható, alkotmánybírósági felülvizsgálatára.

42.

Következésképp a Bizottság úgy véli, hogy nem lehetséges az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőség tényleges vizsgálata a jogalkotási aktusok esetében, ameddig az Alkotmánybíróságot akadályozzák a teljes körű, eredményes alkotmányossági felülvizsgálatban. Ez komoly aggodalmakra ad okot a jogállamiság tekintetében, különös tekintettel a Szejm által a közelmúltban elfogadott több különösen érzékeny jogszabályra, amelyek esetében szükség lenne az alkotmányossági felülvizsgálat lehetőségére.

5. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ELNÖKÉNEK, ELNÖKHELYETTESÉNEK ÉS ELJÁRÓ ELNÖKÉNEK KINEVEZÉSE

43.

Az új szervezeti és eljárási törvény új rendelkezéseket tartalmaz az Alkotmánybíróság elnökének és elnökhelyettesének tisztségére történő jelöltállításra, akiket a Nagykamara mutat be a köztársasági elnöknek. Az új végrehajtási törvény is tartalmaz rendelkezéseket az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére vonatkozó jelöltállításról, továbbá olyan rendelkezéseket, melyek szerint a köztársasági elnök megbízhat egy bírót azzal, hogy ideiglenesen ellássa az Alkotmánybíróság elnökének feladatait („az Alkotmánybíróság eljáró elnöke”).

44.

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alkotmány 194. cikkének (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság elnökét és elnökhelyettesét a köztársasági elnök nevezi ki „az Alkotmánybíróság bíráinak Nagykamarája által javasolt jelöltek közül”. Az Alkotmánybíróság elnökének hivatali ideje 2016. december 19-én lejárt. Az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökhelyettesének hivatali ideje 2017. június 26-án jár le. Az előző bekezdésben említett két törvényt már elfogadták, és azokat a köztársasági elnök aláírta. Ezeket nagy gyorsasággal (a végrehajtási törvényt 2016. november 24-én nyújtották be a Szejmnek) és átmeneti idő nélkül fogadták el, ami lehetővé tette volna a hatékony alkotmányos felülvizsgálatot. Az elfogadásuk időpontjában az Alkotmánybíróság már megkezdte az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére a köztársasági elnöknek bemutatandó jelöltek kiválasztását, ahogy azt a 2016. július 22-i törvény előírta (61). Azonban a Nagykamara nem tudott döntést hozni az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére a köztársasági elnöknek bemutatandó jelöltekről, mert a törvény által előírt határozatképességi többséget nem érték el (62).

5.1. Az Alkotmánybíróság elnökének kiválasztási eljárása

45.

A végrehajtási törvény és a szervezeti és eljárási törvény új rendelkezéseket tartalmaz az Alkotmánybíróság elnökének és elnökhelyettesének tisztségére történő jelöltállításra. A végrehajtási törvény (63) szerinti eljárást kifejezetten az Alkotmánybíróság elnökének ezen választási eljárására alakították ki, és a 16. cikk (1) bekezdésében leírt helyzetekre vonatkozik (lásd a lenti 5.3. szakaszt). A szervezeti és eljárási törvény (64) olyan eljárást tartalmaz, amit általában alkalmazni kell az Alkotmánybíróság elnöke és elnökhelyettese jövőbeli megválasztásának eljárásaira, és amelyek nagyrészt hasonlóak a végrehajtási törvényben rögzített eljáráshoz.

46.

Az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére való jelöltállítás új eljárása megköveteli, hogy a Szejm törvényhozása által törvényellenesen jelölt három „decemberi bíró” is részt vegyen az eljárásban (65). A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a rendelkezés az egész választási eljárást alkotmányellenessé teszi (lásd a lenti 2. szakaszt). Ugyanígy: annak a ténynek, hogy a törvényesen megválasztott „októberi bírák” nem vehetnek részt az eljárásban, ugyancsak hatása lehet az eredményre, és ezért érvényteleníti az eljárást.

47.

Emellett az új eljárás nem biztosítja, hogy csak olyan jelölteket javasoljanak a köztársasági elnöknek, akik bírják az Alkotmánybíróság Nagykamarája többségének támogatását (66). Az Alkotmánybíróság 2016. november 7-i határozata szerint az alkotmány 194. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elnökét azon jelöltek közül köteles kinevezni, akik megkapták a többséget az Alkotmánybíróság Nagykamarájában. Ez az új eljárást összeegyeztethetetlenné teszi az Alkotmánybíróság 2016. november 7-i határozatával. A Velencei Bizottság a 2016. október 14-i véleményében is aláhúzta annak fontosságát, hogy a jelölési folyamatnak biztosítania kell, hogy csak az Alkotmánybíróság jelentős támogatását élvező jelölteket válasszanak olyan jelöltnek, akiket a köztársasági elnök elé terjesztenek (67).

48.

Ugyanez vonatkozik az Alkotmánybíróság elnökhelyettesi tisztségére történő jelöltállítás folyamatára is (68); ez az eljárás azonos az elnöki tisztségre való jelöltállítás folyamatával, ahogy azt a szervezeti és eljárási törvény szabályozza.

5.2. Az Alkotmánybíróság elnökhelyettesének szerepe

49.

A Bizottság megjegyzi azt is, hogy a végrehajtási törvény és a szervezeti és eljárási törvény számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek tagadják az Alkotmánybíróság elnökhelyettesének funkcióját. A szervezeti és eljárási törvény 12. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi az Alkotmánybíróság elnöke számára, hogy az elnökhelyettes mellett egy másik bírót hatalmazzon fel az Alkotmánybíróság munkaszervezésével kapcsolatos bizonyos hatáskörök gyakorlására. A 37. cikk kimondja, hogy az Alkotmánybíróság elnöke egy másik bírót jelölhet ki, hogy őt a teljes üléseken helyettesítse (az elnökhelyettest nem említi). Továbbá, ha az Alkotmánybíróság elnökének mandátuma lejár, bizonyos alapvető feladatokat az a bíró vesz át, aki az „összesítés alapján a rangidős” (11. cikk (2) bekezdés) vagy a „rangsorban legfiatalabb” bíró (11. cikk (4) bekezdés), és nem az elnökhelyettes. Továbbá a 8. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az Alkotmánybíróság elnökének jelen kell lennie a Nagykamara ülésén ahhoz, hogy az érvényes határozatokat hozhasson (kivéve az Alkotmánybíróság új elnökének választása esetén; lásd fentebb), miközben a 2016. július 22-i törvény szerint a Nagykamara ülésén az elnöknek vagy az elnökhelyettesnek kell jelen lennie. Emellett a törvény – a 2016. július 22-i törvénnyel ellentétben – már nem teszi lehetővé az elnökhelyettes számára, hogy elnököljön a Nagykamarában. A végrehajtási törvény 17. cikkének (1) bekezdése szerint a törvény kihirdetésétől az Alkotmánybíróság új elnökének hivatalos kinevezéséig terjedő időszak alatt az Alkotmánybíróság elnöke a köztársasági elnök által az Alkotmánybíróság elnöke feladatainak ellátásával megbízott bíró lesz (lásd lentebb az 5.3. szakaszt).

50.

Ezen rendelkezések együttes hatása tagadja az elnökhelyettes mint az Alkotmánybíróság elnöke helyettesének konkrét tisztségét. Az Alkotmánybíróság elnökhelyettesének tisztségét az alkotmány ismeri el. Még akkor is, ha az alkotmány nem határozza meg az elnökhelyettes szerepét, az előző bekezdésben hivatkozott rendelkezések aláássák az elnökhelyettes tisztségét és potenciálisan felvetik az alkotmányosság kérdését, ami hatékony alkotmányos felülvizsgálatot követel.

5.3. Az Alkotmánybíróság „eljáró elnökének” kinevezése

51.

A végrehajtási törvény 17. cikk (1) bekezdése szerint: „Amennyiben a 21. cikk szerinti, az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére való jelöltállítási folyamatot le kell folytatni, az e törvény kihirdetésének napját követő nap és az Alkotmánybíróság elnökének kinevezése közötti időszak alatt az Alkotmánybíróságot az Alkotmánybíróság azon bírája vezeti, akit a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elnöki feladatainak ellátására határozattal megbíz.” A 21. cikk külön eljárást vezet be az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére történő jelöltállításra, akiket a Nagykamara terjeszt a köztársasági elnök elé (lásd fentebb).

52.

A 17. cikk (2) bekezdés szerint: „A köztársasági elnök az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság elnök feladatait ellátó bíráját az Alkotmánybíróság azon bírái közül választja ki, akik a leghosszabb szolgálati időt töltöttek rendes bíróságokon vagy jogalkalmazássaljáró központi kormányzati tisztségben.” A 17. cikk (3) bekezdése szerint a szervezeti és eljárási törvényben az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére való jelöltállításra meghatározott új eljárás ebben az esetben nem alkalmazható.

53.

A végrehajtási törvény 16. cikk (1) bekezdése szerint: „Ha e törvény kihirdetésének napján a Nagykamara 1) nem került összehívásra az Alkotmánybíróság elnöke által, vagy 2) az Alkotmánybíróság elnöke által a 3. cikkben hivatkozott törvény előírásaival nem összeegyeztethető módon került összehívásra, vagy 3) nem terjesztett jelölteket az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére a köztársasági elnök elé, vagy 4) előterjesztett az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére jelölteket a köztársasági elnöknek, de a köztársasági elnök nem nevezte ki az Alkotmánybíróság elnökét, vagy 5) a 3. cikkben hivatkozott törvény megsértésével választott jelölteket az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére; az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére való jelöltállítási eljárást az e törvény 21. cikkében írt szabályok szerint kell lefolytatni.”

54.

A 16. cikk (2) bekezdés szerint: „Az 1. cikk (1)–(5) pontjaiban hivatkozott esetekben hatályon kívül kell helyezni az összes cselekményt és intézkedést, amelyeketaz Alkotmánybíróság elnöki tisztségére a köztársasági elnök felé történő jelöltállítási eljárás során hoztak.”

55.

Az Alkotmánybíróság eljáró elnökének széles a hatásköre mindaddig, amíg az Alkotmánybíróságnak nincs új elnöke. Különösen, végrehajtási törvény 18. cikke szerint az eljáró elnök felhatalmazza a törvényellenesen megválasztott „decemberi bírákat” a bírói feladataik ellátására (lásd a 2. szakaszt fentebb), és vezeti az új választási folyamatot, valamint gyakorolja az Alkotmánybíróság elnökének teljes jogkörét mindaddig, amíg az új elnököt hivatalosan kinevezik. (69)

56.

Azok a rendelkezések, amelyek lehetővé teszik a köztársasági elnök számára az eljáró elnök kinevezését, súlyos aggályokat vetnek fel a hatalmi ágak szétválasztásának elve és a bíróságnak a lengyel alkotmány által is védett függetlensége tekintetében. Ki kell emelni, hogy az alkotmány nem rendelkezik az Alkotmánybíróság eljáró elnökének tisztségéről. Emellett a köztársasági elnökének az Alkotmánybíróság eljáró elnökének kinevezésére való joga ellentétesnek tűnik az alkotmány 194. cikk (2) bekezdésével, amely szerint az Alkotmánybíróság elnökét és elnökhelyettesét a köztársasági elnök „az Alkotmánybíróság bíráinak Nagykamarája által javasolt jelöltek közül” nevezi ki, ugyanakkor a végrehajtási törvényben írt eljárás tagadja a Nagykamara ezen szerepét. A 2016. november 7-i határozat megerősíti, hogy az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére a jelölteket a Nagykamarának kell állítania.

57.

Emellett azok a szempontok, amelyek alapján a köztársasági elnök az eljáró elnököt kinevezi, önkényesnek tűnnek. Az Alkotmánybíróság azon bírái köréből kell választania, akik a leghosszabb szolgálati időt töltöttek rendes bíróságokon vagy központi kormányzati tisztségben. Ezek a szempontok azért tűnnek önkényesnek, mert megválasztható olyan személy, akinek nincs jelentős bírósági gyakorlata, hanem csak központi kormányzati gyakorlata van, miközben az Alkotmánybíróságon hosszú gyakorlattal bíró, de rendes bírósági gyakorlattal nem rendelkező személy nem választható meg.

Ezek a rendelkezések szintén figyelmen kívül hagyják az Alkotmánybíróság által az új törvény hatálybalépése előtt a kiválasztási folyamatban tett lépéseket. A 2016. július 22-i törvény 16. cikk (3) bekezdése előírja, hogy az Alkotmánybíróság a tisztséget betöltő személy hivatali idejének lejártát megelőző 30. és 15. nap között kezdeményezze a jelöltállítási eljárást. A végrehajtási törvény 16. cikkének (2) bekezdése hatályon kívül helyezi az Alkotmánybíróság e kötelezettsége teljesítése érdekében hozott minden intézkedését. A törvényhozó hatalom ilyen beavatkozása az Alkotmánybíróság által korábban meghozott bármilyen döntésbe aggályokat vet fel a bíróságok függetlenségével és az állami szervek közötti lojális együttműködés elvével kapcsolatban.

5.4. Az Alkotmánybíróság elnökének kinevezése 2016. december 21-én

58.

2016. december 19-én a köztársasági elnök Julia Przylębskát nevezte ki az Alkotmánybíróság eljáró elnökének tisztségére. 2016. december 20-án Julia Przylębska bíró felkérte a Szejm 8. ciklusa által érvényes jogalap nélkül jelölt három bírót, hogy lépjenek hivatalba az Alkotmánybíróságon, és ugyanarra a napra összehívta a Nagykamara ülését. A rövid úton történt értesítés miatt egy bíró nem tudott részt venni, és kérte az ülésnek a következő napra való elhalasztását. Julia Przyłębska bíró ezt visszautasította, de hét másik bíró sem tudott részt venni az ülésen. Csak hat bíró, köztük a törvényellenesen jelölt három bíró vett részt az ülésen, ahol megválasztottak két jelöltet, Julia Przyłębskát és Mariusz Muszyńskit, akiket jelöltként mutattak be a köztársasági elnöknek. 2016. december 21-én a köztársasági elnök kinevezte Julia Przylębskát az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére.

59.

A Bizottság úgy véli, hogy ez az eljárás, ami az Alkotmánybíróság új elnökének kinevezéséhe vezetett, alapvetően törvénytelen a jogállamiság szempontjából. A fent kifejtettek szerint az eljárást olyan eljáró elnök folytatta le, akinek a kinevezése súlyos aggályokat vet fel a hatalmi ágak szétválasztásának elve és a bíróságnak a lengyel alkotmány által is védett függetlensége tekintetében. Továbbá: az a tény, hogy az eljárás során lehetővé tették, hogy a Szejm új ciklusa által jogellenesen jelölt három „decemberi bíró” részt vegyen a folyamatban, az egész választási eljárást alkotmányellenessé tett (lásd a lenti 2. szakaszt). Ugyanígy: annak a ténynek, hogy a törvényesen megválasztott „októberi bírák” nem vehettek részt az eljárásban, ugyancsak hatása volt az eredményre, és ezért érvénytelenítette az eljárást. Továbbá: a Nagykamara rövid úton történt összehívása és az ülés elhalasztásának megtagadása is súlyos aggályokat vet fel. Végül: a jelöltek mindössze hat bíró általi megválasztása összeegyeztethetetlen a 2016. november 7-i határozattal, amely szerint az alkotmány 194. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az Alkotmánybíróság elnökét azon jelöltek közül köteles kinevezni, akik megkapták a többséget az Alkotmánybíróság Nagykamarájában.

60.

Ezen ok miatt a Bizottság úgy véli, hogy az Alkotmánybíróság eljáró elnökének és az Alkotmánybíróság elnökének kinevezésére vonatkozó ezen rendelkezések, és azok végrehajtása 2016. december 19-én, 20-án és 21-én súlyosan fenyegeti az Alkotmánybíróság legitimációját és következésképp az alkotmányos felülvizsgálat hatékonyságát.

6. A JOGÁLLAMISÁG RENDSZERSZERŰ FENYEGETETTSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA

61.

A fenti okok miatt a Bizottság úgy véli, hogy jóllehet a 2016. július 27-i ajánlásában megfogalmazott bizonyos kérdésekkel kapcsolatban tettek intézkedéseket, a fontos kérdések továbbra is megoldatlanok, és időközben új aggályok is felmerültek. A Bizottságnak ezért az az álláspontja, hogy továbbra is fennáll a jogállamiságot érintő rendszerszerű fenyegetés Lengyelországban, amit a 2016. július 27-i ajánlásában bemutatott. Különös tekintettel az alábbiakra:

(1)

Az Alkotmánybíróság összetétele tekintetében: a 2015. december 3-i és 9-i határozatait még mindig nem hajtották végre; ennek következtében az a három bíró, akiket Szejm 7. ciklusa 2015. októberében törvényesen jelölt, nem léphetett hivatalba az Alkotmánybíróságon. A megoldás minden, csak nem küszöbönálló, mivel 2016. novemberben és decemberben (70) elfogadott három új törvény előírja, hogy a Szejm 8. ciklusa által érvényes jogalap nélkül jelölt három bírót lépjen hivatalba. Emellett a Szejm 7. ciklusa 2015. októberében törvényesen jelölt három bíró hiánya, együtt a továbbra is magas részvételi követelményekkel, több alkalommal fenyegette az Alkotmánybíróság hatékonyságát, mert hiányzott a határozatképességhez szükséges többség a Nagykamara vagy a bírák teljes ülése általi határozathozatal során.

(2)

A határozatok kihirdetése tekintetében: az Alkotmánybíróság 2016. március 9-i határozatát még mindig nem hirdették ki a Hivatalos Lapban. Emellett a lengyel kormány megtagadja az Alkotmánybíróságról szóló 2016. július 22-i törvényre vonatkozó 2016. augusztus 11-i határozat és az ezen napot követően meghozott valamennyi más határozat kihirdetését, köztük az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére történő jelöltállításról szóló 2016. július 22-i törvény rendelkezéseit érintő 2016. november 7-i határozatot. Ennek következtében továbbra is fennáll a bizonytalanság, hogy az Alkotmánybíróságnak milyen jogi alapon kell eljárnia és mi a határozatai joghatása. A Bizottság megjegyzi, hogy a szervezeti és eljárási törvény tartalmaz egy rendelkezést, amely jogot ad az Alkotmánybíróság elnökének a határozatok kihirdetésének elrendelésére (71). Ugyanakkor a végrehajtási törvény mégis kizárja az Alkotmánybíróság által meghozott bizonyos határozatok kihirdetését, beleértve a fent hivatkozott határozatokat (72).

(3)

Ami az alkotmányos felülvizsgálat hatékonyságát illeti, a Bizottság szerint még akkor is, ha megállapíthatók bizonyos javulások a 2016. július 22-i törvényhez képest, a 2016. decemberben elfogadott három új törvény több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek nem tartják tiszteletben az Alkotmánybíróság korábbi határozatait, és további aggályokat vetettek fel azokon kívül, amiket a 2016. július 27-i ajánlás már azonosított.

(4)

Ezek az új aggályok különösen a fegyelmi eljárásra, az idő előtti visszavonulásra, az Alkotmánybíróság bíráival szembeni újkövetelményekre, az Alkotmánybíróság belső szervezetének jelentős megváltoztatására, az Alkotmánybíróság elnöki és elnökhelyettes tisztségére történő jelöltállítási folyamatra, továbbá az Alkotmánybíróság eljáró elnökének kinevezésére vonatkoznak.

(5)

A Bizottság úgy véli, hogy különösen az Alkotmánybíróság eljáró elnökének kinevezésére és az elnöki tisztségre történő jelölési folyamatra vonatkozó rendelkezések, továbbá a Szejm 7. ciklusa által megválasztott bírák felesketésének megtagadása, miközben lehetővé teszik a Szejm 8. ciklusa által érvényes jogalap nélkül jelölt három bíró hivatalba lépését, együttese hatása súlyosan fenyegeti az Alkotmánybíróság legitimitását és ebből következően az alkotmányos felülvizsgálat hatékonyságát. Ezen túlmenően, mindaddig, amíg a Szejm 7. ciklusa által 2015. októberében törvényesen jelölt három bíró nem léphet a bírói hivatalába az Alkotmánybíróságon, a Bizottság úgy véli, hogy az Alkotmánybíróság új elnökének választási folyamata alapvetően jogellenes,

(6)	A Bizottság megjegyzi azt is, hogy e három törvény elfogadásának az időzítése és számos kulcsfontosságú rendelkezés tekintetében a megfelelő átmeneti idő hiánya megvonja az Alkotmánybíróságtól a lehetőséget, hogy felülvizsgálja azok alkotmányosságát a hatálybalépésük előtt.

(7)

Ezen túlmenően: továbbra is előfordulnak a lengyel hatóságoknak az Alkotmánybíróság legitimitását aláásó cselekményei és nyilatkozatai, beleértve az Alkotmánybíróság elnöke elleni bűnügyi nyomozás megindítását. A Bizottság emlékeztet az állami szervek közötti lojális együttműködés elvére, amit a Velencei Bizottság is kiemelt, és ami a jogállamiság által vezérelt demokratikus állam alkotmányos előfeltétele.

62.

A Bizottság különösen aggódik a jogállamiság ilyen rendszerszerű fenyegetettségének következményei miatt:

(1)

Az a tény, hogy az Alkotmánybíróság akadályozva van az eredményes alkotmányossági felülvizsgálat teljes körű biztosításában, káros hatással van az Alkotmánybíróság integritására, stabilitására és megfelelő működésére, ami a jogállamiság egyik alapvető biztosítéka Lengyelországban. Ahol alkotmánybírósági rendszer jött lére, ott annak hatásossága a jogállamiság egyik kulcsfontosságú eleme. A jelenlegi körülmények között a lengyel törvények (73) alkotmányossága többé nem garantálható.

(2)

A lengyel jogrendszerbe és annak tisztességébe és következetességébe vetett bizalmat súlyosan károsítja az, hogy a lengyel kormány megtagadja az Alkotmánybíróság határozatainak kihirdetését. Ezt erősíti az a tény, hogy a Legfelsőbb Bíróság szükséges tartotta, hogy döntést hozzon (74), amely kimondja, hogy az Alkotmánybíróság határozatai akkor is kötelezőek, ha azokat nem hirdették ki. Hasonló nyilatkozatokat tett a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság Főtanácsa (75) és más hatóságok, különösen a Lengyel Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács, (76) az Országos Ügyvédi Kamara, (77) és az Országos Jogtanácsosi Szövetség (78).

(3)

A jogállamiság tiszteletben tartása nem csupán annak az előfeltétele, hogy az EUSZ 2. cikkében meghatározott valamennyi alapvető értéket védelemben részesítsék. Ez egyben a Szerződésekből és a nemzetközi jogból eredő jogok és kötelezettségek betartásának, valamint az állampolgárok, a vállalkozások és a nemzeti hatóságok közötti kölcsönös bizalom megteremtésének is előfeltétele az összes többi tagállam jogrendszerében is.

63.

A Bizottság megjegyzi, hogy egy év időtartam alatt hat egymást követő jogszabályt léptettek hatályba az Alkotmánybírósággal kapcsolatban. Az összes érdekelt féllel folytatott megfelelő konzultáció és az állami hatóságok közötti megkövetelt lojális együttműködés szelleme nélküli ilyen jogalkotási aktivizmus hátrányos az Alkotmánybíróság stabilitására, integritására és megfelelő működésére.

7. JAVASOLT INTÉZKEDÉS

64.

A Bizottság javasolja, hogy a lengyel hatóságok hozzanak sürgős és megfelelő intézkedéseket a jogállamiság elvét érintő ezen rendszerszerű fenyegetés kezelése érdekében.

65.

Közelebbről, a Bizottság azt ajánlja a lengyel hatóságoknak, hogy tegyék meg a 2016. július 27-i ajánlásban már kért alábbi intézkedéseket:

teljes körűen hajtsák végre az Alkotmánybíróság 2015. december 3-i és 9-i határozatait, amelyek előírják, hogy a korábbi parlament által jelölt három bíró hivatalba léphessen az Alkotmánybíróságon, valamint hogy az új parlament által érvényes jogalap nélkül jelölt három bíró ne foglalhassa el a bírói hivatalt anélkül, hogy érvényesen megválasztották volna őket; emiatt a köztársasági elnöknek sürgősen fel kell esketnie a korábbi törvényhozás által megválasztott három bírót;

b)	ki kell hirdetni és végre kell hajtani Alkotmánybíróság 2016. március 9-i határozatait és a 2016. július 22-i törvényre vonatkozó 2016. augusztus 11-i határozatát, továbbá az ezen napot követően meghozott és a jövőbeli határozatokat;

gondoskodjanak arról, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény bármely reformja során tartsák tiszteletben az Alkotmánybíróság határozatait, teljes körűen vegyék figyelembe a Velencei Bizottság véleményét, és biztosítsák, hogy nem ássák alá az Alkotmánybíróság mint az alkotmány őrének hatékonyságát;

d)	tartózkodjanak az olyan intézkedésektől és nyilatkozatoktól, amelyek alkalmasak arra, hogy aláássák az Alkotmánybíróság legitimitását és hatékonyságát.

66.

A Bizottság különösen a következőket javasolta a lengyel hatóságoknak:

e)	biztosítsák, hogy az Alkotmánybíróság sürgősséggel és hatékonyan felülvizsgálhassa a bírák jogállásáról szóló törvény, a szervezeti és eljárási törvény és a végrehajtási törvény alkotmányosságát, és hogy a vonatkozó határozatokat késedelem nélkül hirdessék ki és teljes körűen hajtsák végre;

biztosítsák, hogy az Alkotmánybíróság új elnökének kinevezésére ne kerüljön sor addig, amíg az Alkotmánybíróságnak az új törvények alkotmányosságára vonatkozó határozatát nem hirdetik ki és nem hajtják végre teljes körűen, és a Szejm 7. ciklusa által 2015. októberében törvényesen jelölt három bíró nem lép bírói hivatalába az Alkotmánybíróságon;

g)	biztosítsák, hogy amíg az Alkotmánybíróság új elnökét nem nevezik ki jogszerűen, őt az Alkotmánybíróság elnökhelyettese helyettesítse, ne pedig eljáró elnök vagy az Alkotmánybíróság elnökeként 2016. december 21-én kinevezett személy.

67.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy létfontosságú a különféle állami intézmények közötti lojális együttműködés a jogállamisághoz kapcsolódó ügyekben ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetre megoldást lehessen találni.

68.

A Bizottság felkéri a lengyel hatóságokat, hogy ezen ajánlás kézhezvételtől számított kettő hónapon belül oldják meg a jelen ajánlásban szereplő problémákat, és tájékoztassák a Bizottságot az e célból foganatosított intézkedésekről.

69.

A Bizottság emlékeztet arra is, hogy a jogállamisági keret alapján elfogadott ajánlás nem zárja ki az EUSZ 7. cikke szerint mechanizmusok közvetlen beindítását, amennyiben valamely tagállamban a helyzet hirtelen rosszabbodása miatt határozottabb fellépésre van szükség az EU részéről (79).

70.

A Bizottság készen áll arra, hogy a jelen ajánlás alapján konstruktív párbeszédet folytasson a lengyel kormánnyal.

Kelt Brüsszelben, 2016. december 21-én.

a Bizottság részéről

Frans TIMMERMANS

első alelnök

(1) A Bizottság (EU) 2016/1374 ajánlása (2016. július 27.) a lengyelországi jogállamiságról (HL L 217., 2016.8.12., 53. o.)

(2) A Bizottság közleménye – A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret, COM(2014) 158 final.

(3) Lásd: COM(2014) 158 final, I. melléklet, 2. szakasz.

(4) K 39/16.

(5) A 2016. július 22-i törvény 38. cikk (3)-(6) bekezdése, 61. cikk (6) bekezdése, 83. cikk (2) bekezdése, 84-87. cikke és 89. cikke.

(6) A 2016. július 22-i törvény 26. cikk (1) bekezdés (1) pont (g) alpontja, 68. cikk (5)-(7) bekezdése.

(7) A 2016. július 22-i törvény 38. cikk (3)-(6) bekezdése, 61. cikk (3) és (6) bekezdése, 68. cikk (5)-(7) bekezdése és 83. cikk (2) bekezdése.

(8) Az Európai Parlament határozata (2016. szeptember 14.) a legutóbbi lengyelországi fejleményekről és azoknak az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokra gyakorolt hatásáról (2016/2774(RSP)).

(9) 860/2016, CDL-AD(2016)026. sz. vélemény.

(10) K 44/16.

(11) Lásd az Alkotmánybíróság elnökének 2016. november 7-i leiratát.

(12) 2. szakasz.

(13) Lásd még: 6. cikk (7) bekezdés.

(14) 860/2016, CDL-AD(2016)026. sz. vélemény 106. bekezdés.

(15) Lásd: 5. cikk.

(16) Lásd: 6. cikk (1) bekezdés és 11. cikk (5) bekezdés.

(17) Lásd: 18. cikk (2) bekezdés és 21. cikk (2) bekezdés.

(18) 833/2015, CDL-AD(2016)001. sz. vélemény 136. bekezdés.

(19) Lásd: a lábjegyzetek 7. bekezdését.

(20) Lásd az ajánlás 23. bekezdését.

(21) 860/2016 sz. vélemény 101. bekezdés. 833/2015 sz. vélemény 43., 142. és 143. bekezdés.

(22) Az alkotmány 188. cikke.

(23) Az alkotmány 189. cikke.

(24) Az alkotmány 198. cikke a következők személyekre utal: köztársasági elnök, miniszterelnök és a kormány tagjai, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke, a Legfőbb Számvevőszék elnöke, a Nemzeti Rádió és Televízió Műsorszórási Tanács tagjai, azon személyek, akiknek a miniszterelnök megbízást adott egy minisztérium vezetésére, továbbá a fegyveres erők főparancsnoka.

(25) Az alkotmány 126. cikke.

(26) Lásd az ajánlás 4.2.1. szakaszát.

(27) Lásd az ajánlás 4.2.3. szakaszát.

(28) Lásd az ajánlás 4.2.7. szakaszát.

(29) Lásd az ajánlás 4.2.6. szakaszát.

(30) Lásd az ajánlás 4.2.8. szakaszát.

(31) Lásd az ajánlás 43. bekezdését.

(32) Lásd a fenti (19) preambulumbekezdést.

(33) A 24. cikk (1) bekezdés szerint: „Az Alkotmánybíróság bíráival szemben az Alkotmánybíróság fegyelmi eljárást folytat le a törvény megsértése, az Alkotmánybíróság bírája hivatala tisztességének megsértése, az Alkotmánybíróság bírái Etikai kódexének megsértése vagy olyan más etikátlan magatartás alapján, ami aláássa a pártatlanságukat vagy a függetlenségüket”.

(34) A bírák jogállásáról szóló törvény 11. cikkének (3) bekezdése utal az Alkotmánybíróság bíráinak cégekben való pénzügyi részvételére; A 13. cikk az Alkotmánybíróság bíráinak azon kötelezettségére vonatkozik, hogy nyilatkozatot kötelesek benyújtani a házastársuk tevékenységéről; A 14. cikk az Alkotmánybíróság bíráinak vagyonnyilatkozat benyújtási kötelezettségére vonatkozik.

(35) 11. cikk (3) bekezdés.

(36) 14. cikk.

(37) 13. cikk.

(38) Lásd a Legfelsőbb Bíróság véleményét a bírák jogállásáról szóló törvény tervezetéről (2016. október 12.).

(39) A 16-32. cikkek részletes rendelkezéseket tartalmaznak a Nyilvántartásról és az Alkotmánybíróság Jogi Szolgálatáról.

(40) 11. cikk.

(41) 13. cikk.

(42) A 23. cikk rögzíti, hogy a következő cikkek a kihirdetés napját követő napon lépnek hatályba. 1–3., 12. és 16-22. cikkek. A következő cikkek 2018. január 1-jén lépnek hatályba: 4-5. és 8. cikkek. A törvényjavaslat további cikkei a kihirdetés napját követőn 14 nappal lépnek hatályba. Azok a cikkek, amelyek a kihirdetés napját követő napon lépnek hatályba, többek között „az Alkotmánybíróság eljáró elnökének” kinevezését, a törvényellenesen megválasztott három „decemberi bíró” hivatalba lépését és az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére vonatkozó új jelöltállítási folyamatot érintik.

(43) Lásd a végrehajtási törvény 1. és 2. cikkét. A két törvény további rendelkezései a kihirdetésének napját követő 14 nappal lépnek hatályba. A szervezeti és eljárási törvény 16-32. cikkei 2018. január 1-jén lépnek hatályba.

(44) Lásd: 3. és 23. cikkek. Az Alkotmánybíróság szervezeti és adminisztratív munkafeltételeiről és az Alkotmánybíróság Hivataláról szóló július 22-i törvénynek csak 18. cikk (1), (4) és (5) bekezdései maradnak hatályban 2018. január 1-ig.

(45) A távközlésről szóló törvényt módosító, 2015. december 30-i törvény, amelyet 2016. január 7-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 25. számon.

(46) A közszolgálatról szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító, 2015. december 30-i törvény, amelyet 2016. január 8-án hirdettek ki a Hivatalos Lapban 34. számon.

(47) A rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító 2016. január 15-i törvény, amelyet 2016. február 4-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 147. számon.

(48) Az ügyészségről szóló, 2016. január 28-i törvény, amelyet 2016. február 15-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 177. számon; 2016. január 28-i törvény – a törvényt módosító rendelkezések – az ügyészségről szóló törvény, amelyet 2016. február 15-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 178. számon.

(49) Az állampolgári jogok biztosáról szóló és egyes más törvényeket módosító 2016. március 18-i törvény. A törvényt a köztársasági elnök 2016. május 4-én írta alá.

(50) A Nemzeti Médiatanácsról szóló 2016. június 22-i törvény. A törvényt a köztársasági elnök 2016. június 27-én írta alá.

(51) A terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2016. június 10-i törvény. A törvényt a köztársasági elnök 2016. június 22-én írta alá. A Bizottságnak továbbá tudomása van arról, hogy 2016. május 5-én az igazságügyi miniszter benyújtott a Nemzeti Jogalkotási Központhoz egy, a Nemzeti Igazságügyi Tanácsról szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító új törvényt.

(52) A távközlésről szóló törvényt módosító, 2015. december 30-i törvény, amelyet 2016. január 7-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 25. számon és a Nemzeti Médiatanácsról szóló 2016. június 22-i törvény. A törvényt a köztársasági elnök 2016. június 27-én írta alá.

(53) K13/16.

(54) A közszolgálatról szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító, 2015. december 30-i törvény, amelyet 2016. január 8-án hirdettek ki a Hivatalos Lapban 34. számon.

(55) Timmermans első alelnök 2016. február 1-jei levele Ziobro igazságügyi miniszterhez; Timmermans első alelnök 2016. március 3-i levele Waszczykowski külügyminiszterhez.

(56) A rendőrségről szóló törvényt és egyes más törvényeket módosító 2016. január 15-i törvény, amelyet 2016. február 4-én hirdettek ki a Hivatalos Lapban 147. számon.

(57) 839/2016. sz. vélemény. CDL-AD(2016)012.

(58) A terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2016. június 10-i törvény. A törvényt a köztársasági elnök 2016. június 22-én írta alá.

(59) A gyülekezési törvényt módosító 2016. december 13-i törvényt a köztársasági elnök még nem írta alá.

(60) 11. cikk.

(61) Az Alkotmánybíróság a 2016. november 7-i határozatában vizsgálta a 2016. július 22-i törvény azon rendelkezéseit, amelyek az Alkotmánybíróság elnöki tisztségére történő jelöltállításra vonatkoztak. Lásd a 46. bekezdést.

(62) Lásd a (19) preambulumbekezdést.

(63) 21. cikk.

(64) 11. cikk.

(65) Végrehajtási törvény 21. cikk (2) bekezdés; Szervezeti és eljárási törvény 11. cikk (5) bekezdés.

(66) Végrehajtási törvény 21. cikk (7)-(12) bekezdések és 22. cikk. Szervezeti és eljárási törvény 11. cikk (7)-(15) bekezdések.

(67) CDL-AD(2016)026 sz. vélemény 30. és 124. bekezdés.

(68) Szervezeti és eljárási törvény 11. cikk (15) bekezdés.

(69) A végrehajtási törvény 18. cikke rögzíti, hogy az Alkotmánybíróság eljáró elnöke irányítja az Alkotmánybíróság munkáját, képviseli az Alkotmánybíróságot külső viszonyokban, ügyeket szignál az Alkotmánybíróság esküt tett bíráira, intézkedéseket hoz az Alkotmánybíróság Hivatala alkalmazottainak munkajogi ügyeiben, és gyakorolja a végrehajtási törvény által az Alkotmánybíróság eljáró elnökére ráruházott jogokat és kötelezettségeket.

(70) A bírák jogállásáról szóló törvény 5. cikke, a szervezeti és eljárási törvény 6. cikk (1) bekezdése és 11. cikk (5) bekezdése, és a végrehajtási törvény 18. cikk (2) bekezdése és 21. cikk (2) bekezdése.

(71) 114. cikk (2) bekezdés.

(72) 19. cikk.

(73) Az alkotmány 188. cikke szerint az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel a jogszabályok és nemzetközi szerződések alkotmánnyal való összhangjáról, a jogszabály olyan nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos megfeleléséről, amelyek ratifikálása jogszabály által megadott előzetes hozzájárulást igényel, a központi állami szervek által kibocsátott jogszabályok alkotmánynak, ratifikált nemzetközi szerződéseknek és jogszabályoknak való megfeleléséről, a politikai pártok céljainak vagy tevékenységének az alkotmánnyal való összhangjáról, továbbá az alkotmányos jogsértésekre vonatkozó panaszokról szóló döntések meghozatalára. Az alkotmány 189. cikke kimondja, hogy az Alkotmánybíróság dönt az állam központi alkotmányos szervei közötti hatásköri vitákban is.

(74) A lengyel Legfelsőbb Bíróság teljes ülésének 2016. április 26-i állásfoglalása.

(75) A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság Főtanácsának 2016. április 27-i állásfoglalása.

(76) A Lengyel Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács 2016. április 7-i nyilatkozata.

(77) Az Országos Ügyvédi Kamara 2016. március 12. állásfoglalása.

(78) Az Országos Jogtanácsosi Szövetség 2016. március 12. nyilatkozata.

(79) A Bizottság közleménye – A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret, COM(2014) 158 final, 4.1. szakasz.

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 22

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	60. évfolyam 2017. január 27.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Tanács (EU) 2017/135 rendelete (2017. január 23.) a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Balti-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról szóló (EU) 2016/1903 rendelet módosításáról	1
	*	A Bizottság (EU) 2017/136 végrehajtási rendelete (2017. január 16.) az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyásáról (Ossau-Iraty [OEM])	4
	*	A Bizottság (EU) 2017/137 végrehajtási rendelete (2017. január 16.) az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyásáról (Pomme de terre de l'île de Ré [OEM])	5
	*	A Bizottság (EU) 2017/138 végrehajtási rendelete (2017. január 16.) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Raclette de Savoie [OFJ])	6
	*	A Bizottság (EU) 2017/139 végrehajtási rendelete (2017. január 25.) az 1484/95/EK rendeletnek a baromfihús- és tojáságazatban alkalmazandó, valamint a tojásalbuminra vonatkozó irányadó árak meghatározása tekintetében történő módosításáról	8
	*	A Bizottság (EU) 2017/140 rendelete (2017. január 26.) a Capripox vírusok (bőrcsomósodáskór, juhhimlő és kecskehimlő) által okozott megbetegedéseket vizsgáló uniós referencialaboratórium kijelöléséről, további felelősségi köreinek és feladatainak meghatározásáról, valamint a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet VII. melléletének módosításáról ( 1 )	10
	*	A Bizottság (EU) 2017/141 végrehajtási rendelete (2017. január 26.) a Kínai Népköztársaságból és Tajvanról származó, egyes készterméknek vagy nem annak minősülő, rozsdamentes acélból készült, tompahegesztéses csőszerelvények behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről	14
	*	A Bizottság (EU) 2017/142 végrehajtási rendelete (2017. január 26.) az ISIL-lel (Dáissal) és az al-Kaida szervezetekkel összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott egyes korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 258. alkalommal történő módosításáról	54
		A Bizottság (EU) 2017/143 végrehajtási rendelete (2017. január 26.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	56
		A Bizottság (EU) 2017/144 végrehajtási rendelete (2017. január 26.) az 1273/2011/EU végrehajtási rendelettel a 2017. januári alidőszakra megnyitott vámkontingensek keretében behozni kívánt rizsre vonatkozó behozatali engedélyek kibocsátásáról	58
		HATÁROZATOK
	*	A Bizottság (EU) 2017/145 határozata (2017. január 25.) az EN 14904:2006 Sportpályaburkolatok. Többcélú sportolásra alkalmas beltéri burkolatok. Előírások harmonizált szabványra való hivatkozás korlátozással való, a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelő, az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő fenntartásáról ( 1 )	62
		AJÁNLÁSOK
	*	A Bizottság (EU) 2017/146 ajánlása (2016. december 21.) a lengyelországi jogállamiságról a Bizottság (EU) 2016/1374 ajánlásának kiegészítésére	65
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
	*	Az EU–Bosznia-Hercegovina Stabilizációs és Társulási Tanács 1/2016 határozata (2016. december 9.) az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik és másrészről Bosznia-Hercegovina között a stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a származó termékek fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló 2. jegyzőkönyv felváltásáról [2017/147]	82

„Faj:	Közönséges tőkehal Gadus morhua		Övezet:	22–24 alkörzet (COD/3BC+24)
Dánia		2 444
Németország		1 194
Észtország		54
Finnország		48
Lettország		202
Litvánia		131
Lengyelország		654
Svédország		870
Unió		5 597
TAC		5 597 (5)		Analitikai TAC A 847/96/EK rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése nem alkalmazandó. A 847/96/EK rendelet 4. cikke nem alkalmazandó. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése nem alkalmazandó.

KN-kód	Árumegnevezés	Irányadó ár (EUR/100 kg)	A 3. cikkben említett biztosíték (EUR/100 kg)	Származási hely (1)
0207 12 10	Tisztított és bontott, 70 %-os csirke, fagyasztva	118,5	0	AR
0207 12 90	Tisztított és bontott, 65 %-os csirke, fagyasztva	143,6	0	AR
0207 12 90	Tisztított és bontott, 65 %-os csirke, fagyasztva	169,9	0	BR
0207 14 10	A Gallus domesticus fajhoz tartozó szárnyasok darabolva, csont nélkül, fagyasztva	283,3	5	AR
		181,7	39	BR
		284,9	5	CL
		228,5	21	TH
0207 27 10	Pulyka darabolva, csont nélkül, fagyasztva	335,5	0	BR
0207 27 10	Pulyka darabolva, csont nélkül, fagyasztva	344,5	0	CL
0408 91 80	Tojás, héj nélkül, szárítva	350,2	0	AR
1602 32 11	A Gallus domesticus fajhoz tartozó szárnyasokból készült termékek főzés nélkül	181,4	34	BR

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	IL	197,9
	MA	130,3
	SN	268,2
	TR	158,7
	ZZ	188,8
0707 00 05	MA	80,2
	TR	205,8
	ZZ	143,0
0709 91 00	EG	168,8
0709 91 00	ZZ	168,8
0709 93 10	MA	276,3
	TR	243,9
	ZZ	260,1
0805 10 22 , 0805 10 24 , 0805 10 28	EG	43,6
	MA	45,0
	TN	60,1
	TR	74,6
	ZZ	55,8
0805 21 10 , 0805 21 90 , 0805 29 00	EG	83,8
	IL	136,4
	JM	109,0
	MA	83,0
	TR	86,8
	ZZ	99,8
0805 22 00	IL	139,7
	MA	77,0
	ZZ	108,4
0805 50 10	EG	85,5
	TR	75,8
	ZZ	80,7
0808 10 80	CN	145,5
	US	124,9
	ZZ	135,2
0808 30 90	CL	307,7
	CN	92,7
	TR	154,0
	ZA	84,4
	ZZ	159,7

		Helyesbítések
	*	Helyesbítés az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez ( HL L 334., 2010.12.17. )	86


	(1) EGT-vonatkozású szöveg.