24.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 484/1

(1)

A mai társadalomban saját lehetőségeink teljes körű kiaknázása, a társadalomban való aktív szerep betöltése, valamint a társadalmi és polgári felelősségvállalás érdekében mindannyiunknak szüksége van a készségek, ismeretek és kompetenciák széles körére, beleértve a megfelelő szintű írás- és számtantudást, valamint a digitális kompetenciát is. A készségek, ismeretek és kompetenciák elengedhetetlenül fontosak a munkaerőpiacra való belépéshez és a munkaerőpiacon való érvényesüléshez, valamint a továbbtanulásban és továbbképzésben való részvételhez is.

(2)

Az új álláshelyek egyre magasabb szintű és egyre szélesebb körű készségeket követelnek meg. A jövőben egyre kevesebb alap jellegű állás lesz. Még azok az állások is egyre nagyobb igényeket támasztanak, amelyekhez alacsony szintű képesítés szükséges vagy nem szükséges a képesítés. Az állások nagy többségéhez szükség lesz bizonyos szintű digitális kompetenciákra, és egyre több alapszintű állás kíván meg alapvető vagy általános készségeket (például kommunikáció, problémamegoldás, csapatmunka és érzelmi intelligencia).

(3)

2015-ben 64 millió olyan személy volt, vagyis az Unió 25 és 64 év közötti lakosságának több mint a negyede, aki legfeljebb alsó középfokú végzettség megszerzését követően lépett ki az iskolarendszerű oktatásból és képzésből. Jóllehet nincs olyan mérce, amellyel mérhető lenne ezeknek az embereknek az alapkészségi szintje, a felnőttek készségfelmérése Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Survey of Adult Skills („PIAAC”)), amely az írástudás, a számtantudás és a problémamegoldás szintjét vizsgálta technológiagazdag környezetben, mégis azt mutatja, hogy a 16 és 65 év közötti felnőttek hasonló arányban teljesítettek a legalacsonyabb jártassági szinten 20 tagállamban.

(4)

Ezenfelül az OECD Nemzetközi tanulói teljesítménymérés (PISA) 2013-as adatai kiemelik, hogy jelentős azoknak a 15 éveseknek az aránya, akik alulteljesítettek olvasási készségekben (17,8 %), matematikában (22,1 %) és a természettudományokban (16,6 %) Az említett eredmények továbbra is az Oktatás és képzés 2020 15 %-os küszöbe felett találhatók.

(5)

A PIAAC rámutat arra, hogy azok a felnőttek, akik technológiagazdag környezetben nagyobb jártasságot bizonyítanak az írástudás, a számtantudás és a problémamegoldás tekintetében, sikeresebbek a munkaerőpiacon. Ugyanakkor a 16 és 65 év közötti azon európai felnőttek 20–25 %-a esetében, akik a felsorolt készségterületeken alacsony jártassággal rendelkeznek, kisebb a valószínűsége annak, hogy tanulásba kezdenek vagy teljes körűen részt vesznek a digitális technológia által vezérelt gazdaságban és társadalomban. Nagyobb mértékben fenyegeti őket a munkanélküliség, esetükben gyakoribb a szegénység és a kirekesztődés előfordulása, magasabbak az egészségügyi kockázatok és alacsonyabb a várható élettartam, valamint gyermekeik esetében nagyobb mértékben fennáll a gyengébb iskolai teljesítmény kockázata.

(6)

A munkanélküliek, különösen a tartósan munkanélküliek és a többi kiszolgáltatott helyzetben lévő csoport – például az idősebb munkavállalók, a gazdaságilag inaktív személyek és a harmadik országbeli állampolgárok – nagyon magas hányadát alkothatják azok az alacsonyan képzett emberek, akik alapvető hiányosságokkal küzdenek az alapkészségek terén. Ezek a hiányosságok nehezítik a lehetőségüket arra, hogy belépjenek vagy visszatérjenek a munkaerőpiacra.

(7)

Pozitív hatással bírnak a korai iskolaelhagyás csökkentésére irányuló, megelőző, intervenciós és kompenzációs intézkedéseken alapuló tagállami szakpolitikák, amelyek összhangban állnak a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról szóló, 2011. június 28-i tanácsi ajánlással (1) és a korai iskolaelhagyók arányának csökkentéséről szóló, 2015. november 23-i tanácsi következtetésekkel. 2015-ben az Unióban a korai iskolaelhagyók aránya (a 18–24 éves korcsoportban) átlagosan körülbelül egy százalékponttal maradt alatta az Európa 2020 stratégiában meghatározott 10 %-os referenciaértéknek, viszont jelentősek voltak a különbségek a tagállamok között. Még ha teljesül is a kiemelt cél, a megmaradó 10 % úgy éri majd el a felnőttkort, hogy komoly problémákkal néz szembe a tartós foglalkoztatáshoz való hozzáférés tekintetében. Ezenfelül a 25 év felettiek közül továbbra is magas marad az iskolát korán elhagyók aránya, akik között nagy számban találhatóak harmadik országbeli állampolgárok és a migráns vagy hátrányos háttérrel rendelkezők.

(8)

Az alacsonyan képzett felnőttek részvétele az egész életen át tartó tanulásban továbbra is négyszer alacsonyabb, mint a felsőfokú képesítéssel rendelkezők esetében. Az egész életen át tartó tanulás lehetőségeihez való hozzáférés továbbra is egyenlőtlen a különböző társadalmi-gazdasági csoportok tekintetében, és a munkaképes korú népesség bizonyos csoportjai, különösen a harmadik országbeli állampolgárok számára még nehezebb a hozzáférés. Így a széles körű és intenzív részvétel ösztönzése kulcsfontosságú a továbbképzési intézkedések sikeréhez. Alapvető fontosságú továbbá a különleges motivációt, támogatást és egész életen át tartó iránymutatást igénylő személyek – különösen a munkaerőpiactól, illetve az oktatás-képzéstől legtávolabb élők – bevonása is.

(9)

A kompetenciafejlesztési pályák alacsony szintű készségekkel, ismeretekkel és kompetenciákkal rendelkező, az ifjúsági garancia (2) keretében támogatásra nem jogosult felnőttekre irányulnának, továbbá rugalmas lehetőségeket biztosítanának e felnőttek írástudásának, számtantudásának és digitális kompetenciájának javítására, valamint továbblépésükre a munkaerőpiac és az aktív társadalmi részvétel szempontjából fontos magasabb európai képesítési keretrendszer (EKKR) szintek felé. Ezt az oktatás és képzés megfelelő tanulási környezetben való nyújtása révén lehet elérni, amelyben képzett tanárok és oktatók a felnőttek számára kidolgozott tanítási módszereket alkalmaznak, kihasználva a digitális tanulásban rejlő lehetőségeket is.

(10)

A nemzeti jogszabályokat, sajátosságokat és a rendelkezésre álló erőforrásokat figyelembe véve a tagállamok a kompetenciafejlesztési pályákat az általuk meghatározott kiemelt célcsoportokra összpontosíthatnák. A pályák teljesítése a tagállamok által életbe léptetett végrehajtási intézkedésekkel összhangban és az érintett személyeknek a részvételre irányuló elkötelezettsége és érdeke alapján történne.

(11)

A felnőttek készségeinek és kompetenciáinak növelése jelentősen hozzájárul az Európa 2020 stratégiai célkitűzéseinek eléréséhez, az európai szemeszter szakpolitikai ciklusának megfelelően.

(12)

Az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri, hogy mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételhez.

(13)

Az ENSZ 2015. évi fenntartható fejlesztési céljai szerint olyan lépéseket kell tenni, amelyek biztosítják, hogy 2030-ra minden fiatal és a felnőttek jelentős része, férfiak és nők egyaránt, írástudást és számtantudást szerezzenek.

(14)

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás (3) olyan referenciakeretet nyújt, amely támogatja a tagállamokat annak biztosításában, hogy az iskolarendszerű oktatás és képzés végére a fiatalokban kialakuljon a kulcskompetenciák olyan szintje, amely felvértezi őket a felnőtt életre, a továbbtanulásra és a sikeres munkaerőpiaci szereplésre. Az említett keret annak biztosításában is támogatja a tagállamokat, hogy a felnőttek képesek legyenek ezeket a kompetenciákat egész életük során fejleszteni és frissíteni.

(15)

Az európai digitális kompetenciákra vonatkozó keretrendszere közös európai referenciát nyújt ahhoz, hogy mit jelent a mai társadalmunkban a digitális tudás, és öt kulcsfontosságú területen meghatározza a kompetenciákat és a kompetenciaszinteket.

(16)

A egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről szóló 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás (4) egy nyolc szintből álló, a formális, nem formális és informális tanulás különböző útvonalain keresztül elérhető tanulási eredményekben kifejezett viszonyítási keretrendszert hozott létre.

(17)

A Tanács és a Bizottság közös jelentése az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról (Oktatás és képzés 2020) cselekvési prioritásként jelöli meg a felnőttoktatás területén többek között az írástudás, a számtantudás és digitális készségek, valamint olyan második esélyt kínáló lehetőségek nagyobb mértékű biztosítását, amelyek elismert EKKR-képesítéshez juttatják azokat, akik nem rendelkeznek 4. szintű képesítéssel. A közös jelentés meghatározza továbbá a szakképzés középtávú céljait, melyek közül az egyik a képesítésekhez való hozzáférés bővítése mindenki számára, rugalmasabb és átjárhatóbb szakképzési rendszereken keresztül, különösen hatékony és integrált tanácsadó szolgálatok felkínálásával és a nem formális és informális tanulási eredmények érvényesítésének lehetővé tételével.

(18)

A nem formális és informális tanulás érvényesítéséről szóló 2012. december 20-i tanácsi ajánlás felkéri a tagállamokat arra, hogy 2018-ig tegyék meg a nem formális és informális tanulás érvényesítése érdekében szükséges nemzeti intézkedéseket (meghatározás, dokumentálás, értékelés és tanúsítás). Ez magában foglalja a munkanélküliek, illetve a munkanélküliség veszélyének kitett személyek számára biztosított lehetőségeket arra, hogy az ismereteik, készségeik és kompetenciáik megállapítását célzó „készségfelmérésen” vegyenek részt. (5)

(19)

Az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló 2013. április 22-i tanácsi ajánlás úgy rendelkezik, hogy a 25 év alatti fiatalok a munkahelyük elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül kapjanak színvonalas állásajánlatot, illetve részesüljenek további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben. Felkéri a tagállamokat arra, hogy a korai iskolaelhagyók és az alacsonyan képzett fiatalok számára kínálják fel az oktatásba és képzésbe való visszatérés lehetőségeit, vagy olyan második esélyt nyújtó oktatási programokat, amelyek sajátos igényeikhez alkalmazkodó tanulási környezetet biztosítanak számukra, lehetővé téve, hogy megszerezzék a hiányzó képesítést.

(20)

A tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló 2016. február 15-i tanácsi ajánlás (6) azt javasolja, hogy a tartósan munkanélküliek részletes, személyre szabott értékelésben és tanácsadásban részesüljenek, valamint kínálják fel nekik a munkaerőpiaci integrációs megállapodás megkötésének lehetőségét, amely megállapodás tartalmaz egy személyre szabott ajánlatot, valamint magában foglalja egy egyablakos ügyintézési pont kijelölését, legkésőbb akkor, amikor esetükben a munkanélküliként töltött időszak eléri a 18 hónapot.

(21)

A munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlás (7) felkérte a tagállamokat a humántőkébe történő beruházás kibővítésére és javítására, részvételre ösztönző oktatási és képzési politika segítségével, többek között hatékony, az egész életen át tartó tanuláshoz segítő stratégiák alkalmazásával, valamint az oktatási és képzési rendszerek hozzáigazítására az új szakmai követelményekhez és a digitális jártasság igényéhez.

(22)

A Tanács az Európai Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációjáról szóló, 2014. június 5–6-i következtetéseiben ismételten megerősítette a 2004-ben elfogadott, bevándorlási integrációs politikára vonatkozó közös európai uniós alapelveket, amelyek közül az egyik az, hogy „az oktatás területén tett erőfeszítések alapvető fontossággal bírnak a migránsok és különösen leszármazottaik arra irányuló felkészítésében, hogy a társadalom sikeresebb és aktívabb tagjai legyenek”.

(23)

A pályaorientációnak az egész életen át tartó tanulás stratégiáiba való fokozottabb integrálásáról szóló, 2008. november 21-i tanácsi állásfoglalásban (8) a Tanács felkérte a tagállamokat, hogy az állampolgárok egész életen át tartó pályája során az átmenetek megkönnyítése céljából alkalmazzák a következő négy alapelvet: az életpályamenedzsment-készségek egész életen át tartó elsajátításának ösztönzése; a pályaorientációs szolgáltatások elérhetőségének megkönnyítése valamennyi polgár számára; a pályaorientációs szolgáltatások minőségbiztosításának megteremtése; a különböző nemzeti, regionális és helyi szereplők közötti koordináció és együttműködés ösztönzése.

(24)

Mindezen erőfeszítések ellenére továbbra is kihívást jelent, hogy az alacsonyan képzett felnőttek hozzájussanak az oktatási és képzési lehetőségekhez, és részt vegyenek azokban. Az aktív munkaerőpiaci szakpolitikák célja a munkanélküliek minél előbbi álláshoz juttatása, de nem mindig nyújtanak rugalmas, személyre szabott továbbtanulási lehetőségeket. Kevés közpolitika foglalkozik a már állásban lévők továbbképzésének szükségességével, ezzel kitéve őket annak a kockázatnak, hogy a készségeik elavulnak vagy elveszítik az állásukat; ugyanakkor a továbbképzésre a legnagyobb szükségük a munkaerőpiacról leginkább kiszorultaknak lenne, viszont őket a legnehezebb elérni.

(25)

A Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői felkérték a Bizottságot, hogy nyújtson be az új európai készségfejlesztési programra vonatkozó javaslatot, és abban foglalkozzon többek között a készségfejlesztés és az ismeretek elsajátítása ösztönzésének módjaival, és ismerje el, hogy a felső középfokú vagy azzal egyenértékű szint elvégzése egyre inkább minimumkövetelménynek tekintendő az oktatásból a munkaerőpiacra való sikeres átmenethez és a továbbtanulás lehetőségéhez.

(26)

A politikai döntéshozók és szakértők számára szükséges tudásbázis bővül ugyan, de hiányos. Célszerű volna, ha az uniós szervek, különösen az Eurostat, az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA), valamint az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop), fejlesztenék a kapcsolódó kutatási és elemzési tevékenységeket és szakértelmet. A foglalkoztatás, az oktatás és a képzés területén európai együttműködés keretében végzett munka eredményei hozzájárulhatnának a tudásbázis fejlesztéséhez és az egymástól való tanuláshoz.

(27)

A munkáltatói szervezetek, munkáltatók, szakszervezetek, kereskedelmi kamarák, iparkamarák és kézművesipari kamarák, az oktatás és képzés tervezésében, szervezésében és előmozdításában, valamint a migránsintegrációs szakpolitikákban részt vevő tagállami szervezetek, foglalkoztatási szolgálatok, oktatási és képzési szolgáltatók, közvetítő és ágazati szervezetek, civil társadalmi szervezetek, helyi és regionális gazdasági szereplők, könyvtárak, közösségi szolgálatok és maguk a felnőtt tanulók mind a leginkább érdekeltek közé tartoznak a tekintetben, hogy megtegyék azt az összehangolt erőfeszítést, amire szükség van a kompetenciafejlesztési pályájukon előre haladó egyének eléréséhez, bevonásához, irányításához és támogatásához.

(28)

A célcsoport változatossága, illetve az erre a területre vonatkozó szakpolitikai intézkedések széttagoltsága és összetettsége gyakran ahhoz vezet, hogy hiányzik a munkaerő továbbképzésével kapcsolatos szisztematikus megközelítés, és nincs meg a kellő tájékozottság a továbbképzés társadalmi és gazdasági előnyeivel kapcsolatban. Ezért üdvözlendő lenne, ha az összes szakpolitikai területet átfogó hatékony együttműködésen és partnerségen alapuló egységes szakpolitikai erőfeszítésekre kerülne sor.

(29)

Mivel az oktatási és képzési rendszerek, valamint a munkaerőpiaci helyzetek tekintetében jelentős különbségek tapasztalhatók a tagállamok és a régiók között, nincs mindenki által egységesen alkalmazható megközelítés a foglalkoztatás terén. Ezzel összefüggésben az egy-egy meghatározott képzési szint elérésére törekvés inkább a polgárok alkalmazhatóságának és aktív társadalmi részvételének eszközét és nem önmagában a végcélt jelenti,

1.

Az alacsony szintű készségekkel, tudással és kompetenciákkal rendelkező felnőttek számára – például azok számára, akik úgy kerültek ki az iskolarendszerű oktatás-képzésből, hogy nem szereztek felső középfokú vagy azzal egyenértékű végzettséget, és az ifjúsági garancia keretében nem jogosultak támogatásra – kínáljanak lehetőséget olyan kompetenciafejlesztési pályák igénybevételéhez, amelyek egyéni igényeiknek megfelelően lehetővé teszik számukra a következőket:

2.

A nemzeti sajátosságokat, a rendelkezésre álló erőforrásokat és a már meglévő nemzeti stratégiákat figyelembe véve nemzeti szinten határozzanak meg a kompetenciafejlesztési pályák kínálata szempontjából kiemelt célcsoportokat. Ennek során vegyék figyelembe a célzott népesség nemét, sokféleségét és különböző alcsoportjait.

3.

Amennyiben lehetséges, a kompetenciafejlesztési pályák tervezését a következő három lépésre alapozzák: készségfelmérés, személyre szabott, rugalmas és minőségi tanulási ajánlat biztosítása, valamint a megszerzett készségek érvényesítése és elismerése. E lépések végrehajtását 12–14. pontjában foglaltak szerinti iránymutatási és támogatási intézkedésekkel kell elősegíteni, adott esetben a digitális technológiákban rejlő lehetőségek legjobb kihasználásával.

4.

A 2. ponttal összhangban meghatározott kiemelt célcsoportokba tartozó felnőttek számára ajánlják fel annak a lehetőségét, hogy értékelésben – például készségleltár készítésében – vegyenek részt, meglévő készségeik és továbbképzési igényeik meghatározása céljából.

5.

Amennyiben lehetséges, az alacsony képzettségű felnőttek tekintetében alkalmazzák a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlással összhangban kialakított érvényesítési mechanizmusokat a meglévő készségek meghatározása, dokumentálása, értékelése és/vagy tanúsítása céljából.

6.

Adjanak személyre szabott oktatási és képzési ajánlatot az 1. ponttal összhangban, a készségfelmérés során meghatározott szükségleteknek megfelelően. Harmadik országbeli migránsok esetében a tanulási ajánlatba lehetőség szerint foglalják bele a nyelvtanulási lehetőségeket és a képzésre való felkészülésre vonatkozó lehetőségeket is.

7.

A nemzeti rendszerekkel és sajátosságokkal összhangban tegyék lehetővé a dokumentálható, értékelhető és érvényesíthető tanulmányi egységek szélesebb körű alkalmazását, annak érdekében, hogy megállapítható legyen a tanulók előmenetele a különböző szakaszokban.

8.

Az 1. pontnak megfelelően felkínált lehetőségek kidolgozásakor, amennyiben lehetséges, vegyék figyelembe a helyi, regionális és országos munkaerőpiaci igényeket, és az érdekelt felekkel, mindenekelőtt a szociális partnerekkel, valamint a helyi, regionális és országos gazdasági szereplőkkel szorosan együttműködve biztosítsák az említett lehetőségeket.

9.

Építsenek a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlással összhangban kialakított, már meglévő érvényesítési mechanizmusokra a – többek között munkaalapú tanulás révén – megszerzett tudás, készségek és kompetenciák értékelése és tanúsítása érdekében, és ösztönözzék a tanulási eredmények képesítés megszerzése érdekében történő elismerését, a nemzeti képesítési keretekkel és rendszerekkel összhangban.

10.

A nemzeti joggal és sajátosságokkal, valamint a rendelkezésre álló erőforrásokkal összhangban a 11–18. pontban körvonalazott elvekre alapozzák a kompetenciafejlesztési pályák biztosítását.

11.

Gondoskodjanak az ezen ajánlás végrehajtásához szükséges hatékony koordinációról, és adott esetben támogassák az oktatás és képzés, a foglalkoztatás, valamint a szociális, kulturális és egyéb releváns szakpolitikák területén tevékenykedő, érintett köz- és magánszférabeli szereplők bevonását és az e szereplők közötti partnerségek előmozdítását, határokon átnyúló és regionális együttműködés keretében is.

12.

Hajtsanak végre a célcsoport motiválását és megszólítását célzó intézkedéseket, ideértve a továbbképzés előnyeivel kapcsolatos tájékoztatást, a meglévő pályaorientációs és támogatási intézkedésekre, továbbképzési lehetőségekre és a felelős szervekre vonatkozó információk rendelkezésre bocsátását, és különösen ösztönzők biztosítását azok számára, akik a legkevésbé motiváltak az említett lehetőségek igénybevételére.

13.

Nyújtsanak tanácsadó és/vagy mentori szolgáltatást a tanulók előmenetelének támogatása érdekében a továbbképzési folyamat minden szakaszában.

14.

Fontolják meg olyan támogatási intézkedések kidolgozását és megvalósítását, amelyek a kompetenciafejlesztési pályákon való részvételt akadályozó tényezők kiegyensúlyozott kezelésére irányulnak. Ezek lehetnek többek között a tanulóknak nyújtott közvetlen támogatások, illetve a munkáltatóknak az alkalmazottaik továbbképzéséhez nyújtott közvetett támogatások.

15.

Támogassák a kompetenciafejlesztési pályák megvalósításában részt vevő személyzet alapképzését és folyamatos szakmai fejlesztését, különösen a szakképzett oktatókét.

16.

Lehetőség szerint ezen ajánlás elfogadásától számított egy éven belül, de legkésőbb 2018 közepéig határozzák meg ezen ajánlás tagállami szintű végrehajtásához szükséges intézkedéseket, amennyiben lehetséges, a már meglévő, releváns tagállami intézkedésekre és pénzügyi keretekre alapozva.

17.

A már létező tagállami kereteken belül értékeljék a 16. pontban említett valamennyi intézkedést, valamint azt, hogy azok milyen hatással voltak az írástudásnak, a számtantudásnak és a digitális kompetenciáknak a célcsoport általi megszerzésére, illetve a célcsoportnak – a nemzeti sajátosságoktól függően – az EKKR 3. vagy 4. szintű képesítés megszerzése irányában tett előrelépésére.

18.

Az értékelés eredményeit használják fel a kompetenciafejlesztési pályák alakításához és megvalósításához nemzeti szinten szükség szerint, valamint további, tényeken alapuló szakpolitikák és reformok kidolgozására.

19.

A Szakképzési Tanácsadó Bizottság támogatásával – a foglalkoztatási, oktatási és képzési szakpolitikákkal foglalkozó, érintett európai koordinációs szervekkel együttműködve és a vonatkozó eljárásokkal összefüggésben – kísérje figyelemmel ennek az ajánlásnak a végrehajtását elsősorban az egymástól való tanuláshoz hasonló cserék révén.

20.

Mozdítsa elő a már meglévő, releváns kompetencia-keretrendszerek – például az európai digitális kompetenciákra vonatkozó keretrendszere – és értékelő eszközök alkalmazását.

21.

Tegye lehetővé az egymástól való tanulást a tagállamok között és tegye elérhetővé az európai felnőttképzés elektronikus platformján (EPALE) a legfontosabb forrásokat és információkat.

22.

Támogassa, és az Európai Unió szerveivel és a nemzetközi szervezetekkel – például az OECD-vel, illetve az UNESCO-val – együttműködve végezze el a kapcsolódó kutatásokat és elemzéseket a felnőttek készségeire és készségfelmérésére (például a PIAAC-ra) vonatkozóan.

23.

Adott esetben és a következő többéves pénzügyi keretről folytatott tárgyalások sérelme nélkül, a 2014–2020-as időszakra meghatározott prioritásokkal összhangban, támogassa a jelenlegi és jövőbeli európai finanszírozási programok igénybevételét a készségfejlesztés területén, különös tekintettel az európai strukturális és beruházási alapokra és az Erasmus+ programra, ezen ajánlásnak – az említett programok jogalapjaival összhangban történő – megvalósítása érdekében.

24.

A már létező jelentéstételi eljárások keretében 2018. december 31-ig tekintse át a tagállamok által meghatározott végrehajtási intézkedéseket.

25.

A tagállamokkal együttműködve és az érintett felekkel való konzultációt követően mérje fel és értékelje az ezen ajánlás nyomán hozott intézkedéseket, és öt évvel az ajánlás elfogadását követően tegyen jelentést a Tanácsnak az írástudás, a számtantudás és a digitális kompetenciák szintjének javítása terén a legalacsonyabb képzettségű felnőttek körében elért előrehaladásról, valamint a tapasztalatokról és a jövőre vonatkozó következményekről.