Help Print this page 
Title and reference
A WTO-megállapodások elfogadása

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

A WTO-megállapodások elfogadása

E határozattal a Tanács elfogadja a többoldalú kereskedelmi tárgyalásoknak a Marrákesi Záróokmány aláírásával és a Kereskedelmi Világszervezet létrehozásával lezárult uruguayi fordulója eredményeként létrejött jogi okmányokat.

JOGI AKTUS

A Tanács 94/800/EK határozata (1994. december 22.) a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről [Hivatalos Lap L 336., 1994.12.23.].

ÖSSZEFOGLALÓ

A többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója eredményeinek összegzéséről szóló záróokmány

Ezzel a határozattal a Tanács elfogadja – az Európai Közösség nevében és a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében – a Marokkóban 1994. április 15-én az Európai Közösség és a tagállamok képviselői által aláírt Marrákesi Záróokmányt (EN) (FR).

A Marrákesi Záróokmány tartalmazza azon multilaterális és többoldalú megállapodások, valamint miniszteri határozatok és nyilatkozatok jegyzékét, amelyek kifejtik a megállapodás bizonyos rendelkezéseit. A multilaterális megállapodások jelentik a szóban forgó megállapodásokat, míg a kapcsolódó jogi okmányok a WTO-megállapodások (EN) (FR) szerves részét alkotják, amelyek minden WTO-tagra nézve kötelezőek. Bár a többoldalú (plurilaterális) megállapodások is részét alkotják a WTO-megállapodásoknak, ezek nem rónak kötelezettségeket azon WTO-tagokra, amelyek nem fogadták el e megállapodásokat, illetve nem is ruházzák fel e tagokat jogokkal (ilyen pl. a közbeszerzésről szóló megállapodás).

A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezménynek részét alkotja több, a WTO-megállapodásokat tartalmazó melléklet. Az 1A. melléklet foglalja magában a multilaterális árukereskedelmi megállapodásokat. Ezek a következők:

  • az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT 1994 (EN) (FR)) (amely tartalmazta a GATT 1947-et is);
  • megállapodás a mezőgazdaságról;
  • megállapodás az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról;
  • megállapodás a textil- és ruházati termékekről;
  • megállapodás a kereskedelem technikai akadályairól;
  • megállapodás a kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedésekről;
  • megállapodás a dömping elleni intézkedésekről;
  • megállapodás a vámérték-megállapításról;
  • megállapodás az előzetes áruvizsgálatról;
  • megállapodás a származási szabályokról;
  • megállapodás az importengedélyezési eljárásokról;
  • megállapodás a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről;
  • megállapodás a védintézkedésekről.

A WTO-egyezmény 1B. melléklete a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményt tartalmazza (GATS (EN) (FR)), 1C. melléklete pedig a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezményt (TRIPS (EN) (FR)), amely a hamisított áruk nemzetközi kereskedelmével is foglalkozik.

A 2. melléklet tartalmazza a vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértést. A 3. melléklet a WTO-tagok kereskedelempolitikájának felülvizsgálatát célzó mechanizmusról szól.

Végül a 4. melléklet a plurilaterális kereskedelmi megállapodásokkal foglalkozik. Ezek a következők:

  • megállapodás a polgári légi járművek kereskedelméről;
  • megállapodás a közbeszerzésről;
  • nemzetközi tejtermék-megállapodás;
  • megállapodás a szarvasmarhahúsról.

Az utóbbi két megállapodást 1997 végén hatályon kívül helyezték.

A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO-t) létrehozó egyezmény

Az egyezmény közös intézményi keretet teremtett meg a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok alakításához az egyezmény és a fent említett jogi okmányok eredményeként létrejött szabályokkal összefüggő ügyekben.

Elődjével (a GATT-tal) ellentétben a WTO állandó szervezet, amely jogi személyiséggel rendelkezik, és így élhet az e jogállásból, illetve ennek velejáróiból eredő előnyökkel. A GATT tagjai jog szerint a WTO alapító tagjai lettek 1995. január 1-jével. E dátum óta a csatlakozni kívánó jelölteknek követniük kellett a WTO-t létrehozó egyezményben rögzített csatlakozási eljárást.

A WTO tagjai a következő célokat tűzték ki maguk elé:

  • az életszínvonal emelését;
  • a teljes foglalkoztatottság, valamint a reáljövedelem és a tényleges kereslet nagy és kitartóan növekvő volumenének biztosítását;
  • az áruk és szolgáltatások előállításának és kereskedelmének növelését;
  • a fenntartható fejlődést és a környezet védelmét;
  • a fejlődő országok igényeinek figyelembevételét.

A WTO feladatai:

  • a különböző kereskedelmi megállapodások végrehajtásának, igazgatásának és érvényesülésének elősegítése;
  • tárgyalási fórum biztosítása multilaterális kereskedelmi tárgyalások számára;
  • kereskedelmi viták rendezése a Vitarendezési Testület (DSB (EN) (FR)) révén;
  • tagjai kereskedelempolitikájának felülvizsgálata;
  • együttműködés más nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy a globális gazdaságpolitika alakításában nagyobb összhang valósuljon meg.

Szerkezeti szempontból a WTO részét alkotja a kétévente legalább egyszer ülésező Miniszteri Konferencia, a szervezet legfőbb testülete, amelyet valamennyi tagország képviselői alkotnak. Az ülések közötti időszakokban a tagok képviselői alkotta Általános Tanács látja el a WTO feladatait, emellett ez felügyeli a megállapodások és a miniszteri határozatok végrehajtását is. Az Általános Tanács ezenkívül összeül annak érdekében, hogy ellássa a Vitarendezési Testület és a kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus (KPFM (EN) (FR)) keretében meghatározott Kereskedelempolitikai Felülvizsgálati Testület feladatait.

Az Általános Tanács irányítása alatt működik három alárendelt szerv: az Árukereskedelmi Tanács, a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács és a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásaival Foglalkozó Tanács. Ezenkívül más, az Általános Tanács alá tartozó, de az említett három tanácstól független bizottságok is létrejöttek, például a kereskedelemmel és fejlesztéssel, a kereskedelemmel és a környezettel, valamint a regionális megállapodásokkal foglalkozó bizottságok. Végül két bizottság felelős a polgári légi járművek kereskedelméről és a közbeszerzésről szóló plurilaterális megállapodásokkal kapcsolatos igazgatási feladatok ellátásáért.

A Miniszteri Konferencia nevezi ki a főigazgatót, aki a WTO Titkárságát vezeti.

Elvileg a WTO konszenzus alapján hozza meg döntéseit. Ha egy döntést nem lehet konszenzussal meghozni, az ügyet többségi szavazással kell eldönteni, a melynek során a WTO minden egyes tagja egy szavazattal rendelkezik. Az Európai Közösség mint a WTO teljes jogú tagja annyi szavazattal rendelkezik, ahány WTO-tag tagállama van. A megállapodás kimondja, hogy az EK és tagállamai szavazatszáma semmi esetre sem lehet nagyobb, mint az EK tagállamainak száma.

A WTO minden tagja javaslatokat terjeszthet a Miniszteri Konferencia elé a WTO különböző kereskedelmi megállapodásaiban szereplő rendelkezések módosítására vonatkozóan.

A vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés

A WTO vitarendezési rendszere a többoldalú kereskedelmi rend fontos eleme. Ez a rendszer a GATT 1994 XXII. és XXIII. cikkén, valamint ezt követően kidolgozott szabályokon és eljárásokon alapul, amelyeket a WTO-t létrehozó egyezménynek a vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértést tárgyaló része ismertet.

A vitarendezési rendszer valamennyi többoldalú kereskedelmi megállapodásra kiterjed. Egyaránt alkalmazzák az árukereskedelemre, a szolgáltatások kereskedelmére és a TRIPS-egyezmény hatálya alá eső szellemi tulajdonjogi kérdésekre. Ezenkívül a közbeszerzésről szóló plurilaterális megállapodást érintő vitákra is alkalmazható. E megállapodások némelyike olyan vitarendezési rendelkezéseket tartalmaz, amelyek csak a szóban forgó megállapodás hatálya alá eső vitákra vonatkoznak, és amelyek kiegészíthetik vagy módosíthatják az egyetértésben szereplő szabályokat.

A vitarendezési rendszer működtetése az egyetértés keretében létrehozott Vitarendezési Testület (DSB) feladata. A WTO minden tagja részt vehet a DSB ülésein. Azonban olyan esetekben, amikor a DSB egy plurilaterális kereskedelmi megállapodás szerinti vitarendezési eljárást intéz, csak az ebben a megállapodásban részt vevő tagok vehetnek részt a DSB-nek az adott vitával kapcsolatos döntésében vagy tevékenységében.

A vitarendezési eljárás akkor indul meg, ha egy tag konzultáció iránti kérelmet nyújt be egy meghatározott kérdéssel kapcsolatban egy másiknak. Ezeknek a konzultációknak a kérelem benyújtásától számítva 30 napon belül meg kell kezdődniük. Ha a konzultációk során a vitát nem sikerül rendezni, a tag a probléma megoldása érdekében felkérheti a DSB-t egy vizsgálóbizottság létrehozására, amely általában három független szakértőből áll. Emellett a felek önkéntesen egyéb vitarendezési módszerek – például jószolgálat, egyeztetés és közvetítés – igénybevételében is megegyezhetnek.

A felek meghallgatását követően a vizsgálóbizottság jelentést nyújt be a DSB-nek. A vizsgálóbizottság köteles munkáját hat hónapon, illetve sürgős esetekben három hónapon belül befejezni. A jelentés elfogadását a DSB a tagoknak történő megküldés dátuma után húsz nappal mérlegeli. A jelentést a tagoknak történő megküldéstől számított hatvan napon belül el kell fogadni, kivéve, ha a DSB konszenzus alapján annak elutasítása mellett dönt (elutasító vagy negatív konszenzus), vagy a vitában részt vevő bármelyik fél bejelenti fellebbezésre vonatkozó döntését.

A WTO vitarendezési eljárása a vizsgálóbizottság által tárgyalt esetekben minden fél számára lehetővé teszi a fellebbezést. A fellebbezés azonban a vizsgálóbizottsági jelentés jogi kérdéseire és a vizsgálóbizottság által kidolgozott jogértelmezésre korlátozódik. A fellebbezést az állandó Fellebbezési Testület vizsgálja meg, amely a DSB által négyéves időtartamra kinevezett hét tagból áll. A tagok közül bármely ügyön hárman dolgoznak. A Fellebbezési Testület jelentését a vitában részt vevő feleknek feltétel nélkül el kell fogadniuk, és a DSB-nek is el kell fogadnia, kivéve, ha negatív konszenzus alakul ki, azaz konszenzus alapján döntés születik, mely szerint a jelentést nem fogadják el.

A DSB felügyeli az elfogadott ajánlások és határozatok végrehajtását, valamint minden folyamatban levő ügyet napirendjén kell tartania mindaddig, amíg megoldás nem születik az adott ügyben. A vizsgálóbizottsági jelentésekben megfogalmazott ajánlások végrehajtására vonatkozóan határidő kijelölésére is sor kerül. Ha egy fél nem képes ezeket az ajánlásokat megfelelő időtartamon belül végrehajtani, tárgyalásokat kell kezdenie a panasztevő féllel egy kölcsönösen elfogadható kompenzáció kialakításának céljából. Ha ezek a tárgyalások sikertelenek maradnak, a DSB felhatalmazást adhat a panasztevő félnek, hogy az érintett taggal szemben felfüggessze az engedmények vagy kötelezettségek alkalmazását. A kompenzáció és az engedmények felfüggesztése azonban csupán átmeneti intézkedés, amely addig alkalmazható, amíg a DSB ajánlásait végre nem hajtja az érintett tag.

A WTO tagjai minden esetben elfogadják, hogy nem tehetnek a WTO keretében meghatározott kötelezettségek megsértésére vonatkozóan ténymegállapítást, és nem függeszthetnek fel maguk engedményeket. Kötelesek az egyetértésben ismertetett vitarendezési szabályokat és eljárásokat alkalmazni.

A vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés ezenfelül tekintettel van a WTO tagjai közé tartozó fejlődő országok és legkevésbé fejlett országok különleges helyzetére is. A fejlődő országok kérhetnek gyorsított eljárást, határidő-hosszabbítást vagy kiegészítő jogi segítséget. A WTO arra ösztönzi tagjait, hogy különös figyelmet szenteljenek a fejlődő ország tagok helyzetének.

Kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus (KPFM)

A kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmust (KPFM-et) átmeneti intézkedésként hozták létre a GATT keretében 1989-ben az uruguayi forduló félidős értékelését követően. Ez a mechanizmus ma már szerves részét alkotja a WTO rendszerének, és kiterjed a WTO-megállapodások által lefedett valamennyi területre (áruk, szolgáltatások és szellemi tulajdont érintő kérdések).

A KPFM célja mindenekelőtt a WTO-tagok kereskedelempolitikája és gyakorlata jobb átláthatóságának és nagyobb fokú megértésének elérése, annak ösztönzése, hogy a tagok betartsák a multilaterális kereskedelmi rendszerben hatályban levő szabályokat, valamint ezáltal a rendszer zökkenőmentes működésének előmozdítása.

A KPFM keretében minden WTO-tag felülvizsgálat tárgya. Ezt a felülvizsgálatot kétévenként végzik el a világkereskedelemből legnagyobb mértékben részesedő négy tag esetében (ezek jelenleg az Európai Közösség, az Amerikai Egyesült Államok, Japán és Kanada), négyévenként a következő 16 tag, végül hatévenként az összes többi tag esetében. A legkevésbé fejlett országokra vonatkozóan ennél hosszabb időszak is kijelölhető. A gyakorlatban lehetséges bizonyos fokú rugalmasság a felülvizsgálatok gyakorisága tekintetében (legfeljebb hat hónapnyi eltolódásra van lehetőség). 1996-ban megállapodás született arról, hogy a négy legfontosabb kereskedelmi hatalom minden második felülvizsgálata időközi felülvizsgálat legyen.

A felülvizsgálatot a Kereskedelempolitikai Felülvizsgálati Testület (KPFT) végzi el az érintett tagállam által benyújtott általános politikai nyilatkozat és a WTO Titkársága által elkészített jelentés alapján. A jelentés összeállítása során a Titkárság az érintett tag támogatását kéri ugyan, de teljes mértékben felelős a jelentésben bemutatott állításokért és kifejtett nézetekért. A Titkárság jelentését és a tag nyilatkozatát a felülvizsgálati ülést követően közzéteszik az ülés jegyzőkönyvével és a KPFT elnöke által az ülés végén megfogalmazott záró megjegyzések szövegével együtt.

További információk találhatók a Külkereskedelmi Főigazgatóság (EN) és a WTO (EN) (FR) internetes oldalán.

Hivatkozások

Jogi aktus

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Hivatalos Lap

A 94/800/EK határozat

1994.12.22.

HL L 336., 1994.12.23.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Communication from the Commission to the Council and to the European Parliament of 26 November 2003 - Reviving the DDA Negotiations - the EU Perspective [COM(2003) 734 final - Not published in the Official Journal]. (A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2003. november 26.) – A tárgyalások felújítása a dohai fejlesztési menetrendről (DDA) – az EU nézőpontja) [COM(2003) 734 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Utolsó frissítés: 21.04.2008

Top