Help Print this page 
Title and reference
Jogalkotási eljárások

Summaries of EU legislation: direct access to the main summaries page.
Languages and formats available
BG ES CS DA DE ET EL EN FR GA HR IT LV LT HU MT NL PL PT RO SK SL FI SV
HTML html ES html CS html DA html DE html EL html EN html FR html IT html HU html NL html PL html PT html RO html FI html SV
Multilingual display
Text

Jogalkotási eljárások

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés célkitűzése az Európai Unió (EU) döntési és cselekvési képességének növelése a hozott döntések legitimitásának garantálása mellett. A Szerződés ennek megfelelően megreformálja az EU döntéshozatali folyamatát, mégpedig a hatályban lévő jogalkotási eljárások módosításával.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 289. cikke a továbbiakban már csak kétféle jogalkotási eljárásra hivatkozik:

  • a rendes jogalkotási eljárásra;
  • a különleges jogalkotási eljárásokra.

A Lisszaboni Szerződés ezenfelül „áthidaló klauzulákat” vezet be. Ezeknek a klauzuláknak köszönhetően a rendes jogalkotási eljárás bizonyos körülmények között kiterjedhet az eredetileg a hatályán kívül eső területekre is.

A RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS

A rendes jogalkotási eljárás a korábbi együttdöntési eljárást helyébe lép. Demokratikus szempontból ez az eljárás a leginkább legitim. A Tanács melletti társjogalkotóként bevonja az Európai Parlamentet. Az eltelt idő alatt ez vált a leginkább használatos jogalkotási eljárássá. A Lisszaboni Szerződés tehát az elnevezés megváltoztatásával és az eljárás általános jogi eljárásként történő megszilárdításával megerősítette ezt az irányt. A korábbi szerződésekkel való folytonosságot biztosítva a Lisszaboni Szerződés a rendes jogalkotási eljárást kiterjesztette új politikai területekre is (lásd: „A minősített többség és a rendes jogalkotási eljárás kiterjesztése” lap).

A rendes jogalkotási eljárás módjai megegyeznek a korábbi együttdöntési eljárás módjaival. Ezek a módok az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkében szerepelnek részletesen. A Tanács és a Parlament egyenértékűek. A két intézmény a jogalkotási aktusokat első olvasatban vagy második olvasatban fogadja el. Ha a két intézmény a második olvasat után sem ért egyet, egyeztetőbizottságot hívnak össze.

Emellett a rendes jogalkotási eljárás keretén belül a minősített többség a szavazási szabály. A döntéshozatal megkönnyítése és az eljárás hatékonyságának növelése érdekében a Lisszaboni Szerződés új fogalommeghatározást dolgozott ki a minősített többségre (lásd: „Az Európai Unió Tanácsa” lap).

A KÜLÖNLEGES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁSOK

A különleges jogalkotási eljárások a korábbi konzultációs, együttműködési és hozzájárulási eljárások helyébe lépnek. A kitűzött cél az EU döntéshozatali folyamatának egyszerűsítése annak egyértelműbbé és hatékonyabbá tételével. Ahogy azt az elnevezésük is jelzi, ezek az eljárások eltérnek a rendes jogalkotási eljárástól, tehát kivételt képeznek.

A különleges jogalkotási eljárásokban a gyakorlatban az Európai Unió Tanácsa az egyetlen jogalkotó. Az Európai Parlament csak társul az eljáráshoz. Esettől függően csak konzultációs vagy jóváhagyási szerepet tölt be.

A rendes jogalkotási eljárástól eltérően az Európai Unió működéséről szóló szerződés nem tartalmazza a különleges jogalkotási eljárások pontos leírását. Az eljárások módját tehát esettől függően az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés azon cikkei határozzák meg, amelyek az alkalmazásukról is rendelkeznek.

AZ ÁTHIDALÓ KLAUZULÁK

A Lisszaboni Szerződés áthidaló klauzulákat vezetett be, hogy a rendes jogalkotási eljárás azokra a területekre is alkalmazható legyen, amelyekre a szerződések különleges jogalkotási eljárást írtak elő. E klauzulák emellett azt is lehetővé teszik, hogy a minősített többségi szavazást az egyhangú szavazással elfogadható jogi aktusokra is alkalmazzák.

Kétféle áthidaló klauzula létezik:

  • valamennyi európai politikára alkalmazható általános áthidaló klauzula; ennek a klauzulának a hatálybalépéséről az Európai Tanácsnak egyhangúlag kell határozatot hoznia (lásd: „A szerződések felülvizsgálata” lap);
  • meghatározott európai politikákra alkalmazható, egyedi áthidaló klauzulák.

Az egyedi áthidaló klauzulák néhány eljárásbeli különlegességgel rendelkeznek az általános áthidaló klauzulához képest. Például a nemzeti parlamentek általában nem emelhetnek kifogást, mint ahogy az általános klauzula alkalmazása során. Más esetekben bizonyos egyedi klauzulák alkalmazása engedélyezheti, hogy a Tanács, és ne az Európai Tanács határozzon, mint ahogy az az általános klauzula esetében történik. Az egyedi klauzulák alkalmazásának módjai tehát esetenként eltérnek, és ezeket az eseteket az alkalmazásukról rendelkező szerződések cikkei ismertetik.

Hat egyedi áthidaló klauzula alkalmazható:

  • a többéves pénzügyi keretre (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. cikke);
  • a közös kül- és biztonságpolitikára (az Európai Unióról szóló szerződés 31. cikke);
  • igazságügyi együttműködésre családjogi ügyekben (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikke). Ez az egyetlen olyan egyedi klauzula, amelynek esetében a nemzeti parlamentek kifogást emelhetnek;
  • egyhangúsággal vagy egy különleges jogalkotási eljárással szabályozott megerősített együttműködésekre (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 333. cikke);
  • szociális ügyekben (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke);
  • a környezettel kapcsolatos ügyekben (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke).

Utolsó frissítés: 26.02.2010

Top