Help Print this page 

Summaries of EU Legislation

Title and reference
Európai uniós irányelvek

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Languages and formats available
Multilingual display
Text

Európai uniós irányelvek

Az irányelv az európai uniós (EU-s) politikák végrehajtását szolgáló, az európai intézmények számára elérhető jogi eszközök egyike. Olyan rugalmas jogi eszközről van szó, amelyet főképp a nemzeti jogszabályok összehangolására alkalmaznak. Bizonyos eredmény elérését írja elő az uniós országok számára, de szabad kezet hagy annak megválasztásában, hogy hogyan kívánják azt elérni.

ÖSSZEFOGLALÓ

Az irányelv az európai uniós (EU-s) politikák végrehajtását szolgáló, az európai intézmények számára elérhető jogi eszközök egyike. Olyan rugalmas jogi eszközről van szó, amelyet főképp a nemzeti jogszabályok összehangolására alkalmaznak. Bizonyos eredmény elérését írja elő az uniós országok számára, de szabad kezet hagy annak megválasztásában, hogy hogyan kívánják azt elérni.

Az irányelv a másodlagos uniós jog részét képezi, ezért az uniós intézmények az alapító szerződésekkel összhangban fogadják el. Az uniós szintű elfogadást követően az uniós országok átültetik belső jogrendszerükbe, hogy aztán alkalmazni tudják.

Például a munkaidő megszervezéséről szóló irányelv kötelező pihenőidőket ír elő, továbbá korlátozza az EU-ban engedélyezett heti munkaórák számát. Azt azonban, hogy milyen jogszabályokat dolgoznak ki e szabályok alkalmazására, az egyes országok maguk dönthetik el.

Általánosan alkalmazandó, kötelező erejű jogi aktus

Az EU működéséről szóló szerződés 288. cikke kimondja, hogy az irányelv kötelező erejű a címzett országokra (közülük egyre, néhányra vagy mindre) nézve az elérendő eredmény tekintetében, míg a forma és az eszköz megválasztása a nemzeti hatóságok hatáskörében marad.

Az irányelvek különböznek azonban a rendeletektől vagy a határozatoktól.

  • A rendelettől eltérően, amely az uniós országok belső jogrendszerében közvetlenül és a hatálybalépést követően azonnali hatállyal alkalmazandó, az irányelv nem közvetlenül alkalmazandó az uniós országokban. Mielőtt a kormányok, vállalkozások és természetes személyek alkalmazhatják, először át kell ültetni a nemzeti jogba.
  • A határozattól eltérően az irányelv olyan dokumentum, amely általánosan alkalmazandó valamennyi uniós országra nézve.

Az irányelvet jogalkotási eljárást követően fogadják el. Azaz a Tanács és a Parlament által rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott jogalkotási aktusról van szó.

Kötelező átültetés

Ahhoz, hogy egy irányelv nemzeti szinten hatályba lépjen, az uniós országoknak jogszabályt kell elfogadnia az átültetéshez. Ennek a nemzeti intézkedésnek eleget kell tennie az irányelvben meghatározott célkitűzéseknek. A nemzeti hatóságoknak tájékoztatniuk kell az Európai Bizottságot ezekről az intézkedésekről.

Az átültetési folyamatban az uniós országoknak van mozgásterük, aminek révén figyelembe tudják venni az egyedi nemzeti adottságokat. Az átültetésnek az irányelv elfogadásakor meghatározott határidőig (általában két éven belül) kell megtörténnie.

Amennyiben valamely ország elmulasztja egy irányelv átültetését, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezhet és eljárást indíthat az adott ország ellen az EU Bírósága előtt (az ítélet végrehajtásának megtagadása ilyen esetben újabb ítélet meghozatalához vezethet, amely pénzbüntetés kiszabásával járhat).

A személyek védelme az irányelvek nem megfelelő átültetése esetén

Az irányelv - főszabály szerint - csak átültetésekor lép hatályba. Az EU Bírósága azonban úgy véli, hogy egy át nem ültetett irányelv bizonyos hatások bekövetkezését eredményezheti, amikor:

  • a nemzeti jogba való átültetésre nem vagy nem megfelelően került sor,
  • az irányelv rendelkezései feltétel nélküliek és kellőképpen egyértelműek és pontosak, valamint
  • az irányelv rendelkezései természetes személyeket ruháznak fel jogokkal.

E feltételek teljesülése esetén a természetes személyek hivatkozhatnak az irányelvre a bíróság előtt valamely uniós országgal szemben. Nem támaszkodhat azonban természetes személy másik természetes személy elleni kereset benyújtására valamely irányelv közvetlen hatásának tekintetében, amennyiben annak átültetésére nem került sor (lásd a C-91/92. sz. Paola Faccini Dori kontra Recreb ügyben 1994. július 14-én hozott ítéletet).

A Bíróság azt is lehetővé teszi természetes személyek számára, hogy - bizonyos feltételek mellett - kártérítésben részesüljenek azon irányelvek miatt, amelyek átültetésére nem megfelelő módon vagy késve került sor (a C-6/90. sz. ügyben és a C-9/90. sz. Francovich and Bonifaci ügyben 1991. november 19-én hozott ítélet).

Az átültetés határidejének be nem tartása elleni küzdelem

Továbbra is létező probléma, hogy az uniós országok késve ültetik át az irányelveket, aminek következtében az állampolgárok és a vállalkozások nem tudnak élni az uniós jog által nyújtott kézzelfogható előnyökkel.

Az EU azt a célt tűzte ki, hogy az átültetés elmaradását 1%-ra csökkenti. Az uniós irányelveknek a belső piacon való átültetését összefoglaló táblázatból, amelyet 2014 júliusában tett közzé az Európai Bizottság, az derül ki, hogy mindössze öt ország nem tudta teljesíteni ezt a célt. Ezzel ellentétben tizenkét ország ért el a 2011. áprilisi egységes piaci intézkedéscsomagban javasolt 0,5% alatti megfelelőségi hiányt a nemzeti jogszabályok tekintetében.

További információkért lásd az Európai Bizottság honlapján az uniós jogról szóló információkat.

utolsó frissítés 30.08.2015

Top