Help Print this page 
Title and reference
Közös hozzáadottértékadó-rendszer (a héairányelv)

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

Közös hozzáadottértékadó-rendszer (a héairányelv)

Ez az irányelv jogszabályba foglalja az Európai Unióban (EU-ban) való fogyasztás és igénybevétel céljából értékesített áruk és szolgáltatásokra alkalmazandó közös hozzáadottértékadó-rendszer végrehajtásáról szóló rendelkezéseket. Annak érdekében, hogy biztosítva legyen az adó hatásának semlegessége az ügyletek számától függetlenül, a hozzáadottértékadó-alanyok levonhatják héanyilvántartásukból azt az adóösszeget, amelyet más adóalanyoknak kifizettek. A héa végül a végső felhasználót terheli egy százalékos felár formájában, amely hozzáadódik az áruk és szolgáltatások végső árához.

JOGI AKTUS

A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről [Lásd a módosító jogszabályokat].

ÖSSZEFOGLALÓ

A hozzáadottérték-adó (héa) olyan általános fogyasztási adó, amelyet termékek és szolgáltatások termeléséhez és értékesítéséhez kapcsolódó kereskedelmi tevékenységek esetében alkalmaznak. A héairányelv foglalja jogszabályba az Európai Unió (EU) közös hozzáadottértékadó-rendszerének bevezetését szabályozó rendelkezéseket.

A közös hozzáadottértékadó-rendszert azon áruk és szolgáltatások esetében alkalmazzák, amelyeket az EU-ban történő fogyasztás vagy igénybevétel céljából értékesítenek az EU-ban. Ezt az adót az alapján számítják ki, hogy milyen érték adódik hozzá a termékekhez és szolgáltatásokhoz a termelési és értékesítési lánc egyes szakaszaiban.

Az adót olyan részletfizetési rendszer keretében kell befizetni, amely lehetővé teszi az adóalanyok (a héa fizetésére kötelezett cégek) számára, hogy levonják az általuk fizetendő héa összegéből azt az adóösszeget, amelyet más adóalanyoknak a megelőző szakaszban a kereskedelmi célú vásárlás során kifizettek. Ez a mechanizmus azt eredményezi, hogy az adó az ügyletek számától függetlenül semleges hatású.

A héa végül a végső felhasználót terheli egy százalékos felár formájában, amely hozzáadódik az áruk és szolgáltatások végső árához. A végső ár a termelés és az értékesítés egyes szakaszaiban hozzáadott értékek összege. A termékekre vagy szolgáltatásokra fizetendő héát a termékek vagy szolgáltatások eladója (az adóalany) fizeti be a nemzeti adóhatóságnak, miután levonta belőle a beszállítóinak már kifizetett héát.

Hatókör

A héa hatálya alá tartoznak a valamely uniós országon belül adóalanyként eljáró személy által ellenszolgáltatás fejében végrehajtott ügyletek, valamint áruk bármely személy által történő behozatala.

Az adóztatandó ügyletek közé az alábbiak tartoznak:

  • termék értékesítése adóalany által;
  • egy uniós országban egy másik uniós országból származó termékek EU-n belül történő beszerzése;
  • szolgáltatás értékesítése adóalany által;
  • az EU-n kívülről (harmadik területről vagy nem uniós országból) származó termékekbehozatala.

EU-n belüli termékbeszerzésről csak akkor beszélünk, ha a termékeket egy uniós országból egy másikba szállítják. Ez akkor valósul meg, amikor a kiindulás helye szerinti uniós országban eladott terméket megvásárolja egy másik (az érkezés helye szerinti) uniós országban működő adóalanyként eljáró személy vagy adóalanynak nem minősülő jogi személy. Fennáll továbbá más személyek által megvásárolt új közlekedési eszközök és jövedéki termékekesetében is.

Amennyiben az adóalanynak nem minősülő jogi személyek, illetve a mentességet élvező jogalanyok bizonyos csoportjai által történő EU-n belüli termékbeszerzés nem haladja meg az évenkénti 10 000 EUR minimális küszöbértéket, ezek a beszerzések csak akkor esnek a héa hatálya alá, ha a vásárló a nyilvántartásba vételüket kéri.

Használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek EU-n belüli beszerzése nem tartozik a héa hatálya alá, amennyiben az eladó használtcikk-kereskedő vagy nyilvános árverés szervezője adóalanyként jár el, és a szóban forgó árukra vonatkozó különös rendelkezéseknek megfelelően megfizette az adót.

Területi hatály

Az uniós héa nem alkalmazandó az alábbi, úgynevezett harmadik területekre:

  • Helgoland szigete, Büsingen területe, Ceuta, Melilla, Livigno, Campione d’Italia, a Luganói-tó olaszországi vizei (e területek nem képezik az EU vámterületének részét);
  • Athos-hegy, Kanári-szigetek, Franciaország tengerentúli megyéi, az Åland-szigetek, a Csatorna-szigetek (e területek az EU vámterületének részét képezik).

A Szerződéssel összhangban a héa továbbá nem alkalmazandó Gibraltárban, valamint Ciprus azon részén, amely nem áll ténylegesen a Ciprusi Köztársaság kormányának ellenőrzése alatt. E térségek harmadik területeknek minősülnek.

Mivel a Monacói Hercegség, a Man-sziget, illetve Akrotiri és Dhekelia, az Egyesült Királyság ciprusi felségterületei, nem minősülnek EU-n kívüli országoknak, a héa ott is alkalmazandó.

Adóalanyok

Adóalany az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Gazdasági tevékenység a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelőipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Mivel őket munkaadójukhoz munkaszerződés vagy egyéb, munkaadó és munkavállaló közötti kapcsolatot teremtő jogviszony köti, a munkavállalók és egyéb személyek nem minősülnek gazdasági tevékenységet önállóan végzőnek.

Adóalanynak kell tekinteni továbbá minden olyan személyt, aki eseti alapon új közlekedési eszközt értékesít egy másik uniós országban.

Az uniós országok adóalanynak tekinthetnek ezenkívül bármely olyan személyt, aki eseti jelleggel bizonyos gazdasági tevékenységhez kapcsolódó ügyleteket folytat; különösen érvényes ez épületek, illetve épületrészek és a hozzá tartozó telkek első használatbavétele előtti értékesítésére, illetve építési telkek értékesítésére.

Az állami, regionális és helyi közigazgatási szervek és egyéb közjog által szabályozott szervek nem minősülnek adóalanynak az olyan tevékenységek, illetve ügyletek vonatkozásában, amelyeket hatóságként folytatnak, kivéve, ha e szervek nem adóalanyként való kezelése a verseny jelentős torzulását eredményezné. Mindazonáltal a közjog által szabályozott szervek is adóalanynak minősülnek, ha bizonyos kereskedelmi tevékenységeket végeznek.

Adóztatandó ügyletek

Termékértékesítésnek tekintendő valamely birtokba vehető dolog átengedése, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel.

Szolgáltatásnyújtás minden olyan tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek.

Közösségen belüli termékbeszerzés a tulajdonosként történő rendelkezési jog megszerzése olyan ingóság felett, amelyet az eladó a vevő számára egy másik uniós országba fuvaroz el.

Termékimport azon termékek behozatala az EU-ba, amelyek nincsenek szabad forgalomban. Szintén termékimportnak kell tekinteni a szabad forgalomban lévő termékeknek egy harmadik területről történő behozatalát.

Ügyletek teljesítési helye

A termékértékesítés teljesítési helye:

  • az a hely, ahol a termék az értékesítés időpontjában található (ha a terméket nem adják fel vagy nem fuvarozzák el);
  • ahol a termék a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás megkezdésének időpontjában található (ha a terméket feladják vagy fuvarozzák);
  • a személyszállítás kiindulási helye (ha a termékértékesítés hajó vagy repülőgép fedélzetén, illetve vonaton történik);
  • a vevő tartózkodási helye (EU-n belüli földgázelosztó rendszeren vagy e rendszerhez kapcsolódó bármely hálózaton keresztül történő gázértékesítés, illetve villamosenergia-értékesítés, továbbá fűtési vagy hűtési energia fűtő- vagy hűtőrendszereken keresztül történő értékesítése esetén).

Az EU-n belüli termékbeszerzés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a vevő részére történő fuvarozás befejezésekor található.

Adóalanynak nyújtott szolgáltatás teljesítési helyének az a hely minősül, ahol a megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye található, vagy - amennyiben a szolgáltatásnyújtás a megrendelő egy másik állandó telephelye részére történik - az utóbbi állandó telephely helye, illetve telephely hiányában a megrendelő állandó lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye. Nem adóalanynak nyújtott szolgáltatás teljesítési helyének az a hely minősül, ahol a szolgáltató gazdasági tevékenységének székhelye található, vagy - amennyiben a szolgáltatásnyújtás a szolgáltató egy másik állandó telephelyéről történik - az utóbbi állandó telephely helye, illetve telephely hiányában a szolgáltató állandó lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye.

Ezen általános szabályok alól azonban bizonyos kivételek is vannak. Az eltérően kezelt szolgáltatások közé tartoznak az ingatlanokkal kapcsolatos, személyszállítási és árufuvarozási, kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási, éttermi és étkeztetési szolgáltatások, valamint közlekedési eszközök rövid távú bérbeadása. E kivételek fő célja annak biztosítása, hogy a szolgáltatást azon a helyen adóztassák meg, ahol ténylegesen felhasználják.

Az EU-n kívüli országokkal ápolt kapcsolatok terén a kettős adóztatásnak, az adózás elmaradásának, illetve a verseny torzulásának elkerülése érdekében az uniós országok a következő lehetőségeket mérlegelhetik:

  • bizonyos szolgáltatások területükön található teljesítési helyét úgy tekinthetik, mintha az az EU-n kívül lenne, amennyiben a tényleges használat és a szolgáltatás igénybevétele az EU-n kívül történik;
  • bizonyos szolgáltatásoknak az EU-n kívüli teljesítési helyét úgy tekinthetik, mintha az az uniós ország területén lenne, amennyiben a tényleges használat és a szolgáltatás igénybevétele az ország területén történik.

A termékimport teljesítési helye azon uniós ország, amelynek területén a termék az EU területére történő belépéskor található.

Adóztatandó tényállás és az adófizetési kötelezettség keletkezése

Bizonyos külön felsorolt eseteket leszámítva adóztatandó tényállás a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítésekor következik be, és ekkor keletkezik az adófizetési kötelezettség.

EU-n belüli termékbeszerzés tekintetében az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, amikor a beszerzés megtörténik, az adófizetési kötelezettség pedig a beszerzés időpontját követő hónap 15. napján keletkezik. Ettől eltérve az adófizetési kötelezettség a számla kibocsátásakor keletkezik, amennyiben a számlát e dátum előtt állítják ki.

Azonban 2013. január 1-jétől, a 2010/45/EU irányelv hatálybalépésétől kezdve az adófizetési kötelezettség a számla kibocsátásakor vagy a jelen irányelv 222. cikkében említett határidő lejártakor keletkezett, amennyiben addig az időpontig nem bocsátottak ki számlát.

Termékimport esetén az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termék belép egy uniós ország területére.

Adóalap

Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint EU-n belüli termékbeszerzés esetén az adóalap tartalmaz mindent, ami azon teljesítés ellenértékét képezi, amelyet ezért az ügyletért a vevőtől az eladó vagy a szolgáltatás nyújtója kap. Ebbe beleértendők az ezen ügyletek árát közvetlenül befolyásoló támogatások is. Az adóalap részét képezik továbbá az adók, vámok, díjak, illetékek (kivéve magát a héát), valamint az értékesítést teljesítő által a megrendelőre terhelt járulékos költségek, azonban az adóalap nem tartalmaz bizonyos árengedményeket, visszatérítéseket és költségtérítési összegeket.

Termékimport esetében az adóalap a vámérték. Részét képezik az import szerinti uniós országon kívül esedékes, valamint az import miatt fizetendő adók, díjak, illetékek és más kötelező jellegű befizetések (kivéve magát a felszámítandó héát), valamint járulékos (csomagolási, fuvarozási stb.) költségek.

Adómérték

Az adóztatandó ügyletekre azon uniós ország által meghatározott adómértéket és feltételeket kell alkalmazni, ahol az adott ügylet megvalósul. 2015. december 31-ig az általános adómérték nem lehet kevesebb, mint (az adóalap százalékában kifejezve) 15%.

Az uniós országok egy vagy két kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak, amely nem lehet kevesebb, mint 5%. A kedvezményes adómértéket csak a héairányelv III. mellékletében szereplő kategóriák termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira lehet alkalmazni (ennek legutóbbi módosítása a 2009/47/EK irányelv).

Az uniós országok a hozzáadottértékadó-bizottsággal történő egyeztetés után kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak a földgáz-, a villamosenergia-értékesítés és a távhőszolgáltatás terén is.

Végül, a rendes szabályoktól eltérve egyes uniós országok felhatalmazást kaptak bizonyos területeken kedvezményes adómértékek alkalmazására, amelyek a minimális mértéknél alacsonyabbak vagy akár 0%-osak is lehetnek.

Ezen eltérések egy része, amelyeket az EU-hoz 2004. május 1-jén csatlakozott tíz országra vonatkozó csatlakozási okmány tett lehetővé, csak 2010. december 31-ig volt érvényben. Más részüket a 2009/47/EK irányelv meghosszabbította vagy beépítette az általános szabályok közé.

Mentességek

A héa alól mentességet élvező termékek és szolgáltatások végső felhasználónak történő értékesítésekor nem alkalmazandó héa. Azonban abban az esetben, ha mentességet élvez a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás, az eladó nem vonhatja le a beszerzéskor kifizetett héát. Ez a levonásra való jog hiányával együtt jelentkező mentesség azt eredményezi, hogy a fogyasztó által kifizetett ár tartalmaz egy rejtett héát. Ezt a mentességet világosan meg kell különböztetni a 0%-os héától, amelynek megtartására felhatalmazást kaptak bizonyos uniós országok, és amely azt eredményezi, hogy a fogyasztói végső ár nem tartalmaz maradék héát.

Olyan, levonási joggal összekapcsolt mentességek is léteznek, amelyek fő célja annak figyelembevétele, hogy mi minősül az áruk vagy szolgáltatások felhasználási helyének és így az adózás helyének. Az ilyen ügyletek mentességet élveznek a héa alól az EU-n belüli származási országukban, mivel a célországban adóznak.

Levonási jog nélküli mentességek

Társadalmi-gazdasági okokból mentességet élveznek az alábbiak:

  • egyes közhasznú tevékenységek (például kórházi és orvosi gyógykezelés, szociális gondozással és szociális biztonsággal összefüggő szolgáltatások és termékek, iskolai vagy egyetemi oktatás, valamint egyes kulturális szolgáltatások);
  • egyes ügyletek, például biztosítás, hitelnyújtás, bizonyos banki szolgáltatások, postabélyegek értékesítése, sorsolásos játékok és egyéb szerencsejátékok, valamint bizonyos ingatlanértékesítések.

A kereskedelem elősegítése érdekében az EU-n kívülről származó termékimportok egy része is mentességet élvez. Ezek közé tartozik olyan termékek végleges importja, amelyek értékesítése az érintett uniós ország területén adómentes, továbbá a 2007/74/EK (utasok személyi poggyászában behozott termékek), a 2009/132/EK (nem kereskedelmi célból behozott termékek), valamint a 2006/79/EK (nem kereskedelmi jellegű kisebb küldemények) tanácsi irányelvben meghatározott termékek végleges importja.

Levonási joggal együtt járó mentességek

Annak figyelembevétele érdekében, hogy mi minősül az áruk vagy szolgáltatások felhasználási helyének és így az adózás helyének, az alábbi ügyletek mentességet élveznek és levonási joggal járnak együtt:

  • EU-n belüli termékértékesítés, beleértve olyan új közlekedési eszközök és jövedéki termékek értékesítését is, amelyeket egy uniós országból egy másikba fuvaroznak el;
  • termékek exportja az EU területéről harmadik területre vagy nem uniós országba;
  • egyes nemzetközi árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó, illetve exportként kezelt ügyletek;
  • közvetítők által nyújtott szolgáltatások, amennyiben a közvetítő exporthoz kapcsolódó ügyletekben működik közre;
  • egyes nemzetközi termékforgalomhoz kapcsolódó ügyletek, például vámraktárakra és egyéb raktárakra vonatkozó szabályozások.

Adólevonás

A termékeket és szolgáltatásokat megvásároló adóalany jogosult az általa fizetendő adó összegéből levonni a héa összegét a szóban forgó ügyletek megvalósulásának helye szerinti uniós országban, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat szakmai gazdasági tevékenységéhez használja fel. Ha egy adóalany olyan uniós országban fizetett héát, amelyben nincs letelepedve, egy speciális elektronikus eljárással igényelheti annak visszatérítését. Nem keletkezik adólevonási jog mentességet élvező gazdasági tevékenységek esetében, illetve akkor, ha az adóalany valamilyen különös szabályozás (pl. kisvállalkozások héamentessége) hatálya alá esik.

Bizonyos esetekben az adólevonási jog korlátozható, illetve a levonás korrekciójára kerülhet sor. Az adólevonás jogának gyakorlásához teljesülniük kell bizonyos feltételeknek, mindenekelőtt rendelkezni kell az ügyletre vonatkozóan számlával.

Az adóalanyok és egyes nem adóalanyok kötelezettségei

A héát köteles megfizetni:

  • minden olyan adóalany, aki adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatást végez, kivéve bizonyos eseteket, amelyekben egy másik személy köteles az adót megfizetni, így különösen a fordított adózási eljárás keretében a vásárló;
  • az EU-n belüli adóztatandó termékbeszerzést teljesítő személy;
  • illetve import esetén az import szerinti uniós ország által adófizetésre kijelölt vagy olyanként elismert személy.

Minden adóalany köteles bejelenteni adóalanyként folytatott tevékenységének megkezdését, módosítását vagy megszüntetését, valamint megfelelően részletes nyilvántartást köteles vezetni.

Az adóalanynak biztosítania kell a megfelelően részletes számla kiállítását az általa más adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történt termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról. Bizonyos egyéb esetekben is kötelező a számlakiállítás.

Eltérések

Bizonyos feltételek teljesülése esetén az uniós országok felhatalmazást kaphatnak arra, hogy eltérő rendelkezéseket vezessenek be a héa befizetésének egyszerűsítése, illetve az adócsalás vagy az adókikerülés megelőzése érdekében.

Különös szabályozások

Különös héaszabályozások vonatkoznak:

Felhasználók

Bizonyos héaszabályozások nemcsak közvetlenül a gazdasági szereplőket érintik, hanem magánszemélyeket és végső felhasználókat is. Ez az eset áll fenn például akkor, ha egy magánszemély másik uniós országban vásárol termékeket. Amennyiben a felhasználó a termékeket hazaviszi, a héát abban az uniós országban fizeti meg, amelyben azok adásvétele történt (azaz a származási országban). Az uniós országok közötti kereskedelemre vonatkozó adózási szabályok eredményeként egyes mentességet élvező adóalanyoknak és nem adóalany jogi személyeknek is jogukban áll, hogy korlátozott mennyiségű terméket másik uniós országban szerezzenek be. Az ilyen személyek esetében a szabályozás alapját az értékesített termékek és szolgáltatások uniós származási országában történő adózás elve képezi (lásd ennek az összefoglalónak a végén).

Azonban a származási hely elve nem alkalmazható a termékek távértékesítése esetén, azaz olyankor, amikor a vásárló és az eladó különböző uniós országokban találhatók, és a termékek feladására kerül sor. Amennyiben az évente eladott termékek értéke meghalad egy meghatározott küszöböt (35 000 vagy 100 000 EUR-t, az uniós országtól függően), az értékesítőnek a rendeltetési hely elvét kell alkalmaznia, valamint minden esetben ezt kell tennie, amennyiben jövedéki termékek távértékesítésére kerül sor. Ezen elv értelmében az értékesítő a héát az uniós célországban, az ott alkalmazott adómérték alapján fizeti meg.

A származási hely elve nem alkalmazható a másik uniós országban vásárolt új közlekedési eszközökre vonatkozóan. Ilyen esetekben a vásárló fizeti a héát, a rendeltetési hely szerinti uniós országban.

Az adócsalás elleni küzdelem

Az adócsalás megzavarja a belső piac működését azáltal, hogy indokolatlan termékmozgásokat hoz létre és ésszerűtlenül alacsony árú termékek piacra bocsátását teszi lehetővé.

E probléma leküzdése érdekében a 2008/117/EK irányelv a következő intézkedéseket vezeti be:

  • egyhónapos határidőn belüli információszolgáltatás bevezetése az EU-n belüli termékértékesítésekről;
  • az EU-n belüli ügyletek bevallásának vonatkozásában olyan adómegállapítási időszak bevezetése, amely azonos egyfelől az eladó, illetve a szolgáltatást nyújtó, másfelől a vevő, illetve a szolgáltatást igénybe vevő részéről;
  • az adminisztratív terhek csökkentése;
  • annak engedélyezése, hogy a gazdasági szereplők az EU-n belüli termékértékesítésekre vonatkozó összesítő nyilatkozatokat negyedévente nyújthassák be.

Héacsalások elleni küzdelem

A 2013/42/EU irányelv a héairányelven belül úgynevezett gyorsreagálási mechanizmust hoz létre, amely - igencsak egyedi helyzetekben - lehetővé teszi az uniós országok számára, hogy hirtelen jelentkező és súlyos héacsalások esetén haladéktalanul intézkedhessenek.

A gyorsreagálási mechanizmus keretében megvalósuló különös intézkedést bevezetni kívánó uniós országnak egy formanyomtatvány segítségével értesítést kell küldenie a Bizottságnak, ezzel egy időben pedig a többi uniós országnak is. Értesítésében az uniós ország tájékoztatja a Bizottságot az érintett ágazatra, a csalás típusára és jellemzőire, a rendkívüli sürgősség tényére, a csalás hirtelen és súlyos jellegére, valamint a csalás által okozott számottevő és helyreállíthatatlan pénzügyi veszteségekre vonatkozó információkról. Ezt követően a Bizottságnak egy hónapon belül meg kell erősítenie, hogy kíván-e kifogást emelni - figyelembe véve a többi uniós ország véleményeit.

A kapcsolódó 2013/43/EU irányelv módosítja a héairányelvet a fordított adókivetési mechanizmus bizonyos csalásra alkalmas termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó választható és ideiglenes alkalmazása tekintetében. Lehetővé teszi az uniós országok számára - választható és ideiglenes alapon - bizonyos termékek és szolgáltatások utáni héa fizetési kötelezettségek átruházását (fordított adókivetési mechanizmus).

HÁTTÉR

A héairányelv a 77/388/EGK számú, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről és az egységes adóalap-megállapításról szóló, elfogadása óta több mint harmincszor módosított hatodik irányelv átdolgozása, amely a 77/388/EGK irányelv rendelkezéseinek 2007. január 1-jétől történő alkalmazását kodifikálja anélkül, hogy lényegileg változtatna a hatályos jogszabályon.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2006/112/EK irányelv

2007.1.1.

2008.1.1.

HL L 347., 2006.12.11.

Módosító jogszabályok

Hatálybalépés - Érvényesség

Az átültetés határideje a tagállamokban

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2006/138/EK irányelv

2006.12.29.

2007.1.1.

HL L 384., 2006.12.29.

2007/75/EK irányelv

2007.12.29.

-

HL L 346., 2007.12.29.

2008/8/EK irányelv

2008.2.20.

A rendelkezések értelmében 2009.1.1. és 2015.1.1. között

HL L 44., 2008.2.20.

2008/117/EK irányelv

2009.1.21.

2010.1.1.

HL L 14., 2009.1.20.

2009/47/EK irányelv

2009.6.1.

-

HL L 116., 2009.5.9.

2009/69/EK irányelv

2009.7.24.

2011.1.1.

HL L 175., 2009.7.4.

2009/162/EU irányelv

2010.1.15.

2011.1.1.

HL L 10., 2010.1.15.)

2010/23/EU irányelv

2010.4.9.-2015.6.30.

-

HL L 72., 2010.3.20.

2010/45/EU irányelv

2010.8.11.

2012.12.31.

HL L 189., 2010.7.22.

2010/88/EU irányelv

2010.12.11.

-

HL L 326., 2010.12.10.

2013/42/EU irányelv

2013.8.15.

-

HL L 201., 2013.7.26.

2013/43/EU irányelv

2013.8.15-től 2018.12.31-ig

-

HL L 201., 2013.7.26.

2013/61/EU irányelv

2014.1.1.

-

HL L 353., 2013.12.28.

A 2006/112/EK irányelv későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 2009/132/EK irányelve (2009. október 19.) a 2006/112/EK irányelv 143. cikke b) és c) pontja hatályának meghatározásáról bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében (HL L 292., 2009.11.10.).

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2009. július 2.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv 11. cikkében engedélyezett héa-csoportképzési lehetőségről (COM(2009) 325 végleges - a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

A Bizottság közleménye a Tanácsnak (2009. január 28.) - az elektronikus számlázás terén megvalósuló technológiai fejlesztésekről, valamint a héaszámlázás szabályozásának további egyszerűsítését, korszerűsítését és harmonizációját célzó intézkedésekről (COM(2009) 20 végleges - a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról (Hivatalos Lap L 44., 2008.2.20.).

A Tanács 2007/74/EK irányelve (2007. december 20.) a harmadik országokból beutazó személyek által importált termékek után fizetendő hozzáadottérték-adó és jövedéki adó alóli mentesítésről (HL L 346., 2007.12.29.).

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2007. július 5.) a standard héakulcsoktól eltérő héakulcsokról (COM(2007) 380 végleges - a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

A Tanács 2006/79/EK irányelve (2006. október 5.) a harmadik országokból származó nem kereskedelmi jellegű kisebb küldemények behozatalának adómentességéről (kodifikált változat) (HL L 286., 2006.10.17.).

A Tanács 1798/2003/EK rendelete (2003. október 7.) a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Hivatalos Lap L 264., 2003.10.15.).

Utolsó frissítés: 09.03.2014

Top