14.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 183/22

1.

Széles körben elismert, hogy a színvonalas oktatás a sikeres tanulási eredmények elérésének egyik kulcsfontosságú tényezője, mivel általa a tanulók elsajátíthatják azokat az ismereteket, készségeket, attitűdöket és értékeket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy kibontakoztassák a bennük rejlő lehetőségeket mind egyénenként, mind a társadalom aktív tagjaiként és munkaerőként;

2.

Gyorsan változó világunkban a tanárok szerepe is változik, akárcsak a velük szemben támasztott elvárások; a tanárokat kihívások elé állítják mind az új készségek iránti igények, mind pedig a technológia gyors fejlődése és az egyre növekvő társadalmi és kulturális sokféleség, csakúgy mint az az igény, hogy az oktatás egyénre szabottabb és a sajátos tanulási igényeknek megfelelő legyen;

3.

A tanárképzést végző oktatóknak kulcsszerepe van a tanári munka színvonalának megőrzésében és fejlesztésében. A tanári alapképzés magas színvonala, a pályakezdők támogatása („betanítás”) és a szakmai továbbképzés mind fontos tényezők abban, hogy a tanári hivatást az arra alkalmas jelöltek válasszák, valamint hogy a tanárok megszerezzék és megőrizzék azokat a kompetenciákat, amelyekre napjainkban az eredményes tanításhoz szükségük van;

4.

A tanárképző programok és a felvételi eljárások tökéletesítéséhez előzetesen meg kell határozni, hogy a tanároknak pályafutásuk különböző szakaszaiban milyen szakmai kompetenciákkal kell rendelkezniük. A magasabb minőségi elvárások kialakításához felhasználhatók a szakmai kompetenciákat rendszerező olyan keretrendszerek, amelyek meghatározzák, hogy a tanároknak – a szakképzés és a felnőttoktatás területét is ideértve – milyen ismeretekkel, készségekkel és attitűdökkel kell rendelkezniük, illetve milyeneket kell megszerezniük. Ezek a keretrendszerek hasznosak lehetnek a tanárképzést végző oktatók számára is, akik felkészítik a tanárokat feladataik ellátására;

1.

Nem ritka jelenség, hogy a pályakezdő tanárok idő előtt elhagyják a szakmát, ami mind az érintett egyének, mind a rendszer egésze számára komoly veszteséget jelenthet. Ennek orvoslására megoldást jelenthet, ha az olyan tanári alapképzési programokhoz, amelyek már a kezdetektől megfelelő felkészítést nyújtanak, betanítás és mentorálás kapcsolódik, valamint ha nagyobb figyelmet kap a tanárok egyéni jólléte és jó szakmai közérzete;

2.

A tanárképzést a szakma vonzerejének és színvonalának növelésére irányuló szélesebb körű szakpolitikai célkitűzés szerves részeként kell tekinteni. Ez megfelelő kiválasztási, felvételi és megtartási politikákat, hatékony tanári alapképzést, a pályakezdők támogatását, a tanárok pályafutását végigkísérő tanulást és továbbképzést, pedagógiai visszajelzést és tanári ösztönzést kíván;

3.

A tanárképző programoknak – mind a pályakezdés előtt álló leendő tanároknak szóló, mind a gyakorló tanároknak szóló, szakmai továbbképzés keretében tartott programoknak – kellően rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a tanítás és a tanulás terén zajló változásokhoz. Meríteniük kell a tanárok saját tapasztalataiból, és törekedniük kell a tudományágakon átívelő és kollaboratív szemléletmód előmozdítására, hogy az oktatási intézmények és a tanárok a munkájuk részének tekintsék az érdekelt felekkel – úgymint kollégákkal, szülőkkel és munkáltatókkal – való együttműködést;

4.

A digitális tanulási eszközök és a nyitott oktatási segédanyagok kínálatának gyors bővülése is szükségessé teszi, hogy a tanárok kellően értsék azok működését, hogy kifejleszthessék a szükséges digitális kompetenciákat, és a tanítás során hatékonyan és célzottan bevethessék azokat. Ezeknek az új eszközöknek abban is szerepük lehet, hogy megvalósuljon a színvonalas oktatáshoz való egyenlő hozzáférés;

1.

A tanári alapképzésnek fel kell vérteznie a leendő tanárokat azokkal az alapkompetenciákkal, amelyek a magas színvonalú tanításhoz szükségesek, valamint ki kell alakítania bennük a késztetést, hogy egész pályafutásuk során új kompetenciákat szerezzenek, illetve a meglévőket naprakésszé tegyék. Az egyes tagállamok sajátosságainak messzemenő figyelembevétele mellett, a tanári alapképzésnek nemcsak a tárgyi tudásra és a pedagógiai kompetenciákra, illetve az alapképzés alatt végzett gyakorlótanításokra kell kiterjednie, hanem ösztönöznie kell a leendő tanárokat az önreflexióra és az együttműködésen alapuló munkára, a multikulturális összetételű osztályokhoz való alkalmazkodásra és a vezetői szerepek elfogadására;

2.

A tanárképző programok keretében több figyelmet kellene fordítani többek között azokra a hatékony módszerekre, amelyek segítenek a tanulóknak egyrészt az olyan transzverzális kompetenciák elsajátításában, mint a digitális jártasság, a tanulási technikák elsajátítása, a vállalkozói készség, valamint a kreatív és a kritikus gondolkodás, másrészt pedig a nyelvi kompetenciák erősítésében. Emellett figyelmet kell fordítani arra, hogy hogyan lehet hatékonyan támogatni a tanulók különböző csoportjait, többek között a sajátos igényű tanulókat és/vagy a hátrányos helyzetű tanulókat.

3.

A tanári alapképzésnek hasznára válna, ha minőségbiztosítási intézkedéseket és rendszeres felülvizsgálatokat vezetnének be, melyek keretében a hangsúly a kívánt tanulási eredmények elérésén, a gyakorlati tapasztalatszerzés minőségén és megfelelő időtartamán, valamint a tananyag relevanciájának biztosításán lenne.

4.

Megerősítve a tanári alapképzést végző felsőoktatási intézmények szerepét, azokat olyan központokká lehetne átformálni, amelyek tanárokat és tanárképzést végző oktatókat egyaránt oktatnak, valamint kutatásokat végeznek a tanári kompetenciafejlesztés és a hatékony tanítási és tanulási módszerek területén.

5.

A tanárképzést végzők és az oktatási intézmények közötti, valamint a munkaerőpiac és az adott közösség képviselőivel folytatott párbeszéd és partnerség új látásmóddal és ötletekkel szolgálhat a tanárképző programok kidolgozásához és végrehajtásához. Az ilyen partnerségek hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy koordináltabb megközelítés alakuljon ki a képesítésekkel, a kompetenciákra vonatkozó előírásokkal és az azoknak megfelelő képzéssel kapcsolatban, különösen a szakképzés és a felnőttképzés területén.

6.

Mind a tanári alapképzésnek, mind a tanárok szakmai továbbképzésének megbízható pedagógiai kutatásokon kell alapulniuk, és a szakmai közösségeken, az online tanuláson és a társaktól való tanuláson alapuló felnőttoktatási módszereket kell alkalmazniuk. A tanárok számára rendszeres lehetőséget kell biztosítani arra, hogy naprakésszé tegyék tárgyi tudásukat, valamint támogatásban és képzésben részesüljenek a hatékony és innovatív – többek között az új technológiákon alapuló – tanítási módszerek terén;

1.

Törekedjenek annak biztosítására, hogy a tanári alapképzési programok megadják a lehetőséget a leendő tanárok számára az összes olyan lényeges kompetencia elsajátítására, amely a sikeres pályakezdéshez elengedhetetlen;

2.

Segítsék elő a tanári hivatásra vonatkozó olyan átfogó szakmai kompetencia-keretrendszerek (2) kidolgozását, amelyek rögzítik, hogy a tanároknak milyen kompetenciákkal és kvalitásokkal kell rendelkezniük pályafutásuk különböző szakaszaiban, illetve különböző tanítási helyzetekben. E keretrendszereknek kellően rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a változó igényekhez, és azokat az érdekelt felekkel együttműködésben kell kidolgozni;

3.

Hasonlóképpen, segítsék elő a tanárképzést végző oktatókra vonatkozó, a szükséges kompetenciákat rögzítő szakmai kompetencia-keretrendszerek kidolgozását, emellett erősítsék meg az együttműködést és a gyakorlatok társak közötti cseréjét, valamint fejlesszék például a pályakezdő tanárok iskolaalapú mentorálásának területét;

4.

Térképezzék fel mélyebben, hogy milyen lehetőségeket kínál, ha a tanárképző programok kialakításában az érdekeltek széles köre részt vesz megerősített együttműködés, partnerség és hálózatépítés formájában;

5.

Támogassák a hatékony digitális tanítást és tanulást azzal, hogy naprakész tanárképző programokon és a minőségi nyitott oktatási segédanyagokhoz való jobb hozzáférésen és azok eredményesebb használatán keresztül biztosítják, hogy maguk a tanárképzést végző oktatók és a tanárok is elsajátítsák a digitális jártasság kellő szintjét és megtanulják, hogyan segítsenek a diákoknak a digitális források megfontolt és biztonságos használatában, és hogyan irányítsák jobban az egyéni tanulási folyamatokat;

6.

Aknázzák ki az uniós eszközök, például az Erasmus+ program és adott esetben az Európai Szociális Alap nyújtotta finanszírozási lehetőségeket a következők céljára:

1.

A nyitott koordinációs módszer keretein belül a lehető legjobban használják ki az Oktatás és képzés 2020 struktúráit a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal erősítése, valamint a sikeres szakpolitikai gyakorlat kialakítása és megismertetése érdekében a következők tekintetében:

2.

Hasznosítsák a témába vágó tanulmányok és felmérések – például a TALIS (3) – eredményeit, hogy tekintetbe tudják venni a tanárok és az oktatási-nevelési intézményvezetők tanárképzésre vonatkozó nézeteit és véleményét a szakpolitika formálásában;

3.

Határozzanak meg – kutatások útján – olyan példaértékű, valóban hatékony módszereket és gyakorlatokat, amelyekkel a tanárok segíteni tudnak a diákoknak abban, hogy a mai többdimenziós tanulási környezetben hatékonyan tanuljanak;

1.

Építsen ki tanári közösségeket – különös tekintettel a leendő és az újonnan felvett tanárokra – a tanárok számára létrehozott már meglévő európai platformok (pl. eTwinning) segítségével annak érdekében, hogy továbbfejlesszék a tanítási módszerekkel kapcsolatos, társak közötti uniós szintű együttműködést;

2.

Támogassa az olyan partnerek, hálózatok és szervezetek közötti együttműködést, amelyek tapasztalatuk és a know-how átadásával segítséget tudnak nyújtani a hatékony tanárképző programok megtervezéséhez, különös tekintettel az alapképzési programokra.