Help Print this page 
Title and reference
Vadon élő madarak védelme

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

Vadon élő madarak védelme

Számos vonuló és őshonos európai madárfaj állománya csökkenőben van. Az Európai Unió (EU) olyan politikákat dolgozott ki, amelyek célja e tendencia megfordítása bizonyos gyakorlatok betiltása, valamint védelmi és élőhelykezelési intézkedések bevezetése révén.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7-25. o.)

A Tanács 79/409/EGK irányelve (1979. április 2.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 103., 1979.4.25., 1-18. o.)

ÖSSZEFOGLALÓ

Számos vonuló és őshonos európai madárfaj állománya csökkenőben van. Az Európai Unió (EU) olyan politikákat dolgozott ki, amelyek célja e tendencia megfordítása bizonyos gyakorlatok betiltása, valamint védelmi és élőhelykezelési intézkedések bevezetése révén.

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv célja valamennyi vadon élő madár védelme az EU-ban a védelmükre, kezelésükre és ellenőrzésükre irányuló szabályok meghatározása révén. Hatálya madarakra, azok tojásaira, fészkeire és élőhelyeire terjed ki.

FŐBB PONTOK

Az uniós országoknak intézkedéseket kell hozniuk a veszélyeztetett fajok állományainak az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek megfelelő szinten való fenntartása vagy helyreállítása érdekében, figyelembe véve a gazdasági és rekreációs igényeket is.

Intézkedéseket kell életbe léptetni az élőhelyek* megfelelő sokféleségének és nagyságának megőrzéséhez, fenntartásához vagy helyreállításához valamennyi madárfaj tekintetében. Az intézkedések közé tartoznak a következők:

védett területek kialakítása,

a védett területeken belüli és kívüli élőhelyek fenntartása és kezelése, és

a tönkretett biotópok* helyreállítása és újak kialakítása.

Egyes - az I. mellékletben felsorolt - fajokra egyedi intézkedések vonatkoznak élőhelyeik tekintetében a fennmaradás biztosítása érdekében. Olyan fajok tartoznak ide,

amelyeket a kipusztulás veszélye fenyeget,

amelyek érzékenyek az élőhelyük változásaira,

amelyeket kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősítettek, vagy

amelyek élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemelnek.

Az uniós országoknak különleges védelmi területeket kell kialakítaniuk a veszélyeztetett fajok és a vonuló madarak számára, mégpedig a fennmaradás szempontjából kedvező körülmények megteremtésével, természetes elterjedési területükön (azaz ahol természetesen előfordulnak). Különleges figyelmet kell fordítani a vizes élőhelyekre. A különleges védelmi területek a védett ökológiai helyek Natura 2000 hálózatának a részét képezik.

Az irányelv ezenkívül az EU-ban élő valamennyi vadon élő madárfaj általános védelméről is rendelkezik. Különösen a következőket tilos megtenni:

a vadon élő madarak szándékos elpusztítása vagy befogása,

fészkeik károsítása,

tojásaik begyűjtése vagy birtoklása,

szándékos zavarásuk, amely veszélyezteti védelmüket, és

olyan fajokhoz tartozó - élő vagy elpusztult - madarakkal való kereskedés vagy azok tartása, amelyek vadászata tilos.

Az uniós országoknak elő kell mozdítaniuk az európai vadon élő madárfajok kezelését, védelmét és megfontolt hasznosítását célzó kutatásokat (ez utóbbi alatt értendő például annak biztosítása, hogy a vadászat az állományok kielégítő szinten való tartására korlátozódik).

Egyes fajok vadászata, amelyek száma azt lehetővé teszi, engedélyezhető bizonyos elvek tiszteletben tartása mellett:

a levadászott madarak száma nem veszélyeztetheti a megfelelő állományszintet,

költési és fiókanevelési időszakban tilos a madárfajokra vadászni,

a vonuló fajokra tilos a költési helyükre való visszatérésük idején vadászni, és

a madarak tömeges vagy válogatás nélküli megölési módszereinek alkalmazása tilos.

HÁTTÉR

2015-ben az Európai Bizottság második alkalommal adott ki jelentést az uniós madárvédelmi irányelv szerinti védettségi helyzetről, amely összehasonlító értékelés elvégzését tette lehetővé. E jelentésből, valamint egy, az élőhelyvédelmi irányelv szerinti jelentésből az derül ki, hogy a védett fajok és élőhelyek helyzetével és az azokra vonatkozó tendenciákkal kapcsolatos tudás magasabb szintre emelkedett. Egyes fajok és élőhelyek a helyreállítás jeleit mutatják, és arra is egyértelmű jelek mutatnak, hogy a Natura 2000 hálózat jelentős szerepet tölt be az élőhelyek és fajok stabilizálása terén, különösen ott, ahol megfelelő hatósugarú intézkedéseket hoztak.

További információkért lásd az Európai Bizottság honlapján a természetről és a biológiai sokféleségről szóló információkat.

KULCSFOGALMAK

* Élőhely: olyan természetes hely vagy környezet, ahol bizonyos típusú állat vagy növény rendesen előfordul.

* Biotóp: egységes környezeti feltételekkel jellemzett terület, amely állatok és növények meghatározott keveredésének biztosít élőhelyet.

MIKORTÓL HATÁLYOS EZEN IRÁNYELV?

A jogszabályt eredetileg 1979-ben fogadták el (79/409/EGK tanácsi irányelv), és 1981. április 7-ig kellett az uniós országok jogrendjébe átültetni. A 79/409/EGK irányelv helyébe 2009-ben annak kodifikált változata lépett (2009/147/EK).

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A természet állapota az Európai Unióban: Jelentés az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelvben említett élőhelyek és fajok helyzetéről és trendjeiről az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkének, valamint a madárvédelmi irányelv 12. cikkének megfelelően (COM(2015) 219 final, 2015.5.20.)

utolsó frissítés 24.09.2015

Top