Help Print this page 

Document 52014XC0628(01)

Title and reference
A Bizottság Közleménye – Iránymutatás a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról

OJ C 200, 28.6.2014, p. 1–55 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
Languages, formats and link to OJ
BG ES CS DA DE ET EL EN FR GA HR IT LV LT HU MT NL PL PT RO SK SL FI SV
HTML html BG html ES html CS html DA html DE html ET html EL html EN html FR html HR html IT html LV html LT html HU html MT html NL html PL html PT html RO html SK html SL html FI html SV
PDF pdf BG pdf ES pdf CS pdf DA pdf DE pdf ET pdf EL pdf EN pdf FR pdf HR pdf IT pdf LV pdf LT pdf HU pdf MT pdf NL pdf PL pdf PT pdf RO pdf SK pdf SL pdf FI pdf SV
Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal Display Official Journal
 To see if this document has been published in an e-OJ with legal value, click on the icon above (For OJs published before 1st July 2013, only the paper version has legal value).
Multilingual display
Text

28.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 200/1


A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Iránymutatás a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról

(2014/C 200/01)

Tartalomjegyzék

BEVEZETÉS 2

1.

ALKALMAZÁSI KÖR ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 3

1.1.

Alkalmazási kör 3

1.2.

Az iránymutatás hatálya alá tartozó támogatási intézkedések 5

1.3.

Fogalommeghatározások 5

2.

BEJELENTENDŐ KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS ENERGETIKAI TÁMOGATÁS 10

3.

A TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE A SZERZŐDÉS 107. CIKKE (3) BEKEZDÉSÉNEK C) PONTJA ALAPJÁN 11

3.1.

Közös értékelési elvek 11

3.2.

Általános megfelelési rendelkezések 12

3.3.

Megújuló energiához nyújtott támogatás 23

3.4.

Energiahatékonysági intézkedések, ideértve a kapcsolt energiatermelést, valamint a távfűtést és távhűtést 28

3.5.

Az erőforrás-hatékonysági támogatás és különösen a hulladékgazdálkodási támogatás 30

3.6.

A szén-dioxid leválasztásához és tárolásához (CLT) nyújtott támogatás 31

3.7.

Környezetvédelmi adókedvezmény vagy környezetvédelmi adó alóli mentesség, illetve a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés támogatásának finanszírozásával összefüggő terhek csökkentése formájában megvalósuló támogatás 32

3.8.

Energetikai infrastruktúrára irányuló támogatás 36

3.9.

A termelési kapacitások megfelelőségének biztosításához nyújtott támogatás 38

3.10.

Értékesíthető engedélyek formájában nyújtott támogatás 41

3.11.

Vállalkozások áthelyezéséhez nyújtott támogatás 41

4.

ÉRTÉKELÉS 42

5.

ALKALMAZÁS 43

6.

JELENTÉSTÉTEL ÉS NYOMON KÖVETÉS 44

7.

FELÜLVIZSGÁLAT 44

BEVEZETÉS

(1)

Annak megakadályozása érdekében, hogy az állami támogatások a belső piaci verseny torzulását okozzák, és a közérdekkel ellentétes módon befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 107. cikkének (1) bekezdése megállapítja az állami támogatások tilalmának elvét. Bizonyos esetekben azonban az állami támogatás a Szerződés 107. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében összeegyeztethetőnek tekinthető a belső piaccal.

(2)

A Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintheti az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(3)

Az Európa 2020 stratégia (1) középpontjában az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés feltételeinek megteremtése áll. E célból kiemelt célkitűzéseket határoztak meg többek között az éghajlatváltozás és a fenntartható energiaellátás tekintetében: i. az üvegházhatást okozó gázok uniós kibocsátásának 20 %-os csökkenése az 1990. évi szinthez képest; ii. a megújuló energiaforrások részarányának 20 %-ra való növelése az Unió teljes energiafogyasztásában; és iii. az Unió energiahatékonyságának 20 %-os javítása az 1990. évi szinthez képest. Az első két, tagállamok számára kötelező célkitűzés az éghajlat-változási és energetikai csomag megvalósításával került végrehajtásra (2)

(4)

A Bizottság 2014. január 22-én az „Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra” című közleményében (3) (a 2030-ra szóló keret) javaslatot tett a 2030-ig teljesítendő energiaügyi és éghajlat-változási célkitűzésekre. A 2030-ra szóló keret pillérei a következők: i. az üvegházhatású gázok kibocsátásának 40 %-kal az 1990. évi szinthez képest történő csökkentése; ii. az összes uniós tagállam számára kötelező célkitűzés az energiaszükséglet legalább 27 %-ának megújuló energiaforrásokból való biztosítására; iii. megújított törekvések az energiahatékonysági politikák terén; és iv. új irányítási rendszer és új mutatószámok a versenyképes és biztonságos energiarendszer biztosítása érdekében.

(5)

A (3) preambulumbekezdésben említett kiemelt célkitűzések különösen fontosak ezen iránymutatás tekintetében. E célok megvalósításának támogatása céljából az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyikeként létrehozta az „Erőforrás-hatékony Európa” című kiemelt kezdeményezést (4). E kiemelt kezdeményezés célja, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaság irányába való átmenet támogatása céljából olyan politikai keretet hozzon létre, amely segít bennünket a következőkben:

a)

az erőforrások felhasználásának egyidejű csökkentése mellett fokozzuk a gazdasági hatékonyságot;

b)

felismerjük és megvalósítsuk a gazdasági növekedés új lehetőségeit, fokozzuk az innovációt, és megerősítsük az Unió versenyképességét;

c)

biztosítsuk az alapvető erőforrásokkal való ellátás biztonságát;

d)

küzdjünk az éghajlatváltozás ellen, és mérsékeljük az erőforrás-felhasználás környezeti hatásait.

(6)

Emlékeztetni kell arra, hogy az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve (5), valamint számos tanácsi következtetés felszólít a környezeti szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetésére (6). Ezért ebben az iránymutatásban mérlegelni kell a környezeti szempontból káros támogatások kedvezőtlen hatásait, miközben a kiemelt kezdeményezésben foglaltaknak megfelelően figyelembe kell venni a különböző területek és szakpolitikák közötti ellentmondások feloldásának szükségességét. A fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséhez nyújtott támogatások nem tartoznak ezen iránymutatás hatálya alá.

(7)

Az ütemtervben felszólítják a tagállamokat arra is, hogy orvosolják az uniós jogszabályokban rejlő előnyök kamatoztatásával kapcsolatos hiányosságaikat (7). Az állami támogatási intézkedések következtében keletkező környezeti károk megelőzése érdekében a tagállamoknak különösen gondoskodniuk kell továbbá az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelésről, valamint arról, hogy az uniós jog által előírt esetekben környezeti hatásvizsgálat készüljön, és rendelkezésre álljanak a szükséges engedélyek.

(8)

Az „Erőforrás-hatékony Európa” című kiemelt kezdeményezés részeként az „Energia 2020 – Stratégia a versenyképes, fenntartható, biztonságos energiáért” című közleményben (8) már megállapították, hogy a biztonságos, megfizethető és fenntartható energiapiac létrehozására irányuló célkitűzés kizárólag a villamosenergia-hálózatok korszerűsítésével, az elavult erőművek versenyképes és tisztább alternatívákkal történő helyettesítésével és az energialánc teljes hosszára kiterjedő, hatékonyabb energiafelhasználással valósítható meg.

(9)

A 2030-ra szóló keret ambiciózus kötelezettségvállalásra szólít fel, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkenthető legyen a 2050-re szóló ütemtervvel összhangban. E célkitűzés teljesítése során költséghatékony megközelítést kell alkalmazni, megfelelő rugalmasságot biztosítva a tagállamoknak, hogy egyedi körülményeikhez igazodva térjenek át az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerre, valamint kutatási és innovációs politikák kidolgozását szorgalmazzák a 2020 utáni éghajlat- és energiapolitikai keret támogatása érdekében. Ez az iránymutatás az említett alapelvek tiszteletben tartásával készült, és alapot teremt a 2030-ra szóló keret számára.

(10)

Ebben az iránymutatásban a Bizottság meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az energetikai és környezetvédelmi támogatások – a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében – a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők.

(11)

Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló közleményében (9) a Bizottság három, az állami támogatás ellenőrzésének korszerűsítésével megvalósítandó célkitűzést jelentett be:

a)

fenntartható, intelligens és inkluzív növekedés ösztönzése a versenyző belső piacon;

b)

a Bizottság előzetes ellenőrzésének a belső piacra legnagyobb hatást gyakorló esetekre történő összpontosítása, az állami támogatások végrehajtása terén a tagállamokkal való együttműködés egyidejű erősítése mellett;

c)

a szabályok egyszerűsítése és gyorsabb határozathozatal.

(12)

A közleményben a Bizottság közös megközelítés követésére szólított fel a különböző iránymutatások és keretszabályok következők céljából történő felülvizsgálatában: a belső piac erősítése, a közpénzekkel való hatékonyabb gazdálkodás előmozdítása az állami támogatások közös érdekű célkitűzésekhez igazításával, az ösztönző hatásnak, a támogatás szükséges minimumra korlátozásának és a támogatás által a versenyre és kereskedelemre gyakorolt potenciális negatív hatások megakadályozásának fokozottabb ellenőrzése. Az összeegyeztethetőség ebben az iránymutatásban meghatározott feltételei ezeken a közös értékelési elveken alapulnak.

1.   ALKALMAZÁSI KÖR ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1.   Alkalmazási kör

(13)

Ezt az iránymutatást a Szerződésben szabályozott valamennyi ágazatban nyújtott környezetvédelmi vagy energetikai célú állami támogatásra kell alkalmazni, amennyiben az intézkedések az 1.2. szakasz hatálya alá tartoznak. Az iránymutatás ezért azon ágazatokra is vonatkozik, amelyekről külön uniós állami támogatási szabályok rendelkeznek (szállítás (10), szén, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, valamint halászat és akvakultúra), kivéve, ha az említett egyedi szabályok másképp rendelkeznek.

(14)

A mezőgazdaság, valamint a halászat és akvakultúra esetében az iránymutatást a mezőgazdasági termékek feldolgozásával és forgalmazásával, valamint bizonyos körülmények között az elsődleges termeléssel foglalkozó vállalkozásoknak nyújtott környezetvédelmi támogatásra kell alkalmazni. Ezekre az ágazatokra az alábbi feltételek vonatkoznak:

a)

a halászati termékek feldolgozása és értékesítése terén működő vállalkozások esetében, amennyiben a támogatás az 1198/2006/EK tanácsi rendelet (11) vagy az Európai Halászati Alap jogutódjáról szóló rendelet (12) szerinti elszámolható kiadásokra irányul, a megengedett maximális támogatási intenzitás az ebben az iránymutatásban szereplő és a rendeletben szereplő ráta közül a magasabbik.

b)

az elsődleges mezőgazdasági termelés és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) társfinanszírozásban részesülő intézkedései terén az iránymutatás csak akkor alkalmazandó, ha a 2007–2013 közötti időszakot illető, az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló – módosított vagy más jogszabállyal felváltott – közösségi iránymutatások (13) nem írnak elő konkrét szabályokat.

c)

a halászat és az akvakultúra elsődleges termelése terén az iránymutatások csak olyan intézkedésekre alkalmazandók, amelyekre vonatkozóan még nincsenek a környezetvédelmi vagy energetikai célkitűzések teljesítéséhez nyújtott támogatáshoz kapcsolódó egyedi rendelkezések.

(15)

Ez az iránymutatás nem vonatkozik az alábbiakra:

a)

a környezetbarát termékek és a kevesebb természeti erőforrás igénybevételével üzemeltetendő gépek, illetve szállítási eszközök tervezése és gyártása, illetve az erőművekben vagy más termelési egységekben a biztonság vagy a higiénia javítására irányuló intézkedések (14);

b)

a levegőhöz, a közutakhoz, a vasúthoz, a belföldi vízi utakhoz és a tengeri szállítási infrastruktúrához kapcsolódó környezetvédelmi intézkedések finanszírozása;

c)

az átállási költségekhez kapcsolódó állami támogatás elemzésének módszertanáról szóló bizottsági közleményben meghatározottak szerint az átállási költségek (15);

d)

a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatás (16) a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszerében (17) meghatározott szabályok hatálya alá tartozik;

e)

a biológiai sokféleséggel kapcsolatos intézkedésekhez nyújtott állami támogatás (18).

(16)

Az ezen iránymutatás alkalmazásában a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló – módosított vagy más jogszabállyal felváltott –, alkalmazandó iránymutatás (19) által nehéz helyzetben lévőnek minősített vállalkozásoknak nem ítélhető oda környezetvédelmi és energetikai támogatás.

(17)

Az olyan vállalkozás javára szóló támogatás értékelésekor, amellyel szemben valamely még nem teljesített támogatást jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító korábbi bizottsági határozaton alapuló visszafizetési felszólítás van érvényben, a Bizottság figyelembe veszi a még visszafizetendő támogatási összeget (20).

1.2.   Az iránymutatás hatálya alá tartozó támogatási intézkedések

(18)

A Bizottság számos olyan környezetvédelmi és energetikai intézkedést azonosított, amelyek állami támogatása bizonyos feltételek mellett a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethetőnek tekinthető a belső piaccal:

a)

az uniós szabványok túlteljesítéséhez, illetve uniós szabványok hiányában a környezetvédelem szintjének emeléséhez nyújtott támogatás (ideértve az új járművek beszerzéséhez nyújtott támogatást);

b)

jövőbeli uniós szabványokhoz való idő előtti alkalmazkodáshoz nyújtott támogatás;

c)

környezetvédelmi tanulmányokhoz nyújtott támogatás;

d)

szennyezett területek szennyeződésmentesítéséhez nyújtott támogatás;

e)

megújuló energia termeléséhez nyújtott támogatás;

f)

energiahatékonysági intézkedésekhez nyújtott támogatás, ideértve a kapcsolt energiatermelést, valamint a távfűtést és távhűtést.

g)

az erőforrás-hatékonyság és különösen a hulladékgazdálkodás tekintetében nyújtott támogatás;

h)

a szén-dioxid leválasztásához, szállításához és tárolásához (ideértve a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási lánc egyedi elemeit is) nyújtott támogatás;

i)

környezetvédelmi adókedvezmény vagy környezetvédelmi adó alóli mentesség formájában nyújtott működési támogatás;

j)

a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés támogatásának finanszírozásával összefüggő terhek csökkentése formájában megvalósuló támogatás;

k)

energetikai infrastruktúrára irányuló támogatás;

l)

a termelési kapacitások megfelelőségét biztosító intézkedéshez nyújtott támogatás;

m)

értékesíthető engedélyek formájában nyújtott támogatás;

n)

vállalkozások áthelyezéséhez nyújtott támogatás.

1.3.   Fogalommeghatározások

(19)

Ezen iránymutatás alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

(1)

„környezetvédelem”: bármilyen olyan intézkedés, amelynek célja a kedvezményezett tevékenységei által a fizikai környezetben vagy természeti erőforrásokban okozott kár helyreállítása vagy megelőzése, az ilyen kár kockázatának csökkentése, vagy a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználásának előmozdítása, ideértve az energiatakarékossági intézkedéseket és a megújuló energiaforrások használatát;

(2)

„energiahatékonyság”: az a megtakarított energiamennyiség, amelyet valamely energiahatékonyság-javító intézkedés végrehajtása előtt és után mért és/vagy becsült fogyasztás alapján határoznak meg, biztosítva az energiafogyasztást befolyásoló külső feltételeknek megfelelő normalizálást;

(3)

„uniós szabvány”:

a)

olyan kötelező uniós szabvány, amely környezeti mutatókra ír elő a vállalkozások által elérendő szinteket (21), vagy

b)

a 2010/75/EU irányelvben (22) foglalt kötelezettség az elérhető legjobb technikák (best available techniques, BAT) alkalmazására, valamint annak biztosítására, hogy a szennyező anyagok kibocsátása ne haladja meg az elérhető legjobb technika alkalmazása esetén elért szintet. Amennyiben az elérhető legjobb technikához kapcsolódó kibocsátási szintet a 2010/75/EU irányelv értelmében elfogadott végrehajtási aktus tartalmazza, az adott szintet kell ezen iránymutatás alkalmazásában felhasználni. Amennyiben a szintet tartományként adták meg, azt a határértéket kell használni, amelynél először sikerül alkalmazni az elérhető legjobb technikát.

(4)

„ökoinnováció”: az innováció minden olyan formája, amely a környezetvédelem jelentős fejlesztését eredményezi vagy arra törekszik, ideértve az új termelési eljárásokat, új termékeket, illetve szolgáltatásokat, új irányítási és üzleti módszereket, amelyeknek az alkalmazása, illetve végrehajtása valószínűleg megakadályozza vagy jelentősen csökkenti a környezetet fenyegető veszélyeket, a szennyezést és az erőforrások felhasználásának egyéb negatív hatásait a kapcsolódó tevékenységek életciklusa során.

E fogalommeghatározás alkalmazásában az alábbiak nem tekintendők innovációnak:

i.

a kisebb változtatások vagy fejlesztések;

ii.

a termelési vagy szolgáltatási képességek növelése olyan gyártási vagy logisztikai rendszerek hozzáadása által, amelyek nagyban hasonlítanak a már használatban lévőkhöz;

iii.

az üzleti gyakorlatokban, a munkahelyi szervezetben vagy külső kapcsolatokban eszközölt olyan változtatások, amelyek a vállalkozáson belül már alkalmazott szervezési módszereken alapulnak;

iv.

a vezetési stratégia megváltozása;

v.

az összeolvadások és felvásárlások;

vi.

egy eljárás alkalmazásának beszüntetése;

vii.

az egyszerű tőkepótlás vagy tőkenövelés;

viii.

a kizárólag az értékesítési árak megváltozásához köthető változások, az egyedi igényekhez igazítás, a rendes szezonális és ciklikus változások;

ix.

az új vagy jelentősen továbbfejlesztett termékekkel folytatott kereskedelem.

(5)

„megújuló energiaforrások”: szélenergia, napenergia, aerotermikus, geotermikus, hidrotermikus és árapály-energia, vízerőmű, biomassza, hulladéklerakó-gáz, a szennyvíztisztító telepekről származó gáz és biogázok;

(6)

„biomassza”: mezőgazdaságból (beleértve a növényi és állati eredetű anyagokat), erdészetből és a kapcsolódó iparágakból – ideértve a halászatot és akvakultúrát – származó termékek, hulladékok és maradványok biológiailag lebontható frakciója, valamint a biogáz és az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható frakciója;

(7)

„bioüzemanyagok”: biomasszából készített folyékony vagy gáz halmazállapotú járműüzemanyagok;

(8)

„folyékony bio-energiahordozók”: biomasszából előállított, a szállítástól eltérő célokra energiaforrásként használt folyékony üzemanyagok, ideértve a villamos energiát, a fűtést és a hűtést is;

(9)

„fenntartható bioüzemanyag”: a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) 17. cikkében és bármely módosításában (24) meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő üzemanyag;

(10)

„együttműködési mechanizmus”: a 2009/28/EK irányelv 6., 7. és 8. cikkében meghatározott feltételek szerinti mechanizmus;

(11)

„megújuló energia”: csak megújuló energiaforrásokat felhasználó üzemek általi energiatermelés, valamint hagyományos energiaforrásokat is alkalmazó vegyes üzemekben az energiaérték szempontjából megújuló energiaforrásokból nyert energiarész, ideértve a tárolórendszerek feltöltésére használt megújuló villamos energiát, a tárolórendszerek eredményeként nyert villamos energia kivételével;

(12)

„kapcsolt energiatermelés vagy kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés”: egyetlen folyamat során egyszerre termelt hőenergia és villamos és/vagy mozgási energia;

(13)

„nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés”: olyan kapcsolt energiatermelés, amely megfelel a 2012/27/EU irányelv (25) 2. cikkének (34) bekezdésében a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés tekintetében megállapított meghatározásnak;

(14)

„energiahatékony távfűtés és távhűtés”: olyan távfűtés és távhűtés, amely megfelel a 2012/27/EU irányelv (26) 2. cikkének (41) és (42) bekezdésében az energiahatékony távfűtés és hűtés tekintetében megállapított meghatározásnak. A fogalommeghatározás kiterjed a fűtő- és hűtőerőművekre, valamint a fűtés és a hűtés erőművekből a fogyasztókhoz való eljuttatására szolgáló hálózatra (és a kapcsolódó létesítményekre);

(15)

„környezetvédelmi adó”: olyan adó, amelynek tárgya olyan tevékenység, amely egyértelműen káros hatással van a környezetre, illetve amelynek célja bizonyos tevékenységek, áruk vagy szolgáltatások megadóztatása a környezetvédelmi költségeknek az árba történő beépítése és/vagy annak érdekében, hogy a termelőket és fogyasztókat olyan tevékenységek felé irányítsák, amelyek jobban tekintettel vannak a környezetre;

(16)

„uniós minimum-adómérték”: az uniós jog által előírt minimum-adóérték; az uniós minimum-adómérték az energiatermékek és a villamos energia esetében az a minimum-adómérték, amelyet a 2003/96/EK tanácsi irányelv (27) I. melléklete rögzít;

(17)

„kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv-k)”:a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i bizottsági ajánlásban (28) meghatározott feltételeket teljesítő vállalkozások;

(18)

„nagyvállalkozások”: a kis- és középvállalkozások fogalommeghatározásába nem tartozó vállalkozások;

(19)

„egyedi támogatás”: program alapján vagy ad hoc alapon nyújtott támogatás;

(20)

„támogatási intenzitás”: a támogatás bruttó összege a projekt elszámolható költségeinek százalékában kifejezve; valamennyi használt számadatot az adók vagy egyéb illetékek levonása előtt kell figyelembe venni; abban az esetben, ha a támogatást egy, a vissza nem térítendő támogatáson kívüli formában ítélik oda, a támogatás összegének a támogatástartalmat kell tekinteni, a több részletben kifizetett támogatást az odaítélés időpontjában való értékén kell kiszámítani; a leszámítolás céljára és egy kedvezményes hitel esetében a támogatás összegének kiszámítására használt kamatlábnak a támogatás odaítélésekor érvényes referencia-kamatlábat kell tekinteni, a támogatási intenzitást kedvezményezettenként kell kiszámítani;

(21)

„működési előnyök”: az elszámolható költségek kiszámításának szempontjából különösen az olyan költségmegtakarítások és kiegészítő termelés, amely közvetlenül kapcsolódik a környezetvédelmi többletberuházáshoz, valamint – adott esetben – az olyan előnyök, amelyek más támogatási intézkedésekből származnak, függetlenül attól, hogy az állami támogatás vagy sem (ideértve az ugyanazon elszámolható költségekhez megítélt működési támogatást, a szabályozott árakkal történő kötelező átvételt és egyéb támogatási intézkedéseket);

(22)

„működési költségek”: az elszámolható költségek kiszámításának szempontjából különösen az olyan termelési többletköltségek, amelyek a környezetvédelmi többletberuházásból erednek;

(23)

„tárgyi eszközök”: az elszámolható költségek kiszámításának szempontjából a környezetvédelmi célok eléréséhez elengedhetetlenül szükséges földterületekbe történő beruházások, a szennyezés és a zavaró tényezők csökkentésének vagy megszüntetésének céljával épületekbe, növényzetbe és berendezésekbe történő, valamint olyan beruházások, amelyek a környezetvédelmi szempontokhoz igazodó termelési módszerekre irányulnak;

(24)

„immateriális javak”: az elszámolható költségek kiszámításának szempontjából, működési engedélyek vagy szabadalmazott és nem szabadalmazott know-how beszerzése révén a technológiaátadás tekintetében keletkező kiadások, amennyiben e kiadások teljesítik a következő feltételeket:

a)

azoknak értékcsökkenéssel leírhatónak kell lenniük;

b)

a megvásárlásuknak piaci alapon kell történnie, egy olyan vállalkozástól, amelyben az eszköz beszerzője nem rendelkezik közvetlen vagy közvetett befolyással;

c)

az eszközt fel kell tüntetni a vállalkozás eszközei között, és a támogatás kedvezményezettjének vállalkozásánál kell maradnia legalább ötévi használatra; ez a feltétel nem alkalmazandó, amennyiben az immateriális eszköz műszakilag elavult; ha az eszközt az említett öt év alatt értékesítik, az eladásból származó jövedelmet le kell vonni az elszámolható költségekből, és a támogatás egy részét vagy teljes összegét adott esetben vissza kell fizetni;

(25)

„a költségek internalizálása”: a környezetvédelemmel összefüggő kiadásoknak a szennyező vállalkozások termelési költségei közé való beszámítása;

(26)

„szennyező”: az a személy, aki közvetve vagy közvetlenül károsítja a környezetet, illetve ilyen károsítást eredményező feltételeket teremt (29);

(27)

„szennyezés”: a szennyező által okozott, a környezetet közvetlenül vagy közvetve károsító szennyezés, illetve a fizikai környezet vagy természeti erőforrások károsításához vezető feltételek megteremtése;

(28)

„a szennyező fizet elv”: az az elv, amelynek értelmében a környezetszennyezés kezelésére hozott intézkedések költségeinek a szennyezés okozóját kell terhelnie;

(29)

„szennyezett terület”: olyan terület, amelyen a veszélyes anyagok ember által okozott előfordulása olyan szintű, amely jelentős kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a környezetre, figyelembe véve a terület jelenlegi és jövőbeni hasznosítását;

(30)

„ad hoc támogatás”: nem támogatási program keretében nyújtott támogatás;

(31)

„energetikai infrastruktúra”: minden olyan fizikai berendezés vagy létesítmény, amely az Unió területén található vagy az Uniót egy vagy több harmadik országgal kapcsolja össze, és az alábbi kategóriákba tartozik:

a)

a villamos energia tekintetében:

i.

átviteli infrastruktúra a 2009/72/EK irányelv (30) 2. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalommeghatározás szerint;

ii.

elosztási infrastruktúra a 2009/72/EK irányelv (30) 2. cikkének (5) bekezdésében szereplő fogalommeghatározás szerint;

iii.

villamos energia állandó vagy ideiglenes, felszíni vagy föld alatti létesítményekben vagy geológiai tárolásra alkalmas helyszíneken történő tárolására szolgáló létesítmények, feltéve, hogy ezek közvetlenül legalább 110 kV feszültség átvitelére tervezett nagyfeszültségű vezetékekkel kapcsolódnak össze;

iv.

az (i)–(iii) pontban meghatározott rendszerek biztonságos, védett és hatékony működéséhez szükséges valamennyi felszerelés és berendezés, beleértve a minden feszültségi szinten alkalmazandó védelmi, a felügyeleti és a szabályozó rendszereket és alállomásokat is; és

v.

intelligens hálózatok: valamennyi felszerelés, vezeték, kábel vagy berendezés átviteli és alacsony vagy közepes feszültségű elosztási szinten egyaránt, amelynek célja egy villamosenergia-hálózaton belül a valós idejű vagy közel valós idejű, kétirányú digitális adatátvitel, a villamosenergia-termelés, -átvitel, -elosztás és -fogyasztás interaktív és intelligens nyomon követése és kezelése, olyan hálózatot létrehozva ezáltal, amely hatékonyan integrálja a hálózathoz csatlakozó valamennyi felhasználó (termelő, fogyasztó, valamint aki mindkettő egyszerre) magatartását és intézkedéseit annak érdekében, hogy biztosítsa egy gazdaságilag hatékony, fenntartható, alacsony veszteséggel járó, magas színvonalú, ellátási biztonságot nyújtó és biztonságos villamosenergia-rendszer rendelkezésre állását;

b)

a gáz tekintetében:

i.

olyan, a földgáz és biogáz átvitelére és elosztására szolgáló csővezetékek, amelyek egy hálózathoz tartoznak, kivéve az upstream földgázelosztás keretében használt nagynyomású vezetékeket;

ii.

az (i) pontban említett nagynyomású gázvezetékekhez csatlakozó földfelszín alatti tároló létesítmények;

iii.

cseppfolyósított földgázhoz (LNG) vagy sűrített földgázhoz (CNG) használt átvételi, tároló- és újragázosító vagy dekompressziós létesítmények; és

iv.

a rendszer biztonságos, védett és hatékony működéséhez, illetve a kétirányú kapacitás megvalósításához szükséges felszerelések és berendezések, ideértve a kompresszorállomásokat is;

c)

az olaj tekintetében:

i.

kőolajszállításra használt csővezetékek;

ii.

a kőolajvezetékek üzemeltetéséhez szükséges szivattyútelepek és tárolólétesítmények; és

iii.

a rendszer megfelelő, biztonságos és hatékony működéséhez szükséges felszerelések és berendezések, beleértve a védelmi, a felügyeleti és a szabályozó rendszereket, illetve az ellenirányú áramlást biztosító eszközöket is;

d)

a szén-dioxidnak a tárolóhelyre történő eljuttatását lehetővé tévő csővezeték-hálózatok (beleértve a kapcsolódó nyomásfokozó állomásokat is), amelyek a szén-dioxid tartós tárolása céljából megfelelő föld alatti geológiai képződményekbe történő bevezetésére szolgálnak;

(32)

„finanszírozási hiány”: a beruházás élettartama során előforduló pozitív és negatív, rendszerint a tőkeköltség alapján jelenértékre diszkontált pénzforgalom különbözete;

(33)

„a szén-dioxid leválasztása és tárolása” vagy „CLT”: azon technológiák, amelyek a fosszilis vagy biomassza-tüzelésű ipari üzemekből – többek között erőművekből – származó szén-dioxid (CO2) megkötésére, megfelelő tároló létesítménybe történő szállítására és a szén-dioxid tartós tárolása céljából megfelelő föld alatti geológiai képződményekbe történő bevezetésére szolgálnak;

(34)

„a termelési kapacitások megfelelősége”: a termelési kapacitás azon szintje, amelyet az uniós intézmények által a villamos energia egységes piacának megteremtésében kulcsszereplőként elismert szervezetekben – például ENTSO-E – alkalmazott hagyományos statisztikai mutató alapján mindenkor megfelelőnek ítélnek a tagállami szükségletek kielégítésére;

(35)

„energiatermelő”: kereskedelmi célból villamos energiát előállító vállalkozás;

(36)

„a termelési kapacitások megfelelőségét biztosító intézkedés”: olyan mechanizmus, amelynek célja annak biztosítása, hogy nemzeti szinten megvalósuljanak a termelési kapacitások megfelelőségének adott szintjei;

(37)

„kiegyenlítési feladat”: az egyensúlyért felelős félnek a termelés, a fogyasztás és a piaci kereskedelmi ügyletek között egy adott kiegyenlítőenergia-elszámolási időszakban felmerülő eltérésekért viselt felelőssége;

(38)

„szokványos kiegyenlítési feladatok”: technológiákat átfogó, megkülönböztetésmentes kiegyenlítési feladatok, amelyek egyetlen termelőt sem zárnak ki ezekből a feladatokból;

(39)

„egyensúlyért felelős fél”: az eltérésekért felelős piaci szereplő vagy annak kiválasztott képviselője;

(40)

„eltérések”: az egyensúlyért felelős félnél a termelés, a fogyasztás és a kereskedelmi ügyletek között egy adott kiegyenlítőenergia-elszámolási időszakban felmerülő eltérések;

(41)

„kiegyenlítőenergia-elszámolás”: az egyensúlyért felelős felek eltérései esetében alkalmazandó kiegyenlítés költségeinek behajtását célzó pénzügyi elszámolási mechanizmus;

(42)

„kiegyenlítőenergia-elszámolási időszak”: az egyensúlyért felelős felek eltéréseinek kiszámítására szolgáló időegységek;

(43)

„versenyeztetéses ajánlattételi eljárás”: olyan, megkülönböztetéstől mentes ajánlattételi eljárás, amely elegendő számú vállalkozás részvételét biztosítja, és amelynek során a támogatást az ajánlattevő által benyújtott eredeti ajánlat vagy elszámolóár alapján ítélik oda. Továbbá az ajánlattételi eljárás költségvetését vagy volumenét kötelező érvényű korlátnak kell tekinteni, amely következtében nem minden résztvevő kaphat támogatást;

(44)

„a munkálatok kezdete”: a beruházással kapcsolatos építési munkálatok megkezdése, a berendezések megrendelésére vonatkozó első kötelezettségvállalás vagy a beruházást visszafordíthatatlanná tevő egyéb kötelezettségvállalás közül az, amelyikre előbb kerül sor. Nem tekintendő a munkálatok kezdetének a földvásárlás és az olyan előkészítő munkálatok, mint az engedélyek beszerzése és az előzetes megvalósíthatósági tanulmányok elkészítése. Átvétel esetén a munkálatok kezdete az átvett létesítményhez közvetlenül kapcsolódó eszközök átvételének időpontja;

(45)

„demonstrációs projekt”: olyan projekt, amely egy technológiát az Unióban elsőként mutat be, és jelentős, a technika aktuális állását meghaladó újítást képvisel;

(46)

„támogatott területek”: a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja alkalmazásában a 2014. július 1. és 2020. december 31. közötti időszakra jóváhagyott regionális támogatási térképen megjelölt területek;

(47)

„regionális támogatási térkép”: a 2014–2020-as időszakra vonatkozó regionális állami támogatásokról szóló iránymutatásban meghatározott feltételek szerint a tagállam által kijelölt területek jegyzéke (31).

2.   BEJELENTENDŐ KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS ENERGETIKAI TÁMOGATÁS

(20)

A valamely támogatási program alapján nyújtott egyedi támogatás a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése értelmében továbbra is bejelentési kötelezettség alá tartozik, ha a támogatás meghaladja az alábbi bejelentési küszöbértékeket (32), és nem versenyeztetéses ajánlattételi eljárás alapján ítélik oda:

a)

beruházási támogatás, ha a támogatás összege vállalkozásonként meghaladja a 15 millió EUR-t;

b)

megújuló villamos energia termelése és/vagy megújuló hő kombinált termelése tekintetében nyújtott működési támogatás, ha a támogatást olyan megújuló villamos energiát termelő létesítményeknek nyújtják, ahol a létrehozott megújuló villamosenergia-termelési kapacitás létesítményenként meghaladja a 250 megawattot (MW);

c)

bioüzemanyag előállítására nyújtott működési támogatás, ha a támogatást olyan bioüzemanyag-előállító létesítménynek nyújtják, ahol így a termelés meghaladja az évi 150 000 tonna (t) mennyiséget;

d)

kapcsolt energiatermelésre irányuló működési támogatás: ha a támogatást olyan kapcsolt energiatermelő létesítménynek nyújtják, ahol az így megvalósuló kapcsolt energiatermelési kapacitás meghaladja a 300 MW teljesítményt; A kapcsolt energiatermelésre irányuló támogatást ugyanakkor a villamosenergia-kapacitás alapján történő bejelentés figyelembevételével értékelik;

e)

energetikai infrastruktúrára irányuló támogatás: ha a támogatás összege vállalkozásonként és beruházási projektenként meghaladja a 50 millió EUR-t;

f)

a szén-dioxid leválasztása és tárolása tekintetében nyújtott támogatás: ha a támogatás összege beruházási projektenként meghaladja a 50 millió EUR-t;

g)

a termelési kapacitások megfelelőségét biztosító intézkedés formájában nyújtott támogatás: ha a támogatás összege vállalkozásonként és projektenként meghaladja a 15 millió EUR-t.

(21)

A 3.7. szakasz hatálya alá tartozó adómentességekre, adókedvezményekre, valamint a megújuló energia finanszírozása alóli mentességre nem vonatkoznak az egyénileg bejelentett támogatások tekintetében meghatározott feltételek. Az ezen iránymutatás 3.7. szakaszában meghatározott határértékek túllépése esetén az említett szakasz hatálya alá nem tartozó, adókedvezmények formájában nyújtott támogatást azonban egyedi vizsgálatnak kell alávetni. E kötelezettség alkalmazandó attól függetlenül, hogy az egyes kedvezményezett részesül-e ugyanakkor valamely, a 3.7. szakasz alapján járó adómentességből vagy adókedvezményben.

(22)

Ez az iránymutatás tartalmazza a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdése értelmében bejelentési kötelezettség alá tartozó környezetvédelmi és energetikai támogatási programokra és egyedi támogatásokra vonatkozó összeegyeztethetőségi feltételeket.

3.   A TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE A SZERZŐDÉS 107. CIKKE (3) BEKEZDÉSÉNEK C) PONTJA ALAPJÁN

(23)

A környezetvédelmi és energetikai projektekhez nyújtott állami támogatást abban az esetben tekintik összeegyeztethetőnek a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával, ha az e fejezetben ismertetett közös értékelési elvek alapján az uniós környezetvédelmi és energiaügyi célkitűzések fokozottabb megvalósulásához vezet anélkül, hogy a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolná a piaci feltételeket. Figyelembe veszik a támogatott területekre jellemző sajátos hátrányokat.

(24)

Ez a fejezet kifejti, hogyan alkalmazza majd a Bizottság a 3.1. szakaszban meghatározott közös értékelési elveket az ezen iránymutatás hatálya alá tartozó támogatási intézkedések értékelése során, és adott esetben konkrét feltételeket határoz meg a – vagy program keretében, vagy ad hoc alapon biztosított – egyedi támogatások tekintetében.

(25)

A 3.2. szakasz meghatározza az ezen iránymutatás alkalmazási körébe tartozó valamennyi támogatási intézkedésre alkalmazandó általános megfelelési feltételeket, kivéve, ha a 3. fejezet célzottabb szakaszai ezen általános megfelelési feltételeket részletesebben kifejtik vagy módosítják. Ennek megfelelően a 3.2. szakasz különösen alkalmazandó a 3. fejezet célzottabb szakaszaiban nem szereplő alábbi intézkedésekre:

a)

környezetvédelmi tanulmányokra nyújtott támogatás;

b)

szennyezett területek szennyeződésmentesítéséhez nyújtott támogatás;

c)

az uniós szabványok túlteljesítéséhez, illetve uniós szabványok hiányában a környezetvédelem fejlesztéséhez nyújtott támogatás;

d)

a jövőbeni uniós szabványokhoz idő előtt történő alkalmazkodáshoz nyújtott támogatás.

3.1.   Közös értékelési elvek

(26)

Annak értékelésekor, hogy egy bejelentett támogatási intézkedés a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e, a Bizottság általában azt elemzi, hogy a támogatási intézkedés kialakítása biztosítja-e azt, hogy a támogatás közös érdekű célkitűzés eléréséhez való pozitív hozzájárulása meghaladja a kereskedelemre és a versenyre gyakorolt potenciálisan negatív hatásait.

(27)

Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló 2012. május 8-i közlemény (33) a Bizottság által végrehajtott valamennyi támogatási intézkedés összeegyeztethetőségének értékelésében alkalmazható közös elvek azonosítására és meghatározására szólít fel. E célból a Bizottság csak azokat az állami támogatási intézkedéseket tekinti összeegyeztethetőnek a belső piaccal, amelyek az alábbi feltételek mindegyikének megfelelnek:

a)

pontosan meghatározott közös érdekű célkitűzéshez való hozzájárulás: az állami támogatási intézkedés közös érdekű célkitűzést szolgál a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének megfelelően (3.2.1. szakasz);

b)

az állami beavatkozás szükségessége: az állami támogatási intézkedés olyan esetre irányul, amikor a támogatás olyan lényegi fejlődést eredményez, amelyet a piac önmagában nem tud megvalósítani, például egy jól meghatározható piaci hiányosság megszüntetését (3.2.2. szakasz);

c)

a támogatási intézkedés megfelelősége: a tervezett támogatási intézkedés a közös érdekű célkitűzés kezelésére szolgáló megfelelő szakpolitikai eszköz (3.2.3. szakasz);

d)

ösztönző hatás: a támogatás olyan módon változtatja meg az érintett vállalkozások magatartását, hogy azok olyan többlettevékenységekbe kezdenek, amelyeket támogatás nélkül nem, vagy csak korlátozott mértékben, illetve másképpen végeznének (3.2.4. szakasz);

e)

a támogatás arányossága (a támogatás minimális szintre történő korlátozása): a támogatás összege az érintett térségben a többletberuházások vagy többlettevékenységek ösztönzéséhez szükséges minimumra korlátozódik (3.2.5. szakasz);

f)

a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján történő értékelés esetében: A versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt jelentős indokolatlan negatív hatások elkerülése: a támogatás negatív hatásait megfelelően korlátozzák annak érdekében, hogy az intézkedés általános egyenlege pozitív legyen (3.2.6. szakasz);

g)

a támogatás átláthatósága: a tagállamok, a Bizottság, a gazdasági szereplők és a nyilvánosság könnyen hozzáfér a vonatkozó jogszabályokhoz és az azok alapján odaítélt támogatásokkal kapcsolatos lényeges információkhoz (3.2.7. szakasz).

(28)

Egyes programkategóriák általános egyenlege az ezen iránymutatás 4. fejezetében leírt utólagos értékelési követelmény hatálya alá eshet. Ilyen esetekben a Bizottság az érintett programok időtartamát korlátozhatja (szokásosan négy évre vagy annál rövidebb időtartamra), a későbbi hosszabbításuk ismételt bejelentésének lehetősége mellett.

(29)

Másrészt ha a támogatási intézkedés vagy az ahhoz kapcsolt feltételek, beleértve a finanszírozási módszert is, amennyiben ez az intézkedés szerves részét alkotja, szükségképpen az uniós jog megsértésével járnak, a támogatás nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek a belső piaccal (34). Az energiaügy területén például az állami támogatási intézkedések finanszírozására szolgáló díjnak összhangban kell lennie különösen a Szerződés 30. és 110. cikkével (35).

3.2.   Általános megfelelési rendelkezések

3.2.1.   Közös érdekű célkitűzéshez való hozzájárulás

3.2.1.1.   Általános feltételek

(30)

A környezetvédelmi támogatások általános célja a környezetvédelem szintjének javítása a támogatás hiányában elérhető szinthez képest. Az Európa 2020 stratégia különösen a fenntartható növekedéssel kapcsolatos célokat jelöl ki, amelyek elősegítik az erőforrás-hatékony, versenyképes és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való elmozdulást. A sokféle megújuló energia jelentős részarányával jellemzett, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasághoz szükség van az energiarendszer átalakítására és különösen az energetikai hálózatokba történő jelentős beruházásokra (36). Az energiaágazaton belüli támogatások elsődleges célja egy versenyképes, fenntartható és biztonságos energiarendszer biztosítása egy jól működő uniós energiapiacon (37).

(31)

Azoknak a tagállamoknak, amelyek környezetvédelmi vagy energetikai támogatást kívánnak nyújtani, pontosan meg kell határozniuk a megvalósítandó célkitűzést, és ki kell fejteniük, hogy az intézkedés várhatóan hogyan járul hozzá e célkitűzés megvalósításához. Az európai strukturális és beruházási alapokból társfinanszírozásban részesülő intézkedések végrehajtásakor a tagállamok a kapcsolódó operatív programban foglalt indokolás alapján ismertethetik a megvalósítandó környezetvédelmi vagy energiaügyi célkitűzéseket.

(32)

A környezetvédelmi tanulmányok hozzájárulhatnak a közös érdekű célkitűzés megvalósításához, ha azok közvetlenül kapcsolódnak az ezen irányelv értelmében támogatható beruházásokhoz, és akkor, ha az előkészítő tanulmány eredményeit követően nem kerül sor a vizsgálat tárgyát képező beruházás megvalósítására.

3.2.1.2.   Az egyedi bejelentési kötelezettség alá tartozó támogatásokra vonatkozó kiegészítő feltételek

(33)

Ahhoz, hogy bizonyítsák az egyedi bejelentési kötelezettség alá tartozó támogatásnak a környezetvédelem fejlesztésére gyakorolt hatását, a tagállamok – lehetőség szerint számszerűsíthető módon – több különböző mutatót alkalmazhatnak, különösen az alábbiakat:

a)

kibocsátáscsökkentési technológiák: a légkörbe tartósan ki nem bocsátott üvegházhatású gázok vagy szennyező anyagok mennyisége (ennek köszönhetően csökken a fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátás);

b)

meglévő uniós szabványok: a környezetvédelem szintjében bekövetkezett emelkedés abszolút mennyisége és relatív mérete a szabványon felül, vagyis a szabvány szerint állami támogatás hiányában el nem érhető mértékű szennyezéscsökkentés;

c)

jövőbeli uniós szabványok: a jövőbeli szabványok végrehajtási sebességének növekedése, vagyis a szennyezés csökkentésének korábbi időpontban történő elkezdése.

3.2.2.   Az állami beavatkozás szükségessége

3.2.2.1.   Általános feltételek

(34)

Bár általánosan elfogadott tény, hogy a versenyképes piacok hatékonyabb eredményeket tudnak elérni az árak, a hozam és a forrásfelhasználás tekintetében, piaci hiányosságok (38) esetén az állami beavatkozás javíthatja a piacok hatékony működését. Az állami támogatás adott körülmények között valóban orvosolhatja a piaci hiányosságokat, és ezáltal hozzájárulhat a közös érdekű célkitűzés megvalósításához, amennyiben a piac önállóan nem képes hatékony eredményt elérni. Annak értékeléséhez, hogy az állami támogatás hatékonyan segíti-e a célkitűzés megvalósítását, először is a támogatás által kezelendő probléma azonosítása és meghatározása szükséges. Az állami támogatásnak olyan esetekre kell irányulnia, amikor a támogatás olyan lényegi fejlődést eredményez, amelyet a piac önmagában nem tud megvalósítani.

(35)

Az ilyen célkitűzést megvalósító támogatási intézkedéseket biztosító iránymutatások kidolgozásához a tagállamoknak meg kell állapítaniuk azokat a piaci hiányosságokat, amelyek akadályozzák a környezetvédelem magasabb szintjének vagy a jól működő, biztonságos, megfizethető és fenntartható belső energiapiacnak a kialakulását. A környezetvédelmi és energiaügyi célkitűzésekhez kapcsolódó piaci hiányosságok – akár különbözők, akár hasonlók – megakadályozzák az optimális teljesítmény elérését, és elégtelen eredményhez vezethetnek az alábbi okokból kifolyólag:

a)

Negatív externáliák: a környezetvédelmi támogatási intézkedések esetében ezek a leggyakoribbak, és akkor alakulnak ki, ha a szennyezést nem számolják bele megfelelően a költségekbe, vagyis az érintett vállalat nem viseli teljes körűen a szennyezés költségeit. Ebben az esetben az önérdekből tevékenykedő vállalkozásokat nem ösztönzik megfelelően arra, hogy figyelembe vegyék a termelésből fakadó negatív externáliákat, sem akkor, amikor arról döntenek, hogy milyen termelési technológiát alkalmaznak, sem pedig amikor a termelési szintről határoznak. A vállalkozás által viselt termelési költségek tehát alacsonyabbak a társadalom által viselt költségeknél. Ennélfogva a vállalkozásokat jellemzően nem ösztönzik megfelelően arra, hogy csökkentsék az általuk okozott szennyezést, vagy a környezet védelme érdekében önálló intézkedéseket tegyenek.

b)

Pozitív externáliák: amiatt, hogy egy beruházásból származó előny egy része nem a beruházónál, hanem piaci szereplőknél jelentkezik, a vállalkozások kevesebb beruházást hajtanak végre. Pozitív externáliák alakulhatnak ki például az ökoinnováció (39), a rendszer stabilitása, az új és innovatív megújulóenergia-technológiák és az innovatív keresletoldali válaszintézkedések terén történő beruházások, illetve a sok tagállam (vagy a fogyasztók szélesebb köre) számára előnyös energetikai infrastruktúrák vagy a termelési kapacitások megfelelőségét biztosító intézkedések esetén.

c)

Aszimmetrikus információ: azokra a piacokra jellemző, ahol eltérés figyelhető meg a piac egyik része számára elérhető információk és a piac másik része számára elérhető információk között. Ez előfordulhat például akkor, ha a külső pénzügyi befektetők nem rendelkeznek a projekt várható megtérülésével és lehetséges kockázataival kapcsolatos információkkal. Előfordulhat továbbá a határokon átnyúló infrastruktúrák esetében is, ha az egyik együttműködő fél a másik félnél kevesebb információval rendelkezik. Noha a kockázat vagy a bizonytalanság önmagában nem vezet piaci hiányosság kialakulásához, az aszimmetrikus információ problémája összefügg az ilyen kockázat vagy bizonytalanság mértékével. Többnyire mindkettő magasabb a jellemzően hosszabb amortizációs idejű környezetvédelmi beruházások esetében. Ez megerősítheti a rövid távú beruházások előtérbe helyezését, ami tovább fokozódhat az ilyen beruházásokra – különösen a kkv-kra – vonatkozó finanszírozási feltételek miatt.

d)

Koordinációs hiányosságok: ezek a beruházók eltérő érdekei és ösztönzői (ösztönzők megosztottsága), a szerződéskötés költségei, az együttműködés eredményével és a hálózatra gyakorolt hatásokkal (például a zavartalan villamosenergia-ellátással) kapcsolatos bizonytalanságok megakadályozhatják a projekt kidolgozását vagy hatékony tervezését. Koordinációs hiányosságok jellemezhetik például egy épülettulajdonos és egy bérlő kapcsolatát az energiahatékony megoldások alkalmazása tekintetében. A koordinációs problémákat tovább súlyosbíthatják a tájékoztatás problémái, különösen az aszimmetrikus információkkal összefüggésben. Koordinációs problémák fakadhatnak abból is, hogy el kell érni egy adott kritikus tömeget, mielőtt egy projekt kereskedelmi szempontból vonzóvá válik, ami különösen fontos szempont lehet (határokon átnyúló) infrastrukturális projektek esetében.

(36)

Egy adott helyzetben önmagában a piaci hiányosságok megléte nem indokolja kellően az állami beavatkozást. Különösen azért, mert már érvényben lehetnek más olyan politikák és intézkedések, amelyek célja a megállapított piaci hiányosságok megszüntetése. Ide tartozik például az ágazati szabályozás, a szennyezésre vonatkozó kötelező szabványok, az árképzési mechanizmusok – például az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) – és a szén-dioxid-adók. Az állami támogatást is magukban foglaló kiegészítő intézkedések kizárólag a fennmaradó piaci hiányosságokra – tehát az említett más politikák és intézkedések által nem orvosolandó piaci hiányosságokra – irányulhatnak. Fontos továbbá, hogy igazolják, hogyan erősíti meg az állami támogatás az azonos piaci hiányosság orvoslását célzó, más alkalmazott politikákat és intézkedéseket. Ezért az állami támogatás szükségessége ellen szól, ha a támogatás célja ellentétes az azonos piaci hiányosságra irányuló más politikákkal.

(37)

A Bizottság szükségesnek ítéli a támogatást, ha a tagállam igazolja, hogy a támogatás hatékonyan céloz meg olyan (fennmaradó) piaci hiányosságot, amelyet még nem orvosoltak.

3.2.2.2.   Az egyedi bejelentési kötelezettség alá tartozó támogatásokra vonatkozó kiegészítő feltételek

(38)

Bár általában fennállhatnak piaci hiányosságok, és a támogatási intézkedéseket elvben a hatékony piaci teljesítmény biztosításához megfelelően dolgozták ki, nem minden érintett vállalkozás szembesül azonos mértékben ezekkel a piaci hiányosságokkal. Következésképpen a bejelentendő egyedi támogatás tekintetében a Bizottság az egyes konkrét esetekben értékelni fogja a támogatás szükségességét. A tagállam feladata annak igazolása, hogy a támogatás által érintett konkrét tevékenység tekintetében továbbra is fennáll a piaci hiányosság, és hogy a támogatás ténylegesen a piaci hiányosság kezelésére irányul-e.

(39)

Az orvosolni kívánt konkrét piaci hiányosságtól függően a Bizottság a következő tényezőket veszi figyelembe:

a)

más szakpolitikai intézkedések – különösen a meglévő környezetvédelmi vagy más uniós szabványok, az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere vagy környezetvédelmi adók – megfelelően orvosolják-e már a piaci hiányosságot;

b)

szükség van-e állami beavatkozásra, figyelembe véve a támogatás hiányában a nemzeti szabványok végrehajtásának a támogatás kedvezményezettjére rótt költségeit, szemben az ilyen szabványok végrehajtásának az említett kedvezményezett fő versenytársaira rótt költségeivel (vagy azok hiányával);

c)

koordinációs hiányosság esetén az együttműködéshez szükséges vállalkozások számát, az együttműködő felek eltérő érdekeit és az együttműködés koordinációjával kapcsolatban felmerülő gyakorlati problémákat (nyelvi problémák, érzékeny információk, nem harmonizált szabványok).

3.2.3.   A támogatás megfelelősége

(40)

A javasolt támogatási intézkedésnek megfelelő eszköznek kell lennie az adott politikai célkitűzés kezeléséhez. Egy támogatási intézkedés nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha ugyanaz a közös érdekű célkitűzés megvalósulásához való pozitív hozzájárulás elérhető más, kevésbé torzító szakpolitikai eszközökkel vagy a támogatási eszközök más, kevésbé torzító típusaival.

3.2.3.1.   Alternatív szakpolitikai eszközök megfelelősége

(41)

Az állami támogatás nem az egyetlen olyan, a tagállamok számára elérhető szakpolitikai eszköz, amellyel elősegíthetik a környezetvédelem szintjének javítását, vagy létrehozhatják a jól működő, biztonságos, megfizethető és fenntartható európai energiapiacot. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy erre létezhetnek más, e célkitűzések megvalósítására alkalmasabb eszközök is. A szabályozás és a piaci alapú eszközök a környezetvédelmi és energiaügyi célkitűzések elérésének legfontosabb eszközei. A magasabb szintű környezetvédelem megvalósításában fontos szerepet játszhatnak az olyan nem kötelező eszközök, mint az ökocímkék és a környezetbarát technológiák terjesztése.

(42)

Az azonos piaci hiányosság orvosolására irányuló különböző intézkedések egymással ellentétesek lehetnek. Ez akkor következik be, ha hatékony, piaci alapú mechanizmust vezettek be kifejezetten az externáliák problémájának kezelése céljából. Az azonos piaci hiányosság orvoslására irányuló kiegészítő intézkedés csökkentheti a piaci alapú mechanizmus hatékonyságát.

(43)

Az eltérő piaci hiányosságok orvosolására irányuló különböző intézkedések ellentétesek is lehetnek egymással. A termelési kapacitások megfelelőségével kapcsolatos problémát orvosolni kívánó intézkedés mellett érvényesülnie kell a környezeti vagy gazdasági szempontból káros, többek között a fosszilis tüzelőanyagok tekintetében nyújtott támogatások fokozatos megszüntetésére irányuló környezetvédelmi célkitűzésnek. Hasonlóképpen az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedés növelheti a különböző forrásokból származó energia kínálatát, ami kedvezőtlenül érintheti a termelési kapacitások megfelelőségével kapcsolatos szempontokat.

(44)

A „szennyező fizet” elv (PPP) környezetvédelmi jogszabályok útján történő tiszteletben tartása elméletileg biztosítja a negatív externáliákhoz kapcsolódó piaci hiányosság orvoslását. Ennélfogva az állami támogatás nem megfelelő intézkedés, és nem nyújtható, amennyiben a támogatás kedvezményezettje a szennyezéssel kapcsolatos meglévő uniós vagy nemzeti jog értelmében felelősségre vonható (40).

3.2.3.2.   Megfelelőség más támogatási eszközök viszonylatában

(45)

A környezetvédelmi és energetikai támogatás különböző formákban ítélhető oda. A tagállamnak mindazonáltal biztosítania kell, hogy a támogatást abban a formában ítéljék oda, amely várhatóan a legkisebb torzulásokkal jár a versenyben és a kereskedelemben. Ebben a tekintetben a tagállamnak igazolnia kell, miért találja úgy, hogy más, potenciálisan kisebb torzító hatással járó támogatási formák – például a közvetlen vissza nem térítendő támogatásokkal szemben a visszafizetendő előlegek, az adócsökkentéssel szemben az adójóváírás, illetve a pénzügyi eszközök formájában nyújtott, adósság- vagy tőkeinstrumentumokra épülő támogatási formák (például alacsony kamatozású kölcsönök vagy kamatkedvezmények, állami garanciák vagy kedvező feltételek melletti alternatív tőkejuttatás) – kevésbé megfelelők.

(46)

A támogatási eszközt azon piaci hiányosságnak megfelelően kell kiválasztani, amelynek orvosolására a támogatás irányul. Különösen akkor, ha a tényleges bevételek bizonytalanok – például az energiamegtakarítási intézkedések esetében – a visszafizetendő előleg lehet a megfelelő intézkedés. Az operatív programok célkitűzéseit és prioritásait megvalósító támogatási programok esetében a választott finanszírozási eszköz elvben megfelelő eszköznek tekinthető.

(47)

A működési támogatás tekintetében a tagállamnak bizonyítania kell, hogy a támogatás megfelelő a támogatással érintett program célkitűzéseinek megvalósításához. A támogatás megfelelőségét bizonyítandó a tagállam előzetesen kiszámíthatja a támogatás összegét az adott időszakban várható kiegészítő költségek fedezetére szolgáló fix összegként, hogy a vállalkozásokat költségeik minimalizálására és idővel tevékenységük hatékonyabb fejlesztésére ösztönözze (41).

(48)

A programok megfelelőségének igazolása céljából a tagállam felhasználhatja a korábbi értékelések 4. fejezetben ismertetett eredményeit.

3.2.4.   Ösztönző hatás

3.2.4.1.   Általános feltételek

(49)

A környezetvédelmi és az energetikai támogatás csak akkor tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha ösztönző hatása van. Ösztönző hatás akkor jön létre, amikor a támogatás miatt a kedvezményezett a környezetvédelem szintjének javítása vagy a biztonságos, megfizethető és fenntartható energiapiac működésének javítása céljából megváltoztatja magatartását, amit a támogatás hiányában nem vállalna. A támogatás nem támogathatja valamely tevékenység azon költségeit, amelyek a vállalkozásnál amúgy is felmerültek volna, és nem kompenzálhatja valamely gazdasági tevékenység szokásos üzleti kockázatát.

(50)

A Bizottság úgy véli, hogy a támogatás nem jelent ösztönző hatást a kedvezményezett számára azokban az esetekben, amikor a projekt végrehajtása már azelőtt megkezdődött, hogy a kedvezményezett támogatás iránti kérelmet nyújtott volna be a nemzeti hatóságokhoz. Abban az esetben, amikor a kedvezményezett a támogatási kérelem benyújtása előtt megkezdi egy projekt végrehajtását, a projekt tekintetében nyújtott egyetlen támogatás sem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

(51)

A tagállamoknak támogatásigénylő formanyomtatványt kell bevezetniük és alkalmazniuk. E formanyomtatványnak tartalmaznia kell legalább a kérelmező nevét és a vállalkozás méretét, a projekt leírását, ideértve a helyszínt, valamint a munka kezdetének és befejezésének időpontját, a végrehajtáshoz szükséges összeget és az elszámolható költségeket. A kedvezményezetteknek a formanyomtatványon ismertetniük kell a támogatás hiányában fennálló helyzetet, vagyis az úgynevezett ellentétes forgatókönyvet vagy az alternatív forgatókönyvet vagy projektet. Ezenkívül a nagyvállalkozásoknak dokumentumokkal kell bizonyítaniuk a formanyomtatványon ismertetett ellentétes forgatókönyvet.

(52)

A támogatási kérelem kézhezvételekor a támogatást nyújtó hatóságnak el kell végeznie a támogatás nélkül bekövetkező helyzet (ellentétes forgatókönyv) hitelességének ellenőrzését, és meg kell erősítenie, hogy a támogatás rendelkezik az előírt ösztönző hatással. A támogatás nélkül bekövetkező helyzet (ellentétes forgatókönyv) akkor hiteles, ha valódi, és azokhoz a döntéshozatali tényezőkhöz kapcsolódik, amelyek akkor voltak érvényben, amikor a kedvezményezett meghozta döntését a beruházásról. Az (50) és az (51) bekezdésben foglalt feltételek teljesítése nem kötelező, ha a támogatást versenyeztetéses ajánlattételi eljárás útján ítélik oda.

Ösztönző hatás és uniós szabványokhoz való alkalmazkodás

(53)

A Bizottság úgy véli, hogy a jövőbeli uniós szabványokhoz való alkalmazkodáshoz nyújtott támogatás elvben ösztönző hatású, abban az esetben is, amikor a szabványt már elfogadták, de még nem lépett hatályba. Utóbbi esetben viszont akkor ösztönző hatású a támogatás, ha jóval a szabvány hatálybalépése előtt ösztönöz a beruházás megvalósítására. A már elfogadott, de még nem hatályos uniós szabványokhoz való alkalmazkodáshoz nyújtott támogatás ösztönző hatásúnak tekinthető, ha a beruházást az uniós szabvány hatálybalépése előtt legalább egy évvel megvalósítják és befejezik.

(54)

Az (53) bekezdés alóli további kivételként ösztönző hatás valósulhat meg, ha a támogatást az alábbiak céljára nyújtják:

a)

az elfogadott uniós szabványoknak megfelelő új közúti, vasúti, belvízi és tengeri járművek beszerzése, feltéve, hogy a beszerzés az említett szabványok hatálybalépése előtt történik, és az említett szabványok kötelezővé válásukkor nem válnak alkalmazandóvá a már megvásárolt járművekre; vagy

b)

meglévő közúti, vasúti, belvízi és tengeri járművek felújítására irányuló műveletek, feltéve, hogy az uniós szabványok a járművek üzembe helyezésekor még nem voltak hatályban, és kötelezővé válásukkor nem válnak alkalmazandóvá az érintett járművekre.

(55)

A Bizottság úgy véli, hogy a környezetvédelmi és energiaügyi célkitűzések megvalósításához pozitívan járulnak hozzá az olyan beruházásokhoz nyújtott támogatások, amelyek lehetővé teszik, hogy a kedvezményezett intézkedései révén túlteljesítse az alkalmazandó uniós szabványokat. Annak érdekében, hogy ne tántorítsák el a tagállamokat a megfelelő uniós szabványoknál szigorúbb, kötelező nemzeti szabványok létrehozásától, ez a pozitív hozzájárulás az uniós szabványoknál szigorúbb kötelező nemzeti szabványok meglététől függetlenül megvalósul. Ide tartoznak például a víz- és levegőminőséget a kötelező uniós szabványban meghatározott szintet meghaladó mértékben javító intézkedések. Ez a pozitív hozzájárulás az uniós szabványok hiányában elfogadott kötelező nemzeti szabványok megléte esetén is megvalósul.

Ösztönző hatás és energetikai auditok

(56)

Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv (42) (energiahatékonysági irányelv) értelmében a nagyvállalkozásoknak négyévente energetikai auditot kell végezniük. A nagyvállalkozások részére az energetikai auditok lefolytatásához nyújtott támogatások ezért csak akkor lehetnek ösztönző hatásúak, amennyiben a támogatás nem az energiahatékonyságról szóló irányelvben előírt energetikai audit elvégzéséért kompenzál. Mivel ugyanezen kötelezettség nem terheli a kis- és középvállalkozásokat, ennélfogva a kkv-knak az energetikai audit elvégzéséhez nyújtott állami támogatás ösztönző hatású lehet.

(57)

Az előző bekezdés nem sérti az energetikai audit által előírt vagy annak eredményei nyomán elvégzett, illetve más eszközökből – például energiagazdálkodási rendszerekből és környezetközpontú irányítási rendszerekből – származó energiahatékonysági intézkedésekhez nyújtott állami támogatásokra jellemző ösztönző hatás értékelését.

3.2.4.2.   Az egyedi bejelentési kötelezettség alá tartozó támogatásokra vonatkozó kiegészítő feltételek

(58)

Az egyedi bejelentési kötelezettség alá tartozó intézkedések esetében a tagállamnak teljes körűen bizonyítania kell a Bizottság számára a támogatás ösztönző hatását. Egyértelmű bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a támogatás hatékonyan befolyásolja a beruházással kapcsolatos döntést olyan módon, hogy hatására a kedvezményezett megváltoztatja magatartását a környezetvédelem szintjének javítása vagy az uniós energiapiac működésének javítása céljából. Az átfogó értékelés érdekében a tagállamnak nemcsak a támogatott projekttel kapcsolatban kell tájékoztatást nyújtania, hanem átfogóan ismertetnie kell a támogatás nélküli helyzetet is, vagyis azt, amikor egyetlen tagállam sem ítél oda támogatást a kedvezményezettnek.

(59)

Az új eszközök vagy termelési módszerek előnyei általában nem korlátozódnak közvetlen környezeti hatásaikra vagy az energiapiacra gyakorolt hatásaikra. Ezek az előnyök különösen termelési előnyök (43) lehetnek, míg a kockázatok különösen azzal a bizonytalansággal kapcsolatosak, hogy a beruházás a várakozásoknak megfelelően eredményes lesz-e.

(60)

Az ösztönző hatást elvben a tényeket összehasonlító elemzés útján kell azonosítani, amely a célzott tevékenység támogatással és támogatás nélkül megvalósuló szintjét hasonlítja össze. Ez lényegében a projekt támogatás hiányában megvalósuló jövedelmezőségének ellenőrzését jelenti annak megállapítása céljából, hogy a vállalat nyeresége valóban elmarad-e az alternatív projekt végrehajtásából származó nyereségtől.

(61)

Ebben az összefüggésben a jövedelmezőségi szint értékelhető az adott ágazatra jellemző módszertani gyakorlatok alkalmazásával, amelyeknek részét képezhetik a projekt nettó jelenértékének (NPV) (44), a belső megtérülési rátának (IRR) (45) vagy a befektetett tőke átlagos megtérülésének (ROCE) megállapítására szolgáló módszerek. A projekt jövedelmezőségét a vállalkozás által más, hasonló típusú beruházási projektekben alkalmazott normál megtérülési rátákhoz kell hasonlítani. Ha ezek az értékek nem állnak rendelkezésre, a projekt jövedelmezőségét a teljes vállalkozás tőkeköltségéhez, vagy az érintett ágazatra általában jellemző megtérülésekhez kell hasonlítani.

(62)

Amennyiben konkrét, támogatás nélkül bekövetkező helyzet nem ismert, az ösztönző hatás finanszírozási hiány esetében állapítható meg, azaz akkor, amikor a beruházási költségek – az előzetes üzleti terv alapján – meghaladják a beruházás várható működési nyereségének nettó jelenértékét.

(63)

A tagállamoknak a vizsgált beruházási projekthez kapcsolódó korszerű, releváns és hiteles bizonyítékokra, például igazgatótanácsi dokumentumokra, a hitelbizottság jelentéseire, kockázatértékelésekre, pénzügyi jelentésekre, belső üzleti tervekre, szakértői véleményekre és egyéb tanulmányokra kell támaszkodniuk. Az ösztönző hatás fennállásának igazolását segíthetik a keresleti, költség- és pénzügyi előrejelzéseket tartalmazó dokumentumok, a beruházási bizottsághoz benyújtott, a különböző beruházási forgatókönyveket ismertető dokumentumok, valamint a pénzügyi intézmények számára készült dokumentumok.

(64)

Annak biztosítása érdekében, hogy az ösztönző hatás megállapítása objektív alapon történjen, a Bizottság az ösztönző hatás értékelése során összehasonlíthatja a vállalatspecifikus adatokat a vállalat tevékenységi köre szerinti ágazatra vonatkozó adatokkal (összehasonlító teljesítményértékelés). A tagállamnak lehetőség szerint különösen arra vonatkozó ágazatspecifikus adatokat kell szolgáltatnia, hogy a vállalkozás ellentétes forgatókönyve, szükséges jövedelmezőségi szintje és a részéről elvárt pénzforgalom ésszerű.

(65)

A Bizottság megállapíthatja az ösztönző hatás meglétét olyan esetekben, amikor a vállalkozásnak érdeke fűződhet ahhoz, hogy a támogatással együtt akkor is megvalósítsa a beruházást, ha az nem éri el az általában szükséges jövedelmezőségi szintet. Ez például a projekt jövedelmezőségében nem tükröződő, szélesebb körű előnyök alapján indokolható. Ilyen esetben különösen fontos az ösztönző hatás igazolására benyújtott bizonyíték.

(66)

Amennyiben a vállalkozás olyan nemzeti szabványt alkalmaz, amely túlmutat az uniós szabványokon, vagy amelyet uniós szabvány hiányában fogadtak el, a Bizottság ellenőrzi, hogy a támogatás kedvezményezettjét jelentős mértékben érintették volna-e a megnövekedett költségek, és képtelen lett volna-e a nemzeti szabványok azonnali megvalósításával kapcsolatos költségeket viselni.

(67)

Azon beruházások esetében, amelyeknél a vállalkozások túlteljesítik az uniós szabványok által meghatározott minimumszintet, a Bizottság megállapíthatja az ösztönző hatás hiányát, különösen akkor, ha az ilyen beruházások megfelelnek a piacon elérhető műszaki minimumkövetelményeknek.

(68)

Amennyiben a támogatás nem változtatja meg a kedvezményezett magatartását azáltal, hogy további tevékenységekre ösztönzi, a támogatás nem ösztönző hatású a környezetvédelmi célú magatartás Unión belüli előmozdítása vagy az európai energiapiac működésének megerősítése tekintetében. Ezért a támogatást a Bizottság nem hagyja jóvá azokban az esetekben, ahol úgy tűnik, hogy hasonló tevékenységekre a támogatás nélkül is sor kerülne.

3.2.5.   A támogatás arányossága

3.2.5.1.   Általános feltételek

(69)

A környezetvédelmi és energetikai támogatás arányosnak tekinthető, ha a támogatás kedvezményezettenkénti összege a tervezett környezetvédelmi vagy energiaügyi célkitűzés megvalósításához szükséges minimumra korlátozódik.

(70)

Általános elvként a támogatás akkor korlátozódik a szükséges minimumra, ha összege megfelel a célkitűzés megvalósításához szükséges nettó többletköltségnek, a támogatás nélküli helyzethez képest. A nettó többletköltséget a támogatott projekt gazdasági előnyei és költségei (ideértve a beruházási és működési költségeket), valamint azon alternatív beruházási projekt (kontrafaktuális forgatókönyv) gazdasági előnyei és költségei közötti különbség határozza meg, amelyet a vállalat a támogatás hiányában hajtott volna végre.

(71)

Mindazonáltal nem feltétlenül könnyű számba venni az összes gazdasági előnyt, amelyre a vállalat a járulékos beruházásból szert tesz (46). Ennélfogva az egyedi értékelési kötelezettség alá nem tartozó intézkedések esetében egyszerűsített módszer alkalmazható, amelynek lényege a beruházási többletköltségek kiszámítása (azaz nem veszik figyelembe a működési előnyöket és költségeket). Az egyedi értékelési kötelezettség alá nem tartozó intézkedéseket arányosnak tekintik, ha a támogatás összege nem haladja meg az elszámolható költségeknek a (72)–(76) bekezdésben ismertetett százalékos arányát. Ezek a maximális támogatási intenzitások a bejelentendő intézkedésekhez nyújtott támogatások felső határértékét is jelentik.

Elszámolható költségek

(72)

A környezetvédelmi támogatás elszámolható költségei a közös érdekű célkitűzés megvalósításához közvetlenül kapcsolódó tárgyi eszközökbe és/vagy immateriális eszközökbe való beruházás többletköltségei.

(73)

Az elszámolható költségeket a következőképpen állapítják meg:

a)

amennyiben a közös érdekű célkitűzés megvalósításának költségei külön beruházásként azonosíthatók a beruházási költségek teljes összegén belül (például azért, mert a környezetvédelmi célú elem egy korábban meglévő létesítmény könnyen azonosítható „kiegészítő alkotórésze”), a külön beruházás költségei alkotják az elszámolható költségeket (47);

b)

minden más esetben az elszámolható költségek a beruházás többletköltségei, amelyeket úgy állapítanak meg, hogy a támogatott beruházást összehasonlítják a beruházási támogatás nélküli alternatív helyzettel. Elvben lehet hivatkozni olyan műszaki szempontból hasonló beruházás (48) költségeire, amely hitelt érdemlően megvalósítható lenne támogatás nélkül (49), és amellyel a közös érdekű célkitűzés nem, vagy csak kisebb mértékben megvalósítható.

(74)

A 2. melléklet tartalmazza azoknak a kapcsolódó ellentétes forgatókönyveknek vagy kiszámított elszámolható költségeknek a jegyzékét, amelyek a hasonló esetekben alkalmazandó ellentétes forgatókönyveket tükrözik. A Bizottság elfogadhat más támogatás nélküli helyzeteket is, ha a tagállam ezt kellően megindokolja.

(75)

Az integrált projekteket támogató, például az integrált energiahatékonysági intézkedések vagy biogázzal kapcsolatos projektek esetében nehézségekbe ütközhet a támogatás nélküli helyzet meghatározása. Amennyiben a támogatás nélküli helyzet nem állapítható meg hitelt érdemlően, akkor a Bizottság nyitott arra, hogy a projekt összköltségét vegye figyelembe alternatívaként, ami alacsonyabb támogatási intenzitást jelenthet a különböző kiszámított elszámolható költségek figyelembevétele érdekében.

(76)

A (73)–(75) bekezdésben meghatározott szabályok az energiahatékony távfűtési és távhűtési projektek keretében történő erőműépítésre vonatkoznak. Azonban a finanszírozási hiányon alapuló módszer alkalmazandó a hálózat kiépítéséhez nyújtott támogatásra az energetikai infrastruktúra értékeléséhez hasonlóan.

Maximális támogatási intenzitások

(77)

A Bizottság a kiszámíthatóság és az egyenlő feltételek biztosítása érdekében az 1. mellékletben meghatározott támogatásokra maximális támogatási intenzitásokat alkalmaz. Ezek a támogatási intenzitások tükrözik egyrészről az állami beavatkozás szükségességét (amelyet a piaci hiányosság relevanciája határoz meg), másrészről pedig a verseny és a kereskedelem torzulásának várható mértékét.

(78)

Nagyobb támogatási intenzitások engedélyezhetők a támogatások egyes típusai esetében, vagy a támogatott területen megvalósult beruházások esetében, a támogatási intenzitás azonban soha nem haladhatja meg az elszámolható költségek 100 %-át. A nagyobb támogatási intenzitások az alábbiak szerint engedélyezhetők:

a)

a támogatási intenzitás 15 százalékponttal növelhető azon környezetvédelmi és energiaügyi beruházások esetében, amelyeket a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeknek megfelelő támogatott régiókban hajtanak végre, és 5 százalékponttal azon környezetvédelmi és energiaügyi beruházások esetében, amelyeket a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételeknek megfelelő támogatott területeken hajtanak végre. Tekintettel az ezekre a régiókra jellemző, akár a környezetvédelmi és energiaügyi beruházásokat is akadályozó különböző hátrányokra, a Bizottság indokoltnak tekinti az ilyen növekedéseket;

b)

a középvállalkozások esetében 10 százalékponttal, a kisvállalkozások esetében 20 százalékponttal növelhető a támogatási intenzitás. Nagyobb támogatási intenzitások garantálhatók a kis- és középvállalkozások esetében is – amelyeknél egyrészről a környezetvédelmi vagy energiaügyi célkitűzések megvalósítása a tevékenységük méretéhez képest viszonylag magas költségekkel jár, másrészről pedig az ilyen költségekhez való hozzájárulásukat tőkepiaci tökéletlenségek korlátozzák –, mivel csökken a verseny és a kereskedelem súlyos torzulásának kockázata, ha a kedvezményezett kis- vagy középvállalkozás;

c)

bizonyos körülmények között magasabb támogatási intenzitások lehetnek indokoltak olyan ökoinnováció esetében, amely a projekt környezetvédelmi szempontjához és az innováció nagyobb kockázatához kapcsolódó kettős piaci hiányosságot kíván orvosolni. Ez különösen érvényes az erőforrás-hatékonysági intézkedésekre. A támogatási intenzitás 10 százalékponttal növelhető, amennyiben teljesülnek az alábbi kumulatív feltételek:

i.

az ökoinnovációs eszköznek vagy projektnek újnak vagy az iparágában legkorszerűbbnek tekintett uniós szintnél jelentős mértékben jobbnak kell lennie (50);

ii.

a várt környezeti előnyöknek jelentős mértékben meg kell haladniuk az összehasonlítható tevékenységek terén a legkorszerűbb technológiák általános fejlődéséből származó javulást (51); és

iii.

az eszközök vagy projektek innovációs jellege – technológiai, piaci vagy pénzügyi tekintetben – egyértelműen kockázatot hordoz magában, ami magasabb az összehasonlítható nem innovációs eszközökhöz vagy projektekhez általában társított kockázatnál (52).

(79)

Ezért a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinti a támogatást, ha megfelelően kiszámítják az elszámolható költségeket, és betartják a 1. mellékletben meghatározott maximális támogatási intenzitásokat.

(80)

Amennyiben a beruházási támogatást versenyeztetéses ajánlattételi eljárás során, világos, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján nyújtják a kedvezményezettnek, a támogatási összeg elérheti az elszámolható költségek 100 %-át (53). Az ajánlattételi eljárás nem lehet diszkriminatív, és elegendő számú vállalkozás részvételét kell biztosítania. Továbbá az ajánlattételi eljárás költségvetését kötelező érvényű korlátnak kell tekinteni abban az értelemben, hogy nem minden résztvevő kaphat támogatást. Végül pedig a támogatást a pályázó által benyújtott első ajánlat alapján kell nyújtani, ami kizárja az utólagos tárgyalás lehetőségét.

3.2.5.2.   Támogatáshalmozás

(81)

Támogatás több, egymással versenyző támogatási program keretében is odaítélhető, vagy ad hoc támogatással halmozható, feltéve, hogy a támogatás teljes összege nem lépi túl a tevékenységenként vagy projektenként megengedhető, ebben az iránymutatásban meghatározott maximális támogatási intenzitást. A Bizottság által központilag kezelt, közvetett vagy közvetlen tagállami ellenőrzés alatt nem álló uniós finanszírozás (54) nem minősül állami támogatásnak. Amennyiben az uniós finanszírozást más állami támogatással együtt alkalmazzák, az utóbbit veszik figyelembe a bejelentési kötelezettségek teljesítésének és a maximális támogatási intenzitások betartásának megállapítása során, feltéve, hogy az ugyanazon elszámolható költségekhez nyújtott közfinanszírozás teljes összege nem haladja meg az alkalmazandó uniós jogszabályokban megállapított finanszírozási ráta (ráták) felső határát.

(82)

A támogatás nem növelhető csekély összegű támogatással ugyanazon elszámolható költségek tekintetében, ha az az ezen iránymutatásban megállapítottat meghaladó támogatási intenzitást eredményez.

3.2.5.3.   Az egyedi bejelentési kötelezettség alá tartozó beruházási és működési támogatásokra vonatkozó kiegészítő feltételek

(83)

Az egyedi támogatások tekintetében a 1. mellékletben meghatározott maximális támogatási intenzitásoknak való megfelelés nem elegendő az arányosság biztosításához. E maximális támogatási intenzitásokat az egyedi támogatások esetében felső határértékként alkalmazzák (55).

(84)

Általános szabályként az egyedi bejelentési kötelezettség alá tartozó támogatás akkor korlátozódik a szükséges minimumra, ha a támogatás összege megfelel a támogatott beruházáshoz szükséges nettó többletköltségeknek, a támogatás nélküli helyzethez képest. Valamennyi releváns költséget és hasznot számításba kell venni a projekt teljes élettartama alatt.

(85)

Ha a támogatás nélküli helyzetként nem határozható meg konkrét alternatív projekt, a Bizottság megvizsgálja, hogy a támogatási összeg meghaladja-e a támogatott projekt kellő jövedelmezőségéhez minimálisan szükséges mértéket, például az érintett vállalkozás által más, hasonló típusú beruházási projektekben alkalmazott megtérülési szintek fölé emeli-e a belső megtérülési rátát. Amennyiben ez a küszöbérték nem hozzáférhető, referenciaértékként a teljes vállalkozás tőkeköltségei vagy az érintett ágazatban általában tapasztalt megtérülési ráták is használhatók.

(86)

A tagállamnak bizonyítékkal kell alátámasztania, hogy a támogatás összege a lehető legkisebb. Az ösztönző hatás elemzésénél alkalmazott számítások felhasználhatók annak megállapításánál is, hogy a támogatás arányos-e. A tagállamnak például a (63) bekezdésben említett dokumentumok alapján kell bizonyítania az arányosságot.

(87)

A versenyeztetéses ajánlattételi eljárás útján nyújtott működési támogatás tekintetében az általános feltételek megvalósulása esetén feltételezik, hogy teljesül az egyedi támogatás arányosságára vonatkozó követelmény.

3.2.6.   A versenyre és a kereskedelemre gyakorolt indokolatlan negatív hatások elkerülése

3.2.6.1.   Általános megfontolások

(88)

A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetősége érdekében a támogatási intézkedésnek a verseny és a tagállamok közötti kereskedelem torzulása tekintetében jelentkező negatív hatásait korlátozni kell, és azokat meg kell haladniuk a közös érdekű célkitűzés megvalósítása tekintetében jelentkező pozitív hatásoknak.

(89)

A Bizottság a torzítás két olyan formáját azonosította, amelyek a támogatásokra vezethetők vissza: ezek a termékpiacot érintő torzulások és a helyspecifikus hatások. Mindkét típus vezethet a belső piac gazdasági teljesítményét rontó allokációs problémákhoz, valamint a gazdasági tevékenység régión belüli eloszlását érintő elosztási problémákhoz.

(90)

A környezetvédelmi célú támogatások esetében – azok természetéből fakadóan – jellemzően a környezetbarát termékeket és technológiákat részesítik előnyben más, szennyezőbb megfelelőikkel szemben, és a támogatás ilyen hatását elvben nem tekintik a verseny indokolatlan torzulásának, mivel az szervesen összefügg a támogatás céljával (a környezetbarátabb gazdaság megteremtésével). A környezetvédelmi támogatás potenciális kedvezőtlen hatásainak értékelésekor a Bizottság az intézkedésnek a támogatásban nem részesített vállalkozások piaci pozíciójára, illetve nyereségszintjére gyakorolt negatív hatásának vizsgálata során számításba veszi az intézkedés átfogó környezeti hatásait is. Ennek során a Bizottság különösen figyelembe veszi az olyan versenytársakra gyakorolt torzító hatásokat, amelyek – akár támogatás hiányában is – ugyancsak környezetbarát módon működnek. Minél kisebb az érintett intézkedés várható környezeti hatása, annál fontosabb a versenytársak piaci részesedésére és nyereségére gyakorolt általános hatásának vizsgálata.

(91)

A környezetvédelmi és energiaügyi célkitűzések megvalósításához nyújtott állami támogatás egyik potenciálisan káros hatása, hogy akadályozza a piaci mechanizmust abban, hogy hatékony eredményeket érjen el a leghatékonyabb és leginnovatívabb termelők jutalmazása révén, illetve azáltal, hogy nyomást gyakorol a legkevésbé hatékony termelőre, melynek hatására az javítja eredményeit, szerkezetátalakításba kezd, vagy kilép a piacról. Ez olyan helyzetet eredményezhet, hogy a néhány vállalkozásnak nyújtott támogatások miatt azok a hatékonyabb és innovatívabb (például eltérő, akár tisztább technológiát alkalmazó) versenytársak, amelyek egyébként beléphettek volna a piacra és terjeszkedhettek volna, nem képesek erre. Hosszú távon a versenyképes belépési és kilépési folyamat zavarai gátat vethetnek az innovációnak, és lelassíthatják az egész iparágra kiterjedő termelékenység fejlődését.

(92)

A támogatásnak a kedvezményezett piaci erejének növelése vagy a jelentős piaci erő megőrzése tekintetében is lehetnek torzító hatásai. Ha a támogatás közvetlenül nem is növeli a jelentős piaci erőt, erre közvetetten alkalmas lehet azáltal, hogy gátolja a meglévő versenytársak bővülését, a versenytársak kilépését idézi elő, vagy elbátortalanítja az új versenytársakat a piacra lépéstől.

(93)

A termékpiacot érintő torzulásokon felül a támogatás a kereskedelemre és a helyszínválasztásra is hatást gyakorolhat. Az ilyen torzulás a tagállamok között fordulhat elő, akár a vállalkozások több tagállamra kiterjedő versenye során, akár pedig akkor, amikor a beruházások tekintetében fontolóra veszik a különböző helyszíneket. A gazdasági tevékenységnek a belső piac egy adott régióján belüli megőrzéséhez vagy más régiókból való áthelyezéséhez nyújtott támogatás nem feltétlenül vezet közvetlenül a termékpiac torzulásához, de bizonyos tevékenységeket és beruházásokat egy régióból nettó környezeti hatás nélkül egy másikba helyezhet át.

Nyilvánvaló negatív hatások

(94)

Elvileg az adott támogatási intézkedés és az alkalmazási környezet elemzése szükséges annak megállapításához, hogy az intézkedés milyen mértékben tekinthető versenytorzító hatásúnak. Mindazonáltal bizonyos helyzetekben a negatív hatások nyilvánvalóan túlsúlyban vannak a pozitív hatásokkal szemben, ami azt jelenti, hogy a támogatás nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

(95)

A Bizottság maximális támogatási intenzitásokat állapít meg, amelyek alapvető összeegyeztethetőségi követelményt alkotnak, és amelyek célja, hogy megelőzzék az állami támogatás felhasználását olyan projektekben, amelyeknél a támogatási összeg és az elszámolható költségek aránya túlzottan magasnak tekinthető és különösen nagy valószínűséggel járhat torzító hatással.

(96)

Hasonlóképpen az a környezetvédelmi és energiaügyi célkitűzések megvalósításához nyújtott támogatás, amely mindössze a gazdasági tevékenység helyszínének megváltozásával jár, de nem javítja a környezetvédelem meglévő szintjét a tagállamban, nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

3.2.6.2.   Általános feltételek

(97)

A támogatási intézkedés negatív hatásainak értékelésekor a Bizottság azokra a torzulásokra fordít kiemelt figyelmet, amelyek a környezetvédelmi és energetikai támogatás eredményeképpen várhatóan hatást gyakorolnak a vállalkozások közötti versenyre az érintett termékek piacán, illetve a gazdasági tevékenység helyszínén. Ha az állami támogatási intézkedések megfelelően célozzák az orvosolni kívánt piaci hiányosságot, korlátozottabb a veszélye annak, hogy a támogatás indokolatlan mértékben torzítja a versenyt.

(98)

Ha a támogatás arányos, és a beruházási többletköltségekre korlátozódik, elvben mérséklődnek a támogatás negatív hatásai. A támogatás azonban még szükségessége és arányossága esetén is a kedvezményezettek magatartásának olyan változását eredményezheti, amely torzítja a versenyt. Egy nyereségre törekvő vállalkozás általában csak akkor emeli a kötelező szint fölé környezetvédelem szintjét, ha úgy véli, hogy ez legalább részben valamiféle hasznot hoz a vállalkozás számára.

(99)

Ahhoz, hogy biztosítsa a verseny és a kereskedelem torzulásainak minimális szintjét, a Bizottság különös hangsúlyt helyez a kiválasztási folyamatra: amennyiben lehetséges, a kiválasztási folyamatot hátrányos megkülönböztetéstől mentes, átlátható és nyitott módon kell elvégezni, és szükségtelenül nem zárható ki olyan vállalkozások, amelyek a projektekkel ugyanazon környezetvédelmi és energiaügyi célok elérése érdekében versenyezhetnek. A kiválasztási folyamat eredményeként olyan kedvezményezetteket kell kiválasztani, amelyek a legalacsonyabb támogatási összeggel vagy a leginkább költséghatékony módon képesek megvalósítani a környezetvédelmi és energiaügyi célkitűzéseket.

(100)

A Bizottság különösen az alábbi tényezők figyelembevételével értékeli a támogatás negatív hatásait:

a)

az egységnyi termelési költségek csökkenése vagy kompenzálása: amennyiben az új berendezés (56) csökkent mértékű egységenkénti költséget eredményez a támogatás nélküli helyzethez képest, vagy ha a támogatás a működési költség egy részét ellentételezi, akkor valószínű, hogy a kedvezményezettek növelni fogják értékesítési volumenüket. Minél nagyobb a termék árrugalmassága, a támogatás annál nagyobb valószínűséggel torzítja a versenyt;

b)

új termék: amennyiben a kedvezményezettek új vagy jobb minőségű termékre tesznek szert, akkor valószínű, hogy növelni fogják értékesítési volumenüket, és valószínűleg megszerzik az „elsőként cselekvő” előnyét.

3.2.6.3.   Az egyedi bejelentési kötelezettség alá tartozó támogatásokra vonatkozó kiegészítő feltételek

(101)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy korlátozzák a 3.2.6.1. szakaszban ismertetett negatív hatásokat. A 3.1.6.2. szakaszban meghatározott tényezőkön felül a Bizottság az egyedi támogatások tekintetében figyelembe veszi és értékeli, hogy a támogatás az alábbiakhoz vezet-e:

a)

a nem hatékony termelés elősegítése, és ezáltal az ágazati termelékenység növekedésének akadályozása;

b)

a dinamikus ösztönzők torzulása;

c)

piaci befolyás vagy kirekesztő gyakorlatok létrehozása vagy fokozása;

d)

a kereskedelmi forgalom vagy a termelés helyének mesterséges megváltoztatása.

(102)

A Bizottság a támogatás összesített hatásának értékelése céljából mérlegelheti a bejelentettektől eltérő energiaügyi és környezetvédelmi támogatási rendszerek tervezett bevezetését, amelyek közvetlen vagy közvetett előnyt biztosítanak a kedvezményezett számára.

(103)

A Bizottság továbbá értékeli, hogy a támogatás bizonyos területeken kedvezőbb termelési feltételeket eredményez-e, a főleg a támogatásnak köszönhető, viszonylag alacsony költségek vagy a támogatás révén megvalósított, magasabb szintű gyártási szabványok miatt. Ez oda vezethet, hogy a vállalkozások a támogatott területeken maradnak, vagy azokat oda áthelyezik, illetve hogy a kereskedelmi forgalom a támogatott területek felé tolódik. Ezért a Bizottság a bejelentendő egyedi támogatások vizsgálata során megfelelően figyelembe vesz majd minden arra utaló bizonyítékot, miszerint a támogatás kedvezményezettje mérlegelte a vállalkozásának más helyszínre történő áthelyezését.

3.2.7.   Átláthatóság

(104)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell a következő információk átfogó állami támogatási weboldalon való közzétételéről nemzeti vagy regionális szinten: a jóváhagyott támogatási programnak vagy a támogatás odaítéléséről szóló egyedi határozatnak és végrehajtási rendelkezéseinek teljes szövege vagy arra mutató hivatkozás, a támogatást nyújtó hatóság(ok) megnevezése, az egyedi kedvezményezettek személyazonossága, az egyes kedvezményezetteknek nyújtott támogatások formája és összege, a támogatás nyújtásának időpontja, a vállalkozás típusa (kkv/nagyvállalkozás), a kedvezményezett helye szerinti régió (NUTS II szinten), valamint a kedvezményezett tevékenysége szerinti elsődleges gazdasági ágazat (NACE-osztály szerint).

(105)

Adókedvezményt biztosító rendszerek és a megújuló energiaforrásból származó energiatermelés támogatásának finanszírozásával összefüggő csökkentés formájában megvalósuló támogatások esetén a következő (millió EUR-ban megadott) tartományokkal nyújtható tájékoztatás az egyedi támogatási összegekről: [0,5–1]; [1–2]; [2–5]; [5–10]; [10–30]; [30 és több].

(106)

Ezeket az információkat a támogatás nyújtásáról szóló határozat meghozatalát követően közzé kell tenni, legalább 10 évig meg kell őrizni, és korlátozás nélkül elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára (57). A tagállamok nem kötelesek 2016. július 1. előtt közölni az ilyen információkat. Az információk közzétételére vonatkozó követelménytől 500 000 EUR összeg alatti egyedi támogatás esetében el lehet tekinteni.

3.3.   Megújuló energiához nyújtott támogatás

3.3.1.   A megújuló energiához nyújtott beruházási és működési támogatásra vonatkozó általános feltételek

(107)

Az Unió – különösen az Európa 2020 stratégia részeként – ambiciózus célokat határozott meg az éghajlatváltozás és a fenntartható energiaellátás tekintetében. Számos uniós jogalkotási aktus – például az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere, a megújuló energiáról szóló 2009/28/EK irányelv (58) és az üzemanyag-minőségről szóló 2009/30/EK irányelv (59) – már támogatja ezeket a célkitűzéseket. Végrehajtásuk azonban nem mindig eredményezi a leghatékonyabb piaci teljesítményt, és adott körülmények között az állami támogatások megfelelő eszközként hozzájárulhatnak az uniós célkitűzések és a kapcsolódó nemzeti célok megvalósításához.

(108)

Ezen iránymutatás a 2020-ig tartó időszakra vonatkozik, ugyanakkor a 2030-ra szóló keret célkitűzéseinek eléréséhez is alapot teremt. Főként arra lehet számítani, hogy a bevett megújuló energiaforrások a 2020 és 2030 közötti időszakban a hálózati ellátás szempontjából versenyképessé válnak, ami azt jelenti, hogy a támogatásokat és a kiegyenlítési feladatok alóli mentességeket degresszív módon ki kell vezetni. Ezen iránymutatás összhangban áll ezzel a célkitűzéssel, és piaci alapú mechanizmusok révén gondoskodik a költséghatékony ellátásra való áttérésről.

(109)

A piaci eszközök, például az EGT szintjén egyenlő feltételek mellett versengő, megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító valamennyi termelő számára nyitott árverések és a versenyeztetéses ajánlattételi eljárás rendszerint biztosítani tudják, hogy a támogatások a kivezetésre tekintettel minimálisra csökkenjenek.

(110)

A megújuló energiákkal kapcsolatos technológiák eltérő fejlettségi szintjére tekintettel azonban ezen iránymutatás lehetővé teszi, hogy a tagállamok konkrét technológiával kapcsolatos pályázatokat folytassanak le az adott új és innovatív technológia által hosszú távon kínált lehetőségek, a diverzifikáció szükségességének, a hálózati korlátok és a hálózati stabilitás, valamint a rendszer (integrációs) költségeinek figyelembevételével.

(111)

Egyedi kivételek vonatkoznak a bizonyos méretű létesítményekre, amelyek esetében az ajánlattételi eljárás nem tekinthető megfelelő megoldásnak, vagy amelyek demonstrációs szakaszban vannak; mindez választhatóvá teszi az ilyen létesítmények bevonását.

(112)

Az élelmiszer-alapú bioüzemanyagok piacán lévő felesleges kapacitásra tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy az élelmiszer-alapú bioüzemanyagokkal kapcsolatos új vagy meglévő kapacitásba való beruházáshoz nyújtott támogatás nem indokolt. Az élelmiszer-alapú bioüzemanyagokat előállító üzemek újszerű bioüzemanyagokat előállító üzemekké való átalakításához nyújtott beruházási támogatás az átalakítás költségeinek fedezése céljából azonban megengedett. Ezen a konkrét eseten kívül beruházási támogatás csak újszerű bioüzemanyagok előállításával kapcsolatosan nyújtható.

(113)

Az élelmiszer-alapú bioüzemanyagok előállítását támogató beruházási támogatás ugyan az ezen iránymutatás alkalmazásának időpontjával megszűnik, az élelmiszer-alapú bioüzemanyagok előállításához nyújtott működési támogatás 2020-ig még odaítélhető. Ilyen támogatás ezért csak olyan létesítményeknek nyújtható, amelyek 2013. december 31. előtt kezdték meg működésüket, a teljes értékcsökkenésük értékéig, de legfeljebb 2020-ig.

(114)

Emellett a Bizottság megállapítja, hogy a támogatás nem javítja a környezetvédelem szintjét, és ezáltal nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha a támogatást olyan bioüzemanyagok előállításához nyújtják, amely szolgáltatási vagy keverési kötelezettség (60) hatálya alá tartoznak, amennyiben a tagállam nem tudja bizonyítani, hogy a támogatás azokra a fenntartható bioüzemanyagokra korlátozódik, amelyek túlságosan drágák ahhoz, hogy kizárólag szolgáltatási vagy keverési kötelezettség révén piacra kerüljenek.

(115)

Konkrétan bár az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere és a szén-dioxid-adók internalizálják az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának költségeit, az internalizálás (még) nem teljes körű. Az állami támogatás ezért a megújuló energiára vonatkozó, kapcsolódó, de különálló uniós célkitűzések megvalósításához járulhat hozzá. Ellentétes bizonyíték hiányában ezért a Bizottság azt feltételezi, hogy továbbra is fennáll a piaci hiányosság, amely a megújuló energia termeléséhez nyújtott támogatással orvosolható.

(116)

Ahhoz, hogy a tagállamok számára lehetővé tegye az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban lévő céljaik megvalósítását, a Bizottság valamennyi egyéb feltétel teljesülése esetén feltételezi, hogy a támogatások megfelelőek, és torzító hatásuk korlátozott.

(117)

A vízenergia-termeléshez nyújtott támogatásokat illetően a támogatások hatása kettős lehet, egyrészről az alacsony ÜHG-kibocsátás tekintetében pozitív hatást eredményeznek, másrészről azonban negatív hatást gyakorolhatnak a vízrendszerekre és a biológiai sokféleségre. Ennélfogva a vízenergia-termeléshez nyújtott támogatás odaítélése esetén a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a 2000/60/EK irányelvet (61) és különösen 4. cikkének (7) bekezdését, amely meghatározza a víztestek újfajta módosításainak engedélyezésével kapcsolatos kritériumokat.

(118)

A hulladékkal kapcsolatos uniós jogszabály egyik alapelve a hulladékhierarchia, amely rangsorolja a kívánatos hulladékkezelési eljárásokat (62). A tüzelőanyag-forrásként hulladék – többek között hulladékhő – felhasználásával, megújuló forrásokból történő energiatermeléshez nyújtott állami támogatás kedvező hatást gyakorolhat a környezetvédelemre, feltéve, hogy megfelel az említett elvnek.

(119)

A megújuló energiához nyújtott támogatás nyújtható beruházási vagy működési támogatásként. A beruházási támogatási programok és az egyénileg bejelentett beruházási támogatások tekintetében a 3.2. szakaszban meghatározott feltételek alkalmazandók.

(120)

A működési támogatási programok esetében a 3.2. szakasz általános rendelkezését az ebben a szakaszban előírt konkrét rendelkezések által módosított formában kell alkalmazni. Az egyénileg bejelentett működési támogatások tekintetében a 3.2. szakaszban meghatározott feltételek alkalmazandók, adott esetben az ebben a szakaszban a működési támogatási programok tekintetében meghatározott módosítások figyelembevételével.

(121)

A Bizottság legfeljebb tíz évre engedélyezi a támogatási programokat. Ha folytatódnak, ezeket az intézkedéseket az említett időszakot követően ismét be kell jelenteni. Az élelmiszer-alapú bioüzemanyagokat illetően a meglévő és az újonnan bejelentett programok legfeljebb 2020-ig működhetnek.

(122)

A megújuló energiaforrások teljes energiafogyasztáson belüli részaránya tekintetében az Unió általános uniós célt határozott meg, amelyet kötelező nemzeti célszámokra bontott. A megújuló energiáról szóló irányelv együttműködési mechanizmusokat (63) foglal magában, amelyek megkönnyítik a nemzeti célszámok elérésének tagállamközi támogatását. Az általános torzító hatás csökkentése érdekében a működési támogatási programoknak elvben nyíltan hozzáférhetőnek kell lenniük más EGT-országok és az Energiaközösség szerződő felei számára. Ez minimálisra csökkenti azoknak a tagállamoknak a költségeit, amelyek kizárólagos célja, hogy elérjék a megújuló energiaforrások tekintetében az uniós jogszabályokban meghatározott nemzeti célt. A tagállamközi támogatás engedélyezése előtt azonban a tagállamoknak célszerű együttműködési mechanizmust bevezetniük, mivel ennek hiányában a más országok erőműveiből származó termelés nem számítható be a megújuló energiáról szóló irányelvben meghatározott nemzeti célértékükbe (64). A Bizottság kedvezően tekint azokra a programokra, amelyek más EGT-országok és az Energiaközösség országai számára is elérhetőek.

(123)

A megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termeléshez nyújtott támogatásnak elvben elő kell segítenie a megújuló villamos energia piacra történő bejutását. Egyes kisméretű erőművek esetében azonban ez nem megvalósítható vagy nem megfelelő.

3.3.2.   A megújuló energiaforrásból származó energiatermeléshez nyújtott működési támogatás

3.3.2.1.   A megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termeléshez nyújtott támogatás

(124)

A megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termelés piaci integrációjának ösztönzése érdekében fontos, hogy a kedvezményezett közvetlenül a piacon értékesítsék a villamos energiát, és betartsák a piaci kötelezettségeket. 2016. január 1-jétől a következő kumulatív feltételek vonatkoznak az új támogatási programokra és intézkedésekre:

a)

a támogatást a piaci áron felül fizetett felárként kell nyújtani, amennyiben a termelők közvetlenül a piacon értékesítik a villamos energiát.

b)

a kedvezményezetteknek (65) szokványos kiegyenlítési feladataik vannak, amennyiben vannak likvid, napon belüli piacok.

c)

intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a termelőket ne ösztönözze semmi arra, hogy negatív árak esetén is termeljenek villamos energiát.

(125)

A (124) bekezdésben rögzített feltételek nem vonatkoznak az 500 MW-nál alacsonyabb kiépített villamosenergia-kapacitással rendelkező létesítményekre, vagy demonstrációs projektekre, kivéve, ha szélenergiából termelnek villamos energiát, és kiépített villamosenergia-kapacitásuk 3 MW vagy 3 energiatermelő egység.

(126)

A 2015 és 2016 közötti átmeneti szakaszban a megújuló energiaforrásokból származó, tervezett új villamosenergia-kapacitás legalább 5 %-áért nyújtott támogatást versenyeztetéses ajánlattételi eljárás során, világos, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételek alapján kell odaítélni.

2017. január 1-jétől az alábbi követelményeket kell alkalmazni:

A támogatást versenyeztetéses ajánlattételi eljárás során, világos, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételek (66) alapján kell nyújtani, kivéve, ha:

a)

a tagállamok bizonyítják, hogy csak egy vagy korlátozott számú projekt vagy létesítmény lehet támogatható; vagy

b)

a tagállamok bizonyítják, hogy a versenyeztetéses ajánlattételi eljárás miatt magasabb lenne a támogatási szint (például a stratégiai ajánlattétel elkerülése érdekében); vagy

c)

a tagállamok bizonyítják, hogy a versenyeztetéses ajánlattételi eljárás miatt alacsony lenne a projektek megvalósítási aránya (az alákínálás elkerülése érdekében).

Ha az ilyen versenyeztetéses ajánlattételi eljárások a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító valamennyi termelő számára megkülönböztetésmentesen nyitottak, a Bizottság vélelmezni fogja, hogy a támogatás arányos, és nem torzítja a versenyt a belső piaccal összeegyeztethetetlen mértékben.

Az ajánlattételi eljárás korlátozható meghatározott technológiákra, amely esetben a minden termelő számára nyitott eljárás nem vezetne optimális eredményre, ami nem orvosolható az eljárás kialakítása során, különösen az alábbiakra tekintettel:

a)

új és innovatív technológia által hosszú távon kínált lehetőségek; vagy

b)

a diverzifikáció szükségessége; vagy

c)

hálózati korlátok és hálózati stabilitás; vagy

d)

a rendszer (integrációs) költségei; vagy

e)

a biomassza támogatása miatt a nyersanyagpiacokon kialakuló torzulások elkerülésének szükségessége (67).

(127)

A (126) bekezdésben ismertetett versenyeztetéses ajánlattételi eljárás nélkül nyújtható támogatás az 1 MW-nál alacsonyabb kiépített villamosenergia-kapacitással rendelkező létesítményeknek, valamint a demonstrációs projektekhez, kivéve, ha szélenergiából termelnek villamos energiát, kiépített villamosenergia-kapacitásuk 6 MW vagy 6 energiatermelő egység.

(128)

Versenyeztetéses ajánlattételi eljárás hiányában a (124) és a (125) bekezdésben meghatározott feltételeket, valamint a (131) bekezdésben rögzített, a megújuló energiaforrásból származó, villamos energiától eltérő energia termeléshez nyújtott működési támogatásra vonatkozó feltételeket kell alkalmazni.

(129)

Támogatás kizárólag az üzemnek a rendes számviteli szabályok értelmében vett teljes értékcsökkenése értékéig nyújtható, és bármely korábban odaítélt beruházási támogatást le kell vonni a működési támogatás összegéből.

(130)

Ezek a feltételek nem érintik a tagállamok azon lehetőségét, hogy a területrendezési szempontokat figyelembe vegyék például azzal, hogy az ajánlattételi eljárásban való részvétel előtt építési engedély meglétét, vagy beruházási döntések meghatározott időn belüli meghozatalát írják elő.

3.3.2.2.   A megújuló forrásokból származó, villamos energiától eltérő energia termeléséhez nyújtott támogatás

(131)

A megújuló forrásokból származó, villamos energiától eltérő energia termelése esetében a működési támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, ha az alábbi kumulatív feltételek mindegyike teljesül:

a)

az energiaegységenkénti támogatás nem haladja meg az érintett technológiával történő energiatermelés teljes élettartamra vetített költségei és az érintett energiaforma piaci ára közötti különbséget;

b)

az energiatermelés teljes élettartamra vetített költségei a normális tőkemegtérülést is tartalmazhatják. A beruházási támogatást le kell vonni a teljes beruházási összegből a energiatermelés teljes élettartamra vetített költségeinek kiszámítása során;

c)

a termelési költségeket rendszeresen, legalább évente aktualizálják; és

d)

támogatást kizárólag az üzemnek a rendes számviteli szabályok értelmében vett teljes értékcsökkenése értékéig nyújtanak, hogy az energiatermelés teljes élettartamra vetített költségei alapján nyújtott működési támogatás ne haladja meg a beruházás értékcsökkenését.

3.3.2.3.   A meglévő biomassza-erőműveknek az üzem értékcsökkenését követően nyújtott támogatás

(132)

A biomassza esetében – a legtöbb egyéb megújuló energiaforrástól eltérően – viszonylag alacsony beruházási költség szükséges, a működési költségek viszont magasabbak. A magasabb működési költségek megakadályozhatják, hogy a biomassza-erőművek (68) az erőmű értékcsökkenését követően is üzemeljenek, mivel a működési költségek meghaladhatják a bevételek összegét (a piaci árat). Másrészről a meglévő erőművek bemeneti forrásként biomassza helyett fosszilis tüzelőanyagokkal is üzemeltethetők, ha a fosszilis tüzelőanyagok bemeneti forrásként történő felhasználása gazdasági szempontból előnyösebb a biomassza alkalmazásánál. A biomassza-felhasználás megtartása céljából a Bizottság a működési támogatást még a az erőmű értékcsökkenését követően is a belső piaccal összeegyeztethetőnek ítélheti.

(133)

A Bizottság a biomasszával üzemelő erőműveknek az erőmű értékcsökkenését követően nyújtott működési támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinti, ha a tagállam bizonyítja, hogy a kedvezményezett által az erőmű értékcsökkenését követően viselt működési költségek továbbra is meghaladják az érintett energiaforma piaci árát, feltéve, hogy az alábbi kumulatív feltételek teljesülnek:

a)

a támogatást kizárólag a megújuló energiaforrásból származó energia alapján nyújtják;

b)

az intézkedést úgy dolgozták ki, hogy kompenzálja a kedvezményezett által viselt működési költségek és a piaci ár közötti különbséget; és

c)

nyomonkövetési mechanizmus működik annak ellenőrzése céljából, hogy a működési költségek továbbra is meghaladják-e az energia piaci árát. A nyomonkövetési mechanizmusnak a termelési költségekkel kapcsolatos naprakész információkon kell alapulnia, és ezt legalább éves rendszerességgel alkalmazni kell.

(134)

A Bizottság a biomassza-erőműveknek az erőmű értékcsökkenését követően nyújtott működési támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinti, ha a tagállam bizonyítja, hogy a fosszilis tüzelőanyagok bemeneti forrásként történő felhasználása – a szóban forgó energiatípus piaci árától függetlenül – gazdasági szempontból előnyösebb a biomassza alkalmazásánál, és feltéve, hogy az alábbi kumulatív feltételek teljesülnek:

a)

a támogatást kizárólag a megújuló energiaforrásból származó energia alapján nyújtják;

b)

az intézkedést úgy dolgozták ki, hogy kompenzálja az alternatív bementi forrásként alkalmazott fosszilis tüzelőanyagokhoz képest a biomassza használata esetén felmerülő és a kedvezményezett által viselt működési költségeket;

c)

hiteles bizonyíték áll rendelkezésre abban a tekintetben, hogy a támogatás hiányában a szóban forgó létesítményben a biomasszáról a fosszilis tüzelőanyagok felhasználására térnének át; és

d)

nyomonkövetési mechanizmus működik annak ellenőrzése céljából, hogy a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása előnyösebb a biomassza felhasználásánál. A nyomonkövetési mechanizmusnak a költségekkel kapcsolatos naprakész információkon kell alapulnia, és ezt legalább éves rendszerességgel alkalmazni kell.

3.3.2.4.   A tanúsítványok útján nyújtott támogatás

(135)

A tagállamok piaci mechanizmusok alkalmazásával – például zöld tanúsítványokkal – is támogathatják a megújuló energiaforrásokat. E piaci mechanizmusok (69) lehetővé teszik, hogy a megújuló energia valamennyi termelője közvetetten, a hagyományos energia piaci áránál magasabb áron részesedjen az általuk előállított energia tekintetében garantált keresletből származó előnyökből. E zöld tanúsítványok ára nem előre megszabott, hanem a piaci kereslettől és a kínálattól függ.

(136)

A Bizottság a (135) bekezdésben említett támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinti, ha a tagállamok megfelelően bizonyítékkal alá tudják támasztani, hogy a támogatás i. elengedhetetlen az érintett megújuló energiaforrás életképességének biztosításához, ii. a program tekintetében hosszú távon és az összes technológiára vetítve, illetve az egyes kevésbé elterjedt technológiák tekintetében a kibocsátási egységenkénti tanúsítványok megkülönböztetett szintjeinek bevezetése esetén nem vezet túlkompenzáláshoz, valamint iii. nem tartja vissza a megújuló energia termelőit attól, hogy versenyképesebbé váljanak.

(137)

A Bizottság különösen úgy véli, hogy zöld tanúsítványok útján csak akkor különböztethetők meg támogatási szintek, ha a tagállam bizonyítja, hogy a (126) bekezdésben foglalt indokok alapján megkülönböztetést kell alkalmazni. A (124) és a (125) bekezdésben rögzített feltételek akkor alkalmazandók, amennyiben ez technikailag lehetséges. Bármely korábban odaítélt beruházási támogatást le kell vonni a működési támogatás összegéből.

3.4.   Energiahatékonysági intézkedések, ideértve a kapcsolt energiatermelést, valamint a távfűtést és távhűtést

(138)

Az Unió 2020-ra 20 %-os energiamegtakarítási célt állapított meg az uniós primerenergia-felhasználás tekintetében. Az Unió ezzel összefüggésben elfogadta az energiahatékonyságról szóló irányelvet, amely közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyság Unión belüli ösztönzésére annak érdekében, hogy előmozdítsa az Unió 2020-ig elérendő általános 20 %-os kiemelt energiahatékonysági célkitűzésének megvalósulását, valamint hogy megalapozza a 2020 utáni időszakban az energiahatékonyság terén tett további előrelépést.

3.4.1.   Közös érdekű cél

(139)

Annak biztosítása érdekében, hogy a támogatás hozzájáruljon a környezetvédelem szintjének javításához, a távfűtéshez és távhűtéshez, valamint a kapcsolat hő- és villamosenergia-termeléshez nyújtott támogatás csak akkor minősül a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha azt nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, valamint energiahatékony távfűtés és távhűtés tekintetében megvalósított beruházáshoz, többek között korszerűsítéshez ítélik oda. Az európai strukturális és beruházási alapokból társfinanszírozásban részesülő intézkedések esetében a tagállamok a kapcsolódó operatív programban foglalt indokolásra támaszkodhatnak.

(140)

A tüzelőanyag-forrásként hulladékot – többek között hulladékhőt – felhasználó, kapcsolt energiatermelést végző és távfűtő létesítményeknek nyújtott állami támogatás kedvező hatást gyakorolhat a környezetvédelemre, feltéve, hogy megfelel a ((118) bekezdésben említett) hulladékhierarchia elvének.

(141)

Ahhoz, hogy bizonyítsák a támogatásnak a környezetvédelem fejlesztésére gyakorolt hatását, a tagállamok – lehetőség szerint számszerűsíthető módon – számos mutatót alkalmazhatnak, különösen a jobb és alacsonyabb energiahatékonyságnak és a fokozottabb energiatermelékenységnek köszönhetően megtakarított energiamennyiséget vagy a csökkent energiafelhasználásból és tüzelőanyag-felhasználásból fakadó megtakarítást.

3.4.2.   Az állami beavatkozás szükségessége

(142)

Az energiahatékonysági intézkedések a (35) bekezdésben meghatározottak szerint a negatív externáliák megszüntetésére irányulnak azáltal, hogy egyéni ösztönzőket teremtenek az energiahatékonyságra vonatkozó környezetvédelmi célkitűzések és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzések eléréséhez. A 3.2. szakaszban meghatározott általános piaci hiányosságokon túlmenően főként az energiahatékonysági intézkedések terén merülhet fel az épületek energiahatékonyságát érintő piaci hiányosság. Az épületek felújításával összefüggésben az energiahatékonysági intézkedések előnyeit gyakran nem a – felújítás költségeit általában viselő – épülettulajdonos, hanem a bérlő élvezi. A Bizottság ezért úgy véli, hogy állami támogatásra lehet szükség az energiahatékonysági beruházások ösztönzéséhez az energiahatékonyságról szóló irányelv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében.

3.4.3.   Ösztönző hatás

(143)

Az energiahatékonyságról szóló irányelv többek között az épületek energiahatékony felújításával és a végfelhasználói energiafogyasztással kapcsolatban kijelölt célok elérésére kötelezi a tagállamokat. Az energiahatékonyságról szóló irányelv azonban nem ír elő energiahatékonysági célokat a vállalkozások számára, és ezzel összefüggésben nem gátolja, hogy az energiahatékonyság terén nyújtott támogatások ösztönző hatásúak legyenek.

(144)

A támogatás ösztönző hatását az ezen iránymutatás 3.2.4. szakaszában meghatározott feltételek alapján értékelik.

3.4.4.   A támogatás megfelelősége

(145)

Az állami támogatás megfelelő eszköznek tekinthető az energiahatékonysági intézkedések finanszírozásához, függetlenül attól, milyen formában nyújtják.

(146)

Az energiahatékonysági intézkedések esetében a visszafizetendő előleg megfelelő állami támogatási eszköznek tekinthető, különösen akkor, ha az energiahatékonysági intézkedésből származó bevétel bizonytalan.

(147)

A különösen az épületek energiahatékony felújításához nyújtott állami támogatások értékelésekor a tagállamok által a felújítási munkák finanszírozására létrehozott pénzügyi eszköz az állami támogatás nyújtása tekintetében megfelelő eszköznek tekinthető.

3.4.5.   Arányosság

Energiahatékonysági intézkedésekhez nyújtott beruházási támogatás

(148)

Az elszámolható költségek a (73) bekezdésben meghatározott beruházási többletköltségek. Az energiahatékonysági intézkedések tekintetében – különösen az integrált projektek esetében – nehézségekbe ütközhet a támogatás nélküli helyzet meghatározása. Az ilyen projektek esetében a Bizottság nyitott arra, hogy helyettesítő módszert vegyen figyelembe a (75) bekezdésben foglalt elszámolható költségek meghatározásánál.

(149)

Az 1. mellékletben meghatározott támogatási intenzitások alkalmazandók.

Működési támogatás energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedésekhez (a nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termeléshez nyújtott működési támogatás kivételével)

(150)

A Bizottság az energiahatékonyság tekintetében nyújtott működési támogatást csak akkor tekinti arányosnak, ha teljesülnek az alábbi kumulatív feltételek:

a)

a támogatás a beruházásból adódó nettó termelési többletköltségek ellentételezésére korlátozódik, figyelembe véve az energiamegtakarításból származó előnyöket (70). A működési támogatás összegének megállapításakor az érintett vállalkozás számára az új üzem tekintetében nyújtott mindennemű beruházási támogatást a termelési költségekből le kell vonni; és

b)

a működési támogatás öt évig nyújtható.

A nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termeléshez nyújtott működési támogatás

(151)

A megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termeléshez nyújtott működési támogatásra vonatkozóan a 3.3.2.1. szakaszban meghatározott feltételek alapján működési támogatás nyújtható a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő erőművekhez, de kizárólag:

a)

a köz számára villamos energiát és hőt előállító vállalkozások részére, amennyiben az ilyen villamos energia vagy hő előállítási költsége meghaladja a piaci árat;

b)

a villamos energia és hő kombinált termelésének ipari felhasználásához, amennyiben bizonyítható, hogy az egységnyi energia adott technikával történő termelésének költségei meghaladják az egységnyi hagyományos energia piaci árát.

3.5.   Az erőforrás-hatékonysági támogatás és különösen a hulladékgazdálkodási támogatás

3.5.1.   Erőforrás-hatékonyság

(152)

Az Európa 2020 stratégia „Erőforrás-hatékony Európa” című kiemelt kezdeményezésének célja a fenntartható növekedés biztosítása új üzleti lehetőségek – többek között új és innovatív termelési eszközök, üzleti modellek és terméktervezés útján történő – azonosításával és megteremtésével. A kezdeményezés meghatározza, hogyan függetleníthető a növekedés az erőforrás-felhasználástól és az általános környezeti hatásaitól.

(153)

A (35) bekezdésben azonosított piaci hiányosságok különösen relevánsak az erőforrás-hatékonyság tekintetében. Ezenfelül más politikák és intézkedések – például az adóztatás vagy a szabályozás – nem terjednek ki az ezen a területen fennálló piaci hiányosságokra. Ilyen esetben állami támogatásra lehet szükség.

(154)

Az egyedi intézkedések tekintetében a tagállamoknak bizonyítaniuk kell az ezt a szakpolitikai területet érintő számszerűsíthető előnyöket, például különösen a megtakarított erőforrások mennyiségét vagy az erőforrás-hatékonyságból származó hasznot.

(155)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az új, innovatív termeléssel való szoros kapcsolatnak köszönhetően az erőforrás-hatékonyságot ösztönző intézkedések – a kapcsolódó feltételek teljesülése esetén – kiegészítő ökoinnovációs többlettámogatásban részesülhetnek a (78) bekezdésben említettek szerint.

3.5.2.   Hulladékgazdálkodási támogatás

(156)

Még konkrétabban és a ((118) bekezdésben említett) hulladékhierarchia elvével összhangban a hulladék keletkezésének megelőzését, újrafelhasználását és újrafeldolgozását az Unió hetedik környezetvédelmi cselekvési programjának egyik kiemelt céljaként határozták meg. A tagállamoknak hulladékgazdálkodási terveket (71) kell készíteniük, a hulladékhierarchiát szem előtt kell tartaniuk, és a tervek megvalósításával összhangban lévő állami támogatási intézkedéseket kell kidolgozniuk. Az uniós jogalkotásra a környezetvédelem terén jelentős hatást gyakorló további fontos elképzelés a (44) bekezdésben leírt „szennyező fizet elv”.

(157)

A hulladékgazdálkodáshoz, különösen a hulladék keletkezésének megelőzését, újrafelhasználását és újrafeldolgozását célzó tevékenységekhez nyújtott állami támogatás kedvező hatást gyakorolhat a környezetvédelemre, feltéve, hogy megfelel az előző bekezdésben említett elvnek. Ez magában foglalja a máskülönben hulladékként nem hasznosított víz és ásványi anyagok újrafelhasználását és újrafeldolgozását. A „szennyező fizet” elv értelmében a hulladék keletkezéséért felelős vállalkozások konkrétan nem mentesülhetnek a hulladék kezelésének költségei alól. Ezenfelül nem fejthető ki kedvezőtlen hatás a másodlagos anyagok piacának rendes működésére.

(158)

A Bizottság a hulladékgazdálkodáshoz nyújtott támogatást – a fent meghatározott hulladékgazdálkodási elvekkel összhangban – közös érdekű célnak tekinti, ha az alábbi kumulatív feltételek teljesülnek:

a)

a beruházás célja, hogy csökkentse az egyéb vállalkozásoktól származó hulladékot, és nem terjed ki a támogatás kedvezményezettjétől származó hulladékra;

b)

a támogatásnak nem célja, hogy közvetett módon kompenzálja a szennyezőket egy olyan teher miatt, amelyet az uniós vagy a nemzeti jog szerint nekik kell viselniük, mivel az ilyen terheket a szennyező tekintetében rendes vállalati költségnek kell tekinteni;

c)

a beruházás a legkorszerűbb technológiákhoz (72), vagyis a hulladék keletkezésének megelőzéséhez, újrafelhasználásához, újrafeldolgozásához vagy hasznosításához képest technológiai innovációt valósít meg, vagy hagyományos technológiákat használ fel innovatív módon, nevezetesen a hulladékot erőforrásként felhasználó körkörös gazdaság megteremtése felé történő elmozdulás érdekében;

d)

a kezelt anyagokat egyébként ártalmatlanítanák vagy kevésbé környezetbarát módon kezelnék; és

e)

a beruházás nem növeli a keresletet az újrafeldolgozandó anyagok iránt anélkül, hogy fokozná az ilyen anyagok gyűjtését.

(159)

Azokat a támogatásokat, amelyeket a (158) bekezdés a) alpontjában foglaltakkal ellentétben a kedvezményezettek saját hulladékgazdálkodására szánnak, a (25) bekezdés c) alpontja értelmében az uniós szabványokat túlteljesítő, vagy uniós szabványok hiányában a környezetvédelem szintjét javító vállalkozásoknak nyújtott támogatásokra vonatkozó, a 3.2. szakaszban foglalt általános feltételek alapján értékelik.

3.6.   A szén-dioxid leválasztásához és tárolásához (CLT) nyújtott támogatás

(160)

Amint azt a 2009/31/EK irányelv (73), valamint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás európai jövőjéről szóló bizottsági közlemény (74) elismeri, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiája hozzájárulhat az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez. A valóban alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megteremtése során a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiája lehetővé teszi, hogy a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet összeegyeztessék az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének szükségességével. Előfordulhat, hogy egyes ipari ágazatokban a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás jelenleg az egyetlen olyan technológiai lehetőség, amellyel a folyamatok során keletkező kibocsátások a hosszú távon szükséges mértékben csökkenthetők. Mivel a leválasztás, a szállítás és a tárolás költsége jelentősen akadályozza a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás elterjedését, az állami támogatás hozzájárulhat e technológia fejlesztésének elősegítéséhez.

(161)

A széntelenítéssel kapcsolatos hosszú távú célkitűzés megvalósításának elősegítése érdekében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szén-dioxid-leválasztáshoz és -tároláshoz nyújtott támogatás hozzájárul a közös környezetvédelmi célkitűzés megvalósításához.

(162)

Az Unió ugyan számos kezdeményezést dolgozott ki a negatív externáliák megszüntetése céljából, különösen az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer biztosítja az üvegházhatású gázok kibocsátása költségeinek internalizálását, ez azonban egyelőre nem biztosítja szükségszerűen a széntelenítéssel kapcsolatos hosszú távú uniós célkitűzések megvalósulását. Ezért a Bizottság feltételezi, hogy a szén-dioxid-leválasztáshoz és -tároláshoz nyújtott támogatás egy fennmaradó piaci hiányosság kezelését szolgálja, kivéve, ha bizonyítékkal rendelkezik arról, hogy az érintett fennmaradó piaci hiányosság már nem áll fenn.

(163)

Különösen az e területre vonatkozó uniós jogszabályok sérelme nélkül a Bizottság – valamennyi egyéb feltétel teljesülése esetén – feltételezi, hogy a támogatás megfelelő. A működési és a beruházási támogatás is megengedett.

(164)

A támogatást odaítélhetik fosszilis tüzelésű és/vagy biomassza-erőműveknek (ideértve a vegyes fosszilis és biomassza-tüzelésű erőműveket is) vagy a szén-dioxid leválasztására, szállítására és tárolására alkalmas más ipari létesítményeknek, illetve a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási lánc egyedi elemeinek támogatása céljából. A CLT-projektekhez nyújtott támogatás azonban nem foglalja magában a szén-dioxidot kibocsátó létesítményeknek (ipari üzemeknek vagy erőműveknek) nyújtott támogatást, hanem a CLT-projektekből fakadó költségekhez nyújtott támogatások tartoznak ide.

(165)

A támogatás a kibocsátott szén-dioxid leválasztásának, szállításának és tárolásának többletköltségeire korlátozódik. Általánosan elfogadott tény, hogy az ellentétes forgatókönyv olyan helyzetet jelölne, amelyben a projektet nem hajtják végre, mivel a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás hasonló a létesítményüzemeltetéshez nem szükséges, kiegészítő infrastruktúrához. Az említett ellentétes forgatókönyvre tekintettel az elszámolható költségeket a finanszírozási hiányként határozzák meg. Az ETS kibocsátási egységek iránti csökkent igényből fakadó költségmegtakarítástól a NER300 és az EEGP általi finanszírozásig valamennyi bevételt figyelembe kell venni (75).

(166)

A Bizottság a támogatás torzító hatásait a 3.2.6. szakaszban meghatározott feltételek alapján, annak figyelembevételével értékeli, hogy rendelkezésre állnak-e ismeretmegosztási intézkedések, nyíltan hozzáférhetnek-e az infrastruktúrához harmadik felek, valamint a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási lánc egyedi elemeinek támogatása kedvező hatást gyakorol-e a kedvezményezett tulajdonában lévő más, fosszilis tüzelésű erőművekre.

3.7.   Környezetvédelmi adókedvezmény vagy környezetvédelmi adó alóli mentesség, illetve a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés támogatásának finanszírozásával összefüggő terhek csökkentése formájában megvalósuló támogatás

3.7.1.   Környezetvédelmi adókedvezmény vagy környezetvédelmi adó alóli mentesség formájában nyújtott támogatás

(167)

A környezetvédelmi adók célja a környezeti szempontból káros magatartás költségeinek növelése és ezáltal az ilyen magatartás visszaszorítása, valamint a környezetvédelem szintjének javítása. A környezetvédelmi adóknak elvileg tükrözniük kell a kibocsátások társadalmi költségeit, és ennek megfelelően a kibocsátási egységenként fizetett adó összegének valamennyi kibocsátó vállalat esetében meg kell egyeznie. A környezetvédelmi adókedvezmény vagy környezetvédelmi adó alóli mentesség ugyan hátráltathatja e célkitűzés (76) megvalósítását, ennek ellenére szükség lehet alkalmazására akkor, ha a kedvezményezettek máskülönben olyan versenyhátrányba kerülnének, hogy a környezetvédelmi adó bevezetése eleve nem lenne megvalósítható.

(168)

Valóban kedvez az általában magasabb környezetvédelmi adóknak, ha egyes vállalkozások számára kedvezőbb adózási feltételeket határoznak meg. Ennek megfelelően a környezetvédelmi adókedvezmény vagy környezetvédelmi adók alóli mentesség (77), ideértve az adó-visszatérítést is, legalább közvetetten hozzájárulhat a környezetvédelem szintjének javításához. A környezetvédelmi adóknak a környezeti szempontból káros magatartás visszaszorításával kapcsolatos általános célkitűzése azonban nem szorulhat háttérbe. Az adókedvezménynek szükségesnek kell lennie, valamint objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumokon kell alapulnia, az érintett vállalkozásoknak pedig hozzá kell járulniuk a környezetvédelem szintjének javításához. Ez elérhető adó-visszatérítés formájában nyújtott kompenzációval, amellyel a vállalkozások nem mentesülnek az adó megfizetése alól, viszont az adóösszeg várható növekedésére tekintettel rögzített összegű éves kompenzációban részesülnek.

(169)

A Bizottság legfeljebb 10 évre engedélyezi a támogatási programokat. Ezen időszakot követően a tagállam ismét bejelentheti az intézkedést, ha újraértékeli az érintett támogatási intézkedés megfelelőségét.

(170)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az adókedvezmények nem hátráltatják a kitűzött általános célok elérését, és legalább közvetett módon hozzájárulnak a környezetvédelem szintjének javításához, ha a tagállam bizonyítja, hogy a könnyítések nélküli helyzethez képest i. a kedvezmények megfelelően célozzák a magasabb adók által leginkább érintett vállalkozásokat, és hogy ii. a magasabb adók általánosan alkalmazandók.

(171)

Ebből a célból a Bizottság értékeli a tagállamok által benyújtott információkat. Ezen információknak tartalmazniuk kell egyfelől az adómentességek vagy adókedvezmények kedvezményezetteinek gazdasági ágazatát (ágazatait) vagy kategóriáit, másfelől az egyes érintett ágazatok főbb kedvezményezetteinek helyzetét, valamint arra vonatkozó információt, hogy az adózás miként járul hozzá a környezetvédelemhez. A mentességet kapott ágazatokról megfelelő leírást kell adni, valamint be kell nyújtani egy listát az egyes ágazatok legnagyobb kedvezményezetteiről (különös tekintettel a forgalom volumenére, a piaci részesedésre és az adóalap méretére).

(172)

Amennyiben a környezetvédelmi adók harmonizáltak, a Bizottság egyszerűsített eljárást alkalmazhat a támogatás szükségességének és arányosságának értékelésére. A 2003/96/EK irányelvvel (78) (energiaadó-irányelv) összefüggésben a Bizottság egyszerűsített megközelítést alkalmazhat az uniós minimum-adómérték figyelembevételével megállapított adócsökkentéseket illetően. Valamennyi egyéb környezetvédelmi adó tekintetében a támogatás szükségességének és arányosságának mélyreható értékelésére van szükség.

1.eset: Harmonizált környezetvédelmi adók

(173)

A Bizottság az adókedvezmények formájában nyújtott támogatást szükségesnek és arányosnak tekinti, feltéve, hogy i. a kedvezményezettek megfizetik legalább a vonatkozó irányelv által megszabott uniós minimum-adómértéket, valamint hogy ii. a kedvezményezettek kiválasztása objektív és átlátható kritériumokon alapul, és iii. a támogatást egyazon ágazatban minden versenytárs számára alapvetően azonos módon nyújtják, ha azok tényszerűen hasonló helyzetben vannak.

(174)

A tagállamok a támogatást nyújthatják az adókulcs csökkentése formájában, rögzített összegű éves kompenzációként (adó-visszatérítés) vagy a kettő kombinációjaként. Az adó-visszatérítés előnye, hogy a vállalkozásokat továbbra is érinti a környezeti adó árjelzése. Alkalmazása esetén az adó-visszatérítés összegét a múltbeli adatok, vagyis a vállalkozást illetően egy adott referenciaévben mért termelési, fogyasztási vagy szennyezési szint alapján kell kiszámítani. Az adóvisszatérítés mértéke nem haladhatja meg az adott évre vonatkozó uniós minimum-adóösszeget.

(175)

Ha a kedvezményezettek a vonatkozó irányelv által megszabott uniós minimum-adómértéknél kevesebbet fizetnek, a támogatást a nem harmonizált környezetvédelmi adók tekintetében a (176)–(178) bekezdésben meghatározott feltételek alapján értékelik.

2.eset: Nem harmonizált környezetvédelmi adók; harmonizált adók konkrét esetei

(176)

Valamennyi egyéb, nem harmonizált környezetvédelmi adó, valamint az energiaadó-irányelvben meghatározott uniós minimum-adómértékeket el nem érő harmonizált adók (lásd a (172) bekezdést) esetében a tagállamnak egyértelműen meg kell határoznia az adókedvezmények hatályát a támogatás szükségességének és arányosságának bizonyítása céljából. E célból a tagállamnak a (171) bekezdésben meghatározott tájékoztatást kell nyújtania. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a kedvezményezetteknek (a (174) bekezdésben említett) adó-visszatérítésként nyújtanak támogatást. E megközelítés alkalmazása esetén a kedvezményezetteket továbbra is érinti a környezeti adóval közvetíteni kívánt árjelzés, de a fizetendő adóösszeg várható emelkedése csak korlátozott mértékű lesz.

(177)

A Bizottság akkor tekinti a támogatást szükségesnek, ha az alábbi kumulatív feltételek teljesülnek:

a)

a kedvezményezettek kiválasztása objektív és átlátható kritériumokon alapul, és a támogatást egyazon ágazatban minden versenytárs számára alapvetően azonos módon nyújtják, ha azok tényszerűen hasonló helyzetben vannak;

b)

a csökkentés nélküli környezetvédelmi adó a bruttó hozzáadott érték arányában kiszámított termelési költségek jelentős növekedését okozza a kedvezményezettek minden egyes ágazatában vagy kategóriájában; és

c)

a termelési költségek jelentős növekedését nem lehet áthárítani a fogyasztóra úgy, hogy ez ne eredményezne jelentős csökkenést az értékesítésben.

(178)

A Bizottság akkor tekinti a támogatást arányosnak, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a)

a kedvezményezettek fizetik be a nemzeti környezetvédelmi adó legalább 20 %-át; vagy

b)

az adókedvezmény a tagállam és a kedvezményezettek vagy a kedvezményezettek társulásai közötti megállapodások megkötésétől függ, amelyek keretében a kedvezményezettek vagy a kedvezményezettek társulásai olyan környezetvédelmi célok megvalósítását vállalják, amelyeknek hatása azonos azzal, mintha a kedvezményezettek fizetnék be a nemzeti adó legalább 20 %-át, vagy – a (173) bekezdésben ismertetett helyzetben – az uniós minimum-adómértéket alkalmaznák. Az ilyen megállapodások vagy vállalások többek között kapcsolódhatnak az energiafelhasználás csökkentéséhez, a kibocsátások csökkentéséhez, vagy bármely más környezetvédelmi intézkedéshez. Az ilyen megállapodásoknak meg kell felelniük az alábbi kumulatív feltételeknek:

i.

a megállapodások lényegét a tagállamok megtárgyalják, és rögzítik a szükséges célokat, valamint a célok elérésére vonatkozó ütemtervet;

ii.

a tagállamok gondoskodnak a megállapodásokban rögzített kötelezettségvállalások független (79) és megfelelő időben történő ellenőrzéséről; és

iii.

a megállapodásokat bizonyos időszakonként felülvizsgálják a technológiai és egyéb fejlemények figyelembevételével, és hatékony szankciókat állapítanak meg arra az esetre, ha a kötelezettségvállalásokat nem teljesítik.

(179)

A villamosenergia-termelésre használt másodlagos energiahordozókra kivetett szén-dioxid-adó esetében az adó megfizetéséért a villamosenergia-ellátó felelős. Az ilyen szén-dioxid-adó meghatározható úgy, hogy a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatásával alátámassza az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátási egységeinek árszintjét, és ahhoz közvetlenül kapcsolódjon. Ha azonban az adóköltségeket a villamosenergia-fogyasztóra hárítják, a villamos energia ára emelkedik. Ebben az esetben a szén-dioxid-adó hatása az ETS kibocsátási egységek áthárított és a villamosenergia-díjban foglalt költségeinek hatásához mérhető (a kibocsátás közvetett költségei).

(180)

Ezért ha a (179) bekezdésben említett adót úgy alakítják ki, hogy közvetlenül kapcsolódjon az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátási egységeinek árszintjéhez, és célja a kibocsátási egységek árszintjének növelése legyen, akkor mérlegelni lehet a magasabb közvetett költségekért nyújtott kompenzációt. A Bizottság kizárólag akkor tekinti a belső piaccal összeegyeztethetőnek az intézkedést, ha az alábbi kumulatív feltételek teljesülnek:

a)

a támogatást kizárólag az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei 2012 utáni kereskedelmi rendszerének kontextusában hozott egyes állami támogatási intézkedésekről szóló iránymutatás (80) II. mellékletében felsorolt ágazatok és alágazatok számára nyújtják;

b)

a támogatási intenzitást és a maximális támogatási intenzitásokat az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei 2012 utáni kereskedelmi rendszerének kontextusában hozott egyes állami támogatási intézkedésekről szóló iránymutatás (27)–(30) bekezdésben foglaltak szerint számítják ki. A kibocsátási egység határidős ára helyettesíthető a nemzeti adó mértékével; és

c)

támogatást egy összegben kell odaítélni, amely abban az évben fizethető a kedvezményezettnek, amikor a költségek felmerültek, vagy a következő évben. Amennyiben a támogatást abban az évben fizetik ki, amelyikben a költségek felmerültek, gondoskodni kell egy utólagos nyomonkövetési mechanizmusról, amellyel biztosítható, hogy a túlfizetett támogatási összegeket a következő év július 1. előtt visszafizetik.

3.7.2.   A megújuló energiaforrásból származó energiatermelés támogatásának finanszírozásával összefüggő csökkentés formájában nyújtott támogatás  (81)

(181)

A megújuló energiaforrásból származó energiatermelés támogatásának díjak útján történő finanszírozásának nem célja egy negatív externália megszüntetése, és ennek megfelelően nincs közvetlen környezeti hatása. Ezek a díjak ezért alapvetően különböznek a (167) bekezdés szerint a villamos energiát terhelő közvetett adóktól, még akkor is, ha magasabb villamosenergia-árat eredményeznek. A villamosenergia-költségek ilyen növekedése egyértelműen megjelenhet egy konkrét díj formájában, amelyet a villamosenergia-fogyasztótól szednek be a villamosenergia-díjon felül, vagy közvetetten jelentkezhet a villamosenergia-ellátókat a megújulóenergia-vásárlási kötelezettség révén terhelő többletköltségek útján, amelyeket azután áthárítanak vevőikre, a villamosenergia-fogyasztókra. Jellemző példa erre a villamosenergia-ellátók által a zöld tanúsítványok útján meghatározott százalékos arányban kötelezően megvásárolt megújuló energia, amelyért az ellátónak nem jár kompenzáció.

(182)

Amennyiben a megújulóenergia-támogatás finanszírozásának költségeit áthárítják az energiafogyasztókra, akkor ezt elvben úgy kell végrehajtani, hogy az ne vezessen hátrányos megkülönböztetéshez az energiafogyasztók között. A megújuló forrásból származó energia támogatására szolgáló, megfelelő finanszírozási alap biztosításához és ezáltal a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan uniós szinten meghatározott célkitűzések teljesítéséhez azonban e költségek célzott csökkentésére lehet szükség (82). Másrészt ahhoz, hogy a megújuló energia támogatásának finanszírozási költségei által különösen súlyosan érintett vállalkozások ne kerüljenek versenyhátrányba, a tagállamok részleges kompenzációt nyújthatnak e többletköltségek tekintetében. Ilyen kompenzáció hiányában előfordulhat, hogy a megújuló energia támogatásának finanszírozása fenntarthatatlanná válik, és a közvélemény csak kismértékben fogadja el a megújuló energia támogatását célzó, ambiciózus intézkedéseket. Másrészről, ha a kompenzáció túlzott mértékű, vagy túl sok villamosenergia-fogyasztó részesül benne, akkor is veszélybe kerülhet a megújuló forrásból származó energia támogatásának átfogó finanszírozása, a megújulóenergia-támogatást ugyanolyan csekély mértékben fogadhatják el és különösen jelentőssé válhat a verseny és a kereskedelem torzulása.

(183)

A megújuló energia előállításához nyújtott támogatás költségeinek kompenzálása céljából nyújtott állami támogatások értékelése tekintetében a Bizottság kizárólag az ebben, valamint a 3.2.7. szakaszban meghatározott feltételeket alkalmazza.

(184)

Annak biztosításához, hogy a támogatás elősegítse a megújuló energiaforrásból származó energiatermelés finanszírozását, a tagállamoknak igazolniuk kell, hogy a kedvezményezettek magasabb villamosenergia-díjaiban megjelenő többletköltségek kizárólag a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés támogatásából fakadtak. A többletköltségek nem haladhatják meg a megújuló forrásból származó energia előállításához nyújtott pénzügyi támogatás költségeit (83).

(185)

A támogatásnak azokra az ágazatokra kell korlátozódnia, amelyek versenyhelyzetét villamosenergia-intenzitásuk és nemzetközi kereskedelemnek való kitettségük miatt veszélyeztetik a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés támogatásának finanszírozásával összefüggő költségek. Ennek megfelelően csak akkor nyújtható támogatás, ha a vállalkozás a 3. mellékletben felsorolt valamely ágazatban tevékenykedik (84). A lista kizárólag a kompenzáció ezen típusára való jogosultság megállapítására használható.

(186)

Emellett annak figyelembevétele érdekében, hogy bizonyos ágazatok villamosenergia-intenzitás szempontjából heterogének lehetnek, egy tagállam a megújuló energia támogatásából eredő költségek csökkentését biztosító nemzeti programjának hatálya alá vonhat egy vállalkozást, ha az adott vállalkozás villamosenergia-intenzitása legalább 20 % (85), és olyan ágazatban tevékenykedik, amelyben a kereskedelem intenzitása uniós szinten legalább 4 %, még abban az esetben is, ha az adott ágazat nem szerepel a 3. mellékletben (86). A vállalkozás villamosenergia-intenzitásának kiszámításához a villamosenergia-fogyasztás hatékonyságára vonatkozó szabványos referenciaértékeket kell használni, amennyiben az adott ágazatban rendelkezésre állnak ilyenek.

(187)

A támogatható ágazaton belül a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kedvezményezettek kiválasztása objektív, megkülönböztetésmentes és átlátható kritériumokon alapuljon, és hogy a támogatást egyazon ágazatban minden versenytárs számára alapvetően azonos módon nyújtják, ha azok tényszerűen hasonló helyzetben vannak.

(188)

A Bizottság akkor tekinti a támogatást arányosnak, ha a kedvezményezettek a többletköltségek legalább 15 %-át csökkentés nélkül fizetik.

(189)

Mivel azonban a megújuló energiával kapcsolatos pótdíjak az elmúlt években jelentősen megemelkedtek, előfordulhat, hogy a megújuló energiával kapcsolatos pótdíj teljes összegének 15 %-os önrésze több, mint amennyit a teherrel különösen súlyosan érintett vállalkozások viselni tudnak. Ezért a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a megújuló energia támogatásának finanszírozásából eredő, vállalkozásonként fizetendő költségek összegét szükség esetén a vállalkozás bruttó hozzáadott értékének (87) 4 %-ára korlátozza. A legalább 20 %-os villamosenergia-intenzitású vállalkozások esetében a tagállamok az érintett vállalkozás bruttó hozzáadott értékének 0,5 %-ára korlátozhatják a teljes fizetendő összeget.

(190)

Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy elfogadják a bruttó hozzáadott érték 4, illetve 0,5 %-ában meghatározott korlátozást, akkor e korlátozásnak az összes támogatható vállalkozásra vonatkoznia kell.

(191)

A tagállam intézkedéseket hozhatnak annak biztosítására, hogy az e szakasz alkalmazásában felhasznált, bruttó hozzáadott értékre vonatkozó adatok magukban foglalják az összes megfelelő munkaerőköltséget.

(192)

A tagállamok a támogatást nyújthatják a díjak csökkentése formájában, vagy rögzített összegű éves kompenzációként (adóvisszatérítés) vagy a kettő kombinációjaként (88). Amennyiben a támogatást a fizetendő terhek csökkentésének formájában nyújtják, gondoskodni kell egy utólagos nyomonkövetési mechanizmusról, amellyel biztosítható, hogy a túlfizetett támogatási összegeket a következő év július 1. előtt visszafizetik. Amennyiben a támogatást rögzített összegű éves kompenzációként nyújtják, azt a múltbeli adatok, vagyis az egy adott referenciaévben mért villamosenergia-fogyasztási szint vagy bruttó hozzáadott érték alapján kell kiszámítani. A kompenzáció összege nem haladhatja meg az a támogatási összeget, amelyet a vállalkozás az e szakaszban meghatározott paraméterek alkalmazása esetén kapott volna a referenciaévben.

3.7.3.   A megújuló energiaforrásból származó energiatermelés támogatásának finanszírozásával összefüggő terhek csökkentése formájában megvalósuló támogatásra vonatkozó átmeneti szabályok

(193)

A tagállamoknak legkésőbb 2019. január 1-jétől kell alkalmazniuk a 3.7.2. szakaszban rögzített támogathatósági és arányossági kritériumokat. Az azt megelőző időszakra nyújtott támogatások akkor minősülnek összeegyeztethetőnek, ha megfelelnek ugyanazoknak a kritériumoknak.

(194)

Emellett a Bizottság úgy véli, hogy a megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termelés támogatásának finanszírozásával összefüggő terhek csökkentése formájában a 2019-et megelőző évekre nyújtott támogatások akkor minősülnek a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha megfelelnek a meghatározott átállási terv előírásainak.

(195)

Annak érdekében, hogy az egyes vállalkozások ne szembesüljenek hirtelen változásokkal, átállási tervet kell kidolgozni, amelynek célja a 3.7.2. szakaszban rögzített támogathatósági és arányossági kritériumok alkalmazásából fakadó támogatási szintekre való fokozatos átállás.

(196)

Amennyiben a támogatást az ezen iránymutatás alkalmazásának időpontja előtti időszakra nyújtották, a tervnek a kritériumok fokozatos alkalmazását is elő kell írnia erre az időszakra vonatkozóan.

(197)

Amennyiben a megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termelés támogatásának finanszírozásával összefüggő terhek csökkentése formájában megvalósuló támogatást az ezen iránymutatás alkalmazásának időpontja előtt ítélték oda olyan vállalkozásoknak, amelyek a 3.7.2. szakasz értelmében nem támogathatók, az ilyen támogatás összeegyeztethetőnek tekinthető, ha az átállási terv a pótdíj többletköltségei tekintetében csökkentés nélkül legalább 20 %-os önrészt ír elő, amelyet fokozatosan kell bevezetni legkésőbb 2019. január 1-jéig.

(198)

Az átállási tervben figyelembe kell venni a megújuló energiával kapcsolatos politika összes vonatkozó gazdasági tényezőjét.

(199)

Az átállási tervet a Bizottság hagyja jóvá.

(200)

Az átállási tervet legkésőbb az ezen iránymutatás alkalmazásának időpontjától számított 12 hónapon belül meg kell küldeni a Bizottságnak.

3.8.   Energetikai infrastruktúrára irányuló támogatás

(201)

A korszerű energetikai infrastruktúra elengedhetetlen az Unió energiabiztonságában kulcsszerepet játszó integrált energiapiac létrehozásához és ahhoz, hogy az Unió megvalósíthassa a szélesebb körű, éghajlatváltozással kapcsolatos és energiaügyi célkitűzéseit. A Bizottság az európai jelentőségű energetikai infrastruktúrákhoz 2020-ig szükséges beruházások összértékét mintegy 200 milliárd EUR-ra becsülte (89). Ez a becslés az belső energiapiac kialakításához, az ellátás biztonságának biztosításához és a megújuló energiaforrások integrálásához kapcsolódó, átfogó európai szakpolitikai célkitűzések megvalósításához szükséges infrastruktúra értékelésén alapult. Ha a piaci szereplők nem tudják megteremteni a szükséges infrastruktúrát, állami támogatásra lehet szükség a piaci hiányosságok leküzdéséhez és annak biztosításához, hogy az Unió jelentős infrastrukturális igényei megvalósuljanak. Különösen igaz ez a határokon átnyúló vagy a regionális kohéziót előmozdító infrastrukturális projektek esetében. Az energetikai infrastruktúrára irányuló támogatásnak elvben beruházási támogatásnak kell lennie, amely kiterjed a korszerűsítésre és a fejlesztésre.

3.8.1.   Közös érdekű cél

(202)

Az energetikai infrastruktúra a működőképes energiapiac előfeltétele. Az energetikai infrastruktúrára irányuló támogatás megerősíti a belső energiapiacot. Fokozza a rendszer stabilitását, a termelési kapacitások megfelelőségét, a különböző energiaforrások integrálását és a kevéssé fejlett hálózatokon belüli energiaellátást. A Bizottság úgy véli, hogy az energetikai infrastruktúrára irányuló támogatás előnyös a belső piac szempontjából, és így hozzájárul a közös érdekű célkitűzések megvalósításához.

3.8.2.   Az állami beavatkozás szükségessége

(203)

Az energetikai infrastruktúrába történő beruházásokra többnyire piaci hiányosságok jellemzők. Az energetikai infrastruktúra területén potenciálisan felmerülő piaci hiányosságok egyike koordinációs problémákkal kapcsolatos. A beruházók eltérő érdekei, valamint az együttműködés eredményével és a hálózatra gyakorolt hatásokkal kapcsolatos bizonytalanságok megakadályozhatják egy projekt kidolgozását vagy eredményes tervezését. Ugyanakkor az energetikai iainfrastruktúra jelentős mértékű pozitív externáliákat idézhet elő, amikor az infrastruktúra költségei és előnyei nem egyenletesen jelentkeznek a különböző piaci szereplőknél és tagállamokban.

(204)

A (203) bekezdésben említett piaci hiányosságok orvoslása érdekében az energetikai infrastruktúrára a belső energiapiacról szóló jogszabályok (90) ,szerint jellemzően a díjakkal és a hozzáféréssel kapcsolatos előírások és szétválasztási követelmények vonatkoznak.

(205)

A finanszírozás tekintetében a piaci hiányosság a kötelező felhasználói díjszabáson kívül többek között állami támogatással orvosolható. Ezért az energetikai infrastruktúra területén az állami támogatás szükségességének bizonyítás tekintetében a (206) és a (207) bekezdésben ismertetett elvek alkalmazandók.

(206)

A Bizottság úgy véli, hogy a 347/2013/EU rendeletben (91) meghatározott közös érdekű projektek, az intelligens hálózatok és a támogatott területeken történő infrastrukturális beruházások tekintetében a pozitív externáliák és a koordinációs problémák formájában jelentkező piaci hiányosságok olyan mértékűek, hogy a díjakból történő finanszírozás elégtelen lehet, és állami támogatás nyújtható.

(207)

A (206) bekezdés hatálya alá tartozó és a belső energiapiaci jogszabályok alól részben vagy egészen mentesülő energetikai infrastruktúra projektek, valamint a (206) bekezdés hatálya alá nem tartozó projektek esetében a Bizottság eseti alapon értékeli az állami támogatás szükségességét. Ezen értékelés keretében a Bizottság az alábbi tényezőket vizsgálja: i. a piaci hiányosság milyen mértékben hátráltatja a szükséges infrastruktúra optimális biztosítását, ii. harmadik felek milyen mértékben férnek hozzá az infrastruktúrához és díjakra vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozik-e az infrastruktúra, és iii. milyen mértékben járul hozzá az Unió energiaellátásának biztonságához.

(208)

Kőolajipari infrastruktúra projektek esetében a Bizottság feltételezi, hogy nincs szükség állami támogatásra. A tagállamok ugyanakkor kivételes körülmények között – kellően indokolt esetben – állami támogatást nyújthatnak.

3.8.3.   Megfelelőség

(209)

A Bizottság úgy véli, hogy a díjak (92) megfelelő eszközei az energetikai infrastruktúra finanszírozásának. A közös érdekű projektek, az intelligens hálózatok és a támogatott területeken történő infrastrukturális beruházások esetében azonban az állami támogatás az ilyen infrastruktúra részleges vagy teljes finanszírozására szolgáló megfelelő eszköznek tekinthető. Ezen esetekben a piaci hiányosságok gyakran megakadályozzák a díjakra vonatkozó szabályozás alapját képező „szennyező fizet” elv teljes körű végrehajtását, például azért, mert az új infrastrukturális beruházás finanszírozása céljából történt díjemelés olyan számottevő lenne, hogy visszatartó erővel hatna a beruházókra vagy az infrastruktúrát potenciálisan igénybe vevő fogyasztókra.

3.8.4.   Ösztönző hatás

(210)

A támogatás ösztönző hatását a 3.2.4. szakaszban meghatározott feltételek alapján értékelik.

3.8.5.   Arányosság

(211)

A támogatási összeget az infrastruktúrával kapcsolatban kitűzött célok megvalósításához szükséges minimumra kell korlátozni. Az infrastruktúrához nyújtott támogatás esetében feltételezik, hogy az ellentétes forgatókönyv az a helyzet, amikor a projekt nem valósulna meg. Ezért az elszámolható költség a finanszírozási hiánynak felel meg.

(212)

Az infrastruktúrával kapcsolatos támogatási intézkedések esetében a támogatási intenzitás nem haladhatja meg az elszámolható költségek 100 %-át.

(213)

A Bizottság előírja, hogy a tagállamok egyértelműen és külön azonosítsanak bármely más támogatási intézkedést, amely hatással lehet az infrastruktúrához nyújtott támogatásra.

3.8.6.   A versenyre és a kereskedelemre gyakorolt indokolatlan negatív hatások elkerülése

(214)

Tekintettel a belső energiapiaci jogszabályoknak a verseny fokozását célzó, meglévő előírásaira, a Bizottság úgy véli, hogy a belső piaci szabályozás hatálya alá tartozó, energetikai infrastruktúrára irányuló támogatás nem torzító hatású.

(215)

Ha az infrastruktúra részben vagy egészen mentesül a belső energiapiaci jogszabályok alól vagy nem tartozik annak hatálya alá, valamint a föld alatti gáztároló létesítmények esetében a Bizottság eseti alapon értékeli a verseny lehetséges torzulásait, figyelembe véve különösen azt, hogy harmadik felek milyen mértékben férnek hozzá a támogatott infrastruktúrához, az alternatív infrastruktúrákhoz való hozzáférés lehetőségét, valamint a kedvezményezett piaci részesedését.

3.9.   A termelési kapacitások megfelelőségének biztosításához nyújtott támogatás

(216)

A megújuló energiaforrások részarányának növekedésével a villamosenergia-termelés viszonylag állandó és folyamatos ellátást biztosító rendszere számos tagállamban különböző forrásokból származó, kisebb mennyiségű energiát biztosító, nagyobb számú ellátó rendszerévé alakul. Az elmozdulás új kihívásokat teremt a termelési kapacitások megfelelőségének biztosítása tekintetében.

(217)

Ezenfelül a piaci és szabályozási hiányosságok miatt elégtelenek lehetnek a termelési kapacitással kapcsolatos beruházások. Ez történhet például egy olyan helyzetben, amikor maximalizálják a nagykereskedelmi árakat, és a villamosenergia-piacok nem képesek megfelelő beruházási ösztönzőket teremteni.

(218)

Ennek következtében egyes tagállamok intézkedéseket kívánnak bevezetni a termelési kapacitások megfelelőségének biztosítása céljából, jellemzően azáltal, hogy már a termelési kapacitás puszta rendelkezésre állásáért is támogatást nyújtanak a termelőknek (93).

3.9.1.   Közös érdekű cél

(219)

A termelési kapacitások megfelelőségére vonatkozó intézkedések számos módon kidolgozhatók, lehetnek beruházási és működési támogatások (elvben kizárólag a villamos energia biztosítására való rendelkezésre állás iránti kötelezettségvállalás jutalmazása), és különböző célkitűzésekre irányulhatnak. Céljuk lehet például a szél- és napenergia-termelés különböző formáinak gyors változásaihoz alkalmazkodó termelési kapacitások hiányával kapcsolatos, rövid távú problémák megoldása, vagy meghatározhatnak a termelési kapacitások megfelelőségével kapcsolatos olyan célt, amelyet a tagállamoknak a rövid távú megfontolásoktól függetlenül meg kívánnak valósítani.

(220)

A termelési kapacitások megfelelőségének biztosításához nyújtott támogatás ellentétes lehet a környezeti szempontból káros – többek között a fosszilis tüzelőanyagok tekintetében nyújtott – támogatások fokozatos megszüntetésével. A tagállamoknak ezért elsődlegesen a termelési kapacitások megfelelősége biztosításának olyan alternatív lehetőségeit – például a keresletoldali gazdálkodás ösztönzését és a rendszerösszekötő kapacitás növelését – kell mérlegelniük, amelyek nem hatnak kedvezőtlenül a környezeti vagy gazdasági szempontból káros támogatások fokozatos megszüntetésére irányuló célkitűzés megvalósítására.

(221)

Egyértelműen meg kell határozni az intézkedés pontos célkitűzéseit, ideértve a termelési kapacitások megfelelőségének biztosításával kapcsolatos probléma felmerülésének várható idejét és helyét. A termelési kapacitások megfelelőségének biztosításával kapcsolatban megállapított problémának összhangban kell lennie a termelési kapacitások megfelelőségének a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata által – a belső energiapiacról szóló jogszabályok értelmében – rendszeresen elvégzett vizsgálatával (94).

3.9.2.   Az állami beavatkozás szükségessége

(222)

A termelési kapacitások megfelelőségével kapcsolatos problémának – és ezáltal a termelési kapacitások megfelelőségét biztosító állami támogatás szükségességének – természetét és okait megfelelően elemezni és számszerűsíteni kell, például a következők tekintetében: a csúcsterhelési vagy távú időszakos kapacitás hiánya vagy a keresletnek és a kínálatnak a rövid távú nagykereskedelmi piac által előidézett egyensúlyhiánya esetén jelentkező csúcskereslet. Ismertetni kell a számszerűsítéshez használt mértékegységet, és fel kell tüntetni az érték kiszámításához alkalmazott módszert.

(223)

A tagállamoknak egyértelműen bizonyítaniuk kell, miért nem várható, hogy beavatkozás hiányában a piac megfelelő kapacitást képes biztosítani, amelyhez figyelembe kell venni a jelenlegi piaci és technológiai fejleményeket (95).

(224)

Ebben az értékelésben a Bizottság – adott esetben – figyelembe veszi többek között a tagállamok által biztosítandó alábbi tényezőket:

a)

a különböző forrásokból – többek között a szomszédos rendszerekből származó – energiafajták hatásának értékelését;

b)

a keresletoldali részvétel hatásának értékelése, ideértve a keresletoldali gazdálkodás ösztönzésére irányuló intézkedések ismertetését (96);

c)

a rendszerösszekötők potenciális és tényleges meglétének értékelése, ideértve a folyamatban lévő vagy tervezett projektek leírását;

d)

A termelési kapacitások megfelelőségének problémáját előidéző vagy súlyosbító bármely más tényező értékelése, ideértve a szabályozási vagy piaci hiányosságokat, például a nagykereskedelmi árak maximalizálását.

3.9.3.   Megfelelőség

(225)

A támogatással mindössze a kapacitásnak az energiatermelő általi rendelkezésre bocsátása, vagyis villamos energia biztosítására való rendelkezésre állás iránti kötelezettségvállalás ellentételezhető, például a rendelkezésre bocsátott kapacitás MW-jánként. A támogatás nem terjedhet ki a villamos energia értékesítésének ellentételezésére, vagyis az értékesített MWh alapján nyújtott ellentételezésre.

(226)

Az intézkedésnek nyitva kell állniuk és megfelelő ösztönzőket kell biztosítaniuk mind a meglévő, mind a jövőbeli termelők, valamint a helyettesíthető technológiákat – például a keresletoldali visszajelzéseket vagy tárolási megoldásokat – alkalmazó termelők számára. A támogatást ezért olyan mechanizmus útján kell nyújtani, amely lehetővé teszi a potenciálisan eltérő futamidőket, amelyek megfelelnek az új beruházások új termelők által és eltérő technológiákkal történő megvalósításához szükséges időnek. Az intézkedésnek tovább figyelembe kell vennie, hogy a rendszerösszekötő kapacitás milyen mértékben képes orvosolni a termelési kapacitások megfelelőségével kapcsolatos lehetséges problémákat.

3.9.4.   Ösztönző hatás

(227)

A támogatás ösztönző hatását az ezen iránymutatás 3.2.4. szakaszában meghatározott feltételek alapján értékelik.

3.9.5.   Arányosság

(228)

A támogatás teljes összegét úgy kell kiszámítani, hogy az a kedvezményezettek számára ésszerűnek tekinthető megtérülési rátát biztosítson.

(229)

A világos, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételeken alapuló, valamint a kijelölt célkitűzésre hatékonyan összpontosító, versenyeztetéses ajánlattételi eljárást olyannak tekintik, amely rendes körülmények között ésszerű megtérülési rátákat biztosít.

(230)

Az intézkedésnek olyan beépített mechanizmusokat kell magában foglalnia, amelyek megakadályozzák a váratlan nyereség kialakulását.

(231)

Az intézkedést úgy kell kialakítani, hogy a rendelkezésre állásért fizetett ár automatikusan a nulla felé tendáljon, amikor a biztosított kapacitás várhatóan elegendő lesz a kapacitáskereslet kielégítésére.

3.9.6.   A versenyre és a kereskedelemre gyakorolt indokolatlan negatív hatások elkerülése

(232)

Az intézkedést úgy kell kidolgozni, hogy valamennyi olyan kapacitás esetében igénybe vehető legyen, amely képes hatékonyan hozzájárulni a termelési kapacitások megfelelőségével kapcsolatos problémák kezeléséhez, különösen figyelembe véve az alábbi tényezőket:

a)

a különböző technológiákat alkalmazó termelők és az egyenértékű műszaki teljesítményt szavatoló intézkedéseket, például keresletoldali gazdálkodást, rendszerösszekötőket és tárolást kínáló gyártók részvétele. A (228) bekezdés sérelme nélkül a részvétel korlátozása kizárólag akkor indokolt, ha a műszaki teljesítmény nem felel meg a termelési kapacitások megfelelőségével kapcsolatos probléma kezeléséhez szükséges szintnek. Ezenfelül a termelési kapacitások megfelelőségével kapcsolatos intézkedésnek lehetővé kell tennie a kereslet és a kínálat potenciális összevonását;

b)

más tagállamok gyártóinak részvétele akkor, ha a részvétel fizikailag lehetséges, különösen regionális viszonylatban, azaz ha a kapacitás ténylegesen az intézkedést végrehajtó tagállam rendelkezésére bocsátható, és az intézkedésben meghatározott kötelezettségek végrehajthatók (97);

c)

kellő számú termelő részvétele ahhoz, hogy versenyképes árat állapíthassanak meg a kapacitás tekintetében;

d)

a belső piacon – például a kivitel korlátozása, a nagykereskedelmi árak maximalizálása, az ajánlattételhez kapcsolódó korlátozások, illetve a napon belüli vagy kiegyenlítési piacokat is érintő piac-összekapcsolási műveletet akadályozó más intézkedések nyomán – jelentkező negatív hatások elkerülése.

(233)

Az intézkedésnek teljesítenie kell az alábbiakat:

a)

nem csökkenti a rendszerösszekötő kapacitásba történő beruházás ösztönzőit;

b)

nem ássa alá a piac-összekapcsolást, többek között a kiegyenlítési piacokat sem;

c)

nem hátráltatja az intézkedés előtt hozott, energiatermeléssel kapcsolatos beruházási döntéseket, illetve a gyártóknak a kiegyenlítési piaccal vagy a kiegészítő szolgáltatások piacával kapcsolatos döntéseit;

d)

nem erősíti meg indokolatlan mértékben a piaci erőfölényt;

e)

egyenértékű műszaki és gazdasági jellemzők esetén az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelőknek kedvez.

3.10.   Értékesíthető engedélyek formájában nyújtott támogatás

(234)

Értékesíthető engedélyek rendszere hozható létre a szennyező anyagok, például a NOx kibocsátásának csökkentése érdekében (98). A rendszerek tartalmazhatnak állami támogatást, különösen akkor, amikor a tagállamok a piaci értékük alatt nyújtanak engedélyeket és juttatásokat. Ha a kiadott engedélyek teljes mennyisége nem éri el a vállalkozások teljes várható szükségletét, a környezetvédelem szintjére gyakorolt hatás összességében pozitív lesz. Az egyes vállalkozások szintjén, ha a megadott engedélyek nem fedezik a vállalkozás teljes várható szükségletét, a vállalkozásnak vagy csökkentenie kell az általa okozott szennyezést, ezzel hozzájárulva a környezetvédelem színvonalának emeléséhez, vagy a piacon további engedélyeket kell vásárolnia, ezzel ellentételezést fizetve a szennyezéséért.

(235)

Az értékesíthető engedélyek rendszerét a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintik, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

az értékesíthető engedélyek rendszereit oly módon kell létrehozni, hogy magasabb szintű környezetvédelmi célok valósuljanak meg, amelyeket az érintett vállalkozásoknak a kötelező uniós szabványok alapján meg kell valósítaniuk;

b)

a kiosztást átlátható módon kell végrehajtani objektív kritériumok és a rendelkezésre álló lehető legjobb minőségű adatok alapján, és az egyes vállalkozások tekintetében megállapított, piaci értékük alatti áron nyújtott értékesíthető engedélyek vagy juttatások teljes összege nem lehet magasabb a várható szükségleteknél, amelyeket az értékesítési rendszerek nélkül fennálló helyzet alapján kell becsülni;

c)

az összegek megállapításának módszere nem kedvezhet bizonyos vállalkozásoknak vagy ágazatoknak, kivéve, ha azt magának a rendszernek a környezetvédelmi logikája indokolja, vagy ha szükség van ilyen szabályokra a környezetvédelmi politikáknak való megfeleléshez;

d)

az új belépők elvben nem kaphatnak az adott piacon már működő vállalkozásoknál kedvezőbb feltételekkel nyújtott engedélyeket vagy juttatásokat. A meglévő létesítményeknek nyújtott, az új belépőkénél magasabb szinten meghatározott támogatás nem akadályozhatja indokolatlanul a belépést.

(236)

A Bizottság a következő kritériumok alapján értékeli az értékesíthető engedélyek rendszeréhez kapcsolódó állami támogatás szükségességét és arányosságát:

a)

a kedvezményezettek kiválasztásának objektív és átlátható kritériumokon kell alapulnia, és a támogatást alapvetően azonos módon kell nyújtani egyazon ágazat minden konkurens szereplője számára, ha azok tényszerűen hasonló helyzetben vannak;

b)

a teljes körű árverésnek jelentős termelésiköltség-növekedést kell eredményeznie minden ágazatban, illetve az egyes kedvezményezettek minden kategóriájában;

c)

a termelési költségek jelentős növekedését nem lehet áthárítani a fogyasztóra úgy, hogy ez ne eredményezne jelentős értékesítéscsökkenést. Az elemzés elvégezhető többek között az adott ágazat termékár-rugalmasságának becslése alapján. Annak értékelésére, hogy az értékesíthető engedélyek rendszeréből származó költségnövekedés nem hárítható-e át a fogyasztókra, fel kell használni az értékesítésveszteségre és ezeknek a vállalat nyereségességére gyakorolt hatására vonatkozó becsléseket;

d)

az ágazat egyes vállalkozásainak ne legyen lehetőségük csökkenteni a kibocsátási szinteket annak érdekében, hogy elviselhető legyen az igazolások ára. A nem csökkenthető fogyasztás igazolása úgy történik, hogy megadják az Európai Gazdasági Térségben (a továbbiakban: EGT) a legjobb teljesítményt biztosító technika kibocsátási szintjeit, és ezeket használják viszonyítási szintnek. A legjobb teljesítményű technikát elérő vállalkozás legfeljebb az értékesíthető engedélyek rendszeréből adódó, a fogyasztókra nem áthárítható termelési költségnövekedésnek megfelelő támogatásban részesülhet. Az ennél rosszabb környezetvédelmi teljesítményű vállalkozások ennél alacsonyabb, a környezetvédelmi teljesítményükkel arányos támogatásban részesülhetnek.

3.11.   Vállalkozások áthelyezéséhez nyújtott támogatás

(237)

A vállalkozások áthelyezéséhez nyújtott beruházási támogatás célja, hogy egyéni ösztönzőket teremtsen a negatív externáliáknak a jelentősebb szennyezést okozó vállalkozások olyan területekre való áthelyezésével történő csökkentéséhez, ahol ez a szennyezés kevesebb káros hatással, ami csökkenti a külső költségeket. Ezért a támogatás indokolható akkor, ha az áthelyezésre környezetvédelmi okokból kerül sor, de el kell kerülni, hogy más okból történő áthelyezéshez támogatást nyújtsanak.

(238)

A vállalkozások környezetvédelmi okokból más helyszínekre történő áthelyezése tekintetében nyújtott beruházási támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, amennyiben teljesülnek a 3.2.4. és a 3.2.7. szakaszban meghatározott és az alábbi kumulatív feltételek:

a)

a telephely változásának környezetvédelmi vagy megelőzési célból kell történnie, és azt illetékes közigazgatási hatóság által kiadott közigazgatási vagy bírósági határozatnak kell elrendelnie, vagy a vállalkozás és az illetékes közigazgatási hatóság közötti megegyezés alapján kell végbemennie;

b)

a vállalkozásnak meg kell felelnie az új telephelynek helyet adó régióban alkalmazandó legszigorúbb környezetvédelmi szabályoknak.

(239)

Kedvezményezett lehet:

a)

egy városi vagy a 92/43/EGK irányelv (99) alapján kijelölt különleges természetmegőrzési területen letelepedett, tevékenységét jogszerűen (vagyis megfelel valamennyi jogi követelménynek, beleértve a rá vonatkozó valamennyi környezeti szabványt) végző vállalkozás, amely jelentős mértékű szennyezést okoz, és amelynek ezen elhelyezkedése miatt megfelelőbb helyre kell költöznie; vagy

b)

a 2012/18/EU irányelv (100) („a Seveso III. irányelv”) hatálya alá tartozó telephely vagy létesítmény.

(240)

A vállalkozások áthelyezéséhez nyújtott támogatás esetében a támogatható költségek összegének meghatározásához a Bizottság különösen az alábbiakat veszi figyelembe:

a)

a következő hasznokat:

i.

az elhagyott üzem vagy terület értékesítéséből vagy bérbeadásából származó hozam;

ii.

a kisajátítás esetén fizetett kártérítés;

iii.

az üzem áthelyezéséből eredő minden egyéb haszon, azaz az alkalmazott technológia tekintetében az áthelyezéskor történt fejlesztésből származó haszon, valamint az üzem jobb használatához kapcsolódó számviteli nyereség;

iv.

kapacitásnöveléshez kapcsolódó beruházások;

b)

a következő költségeket:

i.

a terület megvásárlásával, valamint az elhagyott üzemmel azonos kapacitású új üzem megépítésével vagy megvásárlásával kapcsolatos költségek;

ii.

a terület vagy épületek bérleti szerződésének felmondása miatt a vállalkozásra kirótt bírságok, amennyiben a telephely megváltoztatása közigazgatási vagy bírósági határozatnak való megfelelés érdekében történik.

(241)

A támogatási intenzitások az 1. mellékletben találhatók.

4.   ÉRTÉKELÉS

(242)

A verseny és a kereskedelem torzulásának további mérséklése érdekében a Bizottság egyes programok esetében előírhatja, hogy azok időtartamát korlátozzák (általában legfeljebb négy évre), és azokra vonatkozóan a (28) bekezdés értelmében végezzenek értékelést. Az értékelést olyan programok esetében kell elvégezni, amelyeknél a lehetséges versenytorzulás mértéke különösen nagy, vagyis amelyeknél a megvalósítás időben történő felülvizsgálata nélkül fennáll a verseny jelentős korlátozásának vagy torzulásának veszélye.

(243)

Tekintettel az értékelés céljaira, továbbá annak érdekében, hogy ne terheljék aránytalanul a tagállamokat és a kisebb támogatási projekteket, az említett értékelés kizárólag a nagy támogatási költségvetéssel rendelkező és új jellemzőket tartalmazó támogatási programok esetében, illetve jelentős piaci, technológiai vagy szabályozási változás esetén írható elő. Az értékelést az állami támogatást nyújtó hatóságtól független szakértőnek kell végeznie a Bizottság által meghatározott közös módszertan alapján, és nyilvánosságra kell azt hozni. A tagállamnak a támogatási programokkal együtt az értékelési terv tervezetét is közölnie kell, amely a Bizottság programról készített értékelésének szerves részét képezi majd.

(244)

Azon támogatási programok esetében, amelyek kizárólag jelentős költségvetésük miatt nem tartoznak az általános csoportmentességi rendelet hatálya alá, a Bizottság ezen iránymutatás helyett az említett rendeletben meghatározott kritériumok alapján értékeli az összeegyeztethetőséget, ez alól kizárólag az értékelési terv képez kivételt.

(245)

Ahhoz, hogy a Bizottság megvizsgálhassa a támogatási program meghosszabbításának lehetőségét, az értékelést kellő időben – és a program lejártakor minden esetben – be kell nyújtani a Bizottság számára. Az egyes értékelések pontos alkalmazási körét és körülményeit a támogatási programot jóváhagyó határozatban kell megállapítani. Az összes hasonló célra irányuló, későbbi támogatási intézkedés (ideértve a (244) bekezdésben említett programok módosítását is) során célszerű figyelembe venni az értékelés eredményeit.

5.   ALKALMAZÁS

(246)

Ez az iránymutatás 2014. július 1-jétől alkalmazandó, és a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2008. április 1-jén közzétett iránymutatás (101) helyébe lép. Ez az iránymutatás 2020. december 31-ig alkalmazandó.

(247)

A Bizottság ezt az iránymutatást fogja alkalmazni valamennyi olyan bejelentett támogatási intézkedés esetében, amellyel kapcsolatban az iránymutatás alkalmazásának megkezdését követően határozathozatalra szólítják fel, még akkor is, ha a projekteket ezt megelőzően jelentették be. A jóváhagyott támogatási programok keretében nyújtott és az egyéni bejelentési kötelezettségnek megfelelően a Bizottság részére bejelentett egyedi támogatásokat azonban azon iránymutatás alapján kell értékelni, amely az egyedi támogatás alapjául szolgáló jóváhagyott támogatási programra vonatkozik.

(248)

A jogellenes környezetvédelmi vagy energetikai támogatást a nyújtása idején hatályos szabályoknak megfelelően, a jogellenes állami támogatás értékelésére alkalmazandó szabályok megállapításáról szóló bizottsági közleménnyel (102) összhangban értékelik, az alábbi kivétellel:

A megújuló energiaforrásból származó energiatermelés támogatásának finanszírozásával összefüggő terhek csökkentése formájában megvalósuló jogellenes támogatást a Bizottság a 3.7.2. és a 3.7.3. szakasz rendelkezéseivel összhangban fogja értékelni.

2011. január 1-jétől a (194) bekezdésben szereplő átállási tervnek a 3.7.2. szakaszban foglalt kritériumok és a (197) bekezdésben előírt önrész fokozatos alkalmazását is tartalmaznia kell. A Bizottság úgy tekinti, hogy az ezen időpontot megelőzően a megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termelés támogatásának finanszírozásával összefüggő terhek csökkentése formájában megvalósuló valamennyi támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítható (103).

(249)

A jogellenes támogatási programok keretében nyújtott egyedi támogatást azon iránymutatás alapján kell értékelni, amely az egyedi támogatás nyújtásakor a jogellenes támogatási programra vonatkozik. Amennyiben egy tagállam visszaigazolja az ilyen egyedi támogatásban részesülő kedvezményezett számára, hogy jogellenes program keretében előre meghatározott ideig a megújuló energiaforrásból származó és a kapcsolt energiatermelés elősegítéséhez nyújtott működési támogatásban részesül, az ilyen támogatást a teljes időszak során a megerősítés időpontjában a programban meghatározott feltételek szerint nyújtható, amennyiben a támogatás megfelel a megerősítés időpontjában hatályos szabályoknak.

(250)

A Bizottság a következőkben javaslatot tesz a tagállamoknak a Szerződés 108. cikkének (1) bekezdése alapján a létező környezetvédelmi és energetikai támogatási programjaikkal kapcsolatos megfelelő intézkedésekre:

Az ezen iránymutatás rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a tagállamoknak szükség esetén módosítaniuk kell ilyen programjaikat, hogy legkésőbb 2016. január 1-jéig összhangba hozzák azokat ezzel az iránymutatással, a következő kivételekkel:

Szükség esetén a 659/1999/EK tanácsi rendelet (104) 1. cikke b) pontjának hatálya alá tartozó, a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés elősegítéséhez nyújtott működési támogatást érintő meglévő támogatási programokat csak akkor kell ezen iránymutatás rendelkezéseihez igazítani, ha a tagállamok meghosszabbítják, a 10 éves időszak elteltével vagy a bizottsági határozat hatályvesztése után újra be kell jelenteniük vagy módosítaniuk (105) kell meglévő programjaikat.

Minden alkalommal, amikor egy tagállam visszaigazolja a kedvezményezett számára, hogy egy ilyen program keretében előre meghatározott ideig állami támogatásban részesül, az ilyen támogatás a teljes időszak során a megerősítés időpontjában a programban meghatározott feltételek szerint nyújtható.

(251)

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy a javasolt megfelelő intézkedésekhez az ezen iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésétől számított két hónapon belül adják kifejezett, feltétel nélküli beleegyezésüket. Válaszadás hiányában a Bizottság azt feltételezi, hogy az adott tagállam nem ért egyet a javasolt intézkedésekkel.

6.   JELENTÉSTÉTEL ÉS NYOMON KÖVETÉS

(252)

A 659/1999/EK tanácsi rendeletnek, a 794/2004/EK bizottsági rendeletnek (106) és azok későbbi módosításainak megfelelően a tagállamoknak éves jelentéseket kell benyújtaniuk a Bizottságnak.

(253)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy részletes nyilvántartást vezessenek a támogatásnyújtást tartalmazó összes intézkedésről. E nyilvántartásoknak valamennyi olyan információt tartalmazniuk kell, amely szükséges annak megállapításához, hogy adott esetben betartották-e a elszámolható költségekre és a megengedhető maximális támogatási intenzitásra vonatkozó feltételeket. Ezeket a nyilvántartásokat a támogatás nyújtásának dátumától számított 10 évig meg kell őrizni, és kérésre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

7.   FELÜLVIZSGÁLAT

(254)

A Bizottság ezt az iránymutatást bármikor felülvizsgálhatja vagy módosíthatja, amennyiben ez a versenypolitikával összefüggő okok, vagy más uniós szakpolitikák és nemzetközi kötelezettségek figyelembevétele miatt szükséges.


(1)  COM(2010) 2020 végleges, 2010.3.3.

(2)  A 2009. április 23-i 406/2009/EK határozat (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.) és a 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelv (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).

(3)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Éghajlat- és energiapolitikai keret a 2020–2030-as időszakra (COM(2014) 15 final), 2014.1.22.

(4)  COM(2011) 21, 2011.1.26.

(5)  COM(2011) 571 végleges, 2011.9.20.

(6)  Az Európai Tanács 2013. május 23-i következtetései megerősítették, hogy meg kell szüntetni a környezeti vagy gazdasági szempontból egyaránt káros – többek között a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó – támogatásokat, és elő kell mozdítani az új és intelligens energetikai infrastruktúrákba történő beruházásokat.

(7)  Egyes további jogszabályok, például a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 203/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 2009.6.5., 16. o., „a megújuló energiáról szóló irányelv”) 17. cikkének (1)–(8) bekezdése például a bioüzemanyagok fenntarthatóságára és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó előírásokat foglal magában.

(8)  COM(2010) 639, 2010.11.10.

(9)  COM(2012) 209, 2012.5.8.

(10)  Ezen iránymutatás nem érinti különösen a vasúti vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatást (HL C 184., 2008.7.22., 13. o.). A vasúti iránymutatás lehetővé teszi különféle támogatások, például a vasúti közlekedés külső költségeinek csökkentéséhez nyújtott támogatások biztosítását. Ezekkel a támogatásokkal a vasúti iránymutatás 6.3. szakasza foglalkozik, amelynek célja annak figyelembevétele, hogy a vasúti közlekedéssel más versengő közlekedési módokhoz viszonyítva elkerülhetők bizonyos külső költségek. Amennyiben a vasúti iránymutatás 6.3. szakaszában szereplő összes feltétel teljesül, és a támogatást megkülönböztetés nélkül biztosítják, akkor a tagállamok támogatást nyújthatnak a külső költségek csökkentéséhez.

(11)  A Tanács 2006. július 27-i i 1198/2006/EK rendelete az Európai Halászati Alapról (HL L 223., 2006.8.15., 1. o.).

(12)  Lásd az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2011) 804 végleges).

(13)  HL C 319., 2006.12.27., 1. o. Ez vonatkozik a 2013. december 31-én hatályát vesztő 2006. évi iránymutatást felváltó keretszabályra is.

(14)  A környezetvédelmi támogatás általában kevésbé torzító hatású és hatékonyabb, ha azt a környezetbarát termékek fogyasztójának/felhasználójának ítélik oda a környezetbarát termék előállítója/gyártója helyett. Ezenfelül a környezetvédelmi címkék és nyilatkozatok termékeken való feltüntetésével lehetővé tehető, hogy a fogyasztók/felhasználók megalapozott vásárlási döntést hozzanak, továbbá növelhető a környezetbarát termékek iránti kereslet. Amennyiben megfelelően alakítják őket ki, a fogyasztók pedig elfogadják, felismerik, megértik őket, és bíznak bennük, akkor az egyértelmű környezetvédelmi címkékkel és a valóságnak megfelelő környezetvédelmi nyilatkozatokkal hatékonyan befolyásolható és formálható a fogyasztók magatartása annak érdekében, hogy sokkal inkább környezetbarát termékeket válasszanak. A vállalkozások világos kritériumokat támasztó és külső (harmadik fél általi) ellenőrzésnek alávetett, megbízható címkézési/tanúsítási rendszer használatával bizonyíthatják az egyik leghatékonyabb módon a fogyasztók és az érintettek számára, hogy szigorú környezetvédelmi normáknak felelnek meg. Ennek fényében a Bizottság ebben az iránymutatásban nem ír elő konkrét szabályokat a környezetbarát termékek tervezéséhez és gyártásához nyújtott támogatásra vonatkozóan.

(15)  A Bizottság 2001. július 26-án fogadta el, a tagállamokat a 2001. augusztus 6-i SG(2001) D/290869. sz. levélben értesítette.

(16)  Az iránymutatás többlettámogatásról rendelkezik a rendkívül innovatív és kimagaslóan környezetbarát beruházásnak minősülő ökoinnovációs projektek esetében.

(17)  HL C 323., 2006.12.30., 1. o.

(18)  E támogatás esetében alkalmazhatók az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó szabályok, lásd az SA.31243. (2012/N) és az NN8/2009. hivatkozási számú, állami támogatásról szóló ügyeket.

(19)  A Bizottság közleménye – A Közösség iránymutatása a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról (HL C 244., 2004.10.1., 2. o.).

(20)  E tekintetben lásd a T-244/93. és T-486/93. sz., TWD Textilwerke Deggendorf GmbH kontra Bizottság egyesített ügyeket (EBHT 1995., II-2265. o.), valamint a tagállamokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetésére felszólító bizottsági határozatok hatékony végrehajtásáról szóló bizottsági közleményt (HL C 272., 2007.11.15., 4. o.).

(21)  Következésképpen az olyan uniós szinten előírt szabványok vagy célok, amelyek kötelező érvénnyel bírnak a tagállamokra, de nem az egyes vállalkozásokra, nem tekintendők „uniós szabványoknak”.

(22)  Az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről) szóló 2010. november 24-i 2010/75/EU irányelv, HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).

(24)  A fenntarthatósági kritériumokat a 2009/28/EK irányelv szerinti folyékony bio-energiahordozókra is alkalmazni kell.

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelve az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(26)  HL L 315., 2012.11.14., 1. o.

(27)  A Tanács 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelve az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.).

(28)  HL L 124., 2003.5.20., 36. o.

(29)  A Tanács 1975. március 3-i ajánlása a környezeti ügyekkel kapcsolatos hatósági költségfelosztásról és intézkedésekről (HL L 194., 1975.7.25., 1. o.).

(30)  A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).

(31)  HL C 209., 2013.7.23., 1. o.

(32)  A kapacitáskorlát kiszámításához valamennyi projekt esetében az egységek szerinti teljes támogatható kapacitást kell figyelembe venni.

(33)  COM(2012) 209 final, 2012.5.8.

(34)  Lásd a C-156/98. sz. Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-6857. o.) 78. pontját és a C-333/07. sz. Régie Networks kontra Rhone Alpes Bourgogne ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-10807. o.) 94–116. pontját. Az energiaügy területén lásd még a C-128/03. és C-129/03. sz. AEM és AEM Torino egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2005., I-2861. o.) 38–51. pontját.

(35)  A C-206/06. sz. Essent-ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-5497. o.) 40–59. pontja. A Szerződés 30. és 110. cikkének az értékesíthető tanúsítványok rendszerére történő alkalmazása tekintetében lásd a 2009. szeptember 17-i C(2009)7085. sz. bizottsági határozatot: 437/2009. sz. állami támogatás – A kapcsolt energiatermelés romániai népszerűsítésére szolgáló támogatási program (HL C 31., 2010.2.9., 8. o.) (63)–(65) preambulumbekezdés.

(36)  COM(2011) 112 végleges: Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság megvalósításának ütemterve; COM(2011) 571 végleges: Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve.

(37)  COM(2010) 639 végleges: „Energia 2020” közlemény.

(38)  A „piaci hiányosság” kifejezés olyan helyzetekre utal, amelyekben a piacok a saját eszközeikkel vélhetően nem képesek arra, hogy hatékony eredményt mutassanak fel.

(39)  Jellemzően pozitív externáliák a természet védelmének vagy a biológiai sokféleségnek a további javítására vagy ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására irányuló, illetve az általános képzés eredményeként jelentkező externáliák.

(40)  A Bizottság különösen figyelembe veszi, hogy szennyezett terület szennyeződésmentesítéséhez csak akkor nyújtható támogatás, ha a szennyezőt – azaz a környezetvédelmi felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv és más, e kérdéshez kapcsolódó uniós szabályok sérelme nélkül az egyes tagállamokban alkalmazandó törvények értelmében felelős személyt – nem azonosították, vagy jogilag nem kötelezhető a „szennyező fizet” elvnek megfelelően a szennyeződésmentesítés finanszírozására.

(41)  Amennyiben azonban nagyfokú bizonytalanság övezi a költségek és a bevételek jövőbeni alakulását, és komoly információs aszimmetria áll fenn, az is előfordulhat, hogy a hatóság olyan ellentételezési modellt kíván elfogadni, amely nem teljes mértékben előzetes, hanem az előzetes és az utólagos ellentételezés vegyítése (például az előre nem látható nyereség kiegyensúlyozott elosztása útján).

(42)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelve az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(43)  Az ösztönző hatást kedvezőtlenül befolyásoló termelési előnyök a megnövekedett kapacitás, termelékenység és hatékonyság vagy a jobb minőség. Más előnyök a termékek arculatához vagy a termelési módszerek címkén való megjelenítéséhez kapcsolódhatnak, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják az ösztönző hatást különösen azokon a piacokon, ahol a versenytársak által kifejtett nyomás állhat fenn a környezetvédelem magasabb szintjének fenntartására.

(44)  A projekt nettó jelenértéke (NPV) a beruházás élettartama során előforduló pozitív és negatív, a tőkeköltség alapján jelenértékre diszkontált pénzforgalom különbözete, vagyis az érintett vállalkozás által más, hasonló típusú beruházási projektekben alkalmazott megtérülési szintek. Amennyiben ez a küszöbérték nem hozzáférhető, referenciaértékként a teljes vállalkozás tőkeköltségei vagy az érintett ágazatban általában tapasztalt megtérülési ráták is használhatók.

(45)  A belső megtérülési ráta (IRR) nem az adott év mérleg szerinti eredményén alapul, hanem azt a jövőbeni pénzforgalmat veszi figyelembe, amelyet a beruházó a beruházás teljes élettartama során tervez realizálni. Annak a diszkontrátának felel meg, amelynél a pénzforgalom nettó jelenértéke nullával egyenlő.

(46)  Bizonyos előnyök – például a környezetbarát beruházással erősített „zöld arculat” – nehezen mérhetők.

(47)  A szennyezett területek helyreállításával kapcsolatos intézkedések esetében az elszámolható költségeket úgy számolhatjuk ki, ha a szennyeződésmentesítést célzó munkálatok költségéből levonjuk a földterület értéknövekedésének összegét (lásd a 2. mellékletet).

(48)  A műszaki szempontból hasonló beruházás olyan beruházást jelent, amelynek azonos a termelő kapacitása és emellett minden egyéb műszaki jellemzője is (kivéve azokat, amelyek közvetlenül a megvalósítani kívánt célkitűzésre fordított többletberuházáshoz kapcsolódnak).

(49)  Az ilyen referencia-beruházásnak üzletileg hiteles alternatívát kell jelentenie az értékelés tárgyát képező beruházáshoz képest.

(50)  Az újdonságot a tagállamok például az innováció, valamint a bevezetés és elterjesztés piaci viszonyainak pontos leírása alapján igazolhatják, összevetve az ugyanazon iparágban tevékenykedő más vállalkozások által általában alkalmazott legkorszerűbb folyamatokkal vagy szervezési technikákkal.

(51)  Ha mennyiségi paraméterek alkalmazhatók az ökoinnovációs tevékenységek szabványos, nem innovatív tevékenységekkel való összehasonlítására, a „jelentős mértékben meghaladják” azt jelenti, hogy az ökoinnovációs tevékenységektől elvárt marginális javulás – a csökkent környezeti kockázat vagy szennyezés, vagy az energia- vagy erőforrás-felhasználás nagyobb hatékonysága tekintetében – legalább kétszer akkora, mint a hasonló jellegű, nem innovatív tevékenységek általános fejlődésétől elvárt marginális javulás.

Amennyiben a javasolt megközelítés valamely esetben nem alkalmazható, vagy a számszerű összehasonlítás elvégzése nem lehetséges, az állami támogatásra irányuló kérelemnek tartalmaznia kell az e szempont értékeléséhez használt módszer részletes leírását, amely biztosítja, hogy a javasolt módszernek megfelelő szabványt használnak fel.

(52)  Ez a kockázat a tagállamoknál például a következőkben jelenik meg: az üzleti forgalomhoz viszonyított költségek, a kidolgozáshoz szükséges idő, az ökoinnovációból várt haszon a költségekkel összevetve, valamint a meghiúsulás valószínűsége.

(53)  Ilyen feltételek mellett feltételezhető, hogy az egyes ajánlatok valamennyi olyan előnyt tartalmaznak, amely a beruházási többletköltségekből származhat.

(54)  Például a 2010/670/EU bizottsági határozat (HL L 290., 2010.11.6., 39. o.) (NER300 általi finanszírozás), a 663/2009/EK rendelet módosításáról szóló 1233/2010/EU rendelet (HL L 346., 2010.12.30., 5. o.) (EEGP általi finanszírozás), a Horizont 2020 kezdeményezés vagy a COSME program alapján nyújtott támogatás.

(55)  Ad hoc támogatás nyújtásakor a támogatás felső határát azon jellemző ágazati adathoz képest állapítják meg, amely megegyezik a programok alapján nyújtott, egyedi bejelentési kötelezettség alá tartozó támogatásokra vonatkozó felső határértékkel.

(56)  Elképzelhető, hogy a beruházási többletköltségek kiszámítása során nem vehető figyelembe az összes előny, mivel a működési előnyök nem vonhatók le végig a beruházás élettartama során. Ezen túlmenően az előnyök bizonyos típusai kapcsolódnak például a megnövekedett termelékenységhez és a nagyobb termelési volumenhez változatlan kapacitás mellett, amit nehéz számításba venni.

(57)  Ezeket az információkat a támogatás odaítélésétől számított 6 hónapon belül (adókedvezmény formájában nyújtott támogatás esetén az adóbevallástól számított 1 éven belül) kell közzétenni. Jogellenes támogatások esetén a tagállamoknak a Bizottság vonatkozó határozatától számított 6 hónapon belül gondoskodniuk kell ezen információ utólagos közzétételéről. Az információt olyan formátumban kell elérhetővé tenni, amely lehetővé teszi az adatok keresését, kinyerését és az interneten való egyszerű közzétételét. Erre például a CSV vagy az XML formátum alkalmas.

(58)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).

(59)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/30/EK irányelve a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 88. o.).

(60)  A piacon bioüzemanyag-ellátási kötelezettségnek kell érvényben lennie, ideértve egy szankciórendszert is.

(61)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(62)  A hulladékhierarchia részei: a) megelőzés; b) újrahasználatra való előkészítés; c) újrafeldolgozás; d) egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás; és e) ártalmatlanítás. Lásd a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hulladékokról szóló keretirányelv) (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.) 4. cikkének (1) bekezdését.

(63)  Az együttműködési mechanizmusok biztosítják, hogy az egyik tagállamban termelt megújuló energiát beszámíthassák egy másik tagállam célértékeibe.

(64)  A Bizottság megjegyzi, hogy a Bíróság előtt folyamatban lévő következő két ügy befolyásolhatja ezt a kérdést: a C-204/12., C-205/12., C-206/12., C-207/12. és C-208/12. sz. Essent Belgium kontra Vlaamse Reguleringsinstantie voor de Elektriciteits- en Gasmarkt egyesített ügyek, valamint a С-573/12. sz. Ålands Vindkraft kontra Energimyndigheten ügy.

(65)  A kedvezményezettek kiegyenlítési feladataikat kiszervezhetik a nevükben eljáró más vállalkozásoknak, például beszerzési közösség szolgáltatóinak.

(66)  Azok a létesítmények, amelyek 2017. január 1. előtt kezdték meg működésüket, és ezen időpont előtt megerősítést kaptak az adott tagállamtól a támogatásra vonatkozóan, támogatásban részesülhetnek a megerősítés időpontjában hatályos program alapján.

(67)  Nem nyújtható más működési támogatás az ajánlattételi eljárásból kizárt, biomassza-alapú villamos energiát előállító új létesítményeknek.

(68)  Ide tartozik a hasonló jellemzőkkel rendelkező biogázok előállítása.

(69)  Az ilyen mechanizmusok például arra kötelezhetik a villamosenergia-ellátókat, hogy kínálatuk egy adott részét megújuló energiaforrásokból állítsák elő.

(70)  A termelés költségeinek fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely nem tartalmaz támogatást, de tartalmaz normális szintű nyereséget.

(71)  A 2008/98/EK irányelv 28. cikke.

(72)  A legkorszerűbb technológia az a folyamat, amelynek keretében egy hulladéktermék keletkezésének megelőzése, újrafelhasználása, újrafeldolgozása vagy hasznosítása egy végtermék előállítása céljából gazdaságilag nyereséges és bevett gyakorlat. Adott esetben a „legkorszerűbb” fogalmát az uniós technológia és a közös piac nézőpontjából kell értelmezni.

(73)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/31/EK irányelve a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 140., 2009.6.5., 114. o.).

(74)  COM(2013) 180 final, 2013.3.27.

(75)  A Bizottság 2010/670/EU határozata (HL L 290., 2010.11.6., 39. o.) (NER300 általi finanszírozás), és a 663/2009/EK rendelet módosításáról szóló 1233/2010/EU rendelet (HL L 346., 2010.12.30., 5. o.) (EEGP általi finanszírozás).

(76)  Sok esetben az adókedvezmény előnyeit élvező vállalatokra jellemző az adó által célzott legkárosabb magatartás.

(77)  Ennek egy lehetséges módja az adójóváírás formájában nyújtott kompenzáció, amellyel a vállalkozások nem mentesülnek az adó megfizetése alól, viszont erre való tekintettel egyösszegű kompenzációban részesülnek.

(78)  Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.) határozza meg ezeket a minimum-adómértékeket.

(79)  A cél szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ellenőrzést állami vagy magánszektorbeli testület végzi.

(80)  HL C 158., 2012.6.5., 4. o.

(81)  A belső piaci jogszabályok (a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv [HL L 211., 2009.8.14., 55. o.], a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK rendelet [HL L 211., 2009.8.14., 15. o.], valamint az ezek nyomán kidolgozott hálózati előírások és iránymutatások) nem jogosítanak fel a fogyasztók díjszabási rendszereken belüli kereszttámogatására.

(82)  A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv határozza meg az összes tagállamra nézve kötelező, megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseket. A belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ezt megelőzően már meghatározott olyan, megújuló villamos energiával kapcsolatos célkitűzéseket, amelyek teljesítésére a tagállamoknak törekedniük kellett.

(83)  Az okozati összefüggés igazolásának legközvetlenebb módja a villamosenergia-díjon felül kiszabott olyan díjra vagy illetékre történő hivatkozás, amelyet kizárólag a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés finanszírozására fordítanak. A többletköltségek igazolásának közvetett módja lehet, ha kiszámítják a villamosenergia-ellátónak a zöld tanúsítványokból eredő magasabb nettó költségei hatását, és a magasabb nettó költségeknek az energiaellátó általi áthárítását feltételezve kiszámítják a villamosenergia-díjra gyakorolt hatást.

(84)  A Bizottság úgy véli, hogy ilyen kockázatok azon ágazatok esetében állnak fenn, amelyekben a kereskedelem intenzitása uniós szinten 10 %, amikor az ágazat villamosenergia-intenzitása uniós szinten 10 %. Emellett hasonló kockázat merül fel azokban az ágazatokban, amelyekben a kereskedelem intenzitása mérsékeltebb, de legalább 4 %, de a villamosenergia-intenzitás jóval magasabb, legalább 20 %, vagy amelyek gazdaságilag hasonlók (pl. fenntarthatóság következtében). Ugyanezen kockázat áll fenn azok az ágazatokban is, amelyekben a villamosenergia-intenzitás némileg alacsonyabb, de legalább 7 %, a kereskedelem intenzitása pedig rendkívül magas, legalább 80 %. A támogatható ágazatok listája ez alapján készült. Végül pedig a következő ágazatok azért kerültek a listára, mivel gazdasági szempontból hasonlítanak a listán szereplő más ágazatokhoz, és helyettesíthető termékeket állítanak elő: acélöntés, könnyűfémöntés, egyéb nem vas fém öntése, mivel helyettesíthető a vasöntéssel; válogatott anyagok hasznosítása, mivel helyettesíthető a listán szereplő elsődleges termékekkel.

(85)  A 4. melléklet ismerteti, hogyan kell kiszámítani a vállalkozások villamosenergia-intenzitását.

(86)  Ez a vizsgálat szolgáltatási ágazatban tevékenykedő vállalkozás esetében is alkalmazható.

(87)  A 4. melléklet ismerteti, hogyan kell kiszámítani a vállalkozások bruttó hozzáadott értékét.

(88)  A rögzített összegű éves kompenzáció használatának előnye, hogy a kompenzált vállalkozásokat ugyanúgy érinti a villamos energia határköltségének emelkedése (vagyis többletfogyasztás esetén a villamosenergia-költség MWh-nként való emelkedése), ezáltal pedig korlátozható az ágazatban esetlegesen bekövetkező versenytorzulás.

(89)  Az „Energy infrastructure investment needs and financing requirements” (Energiainfrastruktúra-beruházási igények és finanszírozási követelmények) című bizottsági szolgálati munkadokumentum, SEC(2011) 755, 2011.6.6., 2. o.

(90)  Az energiaügy területén a belső piaci jogszabályok közé tartozik különösen a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.), a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK irányelv (HL L 211., 2009.8.14., 94. o.), az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 713/2009/EK rendelet, a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2009. július 13-i 714/2009/EK rendelet (HL L 211., 2009.8.14., 15. o.), valamint a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló, 2009. július 13-i 715/2009/EK rendelet (HL L 211., 2009.8.14., 36. o.)

(91)  A transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló 347/2013/EU rendelet.

(92)  A 2009/72/EK és a 2009/73/EK bizottsági irányelvben foglalt szabályozási keret meghatározza az azon hozzáférési és használati díjak szabályozásának alapját képező indokokat és elveket, amelyeket a szállítási és elosztórendszerek üzemeltetői az ilyen infrastruktúrákba történő beruházásoknak és azok fenntartásának finanszírozására fordítanak.

(93)  A Bizottság 2013. november 5-i C(2013) 7243 final „A villamos energia belső piacának megteremtése és az állami beavatkozások optimális hozzájárulása” című közleményében és az azt kísérő, 2013. november 5-i SWD(2013) 438 final „Generation Adequacy in the internal electricity market – guidance on public interventions” (A termelési kapacitások megfelelősége a villamos energia belső piacán – útmutató az állami beavatkozásokhoz) című szolgálati munkadokumentumban kifejezetten kitért a termelési kapacitások megfelelősége biztosításának kérdésére.

(94)  A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 2009. július 13-i 714/2009/EK rendelet (HL L 211., 2009.8.14., 15. o.), különösen a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózatának feladatairól szóló 8. cikke. Különösen a Villamosenergia-piaci Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózat által a termelési kapacitások uniós szintű megfelelőségének értékelésére kidolgozott módszer lehet megfelelő hivatkozási alap.

(95)  Ilyen fejlemény lehet például a piac-összekapcsolásnak, a napon belüli ügyletek piacának, a kiegyenlítési piacoknak és a kiegészítő szolgáltatások piacainak, valamint a villamosenergia-tárolásnak az alakulása.

(96)  A Bizottság továbbá figyelembe veszi az intelligens mérőberendezéseknek a 2009/72/EK irányelv I. mellékletével összhangban történő üzembe helyezéséhez, valamint az energiahatékonyságról szóló irányelv követelményeihez kapcsolódó terveket.

(97)  A programokat ki kell igazítani, ha az ilyen programokban való, határokon átnyúló részvétel megkönnyítése érdekében közös szabályokat fogadnak el.

(98)  C-279/08 P. sz. Bizottság kontra Hollandia ügy, EBHT 2011., I-7671. o.

(99)  A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.); a legutóbb a 2013/17/EU irányelvvel (HL L 158., 2013.6.10., 193. o.) módosított irányelv.

(100)  A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről szóló 2012. július 4-i 2012/18/EU irányelv (HL L 197., 2010.7.24., 1. o.).

(101)  HL C 82., 2008.4.1., 1. o.

(102)  HL C 119., 2002.5.22., 22. o.

(103)  A Bizottság álláspontja szerint az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a közös érdekkel ellentétes mértékben a piaci feltételeket, a következő okokból. A tagállamoknak 2010. december 5-ig hatályba kellett léptetniük a megújuló energiáról szóló irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket. Az említett irányelv a megújulóenergia-fogyasztásra vonatkozó, jogilag kötelező célszámokat vezetett be. Másrészt 2010-ig a megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termelés támogatására fordított összes költség meglehetősen korlátozott volt, így a díjak szintje továbbra is viszonylag alacsony maradt. A vállalkozások számára a megújuló energiaforrásból származó villamosenergia-termelés támogatásának finanszírozásával összefüggő terhek csökkentése formájában megvalósuló támogatás összege ezért az egyes kedvezményezettek szintjén továbbra is korlátozott volt. Ezenfelül minden olyan 2008 decemberétől 2010 decemberéig nyújtott támogatás, amely nem haladja meg vállalkozásonként az 500 000 EUR-t, az „Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” című bizottsági közlemény (HL C 83., 2009.4.7., 1. o., módosított) alapján valószínűleg összeegyeztethető.

(104)  A Tanács 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelete az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

(105)  Módosításnak minősül a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében bejelentendő bármely módosítás.

(106)  A Bizottság 2004. április 21-i 794/2004/EK rendelete a 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról (HL L 140., 2004.4.30., 1. o.).


1.MELLÉKLET:

A beruházási támogatásra vonatkozó, a támogatható költségek részét képező támogatási intenzitások

(1)

A környezetvédelmi támogatási intézkedések esetében az alábbi támogatási intenzitások alkalmazandók:

 

Kisvállalkozás

Középvállalkozás

Nagyvállalkozás

Az uniós szabványok túlteljesítéséhez, illetve uniós szabványok hiányában a környezetvédelem szintjének emeléséhez nyújtott támogatás (ideértve az új járművek beszerzéséhez nyújtott támogatást)

60 %

70 % ökoinnováció esetén 100 % ajánlattételi eljárás esetén

50 %

60 % ökoinnováció esetén

100 % ajánlattételi eljárás esetén

40 %

50 % ökoinnováció esetén

100 % ajánlattételi eljárás esetén

Környezetvédelmi tanulmányokhoz nyújtott támogatás

70 %

60 %

50 %

A jövőbeli uniós szabványokhoz való idő előtti alkalmazkodáshoz nyújtott támogatás

 

 

 

több mint három évvel

20 %

15 %

10 %

a szabványok hatálybalépése előtt 1–3 évvel

15 %

10 %

5 %

Hulladékgazdálkodáshoz nyújtott támogatás

55 %

45 %

35 %

Megújuló energiaforrásokhoz nyújtott támogatás

Kapcsolt energiatermeléshez nyújtott támogatás

65 %,

100 % ajánlattételi eljárás esetén

55 %,

100 % ajánlattételi eljárás esetén

45 %,

100 % ajánlattételi eljárás esetén

Energiahatékonysági támogatás

50 %,

100 % ajánlattételi eljárás esetén

40 %,

[100] % közbeszerzési eljárás esetén

30 %,

100 % ajánlattételi eljárás esetén

Hagyományos energiaforrásokat felhasználó távfűtéshez és távhűtéshez nyújtott támogatás

65 %,

100 % ajánlattételi eljárás esetén

55 %,

100 % ajánlattételi eljárás esetén

45 %

100 % ajánlattételi eljárás esetén

Szennyezett területek szennyeződésmentesítéséhez nyújtott támogatás

100 %

100 %

100 %

Vállalkozások áthelyezéséhez nyújtott támogatás

70 %

60 %

50 %

Értékesíthető engedélyek formájában nyújtott támogatás

100 %

100 %

100 %

Energetikai infrastruktúrához nyújtott támogatás

Távfűtési infrastruktúra

100 %

100 %

100 %

Szén-dioxid-leválasztáshoz és -tároláshoz nyújtott támogatás

100 %

100 %

100 %

A táblázatban említett támogatási intenzitások 5 százalékponttal növelhetők a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti területeken, és 15 százalékponttal növelhetők a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti területeken, a támogatási intézkedés mértéke pedig legfeljebb 100 % lehet.


2.MELLÉKLET:

Jellemző állami beavatkozások

(1)

A Bizottság jellemző állami támogatási beavatkozásokat mérlegel a környezetvédelem szintjének javítása és a belső energiapiac megerősítése érdekében.

(2)

Különösen az elszámolható költségek ellentétes forgatókönyv alapján történő kiszámítása tekintetében az alábbi iránymutatást biztosítja:

Támogatási kategória

Támogatás nélküli helyzet/Elszámolható költségek (1)

Kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés

A támogatás nélküli helyzetet az energiatermelési hatékonyságát tekintve azonos kapacitású hagyományos villamosenergia-termelő vagy fűtőrendszer jelenti.

Környezetvédelmi tanulmányok (2)

Az elszámolható költségek a tanulmány költségei.

Szennyezett területek helyreállítása

A szennyeződésmentesítést célzó munkálatokkal kapcsolatban felmerülő költségeknek (3) a földterület értéknövekedésével csökkentett összege (4).

Távfűtési és távhűtési erőművek

A hatékony távfűtési és távhűtési rendszer szerves részét képező egy vagy több energiatermelő egység létrehozásával, bővítésével vagy felújításával kapcsolatos beruházási költségek.

Hulladékgazdálkodás (5)

A hulladékgazdálkodást nem végző, ugyanolyan kapacitású, hagyományos termelés költségéhez viszonyított többletberuházás.

Az uniós szabványok túlteljesítéséhez nyújtott támogatás

A beruházási többletköltségek az uniós szabványok által a környezetvédelem tekintetében előírt szint túlteljesítéséhez szükséges beruházási többletköltségek (6).

Hiányzó uniós vagy nemzeti szabványok

A beruházási többletköltségek az ahhoz szükséges beruházási költségeket jelentik, hogy magasabb szintű környezetvédelmet valósítsanak meg annál, mint amit környezetvédelmi támogatás hiányában az érintett vállalkozás vagy vállalkozások elérnének.

Megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-termelés

Az energiatermelési hatékonyságát tekintve azonos kapacitású hagyományos erőmű költségeihez viszonyított beruházási többletköltségek.

Megújuló energiaforrásokból származó fűtés

Az energiatermelési hatékonyságát tekintve azonos kapacitású hagyományos fűtőrendszer költségeihez viszonyított beruházási többletköltségek.

Földgázminőségűvé feljavított biogáz előállítása

Ha a támogatás a biogáz minőségének feljavítására korlátozódik, a támogatás nélküli helyzet az ilyen biogáz alternatív felhasználását (többek között elégetését) jelenti.

A közlekedésben alkalmazott bioüzemanyagok és biogáz

Elvben a szokványos finomító költségeihez viszonyított beruházási többletköltséget kell megjelölni, a Bizottság azonban kellő indokolás esetén más alternatív helyzetet is elfogadhat.

Az ipari melléktermékek hasznosítása

Ha a melléktermék újrafelhasználás nélkül hulladékká válna: a elszámolható költség a melléktermék felhasználásához (például a hulladékhő esetében hőcserélőhöz) szükséges beruházási többletköltség.

Ha a melléktermék ártalmatlanításra szorulna: az alternatív beruházás a hulladék ártalmatlanítása.

Értékesíthető engedélyek rendszere alapján nyújtott támogatás

Az arányosságot azzal kell igazolni, hogy nem osztanak ki túl sok engedélyt.


(1)  A Bizottság elfogadhat más támogatás nélküli helyzeteket is, ha a tagállam ezt kellően megindokolja.

(2)  Ez magában foglalja az energiahatékonysági auditokhoz nyújtott támogatást.

(3)  A helyreállítandó környezeti károk közé a talaj, illetve a felszíni vagy felszín alatti vizek minőségének romlása tartozik. A szennyezett területek szennyeződésmentesítése esetében támogatható beruházásnak minősülhetnek a terület szennyeződésmentesítése során a vállalkozásnál felmerült kiadások, függetlenül attól, hogy a vállalkozás fel tudja-e tüntetni ezeket a kiadásokat befektetett eszközként a mérlegében.

(4)  A földterületnek a szennyeződésmentesítés eredményeképpen történő értéknövekedését független szakértőnek kell felbecsülnie.

(5)  Ez érinti más vállalkozások hulladékgazdálkodását, valamint újrahasznosítási, újrafeldolgozási és hasznosítási tevékenységeket foglal magában.

(6)  Az uniós szabványok által előírt szint eléréséhez szükséges beruházások költségei nem támogatható költségek, amelyeket le kell vonni.


3.MELLÉKLET:

A 3.7.2. szakasz értelmében támogatható ágazatok (1) jegyzéke (2)

NACE-kód

Megnevezés

510

Feketeszén-bányászat

729

Színesfém érc bányászata

811

Kőfejtés, gipsz, kréta bányászata

891

Vegyi ásvány bányászata

893

Sókitermelés

899

Egyéb m. n. s. bányászat

1032

Gyümölcs-, zöldséglé gyártása

1039

Egyéb gyümölcs-, zöldségfeldolgozás, -tartósítás

1041

Olaj gyártása

1062

Keményítő, keményítőtermék gyártása

1104

Egyéb nem desztillált, erjesztett ital gyártása

1106

Malátagyártás

1310

Textilszálak fonása

1320

Textilszövés

1394

Kötéláru gyártása

1395

Nem szőtt textília és termék gyártása (kivéve: ruházat)

1411

Bőrruházat gyártása

1610

Fűrészárugyártás

1621

Falemezgyártás

1711

Papíripari rostanyag gyártása

1712

Papírgyártás

1722

Háztartási, egészségügyi papírtermék gyártása

1920

Kőolaj-feldolgozás

2012

Színezék, pigment gyártása

2013

Szervetlen vegyi alapanyag gyártása

2014

Szerves vegyi alapanyag gyártása

2015

Műtrágya, nitrogénvegyület gyártása

2016

Műanyag-alapanyag gyártása

2017

Szintetikus kaucsuk alapanyag gyártása

2060

Vegyi szál gyártása

2110

Gyógyszeralapanyag-gyártás

2221

Műanyag lap, lemez, fólia, cső, profil gyártása

2222

Műanyag csomagolóeszköz gyártása

2311

Síküveggyártás

2312

Síküveg továbbfeldolgozása

2313

Öblösüveggyártás

2314

Üvegszálgyártás

2319

Műszaki, egyéb üvegtermék gyártása

2320

Tűzálló termék gyártása

2331

Kerámiacsempe, -lap gyártása

2342

Egészségügyi kerámia gyártása

2343

Kerámia szigetelő gyártása

2349

Egyéb kerámiatermék gyártása

2399

M. n. s. egyéb nemfém ásványi termék gyártása

2410

Vas-, acél-, vasötvözet-alapanyag gyártása

2420

Acélcsőgyártás

2431

Hidegen húzott acélrúd gyártása

2432

Hidegen hengerelt keskeny acélszalag gyártása

2434

Hidegen húzott acélhuzal gyártása

2441

Nemesfémgyártás

2442

Alumíniumgyártás

2443

Ólom, cink, ón gyártása

2444

Rézgyártás

2445

Egyéb nem vas fém gyártása

2446

Nukleáris fűtőanyag gyártása

2720

Akkumulátor, szárazelem gyártása

3299

Egyéb m. n. s. feldolgozóipari tevékenység

2011

Ipari gáz gyártása

2332

Égetett agyag építőanyag gyártása

2351

Cementgyártás

2352

Mész-, gipszgyártás

2451 /2452 /2453 /2454

Vasöntés, acélöntés, könnyűfémöntés, egyéb nem vas fém öntése

2611

Elektronikai alkatrész gyártása

2680

Mágneses, optikai információhordozó gyártása

3832

Hulladék újrahasznosítása


(1)  A Bizottság a 89. lábjegyzetben rögzített kritériumok alapján felülvizsgálhatja a 3. mellékletben foglalt jegyzéket, amennyiben elegendő bizonyíték áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy a melléklet alapjául szolgáló adatok jelentősen megváltoztak.

(2)  E jegyzék és az alapjául szolgáló kritériumok nem tükrözik és nem befolyásolják a Bizottság CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatával kapcsolatos jövőbeli álláspontját a kibocsátáskereskedelmi rendszert illetően, a 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keret CO2-kibocsátás-áthelyezési szabályainak kidolgozása keretében végzett munka tekintetében.


4.MELLÉKLET:

A 3.7.2. szakasz szerinti bruttó hozzáadott érték és villamosenergia-intenzitás kiszámítása a vállalkozások szintjén

(1)

A 3.7.2. szakasz alkalmazásában a bruttó hozzáadott érték a vállalkozások esetében a tényezőköltségen számított bruttó hozzáadott érték, amely a közvetett adókkal csökkentett és esetleges támogatásokkal növelt, piaci áron számított bruttó hozzáadott érték. A tényezőköltségen számított hozzáadott érték kiszámítható a forgalomból, hozzáadva a termelés aktivált értékét és egyéb működési bevételt, hozzáadva vagy levonva a készletváltozást, levonva az áruk és szolgáltatások (1) beszerzését, a forgalomhoz kapcsolódó, de le nem vonható egyéb termékadók és a forgalomhoz kapcsolódó vámok és adók nélkül, valamint levonva a termeléshez kötött adókat és illetékeket. Másképpen a bruttó működési eredményből is számítható a személyi jellegű költségek hozzáadásával. A társasági mérlegben pénzügyiként vagy rendkívüliként besorolt jövedelem és kiadás nem tartozik a hozzáadott értékhez. A tényezőköltségen számított hozzáadott értéket bruttó számítják, mivel az értékhelyesbítés (mint az értékcsökkenés) nem kerül levonásra (2).

(2)

A 3.7.2. szakasz alkalmazásában azon legutóbbi 3 év (3) bruttó hozzáadott értékeinek számtani közepét kell felhasználni amelyre vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok.

(3)

A 3.7.2. szakasz alkalmazásában a vállalkozás villamosenergia-intenzitása a következőképpen határozható meg:

a)

A vállalkozás (a lenti (4) bekezdés szerint kiszámított) villamosenergia-költségei osztva:

b)

A vállalkozás (a fenti (1) és (2) bekezdés szerint kiszámított) bruttó hozzáadott értékével.

(4)

A vállalkozás villamosenergia-költségei a következőképpen határozhatók meg:

a)

A vállalat energiafogyasztása szorozva:

b)

a feltételezett villamosenergia-árral.

(5)

A vállalkozás villamosenergia-fogyasztásának kiszámításához a villamosenergia-fogyasztás hatékonyságára vonatkozó referenciaértékeket kell használni, amennyiben az adott ágazatban rendelkezésre állnak ilyenek. Ellenkező esetben azon legutóbbi 3 év (4) adatainak számtani közepét kell felhasználni, amelyre vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok.

(6)

A fenti (4) bekezdés b) albekezdésének alkalmazásában a feltételezett villamosenergia-ár a villamos energiának az adott tagállamban a hasonló villamosenergia-fogyasztással rendelkező vállalkozásokra vonatkozó kiskereskedelmi átlagára a legutóbbi évben, amelyre vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok.

(7)

A fenti (4) bekezdés b) albekezdésének alkalmazásában a feltételezett villamosenergia-ár magában foglalhatja a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés támogatásának finanszírozásával összefüggő összes költséget, amely csökkentések hiányában a vállalkozásra hárulna.


(1)  A kétségek eloszlatása érdekében az „áruk és szolgáltatások” ára nem tartalmazza a személyi jellegű költségeket.

(2)  12 15 0 kód a vállalkozások szerkezeti statisztikáiról szóló, 1996. december 20-i 58/97/EK, Euratom tanácsi rendelettel meghatározott jogi keret szerint.

(3)  A kevesebb mint egy éve alakult vállalkozások esetében előrejelzett adatok használhatók a működés első évében. A tagállamoknak azonban a működés első évének (1. év) végén utólagos értékelést kell végezniük a vállalkozás támogathatóságának, valamint a 3.7.2. szakasz (189) pontja értelmében a vállalkozásra vonatkozó (a bruttó hozzáadott érték százalékában megadott) költségkorlátok ellenőrzése céljából. Az utólagos ellenőrzés elvégzése után a tagállamoknak adott esetben kompenzálniuk kell a vállalkozásokat, vagy vissza kell fizettetniük a kompenzációt. A 2. évre vonatkozóan az 1. év adatait kell használni. A 3. évre vonatkozóan az 1. és a 2. év adatainak számtani közepét kell használni. A 4. évtől az előző 3 év adatainak számtani közepét kell használni.

(4)  Lásd az előző lábjegyzet.


5.MELLÉKLET:

A 3. mellékletben foglalt listán nem szereplő, legalább 4 %-os, Unión kívüli kereskedelmi intenzitással rendelkező bányászati és feldolgozóipari ágazatok

NACE-kód

Megnevezés

610

Kőolaj-kitermelés

620

Földgázkitermelés

710

Vasércbányászat

812

Kavics-, homok-, agyagbányászat

1011

Húsfeldolgozás, -tartósítás

1012

Baromfihús feldolgozása, tartósítása

1013

Hús-, baromfihús-készítmény gyártása

1020

Halfeldolgozás, -tartósítás

1031

Burgonyafeldolgozás, -tartósítás

1042

Margarin gyártása

1051

Tejtermék gyártása

1061

Malomipari termék gyártása

1072

Tartósított lisztes áru gyártása

1073

Tésztafélék gyártása

1081

Cukorgyártás

1082

Édesség gyártása

1083

Tea, kávé feldolgozása

1084

Fűszer, ételízesítő gyártása

1085

Készétel gyártása

1086

Homogenizált, diétás étel gyártása

1089

M. n. s. egyéb élelmiszer gyártása

1091

Haszonállat-eledel gyártása

1092

Hobbiállat-eledel gyártása

1101

Desztillált szeszes ital gyártása

1102

Szőlőbor termelése

1103

Gyümölcsbor termelése

1105

Sörgyártás

1107

Üdítőital, ásványvíz gyártása

1200

Dohánytermék gyártása

1391

Kötött, hurkolt kelme gyártása

1392

Konfekcionált textiláru gyártása (kivéve: ruházat)

1393

Szőnyeggyártás

1396

Műszaki textiláru gyártása

1399

Egyéb textiláru gyártása m. n. s.

1412

Munkaruházat gyártása

1413

Felsőruházat gyártása (kivéve: munkaruházat)

1414

Alsóruházat gyártása

1419

Egyéb ruházat, kiegészítők gyártása

1420

Szőrmecikk gyártása

1431

Kötött, hurkolt harisnyafélék gyártása

1439

Egyéb kötött, hurkolt ruházati termék gyártása

1511

Bőr, szőrme kikészítése

1512

Táskafélék, szíjazat gyártása

1520

Lábbeligyártás

1622

Parkettagyártás

1623

Épületasztalos-ipari termék gyártása

1624

Tároló fatermék gyártása

1629

Egyéb fa-, parafatermék, fonottáru gyártása

1721

Papír csomagolóeszköz gyártása

1723

Irodai papíráru gyártása

1724

Tapétagyártás

1729

Egyéb papír-, kartontermék gyártása

1813

Nyomdai előkészítő tevékenység

1910

Kokszgyártás

2020

Mezőgazdasági vegyi termék gyártása

2030

Festék, bevonóanyag gyártása

2041

Tisztítószer gyártása

2042

Testápolási cikk gyártása

2051

Robbanóanyag gyártása

2052

Ragasztószergyártás

2053

Illóolajgyártás

2059

M. n. s. egyéb vegyi termék gyártása

2120

Gyógyszerkészítmény gyártása

2211

Gumiabroncs, gumitömlő gyártása

2219

Egyéb gumitermék gyártása

2223

Műanyag építőanyag gyártása

2229

Egyéb műanyag termék gyártása

2341

Háztartási kerámia gyártása

2344

Műszaki kerámia gyártása

2362

Építési gipsztermék gyártása

2365

Szálerősítésű cement gyártása

2369

Egyéb beton-, gipsz-, cementtermék gyártása

2370

Kőmegmunkálás

2391

Csiszolótermék gyártása

2433

Hidegen hajlított acélidom gyártása

2511

Fémszerkezet gyártása

2512

Fémépületelem gyártása

2521

Központi fűtési kazán, radiátor gyártása

2529

Fémtartály gyártása

2530

Gőzkazán gyártása

2540

Fegyver-, lőszergyártás

2571

Evőeszköz gyártása

2572

Lakat-, zárgyártás

2573

Szerszámgyártás

2591

Acél tárolóeszköz gyártása

2592

Könnyűfém csomagolóeszköz gyártása

2593

Huzaltermék gyártása

2594

Kötőelem, csavar gyártása

2599

M. n. s. egyéb fémfeldolgozási termék gyártása

2612

Elektronikai áramköri kártya gyártása

2620

Számítógép, perifériás egység gyártása

2630

Híradástechnikai berendezés gyártása

2640

Elektronikus fogyasztási cikk gyártása

2651

Mérőműszergyártás

2652

Óragyártás

2660

Elektronikus orvosi berendezés gyártása

2670

Optikai eszköz gyártása

2680

Mágneses, optikai információhordozó gyártása

2711

Villamos motor, áramfejlesztő gyártása

2712

Áramelosztó, -szabályozó készülék gyártása

2731

Száloptikai kábel gyártása

2732

Egyéb elektronikus, villamos vezeték, kábel gyártása

2733

Huzalozott eszköz gyártása

2740

Villamos világítóeszköz gyártása

2751

Háztartási villamos készülék gyártása

2752

Nem villamos háztartási készülék gyártása

2790

Egyéb villamos berendezés gyártása

2811

Motor, turbina gyártása (kivéve: légi, közúti jármű-motor)

2812

Hidraulikus, pneumatikus berendezés gyártása

2813

Egyéb szivattyú, kompresszor gyártása

2814

Csap, szelep gyártása

2815

Csapágy, erőátviteli elem gyártása

2821

Kemence gyártása

2822

Emelő-, anyagmozgató gép gyártása

2823

Irodagép gyártása (kivéve: számítógép és perifériái)

2824

Gépi meghajtású hordozható kézi szerszámgép gyártása

2825

Nem háztartási hűtő, légállapot-szabályozó gyártása

2829

M. n. s. egyéb általános rendeltetésű gép gyártása

2830

Mezőgazdasági, erdészeti gép gyártása

2841

Fémmegmunkáló szerszámgép gyártása

2849

Egyéb szerszámgép gyártása

2891

Kohászati gép gyártása

2892

Bányászati, építőipari gép gyártása

2893

Élelmiszer-, dohányipari gép gyártása

2894

Textil-, ruházati, bőripari gép gyártása

2895

Papíripari gép gyártása

2896

Műanyag-, gumifeldolgozó gép gyártása

2899

M. n. s. egyéb speciális gép gyártása

2910

Közúti gépjármű gyártása

2920

Gépjármű-karosszéria, pótkocsi gyártása

2931

Járművillamossági, -elektronikai készülékek gyártása

2932

Közúti jármű, járműmotor alkatrészeinek gyártása

3011

Hajógyártás

3012

Szabadidő-, sporthajó gyártása

3020

Vasúti, kötöttpályás jármű gyártása

3030

Légi-, űrjármű gyártása

3040

Katonai harcjármű gyártása

3091

Motorkerékpár gyártása

3092

Kerékpár, mozgássérült-kocsi gyártása

3099

M. n. s. egyéb jármű gyártása

3101

Irodabútor gyártása

3102

Konyhabútorgyártás

3103

Ágybetét gyártása

3109

Egyéb bútor gyártása

3211

Érmegyártás

3212

Ékszergyártás

3213

Divatékszer gyártása

3220

Hangszergyártás

3230

Sportszergyártás

3240

Játékgyártás

3250

Orvosi eszköz gyártása

3291

Seprű-, kefegyártás


Top