–

a Casertana Costruzioni Srl képviseletében E. Sticchi Damiani és G. Ceceri avvocati,

–

a Consorzio Stabile Infratech képviseletében L. Lentini és F. Migliarotti avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Colelli avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Gattinara és A. Tokár, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.; helyesbítés: HL 2014. L 134., 14. o.) 47. és 48. cikkének, valamint a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítés: HL 2015. L 275., 68. o.) 63. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelem előterjesztésére a Casertana Costruzioni Srl (a továbbiakban: Casertana), valamint a Ministero delle Infrastrutture e dei Trasporti – Provveditorato Interregionale per le opere pubbliche della Campania e del Molise (infrastrukturális és közlekedési minisztérium – a campaniai és molisei építési beruházások tartományközi főfelügyelősége, Olaszország) és az Agienzia Regionale Campana per la Difesa del Suolo – A. R.Ca.Di.S. (campaniai tartományi talajvédelmi hatóság, Olaszország) között a Litorale Domitio tengerparti régió „La Bandiera Blu” nevet viselő projektjének keretében elvégzendő munkák engedélyezési tervének elkészítésére, a tervezés fázisában a biztonság koordinálására, valamint a munkák megvalósítására irányuló odaítélési eljárás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A gazdasági szereplő – adott esetben és konkrét szerződésekkel kapcsolatban – más szervezetek kapacitására is támaszkodhat, tekintet nélkül a hozzájuk fűződő kapcsolata jogi jellegére. Ebben az esetben a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv számára, hogy a szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.”

4

Az említett irányelv 48. cikkének (3) bekezdése a következőképpen szólt:

„A gazdasági szereplő – adott esetben és konkrét szerződésekkel kapcsolatban – más szervezetek kapacitására is támaszkodhat, tekintet nélkül a hozzájuk fűződő kapcsolata jogi jellegére. Ebben az esetben a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv számára, hogy a szerződés teljesítéséhez ezek az erőforrások a rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a szükséges erőforrásokat a gazdasági szereplő rendelkezésére bocsátják.”

5

A 2004/18 irányelvet hatályon kívül helyezte a 2014/24 irányelv.

6

A 2014/24 irányelv 63. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„Az 58. cikk (3) bekezdése szerint meghatározott, a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó kritériumok, valamint az 58. cikk (4) bekezdése szerint meghatározott, a technikai és szakmai alkalmasságra vonatkozó kritériumok tekintetében, a gazdasági szereplő adott esetben és egy adott szerződés vonatkozásában egyéb szervezetek kapacitásait is igénybe veheti, a velük fennálló kapcsolatának jogi természetétől függetlenül. […] Amennyiben a gazdasági szereplő más szervezetek kapacitásaira kíván támaszkodni, bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv felé, hogy a szükséges erőforrások a rendelkezésére fognak állni; a bizonyítás történhet például oly módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.

Az ajánlatkérő szervnek az 59., 60. és 61. cikknek megfelelően ellenőriznie kell, hogy azok az egyéb szervezetek, amelyeknek kapacitásait a gazdasági szereplő igénybe kívánja venni, megfelelnek‑e a vonatkozó kiválasztási kritériumoknak, és hogy fennállnak‑e esetükben az 57. cikk szerinti kizárási okok. Az ajánlatkérő szervnek elő kell írnia, hogy a gazdasági szereplő cserélje le azt a szervezetet, amely nem felel meg valamely vonatkozó kiválasztási szempontnak, illetve amelynek esetében fennáll valamelyik kötelező kizárási ok. Az ajánlatkérő szerv előírhatja, vagy a tagállam rendelkezése miatt köteles lehet előírni, hogy a gazdasági szereplő lépjen azon szervezet helyébe, amelynek esetében fennáll valamelyik nem kötelező kizárási ok.

Ha egy gazdasági szereplő a gazdasági és pénzügyi kapacitásra vonatkozó szempontok tekintetében más szervezetek kapacitásait veszi igénybe, akkor az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy a gazdasági szereplő és az említett szervezetek közösen feleljenek a szerződés teljesítéséért.

[…]”

7

A 2006. április 12‑i decreto legislativo n. 163, Codice dei contratti pubblici relativi a lavori, servizi e forniture in attuazione delle direttive 2004/17/CE e 2004/18/CE (163. sz. törvényerejű rendelet, a 2004/17/EK, valamint a 2004/16/EK irányelv alkalmazásában az építési beruházásra, a szolgáltatásnyújtásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződéseket szabályozó törvénykönyv, a GURI 2006. május 2‑i 100. számának rendes melléklete) 40. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A bármely jogcímen építési beruházásokat végző személyeknek minősítéssel kell rendelkezniük, és ügyelniük kell arra, hogy tevékenységük megfeleljen a minőség, a szakmaiság és a jóhiszemű együttműködés elveinek. Ugyanezen célból az e személyek által alkalmazott termékeket, eljárásokat és a vállalkozáson belüli minőségi rendszereket a hatályos szabályozásnak megfelelően tanúsítani kell.

(2)   Az 5. cikkben meghatározott rendelet szabályozza a minősítés rendszerét valamennyi, bármely jogcímen olyan építési beruházást végző személy tekintetében, amelynek összege meghaladja a 150000 eurót, a beruházások jellegétől és összegétől függően. Az 5. cikkben meghatározott rendelet ily módon a minősítési kategóriák időszakos felülvizsgálatát és esetleges új kategóriák bevezetését is lehetővé teszi.”

8

Az említett törvényerejű rendelet 49. cikke a következőket írja elő:

„A 34. cikk értelmében vett ajánlattevő – akár önálló személy, akár konzorcium, akár társulás – a meghatározott építési beruházásra, szolgáltatásnyújtásra, illetve árubeszerzésre irányuló közbeszerzéssel kapcsolatban a szükséges gazdasági, pénzügyi, műszaki, szervezeti jellegű szempontokkal kapcsolatos követelményt – azaz az SOA‑igazolás meglétét – valamely másik jogalany kapacitására vagy SOA‑igazolására való hivatkozással is teljesítheti.”

9

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2013. június hónapban az a campaniai és molisei építési beruházások tartományközi főfelügyelősége a campaniai tartományi talajvédelmi hatóság megbízásából európai jelentőségű nyílt közbeszerzési eljárást indított a Litorale Domitio tengerparti régió „La Bandiera Blu” nevet viselő projektjének keretében elvégzendő munkák engedélyezési terve elkészítésének, a tervezés fázisában a biztonság koordinálásának, valamint a munkák megvalósításának odaítélésére.

10

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció rögzítette, hogy a közbeszerzési eljárásban való részvétel feltétele a Società Organismo di Attestazione (tanúsító szervezet) által bizonyos kategóriába tartozó tervezési és kivitelezési szolgáltatások nyújtásához szükséges minősítés meglétére vonatkozóan kiadott igazolás beszerzése.

11

A Casertana egy megalakulóban lévő időszakos vállalati társulás keretében vezetőként vett részt a közbeszerzési eljárásban, és a 163. sz. törvényerejű rendeletben megkövetelt minősítéseket illetően két, erőforrást nyújtó szervezetet jelölt meg, amelyek közül az egyik a Consorzio Stabile GAP volt.

12

Az eljárás során és az ajánlati felhíváson való részvételt engedélyező szakasz végét követően az említett, erőforrást nyújtó szervezet elveszítette a megkövetelt szolgáltatási kategóriára vonatkozó minősítést, így csupán egy alacsonyabb szintű szolgáltatási kategóriára vonatkozó minősítéssel rendelkezett.

13

Az 2014. október 8‑i határozattal a szerződést a Consorzio Stabile Infratech által vezetett ideiglenes vállalati társulásnak ítélték oda, a Casertana által vezetett társulást pedig a második helyre sorolták.

14

Ez utóbbi társaság keresetet indított a Tribunale amministrativo regionale per la Campania (Campania tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt, több tekintetben vitatva a szóban forgó szerződést véglegesen odaítélő határozatot.

15

Ezt követően a nyertes ideiglenes vállalati társulás viszontkeresetet terjesztett elő az alapeljárás felperesének kizárása érdekében, azt állítva, hogy azt ki kellett volna zárni a közbeszerzési eljárásból amiatt, hogy az erőforrást nyújtó szervezete a közbeszerzési eljárás során elveszítette a közbeszerzési eljárásban való részvételhez megkövetelt minősítést. Védekezésként az alapeljárás felperese rámutatott, az, hogy az erőforrást nyújtó szervezet elveszítette a minősítést, vis maiornak minősül, és nem vonhatja maga után a társulásának automatikus kizárását.

16

2015. március 27‑i ítéletével a Tribunale amministrativo regionale per la Campania (Campania tartomány közigazgatási bírósága) az első jogalap alapján helyt adott a nyertes ideiglenes vállalati társulás által előterjesztett viszontkeresetnek, megállapítva, hogy az erőforrást nyújtó szervezet tekintetében megkövetelt besoroláshoz szükséges minősítés közbeszerzési eljárás során való elveszítése az alapeljárás felperese társulásának ezen eljárásból való kizárásával járt. Egyébiránt e bíróság kimondta, hogy az alapeljárás felperesének a vis maior felmerülésére vonatkozó érvei nem relevánsak.

17

2015. július 8‑án a Casertana fellebbezést nyújtott be a Tribunale amministrativo regionale per la Campania (Campania tartomány közigazgatási bírósága) ítélete ellen. Az alapeljárás felperese lényegében úgy véli, hogy az ajánlattevő – amely bízik abban, hogy az erőforrást nyújtó szervezet rendelkezik a megkövetelt minősítésekkel – nem tehető felelőssé e minősítés elvesztéséért, mivel az neki nem felróható. Nem lehet azonosítani olyan „vétkességet”, amely neki felróható, és e bíróságnak így el kellett volna ismernie azt a lehetőséget, hogy az ajánlattevő lecserélje az erőforrást nyújtó vállalkozást, amely lehetőség a Bíróság ítélkezési gyakorlatából és a 2014/24 irányelv 63. cikkéből fakad, amely kifejezetten biztosítja az említett lehetőséget.

18

E körülményekre tekintettel a Consiglio di Stato (Államtanács, Olaszország) felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Ellentétes‑e a 2004/18 […] irányelvnek a 2014/24 […] irányelv 63. cikke által felváltott 47. cikkének (2) bekezdésével és 48. cikkének (3) bekezdésével azon nemzeti szabályozás, amely kizárja vagy értelmezéstől függően kizárhatja a gazdasági szereplőt, vagyis a közbeszerzési eljárásban részt vevő személyt azon lehetőségből, hogy az eredetileg „erőforrást nyújtó szervezetként” megjelölt, de a részvételi feltételeket már nem vagy csak részben teljesítő vállalkozás helyett másik vállalkozást jelöljön meg, ami így a gazdasági szereplőnek a közbeszerzési eljárásból olyan okból való kizárásához vezet, amely sem objektív, sem szubjektív szempontból nem róható fel vele szemben?”

19

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2004/18 irányelv – 2014/24 irányelv 63. cikkével összefüggésben értelmezett – 47. cikkének (2) bekezdését és 48. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a közbeszerzési eljárásban részt vevő gazdasági szereplőnek nem biztosítja azon lehetőséget, hogy az ajánlatának benyújtását követően a megkövetelt minősítéseket elveszítő, erőforrást nyújtó szervezetet lecserélje, és amely e gazdasági szereplő automatikusan kizárását vonja maga után.

20

A kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést teszi fel, hogy a 2004/18 irányelv 48. cikkének (3) bekezdését a 2014/24 irányelv 63. cikke (1) bekezdését figyelembe véve kell‑e értelmezni.

21

E kérdés megválaszolása érdekében előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az alkalmazandó irányelv főszabály szerint az, amelyik abban az időpontban van hatályban, amikor az ajánlatkérő szerv kiválasztja az általa követendő eljárást, és véglegesen eldönti, hogy fennáll‑e egy előzetes versenyeztetési kötelezettség a közbeszerzési szerződés odaítélésénél. Ezzel szemben nem alkalmazandók azon irányelv rendelkezései, amely átültetésének a határideje ezen időpontot követően járt le (2014. július 10‑iImpresa Pizzarotti ítélet, C‑213/13, EU:C:2014:2067, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 83. pont).

22

Az alapeljárásban a hirdetményt 2013. június 7‑én juttatták el az Európai Unió Hivatalos Lapjához és 2013. június 10‑én tették közzé a Gazzetta Ufficiale della Repubblica Italianában (olasz hivatalos lap), míg a 2014/24 irányelvet 2014. február 26‑án fogadták el, és mindenesetre az átültetési határideje a 90. cikke értelmében 2016. április 18‑án járt le.

23

Ilyen körülmények között az alapeljárásban szóban forgó pályázati felhívás 2013. júniusi közzététele idején a 2014/24 irányelvet időbeli hatálya alapján nem kellett alkalmazni.

24

Azt a kérdést illetően, hogy 2004/18 irányelv 48. cikkének (3) bekezdését a 2014/24 irányelv 63. cikke (1) bekezdésének tartalmát – amely rendelkezés megfelel az említett 48. cikk (3) bekezdésének – figyelembe véve kell‑e értelmezni, észre kell venni, hogy ez utóbbi rendelkezés megfogalmazása általános jellegű, és az nem jelöli meg kifejezetten azokat a módokat, amelyek szerint valamely gazdasági szereplő a közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása keretében egyéb szervezetek kapacitására támaszkodhat (2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 87. és 88. pont).

25

Ellenben a 2014/24 irányelv 63. cikkének (1) bekezdése immár úgy rendelkezik, hogy a gazdasági szereplők csak akkor vehetik igénybe más szervezetek kapacitásait, „ha az adott szervezet valósítja meg azokat az építési beruházásokat vagy szolgáltatásokat, amelyekhez e kapacitásokra szükség van” (2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 89. pont), és hogy „ajánlatkérő szervnek elő kell írnia, hogy a gazdasági szereplő cserélje le azt a szervezetet, amely nem felel meg valamely vonatkozó kiválasztási szempontnak, illetve amelynek esetében fennáll valamelyik kötelező kizárási ok”.

26

Márpedig, igaz ugyan, hogy a 2014/24 irányelv – amint azt többek között (2) preambulumbekezdése kimondja – a jogbiztonság érdekében az alapfogalmak tisztázására, valamint az Európai Unió Bírósága vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata egyes aspektusainak beépítésére irányul, ezen irányelv 63. cikke lényeges módosításokat tartalmaz a gazdasági szereplők arra vonatkozó joga tekintetében, hogy a közbeszerzési szerződések keretében az egyéb szervezetek kapacitását igénybe vehessék (2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 90. pont).

27

A 2014/24 irányelv 63. cikkének (1) bekezdése ugyanis egyáltalán nem képezi a 2004/18 irányelv 48. cikke (3) bekezdésének továbbvitelét vagy hatályának egyértelművé tételét, hiszen az olyan új feltételeket vezet be, amelyeket a korábbi jogi szabályozás nem írt elő (2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 91. pont).

28

E körülmények között a 2014/24 irányelv említett rendelkezését nem lehet a 2004/18 irányelv 48. cikke (3) bekezdésének értelmezési szempontjaként felhasználni, mivel jelen esetben nincs szó valamely, az utóbbi rendelkezés tartalmára vonatkozó értelmezési kétség eloszlatásáról (2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 92. pont).

29

Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése és 48. cikkének (3) bekezdése valamennyi gazdasági szereplőt feljogosítja arra, hogy valamely meghatározott szerződés tekintetében más szervezetek kapacitására hivatkozzanak, a köztük és e szervezetek között fennálló kapcsolat jellegétől függetlenül, amennyiben bizonyítják az ajánlatkérő szerv számára, hogy rendelkezésükre fognak állni e szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrások (2013. október 10‑iSwm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet, C‑94/12, EU:C:2013:646, 29. pont).

30

E rendelkezések nem írják elő annak elvi tilalmát sem, hogy valamely ajánlattevő saját kapacitásai mellett igénybe vegye egy vagy több harmadik szervezet kapacitásait, hogy teljesítse az ajánlatkérő szerv által meghatározott szempontokat. Sőt a Bíróság kifejezetten hivatkozott a gazdasági szereplő azon lehetőségére, hogy valamely szerződés teljesítéséhez – esetlegesen saját erőforrásain kívül – egy vagy több másik szervezethez tartozó erőforrásokat vegyen igénybe (2013. október 10‑iSwm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet, C‑94/12, EU:C:2013:646, 30. és 32. pont).

31

Az ehhez hasonló értelmezés megfelel a közbeszerzéseknek a nemcsak a gazdasági szereplők, hanem egyúttal az ajánlatkérő szervek javát szolgáló, lehető legszélesebb verseny előtti megnyitására irányuló, az e területre vonatkozó irányelvek által elérni kívánt célkitűzésnek. Ezenfelül ez az értelmezés elősegítheti a kis‑ és középvállalkozásoknak a közbeszerzésekhez való hozzáférését, aminek elérésére a 2004/18 irányelv szintén törekszik, amint az annak (32) preambulumbekezdéséből kitűnik (2013. október 10‑iSwm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet, C‑94/12, EU:C:2013:646, 34. pont).

32

A jelen ügyben a Casertana vitatja a Tribunale amministrativo regionale per la Campania (Campania tartomány közigazgatási bírósága) azon értékelését, amely szerint e társaságot automatikusan kizárták az alapügy tárgyát képező közbeszerzési eljárásból amiatt, hogy a Consorzio Stabile GAP elveszítette az érintett szolgáltatási kategóriában való besoroláshoz szükséges minősítést.

33

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2004/18 irányelv (46) preambulumbekezdésének és 2. cikkének megfelelően az ajánlatkérő szervek a gazdasági szereplőket kötelesek egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódban részesíteni, és átlátható módon eljárni (2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 60. pont; 2017. május 4‑iEsaprojekt ítélet, C‑387/14, EU:C:2017:338, 35. pont).

34

Ennek megfelelően egyrészről az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az ajánlattevők azonos esélyekkel rendelkezzenek ajánlataik összeállításakor, és ebből következően azt a követelményt is magában foglalja, hogy valamennyi ajánlattevő tekintetében ugyanazon feltételek vonatkozzanak az ajánlatokra. Másrészről az átláthatóság kötelezettségének célja az ajánlatkérő szerv részéről a részrehajlás és az önkényesség kockázata hiányának biztosítása. Ez a kötelezettség magában foglalja, hogy az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban a közbeszerzési eljárás minden feltételét és részletes szabályát világosan, pontosan vagy egyértelműen kell megfogalmazni, elsősorban annak érdekében, hogy minden, észszerű mértékben tájékozott, általános gondossággal eljáró ajánlattevő megérthesse annak pontos jelentését, és azt ugyanúgy értelmezhesse, másodsorban pedig azért, hogy az ajánlatkérő szerv ténylegesen ellenőrizhesse, hogy az ajánlattevők ajánlatai megfelelnek‑e a szóban forgó szerződésre irányadó szempontoknak (2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. május 4‑iEsaprojekt ítélet, C‑387/14, EU:C:2017:338, 36. pont).

35

Ezenfelül, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, valamint az átláthatósági kötelezettséggel ellentétes valamely közbeszerzési szerződés odaítélési eljárásában az ajánlatkérő és az ajánlattevő között minden tárgyalás, ami azt jelenti, hogy főszabály szerint az ajánlat benyújtását követően nem módosítható, kezdeményezze azt akár az ajánlatkérő szerv, akár az ajánlattevő. Ebből következik, hogy az ajánlatkérő nem kérhet felvilágosítást attól az ajánlattevőtől, amelynek ajánlatát pontatlannak vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban foglalt műszaki követelményeknek meg nem felelőnek ítélte (2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. május 4‑iEsaprojekt ítélet, C‑387/14, EU:C:2017:338, 37. pont).

36

A Bíróság ugyanakkor azt is kimondta, hogy a 2004/18 irányelv 2. cikkével nem ellentétes, ha az ajánlatra vonatkozó adatokat kijavíthatják vagy kiegészíthetik, különösen amennyiben azok nyilvánvalóan csak egyszerű pontosítást igényelnek, vagy nyilvánvaló tárgyi tévedések kiküszöbölése érdekében ez szükséges (2016. április 7‑iPartner Apelski Dariusz ítélet, C‑324/14, EU:C:2016:214, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. május 4‑iEsaprojekt ítélet, C‑387/14, EU:C:2017:338, 38. pont).

37

A nyertes jogalanyokra vonatkozó módosításokat illetően a Bíróság már megállapította, hogy a nyertes társulás összetétele módosításának engedélyezéséről szóló határozat az odaítélésről szóló határozat jelentősnek minősíthető módosításával jár, amennyiben az érintett közbeszerzési eljárás sajátosságaira tekintettel olyan lényeges elemre vonatkozik, amely meghatározó volt az odaítélésről szóló határozat meghozatalakor. Ebben az esetben a nemzeti jog releváns intézkedéseit kellene alkalmazni e jogellenes helyzet orvoslására, ami akár még új odaítélési eljárás megszervezését is jelentheti (2014. május 8‑iIdrodinamica Spurgo Velox és társai ítélet, C‑161/13, EU:C:2014:307, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

A koncessziós szerződésekkel kapcsolatban ráadásul a Bíróság megállapította, hogy valamely alvállalkozó személyének módosítása – még ha ennek lehetőségét a szerződésben ki is kötötték – kivételes esetekben a koncessziós szerződés alapvető eleme lényeges módosításának minősülhet, amennyiben egy meghatározott alvállalkozó igénybevétele egy másik helyett az érintett szolgáltatás sajátos tulajdonságait figyelembe véve a szerződés megkötésekor meghatározó körülménynek minősült (2010. április 13‑iWall ítélet, C‑91/08, EU:C:2010:182, 39. pont).

39

Az alapügyben – ahogyan azt a főtanácsnok az indítványa 47. pontjában megjegyezte – a kizárólag a vállalati társulásnak előre nem látható módon biztosított azon lehetőség, hogy helyettesítse a társulás részét képező és a kizárás terhe mellett megkövetelt minősítést elveszítő harmadik vállalkozást, az ajánlat és maga a társulás lényeges módosításának minősülne. Az ajánlat ilyen módosítása ugyanis arra kötelezné az ajánlatkérő szervet, hogy újabb ellenőrzést folytasson le és versenyelőnyt biztosítson e társulásnak, amely megkísérelhetné optimalizálni az ajánlatát annak érdekében, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárásban a versenytársak ajánlataival könnyebben szembesüljön.

40

Az ilyen helyzet ellentétes lenne az egyenlő bánásmód elvével, amely megköveteli, hogy az ajánlattevők azonos esélyekkel rendelkezzenek ajánlataik összeállításakor, és azt a követelményt is magában foglalja, hogy valamennyi ajánlattevő tekintetében ugyanazon feltételek vonatkozzanak az ajánlatokra, továbbá torzítaná a közbeszerzési eljárásban részt vevő vállalkozások közötti egészséges és hatékony versenyt.

41

Végül a Casertana által hivatkozott, vis maiorral kapcsolatos érvet illetően meg kell állapítani, hogy bár a 2004/18 irányelv – amint azt a jelen ítélet 31. és 32. pontja tartalmazza – lehetővé teszi az ajánlattevőnek, hogy saját kapacitásai mellett igénybe vegye egy vagy több harmadik szervezet kapacitásait annak érdekében, hogy teljesítse az ajánlatkérő szerv által meghatározott szempontokat, ezen ajánlattevő a vállalati társulás vezetőjeként felelős marad a szóban forgó közbeszerzési eljárásra vonatkozó dokumentumokban az ajánlatkérő szerv által meghatározott kötelezettségek és ajánlattételi feltételek e társulás általi teljesítéséért.

42

A fentiekre tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdését és 48. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a közbeszerzési eljárásban részt vevő gazdasági szereplőnek nem biztosítja azon lehetőséget, hogy az ajánlatának benyújtását követően a megkövetelt minősítéseket elveszítő, erőforrást nyújtó szervezetet lecserélje, és amely e gazdasági szereplő automatikus kizárását vonja maga után.

43

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 47. cikkének (2) bekezdését és 48. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a közbeszerzési eljárásban részt vevő gazdasági szereplőnek nem biztosítja azon lehetőséget, hogy az ajánlatának benyújtását követően a megkövetelt minősítéseket elveszítő, erőforrást nyújtó szervezetet lecserélje, és amely e gazdasági szereplő automatikus kizárását vonja maga után.