Help Print this page 
Title and reference
A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elve a munkaerőpiacon kívül

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elve a munkaerőpiacon kívül

Az irányelv célja, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének érvényesítését a mindennapi életnek a foglalkoztatáson és a szakmai életen kívüli egyéb területeire is kiterjessze.

JOGI AKTUS

A Tanács 2004/113/EK irányelve a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról.

ÖSSZEFOGLALÓ

Az irányelv célja, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének érvényesítését a mindennapi életnek a foglalkoztatáson és a szakmai életen kívüli egyéb területeire is kiterjessze.

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv kialakítja az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében megnyilvánuló, nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelem köz- és a magánszférára egyaránt alkalmazandó keretrendszerét.

Az irányelv a nyilvánosság számára a magán- és családi életen kívül felkínált árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, függetlenül az érintett személyektől (vagyis a szolgáltatás igénybe vevőjének személyes körülményeitől). A „szolgáltatás” kifejezés a díjfizetés ellenében biztosított szolgáltatásokra utal.

Az irányelv nem alkalmazandó a média tartalmára, a hirdetésekre, illetve az oktatásra.

AZ IRÁNYELV FŐBB VONATKOZÁSAI

Az áruk és szolgáltatások tekintetében megnyilvánuló megkülönböztetés tilalma: elviekben az irányelv tiltja a következőket:

férfiakkal vagy nőkkel szemben nemi hovatartozásuk miatt tanúsított kevésbé kedvező bánásmód;

nőkkel szemben terhesség vagy anyaság miatt tanúsított kevésbé kedvező bánásmód;

áruk vagy szolgáltatások kínálata vagy biztosítása tekintetében megnyilvánuló zaklatás, szexuális zaklatás vagy megkülönböztetésre való felbujtás.

Megkülönböztető bánásmód kizárólag jogszerű cél által igazolható esetben elfogadható, ilyen például a szexuális zaklatás áldozatainak védelme (női menedékotthonok létesítése), az egyesülés szabadsága (azonos neműek magánklubjaiban vállalt tagság) vagy sporttevékenységek szervezése azonos neműek számára. Minden korlátozásnak megfelelőnek és szükségszerűnek kell lennie.

Az egyenlő bánásmód elve nem képezi akadályát olyan pozitív intézkedések meghozatalának, amelyek az áruk és szolgáltatások tekintetében fennálló, nemek közötti egyenlőtlenségek megakadályozására vagy ellensúlyozására irányulnak.

Az irányelv csupán a minimumkövetelményeket határozza meg, lehetővé téve az uniós országok számára, hogy magasabb vagy kiterjedtebb védelmi szintet tartsanak fenn.

A biztosítási ágazatra való alkalmazás: az irányelv megtiltja, hogy a 2007. december 21-ét követően aláírt biztosítási szerződésekben a nemi hovatartozást figyelembe vegyék a biztosítási díjak és juttatások számításánál.

Mindazonáltal az irányelv lehetőséget nyújtott az uniós országoknak arra, hogy eltekintsenek a tiltás alkalmazásától, ha a vonatkozó biztosításmatematikai és statisztikai adatok alapján a nemi hovatartozás alkalmazása a kockázatelemzésben meghatározó tényező. Az Európai Unió Bírósága azonban a Test-Achats-ügyben (C-236/09) hozott ítéletében 2012. december 21-i hatállyal érvénytelennek nyilvánította az egyenlő bánásmódtól való azon eltérést, amely lehetővé tette az uniós országok számára, hogy a biztosítási díjak és juttatások terén különbséget tegyenek férfiak és nők között.

Ezért ettől az időponttól kezdődően a biztosítási ágazatban kötött valamennyi új biztosítási szerződésre az uniszex díjszabás elve alkalmazandó. A Bíróság ítéletének végrehajtását megkönnyítendő, a Bizottság iránymutatást fogadott el az irányelvnek a biztosítási ágazatra történő alkalmazásáról.

A terhességgel és anyasággal kapcsolatos költségek semmiképp nem eredményezhetnek különbözőségeket a biztosítás díjaiban és juttatásaiban.

Az egyenlő bánásmód előmozdítását szolgáló szervek: az uniós országok megbíznak egy vagy több szervet a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód nemzeti szintű előmozdításával és nyomon követésével. E szervek felelősségi körébe tartoznak a következők: i. önálló segítségnyújtás az áldozatoknak; ii. független vizsgálatok lefolytatása; iii. független jelentések kiadása és javaslattétel.

Az áldozatok jogainak védelme: az irányelv értelmében az uniós országok kötelesek gondoskodni arról, hogy az áldozatok jogaikat bírói és/vagy közigazgatási úton érvényesíthessék, valamint megfelelő kártérítésben, illetve jóvátételben részesüljenek. A jogos érdekkel rendelkező egyesületek, szervezetek és egyéb jogi személyek is részt vehetnek bírósági és/vagy közigazgatási eljárásban annak érdekében, hogy az áldozatok számára lehetővé tegyék jogaik érvényesítését, valamint kártérítésben vagy jóvátételben való részesülésüket.

Amennyiben a bíróság tudomására hozott tények alapján vélelmezni lehet, hogy megkülönböztetés történt, az alperesnek kell bizonyítania, hogy nem sérült az egyenlő bánásmód elve (a bizonyítási teher megfordulása).

Ezen túlmenően az uniós országoknak szankcionálniuk kell az egyenlő bánásmód elvének megsértését.

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ AZ IRÁNYELV?

Az irányelv 2004. december 21-én lépett hatályba, és legkésőbb 2007. december 21-ig kellett átültetni az uniós országok jogszabályrendszerébe.

HÁTTÉR

A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapelve, amely rögzítésre került az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkében. A nemi alapú megkülönböztetés akadályozhatja a férfiak és nők teljes és sikeres beilleszkedését a gazdasági, illetve társadalmi életbe.

FŐBB FOGALMAK

Közvetlen megkülönböztetés: olyan helyzet, amelynek során egy személlyel szemben neme miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy fognak eljárni.

Közvetett megkülönböztetés: olyan helyzet, amelynek során egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az ellenkező nemhez tartozó személyek számára valószínűsíthetőleg sajátos hátrányt jelent, kivéve, ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.

Zaklatás: olyan helyzet, amelynek során egy személy nemével kapcsolatos nemkívánatos magatartásra kerül sor olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és amely megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt.

Szexuális zaklatás: olyan helyzet, amelynek során fizikai, szóbeli vagy nem szavakkal történő módon szexuális természetű nemkívánatos magatartás valósul meg olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és amely megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

A Tanács 2004/113/EU irányelve

2004.12.21.

2007.12.21.

HL L 373., 2004.12.21. 37-43. o.

Utolsó frissítés: 26.02.2015

Top