Help Print this page 

Summaries of EU Legislation

Title and reference
Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:

2003/87/EK irányelv az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerének létrehozásáról

ÖSSZEFOGLALÓ

BEVEZETÉS

A Kiotói Jegyzőkönyv alapján az EU vállalta, hogy 2008 és 2012 között az 1990-es szinthez képest 8%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátását.

Egy második, 2013-től 2020-ig tartó kötelezettségvállalási időszakban pedig vállalta, hogy 20%-kal csökkenti az ÜHG-kibocsátásokat 2020-ig az 1990-es szinthez képest.

Kötelezettségvállalásainak teljesítésére az EU létrehozta az ÜHG-k kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerét. Minden kibocsátási egység 1 tonna szén-dioxid (CO2) vagy szén-dioxid-egyenérték meghatározott időszak alatt való kibocsátásra való engedélyt jelent.

A kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS)* az éghajlatváltozás leküzdésére irányuló uniós szakpolitika sarokköve és az EU ipari üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony módon történő csökkentését megcélzó kulcsfontosságú eszköze.

FŐBB PONTOK

Az EU ETS 2005-ben került bevezetésre. Az azóta eltelt időszakban változásokon ment keresztül az eredeti jogszabály, a 2003/87/EK irányelv módosításainak eredményeképpen.

  • Az EU ETS jelenlegi, harmadik fázisa 2013-ban kezdődött és 2020-ig tart.
  • Az EU ETS hatálya kiterjed erőművekre és gyártóüzemekre, valamint a légitársaságok európai repülőterek között közlekedő járataiból származó kibocsátásokra.
  • 2005. január 1 -je óta a létesítményüzemeltetőknek, akik az irányelv hatálya alá tartozó tevékenységeket végzik, rendelkezniük kell egy üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó megfelelő engedéllyel.
  • Az EU ETS rendszer hatálya kiterjed az erőművek, az energia-intenzív ipari szektorok széles köre és a kereskedelmi légi fuvarozás szén-dioxid-kibocsátására. Ide tartozik továbbá a bizonyos savak gyártásakor keletkező dinitrogén-oxid-kibocsátás és az alumínium-gyártásból származó perfluorokarbon-kibocsátás.
  • Az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyeket a nemzeti illetékes hatóságok adják ki, ha megbizonyosodtak arról, hogy az üzemeltető képes a kibocsátások nyomon követésére és jelentésére.
  • A teljes EU-ra vonatkozó kibocsátási összkvótán* belül (amely évente 1,74%-kal csökken) az üzemeltetők kaphatnak vagy vásárolhatnak egységeket, amelyekkel egymás között kereskedhetnek szükség szerint. Korlátozott mennyiségben a világszerte megvalósított kibocsátáscsökkentési projektekből származó nemzetközi jóváírásokat is cserélhetnek kibocsátási egységekre.
  • Az üzemeltetőknek nyomon kell követniük és jelenteniük kell a kibocsátásokat az illetékes hatóságoknak. A jelentéseket független hitelesítők ellenőrzik.
  • Minden év után az üzemeltetőknek át kell adniuk a kibocsátásuknak megfelelő mennyiségű egységet, ellenkező esetben bírságok kiszabására kerül sor.
  • 2013 óta a kibocsátási egységek kiosztásának alapszabálya az árverés útján történő értékesítés.
  • A gyártólétesítmények által térítésmentesen kapott kibocsátási egységek aránya 30%-ra csökken 2020-ban. A villamosenergia-termelési létesítmények főszabály szerint nem kapnak térítésmentesen kibocsátási egységeket.
  • Az uniós országoknak a kibocsátási egységek árverési úton történő értékesítéséből származó bevételeiknek legalább 50%-át az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló intézkedésekre (például az ipar szén-dioxid-intenzitásának csökkentésére) kell fordítaniuk.
  • Az uniós országok minden évben jelentést tesznek a Bizottságnak az irányelv alkalmazásáról.
  • Az EU ETS negyedik fázisára (2021–2030) vonatkozó módosító javaslatot 2015 júliusában fogadták el összhangban a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerettel. Ez a módosítás 2005-höz viszonyítva az EU ETS kibocsátások 43%-os csökkenését kívánja elérni.

MIKORTÓL HATÁLYOS EZ A JOGI AKTUS?

A 2003/87/EK irányelv 2003. október 25-én lépett hatályba és 2003. december 31 -ig kellett átültetni az uniós országok nemzeti jogába.

HÁTTÉR

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS)

KULCSFOGALMAK

* Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS): az első – és mindmáig messze a legnagyobb – nemzetközi rendszer az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmére vonatkozóan, amely több mint 11 000 erőműre és gyártó üzemre terjed ki a 28 uniós országban, Izlandon, Norvégiában és Liechtensteinben, valamint a légi közlekedésre.

* A fix összkvóta elve: az EU ETS ezen elv alapján működik. Meghatároznak egy felső határt, azaz a rendszerbe tartozó gyárak, erőművek és más létesítmények által maximálisan kibocsátható üvegházhatásúgáz-mennyiséget. Ez a felső határ az idő során csökkentésre kerül annak érdekében, hogy a teljes kibocsátás mennyisége csökkenjen. A rendszer lehetővé teszi a kibocsátási kvóták kereskedelmét annak érdekében, hogy az ipari létesítmények és a légi járatok üzemeltetői általi teljes kibocsátás mennyisége a felső határ alatt maradjon és a kibocsátások csökkentésére a legkisebb költségű intézkedéseket lehessen alkalmazni.

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32–46. o.).

A 2003/87/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság 1031/2010/EU rendelete (2010. november 12.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól (HL L 302., 2010.11.18., 1–41. o.). Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A Bizottság 2011/278/EU határozata (2011. április 27.) a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról (az értesítés a C(2011) 2772. számú dokumentummal történt) (HL L 130., 2011.5.17., 1–45. o.). Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A Bizottság 600/2012/EU rendelete (2012. június 21.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések és a tonnakilométer-adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról (HL L 181., 2012.7.12., 1–29. o.).

A Bizottság 601/2012/EU rendelete (2012. június 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről (HL L 181., 2012.7.12., 30–104. o.). Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A Bizottság 389/2013/EU rendelete (2013. május 2.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 280/2004/EK és a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról, továbbá a 920/2010/EU és az 1193/2011/EU bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 122., 2013.5.3., 1–59. o.). Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A Bizottság 1123/2013/EU rendelete (2013. november 8.) a nemzetközi jóváírási jogosultságoknak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében történő meghatározásáról (HL L 299., 2013.11.9., 32–33. o.).

A Bizottság 2013/448/EU határozata (2013. szeptember 5.) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről (HL L 240., 2013.9.7., 27–35. o.).

A Bizottság 2014/746/EU határozata (2014. október 27.) a CO2-kibocsátásáthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok 2015–2019-es időszakra vonatkozó listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (HL L 308., 2014.10.29., 114–124. o.).

Az Európai Parlament és a Tanács 2015/1814/EU határozata (2015. október 6.) az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról (HL L 264., 2015.10.9., 1–5. o.).

utolsó frissítés 07.07.2016

Top