EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Az egyetemek szerepe a tudás Európájában

A közlemény célja, hogy vitát indítson az európai egyetemeknek a tudásalapú társadalomban és gazdaságban betöltött szerepéről.

JOGI AKTUS

Communication from the Commission of 5 February 2003 – The role of the universities in the Europe of knowledge [COM(2003) 58 final – Not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye [2003. február 5.] – Az egyetemek szerepe a tudás Európájában [COM(2003) 58 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]).

ÖSSZEFOGLALÓ

Tekintettel központi szerepükre, a tudásalapú Európa létrehozása lehetőségeket, ugyanakkor jelentős kihívásokat is jelent az egyetemek számára. Az egyetemek egyre globalizáltabb, folyamatosan változó, a kiemelkedő tehetségek megszerzéséért és megtartásáért folytatott egyre kiélezettebb verseny által jellemzett környezetben működnek, amelyben újabb és újabb igények merülnek fel, amelyeknek eleget kell tenni. Ezenfelül az európai egyetemek rendszerint szerényebb eszközökkel és pénzügyi forrásokkal rendelkeznek mint más fejlett országokban, és különösen az Egyesült Államokban található versenytársaik. Felmerül tehát a kérdés, vajon mennyire versenyképesek a világ legjobb egyetemeivel szemben, és képesek-e a kiválóság szintjét fenntartható módon biztosítani. A kérdést különös aktualitással ruházza fel a bővítés, figyelembe véve, hogy a tagjelölt országok egyetemei az emberi erőforrások és a pénzügyi eszközök tekintetében is gyakran nehéz helyzetben vannak.

Az európai egyetemi környezet

Az európai egyetemi környezet rendkívül heterogén, ami a szervezet, az irányítás és a működési feltételek terén egyaránt megmutatkozik, ideértve a tanárok és a kutatók státuszát, valamint foglalkoztatásuk és felvételük feltételeit is.

Az Európai Unióban mintegy 3300, Európa egész területén pedig, a nyugat-európai és a tagjelölt országokat is beleértve körülbelül 4000 felsőoktatási intézmény létezik. Az intézményekben egyre több hallgatót oktatnak: Számuk 2000-ben meghaladta a 12,5 milliót, szemben a tíz évvel korábbi kevesebb mint 9 milliós létszámmal. Az összes európai kutató 34%-át az európai egyetemek alkalmazzák, és a tagállamok között jelentős eltérések figyelhetők meg (Németországban 26%, Spanyolországban 55% és Görögországban több mint 70%).

Az Európai Unióban valamennyivel több a természettudományi és műszaki diplomások száma, mint az Egyesült Államokban, ám a többi technológiai nagyhatalomnál kevesebb kutató dolgozik itt. Ez az ellentmondás azzal magyarázható, hogy Európában a természettudományi végzettséggel rendelkezők számára kevesebb kutatói állást kínálnak, különösen a magánszektorban: az európai kutatók mindössze 50%-át foglalkoztatják vállalatok, míg ez az arány az amerikai kutatók körében 83%, a japán kutatók esetében pedig 66%. Ennek ellenére az európai alapkutatás 80%-át az egyetemeken végzik.

Az egyetemek és az európai dimenzió

Az alapvetően nemzeti és regionális alapon szerveződő egyetemek a jelek szerint nehezen találják meg tényleges európai dimenziójukat. A hallgatói mobilitás például továbbra is elhanyagolható. 2000-ben mindössze az európai hallgatók 2,3%-a folytatta tanulmányait más európai országban. Mindeközben az Unió számos olyan kezdeményezést finanszíroz, amelyek célja az európai vagy akár nemzetközi szintű kutatás, oktatás és képzés támogatása.

A kutatás terén az európai egyetemek az ötödik (1998–2002) és hatodik (2002–2006) kutatási és technológiafejlesztési keretprogramban rendelkezésre álló támogatások egyharmadából gazdálkodhatnak, és elsősorban a kutatók képzését és mobilitását támogató intézkedések (Marie Curie-cselekvések) vonatkoznak rájuk. Az oktatás és képzés terén az egyetemek valamennyi SOCRATES programban és különösen annak ERASMUS ágában nagy számban képviseltetik magukat. A LEONARDO program többek között az egyetemek és a vállalatok közötti mobilitási projekteket támogatja, amelyekben 1995 és 1999 között 40 000 személy vett részt. Az egyetemek ezenfelül részt vesznek az eEurope kezdeményezésben és a 2005. évi eEurope cselekvési tervben, amely valamennyi egyetemet arra ösztönöz, hogy hallgatóik és tanáraik számára on-line hozzáférést („virtuális kampuszt”) biztosítsanak.

Ez az együttműködés a világ más térségeire is kiterjed. A közösségi kutatási keretprogram túlnyomórészt a világ valamennyi országa számára nyitott, és különösen a mediterrán régió országaival, Oroszországgal és az új független államokkal, valamint a fejlődő országokkal folytatott együttműködést támogatja. A TEMPUS program keretében az Unió a volt Szovjetunió, Délkelet-Európa és 2002 óta a mediterrán régió országaival létesített egyetemi együttműködéshez járul hozzá. További földrajzi térségekre vonatkozó kezdeményezések is léteznek, ilyen például az ALFA és az Asia-Link.

Az egyetemek az új európai kihívásokkal szemben

Az egyetemeknek számos lényegi változáshoz kell alkalmazkodniuk, amelyek a következők:

  • fokozott kereslet a felsőoktatás iránt. Európában a születések számának csökkenésével egy időben egyre nagyobb igény mutatkozik a felsőoktatás iránt, amely az elkövetkező években várhatóan tovább nő majd, elsősorban egyes kormányzati politikáknak köszönhetően, amelyek növelni kívánják a felsőoktatásban részt vevők számát, valamint amiatt, hogy az egész életen át tartó tanulással összefüggésben új szükségletek jelennek meg.
  • az oktatás és a kutatás globalizációja. Az európai egyetemek kevesebb külföldi hallgatót, de főként kevesebb külföldi kutatót vonzanak, mint az amerikai intézmények. Előbbiek 2000-ben hozzávetőleg 450 000, utóbbiak több mint 540 000 külföldi hallgatót fogadtak, többségüket Ázsiából. Ezzel szemben az Egyesült Államok arányosan jóval több felsőfokú mérnöki, matematikai és informatikai tanulmányokat végző külföldi hallgatót vonz, és több doktori fokozattal rendelkező személyt képes megtartani: az Egyesült Államokban diplomát szerző európaiak körülbelül 50%-a ezt követően több évig az országban marad, és közülük sokan végleg ott telepednek le. Az európai egyetemek kevésbé vonzó környezetet kínálnak a kutatók és hallgatók számára, részben azért, mert nem rendelkeznek a szükséges kritikus tömeggel, aminek következtében együttműködési formákat választanak, például hálózatokat, közös képzéseket vagy képesítéseket hoznak létre. Ugyanakkor fontos szerepet játszanak más, az egyetemeken kívüli tényezők is, így például a rugalmatlan munkaerőpiac vagy a gyengébb vállalkozói szellem, amelyek miatt az innovatív ágazatokban korlátozott az elhelyezkedés lehetősége.
  • az egyetemek és az ipar közötti szoros és hatékony együttműködés kialakítása. Az egyetemek és az ipar közötti együttműködést meg kell erősíteni azáltal, hogy azt célzottabban az innovációra, az új vállalkozások alapítására és általánosabb szinten az ismeretek átadására és terjesztésére összpontosítjuk.
  • a tudásteremtés helyszíneinek növekvő száma. Mivel egyre jellemzőbb, hogy az üzleti szféra kutatási tevékenységeit a legjobb egyetemekhez szervezi ki, az egyetemi környezetet egyre erőteljesebb verseny jellemzi.
  • a tudás átszervezése. Ez egyrészről a tudás fokozott diverzifikálódásában és specializálódásában, valamint az egyre célzottabb és szűkebb kutatási és oktatási szakterületek megjelenésében, másrészről pedig abban érhető tetten, hogy a tudományos világnak sürgősen alkalmazkodnia kell a jelentős társadalmi problémák nyomán kialakuló új kérdéskörök, így például a fenntartható fejlődés, az új egészségügyi katasztrófák és a kockázatkezelés interdiszciplináris jellegéhez. Ennek ellenére az egyetemek tevékenysége, különösen az oktatás jellemzően továbbra is a hagyományos tudományterületek keretében szerveződik.
  • új elvárások megjelenése. Az egyetemnek meg kell felelnie a tudásalapú gazdaság és társadalom kialakulásával együtt megjelenő új oktatási és képzési igényeknek. Ezek közül említhetjük a természettudományos és műszaki oktatás, a horizontális készségek, valamint az egész életen át tartó tanulási lehetőségek iránti fokozott igényt, amelyek az oktatási és képzési rendszer egyes összetevői és szintjei között nagyobb átjárhatóságot tesznek szükségessé.

Az egyetemek az új európai kihívásokkal szemben

Az emberi erőforrások terén elért kiválóság nagy részben a rendelkezésre álló pénzügyi forrásoktól függ, de arra a munkakörülmények és a karrierlehetőségek is hatással vannak. Az európai egyetemeken kínálkozó, rendkívül eltérő presztízsű karrierlehetőségek száma általában korlátozott, és azokat bizonytalanságok jellemzik. Ugyanakkor, noha a kihívások jelentősek, legalább ekkora a tét is. Ez a közlemény három összetevőt emel ki:

  • megfelelő és fenntartható források biztosítása az európai egyetemek számára. Az európai egyetemeken folyó oktatás és kutatás fő finanszírozási forrása hagyományosan az állami költségvetés. Alternatív bevételi forrásként szolgálhatnak a következők:
  • az európai egyetemek kutatási és oktatási kiválóságának megerősítése. Ez a közlemény felhívja az európai egyetemeket, hogy határozzák meg azokat a területeket, ahol az egyes egyetemek elérték vagy ésszerű elvárások alapján elérhetik az európai vagy világszinten szükségesnek ítélt kiválóságot annak érdekében, hogy a tudományos kutatási támogatásokat ide összpontosíthassák. A kutatásra szánt finanszírozási források kevesebb területre és intézményre való összpontosítása eredményeképpen az egyetemek tevékenysége célzottabbá válik, ami nemzeti szinten egyes területeken lehetővé teszi a megfelelő színvonal elérését, ezzel egyidejűleg biztosítva az európai szintű kiválóságot.Ezenfelül, szemben az európai egyetemeken jelenleg megfigyelhető tendenciával, amely szerint saját országukból vagy régiójukból, esetenként akár az intézményen belülről vonzanak hallgatókat, a közlemény javasolja nem csupán az Európán belüli, de az egyetemek és az ipar közötti tudományos mobilitás megerősítését is. Mindez új karrierlehetőségeket teremt a fiatal kutatók számára.
  • az egyetemek fokozott megnyitása a külvilág felé és nemzetközi vonzerejük növelése. A nemzetközi szintű nyitás az európai egyetemek számára erősebb versenyt jelentene más kontinensek egyetemeivel, különösen az amerikai egyetemekkel szemben a tekintetben, hogy ki tudja magához vonzani és megtartani a világ legkiemelkedőbb tehetségeit. Még ha az európai egyetemek közel azonos számú külföldi hallgatót fogadnak is, mint az amerikaiak, arányosan kevesebb magasan képzett hallgatót és a kutatók alacsonyabb hányadát vonzzák. Az európai egyetemek által kínált feltételek összességükben kevésbé vonzók: a pénzügyi és tárgyi feltételek, valamint a munkakörülmények kevésbé jók, a tanulói, tanári és kutatói vízumokra és tartózkodási engedélyekre vonatkozó rendelkezések pedig nem megfelelőek és elégtelenül harmonizáltak.Ezen túlmenően az Európai Unió régióit felszólítják, hogy technológiai központok és tudományos parkok létrehozásával, az üzleti szféra és az egyetemek közötti regionális együttműködési struktúrák számának növelésével, az egyetemi regionális fejlesztési stratégiák bővítésével és az egyetemek regionális hálózatépítése révén vállaljanak központi szerepet az európai kohézió megerősítésében.

Háttér

Ahhoz, hogy az európai egyetemek döntő szerepet játszhassanak a lisszaboni Európai Tanácson meghatározott stratégiai cél, vagyis annak elérésében, hogy az Európai Unió a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon, a közlemény vita indítását javasolja az egyetemeknek a tudásalapú társadalomban és gazdaságban betöltött szerepéről. Noha a tudásalapú gazdaság és társadalom kialakulása és fejlődése négy egymástól kölcsönösen függő összetevő – az új ismeretek előállítása, azok oktatás és képzés keretében történő átadása, információs és kommunikációs technológiák révén történő terjesztése, valamint az ipari folyamatokban vagy új szolgáltatásokban való felhasználásuk – függvénye, ennek az új folyamatnak az európai egyetemek a főszereplői.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2006. február 15.) a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről [Hivatalos Lap L 64., 2006.3.4.].

Communication from the Commission of 10 January 2003 – Investing efficiently in education and training: an imperative for Europe [COM(2002) 779 végleges – Not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye [2003. január 10.] – Hatékony beruházás az oktatásba és a képzésbe: követelmény Európa számára [COM(2002) 779 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]).

A Bizottság közleménye (2005. április 20.) – Európa szellemi tőkéjének mozgósítása: tegyük lehetővé az egyetemek teljes körű hozzájárulását a lisszaboni stratégiához! [COM(2005) 152 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Council Recommendation 98/561/EC of 24 September 1998 on European cooperation in quality assurance in higher education [Official Journal L 270 of 10.7.1998.] (A Tanács 98/561/EK ajánlása [1998. szeptember 28.] a felsőoktatási minőségbiztosítás terén folytatott európai együttműködésről).

Utolsó frissítés: 19.04.2006

Top