Help Print this page 

Summaries of EU Legislation

Title and reference
Rugalmasság az uniós döntéshozatalban: áthidaló klauzulák, vészfék klauzulák és gyorsító klauzulák

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Multilingual display
Text

Rugalmasság az uniós döntéshozatalban: áthidaló klauzulák, vészfék klauzulák és gyorsító klauzulák

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

Az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikke

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés a rendes jogalkotási eljárást és a minősített többségi szavazást számos szakpolitikai területre kiterjesztette. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy a döntéshozatal hatékonyabbá tétele révén hozzájáruljon az európai integrációhoz. Arendes jogalkotási eljárásban az uniós országok nem rendelkeznek vétójoggal és sokkal több lehetőségük van arra, hogy megegyezésre jussanak.

Az uniós országok ugyanakkor bizonyos szakpolitikai területeken nem mindig hajlandóak átengedni a kifogás emelésére vonatkozó hatáskörük egy részét. Ezek a „legérzékenyebbnek” tartott területek, ahol a nemzeti szuverenitás súlya jelentős, ilyen például a külpolitika, a bevándorlás vagy az igazságügy. Ezeken a területeken továbbra is egy különleges jogalkotási eljárás vagy az egyhangú szavazás a leggyakoribb döntéshozatali forma.

A Lisszaboni Szerződés többféle intézményi klauzulát vezet be különböző, ám közös céllal rendelkező intézményi mechanizmusokat javasolva. Ennek az intézkedésnek a célja, hogy az európai integrációt elősegítse az „érzékeny” területeken, amennyiben azt az uniós országok megkívánják.

A Lisszaboni Szerződés ennek megfelelően háromféle klauzulát vezet be:

  • az „áthidaló” klauzulákat;
  • a „vészfék” klauzulákat;
  • a „gyorsító” klauzulákat.

AZ ÁTHIDALÓ KLAUZULÁK

Az áthidaló klauzulák lehetővé teszik a szerződésekben eredetileg előírt jogalkotási eljárástól való eltérést. Pontosan és bizonyos feltételek mellett a következőket teszik lehetővé:

  • egy különleges jogalkotási eljárásról a rendes jogalkotási eljárásra való „áttérést” valamely adott területre vonatkozó jogalkotási aktus elfogadásához;
  • az egyhangú szavazásról a minősített többségi szavazásra való „áttérést” valamely adott területre vonatkozó jogi aktus elfogadásához.

Egy áthidaló klauzula életbelépése mindig a Tanács vagy az Európai Tanács egyhangúlag elfogadott határozatának függvénye. Ennek megfelelően minden esetben valamennyi uniós országnak meg kell egyeznie, mielőtt életbe léptethetnek egy ilyen klauzulát.

Emellett az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikke bevezet egy valamennyi európai politikára alkalmazandó általános áthidaló klauzulát (lásd: „a Szerződések felülvizsgálata” összefoglalót. Ezenkívül 6 további, bizonyos európai politikákra alkalmazandó egyedi áthidaló klauzula létezik, és ezek bizonyos eljárásbeli sajátosságokkal rendelkeznek (lásd: „jogalkotási eljárások” összefoglalót).

A VÉSZFÉK KLAUZULÁK

A „vészfék” klauzulák 3 területet érintenek:

  • a migráns munkavállalók szociális biztonsági rendszerét összehangoló intézkedések (az Európai Unió működéséről szóló szerződés [EUMSZ] 48. cikke);
  • igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (az EUMSZ 82. cikke);
  • bizonyos bűncselekményekre vonatkozó közös szabályok felállítása (az EUMSZ 83. cikke).

A „vészfék” klauzulák létrehozására azért került sor, hogy a rendes jogalkotási eljárást alkalmazni lehessen erre a 3 szakpolitikai területre. A rendes jogalkotási eljárást tehát egy „vészfék” mechanizmussal mérséklik: egy uniós ország az Európai Tanácshoz fordulhat, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az elfogadás alatt álló jogszabálytervezet veszélyezteti szociális biztonsági rendszerének vagy büntetőjogi rendszerének alapelveit. Ilyen esetben az eljárást felfüggesztik, és az Európai Tanács a következőket teheti:

  • vagy visszaküldi a jogszabálytervezetet a Tanácsnak, amely a megfogalmazott észrevételek figyelembevételével folytatja az eljárást;
  • vagy véglegesen megszünteti az eljárást és szükség esetén új javaslatot kér az Európai Bizottságtól.

Ennek megfelelően a „vészfék” klauzulák nem az általuk javasolt mechanizmus miatt lényegesek, hanem amiatt is, hogy lehetővé teszik a rendes jogalkotási eljárás kiterjesztését az érintett szakpolitikákra. Ennek a mechanizmusnak a döntéshozatali folyamatba való bevezetése valójában lehetővé tette a leginkább ellenszegülő uniós országok arról való meggyőzését, hogy a rendes jogalkotási mechanizmust alkalmazzák bizonyos olyan szakpolitikákra, amelyekre addig az egyhangú szavazás szabályát alkalmazták.

A GYORSÍTÓ KLAUZULÁK

A „gyorsító” klauzulák az integrációt segítik elő bizonyos uniós országok között, megkönnyítve a megerősített együttműködés megvalósítását bizonyos területeken.

Ezek a klauzulák valójában lehetővé teszik a megerősített együttműködések elindítására irányuló eljárástól való eltérést. Ennek megfelelően ezeknek a klauzuláknak köszönhetően egy megerősített együttműködés elfogadottnak tekinthető, ha abban már legalább 9 uniós ország részt vesz. A Tanács, a Parlament és a Bizottság tehát egyszerűen csak tájékoztatást kap a részt vevő országok megerősített együttműködési szándékáról.

Ezek a klauzulák 4 területet érintenek:

  • igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (az EUMSZ 82. cikke);
  • bizonyos bűncselekményekre vonatkozó közös szabályok felállítása (az EUMSZ 83. cikke);
  • Európai Ügyészség létrehozása (az EUMSZ 86. cikke);
  • rendőrségi együttműködés (az EUMSZ 87. cikke).

Megjegyzendő, hogy a büntetőügyekre és a bűncselekményekre vonatkozó gyorsító klauzulák az erre a két területre vonatkozó „vészfék” klauzulák életbelépésének közvetlen következményei. Amennyiben ugyanis a „vészfék” klauzula életbe lép, és meghiúsítja a jogalkotási eljárást, az ezt kívánó uniós országok áttérhetnek a gyorsító klauzulára. Ily módon ezek az uniós országok megerősített együttműködés keretében egymás között folyathatják és véghezvihetik a jogalkotási eljárást.

FŐ JOGI AKTUS

Az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikke

utolsó frissítés 25.07.2016

Top