EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52016PC0109

Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről

COM/2016/0109 final - 2016/062 (NLE)

Brüsszel, 2016.3.4.

COM(2016) 109 final

2016/0062(NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről


INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

1.1Háttér-információk

Az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (210. sz. egyezmény) (a továbbiakban: az egyezmény) az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2011. április 7-én fogadta el. Az egyezményt 2011. május 11-én nyitották meg aláírásra. 75. cikke értelmében az egyezményt aláírhatják és jóváhagyhatják az Európa Tanács tagállamai, a tagállamokon kívüli azon államok, amelyek részt vettek az egyezmény kidolgozásában, valamint az Európai Unió, és a 76. cikkben meghatározott feltételek szerint csatlakozhatnak hozzá az Európa Tanácsban tagsággal nem rendelkező más államok is. Az egyezményt hat ülésen tárgyalta meg egy ad hoc különbizottság 2009 decembere és 2010 decembere között. Az Európai Unió a tagállamokkal együtt megfigyelőként vett részt ezeken az üléseken. Az egyezmény, miután azt az Európa Tanács tizedik tagállama megerősítette, 2014. augusztus 1-jén hatályba lépett. 2016. február 1-jéig 12 uniós tagállam erősítette meg, és 25 tagállam írta alá az egyezményt.

Az egyezmény – figyelemmel annak későbbi időpontban való megkötése feltételére is – a [….]-i (XXX) tanácsi határozat 1 értelmében az Európai Unió nevében került aláírásra.

A nőkkel szembeni erőszak a nők emberi jogainak súlyos megsértését és a hátrányos megkülönböztetés szélsőséges formáját jelenti, amely a nemek közötti egyenlőtlenségben gyökerezik, és hozzájárul annak fenntartásához és megerősítéséhez. A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapértékét és alapvető célkitűzését jelenti, amelyet a szerződések is elismernek (az Európai Unióról szóló szerződés [EUSZ] 2. és 3. cikke), az Európai Unió működéséről szóló szerződés [EUMSZ] 8. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartája (23. cikk). A Charta ezen kívül elismeri az emberi méltósághoz való jogot, az élethez való jogot és a személyi sérthetetlenséghez való jogot, és tiltja az embertelen vagy megalázó bánásmódot valamint a rabszolgaság és a kényszermunka minden formáját (a Charta 1 – 5. cikke). A nők erőszakkal szembeni megvédésének kötelezettsége az Uniót a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény alapján is terheli, amelynek az EU a tagállamaival együtt részes fele 2 , az ENSZ ezen egyezmény végrehajtását nyomon követő bizottsága pedig javasolta, hogy az EU a fogyatékkal élő nőkkel és lányokkal szembeni erőszak felszámolása felé tett lépésként erősítse meg az európa tanácsi egyezményt 3 .

Általánosabban, az EU szilárdan elkötelezett az erőszak elleni küzdelem mellett nem csupán saját határain belül, hanem nemzetközi kezdeményezések keretében is 4 .

Az EU határozott álláspontot képvisel 5 a nőkkel szembeni erőszak felszámolásának szükségességével kapcsolatban, és az erőszak leküzdése érdekében kampányokat és alulról szerveződő projekteket finanszíroz. A bűncselekmények áldozatainak védelme, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és zaklatása, a menekültügy és a migráció terén meglévő jogszabályok figyelmet fordítanak a nemi alapú erőszak áldozatainak különleges szükségleteire.

A nemzeti és az uniós szinten tett erőfeszítések ellenére a nőkkel szembeni erőszak dimenziója továbbra is komoly aggodalomra ad okot: Az Alapjogi Ügynökség egy 2014-ben közzétett felmérése szerint 6 az Unióban 15 éves kora után minden harmadik nőt ér fizikai és/vagy szexuális erőszak, minden huszadik nőt megerőszakolnak, a kvalifikált szakmákban dolgozó vagy felsővezetői állást betöltő nők 75 %-a válik szexuális zaklatás áldozatává, és minden tízedik nő él át az új technológiák révén megvalósított zaklatást.

A nemi alapú erőszak nemcsak az egészségre és a jóllétre van hatással, hanem a nők munkaerő-piaci részvételére is, kedvezőtlenül befolyásolva ezáltal a nők gazdasági függetlenségét, valamint a gazdaság egészét általában. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete mintegy évi 226 milliárd euróra becsüli azon költségek összegét, amelyek a nők elleni, nemi alapú erőszak következtében keletkeznek az EU-ban 7 .

1.2Az egyezmény célja és a tartalma

Az egyezmény, amint annak I. fejezete leszögezi, átfogó jogi keretet hoz létre a nők és lányok védelme érdekében az erőszak minden formájával szemben, valamint a velük szembeni erőszak – a kapcsolati erőszakot is ide értve – megelőzése, üldözése és megszüntetése érdekében. Az intézkedések széles körét foglalja magában, az adatgyűjtéstől és a tudatosságnöveléstől a nők elleni erőszak különböző formáinak üldözése érdekében igénybe vehető jogi eszközökig. Áldozatvédelmi intézkedéseket és támogatási szolgálatokat biztosító intézkedéseket tartalmaz, továbbá foglalkozik a menekültügyi és migrációs ügyek nemi alapú erőszakkal kapcsolatos dimenziójával és határokon átnyúló elemeivel. Az egyezmény, annak biztosítása érdekében, hogy a részes felek hatékonyan végrehajtsák rendelkezéseit, különleges ellenőrző rendszert hoz létre.

Az egyezmény meghatározza a szövegben használt alapvető fogalmakat. A nők körét kiterjeszti a 18 évesnél fiatalabb lányokra is. A részes felek kötelesek a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának elítélésére úgy, hogy jogrendszereikben biztosítják a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvének érvényesülését, továbbá az egyezmény kimondja, hogy pozitív intézkedések alkalmazására lehetőség van. Emberi jogi eszköz mivoltának megfelelően az egyezmény valamennyi részes felet annak biztosítására kötelezi, hogy az állami szereplők minden erőszakos cselekménytől tartózkodjanak, és kellő gondossággal járjanak el a nem állami szereplők által elkövetett erőszakos cselekmények megelőzése, kivizsgálásra és szankcionálása érdekében, valamint annak biztosítására, hogy az ilyen cselekmények esetében a sértettnek kártérítés járjon. Az egyezmény békeidőben és fegyveres konfliktus idején is kifejezetten alkalmazandó. Noha az egyezmény kötelező erejű kötelezettségeket csak a nők vonatkozásában ír elő, rendelkezéseinek alkalmazására ösztönöz a kapcsolati erőszak minden áldozata esetében, tehát a kapcsolati erőszak áldozatává váló férfiak és a fiúk esetében is.

A II. Fejezet az Európa Tanács újabb keletű jogi eszközeiben alkalmazott háromkomponensű megközelítést – „megelőzés, védelem és büntetőjogi üldözés” – integrált szakpolitikák kialakítására irányuló kötelezettség előírásával egészíti ki 8 , mindenre kiterjedő választ kínálva ezáltal a jelenségre annak felismerése alapján, hogy a háromkomponensű megközelítés keretében alkalmazott jogszabályi intézkedések önmagukban nem lesznek elegendőek a nők elleni erőszak felszámolására. Ez abban a kötelezettségben fejeződik ki, hogy az áldozat jogait kell valamennyi intézkedés középpontjába helyezni, valamint biztosítani kell az összes érintett szereplő, például intézmények, ügynökségek és szervezetek közötti hatékony együttműködést valamennyi, tehát nemzeti, regionális és helyi szinten Szükséges a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom, mint fontos szereplők elismerése; a részes felek kötelesek ezek munkáját ösztönözni és támogatni. A részes felek elegendő pénzügyi és humán erőforrást juttatnak az integrált szakpolitikák, intézkedések és programok megfelelő végrehajtásához – ideértve a nem kormányzati szervezetek megfelelő finanszírozását is – az erőszak megelőzése és az ellene folytatott küzdelem érdekében. Ezen túlmenően az egyezmény elismeri azt a kulcsfontosságú szerepet, amelyet a rendszeres és megfelelő adatgyűjtés tölt be az eredményes szakpolitikák kidolgozása, valamint a megbízható és összehasonlítható adatokon nyugvó felügyeleti mechanizmus által hozott intézkedések nyomon követése terén.

Az egyik legfontosabb rendelkezés egy vagy több olyan hivatalos szerv kijelölését vagy létrehozását irányozza elő, amelyeknek feladata a szakpolitikák koordinálása, végrehajtása, nyomon követése és értékelése, ide értve az adatok gyűjtésének, elemzésének és terjesztésének koordinálását is.

A III. fejezet tartalmazza a részes felek kötelezettségeit a megelőzés területén. Összhangban az egyezmény általános irányvonalával, a részes feleknek egy olyan, sokrétű megközelítést kell alkalmazniuk, amely magában foglalja a tudatosságnövelést, a nemek közötti egyenlőség és az erőszak témaköreinek a megfelelő tananyagok és tantervek segítségével az iskolarendszerű oktatásminden szintjén történő felvételét, és amely az erőszakmentesség és a nemek közötti egyenlőség előmozdítását az informális tanulás, a sport, a kultúra, a szabadidő és a média fórumaira is kiterjeszti. A részes feleknek biztosítaniuk kell megfelelő képzés nyújtását az áldozatokkal és az elkövetőkkel foglalkozó szakemberek részére. Az elkövetők számára biztosítandó támogatási és kezelési programok létrehozására irányuló intézkedések bevezetésére is szükség van. A médiát és az informatikai ágazatokat ösztönözni kell a tananyag és az önkéntes normák kidolgozásában való részvételre.

A IV. fejezet meghatározza a tájékoztatás jellegére, a támogatási szolgálatokra, valamint erőszak áldozatainak és a tanúk védelmére vonatkozó általános alapelveket. Tartalmaz egy listát azokról a területekről, ahol a részes feleknek bizonyos intézkedéseket kell tenniük. Ezek közé tartozik az általános támogatási szolgálatok – például a jogi és pszichológiai tanácsadások és szakszolgálatok – igénybevételének lehetősége, ide értve a menedékhelyeket, az állandóan elérhető, ingyenes telefonos segélyvonalakat, a szexuális erőszak áldozatainak nyújtott specifikus orvosi és igazságügyi támogatást, valamint a gyermekkorú tanúk szükségleteinek figyelembevételét. Ezenkívül olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek az erőszakos cselekmények elkövetésének szemtanúit, vagy bármilyen olyan személyt, aki ésszerű indokkal feltételezi, hogy ilyen cselekményt követhetnek el vagy további erőszakos cselekmények elkövetésére lehet számítani, ezek bejelentésére ösztönöznek, valamint meg kell teremteni a szükséges feltételeket annak érdekében, hogy a szakembereknek az őket terhelő általános titoktartási kötelezettség megsértése nélkül lehetőségük legyen az erőszakos cselekmények bejelentésére.

Az V. fejezet, amely anyagi jogi rendelkezéseket tartalmaz, meghatározza az erőszak azon formáit, amelyek büntetőjogi fellépést tesznek szükségessé, és előírja a részes felek számára, hogy mely cselekményeknek kell a büntető törvénykönyvükben üldözendőként szerepelniük. Ezek közé tartozik a fenyegetés vagy kényszer alkalmazásával elkövetett pszichikai erőszak, a fenyegető zaklatás 9 , a fizikai erőszak, a szexuális erőszak és az erőszakos közösülés, a kényszerházasság, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerített terhesség-megszakítás és kényszerített sterilizálás, valamint a szexuális zaklatás. A részes feleknek intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy a fenti cselekmények bármelyikének elkövetését ne lehessen az ún. „becsületre“ hivatkozva indokolni. Az egyezmény kötelezi a részes feleket az e bűncselekményekhez nyújtott bűnsegély, azok elkövetésére való felbujtás, kísérlet, valamint más személy e bűncselekmények elkövetésére való rábírásának büntetőjogi üldözésére, és arányos és kellő visszatartó erővel bíró szankciók megállapítására. A szankció meghatározása során más részes fél által korábban hozott jogerős ítélet figyelembe vehető. Bizonyos súlyosító körülményeket az Egyezménnyel összhangban kell meghatározni a nemzeti jogrendszerekben. Az egyezmény továbbá megköveteli a felektől, hogy a fent meghatározott bűncselekmények áldozatai részére a kellő mértékű polgári jogi jogorvoslatok és az elkövetőtől származó kártérítés mellett megfelelő állami járulékos kártérítést is biztosítsanak 10 . A szülői felügyeleti joggal, láthatással, és a gyermek biztonságával kapcsolatos jogi eljárásokban figyelembe kell venni az erőszakos cselekmények előfordulását. Eljárásjogi szempontból az egyezmény arra kötelezi a részes feleket, hogy megállapítsák joghatóságukat a területükön, saját állampolgáraik által, vagy a területükön szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek által elkövetett bűncselekmények kapcsán, valamint törekedjenek joghatóságuk megállapítására saját állampolgáraik ellen, vagy a területükön szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek ellen elkövetett bűncselekmények vonatkozásában 11 . Végezetül, a részes felek nem írhatnak elő kötelező érvényű alternatív vitarendezési eljárásokat.

A VI. fejezet a nyomozás során és a bírósági eljárás szakaszában irányadó eljárásjogi szabályokkal és védelmi intézkedésekkel foglalkozik. A részes feleknek biztosítaniuk kell, hogy a bűnüldöző hatóságok azonnali védelmet nyújtsanak az áldozatok számára, ide értve a bizonyítékok gyűjtését, és az emberi életet fenyegető kockázatok valamint a helyzet súlyosságának értékelését. Különleges figyelmet kell fordítani az elkövetők lőfegyverekhez való hozzáférésére. A részes felek jogrendszereiben biztosítania kell az azonnali eltávolítást vagy távoltartást elrendelő, vagy védelmi határozatok lehetőségét, úgy, hogy azok ne rójanak indokolatlan pénzügyi vagy adminisztratív terhet az áldozatok számára. A legsúlyosabb bűncselekmények üldözése főszabály szerint nem tehető függővé az áldozat bejelentés- vagy panasztételétől 12 . Az egyezmény ebben a fejezetben tartalmazza a sértettek jogai és érdekei védelmében teendő intézkedések nem kimerítő jellegű felsorolását, ide értve a nyomozás és a bírósági eljárás bármely szakaszában tanúként fellépő sértettek szükségleteit is. Ez magában foglalja például azokat az intézkedéseket, amelyek célja a sértettek megvédése a megfélemlítéstől és az ismételt áldozattá válástól, a sértettek korai tájékoztatása az elkövetők szökéséről vagy szabadlábra helyezéséről, vagy az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat lehetőleg maximális elkerülése. A gyermekkorú sértettek és tanúk különleges szükségleteit fokozottan figyelembe kell venni. A részes feleknek biztosítaniuk kell a jogi segítségnyújtáshoz való jogot. Ezen túlmenően az elévülésre vonatkozó szabályokat oly módon kell kialakítani, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények esetében az áldozat nagykorúvá válását követően lehetőség legyen az eljárások hatékony kezdeményezésére 13 .

A VII. fejezet a migráns nőknek és a női menedékkérőknek a nemi alapú erőszakkal szembeni különös mértékű kiszolgáltatottságára reflektál, és ebben az összefüggésében bevezeti az erőszak nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe vevő értelmezését. Az erőszak áldozatává váló migráns nők számára önálló tartózkodási státuszt biztosít 14 . A nemi alapú erőszakot az üldözés egy formájaként kell elismerni , a menekült jogállás elbírálását pedig a nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe véve kell végezni. A részes feleknek továbbá a nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe vevő menekültügyi eljárásokat kell bevezetniük. Ez a fejezet foglalkozik továbbá a nők elleni erőszak áldozatai vonatkozásában a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartásával.

A VIII. fejezet a részes felek közötti nemzetközi együttműködés biztosításával foglalkozik. A felek együttműködnek az egyezmény végrehajtásában, ennek során igénybe veszik a regionális és nemzetközi együttműködés releváns eszközeit. A felek kötelesek biztosítani, hogy a más részes fél területén elkövetett bűncselekmény miatti kártérítés iránti igényt be lehessen nyújtani a sértett lakóhelye szerinti országban. Olyan helyzetekben, amikor valamely személy az erőszak közvetlen veszélyének van kitéve, a részes feleknek értesíteniük kell az érintett más részes feleket annak érdekében, hogy azok védelmi intézkedéseket tehessenek. A jelen fejezet írja elő azon kötelezettséget, amely szerint a személyes adatok feldolgozását az Európa Tanácsnak a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló egyezményével (108. sz.) összhangban kell végezni.

A IX. fejezet létrehozza az egyezmény végrehajtását nyomon követő ellenőrző rendszert. Rendelkezik egy (10, legfeljebb 15 15 tagból álló) független szakértői csoport (a továbbiakban: GREVIO) 16 létrehozásáról, amely független és magasan képzett szakértőkből áll, akik a részes felek állampolgárai 17 . A szakértők kiválasztására irányuló eljárást a Miniszteri Bizottság határozta meg. 18 A GREVIO tagjait a Részes Felek Bizottsága választja meg.

A felek jelentést tesznek a GREVIO-nak, amely részletesebb vizsgálatokat, valamint országlátogatásokat is végezhet. A GREVIO jelentéstervezeteit észrevételezés céljából megküldi a részes feleknek. A végleges jelentést és a következtetéseket megküldik az érintett részes fél és a Részes Felek Bizottsága részére. Ez utóbbi az érintett részes félnek szóló ajánlásokat fogadhat el. A GREVIO általános ajánlásokat is elfogadhat. A nemzeti parlamentek felkérést kapnak ellenőrzési munkában való részvételre. A GREVIO az eljárási szabályzatának 19 megfelelően működik.

A Részes Felek Bizottsága az egyezmény részes feleinek képviselőiből áll. Megválasztja a GREVIO tagjait. A Részes Felek Bizottsága a részes felek legalább egyharmadának, a Részes Felek Bizottsága elnökének vagy az Európa Tanács főtitkárának a kérésére ül össze.

A X. fejezet leszögezi, hogy az egyezmény nem érinti a részes felek egyéb nemzetközi jogi eszközökből eredő kötelezettségeit, valamint, hogy a felek szabadon köthetnek egyéb nemzetközi megállapodásokat az egyezmény hatálya alá tartozó tárgykörökben annak érdekében, hogy kiegészítsék vagy megerősítsék az egyezmény rendelkezéseit.

A XI. fejezet meghatározza az egyezmény módosítására irányuló eljárást. A módosítások tekintetében konzultálni kell azokkal a részes felekkel, amelyek az Európa Tanácsnak nem tagjai.

A XII. fejezet záró rendelkezéseket tartalmaz. Ide tartozik annak leszögezése, hogy az egyezmény nem sértheti a belső jog és a kötelező erejű nemzetközi jogi eszközök kedvezőbb rendelkezéseit, a vitarendezésre vonatkozó záradék, valamint azon államok vonatkozásában, amelyek az Európa Tanácsnak nem tagjai, az egyezmény aláírására, megerősítésére, hatálybalépésére, és az ahhoz való csatlakozásra vonatkozó rendelkezések. Az egyezmény kifejezetten nyitva áll aláírásra az Európai Unió előtt (75. cikk (1) bekezdés). Az egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni, az ehhez szükséges okiratokat az Európa Tanács főtitkáránál kell letétbe helyezni. Az egyezmény aláírásakor vagy megerősítésekor bármely állam és az EU meghatározhatja azt a területet vagy területeket, ahol az egyezményt alkalmazni kell. Fenntartások korlátozott számú rendelkezés tekintetében tehetők egy ötéves (meghosszabbítható) időszakon át.

Az egyezményhez csatolt Melléklet meghatározza a GREVIO (és más küldöttségek) tagjait az országlátogatások lefolytatásával kapcsolatos feladataik ellátása során megillető kiváltságokat és mentességeket.

1.3 Az egyezmény megkötésével az EU által megvalósítani kívánt politikai célkitűzés

Az egyezményben alkalmazott megközelítés teljes mértékben összhangban van az Unió által a nemi alapú erőszak jelenségével szemben alkalmazott sokrétű megközelítéssel, valamint a külső és belső uniós szakpolitikák keretében tett erőteljes intézkedésekkel. Az egyezmény megkötése erőteljes politikai üzenetet közvetítene az EU nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem iránti elkötelezettségét illetően, összhangot teremtene az EU belső és külső fellépései között, valamint biztosítaná a nemzeti és uniós szintű intézkedések egymást kiegészítő jellegét és megerősítené az Unió hitelességét és elszámoltathatóságát nemzetközi partnerei felé. Ezen túlmenően koherenssé tenné az EU fellépését a nők elleni erőszakkal szemben azáltal, hogy összehangoltabb belső megközelítés alkalmaz, és e fellépésnek a nemzetközi fórumokon eredményesebb szerepet biztosít.

2.A JAVASLAT JOGI ELEMEI

2.1 Az Unió hatásköre az egyezmény megkötésére

Noha a tagállamok hatásköre változatlan marad az egyezmény lényeges részei, különösen a büntető anyagi jogi rendelkezések nagy része, valamint az V. fejezet egyéb rendelkezései tekintetében, amennyiben ez utóbbiak járulékos jellegűek, az egyezmény jelentős része tekintetében az Unió rendelkezik hatáskörrel. Ennek megfelelően egyezményt az Uniónak kell megerősítenie, a tagállamokkal együtt.

Az Unió hatáskörébe tartozik különösen a megkülönböztetés tilalmának és a nemek közötti egyenlőségnek a témaköre az EUMSZ 157. cikke értelmében, amely az I. Fejezet vonatkozásában releváns, valamint – az egyezmény 40. cikkének hatálya alá tartozó – szexuális zaklatás témaköre a foglalkoztatás és a munkavégzés, illetve az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés vonatkozásában, továbbá az EUMSZ 82. és 84. cikke alapján a hatásköri szabályok és másodlagos jogszabályok a IV. és a VI. fejezetnek az áldozatok védelmével és támogatásával, valamint a nyomozással, a büntetőeljárással, az eljárásjoggal és a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos rendelkezései tekintetében. A nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása terén a fellépésre az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése biztosít jogalapot. Az Unió rendelkezik hatáskörrel egyes menekültügyi és bevándorlási kérdések tekintetében, amelyek az EUMSZ 78. és 79. cikke alapján az egyezmény VII. fejezetének hatálya alá tartoznak. A mobil uniós polgárok és harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársaik, valamint harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárai és házastársaik tartózkodási jogállása az EUMSZ 18., 21., 46., 50., 78. és 79. cikke alapján uniós hatáskörbe tartozik. A konzuli védelem tekintetében (lásd az egyezmény 18. cikkének (5) bekezdését) az Unió hatásköre az EUMSZ 23. cikkén alapul. Végül az Unió hatáskörébe tartoznak az EUMSZ 82. és 81. cikk értelmében azok a határokon átnyúló polgári és büntetőügyek, amelyek a nemzetközi együttműködésről szóló VIII. fejezetben szereplő intézkedések tekintetében relevánsak 20 . Ez a fejezet emellett adatvédelmi kötelezettségeket tartalmaz, amely terület az EUMSZ 16. cikke alapján tartozik az Unió hatáskörébe.

Az Unió számos jogszabályt fogadott el az alábbi területek többségére vonatkozóan: szexuális zaklatás a foglalkoztatás és a munkavégzés, illetve az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén; 21 a bűncselekmények áldozatainak jogai, támogatása és védelme a büntetőeljárás során, ide értve a nyomozást és a büntetőeljárás alá vonást is; 22 menekültügy és migráció, valamint harmadik országbeli állampolgárok tartózkodási jogállása; 23 polgári és büntetőügyekben folytatott határokon átnyúló együttműködés; 24 büntető anyagi jogi rendelkezések a gyermekvédelem terén (amelyek a lányok vonatkozásában az egyezmény hatálya alá tartoznak); 25 kiskorúak védelmével kapcsolatos audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések; a nemen alapuló megkülönböztetés tilalma a kereskedelmi kommunikációban és a nemen alapuló gyűlöletre uszítás tilalma; 26 adatvédelem.  27 Emellett uniós jogszabályok vonatkoznak az uniós polgárok konzuli védelme terén folytatott tagállamok közötti együttműködésre is 28 .

Kötelezettségek erednek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményből is, amelynek az Unió és annak valamennyi tagállama szerződő fele 29 . Ez az egyezmény 6., 7., 15. és a 16. cikkében előírja az abban részes államok számára hatáskörük keretében annak biztosítását, hogy a fogyatékkal élő nők és gyermekek egyenlő jogokat élvezzenek, valamint, hogy biztosítsák a fogyatékkal élő személyek védelmét a kizsákmányolással, az erőszakkal és a bántalmazással szemben.

Az EUMSZ 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik annyiban, amennyiben az egyezmény e közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja. Ez a helyzet áll fenn például a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek – nemzetközi védelemben részesülő személyeket is ide értve – tartózkodási jogállásával kapcsolatos kérdések tekintetében, amennyiben azok uniós jogszabályok hatálya alá tartoznak, valamint a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálatával, és a bűncselekmények sértettjeinek jogaival kapcsolatos esetekben. Jóllehet a fent említett meglévő rendelkezések közül számos minimumszabály, a legújabb ítélkezési gyakorlat fényében nem zárható ki, hogy néhányuk érintett lehet, vagy néhányuknak a hatálya módosul.

2.2 A javasolt tanácsi határozat jogalapja

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi aktusok jogalapjának megválasztását olyan objektív elemekre kell alapozni, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra; ezek közé tartozik az adott intézkedés célja és tartalma is 30 . Ha az uniós jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy a jogi aktus kettős célt szolgál, vagy két összetevőből áll, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntő jellegűként azonosítható, míg a másik csak járulékos jellegű, a jogi aktust egyetlen jogalapra, azaz az elsődleges, illetve döntő jellegű célkitűzés vagy összetevő által megkövetelt jogalapra kell alapítani. Kivételesen, amennyiben megállapítást nyer, hogy a jogi aktus több olyan célkitűzést is követ, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz anélkül, hogy az egyik a másikhoz képest másodlagos és közvetett lenne, e jogi aktust a különböző megfelelő jogalapokra kell alapítani 31 .

A jelen szempontból releváns jogalapok az Európai Unió működéséről szóló Serződés alapján: 16. cikk (adatvédelem), 19. cikk (1) bekezdés (nemen alapuló megkülönböztetés), 23. cikk (másik tagállam állampolgárai részére nyújtott konzuli védelem), 18., 21., 46. és 50. cikk (a polgárok szabad mozgása, a munkavállalók szabad mozgása, valamint a letelepedés szabadsága), 78. cikk (menekültügy, kiegészítő és ideiglenes védelem), 79. cikk (bevándorlás), 81. cikk (polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés), 82. cikk (büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés), 83. cikk (uniós szintű bűncselekményi tényállások és büntetési tételek meghatározása az olyan különösen súlyos bűncselekmények esetében, amelyek több államra kiterjedő vonatkozásúak), 84. cikk (a bűnmegelőzést szolgáló, a tagállamok rendelkezéseinek harmonizációját kizáró intézkedések), és 157. cikk (a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása a foglalkoztatás és a munka területén).

Összességében, noha az egyezmény több összetevőből áll, elsődleges célja a nők elleni erőszakos bűncselekmények megelőzése – ide értve a kapcsolati erőszakot is – , valamint az ilyen bűncselekmények sértetteinek védelme. Ezért indokoltnak tűnik a határozatot az EUMSZ V. címében foglalt uniós hatáskörökre alapítani, különösen pedig az EUMSZ 82. cikkének (2) bekezdésében és 84. cikkében foglalt hatáskörökre. Az egyezmény más területekre vonatkozó rendelkezései az egyezmény súlypontját képező intézkedésekhez képest járulékos, vagy – például az adatvédelem terén – eseti jellegűek 32 . Ebből következően ahhoz, hogy az EU a teljes egyezményre vonatkozóan gyakorolja hatásköreit, azon elemek kivételével, amelyekre vonatkozóan nincs hatásköre, az EUMSZ 82. cikkének (2) bekezdése és 84. cikke szolgál jogalapként.

2.3. Következtetés

Tekintettel arra, hogy az Unióra ruházott hatáskörök összefonódnak olyan hatáskörökkel, amelyekkel az Unió nem rendelkezik, az egyezményt mind az Uniónak, mind a tagállamoknak alá kell írniuk. Mivel a hatáskörök összekapcsolódnak, a Bizottság úgy véli, hogy célszerű a tagállamokkal megállapodnia az egyezmény végrehajtása, és az általa előírt ellenőrző rendszerek tárgyában (az egyezmény 10. cikke szerinti koordinációs testület, a szakértői csoport felé fennálló jelentéstételi és adatszolgáltatási kötelezettség (az egyezmény 11. cikkének (3) bekezdése és 66 – 70. cikke).

2016/0062 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (2) bekezdésére és 84. cikkére, a 218. cikk (6) bekezdésével összefüggésben,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére 33 ,

mivel:

(1)Az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (a továbbiakban: az egyezmény) – figyelemmel annak későbbi időpontban való megkötése feltételére is – a [….]-i (XXX) tanácsi határozat 34 értelmében […]-án/én került aláírásra.

(2)Az egyezmény, amelynek [...] országok, ide értve [...] tagállamok részes felei, az első olyan nemzetközi jogi eszköz, melynek célja a nők és a 18 év alatti lányok elleni erőszak – amely a nők és férfiak között továbbra is fennálló egyenlőtlenség kiváltó oka – felszámolása azáltal, hogy a nők elleni erőszak megelőzésére, és az ilyen erőszak áldozatainak védelmére és segítésére szolgáló átfogó jogi és politikai intézkedési keretet hoz létre. Az egyezmény 2014. április 1-jén lépett hatályba. Az egyezmény 75. cikkével összhangban az Európai Unió félként csatlakozhat az egyezményhez.

(3)Az egyezmény átfogó és sokrétű jogi keretet hoz létre annak érdekében, hogy a nők számára védelmet biztosítson az erőszak minden formájával szemben. Célja a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése, üldözése és megszüntetése. Az intézkedések széles körét foglalja magában, az adatgyűjtéstől a nők elleni erőszak különböző formáinak üldözése érdekében igénybe vehető jogi eszközökre vonatkozó tudatosságnövelésig. Áldozatvédelmi intézkedéseket és támogatási szolgálatokat biztosító intézkedéseket tartalmaz, továbbá foglalkozik a menekültügyi és migrációs ügyek nemi alapú erőszakkal kapcsolatos dimenziójával. Az egyezmény, annak biztosítása érdekében, hogy a részes felek hatékonyan végrehajtsák rendelkezéseit, különleges ellenőrző rendszert hoz létre.

(4)A férfiak és nők közötti egyenlőtlenség valamennyi területen történő megszüntetése az Európai Unió egyik alapcélkitűzése és alapértéke, amelyet az EU valamennyi tevékenysége során meg kell valósítani, összhangban az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkével, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkével, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkével. A nőkkel szembeni erőszak a nők emberi jogainak súlyos megsértését és a hátrányos megkülönböztetés szélsőséges formáját jelenti, amely a nemek közötti egyenlőtlenségben gyökerezik, és hozzájárul annak fenntartásához és megerősítéséhez. Az Unió, azáltal, hogy kötelezettséget vállal az egyezmény végrehajtására, megerősíti a nőkkel szemben a saját területén és globálisan elkövetett erőszak elleni küzdelem melletti elkötelezettségét, és megszilárdítja a jelenlegi politikai fellépését, és a büntető eljárásjog területén jelenleg meglévő, a nők és lányok vonatkozásában különösen jelentős jogi keretet.

(5)Míg a nőkkel szemben elkövetett több erőszakos cselekménynek – az egyezmény előírásainak megfelelően a nemzeti büntető anyagi joguk keretében történő – üldözésére továbbra is a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel, az egyezmény rendelkezéseinek nagy többsége az Európai Unió hatáskörébe tartozik, és az Unió e területek vonatkozásában terjedelmes szabályrendszert vezetett be. Mindenekelőtt, az Unió szabályokat fogadott el a bűncselekmények áldozatainak jogaira vonatkozóan, amelyeket különösen a 2012/29/EU irányelv 35 tartalmaz. Az egyezmény továbbá foglalkozik a migráns nők, illetve a menedékkérők és a kiegészítő/szubszidiárius védelmet igénylők szükségleteivel azáltal, hogy ezeken a területeken – ahol már létezik átfogó uniós jogi szabályozás – a nemek közötti különbözőségeket figyelembe vevő szemléletet követel meg.

(6)Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, amennyiben az egyezmény közös szabályokat érinthet, vagy azok alkalmazási körét megváltoztatja.

(7)Az egyezmény rendeltetése a meglévő szabályok kiegészítése, valamint az uniós jogszabályok egységes értelmezésének elősegítése. Az egyezmény megkötésének eredményeként az Uniónak részt kell vennie az egyezmény által meghatározott végrehajtási és ellenőrzési tevékenységekben.

(8)Az egyezmény által érintett területeken az Unió és a tagállamok is rendelkeznek hatáskörrel. A tagállamoknak és az Uniónak ezért az egyezmény részes feleivé kell válniuk annak érdekében, hogy közösen teljesíthessék az egyezményben meghatározott kötelezettségeket, és gyakorolhassák az egyezmény által egységesen rájuk ruházott jogokat.

(9)A 2012/29/EU irányelv kötelező Írországra és az Egyesült Királyságra nézve, ezért azok részt vesznek e határozat elfogadásában.

(10)Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(11)Az egyezményt az Unió nevében jóvá kell hagyni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Tanács az Unió nevében jóváhagyja az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét.

Az aláírandó egyezmény szövege e határozat mellékletében található.

2. cikk

A Tanács elnöke kijelöli azt a személyt, aki jogosult az egyezmény 75. cikkének (2) bekezdésében előírt jóváhagyási okmánynak az Unió nevében történő letétbe helyezésére, miáltal az Unió ezt az egyezményt magára nézve kötelezőnek ismeri el.

3. cikk

Az Unió hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében, és a tagállamok hatásköreinek sérelme nélkül, az egyezmény 10. cikkével összhangban a Bizottság tölti be a koordináló szerv szerepét, és teljesíti az egyezmény IX. fejezete szerinti jelentéstételi kötelezettségeket.

4. cikk

(1)Az Unió hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében az egyezmény által létrehozott szervek, különösen az egyezmény 67. cikkében említett Részes Felek Bizottsága ülésein az Uniót a Bizottság képviseli. A Bizottság – az Unió nevében – különösen kiválasztás és javaslattétel útján részt vesz a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja („GREVIO”) tagjainak kinevezésében.

(2)Tekintettel arra, hogy az egyezmény olyan hatáskörökre is vonatkozik, amelyekkel az Unió nem rendelkezik, a Bizottságának és a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük különösen az ellenőrzéssel, jelentéstétellel, szavazási szabályokkal, és az egyezmény 10. cikke szerinti koordináló szerv működésével kapcsolatos kérdésekben. E tekintetben előzetesen meg kell határozniuk a megfelelő intézkedéseket, csakúgy, mint az egyezmény által létrehozott szervek ülésein az egyes álláspontok képviseletére vonatkozóan. E képviselet részleteit a hivatalos megerősítő okiratnak a Közösség nevében történő letétbe helyezését megelőzően elfogadandó magatartási kódexben fogják meghatározni.

5. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba 36 .

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

   a Tanács részéről

   az elnök

(1) HIVATKOZÁS A HIVATALOS LAP L SOROZATÁRA
(2) A Tanács 2009. november 26-i határozata a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről (2010/48/EK) (HL L 23., 2010.1.27., 35. o.).
(3) Az Európai Unió bevezető jelentésével kapcsolatos záró észrevételek, CRPD/C/EU/CO/1, 2015.9.4., http://tbinternet.ohchr.org/_layouts/treatybodyexternal/Download.aspx?symbolno=CRPD%2fC%2fEU%2fCO%2f1&Lang=en
(4) http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/05/26-fac-dev-council-conclusions-gender-development/ ; A Tanács következtetései, a 2016 és 2020 közötti időszakra szóló, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv, http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2015/10/26-fac-conclusions-gender-development/ ; A Tanács következtetései az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervről (2015–2019) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf ; Az Európai Unió iránymutatásai a nők elleni erőszakról, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/16173cor.en08.pdf
(5) Lásd például a Bizottság közleményét a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiáról (2010 – 2015), COM(2010) 491 végleges ( http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1396540108305&uri=CELEX:52010DC0491 ); Az Európai Unióban a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló 2010. március 8-i tanácsi következtetések, https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/lsa/113226.pdf ; „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2015)0278 final, http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/files/documents/151203_strategic_engagement_en.pdf ;
(6) http://fra.europa.eu/en/publication/2014/violence-against-women-eu-wide-survey-main-results-report
(7) Az Európai Unióban a nemi alapú erőszak következtében keletkező költségekre vonatkozó becslés: 2014.12.5-i jelentés, http://eige.europa.eu/node/393
(8) Lásd az egyezményhez fűzött magyarázó jelentést, https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=09000016800d383a .
(9) A részes feleknek továbbra is lehetőségük van arra, hogy a pszichikai erőszak és a zaklatás tekintetében büntetőjogon kívüli szankciókat határozzanak meg, e tekintetben lásd a 78. cikk (3) bekezdését.
(10) A részes felek fenntartással élhetnek e kötelezettséggel kapcsolatban, lásd a 78. cikk (2) bekezdését.
(11) A vonatkozó rendelkezések különböző aspektusai tekintetében fenntartásokkal lehet élni, lásd a 44. cikket.
(12) A pszichikai erőszak körébe tarozó kisebb súlyú bűncselekmények esetében azonban a felek fenntartással élhetnek, lásd a 78. cikk (2) bekezdését.
(13) A kényszerházasság, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerített terhesség-megszakítás és kényszerített sterilizálás esetében a felek fenntartással élhetnek. Szexuális erőszak – ide értve a nemi erőszakot is – esetében ilyen fenntartás útján mentesítés nem lehetséges.
(14) Az 59. cikk szerinti tartózkodási státusszal kapcsolatban a részes felek fenntartással élhetnek, lásd a 78. cikk (2) bekezdését.
(15) E további öt tag megválasztására a 25. megerősítést követően kerül majd sor.
(16) A nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja.
(17) A GREVIO minden tagjának más állam állampolgárának kell lennie.
(18) CM/Res (2014) 43. sz. állásfoglalás a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja (GREVIO) tagjainak megválasztására irányuló eljárásokról, 2014.11.19., https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?Ref=CM/Res%282014 %2943&Language=lanFrench&Ver=original&Site=COE&BackColorInternet=DBDCF2&BackColorIntranet=FDC864&BackColorLogged=FDC864 .
(19) Az eljárási szabályzatot a GREVIO fogadta el 2015. szeptember 21-23-án tartott első ülésén, https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=090000168048358b .
(20) Lásd például az egyezményhez fűzött magyarázó jelentés 329. pontját, amely arról tájékoztat, hogy az egyezmény 62. cikkének (2) bekezdése a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározaton (HL L 82., 2001.3.22., 1. o.) alapul.
(21) A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004. december 13-i 2004/113/EK irányelv (HL L 372., 2004.12.21., 37. o.); A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006. július 5-i 2006/54/EK irányelv, HL L 204., 2006.7.26., 23. o.; Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2010. július 7-i 2010/41/EU irányelv, HL L 180., 2010.7.15., 1. o.
(22) A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv (HL L 315., 2012.11.14., 57. o.).
(23) A releváns másodlagos joganyag része a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK irányelv, HL L 261., 2004.8.6., 19. o.; A családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv, HL L 251., 2003.10.3., 12. o.; A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008/115/EK irányelv (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.); Az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló 2009/52/EK irányelv (HL L 168., 2009.6.30., 24. o.); A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 2011/95/EU irányelv (HL L 337., 2011.12.20., 9 .o.); A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 2013/33/EU irányelv (átdolgozás), HL L 180., 2013.6.29., 96. o., a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU irányelv (átdolgozás) HL L 180., 2013.6.29., 60. o.; Lásd még az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvet, HL L 158., 2004.4.30., 77. o., és a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló 2003/109/EK tanácsi irányelvet, HL L 16., 2004.1.23., 44. o.
(24) A polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 606/2013/EU rendelet, HL L 181., 2013.6.29., 4. o.; A határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló 2003/8/EK irányelv (HL L 26., 2003.1.31., 41. o.); A bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló 2004/80/EK irányelv, HL L 261., 2004.8.6., 15. o.; A Tanács 2008/947/IB kerethatározata a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról, HL L 337., 2008.12.16., 102. o.; Az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EK irányelv, HL L 338., 2011.12.21., 2. o.; A Tanács 2009/315/IB kerethatározata a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról, HL L 93., 2009.4.7., 23. o.; A Tanács 2009/316/IB határozata a 2009/315/IB kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról, HL L 93., 2009.4.7., 33. o.; A Tanács 2008/675/IB kerethatározata az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről, HL L 220., 2008.8.15., 32. o.
(25) A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv, HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
(26) A 2010/13/EU irányelv (az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv), HL L 95., 2010.4.15., 1. o.
(27) A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelv (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.); A Tanács 2008/977/IB kerethatározata a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről (HL L 350., 2008.12.30., 60. o.)
(28) A harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről szóló (EU) 2015/637 irányelv, HL L 106., 2015.4.24., 1. o.
(29) A Tanács 2009. november 26-i határozata a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről (2010/48/EK határozat), HL L 23., 2010.1.27., 35. o.
(30) A C-377/12. sz. Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 34. pontja.
(31) Ugyanott, 34. pont.
(32) Az a tény, hogy valamely elem járulékos jellegű, nem jelenti azt, hogy ne tartozna kizárólagos uniós hatáskörbe. Az uniós szabályok jogalapja önmagában nem releváns annak vizsgálatakor, hogy valamely nemzetközi megállapodás uniós szabályokat érint-e: belső jogszabályok jogalapját ugyanis azok fő összetevője határozza meg, míg egy esetlegesen érintett szabály lehet e jogszabálynak pusztán járulékos összetevője. A kizárólagos uniós hatáskör célja elsősorban az uniós jog hatékonyságának és az uniós szabályozás révén létrehozott rendszer megfelelő működésének biztosítása, függetlenül a Szerződés azon rendelkezésében előírt esetleges korlátoktól, amelyre az intézmények e szabályok elfogadása érdekében támaszkodtak (az 1/03 sz. vélemény, EU:C:2006:81, 131. pont).
(33) HL C […] […], […].o.
(34) HL L …
(35) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelve a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 315., 2012.11.14., 57. o.).
(36) A Tanács Főtitkársága gondoskodik az egyezmény hatálybalépése napjának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről.
Top

Brüsszel, 2016.3.4.

COM(2016) 109 final

MELLÉKLET

AZ EURÓPA TANÁCS EGYEZMÉNYE A NŐKKEL SZEMBENI ERŐSZAK ÉS A KAPCSOLATI ERŐSZAK ELLENI KÜZDELEMRŐL ÉS AZOK MEGELŐZÉSÉRŐL

a következőhöz:

Javaslat
A Tanács határozata

az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezmények az Európai Unió nevében történő megkötéséről


    Európa tanácsi szerződések sorozat – 210.

Az Európa Tanács Egyezménye

a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak

elleni küzdelemről

és azok megelőzéséről

Isztambul, 2011. május 11.


       Preambulum

       Az Európa Tanács tagállamai és ezen egyezmény egyéb aláírói,

       emlékeztetve az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (ETS 5. sz., 1950) és annak jegyzőkönyveire, az Európai Szociális Kartára (ETS 35. sz., 1961, módosítva 1996-ban, ETS 163. sz.), az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló Európa tanácsi egyezményre (ETS 197. sz., 2005) és a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális zaklatással szembeni védelméről szóló Európa tanácsi egyezményre (ETS 201. sz., 2007);

       emlékeztetve a Miniszteri Bizottság által az Európa Tanács tagállamai részére tett következő ajánlásokra: Rec(2002)5. sz. ajánlás a nők erőszakkal szembeni védelméről, CM/Rec(2007)17. sz. ajánlás a nemek közötti egyenlőség normáiról és mechanizmusairól, CM/Rec(2010)10. sz. ajánlás a nők és a férfiak szerepéről a konfliktus-megelőzésben, a konfliktusmegoldásban és a békeépítésben, valamint más vonatkozó ajánlások;

       figyelembe véve az Emberi Jogok Európai Bíróságának egyre terjedelmesebb ítélkezési gyakorlatát, amely fontos normákat határoz meg a nőkkel szembeni erőszak területén;

       tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ-egyezményre (1979) és annak kiegészítő jegyzőkönyvére (1999), valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság 19. számú, a nőkkel szembeni erőszakról szóló általános ajánlására, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (1989) és annak kiegészítő jegyzőkönyveire (2000), illetve a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (2006);

       tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára (2002);

       emlékeztetve a nemzetközi humanitárius jog alapelveire és különösen a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozó (IV.) genfi egyezményre (1949), illetve annak I. és II. számú kiegészítő jegyzőkönyvére (1977);

       elítélve a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak minden formáját;

       elismerve, hogy a nők és a férfiak közötti jogi és tényleges egyenlőség megvalósítása a nőkkel szembeni erőszak megelőzésének kulcsfontosságú eleme;

       elismerve, hogy a nőkkel szembeni erőszak a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulása, amelyek a férfiak részéről a nők feletti uralkodáshoz és a nőkkel szembeni megkülönböztetéshez, valamint a nők teljes érvényesülésének megakadályozásához vezettek;


       elismerve a nőkkel szembeni erőszak mint nemi alapú erőszak strukturális természetét és azt, hogy a nőkkel szembeni erőszak az egyik olyan meghatározó társadalmi mechanizmus, amellyel a nőket a férfiakhoz képest alárendelt helyzetbe kényszerítik;

       komoly aggodalommal elismerve azt, hogy a nők és a leányok gyakran vannak kitéve az erőszak olyan súlyos formáinak, mint a kapcsolaton belüli erőszak, a szexuális zaklatás, az erőszakos közösülés, a kényszerházasság, az ún. „becsület“ nevében elkövetett bűncselekmények és a nemiszerv-csonkítás, amelyek a nők és a leányok emberi jogainak súlyos megsértését jelentik, és komoly mértékben akadályozzák a nők és a férfiak közötti egyenlőség elérését;

       elismerve, hogy a fegyveres konfliktusok során az emberi jogokat folyamatosan megsértik, ami a polgári lakosságot és különösen a nőket széles körben és rendszeresen elkövetett erőszakos közösülés és szexuális erőszak formájában érinti, valamint elismerve, hogy a konfliktusok alatt és után megnövekszik a nemi alapú erőszak lehetősége;

       elismerve, hogy a nők és a leányok a nemi alapú erőszak nagyobb veszélyének vannak kitéve, mint a férfiak;

       elismerve, hogy a kapcsolati erőszak aránytalanul érinti a nőket, és hogy férfiak is a kapcsolati erőszak áldozatává válhatnak;

       elismerve, hogy a gyermekek a kapcsolati erőszak áldozatai, ideértve azt is, hogy a családon belüli erőszak tanúivá válnak;

       olyan Európa megteremtésére törekedve, amely mentes a nőkkel szembeni erőszaktól és a kapcsolati erőszaktól,

       a következőkben állapodtak meg:

I. fejezet – Célok, fogalommeghatározások, egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma, általános kötelezettségek

       1. cikk – Az Egyezmény céljai

   1    Ezen Egyezmény céljai:

       a    a nők védelme az erőszak minden formájával szemben, valamint a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése, üldözése és megszüntetése;

       b    hozzájárulás a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséhez, továbbá a nők és a férfiak közötti tényleges egyenlőség elősegítése, a nők helyzetének megerősítése révén is;

       c    átfogó keret, szakpolitikák és intézkedések tervezése a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak minden áldozatának védelme és segítése érdekében;

       d    nemzetközi együttműködés elősegítése a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megszüntetése céljából;


       e    az érintett szervezetek és a bűnüldöző hatóságok támogatása és segítése azért, hogy hatékonyan együttműködjenek a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megszüntetésére irányuló integrált megközelítés elfogadásában.

   2    Ezen Egyezmény, annak biztosítása érdekében, hogy a részes felek hatékonyan végrehajtsák rendelkezéseit, különleges ellenőrző rendszert hoz létre.

       2. cikk – Az Egyezmény hatálya

   1    Ezt az Egyezményt a nőkkel szembeni erőszak minden formájára alkalmazni kell, ideértve a kapcsolati erőszakot is, amely aránytalanul érinti a nőket.

   2    Ez az Egyezmény arra ösztönzi a részes feleket, hogy a kapcsolati erőszak minden áldozata tekintetében alkalmazzák az Egyezményt. Az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása során a részes feleknek különös figyelmet kell fordítaniuk a nemi alapú erőszak női áldozataira.

   3    Ez az Egyezmény békeidőben és fegyveres konfliktusok idején alkalmazandó.

       3. cikk — Fogalommeghatározások

       Ezen Egyezmény alkalmazásában:

       a    „a nőkkel szembeni erőszak:" az emberi jogok megsértéseként és a nőkkel szembeni megkülönböztetés formájaként értelmezendő; a nemi alapú erőszak mindazon cselekményei, amelyek fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági sérelmet vagy szenvedést okoznak vagy okozhatnak a nőknek, ideértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszert vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, akár a közéletben, akár a magánéletben fordul is az elő.

       b    „kapcsolati erőszak": a fizikai, a szexuális, a pszichológiai vagy a gazdasági erőszak mindazon cselekményei, amelyek a családon vagy a háztartási egységen belül, vagy a volt vagy a jelenlegi házastársak vagy partnerek között történnek, függetlenül attól, hogy az elkövető az áldozattal azonos helyen lakik vagy lakott-e;

       c    „nem": azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nők és a férfiak tekintetében helyesnek tekint;

       d    „nőkkel szembeni nemi alapú erőszak": olyan erőszak, amely egy nő ellen irányul azért, mert nő, vagy amely aránytalanul érinti a nőket;

       e    „áldozat": olyan természetes személy, akivel szemben az a. és a b. pontban meghatározott magatartást kifejtik;

       f    „nők”: magában foglalja a 18 év alatti leányokat is.


       4. cikk – Alapjogok, egyenlőség, és a megkülönböztetés tilalma

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási és más intézkedéseket, hogy elősegítsék és védjék mindenki, különösen a nők jogát arra, hogy a köz- és a magánszférában egyaránt erőszaktól mentesen éljenek.

   2    A részes felek elítélik a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formáját, és megelőzése érdekében haladéktalanul megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket, különösen azáltal, hogy

           beépítik nemzeti alkotmányukba vagy más megfelelő jogszabályaikba a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvét, és biztosítják ezen elv gyakorlati megvalósulását;

           tiltják a nőkkel szembeni megkülönböztetést, szükség esetén akár szankciók alkalmazásával is;

           hatályon kívül helyezik azokat a törvényeket és megszüntetik azokat a gyakorlatokat, amelyek megkülönböztetést alkalmaznak a nőkkel szemben.

   3    Ezen Egyezmény rendelkezéseinek, különösen az áldozatok jogainak védelmét szolgáló intézkedéseknek a végrehajtását a részes felek kötelesek biológiai nemen, társadalmi nemen, származáson, bőrszínen, nyelven, valláson, politikai vagy más véleményen, nemzeti vagy társadalmi származáson, nemzeti kisebbséghez való tartozáson, vagyonon, születésen, szexuális irányultságon, nemi identitáson, életkoron, egészségi állapoton, fogyatékosságon, családi állapoton, migráns vagy menekült jogálláson vagy más jogálláson alapuló megkülönböztetés nélkül biztosítani.

   4    A nemi alapú erőszak megelőzéséhez és a nők ilyen erőszakkal szembeni védelméhez szükséges különleges intézkedések ezen Egyezmény értelmében nem minősülnek megkülönböztetésnek.

       5. cikk – Állami kötelezettségek és kellő gondosság

   1    A részes felek tartózkodnak a nőkkel szembeni bármilyen erőszakos cselekedetben való részvételtől, és biztosítják, hogy az állami hatóságok, tisztviselők, megbízottak, intézmények és az állam nevében eljáró más szereplők ezzel a kötelezettséggel összhangban cselekedjenek.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási és más intézkedéseket, hogy kellő gondossággal járjanak el a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó, nem állami szereplők által elkövetett erőszakos cselekmények megelőzése, kivizsgálása, megbüntetése és az ilyen erőszakos cselekményekkel kapcsolatos jóvátétel biztosítása érdekében.

       6. cikk – A nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe vevő szakpolitikák

           A részes felek vállalják, hogy az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásába és hatásuk értékelésébe beillesztik a nemi dimenziót, továbbá előmozdítják és hatékonyan érvényesítik a nők és a férfiak közötti egyenlőségre, valamint a nők helyzetének megerősítésére irányuló szakpolitikákat.


II. fejezet – Integrált szakpolitikák és adatgyűjtés

       7. cikk – Átfogó és koordinált szakpolitikák

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási és más intézkedéseket annak érdekében, hogy olyan országos szinten hatékony, átfogó és koordinált szakpolitikákat fogadjanak el és hajtsanak végre, amelyek a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzéséhez és az ellene folytatott küzdelemhez szükséges minden intézkedést magukban foglalnak, továbbá hogy mindenre kiterjedő választ adjanak a nőkkel szembeni erőszakra.

   2    A részes felek biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett szakpolitikák az áldozat jogait helyezzék az intézkedések középpontjába, és e szakpolitikák az összes érintett szerv, intézmény és szervezet közötti hatékony együttműködés keretében kerüljenek végrehajtásra.

   3    Az e cikk alapján hozott intézkedésekben adott esetben az összes érintett szereplő, így kormányzati szervek, nemzeti, regionális és a helyi parlamentek és hatóságok, nemzeti emberi jogi intézmények és civil társadalmi szervezetek is részt vesznek.

       8. cikk – Pénzügyi források

       A részes felek elegendő pénzügyi és humán erőforrást biztosítanak az integrált szakpolitikák, intézkedések és programok megfelelő végrehajtásához a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzése és az ellene folytatott küzdelem érdekében, ideértve a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által végrehajtott intézkedéseket is.

       9. cikk – Nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom

       A részes felek minden szinten elismerik, ösztönzik és támogatják a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén tevékenykedő nem kormányzati szervezetek és civil társadalom munkáját, és hatékony együttműködést alakítanak ki ezekkel a szervezetekkel.

       10. cikk – Koordinációs testület

   1    A részes felek kijelölnek vagy létrehoznak egy vagy több hivatalos szervezetet azzal a feladattal, hogy koordinálják, végrehajtsák, ellenőrizzék és értékeljék a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó szakpolitikákat és intézkedéseket. Ezek a szervezetek koordinálják a 11. cikkben említett adatgyűjtést, elemzik és terjesztik annak eredményeit.

   2    A részes felek gondoskodnak arról, hogy az e cikk alapján kijelölt vagy létrehozott szervezetek általános jellegű információkat kapjanak a VIII. fejezet alapján tett intézkedésekről

   3    A részes felek gondoskodnak arról, hogy az e cikk alapján kijelölt vagy létrehozott szervezetek képesek legyenek közvetlenül kommunikálni és kapcsolatokat fenntartani a többi részes államban működő hasonló szervezetekkel.


   11. cikk – Adatgyűjtés és kutatás

   1    Ezen Egyezmény végrehajtása céljából a részes felek vállalják, hogy:

       a    rendszeres időközönként nem összesített statisztikai adatokat gyűjtenek a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának eseteiről;

       b    a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájával kapcsolatban támogatják a kutatásokat a kiváltó okok és a hatások, az előfordulás és a bűnösséget megállapító bírósági ítéletek aránya, valamint az ezen Egyezmény végrehajtására tett intézkedések hatásosságának tanulmányozása céljából.

   2    A részes felek erőfeszítéseket tesznek, hogy a lakosság körében rendszeres időközönként felméréseket végezzenek a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formája elterjedtségének és tendenciáinak értékelése céljából.

   3    A részes felek az e cikk alapján gyűjtött információkat átadják a jelen Egyezmény 66. cikkében említett szakértői csoportnak a nemzetközi együttműködés ösztönzése és a nemzetközi összehasonlító értékelés lehetővé tétele céljából.

   4    A részes felek gondoskodnak az e cikk alapján gyűjtött információk nyilvánossá tételéről.

III. fejezet — Megelőzés

       12. cikk – Általános kötelezettségek

   1    A részes felek megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy változásokat segítsenek elő a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban azzal a céllal, hogy megszüntessék mindazon előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási és más intézkedéseket, hogy megelőzzék a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának természetes vagy jogi személyek által történő elkövetését.

   3    A jelen fejezet alapján tett intézkedéseknek figyelembe kell venniük és kezelniük kell a különös körülmények miatt kiszolgáltatottá vált személyek különleges szükségleteit, és az áldozatok emberi jogait kell középpontba helyezniük.

   4    A részes felek megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy arra ösztönözzék a társadalom minden tagját, különösen a férfiakat és a fiúkat, hogy aktívan járuljanak hozzá a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzéséhez.

   5    A részes felek gondoskodnak arról, hogy a kultúrát, a szokásokat, a vallást, a hagyományt vagy az úgynevezett „becsület“ senki ne tekinthesse a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekmények igazolásának.


   6    A részes felek megteszik a szükséges intézkedéseket a nők helyzetének megerősítésével kapcsolatos programok és tevékenységek elősegítése érdekében.

       13. cikk – Tudatosságnövelés

   1    A részes felek rendszeresen és minden szinten tudatosságnövelő kampányokat vagy programokat támogatnak vagy folytatnak le, adott esetben a nemzeti emberi jogi intézményekkel és esélyegyenlőségi szervezetekkel, a civil társadalommal és a nem kormányzati szervezetekkel, különösen a női szervezetekkel is együttműködve, azért, hogy növeljék a nyilvánosság tudatosságát és megértését a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának különböző megnyilvánulásaival, azok gyermekeket érintő hatásaival és az ilyen erőszakos cselekmények megelőzésének szükségességével kapcsolatban.

   2    A részes felek gondoskodnak a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekmények megelőzéséhez rendelkezésre álló intézkedésekkel kapcsolatos információknak a nyilvánosság körében történő széles körű terjesztéséről.

       14. cikk – Oktatás

   1    A részes felek adott esetben megteszik a szükséges lépéseket, hogy az oktatás minden szintjén a tanulók változó képességeihez igazított tananyagot illesszenek a hivatalos tantervekbe olyan témákban, mint a nők és a férfiak közötti egyenlőség, a sztereotípiamentes nemi szerepek, a kölcsönös tisztelet, az erőszakmentes konfliktusmegoldás a személyközi kapcsolatokban, a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak és a személyi sérthetetlenséghez való jog.

   2    A részes felek megteszik a szükséges lépéseket, hogy az (1) bekezdésben említett elveket érvényre juttassák az informális oktatási létesítményekben, valamint a sport-, a kulturális és a szabadidős létesítményekben és a médiában.

       15. cikk – Szakemberképzés

   1    A részes felek megfelelő képzést nyújtanak vagy alakítanak ki a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekmények áldozataival vagy elkövetőivel foglalkozó szakemberek számára az említett erőszakos cselekmények megelőzéséről és felismeréséről, a nők és a férfiak közötti egyenlőségről, az áldozatok szükségleteiről és jogairól, valamint a másodlagos áldozattá válás megelőzésének módjairól.

   2    A részes felek ösztönzik, hogy az (1) bekezdésben említett képzés koordinált, több szervre kiterjedő együttműködésről szóló képzést is magában foglaljon, hogy átfogó és megfelelő áldozatkezelés váljon lehetővé a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak eseteiben.


   16. cikk – Megelőző beavatkozás és kezelési programok

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket olyan programok létrehozására vagy támogatására, amelyek célja, hogy a kapcsolati erőszak elkövetőit a személyközi kapcsolatokon belüli erőszakmentes magatartás elsajátítására tanítsák a további erőszak megelőzése és az erőszakos magatartásminták megváltoztatása érdekében.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket olyan kezelési programok létrehozására vagy támogatására, amelyek célja, hogy megakadályozzák az elkövetőket, különösen a nemi erkölcs elleni bűncselekmények elkövetőit újabb bűncselekmények elkövetésében.

   3    Az (1) és a (2) bekezdésben említett intézkedések megtételekor a részes felek biztosítják, hogy az áldozatok biztonsága, támogatása és emberi jogai kiemelt szerepet kapjanak, valamint hogy ezeket a programokat adott esetben az áldozatsegítő szakszolgálatokkal szorosan együttműködve állítsák össze és hajtsák végre.

       17. cikk – A magánszektor és a média részvétele

   1    A részes felek arra ösztönzik a magánszektort, az információs és kommunikációs technológiai szektort, valamint a médiát – a véleménynyilvánítás szabadságát és függetlenségüket kellően tiszteletben tartva –, hogy vegyenek részt a szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában, valamint dolgozzanak ki iránymutatásokat és önszabályozó normákat a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és méltóságuk tiszteletben tartásának növelése érdekében.

   2    A részes felek a magánszektor szereplőivel együttműködve arra vonatkozó készségeket fejlesztenek és erősítenek a gyermekekben, a szülőkben és a nevelőkben, hogy hogyan kell kezelni azt az információs és kommunikációs környezetet, amely hozzáférést biztosít olyan szexuális vagy erőszakos természetű, megalázó tartalmakhoz, amelyek károsak lehetnek.

IV. fejezet – Védelem és támogatás

           18. cikk – Általános kötelezettségek

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket, hogy védjék az áldozatokat a további erőszakos cselekményektől.

   2    A részes felek a belső joggal összhangban megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak érdekében, hogy olyan megfelelő mechanizmusok működjenek, amelyek az összes érintett állami szerv – beleértve a bírósági szervezetet, az ügyészséget, a bűnüldöző hatóságokat, a helyi és a regionális hatóságokat –, valamint a nem kormányzati szervezetek és egyéb érintett szervezetek és szereplők között hatékony együttműködést képesek kialakítani a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formája áldozatainak és tanúinak védelme és támogatása terén, ideértve az Egyezmény 20. és 22. cikkében részletezett általános támogatási szolgáltatásokhoz és szakszolgáltatásokhoz való hozzáférést is.

   3    A részes felek biztosítják, hogy az e fejezet alapján hozott intézkedések:


           a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak nemi szempontú megértésén alapuljanak, és az áldozatok emberi jogaira és biztonságára összpontosítanak;

           olyan integrált megközelítésen alapulnak, amely figyelembe veszi az áldozatok, az elkövetők, a gyermekek és a tágabb társadalmi környezetük közötti kapcsolatokat;

           a másodlagos áldozattá válás elkerülését célozzák;

           az erőszakos cselekmények női áldozatai helyzetének megerősítését és gazdasági függetlenségét célozzák;

               adott esetben lehetővé teszik, hogy a védelmi és a támogatási szolgáltatások ugyanazon a helyszínen legyenek;

               figyelembe veszik a kiszolgáltatott személyek, ideértve a gyermekáldozatokat is, különleges szükségleteit, és e személyek számára hozzáférhetőek.

   4    A szolgáltatások nyújtása nem függhet attól, hogy az áldozat kész-e feljelentést vagy vallomást tenni az elkövető ellen.

   5    A részes felek megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeikkel összhangban konzuli vagy más védelmet és támogatást nyújtsanak állampolgáraiknak vagy más, ilyen jellegű védelemre jogosult áldozatoknak.

       19. cikk – Tájékoztatás

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítására, hogy az áldozatok az általuk értett nyelven megfelelően és időben tájékoztatást kapjanak a rendelkezésre álló támogatási szolgáltatásokról és jogi eszközökről.

       20. cikk – Általános támogató szolgáltatások

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítására, hogy az áldozatok olyan szolgáltatásokhoz férhessenek hozzá, amelyek elősegítik felépülésüket az erőszakot követően. Ezeknek az intézkedéseknek szükség esetén olyan szolgáltatásokat kell magukban foglalniuk, mint a jogi és a pszichológiai tanácsadás, a pénzügyi támogatás, a lakhatás, az oktatás, a képzés és a munkahely-kereséshez történő segítségnyújtás.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítására, hogy az áldozatok egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz férjenek hozzá, a szolgálatok megfelelő forrásokkal rendelkezzenek, és a szakemberek képzettsége lehetővé tegye az áldozatok segítését és megfelelő szolgálatokhoz irányítását.

       21. cikk – Segítségnyújtás egyéni vagy kollektív panaszok esetén

       A részes felek biztosítják, hogy az áldozatok tájékoztatásban részesüljenek az egyéni vagy kollektív panaszokra vonatkozóan alkalmazandó regionális és nemzetközi mechanizmusokról, és hozzáférhessenek ezekhez a mechanizmusokhoz. A részes felek elősegítik, hogy az áldozatok megfelelő érzékenységgel és hozzáértéssel nyújtott segítséget kapjanak panaszaik benyújtásához.


   22. cikk – Támogató szolgáltatások

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy megfelelő földrajzi eloszlásban olyan támogatási szakszolgáltatásokat hozzanak létre vagy ezek létrehozásáról gondoskodjanak, amelyek azonnali, valamint rövid és hosszú távú támogatást nyújtanak a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekmények áldozatai számára.

   2    A részes felek külön támogató szolgáltatásokat nyújtanak az erőszakos cselekmények női áldozatai és azok gyermekei számára, vagy gondoskodnak ezek nyújtásáról.

       23 cikk – Menedékhelyek

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy kellő számban megfelelő, könnyen hozzáférhető menedékhelyeket alakítsanak ki, ahol biztonságos szállást nyújtanak az áldozatok, különösen a nők és gyermekeik számára, és proaktív módon közelítenek feléjük.

       24. cikk — Telefonos segélyvonalak

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy országos, a hét minden napján éjjel-nappal díjmentesen hívható segélyvonalakat hozzanak létre, amelyeken keresztül titoktartás mellett vagy a névtelenséget tiszteletben tartva tanácsokat adnak a hívóknak a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájával kapcsolatban.

       25. cikk – A szexuális erőszak áldozatainak támogatása

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy az erőszakos közösülés vagy a szexuális erőszak áldozatai számára kellő számban megfelelő, könnyen hozzáférhető válságközpont jöjjön létre, ahol orvosi és igazságügyi orvosi vizsgálatot, traumakezelést végeznek és tanácsokat adnak az áldozatok számára.

       26. cikk – A gyermektanúk védelme és támogatása

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítására, hogy a védelmi és támogatási szolgáltatások áldozatok részére történő nyújtása során megfelelő módon figyelembe vegyék a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak bármely formájának tanújává vált gyermekek jogait és szükségleteit.

   2    Az e cikk alapján hozott intézkedések magukban foglalják az életkornak megfelelő pszichoszociális tanácsadást a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak bármely formájának tanújává vált gyermekek számára, és az intézkedéseknek messzemenően figyelembe kell venniük a gyermekek érdekeit.

       2 7. cikk – Bejelentés

       A részes felek megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy arra ösztönözzék a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekmények elkövetésének tanúit vagy azokat a személyeket, akik alapos okkal úgy vélik, hogy ilyen cselekmények elkövetésére kerülhet sor vagy további erőszakos cselekmények elkövetése várható, hogy jelentsék ezt be az illetékes szervezeteknél vagy hatóságoknál.


28. cikk – Bejelentés szakemberek részéről

       A részes felek megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a belső jog alapján bizonyos szakemberekre vonatkozó titoktartási szabályok ne akadályozzák az érintett szakembereket abban, hogy megfelelő körülmények között bejelentést tegyenek az illetékes szervezeteknél vagy hatóságoknál, ha alapos okkal úgy vélik, hogy a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó súlyos erőszakos cselekményeket követtek el vagy további súlyos erőszakos cselekmények elkövetése várható.

V. fejezet – Anyagi jog

       29. cikk – Polgári perek és jogorvoslatok

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy megfelelő polgári jogi jogorvoslatot biztosítsanak az áldozatok számára az elkövetőkkel szemben.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy a nemzetközi jog általános elveivel összhangban megfelelő polgári jogi igényérvényesítési eszközöket biztosítsanak az áldozatoknak azokkal az állami hatóságokkal szemben, amelyek hatáskörükön belül elmulasztottak eleget tenni a szükséges megelőző vagy védintézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségüknek.

       30. cikk – Kártérítés és kártalanítás

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az áldozatoknak joguk legyen kártérítést követelni az elkövetőktől a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekmények esetében.

   2    Megfelelő állami kártalanításban kell részesíteni azokat, akik súlyos testi sérülést vagy egészségkárosodást szenvedtek el, amennyiben a kár nem kerül megtérítésre más forrásból, például az elkövető, biztosítás vagy államilag finanszírozott egészségügyi vagy szociális ellátás révén. Ez nem zárja ki azt, hogy a részes felek kártérítés iránti keresettel követeljék az elkövetőtől a kár megtérítését, amennyiben megfelelően figyelembe veszik az áldozat biztonságát.

   3    A (2) bekezdés alapján hozott intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a kártalanítás nyújtása ésszerű időn belül megtörténjen.

       31. cikk – Szülői felügyeleti jog, láthatási jog és biztonság

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a szülői felügyeleti jogra és a gyermekláthatási jogra vonatkozó határozatok meghozatalakor figyelembe vegyék a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekményeket.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a láthatási jog vagy a szülői felügyeleti jog gyakorlása ne veszélyeztesse az áldozat vagy a gyermekek jogait és biztonságát.


       32. cikk – A kényszerházasság polgári jogi következményei

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a kényszer hatására kötött házasságok az áldozatra háruló indokolatlan pénzügyi vagy adminisztratív teher nélkül megtámadhatók, megsemmisíthetők vagy felbonthatók legyenek.

       33. cikk – Pszichológiai erőszak

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a más személy érzelmi sértetlenségét kényszerítés vagy fenyegetés révén súlyosan károsító cselekmények szándékos elkövetése büntetendő legyen.

       34. cikk – Fenyegető zaklatás

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a más személy ellen irányuló, ismételt fenyegetésekből álló, az érintett személyben biztonságával kapcsolatban félelmet keltő szándékos magatartás büntetendő legyen.

       35. cikk – Fizikai erőszak

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy más személlyel szembeni fizikai erőszak szándékos elkövetése büntetendő legyen.

       36. cikk – Szexuális erőszak, ideértve az erőszakos közösülést is

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a következő cselekmények szándékos elkövetése büntetendő legyen:

       a    beleegyezés nélküli, szexuális természetű hüvelyi, anális vagy orális behatolás egy másik személy testébe bármilyen testrésszel vagy tárggyal;

       b    beleegyezés nélküli, szexuális természetű egyéb cselekmények egy másik személlyel;

       c    más személy rábírása arra, hogy beleegyezés nélküli, szexuális természetű cselekményben vegyen részt egy harmadik személlyel.

   2    A beleegyezést önként, a személynek a körülmények összefüggésében értékelt szabad akaratából kell megadni.

   3    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdés rendelkezései a volt vagy jelenlegi házastársak, illetve a belső jog által elismert volt vagy jelenlegi partnerek ellen elkövetett cselekményekre is vonatkozzanak.

       37. cikk – Kényszerházasság

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy egy felnőtt vagy egy gyermek házasságkötésre kényszerítésének szándékos elkövetése büntetendő legyen.


2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az olyan cselekmény szándékos elkövetése, amellyel egy felnőttet vagy egy gyermeket házasságkötésre kényszerítés céljából a tartózkodása szerintitől eltérő részes fél vagy állam területére csalnak át, büntetendő legyen.

       38. cikk — Női nemi szervek megcsonkítása

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a következő cselekmények szándékos elkövetése büntetendő legyen:

       a    a nagyajkak, a kisajkak vagy a csikló egészének vagy valamely részének kimetszése, infibulációja vagy bármilyen más módon történő csonkítása;

       b    egy nő kényszerítése vagy rábírása arra, hogy alávesse magát az a) pontban felsorolt cselekmények valamelyikének;

       c    egy leány ösztönzése, kényszerítése vagy rábírása arra, hogy alávesse magát az a. pontban felsorolt cselekmények valamelyikének.

       39. cikk – Kényszerített terhességmegszakítás és kényszerített sterilizálás

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a következő cselekmények szándékos elkövetése büntetendő legyen:

       a    egy nő terhességének megszakítása annak előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezése nélkül;

       b    olyan műtét elvégzése egy nőn annak előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezése nélkül vagy anélkül, hogy az eljárást megértené, amelynek célja vagy hatása a nő természetes szaporodási képességének megszűnése.

       40. cikk — Szexuális zaklatás

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem kívánt, szexuális természetű szóbeli, nem szóbeli vagy fizikai cselekmény, amelynek célja vagy hatása egy személy méltóságának megsértése, különösen akkor, ha az megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt, büntetőjogi vagy más jogi szankció tárgyát képezze.

       41. cikk – Bűnsegély, felbujtás és kísérlet

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak érdekében, hogy a jelen Egyezmény 33., 34., 35., 36., 37. cikkével, 38. cikke a) pontjával és 39. cikkével összhangban meghatározott bűncselekmények elkövetéséhez szándékosan nyújtott bűnsegélyt és az elkövetésre szándékosan történő felbujtást bűncselekménynek minősítsék.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket arra, hogy a jelen Egyezmény 35., 36., 37. cikkével, 38. cikkének a) pontjával és 39. cikkével összhangban meghatározott bűncselekmények elkövetésének szándékos kísérletét bűncselekménynek minősítsék.


   42. cikk –A bűncselekmények, köztük az ún. „becsület“ nevében elkövetett bűncselekmények elfogadhatatlan igazolása

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekmények bármelyikének elkövetése alapján indult büntetőeljárások során a kultúra, a szokás, a vallás, a hagyomány vagy az ún. „becsület“ ne minősülhessen a cselekmény igazolásának. Ez különösen vonatkozik azokra az állításokra, miszerint az áldozat áthágta a kulturális, a vallási, a társadalmi vagy a tradicionális normákat vagy a megfelelő viselkedési szokásokat.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az a tény, hogy egy személy az (1) bekezdésben említett cselekmények valamelyikének elkövetésére egy gyermeket bírt rá, ne csökkentse az adott személy büntetőjogi felelősségét az elkövetett cselekmények tekintetében.

       43. cikk – A bűncselekményi tényállások alkalmazása

       A jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekményi tényállások az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat természetétől függetlenül alkalmazandók.

       44. cikk – Joghatóság

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy megállapítsák joghatóságukat a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekmények kapcsán, ha a bűncselekményt:

       a    valamely részes fél területén; vagy

       b    valamely részes fél lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén; vagy

       c    valamely részes fél jogszabályai szerint bejegyzett repülőgép fedélzetén követték el; vagy

       d    valamely részes fél állampolgára követte el; vagy

       e    valamely részes fél területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy követte el.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy megállapítsák joghatóságukat a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekmények kapcsán, ha a bűncselekményt valamely állampolgáruk vagy olyan személy ellen követték el, akinek szokásos tartózkodási helye területükön van.

   3    A jelen Egyezmény 36., 37., 38. és 39. cikkével összhangban meghatározott bűncselekmények büntethetősége érdekében a Felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy joghatóságuk megállapítása ne függjön attól, hogy az adott cselekmények az elkövetésük helye szerinti területen bűncselekménynek minősülnek-e.

   4    A jelen Egyezmény 36., 37., 38. és 39. cikkével összhangban meghatározott bűncselekmények üldözése érdekében a részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy joghatóságuk megállapítása az (1) bekezdés d. és e. pontját illetően ne függjön attól a feltételtől, hogy a büntetőeljárást csak az áldozat által a bűncselekményre vonatkozóan tett bejelentést vagy a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti állam által az eljárás megindítására tett cselekményt követően lehet megindítani.


5    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekmények elbírálására joghatósággal rendelkezzenek azokban az esetekben, ha a feltételezett elkövető a területükön tartózkodik, és kizárólag állampolgársága alapján nem adják ki őt egy másik részes félnek.

   6    Ha a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott feltételezett bűncselekmény vonatkozásában több részes fél tart joghatóságra igényt, akkor az érintett részes felek adott esetben konzultációt folytatnak egymással a büntetőeljárás szempontjából legmegfelelőbb joghatóság megállapítása céljából.

   7    A nemzetközi jog általános szabályainak sérelme nélkül ezen Egyezmény nem zárja ki azt, hogy valamely részes fél belső joga alapján gyakorolja a büntető joghatóságot.

       45. cikk – Szankciók és intézkedések

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekmények hatékony, arányos és visszatartó erejű, a bűncselekmény súlyosságát figyelembe vevő szankciókkal legyenek büntethetők. E szankciók közé tartozhatnak adott esetben a szabadságvesztéssel járó büntetéseket is, amelyek kiadatáshoz vezethetnek.

   2    A részes felek más intézkedéseket is tehetnek az elkövetőkkel kapcsolatban, például a következőket:

           az elítélt személyek ellenőrzése vagy felügyelete;

           a szülői jogok megvonása, ha a gyermek érdekei, adott esetben ideértve az áldozat biztonságát is, más módon nem garantálhatok.

       46. cikk – Súlyosító körülmények

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a következő körülmények – amennyiben nem tényállási elemei a bűncselekménynek – a belső jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban súlyosító körülményként legyenek figyelembe vehetők a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatos büntetési tételek meghatározása során:

       a    a bűncselekményt a belső jog által elismert volt vagy jelenlegi házastárs vagy partner sérelmére követték el, vagy családtag, az áldozattal közös háztartásban élő vagy hatalmi helyzetével visszaélő személy követte el;

       b    a bűncselekményt vagy a kapcsolódó bűncselekményeket ismétlődően követték el;

       c    a bűncselekményt sajátos körülmények miatt kiszolgáltatottá vált személy sérelmére követték el;

       d    a bűncselekményt gyermek sérelmére vagy jelenlétében követték el;

       e    a bűncselekményt két vagy több személy együttesen követte el;

       f    a bűncselekményt rendkívül súlyos erőszak előzte meg vagy kísérte;


       g    a bűncselekményt fegyveresen vagy fegyverrel történő fenyegetéssel követték el;

       h    a bűncselekmény súlyos fizikai vagy pszichológiai sérülést okozott az áldozatnak;

       i    az elkövető hasonló bűncselekményekért korábban már volt büntetve.

       47. cikk — Más részes fél által hozott ítéletek

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak lehetővé tétele érdekében, hogy a büntetési tételek meghatározása során figyelembe lehessen venni a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatban valamely más részes fél által hozott jogerős ítéleteket.

       48. cikk –    A kötelező alternatív vitarendezési eljárások és büntetések tilalma

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy megtiltsák a kötelező alternatív vitarendezési eljárásokat, ideértve a közvetítést és a békéltetést is, a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájával kapcsolatban.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy pénzbüntetés megfizetésének elrendelése esetén megfelelően figyelembe vegyék azt, hogy az elkövető képes-e az áldozattal szemben fennálló pénzügyi kötelezettségének eleget tenni.

VI. fejezet – Nyomozás, vádemelés, eljárásjog és védőintézkedések

       49. cikk – Általános kötelezettségek

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájával kapcsolatos nyomozásokat és bírósági eljárásokat indokolatlan késedelem nélkül lefolytassák, a büntetőeljárás minden szakaszában figyelembe véve az áldozat jogait.

   2    Az emberi jogok alapvető elveivel összhangban és az erőszak nemi alapú értelmezésére tekintettel a részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatban hatékony nyomozásra és büntetőeljárásra kerüljön sor.

       50. cikk – Azonnali reagálás, megelőzés és védelem

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a feladatkörük alapján érintett bűnüldöző hatóságok azonnal és megfelelő módon reagáljanak a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájára úgy, hogy megfelelő és közvetlen védelmet kínálnak az áldozatoknak.


2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a feladatkörük alapján érintett bűnüldöző hatóságok azonnal és megfelelő módon kapcsolódjanak be a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzésébe és az azokkal szembeni védelembe, ideértve a megelőző operatív intézkedések alkalmazását és a bizonyítékok gyűjtését is.

       51. cikk – Kockázatértékelés és kockázatkezelés

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden érintett hatóság értékelje az emberi életet fenyegető kockázatokat, a helyzet súlyosságát és az erőszak ismételt elkövetésének kockázatát a kockázatok kezelése, illetve szükség esetén koordinált biztonság és támogatás nyújtása céljából.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett értékelés a nyomozás minden szakaszában és a védőintézkedések alkalmazásakor kellőképpen figyelembe vegye azt, hogy a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszakos cselekmények elkövetői rendelkeznek-e lőfegyverekkel vagy van-e azokhoz hozzáférésük.

       52. cikk – Azonnali távoltartási határozatok

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok arra vonatkozó jogköröket kapjanak, hogy közvetlen veszélyhelyzetekben a kapcsolati erőszak elkövetőjével szemben elrendelhessék, hogy az az áldozat vagy a veszélyben lévő személy lakóhelyét kellő időtartamra hagyja el, és megtilthassák számára, hogy az áldozat vagy a veszélyben lévő személy lakóhelyére belépjen, vagy az áldozattal vagy a veszélyben lévő személlyel kapcsolatba lépjen. Az e cikk alapján hozott intézkedéseknek az áldozatok és a veszélyben lévő személyek biztonságát előtérbe kell helyezniük.

       53. cikk – Korlátozást elrendelő vagy védelmi határozatok

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak bármely formája által érintett áldozatok érdekében megfelelő távoltartást elrendelő vagy védelmi határozatot lehessen meghozni.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett, korlátozást elrendelő vagy védelmi határozatok:

           azonnali védelmet nyújtva álljanak rendelkezésre, és ne jelentsenek indokolatlan pénzügyi vagy adminisztratív terhet az áldozat számára;

           meghatározott ideig vagy módosításukig, illetve visszavonásukig legyenek hatályosak;

           szükség esetén kérelemre és azonnali hatállyal kerüljenek kibocsátásra;

           más jogi eljárásoktól függetlenül vagy más jogi eljárásokat kiegészítve álljanak rendelkezésre;

               felhozhatóak legyenek későbbi jogi eljárásokban.


3    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az 1. bekezdés alapján kiadott korlátozást elrendelő vagy védelmi határozatok megsértése hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi vagy más jogi szankciót vonjon maga után.

       54. cikk – Nyomozás és bizonyíték

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a polgári vagy a büntetőeljárásokban az áldozat szexuális előéletével vagy magatartásával kapcsolatos bizonyítékokat csak akkor engedélyezzék, ha azok a tárgyhoz tartoznak és szükségesek.

       55. cikk – Kérelemre és hivatalból induló eljárások

   1    A részes felek gondoskodnak arról, hogy a jelen Egyezmény 35., 36., 37., 38. és 39. cikkével összhangban meghatározott bűncselekmények esetében a nyomozás vagy a vádemelés ne függjön teljes mértékben az áldozat bejelentésétől vagy panaszától, ha a bűncselekményt részben vagy egészben a részes felek területén követték el, továbbá biztosítják, hogy az eljárások akkor is folytatódhassanak, ha az áldozat visszavonja állítását vagy panaszát.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy – a belső joguk által előírt feltételeknek megfelelően – lehetővé tegyék kormányzati és nem kormányzati szervezetek, illetve a kapcsolati erőszakkal foglalkozó tanácsadók számára, hogy segítsék és/vagy támogassák az áldozatokat azok kérésére a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások és bírósági eljárások során.

       56. cikk – Védőintézkedések

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak érdekében, hogy az áldozatok jogait és érdekeit, ideérve a tanúként felmerülő különleges szükségleteiket is, a nyomozás és a bírósági eljárás minden szakaszában védjék, különösen a következők révén:

       a    védelmet nyújtanak az áldozatok, a családtagjaik és a tanúk számára a megfélemlítéssel, a megtorlással és az ismételt áldozattá válással szemben;

       b    biztosítják, hogy az áldozatok – legalább azokban az esetekben, amikor ők és családtagjaik veszélyben lehetnek – tájékoztatást kapjanak az elkövető szökéséről, illetve ideiglenes vagy végleges szabadon bocsátásáról;

       c    a belső jog által előírt feltételeknek megfelelően tájékoztatják az áldozatokat a jogaikról és a rendelkezésükre álló szolgáltatásokról, a panaszukat követő intézkedésekről, a vádakról, a nyomozás vagy az eljárás általános menetéről, az eljárásban betöltött szerepükről, valamint ügyük kimeneteléről;

           d    a belső jog eljárási szabályainak megfelelő módon lehetővé teszik az áldozatok számára, hogy meghallgassák őket, bizonyítékokat nyújthassanak be, közvetlenül vagy közvetítő közreműködésével hangot adhassanak véleményüknek, szükségleteiknek és aggályaiknak, és ezek figyelembevétele biztosított legyen;


       e    megfelelő támogató szolgáltatásokat nyújtanak az áldozatok számára, hogy jogaiknak és érdekeiknek kellően hangot adhassanak, és ezek figyelembevétele biztosított legyen;

       f    biztosítják, hogy az áldozatok magánéletének és képmásának védelme érdekében intézkedéseket lehessen elfogadni;

       g    biztosítják, hogy az áldozatok és az elkövetők lehetőleg ne kerüljenek kapcsolatba a bíróság és a rendvédelmi ügynökségek helyiségeiben;

       h    független és hozzáértő tolmácsot biztosítanak az áldozatok részére, amikor az áldozatok az eljárásban félként vesznek részt, vagy bizonyítékot nyújtanak;

       i    lehetővé teszik az áldozatok számára, hogy a belső jog szabályainak megfelelő módon tanúvallomást tegyenek a tárgyalóteremben, anélkül hogy jelen kellene lenniük, vagy legalább a feltételezett elkövető jelenléte nélkül, nevezetesen megfelelő kommunikációs technológiák alkalmazása révén, amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak.

   2    A nőkkel szembeni erőszak, illetve a kapcsolati erőszak áldozatává vagy tanújává vált gyermekek érdekében adott esetben külön védőintézkedéseket kell tenni a gyermek érdekeinek a figyelembevételével.

       57. cikk – Jogi segítségnyújtás

       A belső jogukban meghatározott feltételeknek megfelelően a részes felek biztosítják az áldozatok számára a jogsegélyhez és az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való jogot.

       58. cikk – Elévülés

       A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási és más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jelen Egyezmény 36., 37., 38. és 39. cikkével összhangban meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatban az eljárás kezdeményezésének elévülési ideje arányos legyen a szóban forgó bűncselekmény súlyával és elegendő legyen arra, hogy az eljárás lefolytatása hatékonyan kezdeményezhető legyen az követően, hogy az áldozat elérte a nagykorúságot.

VII. fejezet – Migráció és menekültügy

       59. cikk – Tartózkodási státusz

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok az áldozatok, akiknek a tartózkodási státusza a házastárs vagy a belső jog által elismert partner tartózkodási státuszától függ, a házasság vagy a kapcsolat felbontása esetén különösen nehéz helyzetben, kérelmükre, a házasság vagy a kapcsolat időtartamától függetlenül, független tartózkodási engedélyt kapjanak. A független tartózkodási engedély megadásával és érvényességi időtartamával kapcsolatos feltételeket a belső jog határozza meg.


2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az áldozatok esetében a házastárs vagy a belső jog által elismert partner tartózkodási státuszától függő tartózkodási státusszal kapcsolatban kezdeményezett kiutasítási eljárás felfüggeszthető legyen, hogy az áldozat független tartózkodási engedélyt kérelmezhessen.

   3    A részes felek meghosszabbítható tartózkodási engedélyt adnak ki az áldozatoknak, ha a következő két eset közül legalább az egyik fennáll:

       a    az illetékes hatóság úgy véli, hogy az áldozatok tartózkodása személyes helyzetük miatt szükséges;

       b    az illetékes hatóság úgy véli, hogy az áldozatok tartózkodása a nyomozás vagy a büntetőeljárás kapcsán az illetékes hatóságokkal való együttműködés céljából szükséges.

   4    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a kényszerházasság azon áldozatai, akiket a házasságkötés céljából egy másik országba vittek, és akik ennek következtében elvesztették tartózkodási státuszukat a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban, visszakaphassák ezt a státuszt.

       60. cikk – Menedékjog iránti kérelem nemi alapon

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény 1. cikke A. részének (2) bekezdése szerinti üldözés egyik formájaként és a súlyos sérelem olyan formájaként legyen elismerhető, amely kiegészítő/szubszidiárius védelmet tesz szükségessé.

   2    A részes felek gondoskodnak arról, hogy az említett egyezményben felsorolt összes ok a nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe vevő értelmezést kapjon, és hogy azokban az esetekben, amikor azt állapítják meg, hogy az üldözéstől való félelem egy vagy több ilyen okból fakad, akkor a kérelmezők a vonatkozó alkalmazandó okmányoknak megfelelően menekült jogállást kapjanak.

   3    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy a nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe vevő befogadási eljárásokat és támogatási szolgáltatásokat alakítsanak ki a menedékkérők számára, továbbá nemi alapú iránymutatásokat és a nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe vevő menekültügyi eljárásokat dolgozzanak ki, ideértve a menekült jogállás meghatározását és a nemzetközi védelem kérését is.

       61. cikk – A visszaküldés tilalma

   1    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy a nemzetközi jog alapján fennálló kötelezettségeknek megfelelően tiszteletben tartsák a visszaküldés tilalmának elvét.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nőkkel szembeni erőszak védelmet igénylő áldozatait – jogállásuktól vagy tartózkodási helyüktől függetlenül – semmilyen körülmények között ne küldjék vissza olyan országba, ahol életük veszélyben lenne, vagy ahol kínzásnak, embertelen, magalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetnék alá őket.


VIII. fejezet – Nemzetközi együttműködés

       62. cikk – Általános elvek

   1    A részes felek ezen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban, a polgári és a büntetőügyekben folytatott együttműködésről szóló vonatkozó nemzetközi és regionális okmányok, az egységes vagy kölcsönös jogszabályokon alapuló megállapodások és belső joguk alkalmazása révén a lehető legszélesebb körben együttműködnek egymással azért, hogy a.

       a    a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formáját megelőzzék, küzdjenek ellene és üldözzék;

       b    megvédjék az áldozatokat, és segítséget nyújtsanak számukra;

       c    a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekmények alapján nyomozást vagy eljárást folytassanak;

       d    végrehajtsák a részes felek igazságügyi hatóságai által hozott polgári jogi és büntetőjogi ítéleteket, ideértve a védelmi határozatokat is.

   2    A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott, az áldozat tartózkodási helye szerinti részes féltől eltérő részes fél területén elkövetett bűncselekmények áldozatai benyújthassák panaszukat a tartózkodási helyük szerinti állam illetékes hatóságainál.

   3    Ha valamely részes fél, amely a kölcsönös bűnügyi jogsegélyt, a kiadatást vagy az ezen Egyezményben részes másik részes fél által hozott polgári jogi vagy büntetőjogi ítélet végrehajtását szerződés meglétéhez köti, jogi együttműködés iránti megkeresést kap egy olyan részes féltől, amellyel nem kötött ilyen szerződést, akkor a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekmények vonatkozásában ezt az Egyezményt a kölcsönös bűnügyi jogsegély, a kiadatás vagy a másik részes fél által hozott polgári jogi vagy büntetőjogi ítélet végrehajtása jogalapjának tekintheti.

   4    A részes felek erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzését és az ellenük folytatott küzdelmet, amennyiben lehetséges, beillesszék a harmadik államok javára indított fejlesztési segélyprogramokba, ideértve a 18. cikk (5) bekezdésével összhangban az áldozatok védelmének előmozdítása céljából harmadik államokkal kötött két- és többoldalú megállapodásokat is.

       63. cikk – Veszélyben lévő személyekkel kapcsolatos intézkedések

       Ez az Egyezmény arra ösztönzi azt a részes felet, amely a rendelkezésére álló információk alapján alapos okkal úgy véli, hogy egy személyt egy másik részes fél területén az ezen Egyezmény 36., 37., 38. és 39. cikkében említett erőszakos cselekmények valamelyikének közvetlen veszélye fenyegeti, hogy ezeket az információkat haladéktalanul továbbítsa a másik részes félnek abból a célból, hogy megfelelő védőintézkedéseket lehessen tenni. Adott esetben az információknak tartalmazniuk kell a veszélyben lévő személyre vonatkozó meglévő védőintézkedésekkel kapcsolatos részleteket is.


       64. cikk – Tájékoztatás

   1    A megkeresett részes fél haladéktalanul tájékoztatja a megkereső részes felet az e fejezet alapján hozott intézkedés végeredményéről. A megkeresett részes fél haladéktalanul tájékoztatja a megkereső részes felet azokról a körülményekről is, amelyek a kért intézkedés végrehajtását lehetetlenné teszik vagy nagy valószínűséggel jelentősen késleltetik.

   2    Belső joga keretein belül bármely részes fél előzetes megkeresés nélkül továbbíthatja a saját nyomozása során szerzett információkat egy másik részes félnek, ha úgy véli, hogy ezen információk továbbítása segítheti a másik részes felet a jelen Egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekmények elkövetésének megelőzésében vagy az ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások vagy eljárások kezdeményezésében vagy lefolytatásában, vagy ha úgy véli, hogy az információk továbbítása nyomán a másik részes fél e fejezet alapján együttműködést fog kezdeményezni.

   3    A (2) bekezdéssel összhangban információkat kapó részes fél saját illetékes hatóságai rendelkezésére bocsátja ezeket az információkat, hogy szükség esetén eljárást lehessen kezdeményezni, illetve hogy ezeket az információkat figyelembe lehessen venni a vonatkozó polgári és büntetőeljárások során.

       65. cikk – Adatvédelem

       A személyes adatokat a részes felek által az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről szóló egyezmény (ETS 108. sz.) alapján vállalt kötelezettségek szerint kell tárolni és felhasználni.

IX. fejezet – Ellenőrző rendszer

       66. cikk –    A nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja

   1    A nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja (a továbbiakban: GREVIO) ellenőrzi ezen Egyezmény részes felek által történő végrehajtását.

   2    A GREVIO legalább 10 és legfeljebb 15 tagból áll, a nemi és a földrajzi egyensúly, valamint a multidiszciplináris szakértelem figyelembevételével. A szakértői csoport tagjait a Részes Felek Bizottsága választja a részes felek által állampolgáraik közül javasolt jelöltek közül négyéves időtartamra; a tagok megbízatása egy alkalommal megújítható.

   3    Az első 10 tag megválasztását az ezen Egyezmény hatálybalépését követő egy éven belül kell megtartani. A további öt tag megválasztását a 25. megerősítést vagy csatlakozást követően kell megtartani.

   4    A GREVIO tagjainak megválasztása az alábbi elveken alapszik:


       a    a tagokat átlátható eljárás keretében, olyan nagy erkölcsi tekintélyű személyek közül kell kiválasztani, akik elismert szakképzettséggel rendelkeznek az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak vagy az áldozatok segítése és védelme területén, vagy bizonyítottan szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek az ezen Egyezmény által érintett területeken;

       b    a GREVIO minden tagjának más állam állampolgárának kell lennie;

       c    a tagoknak a fő jogrendszereket kell képviselniük;

       d    tagoknak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak területén érintett szereplőket és szerveket kell képviselniük;

       e    a tagok személyes minőségükben kell részt venniük a GREVIO munkájában, feladataik ellátása során függetlenül és pártatlanul kell eljárniuk, és a feladataik hatékony ellátásához szükséges mértékben kell rendelkezésre állniuk.

   5    A GREVIO tagjainak választási eljárását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága határozza meg a részes felekkel folytatott konzultáció és a részes felek egyhangú hozzájárulásának megszerzése után, az Egyezmény hatálybalépését követő hat hónapon belül.

   6    A GREVIO elfogadja eljárási szabályzatát.

   7    A GREVIO tagjait és a 68. cikk (9) és (14) bekezdésében meghatározott országlátogatásokat végző küldöttségek tagjait megilletik az ezen Egyezmény mellékletében meghatározott kiváltságok és mentességek.

       67. cikk – A Részes Felek Bizottsága

   1    A Részes Felek Bizottsága az Egyezmény részes feleinek képviselőiből áll.

   2    A Részes Felek Bizottságát az Európa Tanács főtitkára hívja össze. Az első ülést az Egyezmény hatálybalépését követő egy éven belül kell megtartani a GREVIO tagjainak megválasztása céljából. Ezt követően a Részes Felek Bizottsága a részes felek legalább egyharmadának, a Részes Felek Bizottsága elnökének vagy a főtitkárnak a kérésére ül össze.

   3    A Részes Felek Bizottsága elfogadja eljárási szabályzatát.

       68. cikk – Eljárás

   1    A részes felek a GREVIO által készített kérdőív alapján jelentést nyújtanak be az Európa Tanács főtitkárához az ezen Egyezmény rendelkezéseit átültető jogalkotási és más intézkedésekről, amelyet a GREVIO megvizsgál.

   2    A GREVIO az (1) bekezdéssel összhangban benyújtott jelentést az érintett részes fél képviselőivel közösen vizsgálja meg.


   3    Az ezt követő értékelési eljárásokat körökre bontják, amelyek időtartamát a GREVIO határozza meg. Minden értékelési kör elején a GREVIO kiválasztja azokat a konkrét rendelkezéseket, amelyekre az értékelési eljárás vonatkozni fog, majd pedig kérdőívet küld ki.

   4    A GREVIO meghatározza az ellenőrzési eljárás elvégzéséhez szükséges megfelelő eszközöket. Minden egyes értékelési körhöz kérdőívet fogadhat el, amely a részes felek által történő végrehajtás értékelésére szolgáló eljáráshoz szolgál alapul. A kérdőívet minden részes félnek megküldik. A részes feleknek válaszolniuk kell a kérdőívre, valamint a GREVIO-tól érkező minden más információkérésre.

   5    A GREVIO információkat kaphat az Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban nem kormányzati szervezetektől és a civil társadalomtól, valamint az emberi jogok védelmével foglalkozó nemzeti intézményektől.

   6    A GREVIO kellően figyelembe veszi azokat az információkat, amelyek az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó területekre vonatkozóan más regionális és nemzetközi okmányok és szervezetek révén rendelkezésre állnak.

   7    Az egyes értékelési fordulók kérdőíveinek elfogadásakor a GREVIO kellően figyelembe veszi az ezen Egyezmény 11. cikkében említettek szerint a részes feleknél meglévő adatgyűjtést és kutatást.

   8    A GREVIO információkat kaphat az Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban az Európa Tanács emberi jogi biztosától, a Parlamenti Közgyűléstől és az Európa Tanács érintett szakosított szervezeteitől, valamint más nemzetközi okmányok alapján létrehozott szervezetektől. Az ezekhez a Az ezekhez a szervezetekhez benyújtott panaszokat és azok eredményeit a GREVIO rendelkezésére bocsátják.

   9    A nemzeti hatóságokkal együttműködve és független nemzeti szakértők segítségével a GREVIO kiegészítésképpen országlátogatásokat szervezhet, ha a kapott információ nem elegendő, illetve a (14) bekezdésben említett esetekben. A látogatások során a GREVIO-t konkrét területek szakemberei segíthetik.

   10    A GREVIO jelentéstervezetet készít, amelyben megvizsgálja azoknak a rendelkezéseknek a végrehajtását, amelyekre az értékelés vonatkozott, valamint javaslatokat és tanácsokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy az érintett részes fél hogyan kezelje a feltárt problémákat. A jelentéstervezetet észrevételezés céljából megküldik az értékelt részes félnek. A jelentés elfogadásakor a GREVIO figyelembe veszi az értékelt részes fél észrevételeit.

   11    A beérkezett összes információ és a részes felek észrevételei alapján a GREVIO elfogadja a jelentést és az érintett részes fél által az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatban hozott intézkedésekre vonatkozó következtetéseket. A jelentést és a következtetéseket megküldik az érintett részes fél és a Részes Felek Bizottsága részére. A GREVIO jelentését és következtetéseit azok elfogadásakor az érintett részes fél esetleges észrevételeivel együtt közzéteszik.


12    Az (1)-(8) bekezdés szerinti eljárás sérelme nélkül a Részes Felek Bizottsága – a GREVIO jelentése és következtetései alapján – az érintett részes félnek szóló ajánlásokat fogadhat el (a) a GREVIO következtetéseinek végrehajtása céljából hozandó intézkedésekkel kapcsolatban, szükség esetén határidőt meghatározva a végrehajtásukkal kapcsolatos információk benyújtására, és (b) azzal a céllal, hogy előmozdítsa az együttműködést az adott részes féllel ezen Egyezmény megfelelő végrehajtása érdekében.

   13    Ha a GREVIO által kapott megbízható információk arra utalnak, hogy egy adott helyzetben a problémák közvetlen figyelmet igényelnek az Egyezményt súlyosan sértő cselekmények mértékének vagy számának megelőzése vagy korlátozása érdekében, akkor különjelentés sürgős benyújtását kérheti a nőkkel szembeni erőszak súlyos, tömeges vagy tartós előfordulásának megelőzésére tett intézkedésekkel kapcsolatban.

   14    Az érintett részes fél által benyújtott információk, valamint a rendelkezésre álló más megbízható információk figyelembevételével a GREVIO kijelölheti egy vagy több tagját vizsgálat lefolytatására és a GREVIO sürgős tájékoztatására. Indokolt esetben és a részes fél hozzájárulásával a vizsgálat keretében látogatásra is sor kerülhet a részes fél területén.

   15    A (14) bekezdésben említett vizsgálat megállapításainak áttekintése után a GREVIO megküldi a megállapításokat az észrevételekkel és ajánlásokkal együtt az érintett részes félnek, valamint adott esetben a Részes Felek Bizottságának és az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának.

       69. cikk – Általános ajánlások

       A GREVIO adott esetben általános ajánlásokat fogadhat el az Egyezmény végrehajtására vonatkozóan.

       70. cikk – A parlamentek részvétele az ellenőrzésben

   1    A nemzeti parlamentek felkérést kapnak az Egyezmény végrehajtása érdekében tett intézkedések ellenőrzésében való részvételre.

   2    A részes felek továbbítják a GREVIO jelentéseit nemzeti parlamentjeiknek.

   3    Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése felkérést kap az Egyezmény végrehajtásának rendszeres felmérésére.

X. fejezet – Egyéb nemzetközi okmányokkal való kapcsolat

           71. cikk – Más nemzetközi okmányokhoz való viszony

   1    Ez az Egyezmény nem érinti az azon nemzetközi okmányokból eredő kötelezettségeket, amelyeknek az ezen Egyezményben részes felek részes felei vagy részes felei lesznek, és amelyek az ezen Egyezmény által szabályozott ügyekkel kapcsolatban tartalmaznak rendelkezéseket.

   2    Ezen Egyezmény részes felei két- vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek egymással az Egyezményben foglalt ügyekről az Egyezmény rendelkezéseinek kiegészítése vagy erősítése, illetve az abban foglalt elvek alkalmazásának előmozdítása céljából.


XI. fejezet – Az Egyezmény módosítása

       72. cikk – Módosítás

   1    Ha valamely részes fél ezen Egyezmény módosítását javasolja, a módosítási javaslatot el kell juttatni az Európa Tanács főtitkárához, aki továbbítja azt az Európa Tanács tagállamai, az aláírók, a részes felek, az Európai Unió, az Egyezmény aláírására a 75. cikk rendelkezéseinek megfelelően meghívott államok, valamint az Egyezményhez való csatlakozásra a 76. cikk rendelkezéseinek megfelelően meghívott államok részére.

   2    Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága fontolóra veszi a módosítási javaslatot, és az Egyezmény azon részes feleivel folytatott konzultációt követően, amelyek nem tagjai az Európa Tanácsnak, az Európa Tanács Alapszabálya 20. cikkének d) pontja szerinti többséggel elfogadhatja a módosítást.

   3    A Miniszteri Bizottság által a (2) bekezdéssel összhangban elfogadott módosítások szövegét elfogadás céljából meg kell küldeni a részes felek részére.

   4    A (2) bekezdéssel összhangban elfogadott módosítás az azon időpontot követő egy hónapos időtartam lejárta utáni hónap első napján lép hatályba, amikor az összes részes fél tájékoztatta a főtitkárt a módosítás elfogadásáról.

XII. fejezet – Záró rendelkezések

       73. cikk – Az Egyezmény hatásai

       Az Egyezmény rendelkezései nem sértik a belső jog és a kötelező érvényű nemzetközi okmányok azon rendelkezéseit, amelyek már hatályban vannak vagy hatályba léphetnek, és amelyek az érintett személyeknek a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése és az ellenük folytatott küzdelem vonatkozásában előnyösebb jogokat biztosítanak vagy biztosítanának.

       74. cikk – Vitarendezés

   1    Az ezen Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatban esetleg felmerülő vitában részt vevő felek először tárgyalás, békéltetés, döntőbíróság vagy a békés rendezés kölcsönös megállapodás keretében elfogadott más módszere útján kísérlik meg rendezni a vitát.

   2    Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága vitarendezési eljárásokat határozhat meg, amelyek a vitában részt vevő felek igénybe vehetnek, amennyiben így állapodnak meg.

       75. cikk – Aláírás és hatálybalépés

   1    Ezt az Egyezményt aláírhatják az Európa Tanács tagállamai, azok a nem tag államok, amelyek részt vettek az Egyezmény kidolgozásában, valamint az Európai Unió.


2    Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. A megerősítő, az elfogadási vagy a jóváhagyási okiratokat az Európa Tanács főtitkáránál kell letétbe helyezni.

   3    Ez az Egyezmény az azon időpontot követő három hónapos időtartam lejárta utáni hónap első napján lép hatályba, amikor 10 aláíró - amelyek közül legalább nyolc az Európa Tanács tagállama — a (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően az Egyezményt magára nézve kötelező hatályúnak ismeri el.

   4    Ha az (1) bekezdésben említett bármely állam vagy az Európai Unió ezt követően arra vonatkozó szándékát fejezi ki, hogy az Egyezményt magára nézve kötelező hatályúnak ismerje el, rá nézve az Egyezmény az azon időpontot követő három hónapos időtartam lejárta utáni hónap első napján lép hatályba, amikor a megerősítő, az elfogadási vagy a jóváhagyási okiratát letétbe helyezte.

       76. cikk – Csatlakozás az Egyezményhez

   1    Az Egyezmény hatálybalépését követően az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Egyezmény részes feleivel folytatott konzultációt és a részes felek egyhangú hozzájárulásának megszerzését követően, az Európa Tanács Alapszabálya 20. cikkének d) pontja szerinti többséggel és a részes felek Miniszteri Bizottságban helyet foglalni jogosult képviselőinek egyhangú szavazatával hozott határozat alapján meghívhat bármely olyan, az Európa Tanácsban nem tag államot, amely nem vett részt az Egyezmény kidolgozásában, az Egyezményhez való csatlakozásra.

   2    Valamely csatlakozó állam tekintetében az Egyezmény az azon időpontot követő három hónapos időtartam lejárta utáni hónap első napján lép hatályba, amikor a csatlakozó állam a csatlakozási okiratát az Európa Tanács főtitkáránál letétbe helyezte.

       77. cikk – Területi hatály

   1    Bármely állam vagy az Európai Unió, amikor ezen Egyezményt aláírja vagy a megerősítő, az elfogadási, a jóváhagyási vagy a csatlakozási okiratát letétbe helyezi, meghatározhatja azt a területet vagy területeket, ahol az Egyezményt alkalmazni kell.

   2    Bármely fél bármely későbbi időpontban az Európa Tanács főtitkárához intézett nyilatkozatában kiterjesztheti ezen Egyezmény alkalmazását bármely további, a nyilatkozatban meghatározott olyan területre, amelynek nemzetközi kapcsolataiért felelős vagy amelynek nevében kötelezettségeket vállalhat. E terület tekintetében az Egyezmény az azon időpontot követő három hónapos időtartam lejárta utáni hónap első napján lép hatályba, amikor a főtitkár a nyilatkozatot megkapta.

   3    Az előző két bekezdés szerint tett nyilatkozat az abban meghatározott bármely terület tekintetében az Európa Tanács főtitkárához címzett értesítéssel visszavonható. A visszavonás az azon időpontot követő három hónapos időtartam lejárta utáni hónap első napján válik hatályossá, amikor a főtitkár az értesítést megkapta.


       78. cikk – Fenntartások

   1    A (2) és a (3) bekezdésben meghatározott kivételeken túl ezen Egyezmény egyetlen rendelkezéséhez sem fűzhető fenntartás.

   2    Bármely állam vagy az Európai Unió, amikor az Egyezményt aláírja vagy a megerősítő, az elfogadási, a jóváhagyási vagy a csatlakozási okiratát letétbe helyezi, az Európa Tanács főtitkárához címzett nyilatkozattal kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy a következő rendelkezéseket ne alkalmazza, vagy csak meghatározott esetekben vagy meghatározott feltételek mellett alkalmazza:

           30. cikk (2) bekezdés;

           44. cikk (1) bekezdés e. pont, (3) és (4) bekezdés;

           55. cikk (1) bekezdés a kisebb bűncselekményekkel kapcsolatos 35. cikk vonatkozásában;

           58. cikk a 37., 38. és 39. cikk vonatkozásában;

           59. cikk.

   3    Bármely állam vagy az Európai Unió, amikor az Egyezményt aláírja vagy a megerősítő, az elfogadási, a jóváhagyási vagy a csatlakozási okiratát letétbe helyezi, az Európa Tanács főtitkárához címzett nyilatkozattal kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy büntetőjogi szankciók helyett nem büntetőjogi szankciókat alkalmazzon a 33. és a 34. cikkben említett cselekmények esetében.

   4    Bármely fél az Európa Tanács főtitkárához címzett nyilatkozattal részben vagy egészben visszavonhatja a fenntartását. Ez a nyilatkozat abban az időpontban válik hatályossá, amikor a főtitkár megkapta.

       79. cikk – A fenntartások érvényessége és felülvizsgálata

   1    A 78. cikk (2) és (3) bekezdésében említett fenntartások az ezen Egyezménynek az érintett részes fél tekintetében történő hatálybalépésétől számított öt évig érvényesek. E fenntartások azonban ugyanilyen hosszú időtartamokra megújíthatók.

   2    Az Európa Tanács Főtitkársága a fenntartás lejárta előtt tizennyolc hónappal tájékoztatja az érintett részes felet a lejáratról. A részes fél legkésőbb a lejárat előtt három hónappal köteles értesíteni a főtitkárt arról, hogy fenntartja, módosítja vagy visszavonja a fenntartást. Ha az érintett részes fél nem küld értesítést, akkor a Főtitkárság arról tájékoztatja a részes felet, hogy fenntartása automatikusan meghosszabbodik hat hónappal. Ha az érintett fél elmulaszt ennek az időtartamnak a lejárta előtt értesítést küldeni azon szándékáról, hogy fenntartja vagy módosítja a fenntartást, akkor a fenntartás megszűnik.

   3    Ha valamelyik fél a 78. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően fenntartást tesz, a fenntartás megújítása előtt vagy kérésre magyarázatot kell adnia a GREVIO számára a fenntartás folytatását indokoló okokról.


       80. cikk – Felmondás

   1    Bármely fél bármikor felmondhatja az Egyezményt az Európa Tanács főtitkárához címzett értesítéssel.

   2    A felmondás az azon időpontot követő három hónapos időtartam lejárta utáni hónap első napján válik hatályossá, amikor a főtitkár az értesítést megkapta.

       81. cikk – Értesítés

       Az Európa Tanács főtitkára értesíti az Európa Tanács tagállamait, azon nem tag államokat, amelyek részt vettek az Egyezmény kidolgozásában, az aláírókat, a részes feleket, az Európai Uniót és az Egyezményhez való csatlakozásra meghívott államokat a következőkről:

       a    az Egyezmény aláírása;

       b    megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése;

       c    az Egyezmény 75. és 76. cikk szerinti hatálybalépésének időpontja;

       d    a 72. cikkel összhangban elfogadott módosítások és a módosítások hatálybalépésének időpontja;

       e    a 78. cikknek megfelelően tett fenntartások és a fenntartások visszavonása;

       f    a 80. cikk rendelkezéseinek megfelelően tett felmondások;

       g    az Egyezménnyel kapcsolatos minden egyéb cselekmény, értesítés vagy közlés.

       Fentiek hiteléül az erre nézve kellően felhatalmazott alulírottak aláírták ezt az Egyezményt.

       Kelt Isztambulban, 2011. május 11-én, angol és francia nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles, egy példányban, amelyet az Európa Tanács levéltárában helyeznek letétbe. Az Európa Tanács főtitkára hitelesített másolatokat továbbít az Európa Tanács minden tagállamának, azon nem tag államoknak, amelyek részt vettek az Egyezmény kidolgozásában, az Európai Uniónak és az Egyezményhez való csatlakozásra meghívott államoknak.


Melléklet – Kiváltságok és mentességek (66. cikk)

   1    Ez a melléklet az Egyezmény 66. cikkében említett GREVIO tagjaira, valamint az országlátogatást végző küldöttségek más tagjaira vonatkozik. E melléklet alkalmazásában az „országlátogatást végző küldöttségek más tagjai" kifejezés magában foglalja az Egyezmény 68. cikkének (9) bekezdésében említett független nemzeti szakértőket és szakembereket, továbbá az Európa Tanács azon munkatársait és az Európa Tanács által foglalkoztatott azon tolmácsokat, akik az országlátogatások során a GREVIO-t kísérik.

   2    A GREVIO tagjait és az országlátogatást végző küldöttségek más tagjait az országlátogatások előkészítésével és lefolytatásával kapcsolatos feladataik ellátása, a feladatok nyomon követése, valamint a feladatokkal összefüggő utazások során a következő kiváltságok és mentességek illetik meg:

       a    mentesség a letartóztatás és a fogva tartás alól, valamint személyi poggyászuk lefoglalása alól, továbbá hivatalos minőségükben tett szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaik és végrehajtott cselekedeteik tekintetében mentesség mindenfajta jogi eljárás alól;

       b    mentesség a szabad mozgásukra vonatkozó korlátozások alól a tartózkodási helyük szerinti országból való kiutazáskor és az oda való visszautazáskor, az abba az országba való beutazáskor és az onnan való kiutazáskor, ahol feladataikat ellátják, valamint mentesség a külföldiek nyilvántartására vonatkozó követelmények alól a felkeresett országokban és azokban az országokban, amelyeken keresztülutaznak feladataik ellátása során.

   3    A feladataik ellátásával kapcsolatos utazások során a GREVIO tagjai és az országlátogatást végző küldöttségek más tagjai a vám- és devizaellenőrzést illetően ugyanazokban a könnyítésekben részesülnek, mint a külföldi kormányok ideiglenes hivatalos szolgálatot teljesítő képviselői.

   4    Az Egyezmény végrehajtásának a GREVIO tagjai és az országlátogatást végző küldöttségek más tagjai által elvégzett értékelésével kapcsolatos dokumentumok sérthetetlenek, amennyiben a GREVIO tevékenységét érintik. A GREVIO hivatalos levelezése és a GREVIO tagjainak és az országlátogatást végző küldöttségek más tagjainak a hivatalos kommunikációja nem tartható vissza és nem cenzúrázható.

   5    Annak biztosítása érdekében, hogy a GREVIO tagjai és az országlátogatást végző küldöttségek más tagjai teljes véleménynyilvánítási szabadságot kapjanak, és teljesen függetlenül láthassák el feladataikat, a feladataik ellátása során tett szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaik és végrehajtott cselekedeteik tekintetében a jogi eljárás alóli mentesség azt követően is megilleti őket, hogy már nem látják el e feladatokat.

   6    A kiváltságok és mentességek nem személyes előnyök szerzése céljából illetik meg az e melléklet 1. pontjában említett személyeket, hanem azért, hogy feladataikat a GREVIO érdekében teljesen függetlenül láthassák el. Az e melléklet 1. pontjában említett személyek mentelmi jogát az Európa Tanács főtitkára minden olyan esetben felfüggeszti, amikor az véleménye szerint akadályozná az igazságszolgáltatást, és a GREVIO érdekeinek sérelme nélkül felfüggeszthető.

Top