Help Print this page 
Title and reference
Nemzetközi megállapodások

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Languages and formats available
BG ES CS DA DE ET EL EN FR GA HR IT LV LT HU MT NL PL PT RO SK SL FI SV
HTML html ES html CS html DA html DE html EL html EN html FR html IT html HU html NL html PL html PT html RO html FI html SV
Multilingual display
Text

Nemzetközi megállapodások

A nemzetközi megállapodások a jogi aktusok egyik kategóriáját képezik az Európai Unióban (EU). Ezeket a megállapodásokat az Unió egyedül vagy a tagállamokkal együttesen köti, az alapító szerződések rendelkezéseinek függvényében.

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Európai Unió (EU) jogi személyiséget szerzett. Így nemzetközi jogalannyá vált, azaz saját nevében tárgyalhat meg és köthet nemzetközi megállapodásokat.

Ezek a nemzetközi megállapodások joghatással rendelkeznek az Unió és a tagállamok belső jogában. Az Unió alapító szerződései meghatározzák azokat a szabályokat, amelyek szerint az Unió nemzetközi megállapodásokat köthet.

Fogalommeghatározás

A nemzetközi megállapodások egyrészt az Unió, másrészt valamely harmadik ország vagy szervezet közötti egyezség eredményei. E megállapodások jogokat és kötelezettségeket keletkeztetnek az európai intézmények és a tagállamok számára. Hatálybalépésük időpontjától vagy az általuk meghatározott időponttól beépülnek az európai jogrendbe.

A nemzetközi megállapodások jogi értelemben a másodlagos joghoz tartozó, megállapodáson alapuló aktusok, ezért összhangban kell lenniük az Unió alapító szerződéseivel. Mindamellett magasabb szintűek az úgynevezett „egyoldalú” másodlagos jogi aktusoknál, azaz azoknál, amelyeket az európai intézmények egyoldalúan fogadnak el (rendeletek, irányelvek, határozatok stb.).

Az Európai Unió külügyi hatáskörei

Az Unió külügyi hatásköreit az Európai Unió működéséről szóló szerződés 216. cikke határozza meg. Eszerint az Unió a következő esetekben köthet nemzetközi megállapodást:

  • ha a Szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő;
  • ha valamely kötelező erejű jogi aktus ilyen értelmű rendelkezést tartalmaz;
  • ha a megállapodás megkötése az Unió célkitűzéseinek elérése érdekében szükséges, még belső uniós szabályozás hiányában is;
  • ha a megállapodás elfogadása érintheti az Unió által belső joga keretében elfogadott közös szabályokat. Ha tehát az Unió közös szabályokat fogadott el egy politika végrehajtása terén, akkor a tagállamoknak nem áll jogukban megállapodást kötni harmadik országokkal az e szabályokat érintő kötelezettségekről.

Kizárólagos és megosztott hatáskör

A hatáskörök megosztása az Unió és a tagállamok között a nemzetközi ügyekben is érvényesül. Így ha az Unió nemzetközi megállapodást köt, annak tekintetében vagy kizárólagos, vagy a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezhet.

Amennyiben kizárólagos a hatásköre, egyedül az Unió jogosult tárgyalni és megállapodást kötni. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikke határozza meg azokat a területeket, amelyek tekintetében az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi megállapodások megkötését illetően.

Amennyiben a tagállamokkal megosztott a hatásköre, a megállapodást az Unió és a tagállamok egyidejűleg kötik meg. Ekkor vegyes megállapodásról van szó, amelyhez a tagállamoknak is hozzá kell járulniuk. A megosztott hatásköröket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikke határozza meg.

Utolsó frissítés: 13.08.2010

Top