EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014DC0451
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL Better situational awareness by enhanced cooperation across maritime surveillance authorities: next steps within the Common Information Sharing Environment for the EU maritime domain
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A tengerfelügyeleti hatóságok közötti együttműködés révén elérhető jobb helyzetismeret: további lépések az EU tengeri területeire kiterjedő közös információmegosztási környezet keretében
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A tengerfelügyeleti hatóságok közötti együttműködés révén elérhető jobb helyzetismeret: további lépések az EU tengeri területeire kiterjedő közös információmegosztási környezet keretében
/* COM/2014/0451 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A tengerfelügyeleti hatóságok közötti együttműködés révén elérhető jobb helyzetismeret: további lépések az EU tengeri területeire kiterjedő közös információmegosztási környezet keretében /* COM/2014/0451 final */
A
BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A
tengerfelügyeleti hatóságok közötti együttműködés révén elérhető jobb
helyzetismeret: további lépések az EU tengeri területeire kiterjedő közös
információmegosztási környezet keretében 1. Bevezetés A tengerfelügyeleti hatóságok közötti
információcsere javítása az Unió integrált tengerpolitikán belüli kiemelt
stratégiai célkitűzései közé tartozik és a tengerbiztonsági stratégia
egyik alapkövének számít[1]. A tengerek és óceánok biztonságának erősítése
a „kék növekedés” program fontos eleme a növekedés és a munkahelyteremtés
érdekében. Az EU tengeri
területeire kiterjedő közös információmegosztási környezet létrehozása
(tengeri CISE) folyamatos, együttműködésen alapuló folyamat, amely kapcsán
a Bizottság két közleményt is kiadott 2009-ben és 2010-ben[2].
A kedvező fejlemények között említhető az EU ügynökségei közötti
hatékonyabb együttműködés, több tengeri szektor uniós szintű
kezdeményezései, valamint számos nemzeti szintű kezdeményezés. A tengeri
CISE a tagállamok érdekelt felei, a Tanács, valamint az Európai Parlament
támogatását élvezi[3]. A tagállami
hatóságok a tengerek és óceánok biztonsága érdekében különböző operatív
felügyeleti feladatokat látnak el, amelyek közül több is az uniós jog értelmében
fennálló kötelezettségek teljesítését célozza. E feladatok speciális
kompetenciákat és eszközöket igényelnek különböző területeken, így például
a honvédelem, a vámügyek, a határellenőrzés, az általános bűnüldözés,
a halászatok felügyelete, a tengeri környezet védelme / a szennyezésekre való reagálás,
valamint a tengerbiztonság területén. A tengereket
érintő kockázatok és veszélyek nem szorítkoznak a nemzeti vagy
adminisztratív határokon belülre, hanem érinthetik a nyílt tengeri területeket
is. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó hatóságoknak egyre növekvő
számú, tengereket érintő kockázatokkal és veszélyekkel kell megbirkózniuk,
miközben működési és pénzügyi forrásaik korlátozottak, az optimalizált
információmegosztás jelentős előrelépést jelentene az eredményesség
és költséghatékonyság tekintetében. Az operatív felügyeleti tevékenységekben
részt vevő felek célja, hogy tevékenységeik folytatásához, valamint a
rendszereik, koordinációs központjaik, járőr- és felügyeleti tevékenységet
folytató eszközeik (hajók, repülőgépek és műholdak stb.) közötti
akadálytalan információcsere érdekében időszerű, releváns és pontos
információkhoz juthassanak hozzá. E közlemény
célja számot adni a jelenlegi helyzetről, valamint az eddigi eredmények
alapján azonosítani azokat a területeket, ahol további erőfeszítések
szükségesek. 2. Mi a tengeri
CISE és milyen előnyöket biztosít? A tengeri CISE
egy önkéntes együttműködési folyamat az Európai Unión belül, amely a
tengerfelügyeletben részt vevő hatóságok közötti fontos információcsere
továbbfejlesztését és előmozdítását célozza. A rendszer nem helyettesíti
vagy kettőzi meg a meglévő információmegosztási rendszereket és
platformokat, hanem azokra épül. Fő célja az európai tengeri területeken
folyó felügyeleti műveletek hatékonyságának, minőségének,
reagálóképességének és összehangoltságának javítása, valamint az innováció
előmozdítása az EU fellendülése és biztonsága, illetve polgárainak jóléte
és biztonsága érdekében. A tengeri CISE
nincs hatással a tagállamok közigazgatási struktúráira, sem pedig az ezen a
területen hatályban lévő uniós jogszabályokra vagy a folyamatban lévő
uniós szintű kezdeményezések végrehajtására, különösen azokéra nem,
amelyek az Unió jogi követelményein alapulnak. Mivel a tagállamok közigazgatási
struktúrái igen sokfélék, az ezen kezdeményezés nemzeti szintű
végrehajtását célzó adminisztratív intézkedések az egyes tagállamokban fennálló
körülményektől függenek majd. A cél
biztosítani, hogy egy adott tengerfelügyeleti hatóság által gyűjtött és
más hatóságok operatív tevékenységeihez szükséges tengerfelügyeleti információk
megoszthatók és több helyütt felhasználhatók legyenek. Így azokat nem szükséges
többször összegyűjteni és előállítani, vagy csak egyetlen célból
összegyűjteni és tárolni. A tengerfelügyeleti információk lehetnek nyers
vagy feldolgozatlan adatok, amelyeket speciálisan formáznak, vagy olyan
információk, amelyeket feldolgozott és adott jelentéssel rendelkező
adatokból nyernek. Az információk lehetnek alap- vagy részletes információk. A
tengerfelügyeleti információk közé tartozik például a hajók pozíciója és
útvonala, a rakományra vonatkozó adatok, a térképek, az időjárással
kapcsolatos adatok stb. Minden olyan esetben, amikor ezek az adatok
azonosítanak vagy azonosíthatóvá tesznek egy személyt, az EU adatvédelmi
eszközei[4]
alkalmazandók[5].
Az adatok többcélú felhasználása felé haladva és a jelenlegi tengerfelügyeleti
rendszerek interoperabilitásának[6]
biztosításával az adatgyűjtés kevesebb időt és erőforrást
igénylő feladattá válik, és optimális esetben a hatóságok számára
folyamatosan elérhetőek lesznek a tengeri helyzettel kapcsolatban
rendelkezésre álló legjobb információk. A kétszeresen
elvégzett adatgyűjtési munka a hatóságok közötti nem megfelelő
szintű együttműködés közvetett következménye is lehet. Ez ugyanakkor
hatással lehet a felügyeleti eszközök, például radarok, távközlési rendszerek,
hajók, helikopterek, repülőgépek és műholdak beszerzésére,
karbantartására és kihelyezésére is. Az információcsere továbbfejlesztésével
könnyebb lenne elkerülni, hogy ezeket az eszközöket többször szerezzék be, hogy
azonos tengerterületet több helyen figyeljenek meg, illetve hogy ugyanazokat az
információkat többször gyűjtsék be és egymással átfedésben lévő
tengeri küldetéseket hajtsanak végre. A továbbfejlesztett
információmegosztás lehetővé tétele a tengerfelügyeletben részt vevő
nemzeti hatóságok közötti gördülékeny gyakorlati együttműködés
előfeltétele. Az eddigi
eredmények megmutatták, hogy a tengeri CISE számos, jól felismerhető
előnnyel járna. A továbbfejlesztett információcsere fontos feltétele
különösen az alábbiaknak: ·
Az
ismeretek bővítése és a tengeri helyzetismeret növelése. Ezek javíthatják
a határon átívelő és szervezett bűnözéshez (például csempészet,
illegális halászat, kalózkodás, fegyveres rablás, terrorizmus), a
szennyezőanyagok illegális tengerbe engedéséhez vagy a balesetek miatt
bekövetkező tengerszennyezéshez kapcsolódó, tengerbiztonságot érintő
váratlan események megelőzését, valamint az azokra való felkészülést és
válaszadást. A tagállami szakértők bevonásával végzett vizsgálatok[7]
világosan rámutattak arra, hogy a hatóságok hatékonyabban látnák el
tengerfelügyeleti feladataikat, ha az operatív tevékenységek tervezése és
végrehajtása során minden releváns információ rendelkezésükre állna. Ez a
veszélyek és kockázatok átlagosan akár 30 %-kal való mérséklődését is
eredményezhetné. Jó példa lenne erre a polgári és katonai hatóságok között a
Földközi-tengeren keresztül a schengeni térségbe áramló bevándorlókkal
kapcsolatban megvalósuló információmegosztás, illetve vészhelyzet esetén az egy
tengermedence körül kialakított közös rutinfelügyeleti és
vészhelyzetkezelő eszközök összekapcsolása egyetlen „kattintással”. ·
Az
adatgyűjtésbe fektetett munka jelentős csökkentése. Az érdekelt felek
elmondása szerint nagy igény mutatkozik a szélesebb körű adatmegosztásra,
különösen a polgári és katonai hatóságok között; az EU-ban gyűjtött adatok
több mint 40 %-át – például a nem együttműködő célpontokat és a
hajóazonosító információkat – egyidejűleg több hatóság is beszerzi. ·
A
tengerfelügyeleti tevékenységek adminisztratív és működési költségeinek
csökkentése. A tagállamok szakértői által végzett számítások szerint a
továbbfejlesztett információcsere az európai gazdaság számára évente összesen
mintegy 400 millió euró potenciális költségmegtakarítást, az állami
hatóságok számára pedig legalább évi 40 millió euró közvetlen
megtakarítást jelentene. A kapcsolódó beruházási költségek az első tíz
évben körülbelül 10 millió eurót tennének ki évente. 3. Úton a továbbfejlesztett
tengerfelügyelet felé – Mi történt eddig? Már korábban
megkezdődött számos, a tengeri területekre kiterjedő közös
információcsere továbbfejlesztését célzó kezdeményezés megvalósítása. Fontos
lépések megtételére került sor 2002 óta mind nemzeti, mind pedig uniós szinten,
különösen a polgárok részéről. Előrelépés
történt uniós szinten is számos olyan jogalkotási eszköz révén, amelyek
különböző szakpolitikai területeket kiszolgáló és esetenként több
szektorra is kiterjedő rendszereket hoztak létre. E rendszerek
közé tartoznak: a többek között a forgalom felügyeletét (helyzetismeret) és az
uniós jogszabályok betartatását célzó integrált tengeri szolgáltatásokat nyújtó
uniós tengerészeti információcsere-rendszer, a SafeSeaNet[8],
melyet az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) gondoz és az
EU/EGK-tagállamokkal együttműködésben a Bizottság Mobilitáspolitikai és
Közlekedési Főigazgatósága (MOVE) irányít a magas szintű
irányítócsoport[9]
keretében; a Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem
Főigazgatósága (ECHO) irányításában megvalósuló, a váratlan tengeri
események és katasztrófák esetén a kommunikációt elősegítő
veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási
rendszer (CECIS); a tagállamok irányítása alatt működő
hajómegfigyelési rendszer, a Data Exchange Highway (DEH), a Bizottság
Tengerügyi és Halászati Főigazgatósága (MARE) irányításában megvalósuló, a
közös halászati szakpolitikát támogató Fisheries Language for Universal
eXchange (FLUX); az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) irányításában működő,
közös kül- és biztonságpolitikát támogató tengerfelügyeleti hálózat (MARSUR); a
tagállamok és az Unió határőrségének (FRONTEX) helyzetismeretét és
reagálóképességének a külső határokon történő javítását célzó európai
határőrizeti rendszer (EUROSUR), illetve a biztonságos
információcsere-hálózati alkalmazás (SIENA), az EUROPOL
információcsere-rendszere, valamint a Közös Kutatóközpont Blue Hub platformja,
mely az Uniónak a tengerfelügyelet és helyzetismeret terén megvalósuló kutatási
és fejlesztési tevékenységeit támogatja és az eddig még kiaknázatlan
adatforrásokkal kísérletezik. Uniós szinten
különös jelentőséggel bír a jelentések alaki követelményeiről szóló
irányelv[10],
amely létrehozza az egyablakos nemzeti ügyintézést. 2015 júniusában esedékes
teljes megnyitásukat követően az ablakok központi
információcsere-platformként szolgálnak majd a hajókkal kapcsolatos
információknak az illetékes hatóságok közötti jelentéséhez és megosztásához,
valamint össze lesznek kötve az Unió tengerészeti tájékoztatási és
információcsere-rendszerével, valamint más rendszerekkel. Az ablakok ily módon releváns,
több szektort és országot érintő tengervonatkozású információkat fognak
tudni valamennyi hatóság, mindenekelőtt a polgári hatóságok rendelkezésére
bocsátani. Az információmegosztás továbbfejlesztését szolgáló további
kezdeményezések közé tartoznak a többek között az Unió Vámkódexét érintő,
vámüggyel kapcsolatos kockázatkezelésről és az ellátási lánc biztonságról
szóló stratégia[11],
az új közös halászati rendeletben[12]
meghatározásra kerülő rendelkezések, valamint az európai tengeri
megfigyelési és adathálózat (EMODNET)[13].
A tapasztalatok
azt mutatják, hogy az együttműködés bővítése hozzáadott értékkel bír.
Erre jó példa az EMSA által a FRONTEX és az EFCA számára nyújtott integrált
tengeri szolgáltatások (átfogóbb tengeri helyzetkép) operatív hasznosítása,
amely ösztönzésül szolgálhat a nemzeti szintű együttműködés
továbbfejlesztéséhez is. Az
együttműködés javítása érdekében nemzeti szinten számos tagállam
alakított ki olyan mechanizmusokat, mint a nemzeti koordinációs központok,
amelyeknek munkájában részt vesz minden illetékes (polgári és katonai) hatóság.
Ezek a központok követendő példát jelenthetnek a hasonló kezdeményezések
tekintetében. A CISE-ről
szóló 2010. évi közlemény óta előrelépés történt a CISE ütemtervének
végrehajtása felé. A tagállamok a „BlueMassMed”, a „MARSUNO” és a „Cooperation”
projektek[14]
keretében szorosan együttműködtek. A BlueMassMed
projektben részt vevő tagállamok[15]
kidolgozták a nemzeti „informatikai csomópontok” tervét, amelyek a jövőben
nemzeti tájékoztatási központokként működhetnek. A MARSUNO
projektben részt vevő tagállamok[16]
különösen a jogi helyzet áttekintése és a lehetséges kormányzási szerkezetre
vonatkozó ajánlások kidolgozásra terén értek el előrelépést. A Cooperation
projektben részt vevő tagállamok[17]
kiszámították a tengeri CISE potenciális gazdasági hozzáadott értékét valós
tengerfelügyeleti forgatókönyvek esetén. Ezenkívül a tagállamok tanulmányt
készítettek a hatóságok információcseréhez való hozzáférési jogairól, és
kidolgozták a felügyeleti információs rendszerek interoperabilitása érdekében bárhol
használható, rugalmas „közös számítógépes nyelv” (egységes adatmodell) tervét. E
kezdeményezések visszaigazolták és segítettek pontosabban meghatározni a
szektorokon átívelő információcserére irányuló operatív igényt, illetve a
kezdeményezéseket a tengerfelügyelettel foglalkozó tagállami szakértői
csoport és a különböző állami tengerügyi hatóságok és uniós ügynökségek képviselőiből
álló CISE szakmai tanácsadócsoportja is megvitatta az ilyen információcsere
összehangolt fejlesztése érdekében. 4. A
következő lépések a tengeri CISE megvalósítása felé Az eddigi
előrelépések alapul szolgálnak a további munkához, különösen a fennmaradó
kihívásokra való összpontosításhoz, illetve jól mutatják, hogy a tengeri CISE-vel
kapcsolatos elképzelés megvalósítása felé egyszerre kell törekedni nemzeti és
uniós szinten. Az egyik legfontosabb cél a katonai és polgári hatóságok közötti
információcsere javítása. A védelmi ágazat bevonása és a polgári és katonai
hatóságok között a tengeri CISE keretében megosztható információk azonosítása
ugyancsak fontos, hiszen a katonai hatóságok birtokában van a tengerfelügyeleti
adatok jelentős része. A már említett
MARSUNO, BlueMassMed és Cooperation projektek prioritási területeket
azonosítottak be a határokon és ágazatokon átnyúló együttműködés
folytatásához. Ezek a területek többek között az alábbiak: - A
járőrszolgálatot teljesítő hajók és légi járművek pozíciójának
és funkcionális jellemzőinek valós idejű megosztása a tömeges mentési
műveletekre és/vagy egyéb tengeri eseményekre való lehető leggyorsabb
reagálás érdekében, - a határokon
átívelő kríziskezelés együttműködési eszközei, - az EU
felségvizein közlekedő gyanús hajókkal kapcsolatos adatok összevonása és a
vonatkozó információk cseréje, valamint - a kedvtelési
célú hajók nemzeti nyilvántartása révén a tagállami információkérések
számítógépes feldolgozása. Rendkívül
fontos, hogy továbbra is a meglévő eszközökre és eredményekre alapozzunk a
befektetett munka megsokszorozódásának elkerülése érdekében. A további
intézkedések az információcserét igyekeznek elősegíteni, ezért nem
hozhatnak létre új adatgyűjtési kötelezettségeket és nem írhatják elő
a megosztandó információk körét sem. Ezekről az adat tulajdonosa dönthet. A Bizottság a
következő intézkedéseket tervezi: ·
A
Bizottság az EU hetedik kutatási keretprogramja (FP7) részeként 2014-ben a
tengeri CISE széles körű – különösen a polgári és katonai hatóságok
közötti – tesztelését célzó projekt indítását tervezi. A Bizottság továbbá ösztönzi
az Európai Unió kutatási és innovációs keretprogramjaiban támogatott innovációk
bevonását is. ·
A
Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben 2016 végéig elkészíti a
tengeri CISE nem kötelező érvényű kézikönyvét, amely a bevált gyakorlatokon
alapuló ajánlásokat és a tengeri CISE alkalmazásával kapcsolatos hasznos
információkat fog tartalmazni. Az ajánlások többek között a „kölcsönösségre
épülő megosztási” kultúra meghonosodását hivatottak elősegíteni a
tengerfelügyeletben érintett nemzeti hatóságok körében. A kézikönyv továbbá
útmutatást ad ahhoz, hogy az érintett hatóságok számára miként ajánlott kezelni
a személyes és a bizalmas üzleti adatokat. A kézikönyvben figyelembe kell venni
a különböző előkészítő intézkedések, például az FP7 projekt, a
Cooperation projekt, valamint a Marsuno és Bluemassmed jellegű kísérleti
projektek, illetve a „SafeSeaNet fejlesztése a CISE és más közösségek
támogatása érdekében” nevet viselő, az integrált tengerpolitikai program
keretében finanszírozott projekt eredményeit. ·
A
Bizottság támogatja a tengerfelügyeleti rendszerek interoperabilitását
szabványok kidolgozásával, fenntartásával vagy terjesztésével lehetővé
tevő intézkedéseket. Ezek a szabványok elősegítik a tengerészeti
információk felügyeleti hatóságok közötti cseréjét és informatikai megoldások
kidolgozását, ami a tagállamok közötti együttműködés, az iparfejlesztés és
a versenyképesség szempontjából a legnagyobb kihívást jelenti. Ezek részét
képezné egy, az uniós jog által már meghatározott és előírt technológiai
megoldásokon alapuló egységes adatmodell[18] létrehozása,
amely a tengerfelügyeleti információs rendszerek – különösen a polgári és
katonai rendszerek – közötti fordítóeszközként szolgál majd. A
közszolgáltatások műszaki referenciaarchitektúráját 2017 végére dolgozzák
ki az európai digitális menetrend keretében, valamint az „Interoperabilitási
megoldások a közigazgatásban” című programban (ISA program) kialakított
Európai Interoperabilitási Referenciaarchitektúrával összhangban. Szükség lesz
továbbá a meglévő informatikai rendszerek[19]
felhasználásával folytatott virtuális együttműködés támogatását célzó
előírásokra is. ·
Ezzel
egyidejűleg a tagállamoknak törekedniük kell tengerfelügyeleti
informatikai rendszerük szükséges pontokon történő korszerűsítésére,
és a tengerfelügyeletben részt vevő hatóságok közötti információmegosztás
továbbfejlesztésére. A kisebb fejlesztésekhez bizonyos mértékű támogatás
igényelhető uniós szinten. ·
A
tagállamoknak mielőbb be kell vonniuk a folyamatba illetékes nemzeti
adatvédelmi hatóságaikat, gondoskodva ezzel a működési eszközök és
célkitűzések nemzeti adatvédelmi előírásoknak való megfelelőségéről.
A nemzeti kezdeményezések támogatásának egyik módját az előzetes
hatástanulmányok képezhetik, amelyekkel biztosítható, hogy a legeredményesebb
és legköltséghatékonyabb intézkedéseket hajtsák végre. ·
A
Bizottság folytatja a meglévő ágazati jogszabályok felülvizsgálatát uniós
szinten a szektorokon átívelő információmegosztás előtt álló
akadályok megszüntetése érdekében, és mindeközben gondoskodik a vonatkozó
adatvédelmi előírásoknak való megfelelésről. Noha a Bizottság úgy
véli, hogy ezen akadályok nagy része megszűnt, nemzeti szinten mégis jelen
lehetnek még ilyen tényezők, ami a tagállami hatóságok szervezeti
felépítéséből következhet.[20] ·
További
mérlegelést igényelnek a tengeri CISE irányításához szükséges igazgatási
struktúrák, különös tekintettel a nemzeti hatóságok között létrehozandó,
szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokra. A Bizottság
2018-ig elindítja a tengeri CISE megvalósításának és további intézkedések
megtételének értékelésére irányuló felülvizsgálati folyamatát. A Bizottság
hangsúlyozza, hogy a tagállamok feladata a felségvizeik és a nemzeti
joghatóságuk alá tartozó, valamint a nyílt tengeri szakaszok hatékony
felügyeletének biztosítása. A tagállamok feladata továbbá a tengerfelügyeleti
információs szolgáltatások operatív megosztásának biztosítása a hatóságok
között, ugyanakkor egyes esetekben az EU ügynökségei segíthetik és
támogathatják ezt a folyamatot. Ezért az információcserére vonatkozó igények
operatív aspektusait a szubszidiaritás elvével összhangban decentralizálni
kell, és mindenekelőtt a nemzeti hatóságok hatáskörébe kell utalni. Ezzel
egyidejűleg uniós szintű intézkedésre is szükség van az
információcsere nemzetek feletti aspektusa miatt, amely általánosságban magában
foglalja a regionális vagy a tengermedencék körül megvalósuló
együttműködést. Ezenfelül bizonyos információk megosztására már uniós
szinten meghatározott szabályok és feltételek vonatkoznak. A Bizottságnak
ennélfogva a hatályos uniós jogszabályok végrehajtásának és működésének
ellenőrzése mellett továbbra is a tengeri CISE-t megvalósító folyamat előmozdítójaként
és koordinátoraként kell fellépnie, hogy a meglévő rendszerekre és
megoldásokra támaszkodva – új rendszer létrehozása nélkül – továbbfejlessze és elősegítse
a releváns információk cseréjét a tengerfelügyeletben részt vevő –
különösen a polgári és katonai – hatóságok között, valamint biztosítsa a
tengerfelügyeleti rendszerek uniós szintű interoperabilitását. 5. Következtetések A tengeri CISE
az EU által kitűzött tengerbiztonsági stratégia fontos építőköve, amely
szektorokon átívelő, összehangolt és költséghatékony kezdeményezésként
teljesíti annak alapelveit és célkitűzéseit. Elengedhetetlen az EU tengeri
területeire kiterjedő tengerfelügyeleti tevékenységek támogatása. A munka
a párhuzamosságok elkerülése és az eredményes és költséghatékony megoldások
használatának fő elvei mentén folytatódik, alapját pedig az e közleményben
körvonalazott intézkedések, valamint a tagállamok és az illetékes ügynökségek
hatóságainak és hivatalos szerveinek jelentős tapasztalata jelentik. Ebben
a szakaszban a Bizottság nem látja indokoltnak ágazatközi jogalkotási
kezdeményezés előterjesztését. A tengeri CISE
megvalósításhoz továbbra is uniós és nemzeti szintű munka szükséges. Az érintett –
különösen a polgári és katonai – hatóságok közötti ilyen jellegű
információcsere megvalósítása nemzeti szintű intézkedéseket igényel. A
Bizottság ezért arra biztatja a tagállamokat, hogy tanuljanak egymástól és
merítsenek a számos országban már bevezetett nemzeti együttműködési
mechanizmusok tapasztalataiból, valamint a tengerfelügyelet terén valósítsanak
meg nemzeti szintű közös információmegosztási környezetet a tengeri CISE
keretében uniós szinten kidolgozott megközelítés alkalmazásával és a
meglévő információcsere-mechanizmusok előnyeire támaszkodva. A
Bizottság arra kéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy nyújtson
politikai iránymutatást és erősítse meg hajlandóságát az ebben a
közleményben ismertetett javaslatok támogatására. [1] A Bizottság és az Európai
Külügyi Szolgálat 2014. március 6-i közös közleménye. Join (2014) 9
végleges. [2] COM(2009) 538
végleges, valamint COM(2010) 584 végleges. [3] Lásd
például a 2013-ban az európai miniszterek által elfogadott és a miniszteri
tanácsa által jóváhagyott úgynevezett limassoli nyilatkozatot, valamint a
Tanácsnak a hatástanulmányban is említett, 2009–2013-as tengerfelügyelettel
kapcsolatos következtetéseit. [4] A 46/1995/EK irányelv, a Tanács 2008/977/IB
kerethatározata és a 45/2001/EK rendelet. [5] Az adatvédelmi szabályok
hatálya alá eső tengerfelügyeleti információk közé tartoznak például a
hajók kapitányával vagy legénységének más tagjaival kapcsolatos információk.
Ilyen esetekben az adatok csak meghatározott célokra oszthatók meg, valamint
megosztásukat az adatminimalizálás elvével összhangban meghatározott
működési igényre kell korlátozni. [6] Az interoperabilitás azt
jelenti, hogy az egyik tengerfelügyeleti hatóság rendszeréből a másikéhoz
automatikusan továbbíthatók az információk. [7] A 3.
pontban említett előkészületi tevékenységekről és projektekről
készült jelentések. [8] SafeSeaNet, CleanseaNet,
EU LRIT Data Centre és THETIS. [9] A
2009/584/EK
bizottsági határozat. [10] A 65/2010/EU
irányelv. [11] A 952/2013/EU rendelet. [12] Az 1380/2013/EU rendelet. [13] www.emodnet.eu [14] www.bluemassmed.net, www.marsuno.eu, http://www.coopp.eu/ [15] Franciaország,
Görögország, Olaszország, Málta, Portugália és Spanyolország. [16] Svédország, Belgium,
Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Lettország, Litvánia,
Norvégia és Lengyelország, valamint megfigyelőként Oroszország. [17] Finnország, Bulgária,
Észtország, Franciaország, Németország, Írország, Norvégia, Portugália,
Románia, Svédország és Spanyolország. [18] Azaz kifejezések
jegyzéke, jelentésmagyarázatok, elnevezési konvenciók, adatformátumok és az
adatok közötti kapcsolatok. [19] Azonnali üzenetváltás,
élő videókapcsolat, video- és audiókonferencia. [20] Az előkészítő
intézkedések révén azonosított egyik általános akadály az, hogy a tagállamok
tengerfelügyeleti tisztviselőinek hatásköre egyetlen ágazati funkcióra
korlátozódik, ami meggátolja, hogy a szóban forgó tisztviselők más
hatóságokkal együttműködésjenek vagy információcserét folytassanak. A
Bizottság ezért ösztönözni fogja e nemzeti szintű jogszabályi korlátozások
megszüntetését.