Help Print this page 

Summaries of EU Legislation

Title and reference
E-kereskedelem – egységes uniós szabályok

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Languages and formats available
Multilingual display
Text

E-kereskedelem – egységes uniós szabályok

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2000/31/EK – elektronikus kereskedelem az EU-ban

ÖSSZEFOGLALÓ

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos különböző kérdésekre vonatkozó egységes uniós szabályokat hoz létre.

FŐBB PONTOK

Az irányelv – többek között – a következő online szolgáltatásokra terjed ki:

hírszolgáltatás (pl. hírportálok);

értékesítés (pl. könyvek, pénzügyi szolgáltatások, utazási szolgáltatások értékesítése);

reklámozás;

szakmai szolgáltatások (pl. ügyvédek, orvosok, ingatlanügynökök);

szórakoztatással kapcsolatos szolgáltatások;

alap közvetítői szolgáltatások (internet-hozzáférés, adattovábbítás és tárhelyszolgáltatás);

például reklám- vagy szponzortevékenységekből finanszírozott díjmentes szolgáltatások.

Az irányelv létrehozza azt az elvet, amely szerint e szolgáltatások üzemeltetőire a – szolgáltatások elindításával és nyújtásával kapcsolatos – szabályozások kizárólag a bejegyzett székhelyük szerinti uniós országban vonatkoznak, és nem abban az országban, ahol az általuk használt szerverek, e-mail címek vagy online postafiókok találhatók.

A nemzeti kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetők – tartós és könnyen hozzáférhető formában – közzéteszik a tevékenységükkel kapcsolatos alapvető információkat (nevüket, címüket, cégjegyzékszámukat stb.).

Reklámozás

A nemzeti kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy reklámozási tevékenységüket meghatározott szabályok szerint folytatják:

a reklámozás ekként világosan azonosítható legyen;

a reklámozásért felelős személy vagy vállalkozás világosan azonosítható legyen;

a promóciós ajánlatok, játékok vagy vetélkedők világosan azonosíthatók, igénybevételük feltételei pedig könnyen hozzáférhetőek, valamint világosan és egyszerű módon meghatározottak legyenek.

Spam („levélszemét”)

A kéretlenül küldött e-maileknek („spameknek”) is világosan azonosíthatónak kell lenniük. A kéretlen e-mail üzeneteket küldő vállalkozásoknak rendszeresen meg kell nézniük és tiszteletben kell tartaniuk az utólagos letiltás lehetőségét biztosító („opt-out”) listákat, amelyekre azok az emberek iratkoznak fel, akik nem szeretnének ilyen e-maileket kapni.

Online szerződések

Az elektronikus szerződéseknek minden uniós országban a papíralapú szerződésekkel egyenrangú jogi státuszt kell biztosítani.

E szerződéseknek – világos és jól érthető módon – az alábbiakat is magukban kell foglalniuk:

azok a technikai lépések, amelyeket a fogyasztóknak a szerződés megkötéséhez meg kell tenniük;

információ arról, hogy iktatja-e vagy sem a szolgáltató a megkötött szerződést, és a fogyasztók a későbbiekben megtekinthetik-e azt;

információ arról, hogy hogyan tudják a fogyasztók a gépelési hibákat a rendelés feladása előtt azonosítani és kijavítani;

a szerződéskötés lehetséges nyelvei.

További előírás, hogy a fogyasztók el tudják menteni és ki tudják nyomtatni a szerződéseket és az általános szerződési feltételeket.

Lásd még a fogyasztói jogokról szóló 2011/83/EU irányelvet.

Online rendelések

Az online rendelésekre a következő előírások vonatkoznak:

a szolgáltatónak megfelelő időben elektronikus visszaigazolást kell küldenie a rendelés beérkezéséről (e-mailt vagy egyéb elektronikus üzenetet);

a rendelés (vagy a beérkezés visszaigazolása) akkor tekintendő úgy, hogy beérkezett, amikor a vevő (fogyasztó) hozzá tud férni.

Lásd még az elektronikus azonosításról és a bizalmi szolgáltatásokról szóló 910/2014/EU rendeletet.

A hatályban lévő jogszabályok érvényesítése

Az irányelv mind az üzemeltetők általi önszabályozást, mind a kormányokkal tett közös szabályozási törekvéseket ösztönzi. Néhány példa erre:

uniós szintű magatartási kódexek,

online peren kívüli vitarendezési rendszerek, különösen olyankor, amikor az eladó és a vevő nem ugyanabban az országban vannak.

Az uniós országoknak gyors és hatékony megoldásokat kell kínálniuk az online környezetben felmerülő jogi problémákra, továbbá biztosítaniuk kell, hogy a szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek.

A szolgáltatók kötelességei

A pusztán adattovábbító csatornaként, gyorsítótárként vagy szolgáltatók webtárhelyeként működő szolgáltatók nem felelősek az általuk továbbított vagy tárolt adatokért, amennyiben eleget tesznek bizonyos feltételeknek. Abban az esetben, ha szolgáltatók számára biztosítanak tárhelyet, mentesülnek a felelősség alól, amennyiben:

nincs jogellenes tevékenységről vagy információkról tudomásuk, valamint

ha ilyen tevékenységről tudomást szereznek vagy ilyen információk birtokába jutnak, azokat haladéktalanul eltávolítják, illetve az azokhoz való hozzáférést haladéktalanul megszüntetik.

A nemzeti kormányok semmilyen általános nyomonkövetési kötelezettséget nem írhatnak elő e „közvetítők” számára az általuk küldött vagy tárolt információkra vonatkozóan annak érdekében, hogy az ilyen jogellenes tevékenységeket megpróbálják megtalálni, illetve megelőzni.

HÁTTÉR

Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól („az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”)

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2000/31/EK irányelv

2000.7.17.

2002.1.16.

HL L 178., 2000.7.17., 1–16. o.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/2004/EK rendelete (2004. október 27.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről („Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről”) (HL L 364., 2004.12.9., 1–11. o.)

utolsó frissítés 13.10.2015

Top