A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló genfi egyezmény

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:

Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről

81/462/EGK határozat a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló egyezmény megkötéséről

MI AZ EGYEZMÉNY ÉS A HATÁROZAT CÉLJA?

• A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló genfi egyezmény alapján a felek (vagyis az egyezményt ratifikáló országok) kötelezettséget vállalnak arra, hogy együttműködve korlátozzák, fokozatosan csökkentik és megakadályozzák a levegőszennyezőanyag-kibocsátásaikat, annak érdekében, hogy fellépjenek az országhatárokon átterjedő levegőszennyezés ellen.
• A tanácsi határozat az EU nevében megköti az egyezményt. Az egyezménynek valamennyi tagállam is részes fele.

FŐBB PONTOK

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezés olyan anyagok emberi tevékenységek eredményeképpen közvetlenül vagy közvetve történő levegőbe juttatása, amely károsan hat az emberi egészségre vagy a környezetre egy másik államban, és amelynek vonatkozásában az egyes kibocsátó források vagy forráscsoportok részesedését általában nem lehet elkülöníteni egymástól.

Összességében a következő 8 jegyzőkönyv kidolgozására került sor ezen egyezmény alapján.

• 1984. évi jegyzőkönyv a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program hosszú távú finanszírozásáról (EMEP-jegyzőkönyv): olyan megfigyelési program nemzetközi költségmegosztási okirata, amely az európai légszennyezés felülvizsgálatának és értékelésének alapját képezi a kibocsátás-csökkentési megállapodások fényében.
• A kénkibocsátások és azok határokon átterjedő mennyiségének az 1980. évi szinthez képest legalább 30 százalékos csökkentéséről szóló 1985. évi jegyzőkönyv (helsinki jegyzőkönyv).
• 1988. évi jegyzőkönyv a nitrogén-oxidok (NO_x) kibocsátásának, illetve azok országhatárokon átterjedő áramlásának ellenőrzéséről (szófiai jegyzőkönyv): első lépésként az 1987-es szinten kell tartani az NO_x-ek kibocsátását vagy azok országhatárokon átterjedő fluxusát; második lépésként valamennyi jelentős kibocsátási forrást kezelni kell, és hatásokon alapú megközelítést kell alkalmazni a nitrogénvegyületek – beleértve az ammóniát (NH₃) – és az illékony szerves vegyületek (VOC-k) kibocsátásának további csökkentése érdekében, tekintettel azok fotokémiai szennyezéshez, savasodáshoz és eutrofizációhoz való hozzájárulására, valamint az emberi egészségre, a környezetre és anyagokra gyakorolt hatására.
• 1991. évi jegyzőkönyv az illékony szerves vegyületek kibocsátásának, illetve azok országhatárokon átterjedő áramlásának ellenőrzéséről: ezek a vegyületek felelősek a talajközeli ózon képződéséért, és a feleknek a három kibocsátáscsökkentési célból egyet 1999-ig teljesíteniük kell:
  • az illékony szerves vegyületek 30 %-os csökkentése egy 1984. és 1990. közötti évhez viszonyítva;
  • a troposzferikus ózonnak a jegyzőkönyv I. mellékletében meghatározott kezelési területén belüli illékony szerves vegyületek 30 %-os csökkentése és annak biztosítása, hogy a teljes nemzeti kibocsátások nem haladják meg az 1988-as szintet; vagy
  • ahol az 1988-as kibocsátások nem haladtak meg egy bizonyos szintet, a felek választhatják a kibocsátási szint stabilizálását.
• 1994. évi jegyzőkönyv a kénkibocsátások további csökkentéséről (oslói jegyzőkönyv): ez a jegyzőkönyv az 1985. évi helsinki jegyzőkönyvre épül, továbbá a 2010-ig és az azután elérendő kibocsátási határértékeket határozza meg. A feleknek a leghatékonyabb intézkedéseket kell meghozniuk a kénkibocsátás csökkentése érdekében, beleértve a következőket:
  • energiahatékonyság javítása;
  • megújuló energiaforrások alkalmazása;
  • egyes tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentése; és
  • az elérhető legjobb technológiák alkalmazása. A szerződő felek ezen túlmenően gazdasági eszközöket alkalmaznak a kénkibocsátás költséghatékony eszközei alkalmazásának bátorítására.
• 1998. évi jegyzőkönyv a nehézfémekről (aarhusi jegyzőkönyv): a középpontjában három fém, a kadmium, az ólom és a higany áll. A feleknek e fémekre vonatkozóan az 1990-es (vagy alternatív megoldásként az 1985 és 1995 közötti) szintjük alá kell csökkenteniük a kibocsátásaikat. A jegyzőkönyv célja az ipari forrásokból, az égési folyamatokból és a hulladékégetésből származó kibocsátások csökkentése. A jegyzőkönyv szigorú határértékeket állapít meg a helyhez kötött forrásokból származó kibocsátásokra, és javaslatot tesz az e forrásokra vonatkozó, elérhető legjobb technológiákra – például speciális szűrőkre vagy mosókra égési forrásokhoz –, illetve higanymentes eljárásokra. A jegyzőkönyv előírja a felek számára az ólmozott benzin fokozatos megszüntetését. Ezenkívül intézkedéseket vezet be más termékek nehézfém-kibocsátásának – mint például az elemekben található higany – csökkentésére, és kezelési intézkedések bevezetését javasolja más higanytartalmú termékekre, például elektromos alkatrészekre, mérőeszközökre, fénycsövekre, fogászati amalgámra, növényvédő szerekre és festékre. A jegyzőkönyvet 2012-ben módosították, hogy szigorúbb kibocsátási határértékeket vezessenek be a részecskék, valamint a kadmium, az ólom és a higany kibocsátására, ami ezeket a légkörbe engedő égési és egyéb ipari kibocsátási forrásokra vonatkozik. A három nehézfém emissziós forráskategóriáit kiterjesztették a szilícium- és ferromangánötvözetek gyártására is, kibővítve ezzel azon ipari tevékenységek körét, amelyekre vonatkozóan kibocsátási határértékeket határoztak meg.
• 1998. évi jegyzőkönyv a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról, amelynek végső célja az ilyen szennyező anyagok kibocsátásának és az azokkal kapcsolatos veszteség megszüntetése. A jegyzőkönyv egyes termékek gyártását és felhasználását már most tiltja, míg mások megszüntetését későbbre tervezték. A jegyzőkönyv rendelkezéseket tartalmaz a tiltott termékek hulladékainak kezelésére, és arra kötelezi a feleket, hogy az 1990-es (vagy alternatív megoldásként az 1985 és 1995 közötti) szint alá csökkentsék a dioxinok, furánok, többgyűrűs aromás szénhidrogének és a hexaklórbenzol (HCB) kibocsátását. A jegyzőkönyv a települési, a veszélyes és az orvosi hulladék elégetésére vonatkozóan speciális határértékeket határoz meg. Eleinte 16 olyan anyag került fel a listára, amelyet a jóváhagyott kockázati kritériumok szerint prioritizáltak. Ezek az anyagok a következők: 11 növényvédő szer, 2 ipari vegyszer és 3 melléktermék/szennyező anyag. A jegyzőkönyvet 2009-ben a következő 7 új anyag felvétele miatt módosították: hexaklór-butadién, oktabróm-difenil-éter, pentaklór-benzol, pentabróm-difenil-éter, perfluor-oktán-szulfonátok, poliklórozott naftalinok és rövidláncú klórozott paraffinok. A felek felülvizsgálták a DDT-, heptaklór-, HCB- és PCB-vegyületekre, valamint a hulladékégetéssel kapcsolatos kibocsátási határértékre vonatkozó kötelezettségeket. A felek annak érdekében, hogy megkönnyítsék a jegyzőkönyv ratifikációját az átmeneti gazdaságú országok számára, rugalmassági intézkedéseket vezettek be ezen országok számára a kibocsátási határértékekkel és az elérhető legjobb technológiák alkalmazásával kapcsolatos határidők tekintetében.
• 1999. évi jegyzőkönyv a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről (göteborgi jegyzőkönyv): a következő négy szennyező anyag esetében nemzeti kibocsátási határértékeket határoz meg a 2010-től 2020-ig terjedő időszakra: kén-dioxid (SO₂), NO_x, illékony szerves vegyületek és NH₃. A jegyzőkönyv bizonyos kibocsátási forrásokra (pl. tüzelőberendezés, villamosenergia-termelés, vegytisztítás, személygépkocsik és teherautók) is szigorú határértékeket határoz meg, és előírja, hogy a kibocsátás alacsony szinten tartása érdekében az elérhető legjobb technológiákat kell alkalmazni. Az ilyen termékekből – például festékekből vagy aeroszolokból – származó illékony szerves vegyületek kibocsátását is csökkenteni kell, a mezőgazdasági termelőknek pedig külön intézkedéseket kell hozniuk az NH₃-kibocsátás csökkentésére. A jegyzőkönyvet 2012-ben módosították, továbbá belefoglalták a 2020-ig és az azt követő időszakban teljesítendő nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokat (ezeket a módosításokat az Unió az (EU) 2017/1757 tanácsi határozattal ratifikálta). A jegyzőkönyv több műszaki mellékletét is frissítették mind a legfontosabb helyhez kötött, mind a mobil forrásokra vonatkozó kibocsátási határértékkel. A felülvizsgált jegyzőkönyv az első olyan kötelező erejű megállapodás, amely magában foglalja a finomrészecskék kibocsátásának csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalásokat. A módosított jegyzőkönyv a carbo medicinalis vegetabilis (korom) rövid távú éghajlatbefolyásolót is kifejezetten tartalmazza, mely részecske-összetevő. A részecskéknek (beleértve a kormot is) a jegyzőkönyv végrehajtása révén történő csökkentése mérsékli a légszennyezést, és egyúttal erősíti az éghajlatvédelem járulékos előnyeit.

Szakpolitikai együttműködés

Az egyezmény előírja a szerződő felek részére, hogy megfelelő szakpolitikákat és stratégiákat alakítsanak ki és hajtsanak végre, különös tekintettel a levegőminőség-védelmi rendszerekre.

A szerződő felek megállapodnak abban, hogy rendszeresen (legalább évente egyszer) üléseznek, hogy értékeljék az előrehaladást és kapcsolatot tartsanak egymással az egyezménnyel kapcsolatos kérdésekről.

Tudományos együttműködés

A szerződő felek megállapodnak, hogy összehangolt kutatási és fejlesztési tevékenységet folytatnak, különös tekintettel a főbb levegőszennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére, az emissziós mértékek és a szennyező anyagok koncentrációinak megfigyelésére és mérésére, valamint ezen szennyező anyagoknak az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásainak jobb megértésére.

Információcsere

A felek megállapodnak abban, hogy információkat cserélnek, különösen az alábbi adatok vonatkozásában:

• a főbb levegőszennyező anyagok kibocsátásai (kezdve az SO₂-vel) és ezek hatásai;
• a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésben valószínűsíthetően jelentős változásokat okozó tényezők (különösen a nemzeti politikák és az iparfejlesztés);
• ellenőrzési technológiák a levegőszennyezés csökkentésére; és
• nemzeti szakpolitikák és stratégiák a főbb levegőszennyező anyagok csökkentésére.

Együttműködés a légszennyezés megfigyelésében

• A felek vállalják, hogy részt vesznek a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési programban (EMEP). E program – melynek tevékenységeit egy külön jegyzőkönyv (az EMEP-jegyzőkönyv) alapján finanszírozzák – célja, hogy az egyezményben részt vevő felek számára biztosítsa az alábbiakat:
  • tudományos információk a légkör megfigyelésére vonatkozóan, számítógépes modellek;
  • a kibocsátások értékelése; és
  • előrejelzések kidolgozása.
• Ezen együttműködés sikere érdekében az egyezmény rendelkezik:
  • az eredetileg az SO₂-re és kapcsolódó anyagokra összpontosító program más jelentős levegőszennyező anyagokra történő kiterjesztéséről;
  • az ezen szennyező anyagokra érzékeny más közegek (víz, talaj és növényzet) összetételének, valamint az egészségre és a környezetre való hatás megfigyeléséről;
  • a terjedés során lejátszódó folyamatokra vonatkozó meteorológiai, fizikai és kémiai adatok létrehozásáról;
  • lehetőség szerint összehasonlítható vagy szabványosított megfigyelési eljárások és modellezési módszerek alkalmazásáról;
  • az EMEP integrálásáról a vonatkozó nemzeti és nemzetközi programokba;
  • a megfigyelések során gyűjtött adatok rendszeres kicseréléséről.

HATÁLYBALÉPÉS

Az egyezmény 1983. március 16-án lépett hatályba, a 24. megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésének időpontját követő 90. napon.

HÁTTÉR

• A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló genfi egyezmény egy olyan rendszert hoz létre, melynek révén a kormányzatok együtt tudnak működni az egészség és a környezet védelme céljából a több országot érintő levegőszennyezéssel szemben. Az egyezmény 1979-ben került aláírásra Genfben, az Európai Gazdasági Bizottság (ENSZ EGB) keretében, és 1983-ban lépett hatályba.
• Több információ: Környezetvédelmi politika (ENSZ EGB).

FŐ DOKUMENTUMOK

Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről – Határozat a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről (HL L 171., 1981.6.27., 13–24. o.)

A Tanács 81/462/EGK határozata (1981. június 11.) a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló egyezmény megkötéséről (HL L 171., 1981.6.27., 11–12. o.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Tanács (EU) 2017/1757 határozata (2017. július 17.) a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló 1999. évi jegyzőkönyv módosításának az Európai Unió nevében történő elfogadásáról (HL L 248., 2017.9.27., 3–75. o.)

A Tanács (EU) 2016/768 határozata (2016. április 21.) a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a nehézfémekről szóló 1998. évi jegyzőkönyv módosításainak elfogadásáról (HL L 127., 2016.5.18., 8–20. o.)

A Tanács (EU) 2016/769 határozata (2016. április 21.) a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló 1998. évi jegyzőkönyv módosításainak elfogadásáról (HL L 127., 2016.5.18., 21–31. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17–119. o.)

A 2010/75/EU irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

A Tanács 2004/259/EK határozata (2004. február 19.) a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez kapcsolódóan a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 81., 2004.3.19., 35–36. o.)

Jegyzőkönyv a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez kapcsolódóan a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (HL L 81., 2004.3.19., 37–71. o.)

A Tanács 2003/507/EK határozata (2003. június 13.) az Európai Közösségnek a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló jegyzőkönyvhöz való csatlakozásáról (HL L 179., 2003.7.17., 1–2. o.)

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt jegyzőkönyv a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről (HL L 179., 2003.7.17., 3–54. o.)

A Tanács 2001/379/EK határozata (2001. április 4.) a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a nehézfémekről szóló jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról (HL L 134., 2001.5.17., 40. o.)

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt jegyzőkönyv a nehézfémekről (HL L 134., 2001.5.17., 41–64. o.)

A Tanács 98/686/EK határozata (1998. március 23.) a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a kénkibocsátás további csökkentéséről szóló jegyzőkönyvnek az Európai Közösség részéről történő elfogadásáról (HL L 326., 1998.12.3., 34. o.)

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt jegyzőkönyv a kénkibocsátás további csökkentéséről (HL L 326., 1998.12.3., 35–56. o.)

A Tanács 93/361/EGK határozata (1993. május 17.) a Közösségnek a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi genfi egyezményhez csatolt, a nitrogén-oxidok kibocsátásának és országhatárokon átterjedő áramlásának ellenőrzéséről szóló jegyzőkönyvhöz való csatlakozásáról (HL L 149., 1993.6.21., 14–15. o.)

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt jegyzőkönyv a nitrogén-oxidok kibocsátásának és országhatárokon átterjedő áramlásának ellenőrzéséről (HL L 149., 1993.6.21., 16–26. o.)

A Tanács 86/277/EGK határozata (1986. június 12.) a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program (EMEP) hosszú távú finanszírozásáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről (HL L 181., 1986.7.4., 1. o.)

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt jegyzőkönyv a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program (EMEP) hosszú távú finanszírozásáról (HL L 181., 1986.7.4., 2–5. o.)

utolsó frissítés 08.09.2020