Help Print this page 
Title and reference
A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség

 

ÖSSZEFOGLALÓ

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés meg kívánja erősíteni egy olyan közös európai térség megvalósítását, amelyen belül a személyek szabadon mozoghatnak, és hatékony jogvédelmet élvezhetnek. E térség létrehozása hatást gyakorol számos olyan területre, amelyeket illetően az uniós polgároknak komoly elvárásaik vannak: ilyen többek között a bevándorlás, valamint a küzdelem a szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen. Ezek a problémák jelentős nemzetközi dimenzióval rendelkeznek, ezért hatékony európai szintű együttműködést tesznek szükségessé.

A Lisszaboni Szerződés ezért négy kategóriába osztja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel összefüggő kérdéseket:

a határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikák;

igazságügyi együttműködés polgári ügyekben;

igazságügyi együttműködés büntetőügyekben;

rendőrségi együttműködés.

Emlékeztetőül: ezek a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés és a rendőrségi együttműködés hatókörébe tartozó kérdések alkották régebben az Európai Unió (EU) kormányközi együttműködés tárgyát képező harmadik pillérét. A harmadik pillér tekintetében az európai intézmények nem rendelkeztek hatáskörrel, így sem rendeleteket, sem irányelveket nem volt joguk elfogadni. A Lisszaboni Szerződés véget vet ennek a megkülönböztetésnek, és a jövőben a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel összefüggő minden kérdésben lehetővé teszi az Unió beavatkozását.

A HATÁROK ELLENŐRZÉSE, MENEKÜLTÜGY ÉS BEVÁNDORLÁS

A Lisszaboni Szerződés új hatáskörökkel ruházza fel az európai intézményeket, amelyek immár a következőkkel összefüggésben is elfogadhatnak intézkedéseket:

az Unió külső határai közös igazgatási rendszerének bevezetése, különösen az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség, azaz a Frontex megerősítésén keresztül;

egy közös európai menekültügyi rendszer létrehozása; ez a rendszer egységes európai jogálláson, valamint a menedékjog megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokon alapul;

a jogszerű bevándorlásra vonatkozó szabályok, feltételek és a kapcsolódó jogok megállapítása.

IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS POLGÁRI ÜGYEKBEN

A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi az uniós intézmények számára, hogy új intézkedéseket fogadjanak el az alábbiakat illetően:

a kölcsönös elismerés elvének megvalósítása: minden igazságszolgáltatási rendszernek érvényesként és alkalmazandóként kell elismernie a más uniós országok igazságszolgáltatási rendszerei által elfogadott határozatokat;

az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés;

alternatív módszerek kidolgozása a jogviták rendezésére;

a bírák, ügyészek és az igazságszolgáltatási alkalmazottak képzése.

IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS BÜNTETŐÜGYEKBEN

Az Unió harmadik pillérének felszámolásával az uniós intézmények a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés egésze tekintetében felhatalmazást kaptak a jogalkotásra.

Pontosabban az európai intézmények ezentúl szabályozási minimumokat állapíthatnak meg a legsúlyosabb bűncselekmények és büntetési tételek meghatározása tekintetében. Ezen túlmenően az Unió részt vehet a büntetőeljárás lefolytatásával kapcsolatos közös szabályok megállapításában is, például a bizonyítékok elfogadhatóságát vagy a személyek jogait illetően.

A Lisszaboni Szerződés az Eurojust szerepét is meg kívánja erősíteni az Unióban. Emlékeztetőül: az Eurojust feladata elősegíteni a nyomozások és büntetőeljárások uniós országok illetékes hatóságai közötti összehangolását. Az Eurojust csupán javaslattételi hatáskörrel rendelkezik: nyomozások és büntetőeljárások megindítását kérheti a nemzeti hatóságoktól. A Lisszaboni Szerződés immár lehetővé teszi az uniós intézmények számára, hogy az Eurojust feladatait és hatásköreit rendes jogalkotási eljárás keretében kiterjesszék.

A Lisszaboni Szerződés mindezeken felül foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy egy valódi európai ügyészséget hozzon létre az Eurojustból. Ez az ügyészség jelentős hatáskörökkel rendelkezne, mert felhatalmazása lenne a bűncselekmények tetteseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé állításukra. Az Európai Ügyészség ráadásul az uniós országok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatok ellátására is jogosult lenne.

Mindamellett a Lisszaboni Szerződés még nem hozza létre az Európai Ügyészséget. Mindössze felhatalmazza a Tanácsot, hogy egyhangúlag rendeletet fogadhasson el ezzel kapcsolatban. Ha a Tanácsnak nem sikerül egyhangú határozatot hoznia, akkor legalább kilenc uniós ország úgynevezett „megerősített együttműködés” keretében jogosult lehet egy zártkörű európai ügyészség létrehozására.

RENDŐRSÉGI EGYÜTTMŰKÖDÉS

A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéshez hasonlóan a rendőrségi együttműködés is a harmadik pillér felszámolásával jött létre. Az európai intézmények ezentúl elfogadhatnak rendeleteket és irányelveket ezen a területen.

A rendes jogalkotási eljárást tehát a rendőrségi együttműködés minden nem operatív területére kiterjesztették. Ezzel szemben az operatív együttműködés a Tanács egyhangú döntését megkívánó különleges jogalkotási eljárás tárgyát képezi. A Lisszaboni Szerződés mindamellett lehetőséget biztosít megerősített együttműködésre is, amennyiben a Tanácsnak nem sikerül egyhangúlag határoznia.

A Lisszaboni Szerződés fokozatosan meg kívánja erősíteni az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) szerepét. A Szerződés – akárcsak az Eurojust esetében – feljogosítja a Tanácsot és a Parlamentet arra, hogy rendes jogalkotási eljárás keretében kiterjessze az Europol feladatait és hatásköreit. Az Europol szerepe jelenleg az uniós országok hatóságai közötti együttműködés megkönnyítésére korlátozódik. A Lisszaboni Szerződés előírja, hogy új feladatköre kiterjedhet operatív fellépések összehangolására, szervezésére és végrehajtására is.

MENTESSÉGEK

Az Egyesült Királyság, Írország és Dánia eltérhetnek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel összefüggésben elfogadott összes intézkedéstől. Ennek a három országnak ugyanis jogában áll nem részt venni a vonatkozó jogalkotási eljárásokban. Az elfogadott intézkedések ezért rájuk nézve nem kötelezőek.

Az Egyesült Királyságra, Írországra és Dániára ezenfelül két eltérést biztosító záradék is vonatkozik:

egy „részvételi” záradék, amely mindegyiküknek eseti alapon lehetővé teszi egy-egy intézkedés elfogadását vagy egy már elfogadott intézkedés alkalmazását. Ebben az esetben az adott intézkedés ugyanolyan kötelező rájuk nézve, mint a többi uniós országra; és

egy „kívülmaradási záradék”, amely bármikor lehetővé teszi számukra, hogy ne alkalmazzanak egy-egy intézkedést.

utolsó frissítés 22.09.2015

Top