—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Colelli avvocato dello Stato,

—

az Európai Bizottság képviseletében G. Conte és A. Tokár, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.; helyesbítés: HL 2014. L 134., 14. o.) 47. és 48. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az egyrészről a Pizzo vállalkozás tulajdonosi minőségében és az Onofaro Antonino vállalkozással létrehozott ideiglenes társulás megbízotti minőségében eljáró Pippo Pizzo (a továbbiakban: Pizzo), másrészről a CRGT Srl között a hajók hulladékai és rakománymaradványai kezelésére irányuló szolgáltatási koncesszió odaítélésére irányuló eljárásból az egyik pályázó kizárása miatt folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A 2004/18 irányelv 2. cikke így rendelkezik:

„Az ajánlatkérő szervek a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmódban részesítik, és átlátható módon járnak el.”

4

Ezen irányelv 47. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„A gazdasági szereplő – adott esetben és konkrét szerződésekkel kapcsolatban – más szervezetek kapacitására is támaszkodhat, tekintet nélkül a hozzájuk fűződő kapcsolata jogi jellegére. Ebben az esetben a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv számára, hogy a szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.”

5

Az említett irányelv 48. cikkének (3) bekezdése értelmében:

„A gazdasági szereplő – adott esetben és konkrét szerződésekkel kapcsolatban – más szervezetek kapacitására is támaszkodhat, tekintet nélkül a hozzájuk fűződő kapcsolata jogi jellegére. Ebben az esetben a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv számára, hogy a szerződés teljesítéséhez ezek az erőforrások a rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a szükséges erőforrásokat a gazdasági szereplő rendelkezésére bocsátják.”

6

A kérdést előterjesztő bíróság által említett, a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65–242. o.; helyesbítés: HL 2015. L 275., 68. o.) 63. cikke (1) bekezdésének első és a harmadik albekezdése, valamint 63. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint fogalmaz:

„(1)   Az 58. cikk (3) bekezdése szerint meghatározott, a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó kritériumok, valamint az 58. cikk (4) bekezdése szerint meghatározott, a technikai és szakmai alkalmasságra vonatkozó kritériumok tekintetében, a gazdasági szereplő adott esetben és egy adott szerződés vonatkozásában egyéb szervezetek kapacitásait is igénybe veheti, a velük fennálló kapcsolatának jogi természetétől függetlenül. [...] Amennyiben a gazdasági szereplő más szervezetek kapacitásaira kíván támaszkodni, bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv felé, hogy a szükséges erőforrások a rendelkezésére fognak állni; a bizonyítás történhet például oly módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.

[...]

Ha egy gazdasági szereplő a gazdasági és pénzügyi kapacitásra vonatkozó szempontok tekintetében más szervezetek kapacitásait veszi igénybe, akkor az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy a gazdasági szereplő és az említett szervezetek közösen feleljenek a szerződés teljesítéséért.

[...]

(2)   Építési beruházásra vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés, illetve árubeszerzésre irányuló szerződéssel kapcsolatos beállítási vagy üzembe helyezési műveletek esetén az ajánlatkérő szerv előírhatja, hogy bizonyos kritikus fontosságú feladatokat maga az ajánlattevő vagy – amennyiben az ajánlatot gazdasági szereplők egy a 19. cikk (2) bekezdése szerinti csoportja nyújtotta be – a csoport egyik tagja végezzen el.”

7

A 2008. szeptember 11‑i 152. sz. törvényerejű rendelettel (a GURI 2008. október 2‑i 231. számának rendes melléklete) módosított, a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv alkalmazásában az építési beruházásra, a szolgáltatásnyújtásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződéseket szabályozó törvénykönyvről szóló, 2006. április 12‑i 163. sz. törvényerejű rendelet (Codice dei contratti pubblici relativi a lavori, servizi e forniture in attuazione delle direttive 2004/17/CE e 2004/18/CE) (a GURI 2006. május 2‑i 100. számának rendes melléklete, a továbbiakban: 163/2006. sz. törvényerejű rendelet) „Harmadik személy kapacitásának igénybevétele” című 49. cikke ülteti át az olasz jogrendbe a 2004/18 irányelv 47. és 48. cikkét.

8

A 163/2006. sz. törvényerejű rendelet 49. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A 34. cikk értelmében vett ajánlattevő – akár önálló személy, akár konzorcium, akár társulás – a meghatározott építési beruházásra, szolgáltatásnyújtásra, illetve árubeszerzésre irányuló közbeszerzéssel kapcsolatban a szükséges gazdasági, pénzügyi, műszaki, szervezeti jellegű szempontokkal kapcsolatos követelményt – azaz az SOA‑igazolás meglétét – valamely másik jogalany kapacitására vagy SOA‑igazolására való hivatkozással is teljesítheti.”

9

A 163/2006. sz. törvényrendelet 49. cikkének (6) bekezdése szerint:

„Lehetőség van több erőforrást nyújtó szervezet kapacitására való hivatkozásra, ez azonban nem érintheti azt a tilalmat, amely szerint a 40. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti, az adott kategóriában az igazolás kiadását lehetővé tévő egyes gazdasági‑pénzügyi és műszaki‑szervezeti megfelelőségi követelményeket az ajánlattevő nem használhatja fel osztott módon.”

10

A 2006. évi költségvetésről szóló 2005. december 23‑i törvény (Legge finanziaria 2006) (a GURI 2005. december 29‑i 302. számának 211. számú rendes melléklete, a továbbiakban: 266/2005. sz. törvény) 1. cikke (67) bekezdésének első albekezdése szerint:

„[a]z építési beruházásokat felügyelő hatóság évente meghatározza a felügyelete alá tartozó közjogi és magánjogi személyek által a részére fizetendő hozzájárulások összegét, valamint azok behajtásának módját, ideértve a hozzájárulás gazdálkodó szervezetek által történő megfizetésének kötelezettségét is, amely az építési beruházások megvalósítására irányuló eljárásokban benyújtott ajánlatok elfogadhatóságának feltételét képezi.”

11

Az Autorità Portuale di Messina (messinai kikötői hatóság, Olaszország, a továbbiakban: Autorità) 2012 novemberében európai jelentőségű nyílt közbeszerzési eljárást indított a messinai kikötői hatóság illetékességi területén a hajók hulladékai és rakománymaradványai kezelésére irányuló szolgáltatás négy évre történő odaítélése tárgyában. Ezt a szolgáltatást korábban a CRGT nyújtotta.

12

2013. május 16‑i ülésén a messinai kikötői hatóság bírálóbizottsága megállapította, hogy négy ajánlat került benyújtásra.

13

2013. június 4‑én a CRGT, amely korábban a kapacitás igénybevételére vonatkozóan szerződést kötött a RIAL Srl‑lel, és másik két ajánlattevő tudomást szereztek arról, hogy kizárták őket az eljárásból amiatt, hogy nem fizették meg az Autorità di vigilanza dei contratti pubblici (az építési beruházásra, a szolgáltatásnyújtásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések felügyeleti hatósága, a továbbiakban: AVCP) részére a 266/2005. sz. törvényben előírt hozzájárulást.

14

A szerződést tehát az egyetlen versenyben maradt ajánlattevő, a Pizzo részére ítélték oda.

15

A CRGT keresetet nyújtott be a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (Szicília tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt az eljárásból kizáró határozat megsemmisítése, és az e kizárás miatt keletkezett kárának megtérítése iránt.

16

A Pizzo viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben azt állította, hogy a CRGT‑t az említett eljárásból azért is ki kellett volna zárni, mert nem nyújtott be két különböző banki nyilatkozatot a gazdasági és pénzügyi alkalmasságának igazolására.

17

A Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (Szicília tartomány közigazgatási bírósága) a 1781/2014. sz. ítéletével megállapította, hogy a CRGT keresete elfogadható és megalapozott, továbbá hogy ezt a társaságot tévesen zárták ki a szóban forgó közbeszerzési eljárásból. Ebben a tekintetben ez a bíróság úgy vélte, hogy az ezen eljárásra vonatkozó dokumentumok nem írják elő, hogy az ajánlattevő vállalkozások kötelesek volnának az AVCP‑nek hozzájárulást fizetni, mivel e hozzájárulás megfizetése, amelyet a 266/2005. sz. törvény ír elő, kifejezetten csak az építési beruházási szerződésekre vonatkozik, a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekre azonban nem. Ez a bíróság ezenkívül kifejtette, hogy az a tény, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés odaítélését megpályázó vállalkozásokat e hozzájárulás megfizetésére kötelezik abból ered, hogy az AVCP kiterjesztően értelmezte egyrészt a 266/2005. sz. törvényt, másrészt azt a közigazgatási ítélkezési gyakorlatot, amely szerint e fizetésre vonatkozó feltétel szükségszerű jellege – a közigazgatási aktusok hiányosságainak automatikus megszüntetési mechanizmusából következően – magában foglalja, hogy a közbeszerzési szerződés odaítélését megpályázó valamennyi vállalkozást kötelezzék e hozzájárulás megfizetésére.

18

A Tribunale amministrativo regiona per la Sicilia (Szicília tartomány közigazgatási bírósága) egyébiránt elutasította a Pizzo által benyújtott viszontkeresetet azzal az indoklással, hogy a CRGT jogosult volt hivatkozni – ahogyan azt meg is tette – egy harmadik vállalkozás gazdasági és pénzügyi kapacitására, amellyel erre vonatkozóan korábban szerződést kötött.

19

A Pizzo fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

20

E körülmények között a Consiglio di giustizia amministrativa per la Regione siciliana (Szicília tartomány közigazgatási jogi tanácsa, Olaszország) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

21

Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2004/18 irányelv 47. és 48. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplő egy vagy több harmadik szervezet kapacitásaira hivatkozzon a közbeszerzési eljárás minimális részvételi követelményeinek teljesítése érdekében, amely követelményeknek az előbbi gazdasági szereplő csak részben tesz eleget.

22

A 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése és 48. cikkének (3) bekezdése kifejezetten kimondja, majdnem azonos megfogalmazásban, hogy „egy gazdasági szereplő [...] egyéb szervezetek kapacitására is támaszkodhat” annak bizonyítása érdekében, hogy eleget tesz a szóban forgó szerződés által előírt, a gazdasági és pénzügyi kapacitásra, valamint a műszaki és szakmai alkalmasságra vonatkozó követelményeknek.

23

A Bíróság úgy vélte, hogy az odaítélésre irányuló eljárásban való részvétel feltételeit teljesítő gazdasági szereplőnek minősüléshez az uniós jog nem követeli meg, hogy az a személy, aki az ajánlatkérővel szerződést kíván kötni közvetlenül és a saját erőforrásaival legyen képes a szerződésben foglalt szolgáltatás teljesítésére (lásd ebben az értelemben: 2009. december 23‑iCoNISMa‑ítélet, C‑305/08, EU:C:2009:807, 41. pont).

24

Ebben az összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése és 48. cikkének (3) bekezdése nem írják elő annak elvi tilalmát, hogy valamely részvételre jelentkező vagy ajánlattevő adott esetben saját kapacitásai mellett igénybe vegye egy vagy több harmadik szervezet kapacitásait annak érdekében, hogy teljesítse az ajánlatkérő szerv által meghatározott szempontokat (lásd: 2013. október 10‑iSwm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet, C‑94/12, EU:C:2013:646, 30. pont).

25

Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint ezek a rendelkezések elismerik a valamennyi gazdasági szereplőre ruházott azon jogot, hogy valamely meghatározott szerződés tekintetében egyéb szervezetek kapacitásaira hivatkozzanak, „a köztük és e szervezetek között fennálló kapcsolat jellegétől függetlenül”, amennyiben az ajánlatkérő szervnek bizonyítják, hogy e szervezetek e szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrásai az ajánlattevőnek ténylegesen rendelkezésére fognak állni (lásd: 2016. január 14‑iOstas celtnieks ítélet, C‑234/14, EU:C:2016:6, 23. pont).

26

Meg kell tehát állapítani, hogy a 2004/18 irányelv a kapacitás tekintetében az ajánlatkérő szerv által meghatározott minimális követelményeknek való megfelelés céljából lehetővé teszi több gazdasági szereplő kapacitásainak halmozását, feltéve hogy az ajánlatkérő szerv felé bizonyítják, hogy az egy vagy több másik szervezet kapacitásaira hivatkozó részvételre jelentkező vagy ajánlattevő ténylegesen rendelkezni fog az előbbieknek a szerződés teljesítéséhez szükséges erőforrásaival (lásd: 2013. október 10‑iSwm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet, C‑94/12, EU:C:2013:646, 33. pont).

27

Az ilyen értelmezés összhangban van az e területre vonatkozó irányelvek által elérni kívánt célkitűzéssel, amely a közbeszerzések lehető legszélesebb verseny előtti megnyitására irányul, nemcsak a gazdasági szereplők, hanem az ajánlatkérő szervek érdekében is (lásd ebben az értelemben: 2009. december 23‑iCoNISMa‑ítélet, C‑305/08, EU:C:2009:807, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenfelül ez az értelmezés elősegítheti a kis‑ és középvállalkozásoknak a közbeszerzésekhez való hozzáférését, aminek elérésére a 2004/18 irányelv szintén törekszik, amint az annak (32) preambulumbekezdéséből kitűnik (lásd: 2013. október 10‑iSwm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet, C‑94/12, EU:C:2013:646, 34. pont).

28

A Bíróság mindazonáltal rámutatott arra, hogy nem lehet kizárni az olyan beruházások létezését, amelyek sajátosságai egy meghatározott kapacitást tesznek szükségessé, amelyet nem lehet elérni több gazdasági szereplő alacsonyabb szintű kapacitásainak halmozásával. A Bíróság tehát elismerte, hogy ilyen esetben az ajánlatkérő szerv megalapozottan követelné meg, hogy az érintett kapacitás minimális szintje egyetlen gazdasági szereplő, vagy korlátozott számú gazdasági szereplők igénybevétele révén teljesüljön, amennyiben ez a követelmény a szóban forgó szerződés tárgyával összefüggő, és azzal arányos. A Bíróság mindazonáltal úgy pontosított, hogy mivel ez az eset rendkívüli helyzetnek minősül, a kérdéses követelményeket nem lehet a nemzeti jog általános szabályának rangjára emelni (lásd ebben az értelemben: 2013. október 10‑iSwm Costruzioni 2 és Mannocchi Luigino ítélet, C‑94/12, EU:C:2013:646, 35. és 36. pont).

29

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Pizzo szerint a CRGT nem támaszkodhatott valamely másik gazdasági szereplő kapacitásaira az alapügyben szóban forgó szerződés odaítélési szempontjainak teljesítése érdekében. Márpedig a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdéséből és 48. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy azok kifejezetten rendelkeznek arról, hogy az ajánlattevőnek lehetősége van más szervezetek kapacitására hivatkozni. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződés ajánlati felhívása és dokumentációja kifejezetten előírta‑e azt, hogy a közbeszerzés tárgyát képező szolgáltatás sajátos jellege miatt a kapacitás minimális szintjét egyetlen gazdasági szereplő révén kellett volna elérni.

30

A Pizzo arra vonatkozó érvét illetően, hogy a CRGT‑nek legalább két pénzintézet igazolásának benyújtásával kellett volna bizonyítania a gazdasági és pénzügyi kapacitását rá kell mutatni, hogy valamely harmadik vállalkozás kapacitását igénybe vevő vállalkozás esetében annak kizárása, hogy használhassa e harmadik vállalkozás banki igazolását, nyilvánvalóan azt eredményezné, hogy a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdésében és a 48. cikkének (3) bekezdésében a harmadik szervezetek kapacitásának igénybevételére biztosított lehetőség teljesen elveszítené a hatékony érvényesülését. Ezeket a rendelkezéseket emiatt úgy kell értelmezni, hogy a gazdasági szereplők valamely meghatározott közbeszerzés esetén jogosultak az egyéb szervezetek kapacitására hivatkozni, e szervezetek banki igazolásainak felhasználását is beleértve.

31

A kérdést előterjesztő bíróság arra a kérdésre is választ vár, hogy a 2014/24 irányelv 63. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és 63. cikkének (2) bekezdése teremt‑e valamilyen korlátozást az egyéb vállalkozások kapacitásának igénybevételére vonatkozó lehetőség tekintetében. Mindazonáltal pontosítani kell, hogy ezen irányelv 90. cikke alapján a tagállamoknak legkésőbb 2016. április 18‑ig meg kell felelniük ezen irányelv rendelkezéseinek. Következésképpen az említett irányelv rendelkezései időbeli hatályuk alapján nem alkalmazhatók az alapügyben szóban forgó esetben.

32

Jóllehet a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján valamely irányelv átültetési határideje alatt a tagállamok kötelesek tartózkodni az olyan rendelkezések elfogadásától, amelyek komolyan veszélyeztethetik az irányelvben előírt célok elérését (lásd: 1997. december 18‑iInter‑Environnement Wallonie ítélet, C‑129/96, EU:C:1997:628, 45. pont), ezen ítélkezési gyakorlat alapján az említett határidő lejárta előtt az ajánlattevő számára nem lehet olyan kötelezettségeket előírni, amelyek a Bíróság által értelmezett uniós jogból nem vezethetők le.

33

Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott sajátos rendelkezések szerint az ajánlattevőnek lehetősége van előírni, hogy annak a szervezetnek, amelyre a gazdasági és pénzügyi helyzetre vonatkozó feltételek teljesítése tekintetében hivatkoznak egyetemleges felelőssége legyen (a 2014/24 irányelv 63. cikke (1) bekezdésének első albekezdése), vagy hogy bizonyos típusú szerződések esetében bizonyos kritikus fontosságú feladatokat maga az ajánlattevő végezzen el (ezen irányelv 63. cikkének (2) bekezdése). Ezek a rendelkezések tehát nem határoznak meg sajátos korlátozásokat a harmadik szervezetek kapacitásaira való részleges hivatkozás lehetősége tekintetében, és ezeket a korlátozásokat mindenesetre kifejezetten elő kellett volna írni a szóban forgó szerződés ajánlati felhívásában, ami az alapügyben nem történt meg.

34

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/18 irányelv 47. és 48. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplő egy vagy több harmadik szervezet kapacitásaira hivatkozzon a közbeszerzési eljárás minimális részvételi követelményeinek teljesítése érdekében, amely követelményeknek az előbbi gazdasági szereplő csak részben tesz eleget.

35

A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az egyenlő bánásmód elvét és az átláthatósági kötelezettséget úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely gazdasági szereplőnek a közbeszerzési eljárásból történő kizárása egy olyan kötelezettség be nem tartása miatt, amely az ezen eljárásra vonatkozó dokumentumokból vagy a hatályos nemzeti jogszabályból kifejezetten nem következik, hanem amelyet a nemzeti közigazgatási hatóságok vagy közigazgatási bíróságok – az eléjük terjesztett említett dokumentumok alapján – e jogszabály értelmezése, valamint a hiányosságok megszüntetése alapján tudnak levezetni.

36

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyrészről az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az ajánlattevők azonos esélyekkel rendelkezzenek ajánlataik összeállításakor, és ebből következően azt a követelményt is magában foglalja, hogy valamennyi ajánlattevő tekintetében ugyanazon feltételek vonatkozzanak az ajánlatokra. Másrészről az átláthatóság ebből eredő kötelezettségének célja az ajánlatkérő szerv részéről a részrehajlás és az önkényesség kockázata hiányának biztosítása. Ez a kötelezettség magában foglalja, hogy az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban a közbeszerzési eljárás minden feltételét és részletes szabályát világosan, pontosan vagy egyértelműen kell megfogalmazni, elsősorban annak érdekében, hogy minden, észszerű mértékben tájékozott, általános gondossággal eljáró ajánlattevő megérthesse annak pontos jelentését, és azt ugyanúgy értelmezhesse, másodsorban pedig azért, hogy az ajánlatkérő szerv ténylegesen ellenőrizhesse, hogy az ajánlattevők ajánlatai megfelelnek‑e a szóban forgó szerződésre irányadó szempontoknak (lásd ebben az értelemben: 2014. november 6‑iCartiera dell’Adda ítélet, C‑42/13, EU:C:2014:2345, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A Bíróság azt is kimondta, hogy a valamennyi közbeszerzési eljárásra érvényes átláthatóság elve és az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy a valamely közbeszerzésen való részvételre vonatkozó lényeges feltételeket, és különösen az ajánlattevőket terhelő kötelezettségeket előzetesen egyértelműen meghatározzák és közzétegyék annak érdekében, hogy az utóbbiak pontosan megismerhessék az eljárás szabályait és megbizonyosodhassanak arról, hogy ugyanazok a kötelezettségek érvényesülnek valamennyi pályázó tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2006. február 9‑iLa Cascina és társai ítélet, C‑226/04 és C‑228/04, EU:C:2006:94, 32. pont).

38

Ezenkívül a 2004/18 irányelv a közbeszerzési szerződések hirdetményeiben feltüntetendő adatokra vonatkozó VIIA. mellékletének az „Ajánlati felhívásról” szóló részének 17. pontjából kitűnik, hogy „[a] gazdasági szereplők személyes helyzetére vonatkozó, adott esetben azok[nak a szóban forgó közbeszerzési eljárásból történő] kizárásához vezető kiválasztási szempontok[at]” az ajánlati felhívásban fel kell tüntetni.

39

Így a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően, a 2004/18 irányelv 2. cikke értelmében az ajánlatkérő szerv feladata, hogy szigorúan betartsa a saját maga által meghatározott szempontokat (lásd többek között: 2013. október 10‑iManova‑ítélet, C‑336/12, EU:C:2013:647, 40. pont; 2014. november 6‑iCartiera dell’Adda ítélet, C‑42/13, EU:C:2014:2345, 42. és 43. pont).

40

A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó közbeszerzési eljárással összefüggő dokumentumok kifejezetten nem írták elő, hogy az ajánlattevők az ezen eljárásból való kizárás terhe mellett hozzájárulást kötelesek fizetni az AVCP‑nek.

41

Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, e kötelezettség fennállása a 266/2005. sz. törvénynek és a nemzeti közigazgatási gyakorlatnak az AVCP általi kiterjesztő értelmezéséből vezethető le. E bíróság pontosítja, hogy az AVCP álláspontja szerint a hozzájárulás megfizetésének hiánya – az ajánlati felhívás tárgyát képező szerződés típusától függetlenül – ezen ajánlattevőnek a közbeszerzési eljárásból való kizárását vonja maga után. Ez a bíróság rámutat továbbá, hogy a nemzeti közigazgatási ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy valamely vállalkozást, amennyiben az nem bizonyítja, hogy eleget tesz az ajánlati felhívásra vonatkozó szabályozásban kifejezetten elő nem írt feltételnek, akkor lehet kizárni a közbeszerzési eljárásból, ha e feltétel szükségszerű jellege „a közigazgatási aktusok hiányosságainak automatikus megszüntetési mechanizmusából” következik.

42

Márpedig, amint az a jelen ítélet 39. pontjában felidézésre került, az ajánlatkérő szerv feladata, hogy szigorúan betartsa a saját maga által meghatározott szempontokat. Ez a megállapítás fokozottan érvényes akkor, ha az eljárásból való kizárásról van szó.

43

Rá kell ugyanis mutatni, hogy noha a 2004/18 irányelv 27. cikkének (1) bekezdése konkrétan nem írja elő, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban részletesen meg kell határozni a tagállamban hatályos, adózással, környezetvédelemmel, munkavédelmi rendelkezésekkel és munkafeltételekkel kapcsolatos minden kötelezettséget, ezek a kötelezettségek – az alapügyben szóban forgó hozzájárulással ellentétben –, az ajánlat elfogadhatóságának szintjén nem járnak automatikusan az eljárásból való kizárással.

44

Az említett 27. cikket – a 2004/18 irányelv 2. cikke értelmében az ajánlatkérő szervekre vonatkozó egyenlő bánásmód elvére és az átláthatóság ebből eredő kötelezettségére tekintettel – nem lehet úgy értelmezni, hogy az az ajánlatkérők számára lehetővé tenné az általuk megállapított szempontok szigorú betartásának kötelezettségétől való eltérést.

45

Márpedig az alapügyben a hozzájárulás AVCP részére való megfizetésére vonatkozó állítólagos kötelezettséget csak a 2006. évi költségvetésről szóló törvény, az AVCP határozathozatali gyakorlata, valamint a 266/2005. sz. törvény alkalmazására és értelmezésére vonatkozó olasz közigazgatási bírósági ítélkezési gyakorlat közötti kölcsönhatás alapján lehet meghatározni.

46

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 65. pontjában lényegében rámutatott, a közbeszerzési eljárásban való részvételi jogra vonatkozó, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló feltétel, amely a nemzeti jog értelmezéséből és valamely hatóság gyakorlatából következik, különösen hátrányos volna a más tagállamokban letelepedett ajánlattevők számára, mivel az utóbbiak nemzeti jogra és annak értelmezésére, valamint a nemzeti hatóságok gyakorlatára vonatkozó ismerete nem olyan szintű, mint a nemzeti ajánlattevők ismerete.

47

Ami az arra a tényre vonatkozó érvet illeti, hogy CRGT korábban már nyújtott az ajánlati felhívás tárgyát képező szolgáltatásokat, és ebből következően tudhatott az alapügyben szóban forgó hozzájárulás létezéséről, elegendő megállapítani, hogy nyilvánvalóan nem tartanák be az egyenlő bánásmód elvét és az átláthatóság ebből eredő kötelezettségét, ha ezt a gazdasági szereplőt olyan szempontoknak vetnék alá, amelyeket az ajánlati felhívásban nem határoztak meg, és amelyek az új gazdasági szereplőkre nem alkalmazhatók.

48

Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy ehhez a hozzájárulás fizetésére vonatkozó feltételhez nem kapcsolódik az orvoslás lehetősége.

49

A Bíróság 2014. november 6‑iCartiera dell’Adda ítéletének (C‑42/13, EU:C:2014:2345) 46. pontja szerint az ajánlatkérő szerv nem engedheti meg az olyan mulasztások bármiféle orvoslását, amely mulasztásoknak az ajánlattételhez szükséges dokumentáció kifejezett rendelkezései szerint a gazdasági szereplő kizárását kell eredményezniük. A Bíróság ezen ítélet 48. pontjában hangsúlyozta, hogy az e szerződésre vonatkozó dokumentáció a szóban forgó kötelezettséget, a kizárás terhe mellett, egyértelműen előírta.

50

Márpedig, abban az esetben, ha az alapügyhöz hasonlóan, a közbeszerzési eljárás valamely részvételi feltétele – amelynek be nem tartása az eljárásból való kizárást vonja maga után – nincs egyértelműen előírva a szerződés dokumentációjában, és azt csak a nemzeti jog ítélkezési gyakorlatának értelmezése útján lehet azonosítani, az ajánlatkérő szerv elegendő határidőt engedélyezhet a kizárt ajánlattevőnek a mulasztása orvoslására.

51

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az egyenlő bánásmód elvét és az átláthatósági kötelezettséget úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely gazdasági szereplőnek a közbeszerzési eljárásból történő kizárása egy olyan kötelezettség be nem tartása miatt, amely az ezen eljárásra vonatkozó dokumentumokból vagy a hatályos nemzeti jogszabályból kifejezetten nem következik, hanem amelyet a nemzeti közigazgatási hatóságok vagy közigazgatási bíróságok – az eléjük terjesztett említett dokumentumok alapján – e jogszabály és e dokumentumok értelmezése, valamint a hiányosságok megszüntetése alapján tudnak levezetni. E körülmények között az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha a gazdasági szereplő számára lehetővé teszik, hogy a helyzetét orvosolja, és az említett kötelezettséget az ajánlatkérő szerv által meghatározott határidőn belül teljesítse.

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: