Help Print this page 

Summaries of EU Legislation

Title and reference
A férfiak és nők közötti egyenlőség a munkaerőpiacon

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Languages and formats available
Multilingual display
Text

A férfiak és nők közötti egyenlőség a munkaerőpiacon

Az irányelv célkitűzése, hogy a férfiak és nők közötti, a munka területén történő egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós jogszabályok egyszerűsítésével, korszerűsítésével és javításával konszolidálja a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó különböző irányelveket.

ÖSSZEFOGLALÓ

A férfiak és nők közötti egyenlőség az uniós jog egyik alapelve, amely a társadalmi élet minden területén érvényes, beleértve a munka világát is.

Egyenlőség a foglalkoztatás területén és egyenlő munkakörülmények

Az irányelv tiltja a férfiak és nők közötti közvetlen* vagy közvetett* megkülönböztetést az alábbiakkal kapcsolatos feltételekben:

  • munkaerő-toborzás, a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés;
  • elbocsátás;
  • szakképzés és szakmai előmenetel;
  • munkavállalói és munkaadói szervezetekbe történő belépés.

Ezen felül az Európai Unió működéséről szóló szerződés 157. cikke tiltja a nemi hovatartozás alapján való hátrányos megkülönböztetést az azonos vagy azonos értékű munkáért járó bérek terén. Ez az elv a díjazás meghatározásakor használt munkakör-besorolási rendszerekre is alkalmazandó.

Ugyanakkor a férfiak és nők közötti különböző bánásmód indokolható az adott szakmai tevékenység természetével, amennyiben a meghozott intézkedések jogosak és arányosak.

Az uniós országoknak ösztönözniük kell a munkaadókat és a szakoktatókat, hogy lépjenek fel a nemi hovatartozáson alapuló (közvetlen és közvetett) hátrányos megkülönböztetés, és különösen a zaklatás* és a szexuális zaklatás* ellen.

Egyenlőség a társadalombiztosítás területén

A foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek keretében a nők és a férfiak egyenlő bánásmódban részesülnek, különösen az alábbiak terén:

  • a rendszerek alkalmazási területe és a belépés feltételei;
  • járulékok;
  • az ellátások kiszámítása, beleértve a kiegészítő ellátásokat, illetve a jogosultság tartamára és fenntartására irányuló feltételeket.

Ez az elv a teljes aktív lakosságra alkalmazandó, beleértve az alábbiakat is:

  • önálló vállalkozók, erre a kategóriára ugyanakkor az uniós országok eltérő bánásmódot írhatnak elő, különösen a nyugdíjkorhatárt illetően;
  • munkavállalók, akiknek a tevékenységét betegség, anyaság, baleset vagy kényszerű munkanélküliség szakítja meg;
  • a munkát keresők, a nyugdíjas és rokkant munkavállalók, és az azok jogán jogosultak.

Anyasági, apasági és örökbefogadási szabadság

Az anyasági, apasági és/vagy örökbefogadási szabadságot követően a munkavállalók a következőkre jogosultak:

  • visszatérhetnek munkahelyükre vagy egy azzal azonos munkakörbe olyan feltételek mellett, amelyek számukra nem kedvezőtlenebbek;
  • minden, a munkafeltételekben bekövetkezett javulás, amelyre távollétük alatt jogosultak lettek volna, rájuk is vonatkozik.

Jogvédelem

Az uniós országok feladata, hogy jogorvoslati lehetőségeket, például egyeztetési eljárásokat, illetve bírósági eljárásokat hozzanak létre a hátrányos megkülönböztetést elszenvedett munkavállalók számára. Ugyanígy az uniós országok hozzák meg a szükséges intézkedéseket azoknak a munkavállalóknak és azok képviselőinek védelme érdekében, akiket a vállalaton belül tett panasz vagy egyéb jogi eljárás megindítása miatt a munkáltató adott esetben hátrányos bánásmódban részesíthetne.

Végezetül, az uniós országok szankciórendszereket hoznak létre és lehetőséget nyújtanak az elszenvedett veszteségért vagy kárért való jóvátételre vagy kártérítésre.

Jogorvoslathoz történő folyamodás esetén a bizonyítás a hátrányos megkülönböztetéssel vádolt felet terheli, aki köteles bizonyítani, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.

Az egyenlő bánásmód előmozdítása

Az uniós országok testületeket neveznek ki az egyenlő bánásmód elvének előmozdítására, elemzésére és felügyeletére, valamint a jogszabályok betartása ellenőrzésének biztosítására és a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak önálló segítésére.

Ezenfelül a vállalkozások kötelesek előmozdítani a nemek közötti egyenlőség elvét és fokozni a szociális partnerek és a nem kormányzati szervek szerepét.

HÁTTÉR

KULCSFOGALMAK

* Közvetlen hátrányos megkülönböztetés: ha egy személlyel nemi okokból kevésbé kedvezően bánnak, mint ahogyan egy másikkal hasonló helyzetben bánnak, bántak volna vagy bánnának.

* Közvetett hátrányos megkülönböztetés: ha egy látszólag semleges rendelkezés, kritérium vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest különösen hátrányosan érint, kivéve, ha a rendelkezést, kritériumot vagy gyakorlatot egy jogszerű cél objektív módon igazolja, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.

* Zaklatás: ha egy személy nemével kapcsolatos nemkívánatos magatartásra kerül sor olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és amely megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt.

* Szexuális zaklatás: szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és amely megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) (HL L 204., 2006.7.26., 23–36. o.)

utolsó frissítés 29.10.2015

Top