Help Print this page 
Title and reference
Európai elfogatóparancs

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Languages and formats available
BG ES CS DA DE ET EL EN FR GA HR IT LV LT HU MT NL PL PT RO SK SL FI SV
HTML html ES html CS html DA html DE html EL html EN html FR html IT html HU html NL html PL html PT html RO html FI html SV
Multilingual display
Text

Európai elfogatóparancs

Az Európai Unió elfogatóparancsról és az uniós országok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározata egyszerűsíti és felgyorsítja az eljárásokat, ami által valamely másik uniós országban súlyos bűncselekményt elkövető uniós polgárok visszatérhetnek az adott országba, hogy bíróság elé álljanak.

JOGI AKTUS

A Tanács 2002/584/IB kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról [Hivatalos Lap L 190., 2002.7.18.].

ÖSSZEFOGLALÓ

A 2002-ben elfogadott európai elfogatóparancs a kiadatási rendszer helyébe lép azáltal, hogy valamennyi nemzeti igazságügyi hatóságot (végrehajtó igazságügyi hatóságot) kötelez arra, hogy a valamely személyre vonatkozóan egy másik uniós ország igazságügyi hatósága (kibocsátó igazságügyi hatóság) által kiállított átadási kérelmet - minimális ellenőrzéssel és szigorú határidőn belül - ismerje el és hajtsa végre. A kerethatározat 2004. január 1-jén lépett hatályba, és valamennyi korábbi vonatkozó uniós jogszabályt felváltott.

Az uniós országok ennek ellenére továbbra is szabadon alkalmazhatnak és köthetnek kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat, amennyiben ezek megkönnyítik vagy tovább egyszerűsítik az átadási eljárásokat.

Általános elvek

A kerethatározat meghatározása szerint az európai elfogatóparancs egy adott uniós országban elfogadott igazságügyi hatósági határozat, amely azt a célt szolgálja, hogy egy másik uniós országban egy adott személyt a következők érdekében elfogjanak és átadjanak:

  • büntetőeljárás lefolytatása;
  • szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása.

Alkalmazás

Az elfogatóparancsot a következő esetekben kell alkalmazni:

  • olyan bűncselekmény, amely esetében a várható szabadságvesztési vagy szabadságelvonási büntetés felső határa meghaladja az egy évet;
  • legalább négy havi szabadságvesztésre vagy szabadságelvonásra vonatkozó jogerős ítélet.

Az átadás feltételéül szabható, hogy azok a cselekmények, amelyek miatt az átadást kérték, a végrehajtó uniós ország joga szerint bűncselekménynek minősüljenek (a kettős büntethetőségre vonatkozó szabály).

A cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül átadásra kerül azonban többek között az alábbi bűncselekmények elkövetője, feltéve, hogy a kibocsátó uniós országban az adott bűncselekményre vonatkozó büntetési tétel felső határa legalább háromévi szabadságvesztés: terrorizmus, emberkereskedelem, korrupció, bűnszervezetben való részvétel, pénzhamisítás, emberölés, rasszizmus és idegengyűlölet, erőszakos közösülés, lopott gépjárművek kereskedelme, csalás, ideértve az EU pénzügyi érdekeit sértő csalást is.

Az európai elfogatóparancsnak számos információt kell tartalmaznia az érintett személy személyazonosságára, a kibocsátó igazságügyi hatóságra, a jogerős ítéletre, a bűncselekmény jellegére, a büntetésre stb. vonatkozóan (a formanyomtatvány mintája megtekinthető a kerethatározat mellékletében).

Eljárások

Általános esetben a kibocsátó hatóság közvetlenül továbbítja az európai elfogatóparancsot a végrehajtó igazságügyi hatóságnak. A határozat előírja a Schengeni Információs Rendszerrel (SIS) és az Interpollal való együttműködést. Ha a végrehajtó tagállam hatósága nem ismert, a kibocsátó tagállam igénybe veheti az Európai Igazságügyi Hálózat és az Eurojust segítségét.

Minden uniós országnak biztosítania kell a parancs alkalmazásának arányosságát. Az uniós országoknak figyelembe kell tehát venniük a bűncselekmény súlyát, a büntetést, valamint a parancs végrehajtásának költségeit és előnyeit. Ha egy keresett személyt elfognak, jogában áll megismerni az európai elfogatóparancs tartalmát.

A 2010 óta elfogadott három eljárási jogokról szóló irányelv biztosítja, hogy az a személy, aki ellen az európai elfogatóparancsot kibocsátották, igénybe veheti védő éstolmács szolgáltatásait, valamint tájékoztatásban kell őt részesíteni jogairól.

A Bizottság 2013 novemberében további három irányelvet javasolt. Ezen irányelvek - elfogadásukat követően - javítani fogják az európai elfogatóparancs rendszerét, főként a jogi segítségnyújtás tekintetében.

Minden esetben a végrehajtó hatóság dönt arról, hogy az érintett személyt továbbra is fogva tartja, vagy bizonyos feltételekkel szabadon bocsátja.

A döntés meghozataláig (a nemzeti rendelkezésekkel összhangban) a végrehajtó hatóság kihallgatja az érintett személyt. A végrehajtó igazságügyi hatóság legkésőbb az elfogást követő 60 napon belül köteles végleges határozatot hozni az európai elfogatóparancs végrehajtásáról. Ha az elfogott személy átadásába beleegyezik, az európai elfogatóparancs végrehajtásáról szóló végleges határozatot a beleegyezést követő 10 napon belül kell meghozni.

A végrehajtás és az átadás megtagadásának okai

Valamely uniós országnak meg kell tagadnia az európai elfogatóparancs végrehajtását az alábbi esetekben:

  • egy uniós ország ugyanazon személy ellen ugyanazon bűncselekményért korábban jogerős ítéletet hozott (a ne bis in idem elve, azaz a kétszeres eljárás alá vonás vagy büntetés tilalma ugyanazon tényállás vagy ugyanazon büntethető magatartás miatt);
  • a bűncselekmény a végrehajtó tagállamban közkegyelem alá esik;
  • az érintett személy a végrehajtó tagállam joga szerint életkora miatt büntetőjogi felelősségre nem vonható.

Egyéb körülmények esetén (a végrehajtó uniós ország rendelkezései szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült - azaz mivel túl hosszú idő telt el, az ügy nem állítható bíróság elé -, vagy az érintett személyt egy másik ország ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélte) a végrehajtó uniós ország megtagadhatja az elfogatóparancs végrehajtását. Ehhez akkor is joga van, ha az érintett személy nem jelent meg személyesen azon a tárgyaláson, amelyen az ítéletet hozták, kivéve ha megfelelő biztosítékokról rendelkeztek. A megtagadásra vonatkozó döntést minden esetben indokolni kell a kibocsátó uniós számára.

Bizonyos tájékoztatás ellenében (az elfogatóparancsra, a bűncselekmény jellegére, az érintett személyazonosságára stb. vonatkozóan) minden uniós ország engedélyezi, hogy az érintett személyt területén átadás céljából átszállítsák.

Az európai elfogatóparancsot le kell fordítani a végrehajtó uniós ország hivatalos nyelvére. Mindemellett bármely olyan biztonságos eszközzel továbbítható, amely alkalmas írásbeli változat készítésére, és a végrehajtó ország számára lehetővé teszi hitelességének megállapítását.

További információk a Jogérvényesülési Főigazgatóság honlapján találhatók.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Hivatalos Lap

2002/584/IB tanácsi kerethatározat

2002.8.7.

2003.12.31.

HL L 190., 2002.7.18.

Módosító jogszabály(ok)

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Hivatalos Lap

2009/299/IB tanácsi kerethatározat

2009.3.28.

2011.3.28.

HL L 81., 2009.3.27.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról (Hivatalos Lap L 280., 2010.10.26.).

Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU irányelve a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról (Hivatalos Lap L 142., 2012.6.1.)

Az Európai Parlament és Tanács 2013/48/EU irányelve a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamelyharmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról (Hivatalos Lap L 294., 2013.11.6.).

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentek és a Tanácsnak (2011. április 11.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat 2007-től való végrehajtásáról végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé)]. ( COM(2011) 175 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé)].

Ez a jelentés számvetést készít az európai elfogatóparancs elfogadása óta eltelt hét év eredményeiről. Operatív szinten a kezdeményezés úgy tűnik, sikeres volt: 54 689 elfogatóparancsot adtak ki, amelyek közül 11 630-at hajtottak végre. Az uniós tagállamok közötti kiadatás átlagos időtartama az átadáshoz hozzájáruló személyek esetében 14–17 nap, a hozzá nem járulók esetében pedig 48 nap, szemben a korábbi helyzettel, amikor a várakozási idő meghaladta az egy évet. Ez a mechanizmus tovább erősíti a személyek szabad mozgását az Unión belül, miközben biztosítja, hogy a határok nyitottságával ne éljenek vissza azok, akik az igazságszolgáltatást akarják elkerülni, A Bizottság ennek ellenére hiányosságokat is említ, elsősorban az alapvető jogok tiszteletben tartásával összefüggésben. Felszólítja a tagállamokat, hogy amennyiben még nem tették meg, saját jogszabályaikat hozzák összhangba a 2002/584/IB kerethatározattal, valamint hajtsák végre az európai elfogatóparancs működésének javítása érdekében már elfogadott eszközöket. A jelentés megállapítja továbbá, hogy túlságosan sok elfogatóparancsot adnak ki csekély súlyú bűncselekmények esetében, és szorgalmazza, hogy a kérelmező tagállamok alkalmazzák az arányosság elvét.

A Bizottság jelentése (2006. január 24.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i tanácsi kerethatározat 34. cikke alapján (felülvizsgált változat) [ COM(2006) 8 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A jelentés felülvizsgált változata elsősorban az eredeti jelentés benyújtását követően elfogadott olasz jogszabályra vonatkozik. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az európai elfogatóparancs a tagadhatatlan kezdeti késések ellenére a legtöbb előrelátható esetben operatív.

A Bizottság jelentése (2005. február 23.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2005. június 13-i tanácsi kerethatározat 34. cikke alapján [ COM(2005) 63 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Bizottság e jelentésben szereplő értékelése szerint az európai elfogatóparancs a 2004. január 1-jei bevezetése óta pozitív hatással bír a politikai függetlenség és a hatékonyság, valamint az átadási eljárás gyorsasága tekintetében is, mindemellett pedig tiszteletben tartja az érintett személyek alapvető jogait.

Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2005. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 31. cikkének (2) bekezdésében említett nyilatkozatot [Hivatalos Lap L 246., 2003.9.29].

Dánia, Finnország és Svédország úgy nyilatkozik, hogy hatályos és egységes jogszabályaik lehetővé teszik a jelenlegi kerethatározat rendelkezéseinek elmélyítését és kibővítését. Ezek az országok egymás között továbbra is hatályban tartják a jelenlegi egységes jogszabályokat, azaz:

  • Dániában: az északi kiadatási törvényt (az 1960. február 3-i 27. sz. módosított törvény);
  • Finnországban: az északi kiadatási törvényt (270/1960);
  • Svédországban: az 1959. évi 254. sz. törvényt a bűncselekmények esetében Dánia, Finnország, Izland és Norvégia irányában történő kiadatásról.

Utolsó frissítés: 29.04.2014

Top