Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

BEVEZETÉS

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) – a Maastrichti Szerződés által létrehozott – Európai Közösséget létrehozó szerződésből (EK-Szerződésből) jött létre a Lisszaboni Szerződés eredményeként. Maga az EK-Szerződés pedig az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésen (EGK-Szerződés) alapul, amelyet Rómában írtak alá 1957. március 25-én. Az Európai Unió létrehozása a Maastrichti Szerződés révén (1992. március 7.) Európa politikai egyesítésének egy további lépését jelentette.

Az Európai Unió azonban nem az Európai Közösségek helyébe lépett, hanem egy közös keretben fogta őket össze egy „3 pilléren” alapuló struktúra alapján:

• Az 1. pillér az Európai Közösségekből (az EK, a 2002-ig fennálló Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), valamint az Euratom) áll.
• A 2. pillér az uniós országok közös kül- és biztonságpolitika alapján folytatott együttműködéséből áll.
• A 3. pillér pedig az uniós országok igazságügyi és belügyi kérdésekben folytatott együttműködését jelenti.

Minden új szerződés a cikkek újraszámozását eredményezi. A Lisszaboni Szerződés nyomán – amelyet 2007. december 13-án írtak alá és 2009 december 1-jén lépett hatályba – az EK-Szerződés helyébe az EUMSZ lépett, amely a 3 pillért a megreformált EU alá sorolta be, és amelynek cikkei ismét új számozást kaptak.

Az EUMSZ az EU két fő szerződésének egyike, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) mellett. Részletes alapot ad az uniós jog számára azáltal, hogy meghatározza az EU elveit és célkitűzéseit, valamint mozgásterét a szakpolitikai területein. Ezenkívül rögzíti az uniós intézmények szervezeti és működési részleteit is.

MI A SZERZŐDÉS CÉLJA?

Amint azt korábbi preambuluma is rögzítette, az EK-Szerződés célja az volt, hogy lefektesse „az Európa népei közötti egyre szorosabb egység” alapjait. A fenti szövegezés a mai napig megtalálható a jelenlegi EUMSZ, valamint az EUSZ preambulumában is. Ezek a szerződések valóban még inkább egy politikai és demokratikus dimenziót adtak az európai integrációnak, amely túlmutat az egységes piac létrehozásának eredeti gazdasági célján.

AZ EGYSÉGES SZERKEZETŰ SZERZŐDÉS LEGFONTOSABB PONTJAI

• Az 1. rész – Alapelvek:
  • meghatározza a szerződés hatályát és az EUSZ-hez való kapcsolódását (1. cikk);
  • körvonalazza az EU kompetenciáit az uniós hatáskörök szintjei szerint az egyes területeken (2., 3., 4., 5. és 6. cikkek);
  • rögzíti az EU fellépéseit irányító általános elveket (7–17. cikk).
• A 2. rész – A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság:
  • megtiltja a nemzetiségi alapon történő megkülönböztetést (18. cikk);
  • kimondja, hogy az EU fellép „a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés” ellen (19. cikk);
  • létrehozza és meghatározza az uniós polgárság fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat (20–24. cikk).
• A 3. rész – a leghosszabb rész (26–197. cikk), amely létrehozza az EU szakpolitikáinak és belső fellépéseinek jogi alapját az alábbi területeken:
  • a belső piac (I. cím);
  • az áruk szabad mozgása (II. cím), a vámuniót is beleértve;
  • a közös agrárpolitika és a közös halászati politika (III. cím);
  • a munkavállalók (és általában a személyek), szolgáltatások és a tőke szabad mozgása (IV. cím);
  • a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség (V. cím), beleértve a rendőrségi és igazságügyi együttműködést is;
  • közlekedés (VI. cím);
  • a verseny, az adózás és a jogharmonizáció (VII. cím);
  • gazdaság- és monetáris politika (VIII. cím), beleértve az euróról szóló cikkeket is;
  • foglalkoztatáspolitika (IX. cím);
  • szociálpolitika (X. cím), hivatkozással az Európai Szociális Chartára (1961) és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartára (1989) – A XI. cím létrehozza az Európai Szociális Alapot;
  • oktatás, szakképzés, ifjúság- és sportpolitika (XII. cím);
  • kultúra (XIII. cím);
  • közegészségügy (XIV. cím);
  • fogyasztóvédelem (XV. cím);
  • transzeurópai hálózatok (XVI. cím);
  • iparpolitika (XVII. cím);
  • gazdasági, társadalmi és területi kohézió – más szóval a fejlettségbeli különbségek csökkentése (XVIII. cím);
  • kutatás és fejlesztés, valamint űrpolitika (XIX. cím);
  • környezetvédelmi politika (XX. cím);
  • energiapolitika (XXI. cím);
  • idegenforgalom (XXII. cím);
  • polgári védelem (XXIII. cím);
  • közigazgatási együttműködés (XXIV. cím).
• A 4. rész – A tengerentúli országok és területek társulása (198–204. cikkek) leírja az EU és bizonyos uniós országok tengerentúli területei közötti különleges viszonyokat, amely tengerentúli területek – szemben a legkülső régiókkal – nem részei az EU-nak.
• Az 5. rész – Az EU külső tevékenysége (205–222. cikkek) az alábbiakról ad leírást:
  • a közös kereskedelempolitika (külkereskedelem);
  • fejlesztési és humanitárius segítségnyújtási együttműködés nem uniós országok számára;
  • kapcsolatok a nem uniós országokkal (nemzetközi szerződések, szankciók és szolidaritás az uniós országok között) és nemzetközi szervezetekkel;
  • Uniós küldöttségek létrehozása;
  • hogy a külső tevékenységeknek összhangban kell állniuk az EUSZ 5. cím 1. fejezetében rögzített elvekkel a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozóan (205. cikk).
• A 6. rész – Intézményi és pénzügyi rendelkezések az alábbiakat fejti ki:
  • Uniós intézmények (223–227. cikk);
  • Uniós tanácsadó szervek (300–307. cikk);
  • az Európai Beruházási Bank (308. és 309. cikk);
  • az EU jogalkotási aktusai (rendeletek, irányelvek stb.) és eljárásai (288–299. cikk);
  • az EU költségvetése (310–325. cikk);
  • megerősített együttműködés az uniós országok között (326–334. cikkek).
• A 7. rész – Általános és záró rendelkezések (335–358. cikk) olyan konkrét jogi kérdésekkel foglalkozik, mint az EU jogképessége, a területi és időbeli alkalmazás, az intézmények székhelyei, a mentességek, valamint az 1958 vagy a csatlakozás dátuma előtt aláírt szerződések hatálya.

MIKORTÓL HATÁLYOS A SZERZŐDÉS?

A 27 uniós ország által 2007. december 13. napján aláírt EUMSZ (Horvátország csak 2013-ban csatlakozott az EU-hoz) 2009. december 1. napján lépett hatályba.

HÁTTÉR

További információk a következő oldalon állnak rendelkezésre:

• Az első szerződések (Európai Parlament)
• EU-történelem (Az EU Tanácsa)
• Uniós szerződések (Európai Bizottság)
• A szerződések áttekintése (EUR-Lex).

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (2007. december 13. ) – egységes szerkezetbe foglalt változat (HL C 202., 2016.6.7., 47–360. o.)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé)

A szerződés későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

Maastrichti Szerződés (1992. február 7.) (HL C 191., 1992.7.29., 1–112. o.)

Lisszaboni Szerződés (2007. december 13.) (HL C 306., 2007.12.17., 1–271. o.)

utolsó frissítés 15.12.2017