Tengerhajózási állások: a szociális szabályozási keret újraértékelése

A Bizottság szeretné vonzóbbá tenni az álláskeresők számára az EU tengerészeti ágazatát anélkül, hogy annak versenyképessége sérülne. Ezért megvizsgálja a jelenlegi közösségi szabályozást, hogy feltárja a tengerészeti szektorban dolgozókra vonatkozó kizárásokat vagy eltéréseket, és meghatározza, milyen mértékű fellépésre van szükség ezen a területen. A Bizottság elindítja a szociális partnerekkel folytatandó konzultáció első szakaszát az említett közösségi fellépés lehetséges irányairól.

JOGI AKTUS

A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának (2007. október 10.) – A több és jobb EU-beli tengerhajózási állásért a szociális szabályozási keret újraértékeléséről (a Szerződés 138. cikkének (2) bekezdésében előírt konzultáció első szakasza a szociális partnerekkel) [COM(2007) 591 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

A tengerészeti ágazat jelenlegi fejlődését erőteljes globalizáció jellemzi, ezért az ágazat szabályozására jelentős mennyiségű nemzetközi egyezmény és norma született.

Az Európai Unió (EU) nagy mértékben támogatja az olyan erőfeszítéseket és kezdeményezéseket, amelyek célja a nemzetközi szabályok megerősítése: ilyen szabályok például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) (EN) (ES) (FR) 2006-os tengerészeti munkaügyi (EN) (ES) (FR) egyezménye, illetve 2007-es halászati munkaügyi (EN) (ES) (FR) egyezménye.

A Bizottság arra törekszik, hogy előmozdítsa e nemzetközi normák ratifikálását (a 2007/431/EK tanácsi határozat felhatalmazása alapján) és alkalmazását az EU belső és külső politikáinak kiegészítése céljából.

A közösségi szociális szabályozás

Az Európai Unióban a szociális szabályozás a tengerhajózási állások tekintetében bizonyos számú kizárást és eltérést ír elő. Ebből a szempontból az alábbi négy helyzet fordulhat elő:

• nincs kizárás (azaz nincsenek specifikus rendelkezések az általános eszközökre vonatkozóan);
• specifikus jogszabályok, vagy specifikus rendelkezéseket tartalmazó általános eszközök;
• lehetőség a tagállamok számára kizárások bevezetésére az általános irányelvek nemzeti jogszabályaikba történő átültetése során. Ez a helyzet a 2002/74/EK, a 94/45/EK és a 2002/14/EK irányelvek esetében merülhet fel;
• az alkalmazás hatálya alóli kizárás. Ez a 98/59/EK, a 2001/23/EK és a 96/71/EK irányelveknél merülhet fel.

Ami az utóbbi két kategóriát illeti, a Bizottság ezek esetében részletesebb elemzést javasol. A Bizottság szerint előfordulhat, hogy bizonyos kizárások nem teljesen megalapozottak, amennyiben nem járulnak hozzá a munkavállalók konkrét helyzetéhez jobban illeszkedő, specifikus megoldások alkalmazásához. Azokban az esetekben, amikor nyomós ok van az érvényben lévő kizárások vagy eltérések fenntartására, meg kell vizsgálni, hogy nem nyújtana-e jobb megoldást egy kifejezetten erre az ágazatra vonatkozó specifikus közösségi jogszabály. Az ilyen megoldásnak lehetővé kell tennie, hogy a tengerészeti ágazatban dolgozók az általános irányelv hatálya alá tartozó többi munkavállalóval megegyező szintű védelmet élvezzenek. Ilyen esetekben meg kell vizsgálni a tagállamokban alkalmazott konkrét jogi feltételeket annak érdekében, hogy a tengerészeti ágazatban dolgozók megfelelő védelemben részesüljenek. Különösen helyénvaló ez a vizsgálat az olyan feltételes kizárások esetében, amelyek a tagállamokat azonos védelmet biztosító specifikusabb szabályozás vagy alternatív garanciák létrehozására kötelezik.

Egészségvédelem és biztonság

Az EU-jogszabályokban a tengerészeti ágazatban dolgozó munkavállalók általában a más ágazatban dolgozókkal azonos szintű védelmet élveznek az egészségvédelem és a biztonság tekintetében. Ezenfelül az általános irányelveket kiegészíti néhány, kifejezetten erre az ágazatra vonatkozó irányelv, mint például a halászhajók fedélzetén végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló irányelv. Ez utóbbi irányelv kizárólag a legalább 15 m hosszúságú halászhajók esetében alkalmazandó. A Bizottság ezért olyan nem kötelező erejű eszközök (helyes gyakorlatok) kidolgozását helyezi előtérbe, amelyek a kisméretű halászhajók fedélzetén dolgozók egészségének és biztonságának védelmére vonatkozó meglévő közösségi szabályozás hatékonyabb gyakorlati végrehajtására irányulnak.

A munkavállalók szabad mozgása és a társadalombiztosítás

Az esetjogi gyakorlat szerint az EK-Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit a tengeri fuvarozás területén is alkalmazzák. Ami pedig a társadalombiztosítási rendszerek összehangolását illeti, a közösségi szabályozás előírja, hogy a munkavállalók és családtagjaik nem veszíthetik el társadalombiztosítási jogosultságukat, amikor a Közösség területén belül másik országba utaznak. Ez a szabályozás a harmadik országok azon munkavállalóira is vonatkozik, akik jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel az EU területén, és helyzetük összes vonatkozása nem kizárólag egy tagállamot érint.

A szociális párbeszéd szerepe

A szociális partnerek rendszeresen foglalkoznak a fedélzeti biztonság és jóllét növelésének témájával, és hozzájárulnak egy erős európai pozíció kialakításához. Jelenleg egy, az ILO tengerészeti munkaügyi egyezményének vonatkozó rendelkezéseit átvevő európai megállapodás érdekében folytatnak tárgyalásokat. Hasonló irányt lehetne követni az ILO nemrégiben született halászati munkaügyi egyezménye alkalmazásának előmozdítása érdekében is.

A jelenlegi konzultációs eljárás keretében a Bizottság arra kéri a tengerészeti ágazat szociális partnereit, hogy nyilatkozzanak a közleményben felvetett kérdésekkel kapcsolatban.

Háttér

A Bizottság 2005–2009-es stratégiai célkitűzéseiben egy teljes körű tengerészeti politika létrehozását szorgalmazta. Ez a konzultációs eljárás „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé” című 2006-os zöld könyv folytatásának tekinthető. Ez a zöld könyv vetette fel a tengerészeti ágazatnak egyes szociális és munkaügyi közösségi jogszabályokból való kizárásának kérdését.

Utolsó frissítés: 21.12.2007