6.10.2017

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 335/1

---

A bizottság közleménye kézikönyv az Európai elfogatóparancs kibocsátásáról és végrehajtásáról

(2017/C 335/01)

TARTALOMJEGYZÉK

Rövidítések jegyzéke

5

ELŐSZÓ

9

BEVEZETÉS

10

1.

Az európai elfogatóparancs (EEP) áttekintése

10

1.1.

Az EEP-re vonatkozó háttér-információk

10

1.2.

Az EEP fogalommeghatározása és főbb jellemzői

10

1.3.

Az EEP-formanyomtatvány

11

I. RÉSZ: EEP KIBOCSÁTÁSA

12

2.

Az EEP kibocsátásának követelményei

12

2.1.

Az EEP alkalmazási köre

12

2.1.1.

Büntetőeljárás lefolytatása

12

2.1.2.

Szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása

12

2.1.3.

A végrehajtható bírósági hatósági határozat követelménye

13

2.2.

Azon 32 bűncselekmény listája, amelyek esetében a kettős büntethetőség mérlegelése nélkül átadásra kerül sor

13

2.3.

Járulékos bűncselekmények

14

2.4.

Arányosság

14

2.5.

A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén létező uniós jogi eszközök alapján rendelkezésre álló más intézkedések

15

2.5.1.

Európai nyomozási határozat (ENYH)

16

2.5.2.

A fogvatartottak átszállítása

16

2.5.3.

Az igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozat

17

2.5.4.

A próbára bocsátást elrendelő határozatok és alternatív szankciók átadása

17

2.5.5.

Pénzbüntetések

18

2.5.6.

A büntetőeljárás átadása

18

2.6.

A specialitás szabálya – lehetséges büntetőeljárás más bűncselekmények miatt

18

3.

Az EEP kibocsátására irányuló eljárás

19

3.1.

Azonos személyre vonatkozó más folyamatban lévő büntetőeljárások és EEP-k

19

3.1.1.

A kibocsátó tagállamban

19

3.1.2.

Másik tagállamban

20

3.2.

Az EEP-formanyomtatvány kitöltése

20

3.2.1.

A minden esetben szükséges információk

20

3.2.2.

A kibocsátó igazságügyi hatóság hasznos kiegészítő információi

20

3.3.

Az EEP továbbítása

21

3.3.1.

A keresett személy tartózkodási helyének ismeretlensége esetén

21

3.3.2.

A keresett személy tartózkodási helyének ismertsége esetén

22

3.3.3.

Az EEP továbbítása azon tagállamoknak, amelyek nem használják a schengeni információs rendszert (SIS)

22

3.4.

Az EEP fordítása

22

3.5.

A keresett személy elfogását követően: a végrehajtó tagállam illetékes hatóságaival való együttműködés és kommunikáció

22

II. RÉSZ: AZ EEP VÉGREHAJTÁSA

23

4.

Az EEP végrehajtására irányuló eljárás

23

4.1.

Az EEP végrehajtására vonatkozó határozat meghozatalának határidői

23

4.2.

A keresett személy átadására vonatkozó határidők (az EEP végrehajtására vonatkozó határozat meghozatalát követően)

23

4.3.

Az EEP fordítása

24

4.4.

A tagállamok illetékes igazságügyi hatóságai közötti kommunikáció az átadásról szóló határozatot megelőzően

24

4.4.1.

Mikor kell kommunikálni?

24

4.4.2.

Hogyan kell kommunikálni?

25

4.5.

A végrehajtó igazságügyi hatóságnak a kibocsátó igazságügyi hatóság felé fennálló tájékoztatási kötelezettsége az átadásról szóló határozat meghozatalát követően

26

4.5.1.

Az átadásra vonatkozó határozatról szóló tájékoztatás

26

4.5.2.

A fogva tartásban töltött időre vonatkozó tájékoztatás

26

4.6.

A keresett személy fogva tartásának fenntartása a végrehajtó tagállamban

27

5.

Határozat az átadásról

28

5.1.

Az EEP-k végrehajtására vonatkozó általános kötelezettség

28

5.2.

Azon 32 bűncselekmény listája, amelyek esetében a kettős büntethetőség mérlegelése nélkül átadásra kerül sor

28

5.3.

Járulékos bűncselekmények

28

5.4.

A végrehajtás megtagadásának okai

29

5.4.1.

A végrehajtás kötelező megtagadásának okai

29

5.4.2.

A végrehajtás megtagadásának mérlegelhető okai

30

5.5.

Az érintett személy távollétében tartott tárgyalások

31

5.6.

A végrehajtó igazságügyi hatóság alapjogi megfontolásai

33

5.7.

Arányosság – a végrehajtó tagállam szerepe

34

5.8.

A kibocsátó tagállam által adandó biztosítékok

34

5.8.1.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés vagy az életfogytig tartó szabadságelvonással járó intézkedés felülvizsgálata

35

5.8.2.

Állampolgárok és lakosok visszaszállítása

35

5.9.

Felfüggesztés vagy ideiglenes átadás

35

5.9.1.

Súlyos emberiességi okok

35

5.9.2.

Folyamatban lévő büntetőeljárás vagy szabadságvesztés-büntetés végrehajtása

36

5.9.3.

Halasztás helyett ideiglenes átadás

36

5.9.4.

Az EEP elhalasztása a keresett személlyel szembeni embertelen vagy megalázó bánásmód valós kockázatának megállapítása esetén

36

5.10.

Azonos személyre vonatkozó több EEP

36

5.10.1.

A végrehajtandó EEP-ről való döntés

36

5.10.2.

„Párhuzamos eljárások”

37

6.

A végrehajtó tagállamban töltött fogva tartás beszámítása

37

7.

További átadás

38

7.1.

Másik tagállamba

38

7.2.

Harmadik államnak

39

8.

Harmadik országokkal szemben fennálló kötelezettségek

39

8.1.

Ugyanazon személyre vonatkozó egyidejű EEP-k és kiadatási kérelmek

39

8.1.1.

Megkeresések harmadik államoktól

39

8.1.2.

A Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) megkeresései

40

8.2.

Korábbi kiadatás harmadik államból és a specialitás szabálya

40

9.

Átszállítás

40

9.1.

Átszállítás másik tagállamon keresztül

40

9.2.

Az átszállítási tagállam állampolgárai és lakosai

41

9.3.

Kiadatás harmadik államból egy tagállamba

41

10.

EEP-k, amelyek végrehajtását megtagadták

41

10.1.

Annak biztosítása, hogy a személyt nem tartóztatják le újra ugyanabban a tagállamban

41

10.2.

Tájékoztatás a kibocsátó tagállamnak

41

10.3.

A kibocsátó igazságügyi hatóság mérlegelése az EEP fenntartása tekintetében

41

10.4.

A régóta fennálló EEP-k felülvizsgálata a SIS-ben

41

11.

A keresett személy eljárási jogai

42

11.1.

A tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog

42

11.2.

A tájékoztatáshoz való jog

42

11.3.

Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog

43

11.4.

Valamely harmadik személynek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jog

43

11.5.

A harmadik személyekkel folytatott kommunikációhoz való jog

43

11.6.

A konzuli hatóságokkal folytatott kommunikációhoz való jog

43

11.7.

A gyermekek különleges jogai

44

11.8.

A költségmentességhez való jog

44

I. MELLÉKLET –

Az EEP-kerethatározat, nem hivatalos egységes szerkezetbe foglalt változata

45

II. MELLÉKLET –

Az EEP-kerethatározat mellékletében szereplő EEP-FORMANYOMTATVÁNY

60

III. MELLÉKLET –

IRÁNYMUTATÁS AZ EEP-FORMANYOMTATVÁNY KITÖLTÉSÉHEZ

65

IV. MELLÉKLET –

AZ EEP FOGADÁSA TEKINTETÉBEN A TAGÁLLAMOK ÁLTAL ELFOGADOTT NYELVEK

74

V. MELLÉKLET –

A BÍRÓSÁGNAK AZ EEP–KERETHATÁROZATRA VONATKOZÓ ÍTÉLETEINEK LISTÁJA

76

VI. MELLÉKLET –

A BÍRÓSÁGNAK A NE BIS IN IDEM ELVVEL KAPCSOLATOS ÍTÉLETEI

77

VII. MELLÉKLET –

STANDARD FORMANYOMTATVÁNY EURÓPAI ELFOGATÓPARANCSRÓL (EEP) SZÓLÓ HATÁROZATHOZ

80

VIII. MELLÉKLET –

AZON TAGÁLLAMOK JEGYZÉKE, AMELYEK JOGRENDSZERE LEHETŐVÉ TESZI AZ EEP-KERETHATÁROZAT 2. CIKKÉNEK (1) BEKEZDÉSÉBEN MEGHATÁROZOTT KÜSZÖBNÉL ALACSONYABB SZANKCIÓVAL BÜNTETHETŐ BŰNCSELEKMÉNYEK MIATTI ÁTADÁST, AMENNYIBEN EZEK AZ EEP FŐ BŰNCSELEKMÉNYÉNEK/BŰNCSELEKMÉNYEINEK JÁRULÉKOS BŰNCSELEKMÉNYEI

82

IX. MELLÉKLET –

AZ EEP ALAPJÁN LETARTÓZTATOTTAK RÉSZÉRE ÁTADANDÓ, JOGOKRÓL SZÓLÓ TÁJÉKOZTATÓ TÁJÉKOZTATÓ JELLEGŰ MINTÁJA

83

Rövidítések jegyzéke

SMVE	A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény
ET	Európa Tanács
EEP	Európai elfogatóparancs
ENYH	Európai nyomozási határozat
EIH	Európai Igazságügyi Hálózat
ESO	Az igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozat
EEP-kerethatározat	A Tanács 2002/584/IB kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról
SIRENE	Supplementary Information Request at the National Entries (kiegészítő információ kérése a nemzeti kapcsolattartó pontoktól)
SIS	Schengeni Információs Rendszer
EUMSZ	Az Európai Unió működéséről szóló szerződés

Jogi nyilatkozat: Ez a kézikönyv jogilag nem kötelező erejű és nem kimerítő jellegű. Nincs kihatással a meglévő uniós jogszabályokra és azok jövőbeli változásaira. Nincs kihatással továbbá az Európai Unió Bírósága által az uniós joggal kapcsolatos kérdésekben adott hivatalos értelmezésre.

AZ EURÓPAI ELFOGATÓPARANCS KIBOCSÁTÁSA

Fő lépések

(IH = Igazságügyi hatóság)

AZ EURÓPAI ELFOGATÓPARANCS VÉGREHAJTÁSA

Fő lépések

(IH = Igazságügyi hatóság)

ELŐSZÓ

Ez a kézikönyv a Tanács által 2008-ban kibocsátott (1) és 2010-ben felülvizsgált (2), az európai elfogatóparancs kibocsátásának módjáról szóló kézikönyv felülvizsgált változata. A lisszaboni szerződés szerinti, az úgynevezett korábbi harmadik pillérbeli eszközökre (3) – beleértve az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatot (4) (a továbbiakban: az EEP-kerethatározat) – vonatkozó ötéves átmeneti időszak végét követően a Bizottság átvette a kézikönyv aktualizálásának és felülvizsgálatának feladatát.

Ez a kézikönyv figyelembe veszi az európai elfogatóparancs Unión belüli alkalmazásának elmúlt 13 éve során szerzett tapasztalatokat. Ennek a felülvizsgálatnak az a célja, hogy naprakésszé, átfogóbbá és a felhasználók számára könnyebben használhatóvá tegye a kézikönyvet. A kézikönyv eme újabb változatának elkészítése érdekében a Bizottság számos érdekelt féllel és szakértővel konzultált, beleértve az Eurojustot, az Európai Igazságügyi Hálózat titkárságát, valamint tagállami kormányzati szakértőket és igazságügyi hatóságokat.

A kézikönyv az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető a világhálón a következő címen: https://e-justice.europa.eu

BEVEZETÉS

1.   AZ EURÓPAI ELFOGATÓPARANCS (EEP) ÁTTEKINTÉSE

1.1.   Az EEP-re vonatkozó háttér-információk

Az EEP-kerethatározatot a Tanács 2002. június 13-án fogadta el, és a tagállamoknak meg kellett tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e kerethatározatnak 2003. december 31-ig megfeleljenek. 2004. január 1-jétől a kiadatási rendszert – néhány kivételtől eltekintve – az új átadási rendszer váltotta fel. A tagállamok közötti átadás tekintetében az új rendelkezések az alábbi egyezmények megfelelő rendelkezéseinek helyébe lépnek:

a)

az 1957. december 13-i európai kiadatási egyezmény (ETS 24. sz.), ennek 1975. október 15-i kiegészítő jegyzőkönyve (ETS 86. sz.), 1978. március 17-i második kiegészítő jegyzőkönyve (ETS 98. sz.), valamint a terrorizmus visszaszorításáról szóló, 1977. január 27-i európai egyezménynek (ETS 90. sz.) a kiadatással kapcsolatos rendelkezései;

b)	az Európai Közösségek tizenkét tagállama közötti, a kiadatási kérelmek továbbítási módszereinek egyszerűsítéséről és korszerűsítéséről szóló, 1989. május 26-i megállapodás;

c)	az Európai Unió tagállamai közötti egyszerűsített kiadatási eljárásról szóló, 1995. március 10-i egyezmény (5);

d)	az Európai Unió tagállamai közötti kiadatásról szóló, 1996. szeptember 27-i egyezmény (6);

e)	a közös államhatárokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-i egyezmény (7) III. címének IV. fejezete.

1.2.   Az EEP fogalommeghatározása és főbb jellemzői

Az EEP az Európai Unióban végrehajtható olyan igazságügyi hatósági határozat, amelyet valamely tagállam bocsátott ki, és amelyet a kölcsönös elismerés elve alapján egy másik tagállamban hajtanak végre.

Amint azt a Bíróság a C-452/16. PPU. sz. Poltorak–ügyben (8) és a C-477/16. PPU. sz. Kovalkovas-ügyben (9) megállapította, az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az európai elfogatóparancs „igazságügyi hatósági határozatnak” minősül, amelyet a 6. cikk (1) bekezdésének értelmében „igazságügyi hatóságnak” kell kiállítania. A Bíróság ítélete szerint az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő „igazságügyi hatóság” kifejezés nem szorítkozik kizárólag a tagállami bírák vagy bíróságok kijelölésére, hanem megengedi, hogy – tágabb értelemben – a hatálya alá tartozzanak az érintett jogrendben az igazságszolgáltatásban részt venni köteles hatóságok is. A Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az „igazságügyi hatóság” e rendelkezésben említett fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az kiterjed valamely tagállam rendőrségére vagy végrehajtó szervére, mint például minisztériumára, és hogy az ilyen hatóságok által kibocsátott jogi aktusok nem tekinthetők „igazságügyi hatósági határozatoknak”.

Az EEP a hagyományos kiadatási rendszert felváltotta a keresett személyek büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából történő átadásának egyszerűbb és gyorsabb mechanizmusával. Elfogatóparancs bocsátható ki:

a)	büntetőeljárás lefolytatása céljából olyan cselekmények esetében amelyeknél a nemzeti jog szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés (a nyomozati, vizsgálati és tárgyalási szakaszban, a jogerős ítélet meghozataláig);

b)	a legalább négyhónapnyi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából.

Az előbbi a) és b) pontban írt esetek nem halmozhatók.

A kérelmek egyszerűbbé és teljesíthetőbbé tétele érdekében azokat most már egységes formában, EEP-formanyomtatvány kitöltése útján bocsátják ki. Ugyanakkor mindig szükséges, hogy a végrehajtható nemzeti ítéletet, nemzeti elfogatóparancsot vagy más hasonló bírósági határozatot az EEP-től különállóan és azt megelőzően bocsássák ki (lásd a 2.1.3. szakaszt).

A korábban a kiadatási eljárásban jelentős szerepet betöltő központi hatóságok fő szabályként nem vehetnek részt az EEP kibocsátására irányuló eljárásokban való határozathozatali folyamatban. Az EEP-kerethatározat 7. cikke azonban úgy rendelkezik, hogy az igazságügyi hatóságok támogatására – különösen az EEP-k hatósági továbbításával és fogadásával kapcsolatosan – minden tagállam kijelölhet központi hatóságo(ka)t.

Azokban a tagállamokban, amelyekben a Schengeni Információs Rendszer (SIS) működik (e kézikönyv kiadásának időpontjában az összes tagállam, Írország és Ciprus kivételével), a nemzeti SIRENE-irodák fontos szerepet játszanak az EEP folyamatában, ha a SIS-ben megfelelő figyelmeztető jelzést hoztak létre. Az EEP alapján történő letartóztatásra vonatkozó figyelmeztető jelzésekkel kapcsolatos tagállami együttműködésre vonatkozó szabályokat és eljárásokat a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló 2007/533/IB tanácsi határozat (a SIS II határozat) 24–31. cikkei (10) és a SIRENE-kézikönyv 3. pontja (11) tartalmazza.

Az EEP-kerethatározat a közös igazságügyi térségben való integráció filozófiáját tükrözi. Ez az első jogi eszköz, amely a tagállamok között büntetőügyekben folytatott olyan együttműködést feltételez, amely a kölcsönös elismerés elvén alapul. A kibocsátó tagállam határozatát további alaki követelmények nélkül, kizárólag igazságügyi kritériumok alapján kell elismerni.

A saját állampolgárok átadása alapelv és általános szabály, néhány kivétellel. E kivételek a szabadságvesztéssel járó büntetések végrehajtására vonatkoznak az egyén hazájában, és azonos módon alkalmazandók az ott tartózkodókra. A gyakorlatban az Unión belüli összes átadás körülbelül egyötöde az országok saját állampolgárait érinti.

A végrehajtás megtagadásának okai korlátozottak és azokat az EEP-kerethatározat 3., 4. és 4a. cikke kimerítően felsorolja. Megszűnt a cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése, mint a végrehajtás és az átadás megtagadásának indoka az EEP-kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolt 32 bűncselekményfajta – a kibocsátó tagállam meghatározása szerint – vonatkozásában, amennyiben e bűncselekmények esetében a kibocsátó tagállamban a büntetési tétel felső határa legalább háromévi szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés.

Amennyiben a szóban forgó bűncselekményeket a kibocsátó tagállam illetékes hatósága nem tekinti az EEP-kerethatározat 2. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó bűncselekménynek, a kettős büntethetőség továbbra is alkalmazható. A Bíróság a C-289/15. sz. Grundza-ügyben (12) hozott ítéletében kimondta, hogy a kettős büntethetőség értékelése során a végrehajtó tagállam illetékes hatóságának meg kell vizsgálnia, hogy a bűncselekmény alapjául szolgáló tényállási elemek önmagukban is büntetőjogi szankció hatálya alá tartoznak-e a végrehajtó tagállamban, amennyiben a végrehajtó tagállamterületén követnék el azokat (lásd az 5.2. szakaszt).

2011. március 28-tól a 2009/299/IB tanácsi kerethatározat (13) módosította az EEP-kerethatározatot azzal, hogy törölte az 5. cikk (1) bekezdését, és az érintett személy távollétében hozott határozatokról szóló új, 4a. cikket iktatott be (az érintett személy távollétében lefolytatott eljárás).

1.3.   Az EEP-formanyomtatvány

Az EEP az EEP-kerethatározat mellékletében meghatározott formanyomtatvány formájában kibocsátandó igazságügyi hatósági határozat. A formanyomtatvány az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető. Csak ez a formanyomtatvány használható, bárminemű változtatás nélkül. A Tanács célja egy olyan munkaeszköz létrehozása volt, amely a kibocsátó igazságügyi hatóságok által könnyen kitölthető, a végrehajtó igazságügyi hatóságok által pedig könnyen felismerhető.

A formanyomtatvány használata elkerülhetővé teszi a hosszú és költséges fordításokat, és megkönnyíti az információkhoz való hozzáférést. Mivel e formanyomtatvány elvben a keresett személy letartóztatásának és azt követő átadásának egyedüli alapját képezi, különös gondossággal kell kitölteni a kiegészítő információk iránti szükségtelen kérelmek elkerülése érdekében.

A formanyomtatványt ki lehet tölteni közvetlenül online az Európai Igazságügyi Hálózat (EIH) Compendium e-eszközén keresztül, amely elérhető az EIH honlapján, vagy Word formátumú formanyomtatványként, amely letölthető az EIH honlapjának „Judicial Library” (Igazságügyi könyvtár) részéből (https://www.ejn-crimjust.europa.eu).

Az e-eszköz használata ugyanolyan könnyű, mint a Word formátumú formanyomtatvány kitöltése, de több modern, hasznos és felhasználóbarát elemmel is rendelkezik, mint például:

a)	az illetékes végrehajtó igazságügyi hatóság közvetlen beillesztésének lehetősége az EIH Igazságügyi Atlaszából;

b)	a végrehajtó tagállam által elfogadott nyelv(ek) szerinti formanyomtatvány használata;

c)	a formanyomtatvány lementése és e-mailben történő elküldése.

I. RÉSZ: EEP KIBOCSÁTÁSA

2.   AZ EEP KIBOCSÁTÁSÁNAK KÖVETELMÉNYEI

2.1.   Az EEP alkalmazási köre

Az igazságügyi hatóságok két célból bocsáthatnak ki EEP-t (az EEP-kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdése):

a)	büntetőeljárás lefolytatása, vagy

b)	szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása.

Az a) pont szerinti esetben a keresett személy ellen indítható büntetőeljárásokról van szó. A b) pont szerinti esetben bíróság által kibocsátott, szabadságvesztés-büntetést, illetve szabadságelvonással járó intézkedést elrendelő határozatokról van szó. Az EEP kibocsátása nem minden bűncselekmény esetében lehetséges, hanem csak – a lentebb kifejtetteknek megfelelően – a kellően súlyosakkal kapcsolatosan.

Egyes tagállami jogrendszerekben a szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására akkor is kibocsátható EEP, ha az ítélet nem jogerős és bírósági felülvizsgálat tárgya lehet. Más tagállamok jogrendszereiben ez a típusú EEP csak akkor bocsátható ki, ha a szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés jogerős. Javasolt, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság ismerje el az EEP végrehajtása céljából a kiállító hatóság besorolását, még akkor is, ha az e tekintetben nem felel meg saját jogrendszerének.

Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságok számára ajánlott annak vizsgálata, hogy a konkrét esetben az EEP kibocsátása arányos lenne-e (lásd a 2.4. szakaszt), és hogy a megfelelő eredmény elérése érdekében bármilyen kevésbé kényszerítő jellegű uniós intézkedés alkalmazható-e (lásd a 2.5. szakaszt).

2.1.1.   Büntetőeljárás lefolytatása

Büntetőeljárás lefolytatása céljából EEP olyan cselekmények esetében bocsátható ki, amelyeknél a nemzeti jog szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés (az EEP-kerethatározat 2. cikkének (1) bekezdése).

Ez a rendelkezés a bűncselekményre kiszabott büntetési tételnek a kibocsátó tagállam nemzeti jogában meghatározott lehetséges felső határára hivatkozik. A végrehajtó tagállam jogában meghatározott büntetési tétel felső határa nem releváns e vonatkozásban.

A Bíróság C-463/15. PPU. sz., Openbaar Ministerie kontra A. ügyben hozott végzése (14)

„A büntetőeljárás lefolytatása” magában foglalja a büntetőeljárás tárgyalás előtti szakaszát is. Ugyanakkor az EEP célja nem az érintettek gyanúsítottkénti meghallgatása céljából történő átadása. E célra más intézkedéseket, így például az európai nyomozási határozatot (ENYH) is meg lehet fontolni. A 2.5. szakaszban röviden ismertetjük az egyéb igazságügyi együttműködési intézkedéseket.

2.1.2.   Szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása

EEP kibocsátható szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására, amennyiben ezek időtartama legalább négy hónap (az EEP-kerethatározat 2. cikkének (1) bekezdése). Ugyanakkor olyan helyzetekben, amikor a büntetésből csak rövid letöltendő idő marad, az illetékes igazságügyi hatóságoknak mérlegelniük célszerű, hogy egy EEP kibocsátása arányos intézkedés lenne-e (lásd a 2.4. és 2.5. szakaszt).

A korai vagy feltételes szabadlábra helyezésre, a próbaidőre vonatkozó nemzeti szabályok vagy más hasonló szabályok, amelyek a kibocsátó tagállamnak való átadást követően alkalmazhatóak lehetnek és rövidebb tényleges fogva tartást eredményezhetnek, nem relevánsak a négy hónapos minimális időtartam meghatározása szempontjából.

Nincs kapcsolat a tényleges és a lehetséges büntetés időtartama között. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy személyt több bűncselekmény vonatkozásában összbüntetésben szabadságvesztésre ítéltek, és ez négy hónapos vagy azt meghaladó időtartamú, az EEP-t ki lehet bocsátani, függetlenül attól, hogy az egyes bűncselekmények esetében mi a büntetési tétel lehetséges maximuma.

Amennyiben a személyről ismert, hogy egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel, a kibocsátó tagállam illetékes hatóságai fontolják meg – EEP kibocsátása helyett – a végrehajtható büntetésnek a lakóhely szerinti tagállam részére történő átadásának lehetőségét, figyelembe véve az érintett személy társadalmi kapcsolatait és más követelményeket a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározattal (15) összhangban (lásd a 2.5.2. szakaszt).

2.1.3.   A végrehajtható bírósági hatósági határozat követelménye

A kibocsátó igazságügyi hatóságoknak minden esetben biztosítaniuk kell, hogy az EEP kibocsátását megelőzően rendelkezésre álljon egy végrehajtható hazai bírósági határozat. E határozat jellege az EEP céljától függ. Amennyiben az EEP-t büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, az EEP kibocsátását megelőzően a kibocsátó tagállam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságának nemzeti elfogatóparancsot vagy bármely más, azonos joghatással bíró végrehajtható bírósági határozatot (az EEP-kerethatározat 8. cikke (l) bekezdésének c) pontja) kell hoznia. A Bíróság a C-241/15. sz., Bob-Dogi ügyben hozott ítéletében (16) megerősítette, hogy a nemzeti elfogatóparancs vagy más bírósági határozat az EEP-től különálló. Amikor az EEP-t szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, azonos joghatással bíró végrehajtható hazai ítéletnek kell rendelkezésre állnia.

Amint a Bíróság ebben az ügyben megjegyezte, az EEP-rendszer a keresett személyt megillető eljárási jogok és alapvető jogok védelmének kettős szintjét foglalja magában: az első szinten nemzeti bírósági határozat (például a nemzeti elfogatóparancs) segítségével biztosított bírósági jogvédelmet, valamint a második szinten az EEP kibocsátásával nyújtott védelmet. Ez a kétszintű igazságügyi védelem hiányzik olyan esetekben, amikor nincs olyan, egy nemzeti igazságügyi hatóság által az EEP kibocsátását megelőzően hozott hazai igazságügyi határozat, amelyen az EEP alapulna.

A Bíróság C-241/15. sz. Bob-Dogi-ügyben 2016. június 1-jén hozott ítélete

A Bíróság a C-453/16. PPU. sz. Özçelik-ügyben hozott ítéletében (17) még jobban tisztázta a „bírósági határozat” fogalmát (amely az EEP-től elkülönül), amikor is megállapította, hogy „bírósági határozatnak” minősül a valamely rendőrség által korábban büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott nemzeti elfogatóparancsnak – amelyen az EEP alapul – az ügyészség általi jóváhagyása.

A Bíróság a C-453/16. PPU. sz. Özçelik-ügyben hozott ítélete

A hazai bírósági határozat vagy elfogatóparancs meglétét az EEP kibocsátásakor fel kell tüntetni az EEP formanyomtatványában (az EEP-kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontja és lásd e kézikönyv 3.2. szakaszát). A határozatot vagy az elfogatóparancsot nem kell az EEP-hez csatolni.

2.2.   Azon 32 bűncselekmény listája, amelyek esetében a kettős büntethetőség mérlegelése nélkül átadásra kerül sor

Az EEP kibocsátását megelőzően az illetékes igazságügyi hatóságnak meg kell határoznia, hogy a bűncselekmények közül egy vagy több abba a 32 tételes kategóriába tartozik-e, amelyre nézve a kettős büntethetőség mérlegelése nem alkalmazandó. Ez a lista az EEP-kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdésében és az EEP formanyomtatványán is szerepel, amelyen a listán szereplő bűncselekményeket be kell jelölni (ki kell „pipálni”).

A kibocsátó tagállam joga szerint kell ezt megállapítani. A C-303/05. sz., Advocaten voor de Wereld ügyben hozott ítéletében (18) a Bíróság megerősítette, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdése nem összeegyeztethetetlen a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvével, valamint nem sérti az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elveit.

A végrehajtó tagállam illetékes hatósága csak a 32 bűncselekményen kívüli bűncselekmények esetében ellenőrizheti a kettős büntethetőséget (lásd az 5.2. szakaszt).

2.3.   Járulékos bűncselekmények

Az 1957. évi európai kiadatási egyezmény tartalmaz a járulékos bűncselekményekre vonatkozó rendelkezést:

Az EEP kerethatározatban nincs hasonló rendelkezés. Nem szabályozza a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott küszöbértéknél alacsonyabb szankcióval büntethető bűncselekmények esetében az átadást, amikor azok az e küszöböt elérő fő bűncselekményekhez kapcsolódnak. A gyakorlatban néhány tagállam úgy döntött, hogy lehetővé teszi az ilyen átadást, más tagállamok azonban nem.

Az VIII. melléklet tartalmazza azon tagállamok jegyzékét, amelyek jogrendje járulékos bűncselekmények esetén lehetővé teszi az átadást.

A kibocsátó igazságügyi hatóság az ilyen jellegű járulékos bűncselekményeket feltüntetheti az EEP-formanyomtatványban azzal a céllal, hogy megszerezze a végrehajtó tagállam hozzájárulását az e bűncselekményekre vonatkozó büntetőeljárás megindításához. Ugyanakkor minden esetben szükséges, hogy az EEP-t legalább egy olyan bűncselekmény vonatkozásában bocsássák ki, amely megfelel az EEP-kerethatározat 2. cikkének (1) bekezdésében megállapított küszöbnek.

Amennyiben a végrehajtó tagállam nem ad át járulékos bűncselekmények esetén, a specialitás szabálya (az EEP-kerethatározat 27. cikke) kizárhatja a kibocsátó tagállamot az e bűncselekmények büntetőeljárás alá vonásából (lásd e kézikönyv 2.6. szakaszát).

2.4.   Arányosság

Az EEP-nek mindig céljával arányosnak kell lennie. Még ha az ügy körülményei az EEP-kerethatározat 2. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak is, a kibocsátó igazságügyi hatóságoknak akkor is célszerű mérlegelniük, hogy az EEP kibocsátása indokolt-e a konkrét ügyben.

Tekintettel az EEP végrehajtásának a keresett személy szabadságának és szabad mozgásának korlátozásával járó, súlyos következményeire, az EEP kibocsátásáról szóló döntés meghozatala előtt a kibocsátó igazságügyi hatóságoknak mérlegelniük kell néhány fontos szempont értékelését annak eldöntéséhez, hogy az EEP kibocsátása indokolt-e.

Különösen az alábbi tényezőket lehet figyelembe venni:

a)	a bűncselekmény súlyát; például az okozott kárt vagy veszélyt;

b)	a valószínűsíthető büntetést, amennyiben a személyt bűnösnek találják a feltételezett bűncselekmény tekintetében; például azt a tényt, hogy szabadságvesztéssel járó büntetés van-e kilátásban;

c)	a személy fogva tartásának valószínűségét az átadást követően a kibocsátó tagállamban; valamint

d)	a bűncselekmény sértettjének érdekeit.

Ezen túlmenően a kibocsátó igazságügyi hatóságoknak mérlegelniük kell, hogy más igazságügyi együttműködési intézkedés alkalmazható-e az EEP kibocsátása helyett. A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés egyéb uniós jogi eszközei más olyan intézkedéseket is biztosítanak, amelyek sok esetben hatékonyak, de kevésbé kényszerítő jellegűek (lásd a 2.5. szakaszt).

Általánosabban tekintve az arányosság ellenőrzése az EEP kibocsátása előtt megerősítheti a tagállamok illetékes hatóságai közötti kölcsönös bizalmat. Ezért ez jelentősen hozzájárul az EEP megfelelő működéséhez az Unió egész területén.

2.5.   A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén létező uniós jogi eszközök alapján rendelkezésre álló más intézkedések

Az EEP kibocsátása előtt a kibocsátó igazságügyi hatóságok számára ajánlott a más lehetséges intézkedések megfelelő mérlegelése.

Számos olyan, a kölcsönös elismerés elvén alapuló intézkedés áll rendelkezésre a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén létező uniós jogi eszközök alapján, amelyek kiegészítik az EEP-t. Egyes helyzetekben ezek az intézkedések megfelelőbbek lehetnek az EEP-nél. Ezen intézkedések közé tartozik különösen:

a)	az európai nyomozási határozat;

b)	a fogvatartottak átszállítása;

c)	a próbára bocsátást elrendelő határozatok és alternatív szankciók átadása;

d)	az igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozat;

e)	a pénzbüntetések végrehajtása.

Ezen intézkedések hatályát a 2.5.1–2.5.2. szakaszokban röviden ismertetjük. Ezen túlmenően az illetékes hatóságok figyelembe vehetik az egyéb nemzetközi intézkedések biztosította lehetőségeket – például az Európa Tanácsnak a büntetőeljárások átadásáról szóló, 1972. május 15-i egyezményét (ETS 073. sz.) –, ahogy azt a 2.5.6. szakasz röviden ismerteti.

A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó uniós jogi eszközök gyakorlati alkalmazásáról további információk az EIH honlapján találhatók: www.ejn-crimjust.europa.eu

Az EIH honlapján az Igazságügyi Könyvtár (Judicial Library) rész átfogó és gyakorlati jellegű információkat tartalmaz valamennyi jogi eszközről, ideértve az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett szövegeket, módosító jogszabályokat, az átültetés helyzetét, Word formátumú formanyomtatványokat, értesítéseket, nyilatkozatokat, jelentéseket, kézikönyveket és más gyakorlati információkat. Az igazságügyi együttműködési uniós jogi eszközökhöz és a tagállamokban azok átültetésének helyzetére vonatkozó információkhoz való könnyű hozzáférés érdekében külön belépési pontok (rövidítések) találhatók az EIH honlapján.

Különösen az alábbi intézkedéseket érdemes megfontolni a büntetőeljárás tárgyalási szakaszát megelőző szakaszban:

a)	európai nyomozási határozat (ENYH) kibocsátása egy másik tagállamban tartózkodó gyanúsított video-kapcsolaton keresztül történő kihallgatása érdekében;

b)	európai nyomozási határozat (ENYH) kibocsátása egy másik tagállamban tartózkodó gyanúsított azon tagállam illetékes hatóságai által történő kihallgatása érdekében;

c)	európai nyomozási határozat (ENYH) kibocsátása a tárgyalási szakaszt megelőző szakaszban egy, a gyanúsítottra nézve szabadságelvonással nem járó felügyeleti intézkedés végrehajtása érdekében a gyanúsított tartózkodási helye szerinti tagállam által;

d)

figyelmeztető jelzés kibocsátása a SIS-ben egy gyanúsított tartózkodási helye vagy lakóhelye megállapítása céljából (a SIS II határozat 34. cikke). Ezek a figyelmeztető jelzések eltérnek a jelen kézikönyv 3.3.1. szakaszában leírt, letartóztatásra irányuló figyelmeztető jelzésektől. Amint a tartózkodási helyet vagy a lakóhelyet a kibocsátó igazságügyi hatóság rendelkezésére bocsátották, e hatóság köteles megtenni a szükséges nyomonkövetési intézkedéseket (mint például a gyanúsítottnak a büntetőeljárás lefolytatására illetékes hatóság előtti megjelenésre kötelezését), és a SIRENE-kézikönyv 6.5. pontjával összhangban törli a figyelmeztető jelzést a SIS-ből;

e)	a végrehajtó tagállamban található gyanúsítotnak a kibocsátó tagállamban a büntetőeljárás lefolytatására illetékes hatóság előtti megjelenésre való kötelezése; valamint

f)	valamely személy felhívása arra, hogy önkéntesen vegyen részt a büntetőeljárásban.

Különösen az alábbi intézkedéseket érdemes megfontolni a büntetőeljárás tárgyalási szakaszát követő szakaszban az ítélethozatalt követően:

a)	a szabadságvesztéssel járó büntetés átadása az elítélt személy lakóhelye szerinti tagállamnak abból a célból, hogy az a tagállam hajtsa végre;

b)	alternatív szankció (pl. közérdekű munka) vagy próbára bocsátás átadása az elítélt személy lakóhelye szerinti tagállamnak abból a célból, hogy az a tagállam hajtsa végre.

2.5.1.   Európai nyomozási határozat (ENYH)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/EU irányelve (2014. április 3.) a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról  (19)

Az ENYH használható egy másik tagállamtól származó bizonyíték megszerzésére. Az ENYH kiterjed minden nyomozási cselekményre, a közös nyomozócsoportok létrehozásának kivételével. A cél annak lehetővé tétele a tagállamok számára, hogy egy másik tagállamot a kölcsönös elismerés elve alapján felkérhessenek nyomozási cselekmények elvégzésére. Az olyan nyomozási cselekményekre vonatkozó ENYH, amelyek nem léteznek vagy nem állnak rendelkezésre a végrehajtó tagállamokban, alternatív nyomozási cselekmény igénybevételével végrehajthatóak.

Az ENYH felváltja a az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményt (20), valamint az e területre vonatkozó korábbi töredezett jogszabályi rendelkezéseket. A meglévő intézkedések egyetlen új eszközbe való beillesztésének célja a nyomozásokkal kapcsolatos igazságügyi együttműködés gyorsítása és hatékonyabbá tétele. A ENYH felhasználható a büntetőeljárásokban, de azon közigazgatási hatóságok által kezdeményezett, igazságügyi felülvizsgálatú eljárásokban is, amelyeknek büntetőjogi dimenziója van. A tagállamoknak 30 napon belül határozniuk kell az ENHY elismeréséről vagy végrehajtásáról és a határozat meghozatalát követő 90 napon belül el kell végezniük a nyomozási cselekményt.

Egyes esetekben az ENYH a gyanúsított video-kapcsolaton keresztül történő kihallgatására is kibocsátható annak megállapítása érdekében, hogy büntetőeljárás alá vonás céljából EEP-t bocsássanak-e ki.

1. példa: Pierre a közelmúltban „A” tagállamból „B” tagállamba költözött. Bizonyíték áll fenn arra nézve, hogy egy „A” tagállamban elkövetett súlyos bűncselekmény bűnrészese volt. Ugyanakkor „A” tagállam hatóságainak ki kell őt kérdeznie azelőtt, hogy döntést hoznának az ellene történő vádemelésről. „A” tagállam igazságügyi hatósága kibocsáthat egy ENYH-t Pierre video-kapcsolaton keresztül történő kihallgatására „B” tagállamban.

2. példa: Másik lehetőség az 1. példa tényeinek fényében, hogy „A” tagállam igazságügyi hatósága ENYH-t bocsát ki, amellyel „B” tagállam hatóságait Pierre kihallgatására és a kihallgatásról írásbeli jegyzőkönyv készítésére kéri.

2.5.2.   A fogvatartottak átszállítása

A Tanács 2008/909/IB kerethatározata (2008. november 27.) a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról

A 2008/909/IB kerethatározat létrehoz egy rendszert az elítélt fogvatartottaknak az állampolgárságuk, szokásos tartózkodási helyük szerinti vagy más olyan uniós tagállamba való visszaszállítására, amellyel szoros kapcsolatuk áll fenn. A 2008/909/IB kerethatározat akkor is alkalmazandó, amikor az elítélt személy már ebben a tagállamban tartózkodik. Az elítélt személy átszállításba való beleegyezése már nem minden esetben előfeltétel. Ez a kerethatározat valamennyi uniós tagállam vonatkozásában felváltotta az Európa Tanácsnak az elítélt személyek átszállításáról szóló, 1983. március 21-i egyezményét (ETS 112. sz.) és annak 1997. december 18-i kiegészítő jegyzőkönyvét (ETS 167. sz.).

Bizonyos helyzetekben ahelyett, hogy EEP-t bocsátanának ki az adott személy átadására annak érdekében, hogy büntetését az azt kiszabó tagállamban töltse le, a 2008/909/IB kerethatározat használható lehetne a büntetésnek az elítélt személy lakóhelye szerinti letöltésére, ahol jobb esélyekkel lenne rehabilitálható.

A 2008/909/IB kerethatározat 25. cikke külön rendelkezést tartalmaz a szabadságvesztéssel járó büntetések végrehajtó tagállambeli végrehajtásáról is az EEP-kerethatározat 4. cikkének 6. pontja és 5. cikkének (3) bekezdése szerinti esetekben (lásd e kézikönyv 5.4.2. és 5.8.2. szakaszát). Azokban az esetekben, amikor az EEP-kerethatározat 4. cikkének 6. pontja és 5. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó, a 2008/909/IB kerethatározatot is alkalmazni kell a büntetés végrehajtásának a végrehajtó tagállam részére történő átadására.

1. példa

Jerzy „B” tagállam állampolgára és itt van szokásos lakóhelye is. „A” tagállamban tett látogatása során Jerzy bűncselekményt követ el. „A” tagállamban 2 évi börtönbüntetésre ítélik.

„A” tagállam hatóságai átadhatják „B” tagállam részére a büntetést végrehajtásra Jerzy beleegyezése nélkül is, ha ez javítja az elítélt rehabilitációs esélyeit és a 2008/909/IB kerethatározat egyéb feltételeinek megfelel.

2. példa

Gustav „B” tagállam állampolgára, de „A” tagállamban él, ahol állandó munkahelye van és családja is itt lakik. „B” tagállamban adóbűncselekményért elítélik, és szabadságvesztéssel járó büntetést szabnak ki rá. Az ítélet végrehajtására kibocsátott EEP helyett „B” tagállam hatóságai átadhatják a szabadságvesztéssel járó büntetés letöltetését „A” tagállamnak.

2.5.3.   Az igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozat

A Tanács 2009/829/IB kerethatározata (2009. október 23.) a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról  (21)

A 2009/829/IB kerethatározat megteremti a lehetőséget a szabadságelvonással nem járó felügyeleti intézkedések „áttételére” abból a tagállamból, ahol az ott lakóhellyel nem rendelkező személyt bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, az érintett szokásos lakóhelye szerinti tagállamba. Ez lehetővé teszi, hogy az érintettet a másik tagállamban lefolytatandó tárgyalás megkezdéséig szokásos környezetében vonják felügyeleti intézkedés hatálya alá. Az igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozat (ESO) valamennyi szabadságelvonással nem járó, a tárgyalási szakaszt megelőző felügyeleti intézkedésre használható, például az utazási korlátozásokra és rendszeres megjelenési kötelezettségre.

A felügyelet átadására vonatkozó határozat meghozataláról a büntetőeljárást lefolytató tagállam dönt. A lefedett felügyeleti intézkedések típusait a 2009/829/IB kerethatározat és az egyes tagállamok későbbi nyilatkozatai (amelyek az EIH honlapján megtalálhatóak) sorolják fel. A felügyeleti intézkedés átadásához szükséges annak a személynek a beleegyezése, akire az intézkedés vonatkozik.

Példa: Sonia „B” tagállamban él és dolgozik. Átmenetileg „A” tagállamban tartózkodik, ahol csalás gyanújával nyomozást folytatnak ellene. „A” tagállam igazságügyi hatósága tudja, hogy Sonia lakóhelye hol van „B” tagállamon belül, és úgy ítéli meg, hogy a szökés veszélyének kockázata alacsony. Az „A” tagállamban történő előzetes letartóztatása helyett az „A” tagállambeli igazságügyi hatóság kibocsáthat egy végzést, amellyel Soniát „B” tagállam rendőrségénél való rendszeres megjelenésre kötelezi. Annak érdekében, hogy Sonia hazatérhessen és „B” tagállamban maradhasson az „A” tagállamban lefolytatott tárgyalásig, az „A” tagállambeli illetékes hatóság – Sonia beleegyezésével – igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozatot bocsáthat ki, hogy a megjelenési kötelezettséget „B” tagállamban elismertesse és végrehajtassa.

2.5.4.   A próbára bocsátást elrendelő határozatok és alternatív szankciók átadása

A Tanács 2008/947/IB kerethatározata (2008. november 27.) a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról  (22)

A 2008/947/IB kerethatározat bevezeti a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását a fogva tartás alternatíváira és a korai szabadlábra helyezést elősegítő intézkedésekre.

Az eljárás tárgyalást követő szakaszához kapcsolódik, és azt teszi lehetővé, hogy a próbára bocsátásról szóló határozatot vagy más alternatív szankciót az érintett személy beleegyezésével az elítélést hozó tagállamtól eltérő tagállamban hajthassák végre.

Példa: Anna „A” tagállam állampolgára, de „B” tagállamban nyaral, ahol elítélik egy bűncselekmény miatt, és szabadságvesztéssel járó büntetés helyett közérdekű munkára ítélik. Visszatérhet „A” tagállamba, ahol az ottani hatóságok kötelesek elismerni a közérdekű munkát kiszabó végzést és felügyelni azt, hogy Anna a büntetésnek eleget tegyen.

2.5.5.   Pénzbüntetések

A Tanács 2005/214/IB kerethatározata (2005. február 24.) a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról  (23)

A 2005/214/IB kerethatározat a kölcsönös elismerés elvét alkalmazza az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok által kiszabott pénzbüntetésekre. A cél az ilyen büntetéseknek a büntetés kiszabása szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való végrehajtásának megkönnyítése. Ez lehetővé teszi az igazságügyi vagy közigazgatási hatósága számára, hogy közvetlenül továbbítsák a pénzbüntetést egy másik tagállam hatóságának, és ezt a büntetést minden további alaki követelmény nélkül elismerjék és végrehajtsák.

A 2005/214/IB kerethatározat hatálya kiterjed valamennyi bűncselekményre (az 1. cikk a) pontjának i. és ii. alpontja), valamint a „szabálysértésekre” is, azzal a feltétellel, hogy fellebbezés lehetséges „büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság” előtt (a Bíróság az utóbbi fogalmat különösen a C-60/12. sz. Baláž-ügyben hozott ítéletének (24) 39. és 40. pontjában fejtette ki).

Az eljárás határokon átnyúló helyzetekben alkalmazandó, amennyiben valamely tagállamban pénzbüntetést szabnak ki, és azt az elkövető lakóhelye, illetve vagyonának vagy jövedelemének helye szerinti tagállamban szándékozzák végrehajtatni.

Egyes tagállamok rendszereiben a meg nem fizetett pénzbüntetést át lehet változtatni szabadságvesztés büntetéssé. Ilyen helyzetekben a szabadságvesztéssel járó büntetés végrehajtására EEP-t lehet kibocsátani. Javasoljuk, hogy amennyiben lehetséges, a 2005/214/IB kerethatározatot a pénzügyi szankció szabadságvesztéssé való átváltoztatását megelőzően tekintsék a megfizetés kikényszerítése egyik módszerének, és ily módon elkerülhető lehet az EEP kibocsátásának szükségessége.

2.5.6.   A büntetőeljárás átadása

A büntetőeljárás átadása a gyanúsított lakóhelye szerinti tagállamnak szintén megfontolandó a releváns ügyekben. Az átadás jogalapja a büntetőeljárások átadásáról szóló 1972. évi egyezmény. Azon tagállamok esetében, amelyek nem ratifikálták ezt az egyezményt, az átadás a fogadó tagállamban a nyomozás megindítására vonatkozó rendes joghatóságon alapulhat. Ez utóbbi esetben a kérelem rendszerint az Európa Tanács kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. április 20-i európai egyezményének (ETS 30. sz.) 21. cikkén alapul.

2.6.   A specialitás szabálya – lehetséges büntetőeljárás más bűncselekmények miatt

Általában véve az átadott személy ellen az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától. A specialitás ezen szabályát az EEP-kerethatározat 27. cikke tartalmazza.

A specialitás szabálya alól számos kivétel van. Az EEP-kerethatározat lehetőséget biztosít a tagállamok számára olyan értesítésre, hogy más, ugyanilyen értelmű nyilatkozatot tett tagállamokkal fenntartott kapcsolataikban lemondjanak a specialitás szabályáról, amennyiben az adott esetben a végrehajtó igazságügyi hatóság az átadásról szóló határozatában másképpen nem rendelkezik (lásd az EEP-kerethatározat 27. cikkének (1) bekezdését). A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint csak Észtország, Ausztria és Románia küldött ilyen értesítést.

Ezen túlmenően az EEP-kerethatározat 27. cikkének (3) bekezdése felsorolja azokat a helyzeteket, amikor a specialitás szabálya nem alkalmazható:

„a)	ha a személy a végleges szabadon bocsátását követő 45 napon belül nem hagyja el annak a tagállamnak a területét, amelynek átadták, noha erre lehetősége lett volna, vagy elhagyása után visszatér oda;

b)	ha a bűncselekmény szabadságvesztés-büntetéssel nem büntethető vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett;

c)	ha a büntetőeljárás nem vezet a személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására;

d)	ha a személyt szabadságelvonással nem járó büntetésnek vagy intézkedésnek, különösen pénzbüntetésnek vagy azt helyettesítő intézkedésnek vethetik alá, még akkor sem, ha a büntetés vagy intézkedés személyi szabadságának korlátozását eredményezheti;

e)	ha a személy – a 13. cikkel összhangban – beleegyezett átadásába, adott esetben egyidejűleg lemondott a specialitás szabályának alkalmazásáról;

f)

ha a személy átadása után, az átadását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról. A lemondó nyilatkozatot a kibocsátó tagállam illetékes igazságügyi hatóságai előtt kell megtenni, és azt az adott állam belső jogának megfelelően kell jegyzőkönyvbe venni. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy azt az érintett személy önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. E célból a személynek jogában áll védőt igénybe venni;”.

Más esetekben az eredeti végrehajtó tagállam hozzájárulását kell kérni az egyéb bűncselekmények büntetőeljárás alá vonásához vagy végrehajtásához (az EEP-kerethatározat 27. cikke (3) bekezdésének g) pontja). Hozzájárulásra szükség van akkor, ha a bűncselekmény, amelyre nézve a hozzájárulást kérik, az EEP-kerethatározat rendelkezései szerint önmagában is átadási kötelezettséget von maga után, hacsak a végrehajtás megtagadásának kötelező vagy nem kötelező esetei nem állnak fenn.

Adott esetben a végrehajtó igazságügyi hatóság az EEP-kerethatározat 5. cikkében (lásd az 5.8. szakaszt) meghatározott feltételek egyikéhez kötheti hozzájárulását életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre, valamint az állampolgárok és lakosok visszaszállítására vonatkozóan. Ezekben az esetekben a kibocsátó tagállamnak megfelelő biztosítékokat kell adnia (az EEP-kerethatározat 27. cikkének (4) bekezdése).

A specialitás szabályáról a végrehajtó igazságügyi hatóság hozzájárulásával való lemondásra vonatkozó eljárás

A hozzájárulás iránti kérelmet azonos eljárásban kell benyújtani, és ugyanazokat az információkat kell tartalmaznia, mint egy normál EEP esetében. Ezért az illetékes igazságügyi hatóság közvetlenül továbbítja a hozzájárulás iránti kérelmet a személyt átadó végrehajtó igazságügyi hatóságnak. A kérelemben foglalt információkat – az EEP-kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének előírása szerint – az EEP-re vonatkozó azonos szabályok szerint kell lefordítani. A végrehajtó igazságügyi hatóságnak a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül meg kell hoznia a határozatot (az EEP-kerethatározat 27. cikkének (4) bekezdése).

A Bíróság a C-388/08. PPU. sz., Leymann és Pustovarov ügyben hozott ítéletében (25) megvizsgálta, miként lehet megállapítani, hogy az átadott személy ellen az átadásának alapjául szolgálótól különböző, az EEP-kerethatározat 27. cikkének (2) bekezdése szerinti „egyéb bűncselekmény” miatt folyik-e a büntetőeljárás, ami szükségessé teszi EEP-kerethatározat 27. cikke (3) bekezdésének g) pontjában és (4) bekezdésében szabályozott hozzájárulási eljárás alkalmazását. A Bíróság a következőket állapította meg:

3.   AZ EEP KIBOCSÁTÁSÁRA IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

3.1.   Azonos személyre vonatkozó más folyamatban lévő büntetőeljárások és EEP-k

3.1.1.   A kibocsátó tagállamban

Az EEP kibocsátása előtt az illetékes igazságügyi hatóság fontolja meg annak ellenőrzését, hogy indult-e a kibocsátó tagállamban más büntetőeljárás vagy bocsátottak-e ki másik EEP-t a keresett személyre vonatkozóan.

Amennyiben más büntetőeljárás van folyamatban vagy végrehajtható szabadságvesztés függőben a keresett személlyel szemben a kibocsátó tagállamban, tanácsos az EEP kibocsátása előtt a többi nemzeti hatósággal kommunikálni és – amennyiben lehetséges – koordinációt folytatni. Fontos biztosítani, hogy az EEP minden olyan bűncselekményre kiterjedjen, amelyért a keresett személyt a kibocsátó tagállamban büntetőeljárás alá vonják vagy elítélték. Ez különösen a specialitás szabálya miatt tanácsos, amely megakadályozhatja büntetőeljárás indítását vagy bűncselekmény miatti elítélést azon bűncselekmények elkövetése vonatkozásában, amelyek különböznek azoktól amelyek miatt a végrehajtó tagállam átadta a keresett személyt (lásd a 2.6. szakaszt). Bár a keresett személy vagy a végrehajtó tagállam hozzájárulása az e bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárás megindításához vagy ítélet végrehajtásához megkérhető az átadást követően (lásd az EEP-kerethatározat 27. cikke (3) bekezdésének f) és g) pontját), a gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen hozzájárulás megszerzése lassú vagy nehézkes lehet.

Amennyiben lehetséges, az EEP-nek valamennyi bűncselekményt tartalmaznia kell, mivel ez az eljárást gyorsabbá és hatékonyabbá teszi a végrehajtó tagállamban. Amennyiben ugyanazon személy tekintetében van előzetes EEP, ezt az EEP-t lehetőség szerint új EEP-vel kell felváltani, amely kiterjed mind a korábbi EEP-ben foglalt bűncselekményekre mind az új bűncselekményekre. Amennyiben az érintett személlyel kapcsolatban letartóztatásra vonatkozó előzetes figyelmeztető jelzés szerepel, azt az új EEP feltüntetése érdekében naprakésszé kell tenni. Letartóztatásra vonatkozó figyelmeztető jelzésenként egynél több EEP-t is be lehet vinni (lásd a SIRENE-kézikönyv 3.1. pontját).

3.1.2.   Másik tagállamban

Amennyiben más büntetőeljárás van folyamatban vagy végrehajtható szabadságvesztés függőben a keresett személlyel szemben egy másik tagállamban vagy tagállamokban, tanácsos lehet felvenni a másik tagállam(ok) hatóságaival a kapcsolatos az EEP kibocsátása előtt. Ezek az esetekben a különböző tagállamok hatóságai felderíthetnék azt a lehetőséget, hogy koordinálják az (első) EEP-t kibocsátó tagállam meghatározását és a büntetőeljárások egy vagy legalábbis kevesebb tagállamnak történő átadását.

Az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell a SIS-ben, hogy ugyanazon személy tekintetében kibocsátott-e másik tagállam letartóztatásra vonatkozó figyelmeztető jelzést. Több tagállam is bevihet letartóztatásra vonatkozó figyelmeztető jelzést ugyanazon személyre vonatkozóan. Letartóztatás esetén a végrehajtó tagállam SIRENE-irodája egyidejűleg tájékoztatja az érintett tagállamokat (lásd a SIRENE-kézikönyv 3.2. pontját).

Az illetékes hatóságok kapcsolatba léphetnek az Eurojusttal és/vagy az EIH kapcsolattartó pontjaival is, vagy közvetlenül kapcsolatba léphetnek a másik tagállam illetékes hatóságával (26).

Meg kell jegyezni, hogy amikor a végrehajtó tagállam több EEP-t kapott a keresett személlyel kapcsolatosan, minden esetben el kell döntenie, hogy hol kell először átadni a keresett személyt (lásd az 5.10. szakaszt). Ezért hatékonyabb lenne, ha a kibocsátó igazságügyi hatóságok még azelőtt megállapodnának arról, melyik tagállamnak kell a keresett személyt először átadni, hogy több EEP kibocsátására sor kerülne. Bár a végrehajtó igazságügyi hatóságot nem kötik a kibocsátó igazságügyi hatóságok között a versenyző EEP-kre vonatkozó megállapodások, a végrehajtó igazságügyi hatóságnak ezeket figyelembe kellene vennie.

Ezért ajánlatos az EEP formanyomtatványának e megállapodásokra vonatkozó „f” részét (az ügyre vonatkozó egyéb lényeges körülmények) is kitölteni annak érdekében, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságok azonnal tudomást szerezzenek azokról.

3.2.   Az EEP-formanyomtatvány kitöltése

Az EEP-formanyomtatvány kitöltésére vonatkozó részletes útmutató a III. mellékletben található.

3.2.1.   A minden esetben szükséges információk

A végrehajtó igazságügyi hatóságnak mindig rendelkeznie kell azzal a minimálisan szükséges információval, amely lehetővé teszi számára az átadásra vonatkozó döntés meghozatalát (lásd az EEP- kerethatározat 15. cikkének (2) bekezdését). A végrehajtó igazságügyi hatóságnak kifejezetten képesnek kell lennie a személy személyazonosságának megerősítésére és annak értékelésére, hogy a végrehajtás megtagadásának bármely oka fennáll-e. Ezért a kibocsátó igazságügyi hatóságnak különös figyelemet kell fordítania az EEP-formanyomtatványban szereplő bűncselekmény(ek) leírására.

A megadandó információk pontos köre minden egyes ügyben az adott körülményektől függ. Ugyanakkor célszerű észben tartani, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság keveset vagy semmit nem tud az EEP hátterét jelentő ügyről vagy a kibocsátó tagállam jogrendszeréről. Ezért létfontosságú, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságok biztosítsák, hogy az EEP-ben szereplő információk egyértelműek, pontosak és átfogóak legyenek. Amennyiben az EEP-formanyomtatványt megfelelően töltik ki, nincs szükség további dokumentumokra.

A tapasztalatok szerint a kibocsátó igazságügyi hatóságok és a végrehajtó igazságügyi hatóságok közötti további információk iránti kérelmek jelentik az EEP-k késedelmes végrehajtásának egyik legfőbb okát. Ez gyakran az EEP-kerethatározatban meghatározott határidők túllépését eredményezi (lásd a 4.1. szakaszt a határidőkről).

3.2.2.   A kibocsátó igazságügyi hatóság hasznos kiegészítő információi

A keresett személy fényképét és ujjlenyomatát – amennyiben vannak ilyenek – hozzá kell adni a SIS figyelmeztető jelzéshez. Mindig meg kell adni továbbá az ügyeleti iroda és a felelős személy elérhetőségét és mobiltelefonszámát, hogy a keresett személy megtalálása esetén azonnal, a nap bármely szakában értesíthetők legyenek.

Amennyiben valószínűsíthető, hogy a végrehajtó tagállam az EEP-kerethatározat 5. cikke alapján a kibocsátó tagállamtól biztosítékokat kér majd, célszerű az EEP-hez csatolni a vonatkozó információkat. Például a kibocsátó igazságügyi hatóság már jelezheti hozzájárulását a keresett személynek a végrehajtó tagállamba történő visszaszállításához meghatározott feltételek fennállása mellett (lásd az 5.8. szakaszt).

3.3.   Az EEP továbbítása

Az EEP továbbítására vonatkozó eljárás attól függ, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság ismeri-e a keresett személy tartózkodási helyét (az EEP-kerethatározat 9. cikke). A legtöbb esetben a személy tartózkodási helye ismeretlen vagy bizonytalan, és az EEP-t valamennyi tagállam számára továbbítani kell a SIS-en keresztül. Még ha a keresett személy tartózkodási helye ismert is, a kibocsátó igazságügyi hatóság dönthet úgy, hogy figyelmeztető jelzést ad ki a SIS-ben (az EEP-kerethatározat 9. cikkének (2) bekezdése).

3.3.1.   A keresett személy tartózkodási helyének ismeretlensége esetén

Amikor a keresett személy tartózkodási helye ismeretlen, az EEP-t valamennyi tagállamnak továbbítani kell. E célból a SIS II határozat 26. cikkével összhangban letartóztatásra vagy átadásra vonatkozó figyelmeztető jelzést kell létrehozni a SIS-ben. Fontos hangsúlyozni, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságnak a figyelmeztető jelzés SIS-be történő bevitele előtt ki kell bocsátania az EEP-t.

A kibocsátó igazságügyi hatóság adott esetben az illetékes rendőri hatóságon keresztül elküldi az eredeti EEP egy példányát és a személyre vonatkozó valamennyi információt a nemzeti SIRENE-irodának.

A kibocsátó tagállam SIRENE-irodája ellenőrzi, hogy az információ teljes-e (például, hogy fényképek és ujjlenyomatok rendelkezésre állnak és csatolhatóak) az eredeti EEP másolatát és – amennyiben rendelkezésre áll – a fordítását csatolja a figyelmeztető jelzéshez, és érvényesíti a figyelmeztető jelzés bevitelét a SIS-ben. Ezenkívül a SIRENE-iroda a kiegészítő információk cseréjén keresztül („A” formanyomtatvány) közli az EEP tartalmát a többi SIRENE-irodával. Az „A” formanyomtatványt angol nyelven állítják ki. Fontos jelezni az „A” formanyomtatványon (311. mező), ha a személy keresése csak bizonyos tagállamok területére korlátozódik (földrajzi keresés).

Az „A” formanyomtatvány kézhezvételét követően az összes többi SIRENE-iroda ellenőrzi, hogy az „A” formanyomtatványon és az EEP-ben megadott információk teljesek-e. A SIS II határozat 25. cikkével összhangban a SIRENE-irodák bírósági felügyelet mellett ellenőrizhetik azt is, hogy az EEP végrehajtását nyilvánvalóan meg kell-e tagadni, és ha igen, a figyelmeztető jelzést a letartóztatás megakadályozása érdekében „megjelöléssel” kell ellátni. Az ellenőrzés során nem szabad korlátozni, hogy a figyelmeztető jelzés a felhasználók rendelkezésére álljon. Amennyiben egy tagállam nem hajtja végre az EEP-t, és ezért úgy dönt, hogy megjelöli a figyelmeztető jelzést, a figyelmeztető jelzés a felhasználók számára látható marad. Ez az intézkedés nem a keresett személy letartóztatására irányul, hanem a személy hollétének megállapítására (a SIRENE-kézikönyv 3.6. szakasza).

A megkeresett SIRENE-irodák a nemzeti adatbázisokat – például a rendőrségi és a büntetés-végrehajtási rendszereket – is ellenőrzik annak megállapítása érdekében, hogy az adott személy már ismert-e számukra, vagy akár már fogva tartják-e más bűncselekmény miatt. Amennyiben a személyt egy ilyen ellenőrzés alapján megtalálják, a SIRENE-iroda továbbítja az „A” formanyomtatványban található információkat az EEP-t végrehajtó illetékes hatóságnak.

A letartóztatásra vonatkozó figyelmeztető jelzés valamennyi tagállam illetékes hatósága (általában a bűnüldöző és igazságügyi hatóságok) számára látható. Amennyiben a személyt a SIS figyelmeztető jelzés alapján egy másik tagállamban észlelik és letartóztatják, a kibocsátó igazságügyi hatóságot a nemzeti SIRENE-irodán keresztül tájékoztatják.

A SIS-ben a letartóztatásra vonatkozó figyelmeztető jelzés, amely az eredeti EEP egy példányát tartalmazza, az EEP-vel azonos hatással bír (SIS II határozat, 31. cikk (1) bekezdés). A SIS második generációjának üzembe helyezése óta az EEP eredeti papíralapú példányának továbbítása már nem szükséges, mivel az eredeti EEP másolatát közvetlenül csatolják a figyelmeztető jelzéshez. Ugyanakkor mivel az eredeti EEP-t a kibocsátó állam nyelvén, az „A” formanyomtatványt pedig angol nyelven állítják ki, továbbra is szükséges lehet, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság a lefordított EEP-t megküldje a végrehajtó tagállamnak a keresett személy letartóztatását követően. Az EEP-nek az EU egy vagy több hivatalos nyelvén készült fordítását szintén azonnal csatolni lehet a figyelmeztető jelzéshez.

Az EIH honlapja (http://www.ejn-crimjust.europa.eu) tartalmazza a tagállamok által elfogadott nyelvek listáját (lásd a 3.4. szakaszt).

A kibocsátó igazságügyi hatóságnak biztosítania kell, hogy a SIS-be bevitt figyelmeztető jelzést csak addig tárolják, ameddig az a bevitel céljának eléréséhez szükséges (SIS II határozat, 44. cikk (1) bekezdés). Ez azt jelenti, hogy a figyelmeztető jelzést törölni kell az EEP visszavonásakor (lásd a 10.4. szakaszt) vagy az átadás követően (a SIRENE-kézikönyv 3.11. szakasza).

3.3.2.   A keresett személy tartózkodási helyének ismertsége esetén

Amennyiben a személy tartózkodási helye ismert, a kibocsátó igazságügyi hatóság közvetlenül megküldheti az EEP-t a végrehajtó tagállam illetékes hatóságának végrehajtás végett (az EEP-kerethatározat 9. cikkének (1) bekezdése).

Ha a kibocsátó igazságügyi hatóság számára nem ismert az illetékes végrehajtó igazságügyi hatóság, akkor tájékozódnia kell – különösen az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartó pontjain keresztül –, hogy a végrehajtó tagállamtól megszerezze ezt az információt (az EEP-kerethatározat 10. cikkének (1) bekezdése). Az EIH honlapján (http://www.ejn-crimjust.europa.eu) található Atlasz eszköz is tartalmaz információt és elérhetőségeket valamennyi tagállam illetékes hatóságához.

A keresett személy szökési kockázatának csökkentése érdekében a kibocsátó igazságügyi hatóság az EEP-t a SIS-en keresztül a többi tagállam részére való továbbítás céljából a nemzeti SIRENE-irodához is megküldi (lásd a 3.3.1. szakaszt). A SIS figyelmeztető jelzés lehetővé teszi a tagállamok rendőri hatóságai számára, hogy tisztában legyenek azzal, hogy a személyt letartóztatás végett keresik. Ugyanakkor azt valamennyi SIRENE-iroda számára egyértelműen jelezni kell, hogy a személy tartózkodási helye ismert-e annak elkerülése érdekében, hogy szükségtelenül ellenőrizzék, hogy az adott személy területükön ismert vagy jelenlévő-e.

3.3.3.   Az EEP továbbítása azon tagállamoknak, amelyek nem használják a schengeni információs rendszert (SIS)

Jelenleg a következő uniós tagállamok nem használják a SIS-t: Írország és Ciprus. Amennyiben szükség van az ezen tagállamok részére történő továbbításra, az EEP-t közvetlenül, vagy a megfelelő Interpol nemzeti irodán keresztül lehet elküldeni. Az EEP-kerethatározat 10. cikkének (3) bekezdése teremt jogalapot az Interpolnak a továbbításra való felkérésére.

Megjegyzendő azonban, hogy egyes tagállamokban az Interpol figyelmeztető jelzése nem teremt alapot a letartóztatásra. Ezért fontos egyértelműen jelezni az EEP meglétét a figyelmeztető jelzésben, mivel az EEP mindig maga után vonja a keresett személy elfogásának kötelezettségét.

3.4.   Az EEP fordítása

Az EEP-formanyomtatványt a végrehajtó tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén kell kitölteni vagy arra lefordítani. Az EEP-t azonban az Unió intézményeinek valamely hivatalos nyelvére is le lehet fordítani, ha a végrehajtó tagállam nyilatkozatban kijelentette, hogy elfogadja az ilyen nyelven készült fordítást is (az EEP-kerethatározat 8. cikkének (2) bekezdése).

Az EIH honlapja (http://www.ejn-crimjust.europa.eu – Fiches belges eszköz) tartalmazza a tagállamok által elfogadott nyelvek listáját.

Amennyiben az EEP-t a SIS-en keresztül továbbítják, a kibocsátó tagállam az EEP fordításának másolatát az uniós intézmények egy vagy több hivatalos nyelvén is csatolhatja a SIS II határozat 27. cikkének (2) bekezdése szerinti figyelmeztető jelzéshez. E fordításoknak és az „A” formanyomtatványoknak elegendő alapot kell biztosítaniuk a jelen kézikönyv 3.3.1. szakaszában előírt ellenőrzések elvégzéséhez. Meg kell jegyezni, hogy ez nem érinti az EEP-nek a végrehajtó tagállam által elfogadott nyelvre történő lefordítására vonatkozó kötelezettséget.

Amennyiben a keresett személy letartóztatásának helyszíne előre látható, célszerű lehet az EEP-t előre lefordítani e tagállam nyelvére. Ez megkönnyíti, hogy az az EEP végrehajtására előírt rövid határidőket be lehessen tartani.

Amennyiben az EEP-t közvetlenül egy végrehajtó igazságügyi hatóságnak küldik meg, ahhoz fordítást kell mellékelni. Mivel az EEP-ket soron kívül intézik és hajtják végre (az EEP-kerethatározat 17. cikkének (1) bekezdése), a kibocsátó tagállamnak a lehető leghamarabb, de minden esetben a tagállam által az EEP fordításának kézhezvételére meghatározott határidőn belül el kell küldenie a fordítást (lásd e kézikönyv 4.3. szakaszát).

A fordítást az EEP formanyomtatványának használatával kell elvégezni, amely az EU mind a 24 hivatalos nyelvén rendelkezésre áll. A formanyomtatvány valamennyi nyelvi változata megtalálható az EIH honlapján (Judicial Library and Compendium, pdf és Word formátumban egyaránt).

3.5.   A keresett személy elfogását követően: a végrehajtó tagállam illetékes hatóságaival való együttműködés és kommunikáció

Miután a keresett személyt egy másik tagállamban elfogták, a kibocsátó tagállam illetékes hatóságainak gyorsan meg kell válaszolniuk a végrehajtó tagállam hatóságainak információkra vonatkozó vagy más jellegű megkereséseit. A kibocsátó tagállam illetékes hatóságainak érdemes az e kézikönyv II. részében foglalt, a végrehajtó tagállam illetékes hatóságaival való jó együttműködésre és kommunikációra vonatkozó iránymutatásokat tanulmányozni. Az EIH vagy az Eurojust segítséget nyújthat a kommunikáció során felmerülő problémák megoldásában. A SIRENE-irodák szintjén rendszeresen megkönnyítik a kommunikációt, amennyiben a személyt a SIS letartóztatásra vonatkozó figyelmeztető jelzést követően tartóztatták le.

Amennyiben a kibocsátó igazságügyi hatóság úgy dönt, hogy visszavonja az EEP-t, erről haladéktalanul értesítenie kell a végrehajtó igazságügyi hatóságot, különösen akkor, ha a keresett személyt megfosztották a szabadságától, továbbá biztosítania kell a SIS-be bevitt figyelmeztető jelzés törlését.

A kibocsátó igazságügyi hatóság bármilyen további hasznos információt bármikor megküldhet a végrehajtó igazságügyi hatóságnak (az EEP-kerethatározat 15. cikkének (3) bekezdése).

II. RÉSZ: AZ EEP VÉGREHAJTÁSA

4.   AZ EEP VÉGREHAJTÁSÁRA IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

4.1.   Az EEP végrehajtására vonatkozó határozat meghozatalának határidői

Az EEP végrehajtására szigorú határidőket állapítottak meg. A határidők attól függnek, hogy a keresett személy hozzájárul-e az átadáshoz. Hangsúlyozni kell, hogy a határidők ellenére valamennyi EEP-t soron kívül kell intézni és végrehajtani (az EEP-kerethatározat 17. cikkének (1) bekezdése).

Amennyiben a keresett személy beleegyezik az átadásába, az EEP végrehajtásáról szóló végleges határozatot a beleegyezést követő 10 napon belül kell meghozni (az EEP-kerethatározat 17. cikkének (2) bekezdése).

Ha a keresett személy nem egyezett bele az átadásba, az EEP végrehajtásáról szóló végleges határozatot a keresett személy elfogását követő 60 napon belül kell meghozni (az EEP-kerethatározat 17. cikkének (3) bekezdése).

Az EEP-kerethatározat értelmében főszabály szerint a beleegyezés nem vonható vissza. Ugyanakkor bármely tagállam előírhatja, hogy a beleegyezés – és adott esetben a specialitás szabályára való jogosultságról lemondás (lásd a 2.6. szakaszt) – a belső joga szerint alkalmazandó szabályokkal összhangban visszavonható. Ha a személy visszavonja beleegyezését, a kezdeti 10 napos határidő már nem alkalmazandó, és átfordul a letartóztatás napjától számított 60 napos határidővé (az EEP-kerethatározat 13. cikkének (4) bekezdése). A beleegyezés dátuma és visszavonásának dátuma közötti időszakot a határidők számításakor nem veszik figyelembe.

Kivételes esetben, amennyiben valamely konkrét esetben az EEP-t nem lehet a fent említett alkalmazandó határidőkön belül végrehajtani, e határidők további 30 nappal meghosszabbíthatók. Ebben az esetben a végrehajtó igazságügyi hatóság a késedelem okainak közlése mellett haladéktalanul tájékoztatja erről a kibocsátó igazságügyi hatóságot (az EEP-kerethatározat 17. cikkének (4) bekezdése).

A Bíróság által a C-168/13. PPU. sz. Jeremy F.-ügyben hozott ítélet (27) értelmében a felfüggesztő hatállyal rendelkező átadási határozat elleni bármely, nemzeti jogszabályok által lehetővé tett fellebbezésnek minden esetben meg kell felelnie az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározatban előírt jogerős határozat meghozatalára vonatkozó határidőknek.

A C-237/15. PPU. sz. Lanigan-ügyben hozott ítéletében (28) a Bíróság megállapította, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó határozat meghozatalára előírt határidők lejárta nem mentesíti az illetékes bíróságot azon kötelezettsége alól, hogy e tekintetben határozatot hozzon, és önmagában nem zárja ki a keresett személy fogva tartásának fenntartását. El kell azonban rendelni a keresett személy szabadon bocsátását a szökés megakadályozásához szükséges intézkedésekkel együtt, ha a fogva tartás időtartama túlzottan hosszú.

Az Eurojust késedelmekről való tájékoztatására vonatkozó kötelezettség

Ha egy tagállam nem tudja betartani a határidőket, az illetékes hatóságok a késedelem okainak közlése mellett tájékoztatják erről az Eurojustot (az EEP-kerethatározat 17. cikkének (7) bekezdése). Tekintettel arra, hogy az EEP alkalmazására vonatkozó határidők betartása alapvető jelentőségű, az Eurojust – tájékoztatása esetén – figyelemmel kíséri azok az eseteket, amikor ezeket a határidőket nem lehetett betartani. Ennek alapján az Eurojust segíthet a késedelmeket okozó problémák azonosításában. Az Eurojust számos esetben segítheti az illetékes hatóságokat a határidők betartásában, például az illetékes hatóságok közötti információcsere megkönnyítésével.

4.2.   A keresett személy átadására vonatkozó határidők (az EEP végrehajtására vonatkozó határozat meghozatalát követően)

A személy átadására vonatkozó határidők közvetlenül az EEP végrehajtására vonatkozó határozat meghozatalát követően indulnak. Az érintett hatóságoknak a lehető leghamarabb meg kell állapodniuk a személy átadásáról és gondoskodniuk kell ennek lebonyolításáról (az EEP-kerethatározat 23. cikkének (1) bekezdése). Az átadásnak minden esetben legkésőbb az EEP végrehajtásáról szóló végleges határozatot követő 10 napon belül meg kell valósulnia (az EEP-kerethatározat 23. cikkének (2) bekezdése). Emiatt szükséges az átadás gyakorlati részleteiről késedelem nélkül megállapodni.

Ha a keresett személy átadása a 10 napos határidőn belül a tagállamok bármelyikének hatókörén kívül eső elháríthatatlan akadály miatt nem lehetséges, a végrehajtó és a kibocsátó igazságügyi hatóságnak haladéktalanul fel kell vennie a kapcsolatot egymással és új átadási időpontban kell megállapodniuk. Ebben az esetben az átadásra az e megállapodás szerinti új időpontot követő 10 napon belül kerül sor (az EEP-kerethatározat 23. cikkének (3) bekezdése).

A C-640/15. sz. Vilkas-ügyben (29) hozott ítéletében a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a végrehajtó és a kibocsátó igazságügyi hatóság új átadási időpontban egyezhet meg, még akkor is, ha az előző két átadási kísérlet a keresett személy ismételt ellenállása miatt nem volt lehetséges, feltéve, hogy a hatóságok ezt az ellenállást nem láthatták előre, és az ellenállásnak az átadásra gyakorolt következményeit az említett hatóságok a legnagyobb gondosság mellett sem kerülhették el, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Az említett hatóságok továbbra is kötelesek megállapodni az átadás új időpontjáról, még akkor is, ha a 23. cikkben előírt határidők lejártak.

Az átadás kivételesen ideiglenesen felfüggeszthető súlyos emberiességi okokból, például akkor, ha a keresett személy súlyos beteg, lásd az 5.9.1. szakaszt.

4.3.   Az EEP fordítása

A végrehajtó igazságügyi hatóság az EEP fordításának kézhezvételére határidőt állapíthat meg. Az EEP-t a végrehajtó tagállam egyik vagy másik hivatalos nyelvére vagy egy olyan nyelvre kell lefordítani, amelyet az állam mint elfogadhatót megadott. A végrehajtó igazságügyi hatóságokat határozottan ösztönzik arra, hogy ezt a határidőt 6–10 naptári napban határozzák meg.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a hat napnál rövidebb határidő gyakran túl rövid a (megfelelő minőségű) fordítás biztosításához. A 10 napot meghaladó időtartamról feltehető, hogy az eljárás túlzott elhúzódásához vezetne, különösen akkor, ha a keresett személyt fogva tartják.

4.4.   A tagállamok illetékes igazságügyi hatóságai közötti kommunikáció az átadásról szóló határozatot megelőzően

4.4.1.   Mikor kell kommunikálni?

Az átadásról szóló határozat meghozatalához szükséges kiegészítő információ

A kiegészítő információk iránti kérelmeknek kivételesnek kell lenniük. Erre a kommunikációra a SIRENE-irodákon keresztül, a meghatározott formanyomtatvány („M” formanyomtatvány) használatával kell sort keríteni. Az EEP azon általános vélelmen alapul, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság az EEP-ben szereplő információk alapján döntést tud hozni az átadásról. Ez a vélelem a kölcsönös elismerés elvén és annak szükségességén alapul, hogy az átadásról gyorsan döntsenek. Mindazonáltal bizonyos helyzetekben szükség van az EEP végrehajtására vonatkozó kötelezettség teljesítéséhez kiegészítő információk bekérésére.

Ha a kibocsátó tagállam által közölt információk nem elégségesek ahhoz, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság az átadás kérdésében határozzon, a végrehajtó igazságügyi hatóságnak kommunikálnia kell a kibocsátó igazságügyi hatósággal annak érdekében, hogy a szükséges kiegészítő információkat beszerezhesse. Fontos megjegyezni, hogy az EEP-kerethatározat ezt a végrehajtó igazságügyi hatóság feladataként határozza meg (15. cikk (2) bekezdés).

A kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóságok közötti kommunikációnak az átadásra vonatkozó határozat meghozatala előtt elsősorban az átadásról való döntés szempontjából lényeges kiegészítő információkra kell vonatkoznia (lásd az 5.6. szakaszt). Ezért a kiegészítő információk iránti kérelmeknek különösen az EEP-formanyomtatványban előírt azon tartalomra kell vonatkozniuk, amelyre szükség van az EEP végrehajtása lehetőségének és bármely megtagadási indok fennállásának értékeléséhez.

A kölcsönös elismerés elvével összhangban a végrehajtó igazságügyi hatóság nem kérdőjelezheti meg a kibocsátó tagállam igazságügyi hatóságai által hozott határozatok érdemi részét.

A kommunikációról mindig a lehető leggyorsabban, és minden esetben az EEP-kerethatározat 17. cikkében meghatározott határidőin belül kell gondoskodni.

Tipikus esetek, amikor kiegészítő információk bekérése válhat szükségessé:

a)	az EEP-formanyomtatvány releváns részét nem töltötték ki;

b)	az EEP tartalma nem egyértelmű;

c)	nyilvánvaló hiba áll fenn az EEP-ben;

d)	nem egyértelmű, hogy a megfelelő személyt tartóztatták-e le az EEP alapján.

Megtagadási indokra hivatkozás előtt

Sok esetben a végrehajtó igazságügyi hatóság kapcsolatba léphet a kibocsátó igazságügyi hatósággal, mielőtt úgy dönt, hogy a végrehajtás megtagadására vonatkozó indokra hivatkozik. Ez például hasznos lehet annak megállapításához, hogy vannak-e olyan egyéb igazságügyi együttműködési intézkedések, amelyeket alkalmazni lehet, ha az EEP-t nem lehet végrehajtani.

A kommunikáció egyéb okai

További kommunikációra is szükség lehet, például:

a)	a kibocsátó tagállamtól a végrehajtó tagállamban végrehajtandó életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésekre vagy az állampolgárok vagy lakosok visszaszállítására vonatkozó biztosítékok beszerzése érdekében (lásd az 5.8. szakaszt); valamint

b)	az azonos személyre vonatkozó több EEP esetében (lásd az 5.10. szakaszt).

4.4.2.   Hogyan kell kommunikálni?

Az EEP az illetékes hatóságok közötti közvetlen kapcsolat elvén alapul. A kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kommunikáció előnye, hogy gyors és megbízható.

A tájékoztatásra azonban a központi hatóságon keresztül kell sort keríteni, amennyiben az adott tagállam élt annak lehetőségével, hogy az EEP-kerethatározat 7. cikk alapján központi hatóságot jelöljön ki a hivatalos levelezés céljából. Az e lehetőséggel élő tagállamokra vonatkozó információk az EIH honlapján (https://www.ejn-crimjust.europa.eu) találhatók.

Igazságügyi Atlasz (elérhetőségek)

Az illetékes tagállami hatóságok elérhetőségei fellelhetők az EIH honlapján (http://www.ejn-crimjust.europa.eu) található Atlasz eszközben. Az Atlaszt annak érdekében fejlesztették ki, hogy meghatározhassák a végrehajtandó határozat átvételére illetékes helyi hatóságot, és felvehessék a kapcsolatot a releváns személlyel az EEP-vel és a kölcsönös elismerés egyéb eszközeivel kapcsolatos gyakorlati kérdések megvitatása céljából.

Az értesítés módja

Az EEP-kerethatározat nem tartalmaz különös szabályokat az EEP kézhezvételét követő kommunikációs formákra vagy eljárásokra vonatkozóan. A kommunikáció bármely rendelkezésre álló, megfelelően biztonságos eszközzel (pl. telefon vagy e-mail útján) végezhető. A leghatékonyabb a minimális követelmények mellett folytatott közvetlen kommunikáció és – lehetőség szerint – megállapodás szerinti közös nyelv használata.

Az írott kommunikáció nyelvezetének a lehető legegyszerűbbnek kell lennie. El kell kerülni vagy ki kell fejteni azokat a kifejezéseket és fogalmakat, amelyek eltérő jelentéssel rendelkezhetnek a különböző jogrendszerekben. Ennek segítségével elkerülhetők a félreértések és a fordításokkal kapcsolatos problémák.

A jó kommunikáció segít az eljárás gyorsaságának megőrzésében, a félreértések elkerülésében és az EEP-kerethatározat 17. cikkében meghatározott rövid határidők tiszteletben tartásában (lásd e kézikönyv 4.1. és 4.2. szakaszát a határidőkről).

Mindig sürgős

A kibocsátó igazságügyi hatóságnak a kiegészítő információkra vonatkozó kérelmeket sürgősséggel kell kezelnie. A végrehajtó igazságügyi hatóság (észszerű) határidőt állapíthat meg e tájékoztatás kézhezvételére, figyelembe véve az EEP-kerethatározat 17. cikkében szereplő határidők betartásának szükségességét (az EEP-kerethatározat 15. cikkének (2) bekezdése).

Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a további információk kérelmezése során esetleg okozott késedelmeket, és törekedniük kell ezek minimálisra csökkentésére.

Az Eurojust vagy az EIH kapcsolattartó pontjai megkönnyíthetik a kommunikációt

Az EIH kapcsolattartó pontjai vagy az Eurojust nemzeti tagjai elősegíthetik a többi tagállam hatóságaival való kommunikációt. Mind az EIH, mind az Eurojust gyors és informális kommunikációt biztosíthat a tagállamok jogrendszereinek képviselői között.

Az EIH vagy az Eurojust konkrét feladataikkal összhangban történő igénybevétele különösen ajánlatos sürgős helyzetekben, vagy a megfelelő hatóság nehézkes elérésekor.

Például az EIH honlapján található eszközök (az Igazságügyi Atlasz, a Fiches belges) és az EIH kapcsolattartó pontok segítséget nyújthatnak az illetékes végrehajtó igazságügyi hatóságok azonosításában és tájékoztathatnak a végrehajtó tagállam konkrét követelményeiről, míg az Eurojust nemzeti tagját be kell vonni az ismétlődő késedelemmel, a végrehajtás megtagadásával vagy az egymást átfedő európai elfogatóparancsokkal kapcsolatos ügyekben. Emellett az EIH biztonságos távközlési kapcsolatát is igénybe vehetik, amely az európai elfogatóparancs továbbítására szolgál az EEP-kerethatározat 10. cikkének (2) bekezdése szerint. Bevált gyakorlat, hogy az EEP-formanyomtatványon fel kell tüntetni, ha az EIH kapcsolattartó pontjai vagy az Eurojust nemzeti tagjai vagy az üggyel megbízott más személyek részt vettek az európai elfogatóparancs elkészítésében (30).

A SIRENE-irodák szerepe

A SIS-ben kiadott, letartóztatásra vonatkozó figyelmeztető jelzések esetében a SIRENE-irodák felelősek a személy megtalálásának (a „találat”) időpontját követő információcseréért legalább a hivatalos átadási eljárás megkezdéséig. Az igazságügyi hatóságoknak tájékoztatniuk kell a SIRENE-irodát a találat és az EEP végrehajtásáról szóló jogerős határozat között bekövetkező bármilyen fejleményről.

4.5.   A végrehajtó igazságügyi hatóságnak a kibocsátó igazságügyi hatóság felé fennálló tájékoztatási kötelezettsége az átadásról szóló határozat meghozatalát követően

A keresett személy átadására vonatkozó határozat meghozatalát követően a végrehajtó igazságügyi hatóságnak kötelessége tájékoztatni a kibocsátó tagállamot a határozatról, valamint a fogva tartás időtartamáról.

4.5.1.   Az átadásra vonatkozó határozatról szóló tájékoztatás

A végrehajtó igazságügyi hatóságnak tájékoztatnia kell a kibocsátó igazságügyi hatóságot az átadásra vonatkozó határozatról. Függetlenül attól, hogy a keresett személy átadásra kerül-e, ezt az értesítést közvetlenül a határozat meghozatala után kell megtenni annak érdekében, hogy a kibocsátó tagállam hatóságai megtehessék a megfelelő intézkedéseket. A kibocsátó tagállam értesítésének e kötelezettsége közvetlenül az EEP-kerethatározat 22. cikkéből ered.

E célból ajánlatos az e kézikönyv VII. mellékletében szereplő formanyomtatvány használata. Szintén ajánlott, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság a határozatot közvetlenül közölje a kibocsátó igazságügyi hatósággal, mivel ez megkönnyíti a gyors és egyértelmű kommunikációt (lásd a 4.4.2. szakaszt).

Az EEP végrehajtásának megtagadását indokolni kell (az EEP-kerethatározat 17. cikkének (6) bekezdése).

Fontos, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságok egyértelműen jelezzék, hogy mely bűncselekmény(ek)re vonatkozott az átadásra vonatkozó határozat. Ez az EEP-kerethatározat 27. cikkében foglalt specialitás szabálya miatt releváns (lásd e kézikönyv 2.6. szakaszát). A specialitás szabálya megakadályozhatja a kibocsátó tagállamot az átadás előtt elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a büntetőeljárás megindításában azon bűncselekmény(ek) kivételével, amely(ek) vonatkozásában a keresett személyt átadták.

Azon esetekben, amikor az EEP-t bevitték a SIS-be, a végrehajtó igazságügyi hatóság határozatáról tájékoztatja tagállamának SIRENE-irodáját.

4.5.2.   A fogva tartásban töltött időre vonatkozó tájékoztatás

A keresett személy EEP alapján történt fogva tartásának időtartamára vonatkozó minden információt továbbítani kell a kibocsátó igazságügyi hatóságnak. Az EEP-kerethatározat (26. cikk (2) bekezdés) előírja, hogy ezt az információt az átadás időpontjában kell továbbítani. Ezt az információt a végrehajtó igazságügyi hatóságon vagy a kijelölt központi hatóságon keresztül lehet továbbítani.

Fontos, hogy a kibocsátó tagállam hatóságai tisztában legyenek a fogva tartás pontos időtartamával. Ezt az időtartamot be kell számítani a kiszabott szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés következtében letöltendő szabadságvesztés teljes időtartamába (az EEP- kerethatározat 26. cikkének (1) bekezdése).

A VII. mellékletben található formanyomtatvány erre szolgáló részében lehet megtenni a fogva tartással töltött idővel kapcsolatos tájékoztatást.

A C-294/16. PPU. sz. JZ-ügyben hozott ítéletében (31) a Bíróság a következőket állapította meg:

4.6.   A keresett személy fogva tartásának fenntartása a végrehajtó tagállamban

A keresett személynek az EEP alapján történő letartóztatását követően a végrehajtó igazságügyi hatóságnak el kell döntenie, hogy az érintett személyt az EEP végrehajtásáról szóló határozat meghozataláig fogva kell-e tartani vagy szabadon engedik. A fogva tartás tehát nem feltétlenül szükséges, és a végrehajtó tagállam belső jogának megfelelően a személyt ideiglenesen bármikor szabadon lehet bocsátani (az EEP-kerethatározat 12. cikke).

Amikor a személyt szabadon bocsátják, a végrehajtó tagállam illetékes hatósága köteles minden szükségesnek ítélt intézkedést megtenni a személy szökésének megakadályozása érdekében (az EEP-kerethatározat 12. cikke). Ezen intézkedések közé tartozhatnak például az utazási tilalmak vagy a rendszeres megjelenési kötelezettség és az elektronikus megfigyelés.

A fogva tartásról szóló határozatot a nemzeti joggal és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6. cikkével összhangban hozzák meg, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a személyi szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, valamint feltételeket és korlátozásokat határoz meg az előzetes letartóztatásnak az EEP-hez kapcsolódó eljárásokban való alkalmazására vonatkozóan.

A C-237/15. PPU. sz. Lanigan-ügyben hozott ítéletében a Bíróság a következőket állapította meg:

5.   HATÁROZAT AZ ÁTADÁSRÓL

5.1.   Az EEP-k végrehajtására vonatkozó általános kötelezettség

A végrehajtó igazságügyi hatóság minden EEP-t a kölcsönös elismerés elve alapján és az EEP-kerethatározat rendelkezéseinek (1. cikk) megfelelően végrehajt. E rendelkezéseket e kézikönyv 5–8. szakasza ismerteti. Az átadásra vonatkozó határozatot a 4. szakaszban említett határidőkön belül kell végrehajtani.

Ezen túlmenően az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a keresett személy eljárási jogait tiszteletben tartsák, ahogy arról a 11. szakaszban szó esik.

5.2.   Azon 32 bűncselekmény listája, amelyek esetében a kettős büntethetőség mérlegelése nélkül átadásra kerül sor

A végrehajtó igazságügyi hatóságnak ellenőriznie kell, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóság által meghatározott bármely bűncselekmény az EEP-kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolt bűncselekményfajták egyikébe tartozik-e. A végrehajtó igazságügyi hatóság csak a 32 bűncselekményen kívüli bűncselekmények esetében ellenőrizheti a kettős büntethetőséget.

Hangsúlyozni kell, hogy a bűncselekmények vonatkozásában csak a kibocsátó tagállam törvényi tényállása és maximális büntetési tétele bír jelentőséggel. A végrehajtó igazságügyi hatóságnak el kell ismernie a kibocsátó igazságügyi hatóság által az EEP-ben feltüntetetteket tényeket.

A C–289/15. sz. Grundza-ügyben hozott ítéletében a Bíróság értelmezte a 2008/909/IB kerethatározat 7. cikkének (3) bekezdését és 9. cikke (1) bekezdésének d) pontját (nevezetesen azt, hogy miként kell értékelni a kettős büntethetőség feltételét). A Bíróság a következőképpen határozott:

Abban az esetben, ha a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy ítéli meg, hogy e tekintetben nyilvánvaló hiba áll fenn, javasolt, hogy vegye fel a kapcsolatot a kibocsátó igazságügyi hatósággal (lásd a kommunikációról szóló 4.4. szakaszt).

5.3.   Járulékos bűncselekmények

A „járulékos bűncselekmények” olyan bűncselekmény(ek)re utal, amelyekre az EEP-kerethatározat 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott küszöbnél alacsonyabb büntetés szabható ki. Az ilyen bűncselekményeket az EEP-ben járulékos bűncselekményként fel lehet tüntetni. A kibocsátó igazságügyi hatóság az EEP-formanyomtatványon az ilyen bűncselekményeket akkor is feltüntetheti, ha azok nem tartoznak az EEP hatálya alá (lásd a 2.3. szakaszt).

Ugyanakkor az EEP-t legalább egy olyan bűncselekmény vonatkozásában kell kibocsátani, amely megfelel az EEP-kerethatározat 2. cikkének (1) bekezdésében megállapított küszöbnek.

Az EEP-kerethatározat nem rendelkezik arról, hogy mi a teendő a járulékos átadás kérdésében. Néhány tagállam úgy döntött, hogy lehetővé teszi azt, más tagállamok azonban nem. Amennyiben a végrehajtó tagállam nem ad át járulékos bűncselekmények esetén, a specialitás szabálya kizárhatja a kibocsátó tagállamot az e bűncselekmények büntetőeljárás alá vonásából (lásd a 2.6. szakaszt a specialitás szabályáról).

Amennyiben az EEP járulékos bűncselekményeket is tartalmaz, ajánlott, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság egyértelműen jelezze az átadásra vonatkozó határozatban, hogy az átadás a járulékos bűncselekményeket is érinti-e. A járulékos bűncselekmények esetén lefolytatott átadás a kibocsátó tagállam részére e bűncselekmények vonatkozásában is joghatóságot biztosít a büntetőeljárás lefolytatására vagy egy szabadságvesztés-büntetés végrehajtására.

A VIII. melléklet tartalmazza azon tagállamok jegyzékét, amelyek járulékos bűncselekmények esetén is lehetővé teszik az átadást.

5.4.   A végrehajtás megtagadásának okai

Az EEP-k végrehajtására vonatkozó (az EEP-kerethatározat 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt) általános kötelezettséget az EEP végrehajtása kötelező vagy mérlegelhető megtagadásának okai (az EEP-kerethatározat 3., 4. és 4a. cikke) korlátozzák. Fontos megjegyezni, hogy az EEP-kerethatározat értelmében kizárólag ezek azok az okok, amelyekre a végrehajtó igazságügyi hatóság a végrehajtás megtagadásának alapjaként hivatkozhat. Ami a végrehajtás mérlegelhető megtagadásának okait illeti, a végrehajtó igazságügyi hatóság csak azokra hivatkozhat, amelyeket nemzeti jogába átültetett. A Bíróság egyértelművé tette, hogy az okok listája kimerítő jellegű (nevezetesen a C-123/08. sz. Wolzenburg-ügyben hozott ítélet 57. pontjában, valamint a C-404/15 és C-659/15. PPU. sz., Aranyosi és Căldăraru egyesített ügyekben hozott ítélet 80. pontjában) (32).

A végrehajtó igazságügyi hatóság kapcsolatba léphet a kibocsátó igazságügyi hatósággal, mielőtt úgy dönt, hogy megtagadja az átadást. Ez tanácsos lehet akkor, ha bizonytalanság áll fenn a végrehajtás bármely megtagadási okának alkalmazását illetően. A végrehajtó igazságügyi hatóság a megtagadásról szóló határozat meghozatala előtt más intézkedések lehetőségeit is kommunikálhatja, mint például a fogvatartottak átszállítását (lásd a kommunikációról szóló 4.4. szakaszt és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén a más uniós intézkedésekről szóló 2.5. szakaszt).

Az átadás megtagadásáról szóló határozat meghozatalát követően a keresett személyt az EEP alapján már nem lehet fogva tartani.

5.4.1.   A végrehajtás kötelező megtagadásának okai

Amikor a végrehajtás kötelező megtagadásának egy vagy több oka fennáll, a végrehajtó igazságügyi hatóságnak meg kell tagadnia az EEP végrehajtását (az EEP-kerethatározat 3. cikke). Ennélfogva, amint a végrehajtó igazságügyi hatóság megállapította, hogy a megtagadás egyik oka fennáll, a végrehajtást meg kell tagadnia. Ezeket az okokat az EEP-kerethatározat 3. cikke sorolja fel:

Közkegyelem (3. cikk 1. pont)

Az EEP alapjául szolgáló bűncselekmény a végrehajtó tagállamban közkegyelem alá esik. Előírás az is, hogy ennek az államnak saját büntetőjoga szerint joghatósága legyen a bűncselekmény üldözésére.

Ne bis in idem (3. cikk 2. pont)

A végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére álló információkból az derül ki, hogy a keresett személyt valamely tagállam ugyanazon cselekményért már jogerősen elítélte. Előírás az is, hogy a személy elítélése esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélkező tagállam joga szerint az már nem hajtható végre.

A Bíróság a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (SMVE) 54. cikkével kapcsolatban több ítéletet hozott a ne bis in idem elvének értelmezésével kapcsolatos ügyekben. Ezek az ítéletek az EEP-kerethatározatra a C-261/09. sz. Mantello-ügyben (33) hozott ítélet értelmében alkalmazandóak, és pontosítják az olyan fogalmakat, mint a „jogerős határozat”, az „ugyanazon cselekmény” és a „büntetést már végrehajtották”. A C-129/14. PPU. sz. Spasic-ügyben (34) hozott ítéletében a Bíróság kimondta, hogy az SMVE 54. cikke összeegyeztethető az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikkével, amelyben ezt az elvet rögzítették.

A VI. melléklet a Bíróság ne bis in idem elvvel kapcsolatos ítéleteinek összefoglalóit tartalmazza.

Az SMVE 54. cikke

Az Alapjogi Charta 50. cikke

A büntethetőségi korhatár alatti életkor (3. cikk 3. pont)

Ha a keresett személy a végrehajtó tagállam joga szerint életkora miatt nem vonható büntetőjogi felelősségre az EEP alapjául szolgáló cselekményért.

A tagállamok jogszabályai eltérő módon határozzák meg a büntetőjogi felelősség alsó korhatárát. Továbbá az az időpont is változó, amikor ezt a életkort egy adott ügyben figyelembe kell venni: az adott időpont lehet például a bűncselekmény elkövetésének időpontja, illetve az az időpont, amikor az érintett személy ellen vádat emelnek.

A végrehajtás megtagadásának okai alkalmazandók, ha a keresett személy életkora miatt a keresett személlyel szemben a végrehajtó tagállamban csak polgári peres vagy közigazgatási eljárás indítható, de büntetőeljárás nem.

5.4.2.   A végrehajtás megtagadásának mérlegelhető okai

Amennyiben a nemzeti jogba átültetett, a végrehajtás megtagadására vonatkozó bármely mérlegelhető ok fennáll, a végrehajtó igazságügyi hatóság az eset körülményeitől függően megtagadhatja az EEP végrehajtását. Ezeket az okokat az EEP-kerethatározat 4. cikke sorolja fel:

A kettős büntethetőség hiánya (4. cikk 1. pont)

Az EEP alapjául szolgáló cselekmény a végrehajtó tagállam joga szerint nem bűncselekmény.

Ez csak olyan bűncselekményekre vonatkozik, amelyek nem szerepelnek az EEP-kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolt azon bűncselekmények listájában, amelyek esetében a kettős büntethetőséget nem kell mérlegelni. Ha azonban a cselekmény az EEP-kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdésében felsoroltak egyikének meg is felel, de a kibocsátó tagállam joga szerint a kibocsátó tagállamban a büntetési tétel felső határa kevesebb, mint háromévi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, és ez a cselekmény a végrehajtó tagállam joga szerint nem minősül bűncselekménynek, a végrehajtás megtagadásának e mérlegelhető oka alkalmazható lehet. A C-289/15. sz. Grundza-ügyben hozott ítéletében a Bíróság egyértelműsítette, hogy miként kell értékelni a kettős büntethetőség feltételét (lásd az 5.2. szakaszt).

Nem tagadható meg az EEP végrehajtása adókkal és illetékekkel, vámokkal és devizával kapcsolatos ügyekben azon az alapon, hogy a végrehajtó tagállam joga nem ír elő ugyanolyan adót vagy illetéket, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga.

A végrehajtó tagállamban folyamatban lévő büntetőeljárás (4. cikk 2. pont)

Az EEP-ben érintett személy ellen a végrehajtó tagállamban ugyanazon cselekmény miatt, amelyen az EEP alapul, büntetőeljárás van folyamatban.

Ugyanazon bűncselekmény miatt a végrehajtó tagállamban folyamatban lévő büntetőeljárás kizárása (4. cikk 3. pont)

A végrehajtó tagállam igazságügyi hatóságai úgy határoztak, hogy nem indítanak büntetőeljárást vagy megszüntetik azt az EEP alapjául szolgáló bűncselekmény tekintetében, vagy ha egy tagállamban a keresett személy ellen ugyanazon cselekmény miatt jogerős határozatot hoztak, ami a további büntetőeljárás akadályát képezi.

Lásd még a ne bis in idem elvéről szóló 5.4.1. szakaszt.

A büntethetőség vagy a büntetés elévült (4 cikk. 4. pont)

A végrehajtó tagállam joga szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült, és a cselekmények e tagállam büntetőjoga szerint saját joghatósága alá tartoznak.

Lásd még a ne bis in idem elvéről szóló 5.4.1. szakaszt.

Harmadik állambeli jogerős ítélet (4. cikk 5. pont)

A végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére álló információkból az derül ki, hogy a keresett személyt egy harmadik állam ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélte, feltéve, hogy elítélése esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélkező állam joga szerint az már nem hajtható végre.

A végrehajtó tagállam vállalja az ítélet végrehajtását (4. cikk 6. pont)

Ha az EEP-t szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, amennyiben a keresett személy a végrehajtó tagállamban tartózkodik, vagy ezen tagállamnak állampolgára vagy lakosa, a végrehajtó igazságügyi hatóság mérlegelheti, hogy a saját tagállamában hajtsák végre a büntetést vagy a szabadságelvonással járó intézkedést az érintett személy kibocsátó tagállamnak történő átadása helyett.

A 2008/909/IB kerethatározat 25. cikke külön rendelkezést is tartalmaz a szabadságvesztéssel járó büntetések végrehajtó tagállambeli végrehajtásáról az EEP-kerethatározat 4. cikkének 6. pontja szerinti esetekben (lásd e kézikönyv 2.5.2. szakaszát). A 2008/909/IB kerethatározat felváltotta az 1983. évi egyezményt és annak kiegészítő jegyzőkönyvét. Ezért a 2008/909/IB kerethatározatot kell alkalmazni a büntetésnek a végrehajtás helye szerinti tagállamra történő átadása érdekében.

A 2008/909/IB kerethatározattal összhangban az elítélt személynek az átadásba való beleegyezése már nem minden esetben jelent előfeltételt.

A C-66/08. sz. Kozłowski-ügyben hozott ítéletében (35) a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az EEP-kerethatározat 4. cikkének 6. pontjában szereplő „lakosa” és „tartózkodik” kifejezéseket egységesen kell meghatározni, mivel azok az uniós jog önálló fogalmait érintik. Ide tartozik az a helyzet, amelyben a keresett személy tényleges lakóhellyel rendelkezik a végrehajtó tagállamban, vagy az e tagállamban való stabil és bizonyos időtartamot felölelő ottléte során e tagállamhoz a lakóhelyből eredőhöz hasonló erejű kötődése alakult ki. A „tartózkodik” kifejezés meghatározásához átfogóan kell vizsgálni több, a személy helyzetét jellemző objektív körülményt, így különösen a keresett személy ottlétének tartamát, jellegét és feltételeit, valamint a végrehajtó tagállamban fennálló családi és gazdasági kötelékeit.

Amint a Bíróság a C-123/08. sz. Wolzenburg-ügyben hozott ítéletében az EEP-kerethatározat 4. cikkének 6. pontjával és az uniós polgárokkal szembeni egyenlő bánásmód elvével kapcsolatban kimondta, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kibocsátott EEP végrehajtásának migráns uniós polgárok esetében való megtagadását lehetővé tevő nemzeti szabályok, amelyek e személyek öt éven keresztül jogszerűen az ország területén történő tartózkodását írták elő, összeegyeztethetők az Európai Közösséget létrehozó szerződés 12. cikkével (jelenleg az EUMSZ 18. cikke). A tagállam azonban nem támaszthat az EEP-kerethatározat 4. cikkének 6. pontja alapján az EEP végrehajtásának megtagadási okára való hivatkozáshoz kiegészítő közigazgatási követelményeket, mint például a határozatlan időre szóló tartózkodási engedéllyel való rendelkezés.

A C-42/11. sz., Lopes da Silva Jorge ügyben hozott ítéletében (36) a Bíróság kimondta, hogy az EEP-kerethatározat 4. cikkének 6. pontját és az EUMSZ 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy bár a tagállamok az EEP-kerethatározat 4. cikke 6. pontjának átültetése keretében dönthetnek úgy, hogy korlátozzák azon helyzetek körét, amelyekben a végrehajtó nemzeti igazságügyi hatóság megtagadhatja az e rendelkezés hatálya alá tartozó személy átadását, nem zárhatják ki teljesen és automatikusan az említett rendelkezés hatálya alól a más tagállamok saját területükön tartózkodó vagy lakó állampolgárait, függetlenül attól, hogy e személyek milyen kapcsolatban állnak velük. A nemzeti bíróságoknak az EEP-kerethatározat szövegének és céljának fényében kell értelmezniük a jogot, hogy annak teljes hatékonyságát biztosíthassák.

Területen kívüliség (a kibocsátó tagállam területén kívül elkövetett bűncselekmények) (4. cikk 7. pont)

Az EEP olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet:

a)	a végrehajtó tagállam joga szerint egészben vagy részben a végrehajtó tagállam területén vagy a végrehajtó tagállam területeként kezelt helyen követtek el; vagy

b)	a kibocsátó tagállam területén kívül követtek el, és a végrehajtó tagállam joga nem teszi lehetővé a büntetőeljárás lefolytatását ilyenfajta bűncselekményekre nézve, ha azokat a területén kívül követték el.

5.5.   Az érintett személy távollétében tartott tárgyalások

A 2009/299/IB tanácsi kerethatározat módosította az EEP-kerethatározatot azzal, hogy törölte az 5. cikk (1) bekezdését, és az érintett személy távollétében hozott határozatokról szóló új 4a. cikket illesztett be. Ezek a rendelkezések olyan helyzetekre vonatkoznak, amikor a végrehajtó igazságügyi hatóság szabadságvesztés-büntetés végrehajtására vonatkozó olyan EEP-t kapott, amely olyan kibocsátó tagállambeli eljárásból fakad, ahol a személy nem volt jelen.

Az EEP-kerethatározat 4a. cikke a szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kibocsátott EEP végrehajtásának mérlegelhető megtagadási okát tartalmazza abban az esetben, ha az érintett személy személyesen nem volt jelen a határozat meghozatalát eredményező tárgyaláson (az érintett távollétében hozott határozat).

Ugyanakkor e szabály alól számos kivétel áll fenn. A végrehajtó igazságügyi hatóság nem tagadhatja meg az EEP végrehajtását az érintett személy távollétében hozott határozat alapján a következő meghatározott körülmények között (4a. cikk).

Az EEP szerint a kibocsátó tagállam nemzeti jogában meghatározott további eljárási követelményekkel összhangban:

a)

az érintett személyt kellő időben: i. személyesen idézték, és ily módon tájékoztatták annak a tárgyalásnak a kitűzött időpontjáról és helyéről, amely a határozat meghozatalához vezetett, vagy az érintett más módon ténylegesen hivatalos tájékoztatást kapott a szóban forgó tárgyalás kitűzött időpontjára és helyére vonatkozóan, mégpedig oly módon, hogy egyértelműen megállapítást nyert, hogy a kitűzött tárgyalásról tudomást szerzett; valamint ii. tájékoztatták arról, hogy a határozat meghozatalára meg nem jelenése esetén is sor kerülhet; vagy

b)	az érintett személy a kitűzött tárgyalás ismeretében meghatalmazta vagy az általa választott vagy az állam által kirendelt jogi képviselőt arra, hogy a tárgyalás során a védelmét ellássa, és az említett jogi képviselő ténylegesen ellátta az érintett személy védelmét a tárgyaláson; vagy

c)

az érintett személy a határozat kézbesítését és azt követően, hogy kifejezetten tájékoztatták őt a perújításhoz vagy fellebbezéshez való jogáról, amely eljárásban joga van részt venni, és amely lehetővé teszi az ügy újbóli érdemi vizsgálatát – beleértve az új bizonyítékokat –, és amely az eredeti határozat megváltoztatásához vezethet: i. egyértelműen kijelentette, hogy nem vitatja a határozatot; vagy ii. a megállapított határidőn belül nem kért perújítást vagy nem fellebbezett; vagy

d)

a határozatot nem kézbesítették személyesen az érintett személynek, de: i. az átadást követően haladéktalanul, személyesen kézbesíteni fogják neki, és kifejezetten tájékoztatni fogják őt a perújításhoz vagy fellebbezéshez való jogáról, amely eljárásban joga van részt venni, és amely lehetővé teszi az ügy újbóli érdemi vizsgálatát – beleértve az új bizonyítékokat –, és amely az eredeti határozat megváltoztatásához vezethet; valamint ii. tájékoztatni fogják arról, hogy milyen határidőn belül kérhet perújítást vagy fellebbezhet, amint arra a vonatkozó EEP utalást tartalmaz.

A C-399/11. sz. Melloni-ügyben hozott ítélet (37) azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az EEP-kerethatározat 4a. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az megakadályozza a végrehajtó igazságügyi hatóságokat, hogy az ugyanezen rendelkezésben foglalt esetekben az európai elfogatóparancs végrehajtását ahhoz a feltételhez kössék, hogy a kérdéses ítélet a kibocsátó tagállamban felülvizsgálható legyen.

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az EEP-kerethatározat 4a. cikkének (1) bekezdése a szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kibocsátott EEP végrehajtásának mérlegelhető megtagadási okát jelenti, abban az esetben, ha az érintett személy személyesen nem volt jelen az elítélést eredményező tárgyaláson. E lehetőséghez azonban négy kivétel társul, amelyeket a 4a. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában határoztak meg. A Bíróság megállapította, hogy e négy helyzetben a végrehajtó igazságügyi hatóság nem kötheti a távollétében elítélt személy átadását ahhoz a feltételhez, hogy az ítélet felülvizsgálható legyen a jelenlétében.

A C-108/16. PPU. sz. Dworzecki-ügyben hozott ítéletében (38) a Bíróság a következőket állapította meg:

5.6.   A végrehajtó igazságügyi hatóság alapjogi megfontolásai

Az EEP-kerethatározat nem tartalmaz rendelkezést a végrehajtás megtagadására azon az alapon, hogy a keresett személy alapvető jogait megsértették a kibocsátó tagállamban.

Az EEP-kerethatározat 1. cikke (3) bekezdésének, valamint (12) és (13) preambulumbekezdésének együttes olvasata egyértelművé teszi, hogy az EEP keretében tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat és az alapvető jogelveket.

A Bíróság a C-404/15 és C-659/15. PPU. sz., Aranyosi és Căldăraru egyesített ügyekben hozott ítéletében a következőképpen határozott:

Amennyiben a végrehajtó tagállam igazságügyi hatósága az általános fogvatartási körülmények miatt a kibocsátó tagállamban fogva tartott személyekkel szembeni embertelen vagy megalázó bánásmód valós kockázatára vonatkozó bizonyítékkal rendelkezik, a C-404/15 és C-659/15. PPU. sz., Aranyosi és Căldăraru egyesített ügyekben hozott ítéletben (az ítélet 89–104. pontja) a Bíróság által ismertetett eljárást kell követnie.

Az alábbi lépéseket kell követni:

1.

Annak ellenőrzése, hogy a keresett személy esetében az általános fogvatartási körülmények miatt fennáll-e az embertelen vagy megalázó bánásmód valós kockázata: — ennek objektív, megbízható, pontos és kellően aktuális adatokra kell támaszkodnia, amelyek származhatnak többek között nemzetközi bírósági határozatokból, így az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteiből, a kibocsátó tagállam bírósági határozataiból, valamint az Európai Tanács szervezetei által elfogadott vagy az Egyesült Nemzetek rendszeréből eredő határozatokból, jelentésekből és más dokumentumokból.

2.

Amennyiben az általános fogva tartási körülmények miatt ilyen veszély fennállását állapítják meg, értékelni kell, hogy komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból vélelmezhető-e, hogy a keresett személy esetében az adott ügy körülményei közt fennáll-e az embertelen vagy megalázó bánásmód valós kockázata: — Az EEP-kerethatározat 15. cikkének (2) bekezdése alapján arra kell kérni a kibocsátó igazságügyi hatóságot, hogy haladéktalanul közöljön minden további hasznos információt az érintett személy e tagállamban történő fogva tartásának várható körülményeivel kapcsolatban; — ez a megkeresés arra is kiterjedhet , hogy léteznek-e mechanizmusok a fogva tartási körülmények ellenőrzésére; — a végrehajtó igazságügyi hatóság határidőt szabhat a kibocsátó igazságügyi hatóságtól kért kiegészítő információk kézhezvételére , figyelembe véve az információk összegyűjtéséhez szükséges és az EEP-kerethatározat 17. cikkbén meghatározott határidőket.

3.

Amennyiben a kibocsátó igazságügyi hatóság által szolgáltatott, valamint (az EEP-ről szóló végleges határozat meghozataláig) a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére álló bármely más információ alapján a hatóság azt állapítja meg, hogy az európai elfogatóparanccsal érintett személy tekintetében fennáll az embertelen vagy megalázó bánásmódban részesítés tényleges veszélye: — a szóban forgó EEP végrehajtását el kell halasztani . Az Eurojustot tájékoztatni kell (az EEP-kerethatározat 17. cikke (7) bekezdésének megfelelően); — a végrehajtó igazságügyi hatóság csakis akkor dönthet úgy, hogy az érintett személyt továbbra is fogva tartja , ha az EEP végrehajtására irányuló eljárást kellő gondossággal folytatták le, és ennélfogva a fogva tartás időtartama nem bizonyul eltúlzott jellegűnek (a C-237/15. PPU. sz. Lanigan-ügyben hozott ítélet 58–60. pontjával összhangban); a hatóságnak kellően tekintettel kell lennie a Charta 48. cikkében biztosított ártatlanság vélelmére és tiszteletben kell tartania a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében előírt arányosság követelményét; — az érintett személy ideiglenes szabadon bocsátására vonatkozó lehetőség vagy akár kötelezettség , a szökés megakadályozása érdekében tett intézkedések mellett.

4.

Végleges határozat: — amennyiben a végrehajtó igazságügyi hatóság a kibocsátó igazságügyi hatóságtól kapott információk alapján kizárja az érintett személyt fenyegető embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyének fennállását, határozatot kell hoznia az EEP végrehajtásáról; — amennyiben a végrehajtó igazságügyi hatóság nem tudja észszerű időn belül kizárni az embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyének fennállását, akkor döntenie kell arról, hogy az átadási eljárást megszünteti-e.

5.7.   Arányosság – a végrehajtó tagállam szerepe

Az EEP-kerethatározat nem állapít meg az EEP arányossági vizsgálatára vonatkozó lehetőséget a végrehajtó tagállam számára. Ez megfelel a kölcsönös elismerés elvének. Amennyiben a végrehajtó tagállamban komoly aggályok merülnek fel a kapott EEP arányosságával kapcsolatban, javasolt a kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kommunikáció megkezdése. Várhatóan ilyen esetek csak kivételes körülmények között merülnek fel. A konzultáció során az illetékes igazságügyi hatóságok megfelelőbb megoldást találhatnak (lásd az illetékes hatóságok közötti kommunikációról szóló 4.4. szakaszt). Például az ügy körülményeitől függően lehetőség lehet az EEP visszavonására és a nemzeti jog vagy az uniós jog által biztosított egyéb intézkedések alkalmazására.

Ilyen esetekben az igazságügyi hatóságok konzultálhatnak az Eurojusttal vagy az EIH kapcsolattartó pontjaival is. Ezek a szervek elősegíthetik a kommunikációt és segíthetnek a megoldások megtalálásában.

5.8.   A kibocsátó tagállam által adandó biztosítékok

Az EEP-kerethatározat 5. cikke szerint az EEP-nek a végrehajtó igazságügyi hatóság által történő végrehajtását a végrehajtó tagállam joga bizonyos feltételekhez kötheti. E feltételek a következő helyzetekre vonatkozhatnak: életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés felülvizsgálata és az állampolgárok visszaszállítása a végrehajtó tagállamba, hogy ott töltsék le szabadságvesztés-büntetésüket.

Ezeket a garanciákat közvetlenül a kibocsátó tagállam nemzeti jogában vagy a kibocsátó és végrehajtó illetékes tagállami hatóságok közötti megállapodás útján lehet biztosítani. Ugyanakkor ezek csak az EEP-kerethatározat 5. cikkében meghatározott témakörökre vonatkozhatnak, ahogy azt a Bíróság megerősítette (különösen a C-404/15. és a C-659/15. PPU. sz., Aranyosi és Căldăraru egyesített ügyekben hozott ítéletének 80. pontjában és a C 237/15. PPU. sz. Lanigan-ügyben hozott ítéletének 36. pontjában).

Megjegyzés: Az 5. cikk (1) bekezdésében foglalt, az érintett személy távollétében hozott határozatok perújrafelvételére vonatkozó garanciát a 2009/299/IB kerethatározat törölte és annak helyébe az új 4a. cikk lépett, amely átfogóbb rendelkezéseket tartalmaz az érintett személy távollétében hozott határozatokra vonatkozóan (lásd e kézikönyv 5.5. szakaszát).

A Bíróság a C-306/09. sz. I.B.-ügyben hozott ítéletében (39) megállapította:

5.8.1.   Az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés vagy az életfogytig tartó szabadságelvonással járó intézkedés felülvizsgálata

Azokban az esetekben, amikor az EEP-t olyan bűncselekmény miatt bocsátották ki, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető vagy életfogytig tartó szabadságelvonással járó intézkedéssel fenyegetett, a végrehajtó tagállam kérheti a kibocsátó tagállam általi felülvizsgálatra vonatkozó garanciát (az EEP-kerethatározat 5. cikkének (2) bekezdése).

Az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés büntetés-végrehajtási intézetben letöltött büntetést jelent. Az életfogytig tartó szabadságelvonással járó intézkedés más típusú fogva tartást jelent, például pszichiátriai kezelésre szolgáló létesítményekben.

A garanciát a kibocsátó tagállam olyan módon nyújthatja, hogy ismerteti, hogy jogrendszere szerint a büntetést vagy meghozott intézkedést kérelemre vagy legkésőbb 20 év elteltével felül lehet vizsgálni. Szintén elégséges biztosítéknak minősül, ha a személy jogosult kegyelmi intézkedések kérelmezésére a kibocsátó tagállam joga vagy gyakorlata szerint, amelyek célja az ilyen büntetés vagy intézkedés végrehajtásának felfüggesztése.

5.8.2.   Állampolgárok és lakosok visszaszállítása

Az EEP lehetővé teszi a keresett személy visszaszállítását hazájába a szabadságvesztés-büntetés letöltése érdekében. Az EEP-kerethatározat 5. cikkének (3) bekezdése értelmében ha a személy, aki ellen az EEP-t büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, a végrehajtó tagállam állampolgára vagy lakosa, az átadás ahhoz a feltételhez köthető, hogy az érintett személyt visszaszállítják a végrehajtó tagállamba, hogy ott töltse le a kibocsátó tagállamban rá kiszabott szabadságvesztés-büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést.

A végrehajtó tagállamnak e feltételt egyértelműen jeleznie kell. Amennyiben lehetséges, a kibocsátó és a végrehajtó tagállamnak még azt megelőzően célszerű megállapodnia erről a feltételről, mielőtt a végrehajtó tagállam dönt az átadásról.

Amennyiben már az EEP kibocsátása előtt ismert, hogy a keresett személy a végrehajtó tagállam állampolgára vagy lakosa, a kibocsátó igazságügyi hatóság az EEP-formanyomtatványon már jelezheti hozzájárulását egy esetleges visszaszállítási feltételhez.

A kibocsátó tagállam a felelős annak biztosításáért, hogy e feltétel teljesüljön. Amikor az átadott személyre kiszabott szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés jogerőssé válik, a kibocsátó tagállamnak kapcsolatba kell lépnie a végrehajtó tagállammal a visszaszállítás megszervezése érdekében. A kibocsátó tagállamnak biztosítania kell, hogy az ítéletet a végrehajtó tagállam nyelvére lefordítsák.

A 2008/909/IB kerethatározat 25. cikke külön rendelkezést tartalmaz a szabadságvesztéssel járó büntetések végrehajtó tagállambeli végrehajtásáról az EEP-kerethatározat 5. cikkének (3) bekezdése szerinti esetekben. Az ítéletnek a végrehajtó tagállamba végrehajtás céljából történő átadására a 2008/909 kerethatározat által előírt eljárást és feltételeket kell alkalmazni (lásd e kézikönyv 2.5.2. szakaszát).

5.9.   Felfüggesztés vagy ideiglenes átadás

5.9.1.   Súlyos emberiességi okok

Miután a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy határozott, hogy végrehajtja az EEP-t, megindul a személy átadására vonatkozó 10 napos határidő (a 4.2. szakaszban leírtak szerint). Ugyanakkor a végrehajtó igazságügyi hatóság az átadást kivételesen ideiglenesen felfüggesztheti súlyos emberiességi okokból, például alapos ok alapján annak feltételezése, hogy az átadás nyilvánvalóan veszélyeztetné a keresett személy életét vagy egészségét (az EEP-kerethatározat 23. cikkének (4) bekezdése).

Az EEP-t végre kell hajtani, amint ezek az okok megszűntek. A végrehajtó igazságügyi hatóságnak erről haladéktalanul tájékoztatnia kell a kibocsátó igazságügyi hatóságot, és új átadási időpontban megegyezni. Ebben az esetben az átadásra az e megállapodás szerinti új időpontot követő 10 napon belül kerül sor. E határidő lejárta után a végrehajtó tagállam az elfogatóparancs alapján már nem tarthatja fogva az érintett személyt, és őt szabadon kell bocsátani (az EEP-kerethatározat 23. cikkének (5) bekezdése).

Olyan esetekben, amikor az ilyen humanitárius okok határozatlan ideig fennállóak vagy állandó jellegűek, a kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóság konzultálhat, és mérlegelheti, hogy vannak-e az EEP-nek alternatívái. Meg lehet vizsgálni például az eljárás átadásának vagy a szabadságvesztés-büntetésnek a végrehajtó tagállam részére történő átadásának vagy az EEP visszavonásának (pl. súlyos tartós betegség esetén) lehetőségeit.

5.9.2.   Folyamatban lévő büntetőeljárás vagy szabadságvesztés-büntetés végrehajtása

A végrehajtó igazságügyi hatóság, miután határozott az EEP végrehajtásáról, elhalaszthatja a keresett személy átadását annak érdekében, hogy ellene a végrehajtó tagállamban a büntetőeljárást lefolytathassák egy másik cselekménye miatt (az EEP-kerethatározat 24. cikkének (1) bekezdése).

Ilyen esetekben az átadást közvetlenül a büntetőeljárás lefolytatását követően, a kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóságok által megállapított időpontban kell végrehajtani.

Amikor a keresett személyt már elítélték egy másik bűncselekmény miatt, az átadását el lehet halasztani annak érdekében, hogy a végrehajtó tagállamban az e cselekménye miatt kiszabott büntetését letölthesse (az EEP-kerethatározat 24. cikkének (1) bekezdése).

Ilyen esetekben az átadást közvetlenül a büntetés letöltését követően a kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóságok által megállapított időpontban kell végrehajtani.

Megjegyzés: Ha a végrehajtó tagállamban a büntetőeljárás az EEP alapjául szolgáló azonos bűncselekményre vonatkozik, a végrehajtó tagállam megtagadhatja (e cselekményre nézve) az EEP végrehajtását (lásd az EEP-kerethatározat 4. cikkének 2. pontját és e kézikönyv 5.4.2. szakaszát). Amennyiben az EEP-kerethatározat 3. cikke 2. pontjának feltételei teljesülnek, meg kell tagadni az EEP végrehajtását (lásd e kézikönyv 5.4.1. szakaszát).

5.9.3.   Halasztás helyett ideiglenes átadás

A fenti 5.9.2. szakaszban leírt helyzetekben az átadás elhalasztása helyett a végrehajtó igazságügyi hatóság ideiglenesen átadhatja a keresett személyt a kibocsátó tagállamnak. Ez büntetőeljárás lefolytatása vagy a már kiszabott büntetés letöltése céljából tehető meg (az EEP-kerethatározat 24. cikkének (2) bekezdése).

A végrehajtó és a kibocsátó igazságügyi hatóságnak az ideiglenes átadás feltételeiről írásban és egyértelmű megfogalmazásban kell megállapodniuk. A megállapodás a kibocsátó tagállam valamennyi hatóságára nézve kötelező (az EEP-kerethatározat 24. cikkének (2) bekezdése).

Az ideiglenes átadás lehetővé teszi a hosszú késedelmek elkerülését a kibocsátó tagállam eljárásában, amelyet az okozna, hogy az illető személy ellen a végrehajtó tagállamban büntetőeljárás van folyamatban vagy elítélték.

5.9.4.   Az EEP elhalasztása a keresett személlyel szembeni embertelen vagy megalázó bánásmód valós kockázatának megállapítása esetén

A Bíróság C-404/15. és a C-659/15. PPU. sz., Aranyosi és Căldăraru egyesített ügyekben hozott ítéletének megfelelően, amennyiben a kibocsátó igazságügyi hatóság által szolgáltatott, valamint (az EEP-ről szóló jogerős határozat meghozataláig) a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére álló bármely más információ alapján a hatóság azt állapítja meg, hogy az európai elfogatóparanccsal érintett személy tekintetében fennáll az embertelen vagy megalázó bánásmódban részesítés tényleges veszélye, az EEP végrehajtását el kell halasztani, de nem lehet megszüntetni. Amennyiben a végrehajtó igazságügyi hatóság ilyen halasztásról dönt, a végrehajtó tagállam az EEP-kerethatározat 17. cikkének (7) bekezdésével összhangban tájékoztatja az Eurojustot a késedelem okairól (lásd e kézikönyv 5.6. és a 4.1. szakaszát).

5.10.   Azonos személyre vonatkozó több EEP

5.10.1.   A végrehajtandó EEP-ről való döntés

Azonos személy ellen egyidejűleg több EEP is fennállhat, akár azonos, akár különböző cselekmények miatt, és ezeket egy vagy több tagállam hatóságai bocsáthatták ki. A következő iránymutatás attól függetlenül alkalmazandó, hogy az EEP-ket azonos vagy eltérő cselekmények miatt bocsátották ki.

Azonos személy ellen kibocsátott több EEP esetében a végrehajtó igazságügyi hatóság az összes körülmény mérlegelésével dönti el, hogy melyik EEP-t hajtja végre (az EEP-kerethatározat 16. cikke).

Ajánlott, hogy az átadásról való döntés meghozatala előtt a végrehajtó igazságügyi hatóság próbáljon koordinálni azon kibocsátó igazságügyi hatóságok körében, amelyek az EEP-ket kibocsátották. Amennyiben a kibocsátó igazságügyi hatóságok ezt korábban már összehangolták, ezt a végrehajtó igazságügyi hatóságnak figyelembe kell vennie, annak ellenére, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságot az EEP-kerethatározat alapján nem kötik ilyen megállapodások.

A végrehajtó igazságügyi hatóság kikérheti az Eurojust véleményét is (az EEP-kerethatározat 16. cikkének (2) bekezdése), amely megkönnyítheti és felgyorsíthatja a koordinációt és kérésre véleményt adhat a versengő EEP-kről is. Ideálisan a végrehajtandó EEP-ről szóló határozatnak valamennyi kibocsátó igazságügyi hatóság hozzájárulásán kell alapulnia.

Függetlenül attól, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságok egyezségre jutnak-e, a végrehajtó igazságügyi hatóságnak annak mérlegelése során, hogy az EEP-k közül melyeket hajtsa végre, különösen az alábbi tényezőket kell figyelembe vennie (az EEP-kerethatározat 16. cikkének (1) bekezdése):

a)	a bűncselekmények súlyát;

b)	a bűncselekmények elkövetési helyét;

c)	az EEP-k kibocsátásának időpontját;

d)	azt, hogy az elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották-e ki.

A felsorolás nem kimerítő jellegű. Továbbá nincsenek olyan szigorú szabályok, amelyek alapján e tényezőknek elsőbbséget kellene biztosítani – ezt eseti alapon kell mérlegelni. Az EEP-kerethatározat 16. cikke mindenesetre előírja, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak a helyzetet megfelelően mérlegelnie kell. Ezért el kell kerülni az egyszerű, érkezési sorrendben történő határozathozatalt.

A végrehajtó igazságügyi hatóságok hivatkozhatnak az Eurojust 2004. évi éves jelentésében található, „Irányelvek az egymással versengő európai elfogatóparancsokról való döntéshez” (amely elérhető a www.eurojust.europa.eu linken) c. útmutatóra.

Az átadásról való határozat meghozatalakor fontos, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságok egyértelműen jelezzék, hogy mely EEP volt az átadás alapja. Ezen túlmenően a végrehajtó tagállam SIRENE-irodája egyidejűleg valamennyi érintett tagállamnak megküldi a „G” formanyomtatványt (lásd a SIRENE-kézikönyv 3.2. pontját).

Az az értékelés, amely arra irányul, hogy mely EEP-t kell végrehajtani, csak a végrehajtható EEP-kre vonatkozik. Ezért a végrehajtó igazságügyi hatóság először az EEP-k mindegyikét értékelheti annak meghatározása érdekében, hogy lehetséges lenne-e azokat önmagukban is végrehajtani. Ha bármelyik EEP végrehajtására megtagadási ok vonatkozik, a végrehajtó igazságügyi hatóság az egyértelműség kedvéért különálló határozatot hozhat ezen EEP végrehajtásának megtagadásáról.

5.10.2.   „Párhuzamos eljárások”

Amennyiben az ugyanazon tényeket és ugyanazon személyt érintő bűncselekményekre vonatkozó EEP-ket két vagy több tagállam állítja ki, az illetékes hatóságok kötelesek kommunikálni és együttműködni egymással. Ez a kötelezettség a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló, 2009. november 30-i 2009/948/IB tanácsi kerethatározatból (40) fakad. Ezekben az esetekben az illetékes hatóságoknak ajánlott az említett kerethatározatot nemzeti jogukba átültető jogszabályra történő hivatkozás.

Amennyiben nem sikerül konszenzusra jutni, az érintett illetékes hatóságok bármelyikének az Eurojust elé kell terjesztenie az ügyet olyan esetekben, amikor az Eurojust hatáskörrel rendelkezik az eljárásra (41). Az Eurojust véleményét más esetekben is ki lehet kérni.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek ilyen párhuzamos EEP-ket kapnak, tájékoztatniuk kell a kibocsátó tagállamok illetékes hatóságait a párhuzamos eljárásokról.

Az EEP-t kibocsátó tagállamok illetékes hatóságainak tájékoztatniuk kell a végrehajtó igazságügyi hatóságot a joghatósági összeütközés megoldására irányuló együttműködésükről és az eljárás során elért egyetértésről.

6.   A VÉGREHAJTÓ TAGÁLLAMBAN TÖLTÖTT FOGVA TARTÁS BESZÁMÍTÁSA

A keresett személy átadását követően a kibocsátó tagállamnak figyelembe kell vennie az EEP végrehajtásából eredő fogva tartás időszakait. Ezt a teljes időtartamot be kell számítani a kiszabott szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés következtében a kibocsátó tagállamban letöltendő szabadságvesztés teljes időtartamába (az EEP-kerethatározat 26. cikke). Ha a személyt felmentik, a kibocsátó tagállam rendelkezései alkalmazhatók a kártérítésre.

Evégett a 4.5.2. szakaszban leírtak szerint a végrehajtó igazságügyi hatóság vagy a központi hatóság az átadás időpontjában továbbítania kell a kibocsátó igazságügyi hatóság számára a keresett személy EEP alapján történt fogva tartásának időtartamára vonatkozó minden információt. Ezt az információt az átadás időpontjában kell megadni (lásd még a Bíróság C-294/16. PPU. sz. JZ–ügyben hozott ítéletét).

7.   TOVÁBBI ÁTADÁS

7.1.   Másik tagállamba

A keresett személy EEP alapján a kibocsátó tagállamba történő átadását követően ennek a tagállamnak adott esetben döntenie kell egy másik EEP végrehajtásáról, amelyet ugyanazon személlyel szemben egy másik tagállam bocsátott ki. Az EEP-kerethatározat 28. cikke (2) bekezdésének megfelelően az átadott személy ezt követően az eredeti végrehajtó tagállam hozzájárulása nélkül az alábbi esetekben adható át másik tagállamnak:

a)	ha a keresett személy a végleges szabadon bocsátását követő 45 napon belül nem hagyja el annak a tagállamnak a területét, amelynek átadták, noha erre lehetősége lett volna, vagy elhagyása után visszatér oda;

b)

ha a keresett személy beleegyezik abba, hogy EEP alapján a végrehajtó tagállamtól különböző másik tagállamnak átadják. A keresett személynek a beleegyezést a kibocsátó tagállam illetékes igazságügyi hatóságai előtt kell megadnia, és azt az adott állam belső jogának megfelelően kell jegyzőkönyvbe venni. A beleegyezést úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjék, hogy azt az érintett személy önként és a következmények teljes tudatában tette;

c)

ha a keresett személyre nem vonatkozik a specialitás szabálya. A specialitás szabálya – adott esetben – megakadályozza a keresett személy szabadságtól való megfosztását olyan bűncselekmények esetében, amelyek különböznek attól/azoktól amelyekre tekintettel a személyt átadták, és ezáltal a későbbi átadást is (lásd a 2.6. szakaszt).

Más esetekben az eredeti végrehajtó tagállam hozzájárulását kell kérni bármilyen későbbi átadáshoz (42). Hozzájárulásra szükség van akkor, ha a bűncselekmény, amelyre nézve a hozzájárulást kérik, az EEP-kerethatározat rendelkezései szerint önmagában is átadási kötelezettséget von maga után, hacsak a végrehajtás megtagadásának kötelező vagy mérlegelhető okai nem állnak fenn.

Adott esetben a végrehajtó igazságügyi hatóság az EEP-kerethatározat 5. cikkében (lásd e kézikönyv 5.8. szakaszát) meghatározott feltételek egyikéhez kötheti hozzájárulását életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre, valamint az állampolgárok és lakosok visszaszállítására vonatkozóan. Ezekben az esetekben a kibocsátó tagállamnak megfelelő biztosítékokat kell adnia (az EEP-kerethatározat 28. cikkének (3) bekezdése).

Ha valamely személlyel szemben egymást követő EEP-k alapján több átadást foganatosítanak a tagállamok között, e személynek az őt utoljára átadó tagállamtól eltérő tagállamnak való további átadása kizárólag annak a tagállamnak a hozzájárulásától függ, amely ezen utolsó átadást foganatosította (lásd a Bíróság C-192/12. PPU. sz. West-ügyben hozott ítéletét (43)).

Az eljárás

A hozzájárulás iránti kérelmet azonos eljárásban kell benyújtani, és ugyanazokat az információkat kell tartalmaznia, mint egy normál EEP esetében. Az illetékes igazságügyi hatóság közvetlenül továbbítja a hozzájárulás iránti kérelmet a személyt átadó végrehajtó igazságügyi hatóságnak. A kérelemben feltüntetendő információkat – az EEP-kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének előírása szerint – az EEP-re vonatkozó azonos szabályok szerint kell lefordítani. A végrehajtó igazságügyi hatóságnak a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül meg kell hoznia a hozzájárulásra vonatkozó határozatot (az EEP-kerethatározat 28. cikkének (3) bekezdése).

A Bíróság C-192/12. PPU. sz. West-ügyben hozott ítélete

7.2.   Harmadik államnak

Az EEP alapján átadott személy nem adható ki olyan államnak, amely nem tagja az Uniónak (harmadik állam), azon tagállam illetékes hatóságának hozzájárulása nélkül, amely őt átadta. A hozzájárulást az adott tagállam a rá nézve kötelező kiadatási egyezményekkel, valamint belső jogával összhangban adja meg (az EEP-kerethatározat 28. cikkének (4) bekezdése).

8.   HARMADIK ORSZÁGOKKAL SZEMBEN FENNÁLLÓ KÖTELEZETTSÉGEK

8.1.   Ugyanazon személyre vonatkozó egyidejű EEP-k és kiadatási kérelmek

8.1.1.   Megkeresések harmadik államoktól

Egy tagállam EEP-t és harmadik államtól származó egyidejű kiadatási kérelmet is kaphat a területén tartózkodó azonos személlyel kapcsolatosan. Ezek a megkeresések azonos vagy eltérő cselekményekre is vonatkozhatnak. A tagállamban adott esetben eltérő hatóságok rendelkezhetnek hatáskörrel az EEP végrehajtásáról, illetve a kiadatási kérelem teljesítéséről szóló döntéshozatalra. Ilyen esetekben ezeknek a hatóságoknak a helyzetről való döntés során az alább említett kritériumok alapján kell együttműködniük. Az érintett államok körében az Eurojusttól vagy az EIH-tól is tanácsadást és koordinációt lehet kérni.

Az EEP-kerethatározat nem tartalmaz szabályt arra nézve, melyik megkeresésnek kell elsőbbséget biztosítani. Az EEP-kerethatározat 16. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamnak megfelelően mérlegelnie kell minden körülményt, különösen az EEP-kerethatározat 16. cikkének (1) bekezdésében említett kritériumokat annak eldöntése során, hogy mely megkeresést hajtja végre, ha azok közül több vonatkozik ugyanazon személyre.

Ezért az illetékes hatóságoknak a következő tényezőket kell figyelembe venniük:

a)	a bűncselekmények viszonylagos súlyát;

b)	a bűncselekmények elkövetési helyét;

c)	az EEP és a kiadatási kérelem dátumát; valamint

d)	azt, hogy az elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása vagy szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották-e ki.

A végrehajtó igazságügyi hatóságok hivatkozhatnak az Eurojust 2004. évi éves jelentésében található, „Irányelvek az egymással versengő európai elfogatóparancsokról való döntéshez” (amely elérhető a www.eurojust.europa.eu linken) c. útmutatóra.

Ezen túlmenően az alkalmazandó kiadatási egyezményben foglalt bármely feltételt is figyelembe kell venni. Ezek vonatkozhatnak különösen a kiadatás megtagadásának indokaira és a többszörös kiadatási kérelmekre vonatkozó szabályokra.

Amikor a harmadik államtól származó kiadatási kérelemnek olyan tagállam a címzettje, amely a saját állampolgárai számára védelmet biztosít a kiadatás ellen és a kérelem egy másik tagállam állampolgárát érinti, a végrehajtó igazságügyi hatóságnak tájékoztatnia kell az említett személy állampolgársága szerinti tagállamot, és adott esetben ez utóbbi tagállam részére át kell adnia ezt a személyt annak EEP-je alapján, a Bíróság C-182/15. sz. Petruhhin-ügyben (44) hozott ítéletével összhangban.

8.1.2.   A Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) megkeresései

Amennyiben egy tagállam az EEP-t és az NBB egyidejű kiadatási kérelmét veszi kézhez ugyanarra a személyre vonatkozóan, az illetékes hatóságnak vagy hatóságoknak figyelembe kell venniük a 8.1.1. szakaszban említett összes körülményt. Ugyanakkor a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmánya szerinti tagállami kötelezettségek elsőbbséget élveznek az EEP végrehajtásával szemben (az EEP-kerethatározat 16. cikkének (4) bekezdése).

8.2.   Korábbi kiadatás harmadik államból és a specialitás szabálya

Amennyiben a keresett személyt harmadik állam adta ki a végrehajtó tagállamnak, a kiadatás magában foglalhatja a specialitás szabályát, az alkalmazandó kiadatási egyezmény szabályaitól függően. A specialitás szabálya szerint a kiadott személlyel szemben csak azon bűncselekmény vagy bűncselekmények vonatkozásában lehet büntetőeljárást indítani vagy személyi szabadságot elvonni, amely(ek)re az adott személyt kiadták. Az EEP-kerethatározat nem érinti a specialitás szabályának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget ilyen helyzetekben (az EEP-kerethatározat 21. cikke). Ez azt jelenti, hogy a végrehajtó tagállam a keresett személyt kiadó állam hozzájárulása nélkül nem végezhet további átadást az adott személlyel kapcsolatban.

Az ilyen helyzetek megoldása érdekében az EEP-kerethatározat előírja, hogy a végrehajtó tagállam minden szükséges intézkedést tegyen meg, hogy haladéktalanul beszerezze a keresett személyt kiadó harmadik állam hozzájárulását a személy átadásához az EEP-t kibocsátó tagállamnak (az EEP-kerethatározat 21. cikke).

Az EEP-kerethatározat 17. cikkében említett határidőket (lásd e kézikönyv 4.1. szakaszát) csak a specialitás szabálya alkalmazása megszűntének napjától kell számítani. A keresett személyt kiadó harmadik állam határozatának meghozataláig a végrehajtó tagállam gondoskodik arról, hogy a tényleges átadás lényeges feltételei továbbra is biztosítottak legyenek (az EEP-kerethatározat 21. cikke). Különösen a személy szökésének megakadályozása érdekében lehet szükség intézkedések meghozatalára.

9.   ÁTSZÁLLÍTÁS

9.1.   Átszállítás másik tagállamon keresztül

Az átszállítás (az EEP-kerethatározat 25. cikke) olyan helyzetre vonatkozik, amikor a keresett személyt a a végrehajtó tagállamból a kibocsátó tagállamba egy harmadik tagállam területén, vízen vagy szárazföldön keresztül szállítják át. Ezekben az esetekben a harmadik tagállamnak engedélyeznie kell az átszállítást. A kibocsátó tagállam illetékes hatóságának a következő információkat kell a harmadik tagállam számára szolgáltatnia:

a)	annak a személynek a személyazonosságát és állampolgárságát, aki ellen az EEP-t kibocsátották;

b)	EEP meglétét;

c)	a bűncselekmény jellegét és jogi minősítését;

d)	a bűncselekmény körülményeinek ismertetését, ideértve annak időpontját és helyét is.

Az átszállítás megkönnyítése érdekében ezeket az információkat az átszállítás megszervezése előtt a lehető legrövidebb időn belül rendelkezésre kell bocsátani. A kibocsátó igazságügyi hatóságnak ezért tanácsos az átszállítás lehetőségének szükségességét mérlegelnie még azt megelőzően, hogy a végrehajtó igazságügyi hatósággal megállapodik az átadás időpontjáról. Ez azért is fontos, hogy a személy átadására az EEP-kerethatározat 23. cikkében meghatározott szigorú határidőket (általában 10 nap) betartsák.

Az információkat az adott tagállamban az átszállítási kérelmek fogadásáért felelős hatóság rendelkezésére kell bocsátani. Az egyes tagállamok e hatóságaira vonatkozó információk megtalálhatók az EIH honlapján (Igazságügyi Atlasz, Fiches belges). Az információk az illetékes hatóság számára bármilyen, írásbeli változat készítésére alkalmas eszközzel – ideértve az elektronikus levelezőrendszert – továbbíthatók. Az átszállításban érintett tagállamnak ugyanilyen módon kell közölnie határozatát (az EEP-kerethatározat 25. cikkének (3) bekezdése).

Az EEP-kerethatározat nem határoz meg határidőt az átszállításra vonatkozó kérelmekre, de az átszállítási államnak haladéktalanul kezelnie kell azokat.

Ha az átszállítást légi úton, menetrend szerinti közbülső leszállás nélkül végzik, a fenti szabályok nem alkalmazandók. Ha azonban nem tervezett leszállásra kerül sor, a kibocsátó tagállamnak be kell nyújtania az átszállítási állam kijelölt hatóságához a fent említett információkat, akárcsak szárazföldön vagy vízen történő átszállítás esetében (az EEP-kerethatározat 25. cikkének (4) bekezdése).

9.2.   Az átszállítási tagállam állampolgárai és lakosai

Az átszállítás engedélyezésére vonatkozó kötelezettség alóli kivételek olyan helyzetekre vonatkoznak, amikor az EEP hatálya alá tartozó személy az átszállítási tagállam állampolgára vagy lakosa. Ha az EEP-t büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, az átszállításban érintett tagállam azt a feltételt szabhatja, hogy a személyt kihallgatása után szállítsák vissza ebbe a tagállamba, annak érdekében, hogy a kibocsátó tagállamban ellene kiszabott szabadságvesztés-büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést ott töltse le (az EEP-kerethatározat 25. cikkének (1) bekezdése). E tekintetben az EEP-kerethatározat 5. cikkének (3) bekezdését értelemszerűen be kell tartani (lásd e kézikönyv 5.8.2. szakaszát). Ha az EEP-t szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának céljából bocsátották ki, az átszállításban érintett tagállam megtagadhatja az átszállítást.

9.3.   Kiadatás harmadik államból egy tagállamba

Bár az EEP-kerethatározat közvetlenül nem érinti a harmadik államokból történő kiadatást, az EEP-kerethatározat 25. cikkében az átszállításra vonatkozó – e kézikönyv 9.1. és a 9.2. szakaszában bemutatott – szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell a harmadik államokból egy tagállamba történő kiadatásra is. Ebben az összefüggésben az EEP-kerethatározat 25. cikkében szereplő „európai elfogatóparancs” kifejezést „kiadatási kérelemként” kell értelmezni (a 25. cikk (5) bekezdése).

10.   EEP-k, AMELYEK VÉGREHAJTÁSÁT MEGTAGADTÁK

10.1.   Annak biztosítása, hogy a személyt nem tartóztatják le újra ugyanabban a tagállamban

Amikor a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy dönt, hogy megtagadja az EEP végrehajtását, e tagállam illetékes hatóságának biztosítania kell, hogy a területén az EEP, amelynek végrehajtását megtagadták, nem eredményezheti a keresett személy letartóztatását. Ennek biztosítása érdekében a következő lépéseket kell tennie:

a)	a SIS megfelelő figyelmeztető jelzését „megjelöli”; valamint

b)	adott esetben a nemzeti rendszerekben a megfelelő figyelmeztető jelzéseket e tekintetben meg kell szüntetni. A megjelölés eljárásával kapcsolatos további információkért lásd a SIRENE-kézikönyv 2.6. pontját.

10.2.   Tájékoztatás a kibocsátó tagállamnak

A végrehajtó igazságügyi hatóságnak az EEP nyomán teendő cselekményről hozott határozatáról értesítenie kell a kibocsátó igazságügyi hatóságot (az EEP-kerethatározat 22. cikke). E célból ajánlatos a jelen kézikönyv VII. mellékletében szereplő formanyomtatvány használata. Amennyiben a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy dönt, hogy megtagadja az EEP végrehajtását, az erről szóló értesítés lehetővé teszi a kibocsátó igazságügyi hatóság számára, hogy mérlegelje az EEP fenntartását vagy visszavonását.

10.3.   A kibocsátó igazságügyi hatóság mérlegelése az EEP fenntartása tekintetében

Az EEP-kerethatározat nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy az EEP-t vissza kellene vonni azt követően, hogy a végrehajtását valamely tagállam megtagadta – más tagállamok továbbra is képesek lehetnek az EEP végrehajtására. Ezért az EEP és a SIS megfelelő figyelmeztető jelzése érvényes marad, hacsak a kibocsátó igazságügyi hatóság vissza nem vonja azt.

A meglévő EEP-k esetében azonban mindig fenn kell állnia jogos indoknak. Annak mérlegelésekor, hogy az EEP-t azt követően, hogy a végrehajtását valamely tagállam megtagadta, fenn kell-e tartani, a kibocsátó igazságügyi hatóságnak figyelembe kell vennie az ügy körülményeit, valamint az alkalmazandó nemzeti és uniós jogot, ideértve az alapvető jogokat is. Különösen a következő kérdéseket kell megfontolni:

a)	valószínű-e, hogy a végrehajtás kötelező megtagadásának okát, amelyet a végrehajtó igazságügyi hatóság alkalmazott, a többi tagállam is alkalmazni fogja? Ez különösen a ne bis in idem elvre (az EEP-kerethatározat 3. cikkének 2. pontja) vonatkozóan releváns;

b)	továbbra is arányos-e az EEP fenntartása (lásd a 2.4. szakaszt)?;

c)	csak az EEP az egyetlen olyan intézkedés, amely valószínűleg hatékony (lásd a 2.5. szakaszt)?.

10.4.   A régóta fennálló EEP-k felülvizsgálata a SIS-ben

Minden kibocsátó igazságügyi hatóságnak figyelemmel kell kísérnie a SIS-be bevitt figyelmeztető jelzéseit. Ennek során figyelembe kell venni az érintett bűncselekményekre vonatkozó elévülési időt, valamint a büntetőeljárásban és a nemzeti jogszabályokban a keresett személy helyzetét érintő minden lényeges változást.

A SIS II határozat értelmében a SIS-be bevitt figyelmeztető jelzést csak addig tárolják, ameddig az a bevitel céljának eléréséhez szükséges (a SIS II határozat 44. cikkének (1) bekezdése). Amikor az EEP okai már nem állnak fenn, a kibocsátó tagállam illetékes hatóságának törölnie kell azt a SIS-ből. A bevitt EEP-k legfeljebb három évig maradnak a rendszerben (hacsak nem rövidebb időre bocsátották ki őket) és ezt követően automatikusan törlésre kerülnek (a SIS II határozat 44. cikkének (5) bekezdése). Ezért az EEP SIS-be történő bevitelétől számított három éven belül a kibocsátó igazságügyi hatóságnak döntenie kell arról, hogy meghosszabbítja-e annak időtartamát. A tagállamok rövidebb felülvizsgálati időszakot is meghatározhatnak (a SIS II határozat 44. cikkének (3) bekezdése).

Az EEP-re vonatkozó figyelmeztető jelzéseket törölni kell a SIS-ből a személy átadását követően.

11.   A KERESETT SZEMÉLY ELJÁRÁSI JOGAI

Az EEP-kerethatározat a keresett személy számára számos eljárási jogot biztosít. Az EEP-kerethatározat 11. cikkének megfelelően a keresett személynek jogában áll tájékoztatást kapni az EEP-ről és annak tartalmáról, az átadásába történő beleegyezési lehetőségéről, valamint a védőhöz és a tolmácshoz való jogáról. E jogokat a végrehajtó tagállam nemzeti jogának megfelelően kell biztosítani. Ezenkívül az EEP-kerethatározat számos rendelkezése biztosít jogokat a keresett személynek, különösen a 4a. cikk (2) bekezdése (az érintett személy távollétében hozott határozatokra vonatkozó tájékoztatáshoz való jog), a 13. cikk (2) bekezdése (a hozzájárulásra vonatkozó határozat meghozatalához védő igénybevétele), a 14. cikk és a 19. cikk (a meghallgatáshoz való jog), a 23. cikk (5) bekezdése (a személy átadására vonatkozó határidők lejártakor történő szabadon bocsátás).

Ezeket a jogokat az eljárási garanciákra vonatkozó konkrét eszközök is megerősítik, amint az a 11.1–11.8. szakaszban kifejtésre kerül.

11.1.   A tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog

Az EEP végrehajtása során a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (45) rendelkezik.

A 2010/64/EU irányelv 2. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy az EEP végrehajtására irányuló eljárások során a végrehajtó tagállam illetékes hatóságai a következő jogokat biztosítsák az ilyen eljárás alá vont olyan személyek számára, akik az eljárás nyelvét nem beszélik, vagy nem értik:

a)	késedelem nélkül tolmácsolást vehessenek igénybe a nyomozó és igazságügyi hatóságok előtt lefolytatott büntetőeljárások során, beleértve a rendőrségi kihallgatást, valamennyi bírósági tárgyalást és bármely szükséges közbenső meghallgatást is;

b)	tolmácsolás álljon rendelkezésre a gyanúsítottak vagy a vádlottak és jogi képviselőjük közötti, az eljárás során lefolytatott bármely kihallgatással vagy meghallgatással, vagy fellebbezési vagy más eljárási kérelmek benyújtásával közvetlen összefüggésben álló kommunikáció céljára;

c)	a gyanúsítottaknak vagy a vádlottaknak joguk legyen megtámadni a tolmácsolás szükségtelenségét megállapító határozatot, és amennyiben biztosítottak tolmácsolást, lehetőségük legyen panaszt tenni, ha a tolmácsolás minősége nem elégséges a tisztességes eljárás garantálásához.

A 2010/64/EU irányelv 3. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy a végrehajtó tagállam illetékes hatóságai az EEP végrehajtására irányuló eljárás alá vont bármely személyt, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az EEP-t kiállították, ellássák az EEP írásbeli fordításával. Kivételes esetben az írásbeli fordítás helyett biztosítani lehet a szóbeli fordítást vagy szóbeli összefoglalást is, azzal a feltétellel, hogy az ilyen szóbeli fordítás vagy szóbeli összefoglalás nem sérti a tisztességes eljárást.

A nyújtott tolmácsolás és fordítás minőségének elégségesnek kell lennie a tisztességes eljárás garantálásához, különösen annak biztosításával, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak megismerhessék az ellenük indított ügyet, és képesek legyenek gyakorolni védelemhez való jogukat. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a tagállamok az eljárás kimenetelétől függetlenül fedezik a tolmácsolási és fordítási költségeket.

11.2.   A tájékoztatáshoz való jog

A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (46) előírt, az őrizetbe vételkor a jogokra vonatkozó írásbeli tájékoztatáshoz való jognak az EEP végrehajtása céljából őrizetbe vett személyeket illetően is érvényesülnie kell.

A 2012/13/EU irányelv 5. cikke előírja, hogy az EEP végrehajtása céljából őrizetbe vett személyek haladéktalanul kézhez kapják a jogokról szóló megfelelő írásbeli tájékoztatót, amely tartalmazza az EEP-kerethatározatot az alkalmazó tagállamban végrehajtó jogszabály szerint őket megillető jogokra vonatkozó információkat. Az EEP alapján őrizetbe vettek részére átadandó, jogokról szóló írásbeli tájékoztató tájékoztató jellegű mintája a 2012/13/EU irányelv II. mellékletében található (és e kézikönyv IX. melléklete is tartalmazza).

Ha a tájékoztatást megadták, ezt az érintett tagállam nyilvántartási eljárása során rögzítik. A tájékoztatás elmulasztása vagy megtagadása esetén a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak joguk van ahhoz, hogy a nemzeti jog szerinti eljárásokkal összhangban jogorvoslattal élhessenek.

11.3.   Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog

Az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog minden olyan személyt, aki EEP hatálya alá tartozik, megillet a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (47) alapján.

Az EEP hatálya alá tartozó személyeknek az EEP alapján foganatosított letartóztatásukat követően joguk van a végrehajtó tagállamban ügyvédi segítség igénybevételéhez (a 2013/48/EU irányelv 10. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése). A végrehajtó tagállamban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jog tartalmát illetően a keresett személyeknek a következő jogaik vannak:

a)	az ügyvédi segítség olyan időpontban és módon való igénybevételéhez való jog, amely lehetővé teszi a keresett személy számára jogainak tényleges – és minden esetben a szabadságelvonás megkezdését követően indokolatlan késedelem nélküli – gyakorlását;

b)	jog az őket képviselő ügyvéddel való találkozásra és kommunikációra;

c)	jog, hogy az ügyvédjük jelen legyen a végrehajtó igazságügyi hatóság általi kihallgatás során, valamint hogy azon a nemzeti jog szerinti eljárásokkal összhangban részt vegyen.

Ezen túlmenően a keresett személyeknek jogukban áll a kibocsátó tagállamban ügyvédet megbízni (a 2013/48/EU irányelv 10. cikkének (4), (5) és (6) bekezdése), akinek szerepe abban áll, hogy segítséget nyújtson a végrehajtó tagállam ügyvédjének azáltal, hogy információkkal és tanácsokkal látja el annak érdekében, hogy a keresett személy számára lehetővé tegyék az EEP-kerethatározat szerinti jogainak tényleges gyakorlását.

11.4.   Valamely harmadik személynek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jog

Az EEP hatálya alá tartozó személyek a végrehajtó tagállamban való letartóztatásuk időpontjától kezdve rendelkeznek azzal a joggal, hogy legalább egy általuk megnevezett személyt – például hozzátartozót vagy munkáltatót – indokolatlan késedelem nélkül értesítsenek a szabadságelvonásról (48).

11.5.   A harmadik személyekkel folytatott kommunikációhoz való jog

Az EEP hatálya alá tartozó személyek a végrehajtó tagállamban való letartóztatásuk időpontjától kezdve rendelkeznek azzal a joggal, hogy legalább egy általuk megnevezett harmadik személlyel (például hozzátartozóval) indokolatlan késedelem nélkül kommunikálhassanak (49).

11.6.   A konzuli hatóságokkal folytatott kommunikációhoz való jog

Az EEP hatálya alá tartozó azon személyek, amelyek nem állampolgárai a végrehajtó tagállamnak, a végrehajtó tagállamban való letartóztatásuk időpontjától kezdve rendelkeznek azzal a joggal, hogy az állampolgárságuk szerinti állam konzuli hatóságait indokolatlan késedelem nélkül tájékoztassák a szabadságelvonásról, továbbá hogy kommunikálhassanak e hatóságokkal (50).

Joguk van továbbá arra, hogy a konzuli hatóságok látogatást tegyenek náluk, joguk van velük beszélni és levélben érintkezni, valamint joguk van arra, hogy konzuli hatóságaik jogi képviseletről gondoskodjanak számukra.

11.7.   A gyermekek különleges jogai

Az EEP hatálya alá tartozó gyermekekre különleges biztosítékok vonatkoznak a végrehajtó tagállamban való EEP miatti letartóztatásuk időpontjától kezdve (51). Ezek különösen a következőkhöz kapcsolódnak:

a)	a tájékoztatáshoz való jog;

b)	a szülői felelősség gyakorlójának tájékoztatásához való jog;

c)	az ügyvédi segítséghez való jog;

d)	az orvosi vizsgálathoz való jog;

e)	szabadságelvonás esetén különleges bánásmódhoz való jog;

f)	a magánélet védelméhez való jog;

g)	az eljárás során a szülői felelősség gyakorlója általi kísérethez való jog.

11.8.   A költségmentességhez való jog

A költségmentesség igénybevételéhez való jog a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről szóló, 2016. október 26-i (EU) 2016/1919 irányelv (52) alapján minden olyan személyt megillet, aki EEP hatálya alá tartozik.

Az EEP hatálya alá tartozó személyeket megilleti a költségmentességhez való jog az EEP alapján foganatosított letartóztatástól az átadásukig, vagy az át nem adásukra vonatkozó határozat jogerőre emelkedéséig (az (EU) 2016/1919 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése).

Ezen túlmenően azon keresett személyeket, akik élnek a kibocsátó tagállambeli – a végrehajtó tagállambeli ügyvédet segítő – ügyvéd megbízásához való jogukkal a 2013/48/EU irányelv 10. cikkének (4) és (5) bekezdésével összhangban, megilleti a kibocsátó tagállamban a költségmenteséghez való jog, amennyiben a költségmentesség az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételének biztosításához szükséges (az (EU) 2016/1919 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése).

A tagállamok mindkét esetben a keresett személy anyagi helyzetének vizsgálatától tehetik ezt függővé, összhangban az (EU) 2016/1919 irányelv 4. cikkének (3) bekezdésével, amely megfelelően alkalmazandó az EEP eljárásokban nyújtott költségmentességre (az (EU) 2016/1919 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése). Amennyiben az anyagi helyzetet vizsgálják annak megállapításához, hogy a keresett személy az érintett tagállamban alkalmazandó kritériumok szerint nem rendelkezik-e elegendő anyagi forrással az ügyvéd általi segítségnyújtás megfizetéséhez, figyelembe kell venni minden vonatkozó és objektív tényezőt, így például az érintett személy jövedelmét, vagyonát és családi helyzetét, az ügyvéd általi segítségnyújtás költségeit, és az adott tagállambeli életszínvonalat.

---

(1)  8216/2/08 REV 2 COPEN 70 EJN 26 EUROJUST 31.

(2)  17195/1/10 REV 1 COPEN 275 EJN 72 EUROJUST 139.

(3)  36. jegyzőkönyv az átmeneti rendelkezésekről.

(4)  HL L 190., 2002.7.18., 1. o.

(5)  HL C 78., 1995.3.30., 2. o.

(6)  HL C 313., 1996.10.23., 12. o.

(7)  HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

(8)  A Bíróság C-452/16. PPU. sz. Poltorak–ügyben 2016. november.10-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2016:858.

(9)  A Bíróság C-477/16. PPU. sz. Kovalkovas–ügyben 2016. november 10-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2016:861.

(10)  HL L 205., 2007.8.7., 63. o.

(11)  A Bizottság (EU) 2016/1209 végrehajtási határozata (2016. július 12.) a SIRENE-kézikönyvről és a Schengeni Információs Rendszer második generációja (SIS II) további intézkedéseiről szóló 2013/115/EU bizottsági végrehajtási határozat mellékletének felváltásáról (HL L 203., 2016.7.28., 35. o.).

(12)  A Bíróság C-289/15. PPU. sz. Grundza-ügyben 2017. január 11-én hozott ítéletének (ECLI:EU:C:2017:4) 38. pontja,.

(13)  A Tanács 2009/299/IB kerethatározata (2009. február 26.) a 2002/584/IB, a 2005/214/IB, a 2006/783/IB, a 2008/909/IB és a 2008/947/IB kerethatározatnak a személyek eljárási jogainak megerősítése, valamint a kölcsönös elismerés elvének az érintett személy megjelenése nélkül lefolytatott eljárásokat követően hozott határozatokra való alkalmazásának előmozdítása tekintetében történő módosításáról (HL L 81., 2009.3.27., 24. o.).

(14)  A Bíróság C-463/15. PPU. sz., Openbaar Ministerie kontra A.-ügyben 2015. szeptember 25-én hozott végzése, ECLI:EU:C:2015:634.

(15)  HL L 327., 2008.12.5., 27. o.

(16)  A Bíróság C-241/15 sz. Bob-Dogi-ügyben 2016. június 1-jén hozott ítélete, ECLI:EU:C:2016:385.

(17)  A Bíróság C-453/16. PPU. sz. Özçelik-ügyben 2016. november 10-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2016:860.

(18)  A Bíróság C-303/05 sz., Advocaten voor de Wereld ügyben 2007. május 3-án hozott ítéletének 48–61. pontjai, ECLI:EU:C:2007:261.

(19)  HL L 130., 2014.5.1., 1. o.

(20)  A Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően létrehozott egyezmény az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről (HL C 197., 2000.7.12., 3. o.).

(21)  HL L 294., 2009.11.11., 20. o.

(22)  HL L 337., 2008.12.16., 102. o.

(23)  HL L 76., 2005.3.22., 16. o.

(24)  A Bíróság C-60/12 sz. Baláž–ügyben 2013. november 14-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2013:733.

(25)  A Bíróság C-388/08. PPU. sz., Leymann és Pustovarov ügyben 2008. december 1-jén hozott ítélete, ECLI:EU:C:2008:669.

(26)  Az Eurojust és az EIH feladatainak általános leírásához lásd az „Assistance in International Cooperation in Criminal Matters for Practitioners – European Judicial Network and Eurojust – What can we do for you?” (A gyakorló szakemberek számára a nemzetközi bűnügyi együttműködéshez nyújtott segítség – Európai Igazságügyi Hálózat és Eurojust – Mit tehetünk Önért?) című dokumentumot az EIH (https://www.ejn-crimjust.europa.eu) és az Eurojust honlapján (http://www.eurojust.europa.eu).

(27)  A Bíróság C-168/13. PPU. sz. Jeremy F.-ügyben 2013. május 30-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2013:358.

(28)  A Bíróság C-237/15. PPU. sz. Lanigan-ügyben 2015. július 16-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2015:474.

(29)  A Bíróság C-640/15 sz. Vilkas-ügyben 2017. január 25-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2017:39.

(30)  Az Eurojust és az EIH feladatainak általános leírásához lásd az „Assistance in International Cooperation in Criminal Matters for Practitioners – European Judicial Network and Eurojust – What can we do for you?” (A gyakorló szakemberek számára a nemzetközi bűnügyi együttműködéshez nyújtott segítség – Európai Igazságügyi Hálózat és Eurojust – Mit tehetünk Önért?) című dokumentumot az EIH (https://www.ejn-crimjust.europa.eu) és az Eurojust honlapján (http://www.eurojust.europa.eu).

(31)  A Bíróság C-294/16. PPU. sz. JZ-ügyben 2016. július 28-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2016:610.

(32)  A Bíróság C-123/08. sz. Wolzenburg-ügyben 2009. október 6-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2009:616, valamint a C-404/15. és C-659/15. PPU. sz., Aranyosi és Căldăraru egyesített ügyekben 2016. április.5-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2016:198.

(33)  A Bíróság C-261/09 sz. Mantello-ügyben 2010. november 16-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2010:683.

(34)  A Bíróság C-129/14. PPU. sz. Spasic-ügyben 2014. május 27-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2014:586.

(35)  A Bíróság C-66/08. sz. Kozłowski–ügyben 2008. július 17-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2008:437.

(36)  A Bíróság C-42/11. sz. Lopes da Silva Jorge ügyben 2012. szeptember 5-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2012:517.

(37)  A Bíróság C-399/11 sz. Melloni-ügyben 2013. február 26-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2013:107.

(38)  A Bíróság C-108/16. PPU. sz. Dworzecki-ügyben 2016. május 24-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2016:346.

(39)  A Bíróság C-306/09 sz. I.B.-ügyben 2010. október 21-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2010:626.

(40)  HL L 328., 2009.12.15., 42. o.

(41)  Lásd a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002. február 28-i 2002/187/IB határozatot (HL L 63., 2002.3.6., 1. o.).

(42)  Az EEP-kerethatározat 28. cikkének (1) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamok számára olyan értesítésre, hogy más, ugyanilyen értelmű nyilatkozatot tett tagállamokkal fenntartott kapcsolataikban vélelmezik hozzájárulásukat egy ilyen ezt követő átadáshoz. A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint csak Románia küldött ilyen értesítést.

(43)  A Bíróság C-192/12. PPU. sz., West–ügyben 2012. június 28-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2012:404.

(44)  A Bíróság C-182/15 sz. Petruhhin-ügyben 2016. szeptember 6-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2016:630.

(45)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról (HL L 280., 2010.10.26., 1. o.). Ez az irányelv Dániára nem vonatkozik.

(46)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU irányelve (2012. május 22.) a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról (HL L 142., 2012.6.1., 1. o.). Ez az irányelv Dániára nem vonatkozik.

(47)  HL L 294., 2013.11.6., 1. o.). Az irányelv átültetésének határideje 2016. november 27. volt. Ez az irányelv Dániára, az Egyesült Királyságra és Írországra nem vonatkozik.

(48)  A 2013/48/EK irányelv 5. cikke.

(49)  A 2013/48/EK irányelv 6. cikke.

(50)  A 2013/48/EK irányelv 7. cikke.

(51)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/800 irányelve (2016. május 11.) a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról (HL L 132., 2016.5.21., 1. o.). Az irányelv tagállami átültetésének határideje 2019. június 11. Ez az irányelv Dániára, az Egyesült Királyságra és Írországra nem vonatkozik.

(52)  HL L 297., 2016.11.4., 1. o. Az irányelv átültetésének határideje 2019. május 25. Ez az irányelv Dániára, az Egyesült Királyságra és Írországra nem vonatkozik.

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---