A fejlesztési politika keretében a komplementaritásra és a munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódex

Annak érdekében, hogy javuljanak az Európai Unió (EU) együttműködési politikájának eredményei, a Bizottság önkéntesen vállalható magatartási kódexet javasol, amely a fejlődő országokban előmozdítja az uniós donorok közötti jobb feladatmegosztást. A kódex 11 elven alapul, amelyek célja, hogy a nagyobb mértékű, hatékonyabb és gyorsabb segítségnyújtás érdekében csökkentsék az adminisztratív terheket, ott használják fel a pénzeszközöket, ahol azokra a legnagyobb szükség van, egyesítsék a segélyeket, és megosszák a feladatokat.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2007. február 28.) az Európai Uniónak a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexéről [COM(2007) 72 végleges – A Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Ez a közlemény a fejlődő országokban tevékenykedő EU-s (uniós és tagállambeli) donorok közötti komplementaritás és munkamegosztás megerősítése érdekében egy magatartási kódexre tesz javaslatot. A kódexet az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői 2007. május 15-én fogadták el. A Tanács ekkor módosította a Bizottság javaslatának egyes pontjait, például a javasolt elveket egy tizenegyedik elvvel egészítette ki.

Gyakran megesik, hogy a donorok ugyanazokra az országokra és ugyanazokra az ágazatokra összpontosítanak. Ez a helyzet a partnerországokban az adminisztratív terhek és a tranzakciós költségek növekedését idézi elő, zavarja a politikai párbeszédet, csökkenti az átláthatóságot, és növeli a korrupció veszélyét. Ezzel szemben más országokat szinte teljesen figyelmen kívül hagynak a donorok.

A magatartási kódex meghatározza a fejlesztési politika keretében érvényesülő komplementaritás működési alapelveit. A komplementaritás nemzetközileg elfogadott meghatározása híján a Bizottság azt a különféle szereplők közötti optimális munkamegosztásként határozza meg, amely révén az emberi és pénzügyi források a legoptimálisabb módon használhatók fel. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szereplő arra a területre összpontosítja a támogatását, ahol a legtöbbet képes elérni, figyelembe véve, hogy a többiek milyen tevékenységet folytatnak.

A magatartási kódex a helyes gyakorlatokon alapul, és kidolgozása a tagállami szakértőkkel való együttműködésben történt. A kódex a támogatáshatékonyságról szóló párizsi nyilatkozatban foglalt alapelveken (felelősség, összehangolás, harmonizáció, eredményorientált irányítás és kölcsönös felelősség (DE) (EN) (ES) (FR)), valamint az európai konszenzus által kiemelt kiegészítő célkitűzéseken és értékeken alapul.

A kódex széles körű iránymutatásokat javasol, amelyek rögzítik a fejlesztési támogatás területén érvényesülő komplementaritás alapelveit. A kódex tizenegy irányadó elvet foglal magában:

• a tevékenységek korlátozott számú nemzeti ágazatra (központi ágazatra) történő összpontosítása. Az európai uniós donoroknak egy partnerországban arra a két központi ágazatra kell összpontosítaniuk tevékenységüket, amelyek esetében a partnerország kormánya és a többi donor által is elismert módon a legjobb komparatív előnyt mutatják fel. E két ágazaton kívül a donorok költségvetési támogatást is nyújthatnak, és a civil társadalommal, a kutatással és az oktatással kapcsolatos programokat is finanszírozhatnak;
• az országon belüli tevékenységek átcsoportosítása (nem központi ágazatok). A nem központi ágazatokkal kapcsolatban az európai uniós donorok vagy delegált együttműködésen/társuláson * keresztül maradnak tevékenyek, vagy azáltal, hogy általános költségvetési támogatást nyújtanak, illetve felelősségteljes módon vonulnak ki az adott területről;
• vezető donori megállapodás bevezetésének ösztönzése az egyes kiemelt ágazatokban: a tranzakciós költségek csökkentése érdekében az ágazaton belül ez a vezető donor felelős az összes donor közötti koordinációért;
• delegált együttműködési/társulási megállapodások bevezetésének ösztönzése, amelyek révén a donor az alapok adminisztrációjával és a partnerkormánnyal az érintett ágazatban megvalósítandó politikáról folytatott párbeszéddel kapcsolatban más donorok nevében eljárhat;
• megfelelő támogatás biztosítása a stratégiai ágazatokban. Legalább egy donornak aktívan részt kell vennie valamelyik stratégiai ágazatban, amelyet a szegénység csökkentése szempontjából fontosnak ítélnek meg. Ezenfelül fontos, hogy az egyes ágazatokban legfeljebb három–öt legyen az aktív donorok száma;
• e munkamegosztási gyakorlat regionális szinten történő lemásolása: az országon belüli munkamegosztás elveinek alkalmazása a regionális partnerszervezetekkel folytatott együttműködés során;
• az EU-n belül zajló párbeszéd során korlátozott számú kiemelt ország kijelölése az egyes donorok számára;
• megfelelő finanszírozás biztosítása a segélyek elosztása szempontjából mellőzött országok számára: ezek gyakran olyan nem stabil helyzetű országok, amelyek stabilizációja kedvezően hat a szélesebb régióban is;
• az erősségek területeinek elemzése és kibővítése: a jobb szakosodás érdekében az európai uniós donoroknak mélyrehatóbbá kell tenniük a saját komparatív előnyeik értékelését;
• törekvés a komplementaritás más aspektusai, például a vertikális * és a segélyezési módok/eszközök közötti komplementaritás terén történő előrelépésre;
• a segélyezési rendszerek reformjának elmélyítése: a kódexben javasolt változásokhoz strukturális reformokra és személyzeti változásokra van szükség.

A Bizottság véleménye szerint e magatartási kódex révén az Unió a nemzetközi harmonizációs és összehangolási folyamat (párizsi nyilatkozat) keretében a komplementaritás és munkamegosztás motorjává válhat.

A Bizottság küldöttségei és a tagállamok helyi képviseletei kulcsszerepet töltenek be a kódex sikeres végrehajtásában. Ezenfelül a kódex végrehajtását évente nyomon kell követni az érintett országokra vonatkozó mintavétel, a felülvizsgált uniós segélyezési atlasz és a fejlesztési jelentés alapján.

A magatartási kódex egy továbbfejleszthető dokumentum, amelyet a végrehajtása során és az eredmények nyomon követése folyamán levont tanulságok alapján rendszeresen felülvizsgálnak majd.

Háttér

Az EU fejlesztési politikája keretében zajló munkamegosztás előmozdítása nem új célkitűzés. A Tanács 1995-ben és 1999-ben már fogadott el állásfoglalásokat a közösségi fejlesztési együttműködési politika és a tagállamok politikájának kiegészítő jellegéről. Ezt követően a fejlesztéspolitikáról szóló 2000. novemberi nyilatkozatban tettek kísérletet arra, hogy a Bizottság és a tagállamok tevékenységei ténylegesen kiegészítsék egymást azokon a területeken, ahol a közösségi fellépés hozzáadott értéket képvisel. Ez a megközelítés azonban politikai és operatív nehézségekbe ütközött. Az EU 2004-ben úgy döntött, hogy operatív stratégiát dolgoz ki a komplementaritásra való törekvés érdekében; ez a közlemény ennek a munkának az eredménye. Ezenfelül a fokozottabb komplementaritás iránti elkötelezettség központi eleme lett az európai konszenzusnak és a támogatáshatékonyságról szóló cselekvési tervnek.

Utolsó frissítés: 27.10.2011