Help Print this page 
Title and reference
Az európai jog közvetlen hatálya

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Languages and formats available
BG ES CS DA DE ET EL EN FR GA HR IT LV LT HU MT NL PL PT RO SK SL FI SV
HTML html ES html CS html DA html DE html EL html EN html FR html IT html HU html NL html PL html PT html RO html FI html SV
Multilingual display
Text

Az európai jog közvetlen hatálya

A közvetlen hatály lehetővé teszi a magánszemélyek számára, hogy haladéktalanul hivatkozzanak európai rendelkezésekre valamely nemzeti vagy európai bíróság előtt. Ez az elv kizárólag bizonyos európai aktusok vonatkozásában érvényes. Emellett pedig számos feltételhez kötött.

Az európai jog közvetlen hatálya az elsőbbségi elvvel együtt az európai jog egyik alapelve. Az Európai Unió Bírósága alakította ki. Lehetővé teszi a magánszemélyek számára, hogy a bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhassanak az európai jogra, függetlenül a nemzeti jogukban meglévő szövegek létezésétől.

A közvetlen hatály elve így biztosítja az európai jog uniós országokban való alkalmazhatóságát és hatékonyságát. Ugyanakkor az Európai Unió Bírósága valamely európai jogi aktus közvetlen alkalmazhatóságához több szükséges feltételt határozott meg. Valamely jogi aktus közvetlen hatálya kizárólag egy magánszemély és egy uniós ország közötti viszonyokat is érintheti, de ezt ki lehet terjeszteni valamennyi magánszemély egymás közötti kapcsolatára is.

Fogalommeghatározás

Az európai jog közvetlen hatályát a Bíróság az 1963. február 5-i Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben alakította ki. Ebben az ítéletben a Bíróság kimondja, hogy az európai jog nemcsak kötelezettségeket keletkeztet az uniós országok számára, hanem jogokat is alapít a magánszemélyek részére. A magánszemélyek így tehát élhetnek ezzel a jogukkal és az európai jogszabályokra közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti és az európai bíróságok előtt. Így tehát nem szükséges, hogy az uniós ország a vonatkozó európai jogszabályt átvegye a saját nemzeti jogrendszerébe.

Horizontális és vertikális közvetlen hatály

A közvetlen hatálynak két aspektusa van: a vertikális hatály és a horizontális hatály.

A vertikális közvetlen hatály a magánszemélyek és az országok közötti kapcsolatokban játszik szerepet. Ez azt jelenti, hogy a magánszemélyek valamely európai jogszabályra hivatkozhatnak az országgal szemben.

A horizontális közvetlen hatály a magánszemélyek egymás közötti kapcsolataiban játszik szerepet. Ez azt jelenti, hogy a magánszemélyek egy másik magánszeméllyel szemben hivatkozhatnak valamely európai jogszabályra.

Az érintett jogi aktus típusa szerint a Bíróság vagy a teljes közvetlen hatályt (vagyis a horizontális közvetlen hatályt és a vertikális közvetlen hatályt) vagy pedig a részleges közvetlen hatályt (a vertikális közvetlen hatályra korlátozódva) fogadta el.

Közvetlen hatály és az elsődleges jog

Ami az elsődleges jogot, vagyis az európai jogrendszer jogszabályi hierarchiájának csúcsán álló szövegeket illeti, a Bíróság a közvetlen hatály elvét a Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben mondta ki. Mindazonáltal a Bíróság feltételként szabta, hogy a kötelezettségeknek pontosnak, világosnak, feltétel nélkülinek és sem nemzeti, sem európai kiegészítő intézkedést nem igénylőnek kell lenniük.

A Becker ügyben hozott ítéletben (1982. január 19-i ítélet) a Bíróság megtagadja a közvetlen hatályt, mivel az uniós országok mozgástérrel rendelkeznek az érintett rendelkezés végrehajtásával kapcsolatban (a Kaefer és Procacci ügyben 1990. december 12-én hozott ítélet), bármilyen kicsi is legyen az a mozgástér.

Közvetlen hatály és a másodlagos jog

A közvetlen hatály elve a másodlagos jogból eredő, vagyis az intézmények által az alapító szerződések alapján elfogadott jogi aktusokat is érinti. A közvetlen hatály terjedelme azonban a jogi aktus típusától függ:

  • a rendelet: a rendeletek mindig közvetlen hatállyal bírnak. Az EU működéséről szóló szerződés 288. cikke kimondja, hogy a rendeletek közvetlenül alkalmazandók az uniós országokban. A Politi ügyben 1971. december 14-én hozott ítéletben a Bíróság kimondja, hogy ebben az esetben teljes közvetlen hatályról van szó;
  • az irányelv: az irányelv az uniós országoknak címzett jogi aktus, amelyet az uniós országoknak át kell ültetniük a saját nemzeti jogukba. A Bíróság mindazonáltal bizonyos esetekben a magánszemélyek jogainak védelme érdekében elismeri az irányelvek közvetlen hatályát. Ennek megfelelően a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kimondta, hogy az irányelvek is közvetlen hatállyal bírnak abban az esetben, ha feltétel nélküliek, megfelelően világosak és pontosak, valamint ha az uniós országok az irányelvet nem ültették át határidőn belül nemzeti jogukba (a Van Duyn ügyben 1974. december 4-én hozott ítélet). A közvetlen hatály ugyanakkor kizárólag vertikális lehet; az uniós országok kötelesek végrehajtani az irányelveket, nem hivatkozhatnak azonban azokra valamely magánszeméllyel szemben (a Ratti ügyben 1979. április 5-én hozott ítélet).
  • a határozat: a határozatnak akkor lehet közvetlen hatálya, amennyiben címzettjeként valamely uniós országot jelöli meg. Ebben az esetben a Bíróság a határozatnak kizárólag a vertikális közvetlen hatályát ismeri el (a Hansa Fleisch ügyben 1992. november 10-én hozott ítélet);
  • a nemzetközi megállapodások: a Demirel ügyben 1987. szeptember 30-én hozott ítéletben a Bíróság elismerte, hogy bizonyos nemzetközi megállapodásoknak a Van Gend en Loos ügyben hozott ítéletben meghatározott kritériumok alapján közvetlen hatálya van;
  • a vélemények és ajánlások: a vélemények és az ajánlások nem rendelkeznek kötelező jogi erővel. Ennek megfelelően nincsen közvetlen hatályuk.

14.01.2015

Top