Az Európai Tanács

BEVEZETÉS

A Lisszaboni Szerződés egyértelművé teszi az Európai Unió (EU) intézményi felépítését. A Szerződés végre intézményi jogállással ruházza fel az Európai Tanácsot. Ennek elismerése fokozatosan történt meg. Az állam- és kormányfők első csúcstalálkozói, amelyek az Európai Tanács kialakulásához vezettek, nem hivatalos úton szerveződtek, 1961-től kezdve. Ezek a találkozók 1974-től rendszeressé váltak és felvették az „Európai Tanács” nevet. Az Egységes Európai Okmány, majd a Maastrichti Szerződés egyre pontosabban meghatározta az Európai Tanács mibenlétét.

A Lisszaboni Szerződés ezért fontos lépést jelent ebben az irányban, mivel egyértelműsíti és teljes mértékben elismeri az Európai Tanács EU-ban betöltött szerepét és funkcióit. Ezenfelül módosítja is az Európai Tanács összetételét, amelynek ezentúl állandó elnöke van.

SZEREPE

A Lisszaboni Szerződés az Európai Tanácsot az európai intézmények közé emeli. Szerepe elsősorban a politikai ösztönzés. Jogalkotási feladatokat nem lát el. Meghatározza az európai építkezés prioritásait, és kitűzi az irányvonalakat az európai politikák számára. Ily módon az Európai Tanács konkrét menetrendet és célkitűzéseket ír elő az EU Tanácsa, a Bizottság és az Európai Parlament számára.

Az Európai Tanács által az EU-ban betöltött központi szerep abban is láthatóvá válik, hogy ez a testület kinevezési hatáskörrel rendelkezik. Az Európai Tanács javasol jelöltet az Európai Bizottság elnöki posztjára, és kinevezi az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét. Mostantól már a saját elnökét is meg kell választania.

ÖSSZETÉTELE

Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, valamint saját elnökéből és a Bizottság elnökéből áll. Amikor a napirend úgy kívánja, az Európai Tanács tagjai úgy határozhatnak, hogy munkájukat tagonként egy miniszter, illetve a Bizottság elnökének esetében egy biztos segítse. Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is részt vesz az Európai Tanács munkájában.

MŰKÖDÉSE

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően az Európai Unióról szóló szerződés úgy rendelkezett, hogy az Európai Tanácsnak legalább évente kétszer kell üléseznie. A gyakorlatban az Európai Tanács az egyes elnökségi periódusok végén, júniusban és decemberben ül össze, és két további tanácsülést is tartanak márciusban és júniusban. A Lisszaboni Szerződés megerősíti ezt a gyakorlatot, és immár kimondja, hogy az Európai Tanácsnak félévente kétszer kell üléseznie; az üléseket az elnöke hívja össze. Ezen túlmenően, amikor a helyzet úgy kívánja, az elnök összehívhatja az Európai Tanács rendkívüli ülését.

AZ EURÓPAI TANÁCS ELNÖKE

A Lisszaboni Szerződés egyik jelentős újítása az Európai Tanács elnökségi tisztének bevezetése. Az elnököt az Európai Tanács minősített többséggel, két és fél éves időtartamra választja meg; megbízatása egy alkalommal megújítható. Akadályoztatás vagy súlyos hivatali mulasztás esetén az Európai Tanács az elnök megbízatását ugyanilyen eljárással megszüntetheti. A Lisszaboni Szerződés hangsúlyozza, hogy az elnök semmilyen nemzeti tisztséget nem tölthet be, de nem zárja ki a valamely más európai intézményben betöltött tisztséggel való esetleges összeegyeztethetőséget.

Az elnök elsődleges feladata az Európai Tanácsban folyó munka koherenciájának és eredményességének biztosítása. Így olyan funkciókat is ellát, amelyek régebben az Unió soros elnökének a hatáskörébe tartoztak, nevezetesen a következőket:

• elnököl az Európai Tanács ülésein, és lendületet ad munkájának;
• gondoskodik az Európai Tanács munkájának előkészítéséről és folyamatosságáról;
• erőfeszítéseket tesz az Európai Tanácson belüli kohézió és konszenzus megteremtésére.

Az elnöknek ezenkívül az Európai Tanács minden ülését követően jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek.

Végezetül az Európai Tanács elnöke diplomáciai feladatokat is ellát, és javítja Európa ismertségét. Ez utóbbi feladatát mindamellett az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül látja el.

ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT

Utolsó frissítés: 29.12.2009