A Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

1920/2006/EK rendelet a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjáról

MI A RENDELET CÉLJA?

A rendelet felülvizsgálja és hatályon kívül helyezi a 302/93/EGK rendeletet, amely eredetileg létrehozta a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontját (EMCDDA).

A rendelet kiterjeszti a Központ szerepét az olyan vonatkozásokra, amilyenek a kábítószer-használat új irányai, különös tekintettel a politoxikomán droghasználatraa (amikor illegális kábítószereket legális gyógyszerekkel vagy gyógyászati készítményekkel együtt használnak).

A rendeletet az (EU) 2017/2101 rendelet módosította az új pszichoaktív anyagok* információcsere, riasztási rendszer és kockázatértékelési eljárás tekintetében.

FŐBB PONTOK

A Központ:

• ellátja az uniós intézményeket és az uniós országokat a kábítószerekre és a drogfüggőségre vonatkozó objektív, megbízható és összehasonlítható adatokkal;
• a döntéshozóknak felkínálja azokat az adatokat, amelyekre szükségük van megalapozott kábítószertörvények és -stratégiák megalkotásához;
• a szakemberek és a gyakorló orvosok számára
  • példákat hoz a bevált gyakorlatokra,
  • új kutatási területek mutat be a kábítószerekkel és a drogfüggőség következményeivel kapcsolatban.

Fő célkitűzései:

• a kábítószerekre és a drogfüggőségre vonatkozó meglévő adatok összegyűjtése és elemzése az EU–ban és a részt vevő nem uniós országokkal együtt;
• adatösszehasonlítások, hogy segítse a nemzeti és az uniós drogpolitikákat;
• adatok és információk terjesztése a droghelyzetről, beleértve a kialakulóban lévő tendenciákra vonatkozó adatokat;
• együttműködés az uniós ügynökségekkel, amilyen például az Europol és az Eurojust, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetének szakosított intézményeivel, mint például az az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala, valamint a nem uniós országokkal;
• információk megosztása és a riasztási rendszer támogatása, valamint kockázatértékelés készítése az új pszichoaktív anyagokról.

Kiemelt területek

A Központ a következőkre koncentrál:

• a droghelyzet és a kialakuló tendenciák – különösen a politoxikomán droghasználat terén – figyelemmel kísérése;
• a kábítószerekkel kapcsolatos problémákra alkalmazott megoldások figyelemmel kísérése és a bevált gyakorlatok uniós országok közti cseréjének megkönnyítése;
• a riasztási rendszer karbantartása és az új pszichoaktív anyagok kockázatainak értékelése;
• olyan eszközök kialakítása, amelyek segítik az Európai Bizottságot és az uniós országokat a saját kábítószer-politikáik nyomon követésében és értékelésében.

Reitox hálózat

Ahhoz, hogy fő feladatát elvégezze, tárgyilagos és összehasonlítható információkat biztosítva a drogokról, a EMCDDA kifejlesztett egy eszközt a nemzeti adatok harmonizált módon történő gyűjtésére, a Reitox hálózat révén.

A Reitox összeköti a nemzeti kábítószer-információs rendszereket, emellett pedig az EMCDDA egyik legfőbb eszköze a kábítószerrel és a kábítószer-függőséggel kapcsolatos adatok és módszertani információk EU–n belüli megosztására.

A Reitox hálózaton keresztül gyűjtött adatokat továbbá a következőkhöz használják fel:

• az EU kábítószer elleni stratégiáját megvalósító kábítószer-ellenes uniós cselekvési tervek figyelemmel kísérése;;
• a kezelési, megelőzési és az ártalomcsökkentő tevékenységek megszervezésével kapcsolatos nemzeti reakciókra irányuló ajánlások kidolgozásának támogatása.

A hálózatban egy kapcsolattartó ponttal rendelkezik minden egyes, az EMCDDA–ban részt vevő uniós ország, valamint egy kapcsolattartó ponttal rendelkezik a Bizottság is.

Megerősített felügyelet és kockázatértékelési eljárás

Az (EU) 2017/2101 rendelet az uniós országoktól megköveteli, hogy nemzeti kapcsolattartó pontjaik és az Europol nemzeti egységei ellássák a Központot az általuk gyűjtött információkkal az új pszichoaktív anyagokról.

Az Europollal együttműködve az EMCDDA összegyűjti, egyezteti, elemzi és értékeli az információkat, és azokat gyorsan megküldi a nemzeti kapcsolattartó pontoknak, az Europol nemzeti egységeinek és a Bizottságnak. Ez biztosítja, hogy mindegyikük a lehető leggyorsabban rendelkezzen a riasztáshoz szükséges minden információval, és a Központ számára is lehetővé teszi, hogy összeállítson egy bevezető jelentést valamely új pszichoaktív anyagról, amelynek kapcsán olyan aggodalmak merülnek fel, hogy egészségügyi vagy társadalmi kockázatokat jelenthet az egész EU-ban.

A bevezető jelentés kézhezvételétől számított 2 héten belül a Bizottság megkérheti a Központot, hogy értékelje azokat a potenciális kockázatokat, amelyeket az új pszichoaktív anyag jelent, és elkészítse a kockázatértékelési jelentést. A Központnak a kockázatértékelési jelentést a Bizottság kérésétől számított 6 héten belül be kell nyújtania. A Központnak a kockázatértékelési jelentést a Bizottság kérésétől számított 6 héten belül be kell nyújtania. A kockázatértékelési eljárás alapján a Bizottság dönti el, hogy ki kell e egészíteni a kábítószer fogalmának meghatározását a 2004/757/IB (Bűncselekmények és alkalmazandó büntetések – kábítószer-kereskedelem) tanácsi kerethatározatban előírt eljárással összhangban az adott új pszichoaktív anyaggal.

Szervezet és működés

Az EU decentralizált ügynökségeinek egyikeként működő Központot 1993 ban alapították Lisszabonban (Portugália); magában foglal egy igazgatóságot, amelynek támogatást nyújt:

• egy költségvetési bizottság;
• egy végrehajtó bizottság; és
• egy tudományos bizottság, amely véleményt mond a Központ tevékenységeinek bármely tudományos aspektusa tárgyában.

A központ szoros kapcsolatokat tart fenn a Reitox hálózat nemzeti kapcsolattartó pontjaival és más partnerszervezetekkel. Feladatait a fő célkitűzéseket egy konkrét időszakra meghatározó stratégiájával összhangban látja el. A 2025 ig szóló stratégia célja, a 2018–2020 as időszakot felölelő programmal együtt, hogy Európa biztonságosabb és egészségesebb legyen. A program a következőkre összpontosít:

• a meglévő kábítószer-megfigyelési eszközök felülvizsgálata és javítása (az új tendenciák azonosításához, nyomon követéséhez és figyelemmel követéséhez való innovatív megközelítések fokozott használatával együtt);
• az új pszichoaktív anyagokról szóló (EU) 2017/2101 rendelet folyamatban lévő végrehajtása;
• az évente kiadott Európai kábítószer-jelentés formátumának és tartalmának javítása; valamint
• az EMCDDA-Europol uniós kábítószerpiaci jelentése (2019) és A droghasználatra vonatkozó egészségügyi és társadalmi reagálások: az Európai Útmutató (2020) kiadványok új kiadásainak megjelentetése.

A Központ növeli támogatását az alkohol- és egyéb kábítószer-fogyasztási szokásokkal foglalkozó európai iskolai vizsgálat projektben is, és a hároméves időszak során a következőket tervezi:

• végrehajtja az új Reitox fejlesztési keretet és az új EMCDDA nemzetközi együttműködési keretet;
• fokozza munkáját a kiemelt nem uniós országokkal, a Bizottság által finanszírozott, a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokat (IPA 6 és IPA 7 projektek), valamint a szomszédos országokat (EU4 Kábítószer-figyelő projekt) célzó technikai segítségnyújtási projektek megvalósításával, hogy a drogjelenség globális dimenziója érthetőbb legyen.

MIKORTÓL HATÁLYOS A RENDELET?

A rendelet 2007. január 16. óta hatályos. Az 1920/2006/EK rendelet felülvizsgálta a 302/93/EGK rendeletet (és annak később módosításait) és annak helyébe lépett.

HÁTTÉR

További információk a következő oldalon állnak rendelkezésre:

• EMCDDA, a kábítószerügyi tájékoztatási pont Európában (EMCDDA).

KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 1920/2006/EK rendelete (2006. december 12.) a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjáról (átdolgozott változat) (HL L 376., 2006.12.27., 1–13. o.)

Az 1920/2006/EK rendelet későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztatói jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUM

A Tanács 2004/757/IB kerethatározata (2004. október 25.) a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról (HL L 335., 2004.11.11., 8–11. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot

utolsó frissítés 11.01.2019