Help Print this page 
Title and reference
Közös biztonság- és védelempolitika

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

Közös biztonság- és védelempolitika

BEVEZETÉS

A közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) a korábbi európai biztonság- és védelempolitikát (EBVP) váltja fel. A Lisszaboni Szerződés az elnevezés megváltoztatásával egyidejűleg új szakaszt szentel e szakpolitikának az alapító szerződésekben. A Lisszaboni Szerződés ily módon hangsúlyozza a KBVP fontosságát és célzott jellegét, amely ugyanakkor továbbra is a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) szerves részét képezi.

Azontúl, hogy elismeri ezt az új szakpolitikát, a Lisszaboni Szerződés új rendelkezéseket is bevezet, amelyek célja a KBVP fejlesztése. A főbb újítások egy közös európai védelmi politika fokozatos megteremtését szolgálják.

A tagállamok katonai és humanitárius missziókban is részt vehetnek, és ezentúl az európai védelmi kérdésekben szolidaritási záradék köti őket. Ezen a téren szorosabb együttműködésre is lehetőségük van, elsősorban az Európa Védelmi Ügynökség keretében vagy állandó strukturált együttműködés formájában.

A korábbi szerződések szellemében a KBVP továbbra is alapvetően kormányközi kérdés. Az EU Tanácsa a legtöbb esetben egyhangúlag határoz. Ezenkívül a KBVP keretében végrehajtott missziók finanszírozását és műveleti eszközeit a tagállamok biztosítják.

A KBVP KERETÉBEN VÉGREHAJTOTT MISSZIÓK BŐVÍTÉSE

A KBVP olyan együttműködési keretet kínál, amelynek köszönhetően az EU harmadik országokban műveleti feladatokat végezhet. E feladatok célja elsősorban a békefenntartás és a nemzetközi biztonság megerősítése, és azokat a tagállamok által biztosított polgári és katonai eszközök felhasználásával valósítják meg.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt a következő feladatokat lehetett végrehajtani a KBVP keretében:

  • humanitárius és mentési feladatok;
  • konfliktusmegelőzést és békefenntartást célzó feladatok;
  • harcoló erők válságkezelésben kifejtett feladatai.

A fenti listát a Lisszaboni Szerződés további három feladattal egészíti ki:

  • közös leszerelési műveletek;
  • katonai tanácsadási és segítségnyújtási feladatok;
  • a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveletek.

A Tanács meghatározza az említett missziók céljait és végrehajtásuk általános feltételeit. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a Tanács valamely misszió végrehajtásával megbízhatja a misszióban részt venni szándékozó, és az annak ellátásához szükséges polgári és katonai eszközökkel rendelkező tagállamok egy csoportját is. A műveletek végrehajtásával megbízott tagállamoknak rendszeresen tájékoztatniuk kell a Tanácsot a misszió alakulásáról. Ennek során együttműködnek a külügyi és biztonságpolitikai főképviselővel is.

A Lisszaboni Szerződés arra is lehetőséget ad, hogy a többnemzetiségű erők is részt vegyenek a KBVP végrehajtásában. Ezeket az erőket egyes tagállamok katonai szövetségei alkotják, amelyek úgy döntöttek, hogy egyesítik képességeiket, felszereléseiket és személyi erejüket. A főbb európai haderők a következők:

  • a Franciaország, Olaszország, Portugália és Spanyolország szárazföldi erőit tömörítő Eurofor;
  • a Belgium, Franciaország, Luxemburg, Németország és Spanyolország szárazföldi erőit tömörítő Eurocorps;
  • a Franciaország, Olaszország, Portugália és Spanyolország tengeri erőit tömörítő Euromarfor;
  • a Belgium, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország és Spanyolország légi erőit tömörítő Európai Légi Csoport.

KÖLCSÖNÖS VÉDELMI ZÁRADÉK

A Lisszaboni Szerződés első alkalommal kölcsönös védelmi záradékot vezet be, amely az EU tagállamaira nézve kötelező erejű. Ennek értelmében, ha egy tagállamot saját területén fegyveres támadás ér, számíthat a többi tagállam támogatására és segítségnyújtására, amelyek kötelesek az érintett országnak segítséget nyújtani.

A záradék előírásait két korlátozás enyhíti:

  • a kölcsönös védelmi záradék nem érinti egyes tagállamok, mégpedig a hagyományosan semleges tagállamok biztonság- és védelempolitikáját;
  • a kölcsönös védelmi záradék nem befolyásolja az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) (EN) (FR) keretében vállalt kötelezettségeket.

AZ EURÓPAI VÉDELMI ÜGYNÖKSÉG

A Lisszaboni Szerződés kibővíti és részletesen ismerteti az Európai Védelmi Ügynökség hatásköreit. Az Ügynökség fő célkitűzése a tagállamok katonai képességeinek javítása. E cél érdekében az Ügynökség:

  • meghatározza a katonai képességekkel kapcsolatos, valamennyi tagállamra vonatkozó közös célkitűzéseket;
  • a meghatározott célkitűzések elérése érdekében programokat hoz létre és biztosítja azok lebonyolítását;
  • összehangolja a tagállamok műveleti szükségleteit és ezáltal javítja a katonai felszerelések beszerzésének módjait;
  • irányítja a védelmi technológiával kapcsolatos kutatási tevékenységeket;
  • elősegíti a védelmi ágazat ipari és technológiai bázisának megerősítését, valamint a katonai kiadások hatékonyabb felhasználását.

AZ ÁLLANDÓ STRUKTURÁLT EGYÜTTMŰKÖDÉS

Az állandó strukturált együttműködés az egyes tagállamok közötti még szorosabb védelmi együttműködési formát jelöl. Az együttműködés e formáját a Lisszaboni Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv ismerteti.

Ennek keretében a részt vevő tagállamok vállalják, hogy még intenzívebben fejlesztik védelmi képességüket, és harci egységeket biztosítanak a tervezett missziókhoz. A részt vevő tagállamok hozzájárulásait az Európai Védelmi Ügynökség rendszeresen értékeli.

Az állandó strukturált együttműködést a Tanács engedélyezi, amely a részt vevő tagállamok kérésére minősített többséggel határoz. Az együttműködés bármely számú tagállammal létrejöhet. Valamennyi tagállam szabadon kiléphet az együttműködésből vagy csatlakozhat ahhoz, feltéve, hogy teljesíti a kötelezettségvállalási követelményeket.

Utolsó frissítés: 07.05.2010

Top