Az Európai Unió másodlagos joga

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 288. cikke

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 289. cikke

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikke

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 291. cikke

MI AZ EUMSZ 289., 290. ÉS 291. CIKKEINEK CÉLJA?

Az Európai Unió (EU) másodlagos joga az uniós szerződéseken alapuló joganyag. Ez különbözteti meg az EU elsődleges jogától, amely főként a szerződésekből, ezen belül a Római Szerződésből (lásd az összefoglalót) – amely az Európai Unió működéséről szóló szerződéssé (EUMSZ) (lásd az összefoglalót) fejlődött –, az Európai Unióról szóló szerződésből (lásd az összefoglalót) – amely a Maastrichti Szerződésen (lásd az összefoglalót) alapul – és az Euratom-Szerződésből (lásd az összefoglalót) áll. Az elsődleges jog határozza meg a hatáskörök és felelősségek megosztását az Unió és az uniós tagállamok között, és biztosítja azt a jogi környezetet, amelyen belül az uniós intézmények a szakpolitikákat kialakítják és megvalósítják.

A Lisszaboni Szerződés (lásd az összefoglalót) felülvizsgálta az uniós jogi aktusok típusait. Az uniós intézmények rendelkezésére ötféle jogi aktus áll.

A 288. cikk ismerteti az uniós intézmények által elfogadható jogi aktusok öt típusát.
A 289. cikk megkülönbözteti a jogalkotási és nem jogalkotási aktusokat, illetve a rendes jogalkotási eljárást és a különleges jogalkotási eljárást.
A 290. cikk lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy a jogi aktusok új kategóriáját alkalmazza:a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat.
A 291. cikk a Bizottságot (és kivételes esetekben az Európai Unió Tanácsát) felhatalmazza végrehajtási jogi aktusok elfogadására.

FŐBB PONTOK

Az uniós jogi aktusok és típusaik

Az EUMSZ 288. cikke értelmében az európai intézmények ötféle jogi aktust fogadhatnak el:

A rendeletek, az irányelvek és a határozatok kötelező erejű jogi aktusok. Ha elfogadásukra a 289. cikk szerinti jogalkotási eljárás keretében kerül sor, akkor jogalkotási aktusnak minősülnek. A határozatok jellemzően egy vagy több konkrét címzetthez szólhatnak (tagállamokhoz, természetes személyekhez vagy jogi személyekhez). Vannak konkrét címzett nélküli határozatok is, különösen a közös kül- és biztonságpolitika területén.

Az ajánlások és a vélemények nem jogalkotási, nem kötelező erejű jogi aktusok.

Olyan jogi aktusok is vannak, amelyeket az EUMSZ 288. cikke nem sorol fel.

Egyes korábbi szerződéseken alapuló egyedi jogi aktusok – például a büntetőügyek, a szabadság, a jog érvényesülése és a biztonság területén a „kerethatározatok” – továbbra is alkalmazandók (ezeket még a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően fogadták el, amikor a büntetőügyekben folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködés még speciális státusszal rendelkezett).
„Atipikus jogi aktusok” – ezek közé tartoznak többek között az intézményközi megállapodások (például a költségvetési fegyelemről, lásd az összefoglalót) és az eljárási szabályzatok (pl. az Európai Parlament eljárási szabályzata (lásd az összefoglalót) és a Bizottság eljárási szabályzata (lásd az összefoglalót) –, amelyek jogilag kötelező erejű jogi aktusok, valamint az állásfoglalások és következtetések, amelyek nem irányulnak joghatás kiváltására. Ezeket az uniós szerződések egyéb cikkei említik, vagy pedig az uniós intézmények gyakorlatával kapcsolatosak.

A másodlagos jog jogi státusza

Az uniós intézmények szabadon választhatják meg azt a jogiaktus-típust, amely álláspontjuk szerint a legmegfelelőbb eszköz politikájuk megvalósítására.
Azonban, mivel az Unió kizárólag a szerződések által ráruházott hatáskörökkel rendelkezik, minden jogi aktusnak rendelkeznie kell az uniós intézmény cselekvési területének megfelelő jogalappal.
Ezenkívül az EUMSZ 296. cikkének megfelelően a jogi aktusokban hivatkozni kell az azok elfogadására feljogosító jogi eszközökre (e bevezető hivatkozást a „tekintettel” kifejezéssel kell kezdeni), valamint a jogi aktusokat arra a jogalapra hivatkozással kell indokolni, amelyen alapulnak (e preambulumbekezdéseket a „mivel” kifejezéssel kell kezdeni).
Az EUMSZ 297. cikkében előírt feltételek szerint a jogi aktusokat közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában vagy értesítik azokról a címzett(ek)et. Közzététel esetén a jogi aktusok a közzétételt követő 20. napon léphetnek hatályba, kivéve, ha a szövegük ettől eltérő rendelkezést tartalmaz. A címzetteket megnevező egyéb jogi aktusokokról értesítést kell küldeni a címzetteknek; e jogi aktusok az értesítéssel lépnek hatályba.
Jogszerűségük számos esetben megtámadható az Európai Unió Bírósága előtt megsemmisítés iránti kereset útján (az EUMSZ 263. cikke alapján). Ez azonban nem érvényes az ajánlásokra és a véleményekre.

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

Az EUMSZ 290. cikke lehetővé teszi az uniós jogalkotó (általánosságban az Európai Parlament és a Tanács) számára, hogy a Bizottságot olyan általánosan alkalmazandó, nem jogalkotási jogi aktusok elfogadására hatalmazzák fel, amelyek meghatározott jogalkotási jogi aktus bizonyos nem lényeges elemeit egészítik ki vagy módosítják. A jogalkotó így anélkül tud a szakpolitikai irány meghatározására és a célkitűzésekre koncentrálni, hogy túlzottan részletes és gyakran technikai jellegű vitákba kellene bocsátkoznia.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazás azonban szigorúan korlátozott. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására csak a Bizottság kaphat felhatalmazást. Ezenkívül egy terület lényeges elemei nem képezhetik a hatáskör átruházásának részét. Továbbá a hatáskör-átruházás célkitűzéseit, tartalmát, hatályát és időtartamát jogalkotási jogi aktusokban kell meghatározni. Végül, a jogalkotónak kifejezetten meg kell határoznia a jogalkotási jogi aktusban a hatáskör-átruházás feltételeit. Ebben a tekintetben a Parlament és a Tanács rendelkezhet az átruházás visszavonására, illetve a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás közlésére irányuló jogról.
Ezt az eljárást széles körben alkalmazzák számos területen, például a belső piacot, a mezőgazdaságot, a környezetpolitikát, a fogyasztóvédelmet, a közlekedést, továbbá a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget illetően.

Végrehajtási jogi aktusok

A jogilag kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtása elsődlegesen a tagállamok feladata. Egyes jogilag kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtása azonban egységes feltételeket kíván meg. Ilyen esetekben a Bizottság vagy – kellően indokolt, meghatározott esetekben és az Európai Unióról szóló szerződés 24. és 26. cikkében meghatározott esetekben – a Tanács végrehajtási jogi aktusok elfogadására kap felhatalmazást (az EUMSZ 291. cikke).
A 182/2011/EU rendelet határozza meg a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit (lásd az összefoglalót). Ennek az ellenőrzésnek az eszköze – uniós kifejezéssel élve – a komitológiai eljárás, amelynek értelmében a Bizottság munkáját a tagállamok képviselőiből álló bizottságok segítik, melyek elnöki tisztét a Bizottság egy-egy képviselője tölti be. Valamennyi végrehajtási jogi aktus tervezetét a bizottság elé terjeszti annak elnöksége.

HÁTTÉR

További információk:

Uniós jog (Europa).

FŐ DOKUMENTUMOK

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Hatodik rész – Intézményi és pénzügyi rendelkezések – I. cím – Intézményi rendelkezések – 2. fejezet – Az Unió jogi aktusai, az elfogadásukra vonatkozó eljárások és egyéb rendelkezések – 1. szakasz: Az Unió jogi aktusai – 288. cikk (korábbi 249. cikk, EKSz) (HL C 202., 2016.6.7., 171–172. o)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Intézményközi Megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről Intézményközi Megállapodás (2020. december 16.) az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről (HL L 433I., 2020.12.22., 28–46. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13–18. o.)

Az Európai Tanács 2009/882/EU határozata (2009. december 1.) az Európai Tanács eljárási szabályzatának elfogadásáról (HL L 315, 2009.12.2., 51. o.)

A 2009/882/EU határozat későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

utolsó frissítés 02.12.2021

Top