Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszai

Ez a közlemény javaslatot tesz az Európai Unió harmadik országokbeli bizonytalan helyzetekre vonatkozó közösen megállapított és egyeztetett válaszadási stratégiájára. A stratégia alapja a politikai, diplomáciai, humanitárius, fejlesztési és biztonsági szinten az EU rendelkezésére álló különböző eszközök hatékonyabb használata.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának (2007. október 25.) – Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszai felé – a fenntartható fejlődés, stabilitás és béke érdekében történő, nehéz körülmények közötti kötelezettségvállalásról [COM(2007) 643 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A bizonytalan helyzetek jelentős mértékben gátolják a fenntartható fejlődést, a regionális stabilitást és a nemzetközi biztonságot. A bizonytalan helyzetek több tényezőből fakadnak, ilyen például a gazdaság szerkezeti bizonytalansága, a demokratikus kormányzás bizonyos hiányosságai, a környezet károsodása vagy a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés nehézsége. Ilyen helyzetekben az állam nem hajlandó vagy nem képes teljesíteni kötelezettségeit a szolgáltatásnyújtás, az erőforrásokkal való gazdálkodás, a jogállamiság, a népesség biztonsága, valamint az állampolgárok jogainak és szabadságának védelme és fejlesztése terén.

Az EU, mint fő humanitárius segítségnyújtó és fejlesztési támogató, valamint mint a nemzetközi politikai és biztonsági ügyek fontos szereplője, különös felelősséggel bír a bizonytalan helyzetekre adott válaszok tekintetében.

A bizonytalan helyzetek megelőzése érdekében korai előrejelző, elemzési, nyomon követési és értékelési eszközök állnak rendelkezésre. A megelőző intézkedések végrehajtásában fontos szerepet játszanak a fejlesztési együttműködések és a politikai eszközök. Egyrészt a fejlesztési együttműködések szembeszállnak a bizonytalanság alapvető okaival. Ebben az összefüggésben az országstratégiai dokumentumok erősítendő potenciált jelentenek. Másrészt a politikai párbeszéd, amely az EU és a harmadik országok közötti együttműködési megállapodások fontos eleme, segíthet a bizonytalan helyzetből való tartós kilábalásra irányuló nemzeti stratégiák kialakításában.

A bizonytalan helyzetekre adott válaszokat mindenekelőtt a hosszú távú fejlesztési együttműködések biztosítják, mégpedig az országstratégiai dokumentumok segítségével. Azokban az esetekben, ahol ez már nem lehetséges a helyzet romlása miatt, az EU politikai és diplomáciai eszközöket alkalmaz. Végül, amikor a bizonytalan helyzeteknek humanitárius következményei is vannak, az EU humanitárius segítséget nyújt.

A bizonytalan helyzetre adott válasznak igazodnia kell az érintett ország helyzetéhez, hosszú távra szóló stratégiai válaszadásra koncentrálva, és a kezdeti válaszadási stratégiáknak a lakosság, főként a legsebezhetőbb csoportok azonnali szükségleteire kell irányulniuk. El kell kerülni továbbá a segélyezés szempontjából mellőzött területek kialakulását az intézkedések komplementaritására való törekvéssel az EU magatartási kódexe alapján, és a humanitárius segítségnyújtás keretében az elfelejtett válságok értékelésének módszere alapján. További egyeztetés szükséges az EU-n belül is.

A válság utáni fázis kezelését „A gyorssegély, a helyreállítás és a fejlesztés közötti kapcsolatok” (LRRD) stratégiai keret biztosítja, amelynek célja a gyorssegélyek visszavonása és fejlesztési tevékenységgé alakítása közötti szinergia megteremtése. A Bizottság hangsúlyozza a keret tökéletesítésének szükségességét főképpen az irányításnak, az intézményi fejlesztésnek és a biztonságnak a keretbe történő integrálásával.

Az EU-nak a bizonytalanságra adott válaszában jobban össze kell hangolnia a rendelkezésére álló eszközöket, azaz a közösségi eszközöket, a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) mechanizmusait, valamint a tagállamok bilaterális segélyeit. Fejlesztenie kell a meglévő pénzügyi eszközök, azaz az alábbiak közötti szinergiát:

• az Európai Fejlesztési Alap (EFA), amely rugalmas mechanizmusokat finanszíroz a vészhelyzeteket követő tevékenységek és a fejlesztési szakaszba való átmenet számára;
• a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI), amelyek olyan különleges sürgősségi eljárásokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik az átmenetet a fejlesztéshez, valamint olyan speciális intézkedéseket, amelyek akkor hajtandók végre, ha a stabilitási eszköz és humanitárius segítségnyújtás nem tud beavatkozni;
• stabilitási eszköz, amely válsághelyzetekben és kialakulóban lévő válságok, a válságokat követő kezdeti politikai stabilizáció és természeti katasztrófákat követő gyors helyreállítás esetén alkalmazható;
• humanitárius segítségnyújtási eszköz, amelyet akkor alkalmaznak, ha a válsághelyzeteknek humanitárius következményei vannak, függetlenül a helyzet bizonytalanságának mértékétől és a válság okaitól;
• a „fejlesztésben részt vevő nem állami szereplők és helyi hatóságok” tematikus program és a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR), amelyek olyan szituációkra alkalmazható eljárásokat tartalmaznak, amelyek kedvezőtlenek a részvételi fejlesztés vagy az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából. Az EIDHR különlegessége, hogy a partnerországok kormányainak jóváhagyása nélkül is képes tevékenységeket támogatni, ami bizonytalansági helyzetekben nagy jelentőséggel bír;
• a költségvetés-támogatás, amelyet a Bizottság gyakran alkalmaz a konfliktus utáni égető pénzügyi szükség enyhítésére, kulcsfontosságú állami funkciók konszolidálására és a társadalmi stabilitás fenntartására.

Végül a Bizottság a következő lépéseket javasolja:

• a bizonytalan államokban és helyzetekben történő megfelelő nemzetközi fellépés alapelveinek (DE) (EN) (ES) (FR) jóváhagyása és alkalmazása, amelyet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Támogatási Bizottsága (DAC) dolgozott ki;
• a bizonytalansággal kapcsolatos kérdések szisztematikusabb beillesztése a bizonytalanság jeleit mutató partnerországokkal folytatott politikai párbeszédbe;
• a kockázatelemzések és kapcsolódó EU-válaszok rendszeres cseréje a helyszíni találkozókon és a székhelyeken is;
• a kétoldalú és közösségi segélyezési lehetőségek számbavétele, különös tekintettel a közösségi fellépések és a KKBP/EBVP fellépései, a stabilitási eszköz, az afrikai békefenntartási mechanizmus és a hosszú távú együttműködési eszközök közötti komplementaritásra;
• a kormányzás, a konfliktus- és a katasztrófa-megfigyelés értékelési és elemzési eszközeinek felülvizsgálata;
• a költségvetés-támogatási mechanizmus javítása, beleértve a nemzetközi pénzügyi intézményekkel való együttműködést is;
• az ENSZ-szel és a többi multilaterális szervezettel való partnerség erősítése.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács következtetései az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszaival kapcsolatban. Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa – 2007. november 19. [A Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Tanács az EU nevében többek között jóváhagyja a bizonytalan államokban és helyzetekben történő nemzetközi kötelezettségvállalás alapelveit és felkéri a Bizottságot, hogy 2009-ben mutassa be a következtetéseken alapuló végrehajtási tervét.

Utolsó frissítés: 31.01.2008