Help Print this page 
Title and reference
A nemzeti parlamenteknek az uniós ügyekben betöltött szerepe

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

A nemzeti parlamenteknek az uniós ügyekben betöltött szerepe

 

ÖSSZEFOGLALÓ

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés jelentős lépést jelent a nemzeti parlamentek uniós ügyekben betöltött szerepe tekintetében, mivel első alkalommal sorolja fel külön rendelkezésben (az Európai Unióról szóló szerződés – EUSZ – 12. cikkében) azokat az intézkedéseket, amelyek által a nemzeti parlamentek „tevékenyen hozzájárulnak az Unió jó működéséhez”. Részvételüket a következő négy fő intézkedés biztosítja:

a tájékoztatás és a dokumentumok továbbítása;

a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának felülvizsgálata;

a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség értékelési mechanizmusaiban való részvétel;

TÁJÉKOZTATÁS

A következő dokumentumok kötelezően továbbítandók a nemzeti parlamentekhez:

a közlemények*;

az éves munkaprogram és a jogalkotási tervezés vagy politika bármely egyéb eszköze;

a jogalkotási javaslatok;

a Tanács üléseinek napirendje és eredményei;

az Európai Számvevőszék éves jelentése;

a Bizottság éves jelentése az uniós hatáskörökre irányadó elvek alkalmazásáról;

a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget érintő uniós szakpolitikák megvalósításának értékelése.

A nemzeti parlamentek ezen túlmenően a Szerződések – rendes felülvizsgálati eljárás keretében történő – módosítására irányuló javaslatokról és az EU-hoz való csatlakozási kérelmek benyújtásáról is értesítést kapnak.

A SZUBSZIDIARITÁS FELÜLVIZSGÁLATA

A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv lehetővé teszi a nemzeti parlamentek számára, hogy indokolással ellátott véleményt terjesszenek elő, amennyiben úgy vélik, hogy valamely uniós jogalkotási aktus tervezete nem összeegyeztethető a szubszidiaritás elvével. A jogalkotási eljárásban részt vevő intézményeknek valamennyi indokolással ellátott véleményt figyelembe kell venni. A jogalkotási aktusokra irányuló javaslatra vonatkozó egyéb következmény azok számától függ.

A jegyzőkönyv két szavazatot biztosít minden nemzeti parlamentnek (kétkamarás nemzeti parlament esetén mindkét kamara egy-egy szavazattal rendelkezik). Amennyiben a szavazatoknak legalább az egyharmada képviseli az előterjesztett indokolással ellátott véleményeket, a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a javaslatot, és határozhat annak fenntartásáról, módosításáról vagy visszavonásáról. E szavazatküszöb az összes szavazat egynegyedére csökken a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel és a rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos javaslatok esetén. Ha az előterjesztett indokolással ellátott véleményeket a szavazatok többsége képviseli – a Bizottság pedig a javaslat fenntartásáról határoz –, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az első olvasat lezárását megelőzően mérlegelnie kell, hogy a javaslat összhangban áll-e a szubszidiaritás elvével.

Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik a szubszidiaritás elvét megsértő jogalkotási aktus megtámadására irányuló, valamely tagállam által benyújtott, illetve egy tagállam által a saját jogrendje szerint nemzeti parlamentje illetve a nemzeti parlamenti kamarája nevében hozzá továbbított keresetek elbírálására.

A SZABADSÁGON, A BIZTONSÁGON ÉS A JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉN ALAPULÓ TÉRSÉGBEN BETÖLTÖTT EGYEDI SZEREP

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a nemzeti parlamentek egyedi szerepet töltenek be. Részt vesznek az Eurojust tevékenységeinek értékelésében és az Europol tevékenységeinek vizsgálatában.

Ezen túlmenően a nemzeti parlamentek kifogásolhatják a Tanács azon határozatait, amelyek (a Tanács minősített többséggel történő határozathozatalával járó) rendes jogalkotási eljárást kiterjesztik a határokon átnyúló vonatkozásúcsaládi jog egyes aspektusaira, amelyek különben a Tanács egyhangú határozatát megkövetelő különleges jogalkotási eljárás hatálya alá tartoznak (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkében szereplő áthidaló – „passerelle” –klauzula).

A SZERZŐDÉSEK FELÜLVIZSGÁLATÁBAN VALÓ RÉSZVÉTEL

A Lisszaboni Szerződés emellett teljes mértékben bevonja a nemzeti parlamenteket a Szerződések felülvizsgálati eljárásába az alábbiak szerint:

A rendes és az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretein belül a Szerződések módosításai, amelyek általában parlamenti ratifikációt igényelnek, azt követően lépnek hatályba, hogy azokat alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi tagállam megerősítette (egyszerűsített eljárás esetén pedig jóváhagyta).

A rendes felülvizsgálati eljárás keretein belül – többek között a nemzeti parlamentek képviselőiből álló – konventet hívják össze azzal a céllal, hogy a módosításokra irányuló javaslatokról szóló ajánlásokat megvizsgálja és elfogadja.

Az EUSZ 48. cikke (7) bekezdése szerinti általános áthidaló („passerelle”) klauzula értelmében az Európai Tanácsnak a különleges jogalkotási eljárásról a rendes jogalkotási eljárásra – vagy az egyhangú szavazásról a minősített többséggel történő határozathozatalra – történő áttérésre irányuló kezdeményezéséről értesíteni kell a nemzeti parlamenteket, a kezdeményezés pedig nem fogadható el, ha valamely nemzeti parlament azzal szemben hat hónapon belül kifogást támaszt.

AZ EURÓPAI ÜGYEKKEL FOGLALKOZÓ PARLAMENTI BIZOTTSÁGOK KONFERENCIÁJA (COSAC)

Az uniós ügyekkel foglalkozó nemzeti parlamenti bizottságok tagjai, valamint az Európai Parlament képviselői 1989 óta az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciája – ismertebb nevén, a francia betűszóval élve a COSAC – keretében évente kétszer üléseznek az információcsere és a bevált gyakorlatok megosztása, valamint a közös európai érdekű kérdések megvitatása céljából.

A COSAC szerepét a nemzeti parlamenteknek az EU-ban betöltött szerepéről szóló jegyzőkönyvben is elismerik, amelynek értelmében a COSAC bármilyen olyan észrevételt megfogalmazhat, amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság figyelmére érdemesnek tart.

KULCSFOGALMAK

* A közlemény kötelező joghatállyal nem járó szakpolitikai dokumentum. A Bizottság akkor kezdeményezi közlemény közzétételét, ha ki kívánja fejteni véleményét egy időszerű kérdésben. A közlemény nem bír kötelező jogi erővel (Európai Igazságügyi Hálózat fogalommeghatározása alapján).

HÁTTÉR

További információk:

utolsó frissítés 20.10.2015

Top