EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Szociálpolitika
BEVEZETÉS
A Lisszaboni Szerződés megerősíti az Európai Unió (EU) szociális dimenzióját. Az alapító szerződésekben is elismeri az Unió szociális értékeit, és új célkitűzéseket határoz meg a szociális területen.
Ezzel szemben az Unió hatáskörei nem változnak számottevően ebben a vonatkozásban. A Lisszaboni Szerződés bevezet néhány újítást, de a szociálpolitikák kidolgozása és végrehajtása elsősorban a tagállamok hatáskörében marad.
A SZOCIÁLIS ELVEK ÉS JOGOK ELISMERÉSE
Nem csupán jelképes értéke van annak, hogy az alapító szerződések teljes körűen elismerik a szociális célkitűzéseket: ez biztosítja azt is, hogy az összes európai politika kidolgozása és végrehajtása során is fokozottan figyelembe vegyék a szociális kérdéseket.
Ezen túlmenően az Unió szociális célkitűzéseinek tisztázása és hangsúlyozása érdekében a Lisszaboni Szerződés három ponton módosítja az alapító szerződések cikkeit:
A Lisszaboni Szerződés emellett elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának jogi kötőerejét. A Charta immár kötelező erővel bír, és hivatkozni lehet rá a bíróságok előtt. A Charta elismerése előrelépést jelent a szociális területen, mivel a következő szociális jogokat garantálja az Unió területén lakóhellyel rendelkező személyeknek:
A SZOCIÁLPOLITIKA EURÓPAI SZINTŰ VÉGREHAJTÁSA
A szociálpolitika az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök egyike. A szociálpolitikát mindamellett tagállami szinten hatékonyabban lehet végrehajtani, mint európai szinten. Ezért a szubszidiaritás elvével összhangban az Unió szerepe ezen a területen a tagállamok intézkedéseinek támogatására és kiegészítésére korlátozódik.
A Lisszaboni Szerződés megőrzi a hatáskörök ilyen elosztását. Ezenkívül a legtöbb szociálpolitikai vonatkozású intézkedés esetében fenntartja az aktusok rendes jogalkotási eljárás keretében történő elfogadását.
Ezzel szemben bizonyos intézkedések továbbra is a Tanács egyhangú határozatához és a Parlamenttel folytatott konzultációhoz kötöttek, és a Lisszaboni Szerződés megújítja a Nizzai Szerződésben bevezetett különleges áthidaló klauzulát (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke). Emlékeztetőül: ez az áthidaló klauzula lehetővé teszi a Tanács számára, hogy egyhangú szavazással úgy határozzon, hogy a rendes jogalkotási eljárást alkalmazza az alábbi területekre:
Végezetül a Lisszaboni Szerződés két újítást vezet be:
Utolsó frissítés: 14.04.2010